Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

1984. március 8., csütörtök

o

Mire jó a mikrogép?

Kitört a Commodore járvány Magyarországon, és a láz — szerencsére — megyénket sem kerülte el. Egyre több kisebb-nagyobb vállalat, szövetkezet vásárolt mikroszámítógépet, a legtöbbjük ezt a világszerte rendkívül elterjedt típust. Igaz, ez a külföldön meglehetősen olcsó, 200 dollárba sem kerülő berendezés itthon még úgy 80 ezer forint, de hogy miért ennyi, azt a vámosok és a bizományosok tudnák csak talán megmondani. A lényeg nem is ez, hanem a nagy kérdés: mire jó egy ilyen mikrogép?

Kevés a program

A kérdés megválaszolására nemrég a SZÜV Békéscsabai Számítóközpontja vállalkozott, pontosabban a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezete, mely a SZÜV kezdeményezésére kétnapos mikrogép-bemuta- tót rendezett Békéscsabán. Az érdeklődés óriási volt. Általános és középiskolás diákok, tanáraik, vállalati szakemberek és egyszerű érdeklődők töltötték meg mindkét nap zsúfolásig a SZÜV könyvtártermét. Egyszerre nyolc mikrogépen futottak a programok, készletnyilvántartások, könyvelések, és természetesen játékok is.

— Ügy véljük, a mikrogé- pek körül ma még nincs minden a helyére téve — mondja a rendezvény egyik főszervezője, Szentesi Miklós, a SZÜV osztályvezetője. — Sokan egyszerűen csak játékszernek tekintik ezeket a gépeket, mások pedig csodát várnak tőlük, azt hiszik, hogy egy ilyen Commodore—64-es megoldja az ösz- szes nyilvántartási, adminisztrációs gondot. Természetesen mindkét nézet téves, mi ezzel a bemutatóval tippeket akartunk adni a felhasználónak, hogy a lehető legjobban kihasználhassák e gépek képességeit.

Ma ugyanis az a legnagyobb baj, hogy gép már viszonylag sok van, de kevés a rajtuk futtatható program, az úgynevezett szoftver. A kész programcsomagok meglehetősen drágák, és legtöbbször csak további költségeket igénylő adaptációval használhatók fel. Hovatovább, attól kell tartani, hogy a programok hiánya fékezi le a számítástechnika terjedési sebességét.

Sokan már használják

Békés megyében a helyzet egy kicsit még rosszabb is az országos átlagnál. A megyében a számítástechnikai képzés jószerével leszűkül a békéscsabai Sebes György Szakközépiskolára, ahol diákokat és felnőtteket egyaránt oktatnak. Itt az alapképzést meg lehet szerezni az év közepén induló továbbképző kurzusokon, elmélyíthetik tudásukat a hallgatók, de az igazán komoly programok elkészítéséhez ez még kevés. Ráadásul meglevő erőinket is rosszul használjuk, nincs a megyében egy olyan szervezet, mely összefogná, koordinálná a számítástechnikát. Budapesten, és az ország legtöbb megyéjében már megalakultak a számítástechnikai koordinációs bizottságok. Békés megyében még nem létezik ilyen szervezet.

Ahol már használják a mikrogépeket, ott jórészt magukra vannak utalva. A Gyulai Húskombinát például az elsők között kezdte meg a ZX—81-esek használatát — kitűnő eredménnyel. Nemrég ők is bemutatót rendeztek Gyulán, ahol az ország minden részéről oda- sereglett húsipari szakemberek győződhettek meg e kis gépek komoly képességéről.

Sikerrel mutatkoztak be a mikrogépek az Orosházi Állami Gazdaságban is. A termelésszervezés, termelésprogramozás mindennapi munkáját könnyítik meg, teszik gyorsabbá. Kifejlesztették saját felhasználói programjaikat is, a mezőgazda- sági gyakorlat ugyanis meglehetősen eltér az iparitól.

Több szövetkezet is megkezdte az előkészületeket a számítógép fogadására. A szarvasi Szirénben már használják a ZX—81-et, és rövidesen üzembe helyeznek két Commodore—64-est. Ezeket a Novotrade-től bérelik, ugyanúgy, mint a Szarvasi Vasipari Szövetkezet. Mindkét helyen szép tervekkel várják a gépek érkezését.

Jó néhány cégnél viszont már ott a gép, de nem használják Több helyről hallani, hogy a főnökök páncélszekrénybe zárták a gépeket, „nehogy elromoljanak” jelszóval, fgy az erre kiadott pénz gyakorlatilag kidobottá vált.

Bjövő érdekében

A már említett kétnapos bemutató egyben a mikroszámítógép-felhasználók klubjának megalakulása is volt. Ez a klub arra vállalkozik, hogy összefogja a felhasználókat, segítse a programok cseréjét, tanácsokat adjon a további fejlesztésekre. Ezekben a kis gépekben ugyanis sokkal több van, mint amennyit a jelenlegi körülmények között — még megfelelő felkészültség esetén is — ki lehet használni.

— Ezek a gépek alkalmasak lennének távadat-feldol- gozásra is — mondja Szentesi Miklós. — Közönséges telefonvonalon rákapcsolódhatnának a SZÜV-nél működő nagy kapacitású R—35- ös számítógépre, és attól fogva úgy használhatnák a nagy gépet, mintha előtte ülnének. Ez a távadatfeldolgozás a következő lépcsőfok, az Orosházi Üveggyárban rövidesen működni kezd az első terminál, most már gyorsítani kellene a távadatfeldolgozás elterjedését. Igaz, ehhez nemcsak eszközök, hanem képzett szakemberek is kellenek, és talán ez utóbbiból van kevesebb.

Persze, a felnőtteket is meg lehet tanítani a számítástechnikára. Biró János a Sebes György Szakközépiskolában olyan tanfolyamokat vezet, melyeken felnőttek, vezetők és beosztottak ismerkednek a mikrogépek- kel.

— Ügy tapasztalom, hogy a hallgatókat rendkívül érdekli a téma. Alig sajátítják el a basic-programozás alapjait, máris önállóan dolgoznak a géppel. Minden vezetőnek legalább nagy vonalakban meg kellene ismerkednie e gépek felhasználásának lehetőségeivel, és akkor biztosan gyorsabb lenne a számítástechnika térhódítása.

Sok tehát még a tennivaló, de egy biztos: mindent el kell követnünk, hogy felzárkózzunk a számítástechnikában élenjáró országokhoz. Általános vélemény szerint most azok az országok az elmaradottak, melyek a múlt század végén kimaradtak az ipari forradalomból. A jövő században viszont azok lesznek a „fejlődők”, akik a mikroelektronikát hanyagolják el. Hogy mi ne tartozzunk ezek közé, azért most kell nagyon sokat tenni.

Lónyai László

Komoly termelési programok futtathatók a mikrogepeken

Fotó: Fazekas László

Tizenhétezer tonna méz

Ötletbörze méhészeknek

Üjabb kedvezményekkel ösztönzi a Hungaronektár a méztermelőket. Mint ismeretes, a világ mézpiacát túlkínálat jellemzi; az árak alacsonyak, a termelés költségei viszont emelkednek, így az idén — más évekhez képest — kevésbé gazdaságosnak ígérkezik a méhészkedés. Ennek ellenére a mintegy 40 ezer méhész döntő többsége — á szerződéskötések tanúsága szerint — nem hagy fel e foglalkozással, annál is inkább, mert a Hungaronektár minden megtermelt, leszerződött mézet az idén is átvesz. A vállalat a tavalyinál valamivel több.

összességében 17 ezer tonna méz átvételével számol, s az ebből származó bevétel megközelítően 15 millió dollár.

A Hungaronektár vándo-^ roltatási felárral, a méhbe- tegség elleni gyógyszer biztosításával igyekszik mérsékelni a termelési költségeket. Emellett az idén első alkalommal a jelenleg legkapósabb méhészeti termék, a propolisz átadásái-a szerződő méhészeknek díjmentesen ad — munkájuk megkönnyítésére — propoliszleszédő rácsot. Minderre mintegy 20 millió forint áll rendelkezésre. A méztermelés ráfordítási költségeinek csökkentését, s ezzel a versenyképesség megőrzését jól segíti a korszerű méhészeti eszközök gyártásához szükséges ipari háttér megteremtése. A vállalat megszervezi a méhész újítók börzéjét, ahol a leghasznosabbnak bizonyuló újfajta eszközöket megvásárolja, és megindítja sorozat- gyártásukat. A méz külföldi értékesítésébe — NSZK-beli és osztrák partnerekkel áru- cserés megállapodás alapján — a Skála-Coop is bekapcsolódik.

Amennyiben év közben emelkedne a méz világpiaci ára — amire a piaci előrejelzés szerint van esély —, úgy a Hungaronektár az év végén az esetleges többletbevételt megosztja a méhészekkel.

Rajk László születésének 75. évfordulójára

Rajk László nevének említésére a ma embere azonnal az 1949 derekán lezajlott perre asszociál. Személye azonosult a törvénysértő perrel, amelynek fő vádlottja és áldozata volt. Ez a sajátos metamorfózis akarva-akaratlan elhomályosítja eseményekben gazdag életútját, elkötelezett kommunistaságát, azt a politikai pályafutást, amely mintegy húsz esztendőn át jellemezte őt.

Az erdélyi havasok tövében meghúzódó Székelyudvarhelyen 1909. március 8-án született egy csizmadiamester népes családja legfiatalabb gyermekeként. Rajta kívül még 12 testvéréről kellett a szülőknek gondoskodniuk. Továbbtanulásában a fivérek segítettek. így 1924-től Magyarországon, Budapesten és Nyíregyházán folytatta tanulmányait, majd 1927-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára és Tanárképző Intézetébe a magyar—francia szakra. Pedagógusnak készült. 1929 márciusa és decembere között sikeresen elvégezte a franciaországi besan- coni egyetem bölcsész karának külföldiek számára szervezett nyelvtanfolyamát, majd

1930 januárjától ismét itthon folytatta tanulmányait.

A szociális és társadalmi problémák iránt érzékeny Rajk — nem utolsósorban a gazdasági válság miatt kiéleződött nyomor, elégedetlenség hatására — az egyetemen közel került a baloldali, sőt hamarosan az illegális kommunista mozgalomhoz. Ebben döntő szerepet játszott az is, hogy tanulmányozni kezdte a haladó szellemű, s marxista műveket, amire a franciaországi tartózkodás idején még több lehetősége nyílott. Az elméleti, politikai érdeklődése itthon fokozódott és elmélyült, bár ennek komoly akadályai voltak.

Ezekben az években Rajk László életre szólóan elkötelezte magát a forradalmi elmélettel, s később sem tagadta meg azt az eszmét, amelyben megtalálta a válaszokat a magyar társadalom ellentmondásaira is. Segítette őt eligazodni az európai konstellációkban. Élete végéig tevékenységének, gondolkodásának alapvető meghatározójává vált. A marxizmus—leninizmus szellemében lett önálló gondolkodóvá, munkáját kritikusan felülbírálni képes, racionálisan tevékenykedő kommunistává. Ekkor került kapcsolatba a gyakorlati politikával, az illegális kommunista mozgalommal és érett hivatásos forradalmárrá. Energikus, tevékeny egyénisége sodorta őt az elmélet síkjáról a gyakorlati munkához. Kedvező emberi adottságai is hozzásegítették ahhoz, hogy társaihoz közel kerüljön, környezetének tagjaiban bizalmat ébresszen.

1931 elején a KIMSZ, az év végén a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja lett.

Személyére hamarosan felfigyelt a rendőrség. Először 1932 júniusában, majd 1933 februárjában és 1935 februárjában letartóztatták, egyszer háromhavi börtönbüntetésre ítélték. Közben legkülönbözőbb párt- és KIMSZ-megbízatásokat látott el, egyik fő szervezője volt 1934 nyarán az úgynevezett tandíjreform-mozgalomnak. Ez kísérlet volt a legális és illegális munka összekapcsolására. 1935 közepén pedig — szintén a pártvezetés megbízása alapján — bekapcsolódott az építőmunkások tömegsztrájkjának szervezésébe. „Nem azért vagyok forradalmár, mert a párthoz tartozom — írta jelentésében —, hanem azért vagyok párttag, mert forradalmár vagyok.”

A mozgalomban a rendőrség előtt „le- feketedett”, s az egyetemről kitiltott Rajk László 1936 közepén, engedéllyel elhagyta az országot, hogy Csehszlovákián, Francia- országon keresztül eljuthasson spanyol földre, harcolni a köztársaságra támadó fasiszták ellen. Ott 1937 októberétől Firtos László néven az egyik magyar önkéntes zászlóalj kötelékében több ütközetben vett részt, meg is sebesült, majd 1939 februárjában az ország elhagyására kényszerített nemzetközi brigádokkal együtt ő is átlépte a spanyol—francia határt. Ezt követően megjárt számos francia internálótábort, ahol a kommunista kollektíva egyik irányítójaként igyekezett átvészelni a nehéz időket. Több társával 1941 nyarán kalandos úton került haza. Itthon rövid illegális élet után októberben a rendőrség a nyomára bukkant, s tiltott határátlépés vétsége miatt a kistarcsai táborba szállították. innen a Margit körúti fegyházba vitték, hogy féléves börtönbüntetését le- töltse. A kommunista kollektíva segítségével sikerült 1944 szeptemberében kiszabadulnia, s a kommunista párt KB titkáraként bekapcsolódnia az illegális pártmunkába. Részt vett az új pártprogram kidolgozásában, az ellenállási mozgalom szervezésében, a két munkáspárt egységmegállapodásának előkészítésében, majd novemberben a párt nevében tárgyalt a Baj- csy-Zsilinszky és Tarcsay Vilmos féle katonai szervezkedés vezetőivel is, Kirgiz néven. 1944 december elején ismét letartóztatták, Sopronkőhidára, majd Dachau felé hurcolták, s innen 1945 márciusában eresztették el, a mintegy félszáz fogvatartottal együtt. Életének új szakasza 1945. május 13-án kezdődött, amikor a fővárosba érkezett és a legkisebb zökkenő nélkül kapcsolódott be a pártmunkába, a közéletbe. A felszabadult országban mozgalmi-politikai pályája kiteljesedett. A Magyar Kommunista Párt (MKP) májusi konferenciáján — ahol egyébként fel is szólalt — beválasztották a Központi Vezetőségbe, majd a Politikai Bizottságba, tagja lett az öttagú titkárságnak. A hazai illegális kommunista mozgalom egyik legtehetségesebb vezetőjeként, egyenrangú partnerként, magabiztosan látott munkához. Hamarosan a budapesti területi bizottság titkára lett, s ebben a minőségében sokat tett azért, hogy a legtekintélyesebb pártszervezet taglétszáma, befolyása növekedjék, ütőképes szervezetté kovácsolódjanak a vezetők és a tagok, a két munkáspárt együttműködése jól funkcionáljon. 1945 novemberében az MKP KV az egyik főtitkárhelyettessé választotta, majd 1946. március 20-án a Belügyminisztérium élére került. E fontos és az osztályharc szempontjából döntő hatalmi poszton igyekezett a párt politikájának szellemében és érdekében tevékenykedni. Erős kezű miniszternek bizonyult, kérlelhetetlennek az ellenséggel szemben, de fellépett az ellen, hogy minisztériumát a bosszú eszközeként használják fel. Politikusi és miniszteri tevékenysége az MKP kongresszusain elfogadott programok, a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség ülésein kidolgozott konkrét elképzelések alapján bontakozott ki. Mégsem volt gépies végrehajtója a terveknek, munkáját mindig saját belátása szerint, habitusának, vezetési elveinek és stílusának megfelelően látta el. Munkabírása legendássá vált. 1948 augusztus elején átkerült a Külügyminisztérium élére, ami már jelezte a vele szembeni bizalmatlanságot is. A Politikai Bizottság tagjaként azonban továbbra is részt vett azokban a munkákban, amelyekre a proletárdiktatúra rendszerének kiépítésekor került sor. így például a Nemzeti Függetlenségi Front átszervezésében, a külpolitika alapelveinek kidolgozásában, a közigazgatás megreformálásában. A bizalmatlanság légköre azonban egyre szembetűnőbbé vált számára is.

Ez összefüggött azzal, hogy — amint azt az utóbbi években Nyugaton megjelent munkák bizonyítják — a CIA titkos csatornákon, ügynökökön keresztül bizalmatlanságot igyekezett kelteni, felforgató híreket terjesztett azzal a céllal, hogy a népi demokratikus államok, illetve kommunista pártjaik és vezetőik között ellentétet szítsanak. Ez el is érte a tervezett célt. Sikerült Rajk körül ellenséges légkört teremteniük. Az új helyzetbe került pártok a hidegháborús légkörben hitelt adtak ezeknek a híreszteléseknek — amit saját politikájuk torzulása is elősegített —, s 1949. május 30-án letartóztatták Rajk Lászlót. Angol—amerikai kémnek nyilvánították és halálra ítélték, majd október 15-én kivégezték több társával együtt.

Az ötvenes évek közepén derült fény ártatlanságára. A történelem utólag igazságot szolgáltatott neki: megtisztította múltját, személyét a reá szórt rágalmaktól. Embersége, harcos, őszinte, bátor helytállása az osztályharc különböző- frontján, a marxizmus—leninizmus és a munkásosztály ügye iránti elkötelezettsége, a szocializmus iránti hite példa lehet és kell hogy legyen a mai és az elkövetkező nemzedékeknek is.

Strassenreiter Erzsébet