Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-07 / 56. szám
1984. március 7., szerda IENíHMM Bérfuvarozás — melléküzemágban Az utóbbi másfél évtizedben ugrásszerűen megnőtt a közúti áruszállítás aránya. A szervezett fuvaroztatók mellett mind több olyan közületi tehergépkocsi jelenik meg az utakon, amely a szállítási vállalatok járműveivel együtt rója a kilométereket. De nemcsak saját részükre szállítanak ezek a közületi járművek, hanem alkalmanként külső megrendeléseknek is eleget tesznek. Sőt... Van olyan közös gazdaság, amelyiknél melléküzemágként működik a szállítás. Ilyen a körösladányi Magyar —Vietnam Barátság Tsz. Mire lesz elég' Új fejezet a veszteség rendezése után? Ügy tűnik a nehézségek ellenére sikerül megteremteni a bővített újratermelés feltételeit. A fejlesztések ésszerűbb anyag- és energiafelhasználást tesznek lehetővé Fotó: Fazekas László — Szövetkezetünkben hagyományai vannak a szállításnak. Területünkhöz, igényeinkhez képest már a hatvanas években is nagyobb volt a szállítóparkunk. Aztán a hetvenes évek derekától nagyobb arányban fejlesztettünk, s így alakult ki a mai gépjárműparkunk — emlékezik vissza Balogh Zsig- mond szállítási ágazatvezető, majd így folytatja: — Szállítási ágazatunknak is az a célja, mint a többi melléküzemágnak, hogy a szövetkezet gazdálkodását segítse. Ha nem is sokat, de hozunk a téesz kasszájába. * * * A Magyar—Vietnam Barátság Tsz szállítóparkja 24 pótkocsis tehergépkocsiból, traktorokból, markolókból, rakodógépekből áll. A mező- gazdasági munkák csúcsidő- szakában is 60 százalékuk bérfuvarozásban dolgozik. Két Rába kamionnal és két pótkocsis, kamion jellegű Skodával, kilenc billenő platós Skodával, valamint IFA- kal, Dutrákkal, MTZ-kel és T—150-es traktorokkal fuvaroznak. A szállítójárművek egyszeri megrakással mintegy 410—420 tonna tömegáru elszállítására képesek. Az ágazat tavalyi árbevétele 17,2 millió forint volt, s mindezt 3,5 millió forintos nyereséggel érték el. A tehergépkocsikon váltókkal együtt 28 gépkocsi- vezető teljesít szolgálatot, saját szerviz- és műhelyszolgálatuk van, járműveik átlagos évi futása 35—40 ezer kilométer között ingadozik. Sok a régi és nagy megrendelőjük, de bőven van kisebb fuvaroztatójuk is. Több éves kapcsolatot tartanak a Sarkadi Cukorgyárral, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatósággal, a Budapesti Bőripari Vállalattal és a békéscsabai Kner Nyomdával. Ahogyan ők mondják: sokszögfuvarozást folytatnak. — Ez utóbbi mondat mit jelent? Balázs Mihály kamionvezető így válaszol: — Rendelet van arra, hogy a Volán-menetirányí- tóknál bejelentkezhetünk. Hiába megyünk. Ott nem kapunk fuvart, mert nekik sincs. A fuvarokat magunk vállaljuk. A távolsági szállításban van a pénz, fuvarvállalásunkat is így ösztönzik. A szövetkezettől kapott megbízólevél alapján, ha úgy ítélem meg, akkor 20 százalék fuvarkedvezményt is adhatok. Előfordul az, hogy hétfőn hajnalban elindulok és csak pénteken, vagy szombaton érek haza — s máris sorolja az elmúlt heti példákat. Körösladányból Békéscsabára hozott árut, a Kner Nyomdából papírt vitt az Egri Dohánygyárba, onnan Budapestre fuvarozott, a fővárosból Balatonfűzfőre szállított küldeményt, Bala- tonfűzfőről Ajkára ment, onnan Budapestre, majd a fővárosból Törökszentmiklós- ra. — Szép kunkor... — vetem közbe. — Nálunk nincs besorolás, teljesítménybérben dolgozunk. Minnél többet teszünk az asztalra, annál többet kapunk. Havonta 6-7 ezer kilométert futok, a napi munkaidőm gyakran 14— 15 óra, s a keresetem 12 ezer fölött alakul. * * * A fuvarban levő gépkocsi- vezetők telexen és telefonon állandó kapcsolatot tartanak az ágazatvezetővel. Gyakran előfordul, hogy valamelyik gépkocsivezető „megcsíp” egy jó fuvart, s azonnal értesíti az ágazatvezetőt a munkáról. Persze nem ilyen egyszerű és könnyű az ágazati járművek élete. Van konkurrencia. Legnagyobb a Volán, illetve a magánfuvarozók tábora. — A legnagyobb gondot az alkatrészellátás jelenti —veszi át a szót Kovács Imre termelési főmérnök. — A kurrens alkatrészek az Autó- ker boltjaiban nem találhatók meg, ugyanakkor a maszek kereskedőknél 50—100 százalékos felárral megkapjuk. Aztán konkurrenciát jelentenek a maszek fuvarozók is. Diesel járműveikkel — ahogy ezt mindenfelé rebesgetik — háztartási olajjal járnak, mi pedig gázolajjal. Az előbbinek az ára literenként 4 forint 80 fillér, az utóbbié 10,50. Szóval a szállítási piacon megindult egy kíméletlen harc. Közületek- nek 10, magánszemélyeknek 30 százalékos fuvarkedvezményt adunk. Mindez, tudjuk, alacsonyabb a Volántarifánál, de nekünk megéri. A véleményünk az: lássa el a munkát az, aki olcsóbban vállalja és jobban dolgozik — summázza a termelési főmérnök. Bármennyire is furcsa, a körösladányi tsz járművei után igen kevés pénzt fizetett üres futásért, mint ismeretes, önbevallás alapján minden egyes üres kilométer után 3 forint büntetést kell leróni, ha ezt elmulasztják és az ellenőrzés során kibukik, ennek a tízszeresét kasszírozzák be tőlük. Mindezt csak szervezetten, fegyelmezetten és megfelelően ösztönözve képesek elérni, tartani. * * * — Szövetkezetünk nem a fuvarozásból kíván megélni. Nálunk az eszközkihasználtság a lényeges, a meghatározó. Partnereink visszavárnak, a szállításban is jó a hírnevünk — mondja Papp Károly, a téesz elnöke. Nem irigylésre méltó a kamionsofőrök élete, munkája. Búcsúzáskor Balázs Mihály három sztorit mesélt el a közelmúltról. Szállodába nem jár, a kocsiban alszik. Egyik éjjel arra ébredt, hogy a kamion kerekeit akarják ellopni. Másik alkalommal az üzemanyagot szipkázták el. S ami a napokban történt meg vele: az egyik leleményes magánfuvarozó leállította. „Segíts ki, mert lerobbantam, vontass már el. kolléga” — mondta neki. Majdnem 150 kilométert vontatta, majd amikor leakasztotta, csodák csodájára, elindult a vontatott jármű motorja. így is lehet üzemanyaggal takarékoskodni — mások bőrére. Szekeres András A cukorgyárak 80 százaléka zárta veszteséggel az elmúlt évet. így nem csoda, ha történetének legnehezebb időszakát élte a Sarkadi Cukorgyár is. A veszteség ösz- szege megközelítette a 60 millió forintot. Hetekig tartott a bizonytalanság, míg az egyeztető tárgyalások eredményeként megoldást találtak a veszteség rendezésére. A gyárban a nehézségek már korábban, a tröszt megszüntetését követően kezdődtek, de nem az önállóság és az ezzel járó követelmények teljesítése okozott gondot. Éppen ellenkezőleg, a tröszti hagyaték lett máig is megemésztetlen falat. A gyárak felújítását, bővítését ugyanis régebben a közös pénzügyi alapok felhasználásával oldották meg. A sarkadi korszerűsítés befejezésére azonban már a tröszt megszüntetése után került sor. S bár később határozatot hoztak, hogy a tekintélyes adósságok visszafizetéséből más gyáraknak is részt kell vállalniuk, a törlesztés végül is csak 1986- ban fejeződhet be. A 160 milliós hitelből 120 millió forintot a társgyárak, 40-et a sarkadiak fizetnek vissza a kamatokkal együtt. Ám arra senki sem számított, hogy az 1983-ban visszafizetésre váró kamatok összege, igaz. más tartozások kamataival együtt, meghaladja a harmincmillió forintot. o E kötelezettségeknek a gyár csak úgy tehetett volna eleget, ha már 1982-ben kedÓriás kamion tolat De Mezőberényben, a textilipari szövetkezet nem éppen széles udvarára. Az NSZK- ból érkezett. Jöttére szinte mindenki ideges lett — legalábbis a környezetemben levők. Persze, ki szereti megvárakoztatni a megrendelőt, különösen, ha olyan messziről érkezett, ebben a zord időben? Csak az örökké mosolygó elnökasszony látszik nyu- godtnak. Ö tudja miért! Hiszen minden rendben! Pakolhatják a kamiont. A vámhivatal képviselője is a „fedélzeten” van. aranyos ifibrigád Az ifjúsági brigád vezetőjével, Bodó Imrénével és helyettesével, Károlyi László- néval beszélgetünk. — Éppen sortot visznek az NSZK-ba. Télen ugyanis sortot varrunk, nyáron viszont sínadrágot, anorákot, amiből a svájci megrendelőknek is jut! — Persze, nem ebben vezően alakul a gyártás önköltsége, s a költségek növekedését termelői árrendezés követi. Mivel a cukor termelői ára változatlan maradt, sőt, a kilogrammonkénti négy forintos fogyasztói árnövekedésből sem részesültek az üzemek, a feldolgozás egyre kedvezőtlenebb helyzetbe jutott. A szabályozómódosítások, az energiaár-támogatás visszavonása, a répafelár csökkentése, a kamatok emelkedése pedig tovább nehezítette a gazdálkodást. A végeredmény már ismert, s úgy tűnik, a gyárak számára is elfogadható megoldás született. A sarkadiak Veszteségének túlnyomó többségét az állami költség- vetés „nyeli el”, a fennmaradó részt a vállalat szabad fejlesztési alapja fedezi majd. A jövőben a gyárak a cukorra kilogrammonként 1 forint 40 fillér támogatást kapnak. Mire lesz elég ez a pénz? A sarkadiak túl vannak már az első számításokon: megközelítőleg tízmillió forintos nyereségre. Csakhogy az elengedhetetlen karbantartáshoz, fejlesztésekhez, amelyek együttes összege 130 millió forint, ennél nagyobb nyereségre lesz szükség. Hogyan lehet előteremteni a többletet? — kérdezik a szakemberek és megint csak számolnak. Ha a tavalyihoz hasonlóan, jobb gazdálkodással az idén is sikerül megtakarítani 10 millió forintot, nem lesz baj. Igen ám, de a merül ki a munkánk — veszi át a szót Károlyiné, aki termelésirányító a varrodában. — Most éppen bársonynadrág fut a „szalagon” tömegével, hazai megrendelésre. — Térjünk át az ifjúsági, azaz a Mező Imre brigád munkájára — szakítom félbe Károlyinét. — Van olyan érzésem, mintha mostanában lanyhult volna a brigádmozgalom, vagy kevesebbet hallatnak magukról? A szó Bodó Imrénnéé: — Nem tudom, hol lanyhul, nálunk — beszélhetünk akár szövetkezeti szinten is — igazán nincs baj. Hogy a saját „házunk táján”, a Mező Imre brigádnál maradjak, ugyancsak túlteljesítettük múlt évi felajánlásunkat. A vállalt 300 társadalmi munkaóra helyett már a 450 közelében tartunk. Pedig csak nyolcán vagyunk ebben a brigádban. Az 1982-es eredményeink alapján már a múlt évben „aranykoszorúsok” voltunk. Hiszem azt, hogy az 1983-as munkánk tartalékok mozgósítása egyre nehezebb, egyre kisebb eredménnyel jár. o Ennek ellenére sokat várnak a vállalati gazdálkodás javulásától, az anyag- és energiatakarékosságtól, a hatékonyabb készletgazdálkodástól. Az idén 42 ezer tonna cukor értékesítésére számítanak, nem mindegy azonban milyen időpontban adják el a készterméket, hogyan változik a készlet, és persze az sem közömbös, milyen csomagolásban értékesítenek. A kedvezőbb ár miatt a cukor 75 százalékát egykilogrammos csomagolásban adják majd el a kereskedelemnek. Jelentős tartalékokat látnak a munkaerőgazdálkodásban, az érdekeltség növelésében. A fejlesztés, a karbantartás során elsődleges szempont a gazdaságosság, olyan berendezések, megoldások alkalmazása, amelyek csökkentik a feldolgozási veszteséget, s ésszerű anyag- és energiafelhasználást tesznek lehetővé. A gyár a beruházásokhoz szükséges pénz töredékével rendelkezik csak, ez egyébként az előbb már után még nagyobb az esélyünk arra, hogy ez évben is „aranyosak” legyünk. — Ugye, Éva, neked is ez a véleményed? — adja át Károly inénak a nyilatkozás „stafétabotját”. 1700 zászlót varrtak — Én is sorolhatom —> kezdi a helyettes brigádvezető —, hogy ez a viszonylag kis létszámú együttes milyen „erős” tud lenni, ha produkálnia kell valamit. Mindenekelőtt évek óta patronáljuk a békéscsabai gyermekotthon kis lakóit. Nincs olyan karácsony, gyermeknap, ami eltelne úgy, hogy ne jelennénk meg az ajándékokkal. Legutóbb egy 3 méter magas, 160 centiméter széles meseposztert varrtunk, ami a Piroska és a farkas meséjének egy részletét ábrázolja. A gyermekotthonnal való szoros kapcsolatunkon túl a mezőberényi iskolák, óvodák is számíthatnak ránk akár függöny, akár törülköző varrásáról. említett veszteség következménye. Mégsem kellett lemondani a termelés növelését szolgáló beruházásokról. A fejlesztések összhangban vannak a külön is támogatott központi programokkal. Pályázat útján kapott pénzt a gyár az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól, a Vízügyi Hivataltól, valamint a MÁV elkülönített fejlesztési alapjából. o Ügy tűnik tehát. a nehézségek ellenére is sikerült megteremteni a bővített újratermelés feltételeit, s a vállalat lemaradása nem nő tovább. Ennek persze alap- feltétele, hogy a mezőgazda- sági üzemek az ősszel leszerződött 9 ezer 400 hektárról legalább 360 ezer tonna 16 százalékos cukortartalmú répát takarítsanak be. Figyelmeztető lehet ugyanakkor, hogy az üzemek közül néhány csak a cukorgyáriak rábeszélésére tartotta meg korábbi cukorrépa-vetésterületét, s hogy végül is e kedvező döntésekben nem a gazdaságossági szempontok kaptak első helyet. vagy éppen őrsi zászló elkészítéséről legyen is szó. Az elmúlt évben 1700 (!) zászlót varrtunk május 1. tiszteletére, ezzel dekorálták Mezőberény útjait a felvonulásra . . . Előfordult, hogy valamilyen okból nem készült el az NSZK-megrendelés időre. Brigádunk fogta magát, és vállalta, hogy besegít, természetesen ezért nem kaptunk bért. A kommunista műszakok keresetét felajánlottuk gyermekintézmények fejlesztésére. .. Az öregek napközi otthonának függönyt varrtunk ... A Vöröskereszt pár- tolóbélyegből mindenki vett. hiszen tudtuk, hogy a fejlődő országok megsegítésére használják fel a befolyt összeget.. . Hát, ennyi jutott eszembe címszavakban. Talán ez érzékelteti. hogy a nyolc nő. akikből a Mező Imre brigád áll, igazán aktív, legyen szó társadalmi munkáról. vagy éppen kikapcsolódásról, mert azért arra is jut időnk, hogy néha-néha egy. közös vacso- * rát rendezzünk, vagy éppen elmenjünk egy nótaestré. színházi előadásra. Segítenek, ahol kell — Valóban tartalmas a munkájuk. Felsorolná a brigádtagok nevét? — Szívesen. Varga Sán- dorné, Kerekes L ászióné. Tóth Magdolna, Gazsó Pál- né, Kuczián József né. Fábián József né. — Vannak már elképzeléseik a következő vállalásokról ? •*— Nem teljes még a kép. De talán a fontosabbak: tartjuk a kapcsolatot továbbra is a békéscsabai gyermek- otthonnal. vállaltunk 30 órás társadalmi munkát, besegítünk — ha kell — munkaidőn túl is a termelésbe, és még biztos találunk ki valamit, ha összejövünk a legközelebbi brigádgyűlésünkön. Kép, szöveg: Béla Vali A képről Kerekes Lászlóné és Kuczián Józsefné hiányzik Kepenyes János Télen sort — nyáron sínadrág
