Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
1984. március 6., kedd Fórum Fényesen A Békéscsabához tartozó fényest tanyákon, és a több mint két kilométer hosszú tanyasoron mintegy 700 ember él. A napokban a Hazafias Népfront tanyai bizottsága fórumot tartott. Hamarosan elterjedt a híre, hogy a fórumra eljön Gyulavári Pál, Békéscsaba országgyűlési képviselője, a megyei tanács elnöke. Jóval a kezdés időpontja előtt gyülekezett á lakosság. Pikó János, a tanyai népfront titkára elmondta, hogy az utóbbi években sokat gyarapodott Fényes. Megvalósult a közműves vízellátás. A múlt évben csaknem fél millió forint társadalmi munkát teljesített a lakosság. A tanyasor előtt megépült a köves- út, s megoldódott a buszközlekedés is. De vajon tovább épül-e az út? Milyen választ fog adni az országgyűíésl képviselő? Az emberek a kérdések felvetését forgatták magukban. A kisebb- nagyobb gondokat. Junászka Istvánt, az egykori iskolában létesített bolt bérlőjét a telefon foglalkoztatta. Sokszor éjszaka kell hívni a mentőket, s a telefon a boltban van. R legfontosabb feladatok Az országgyűlési képviselő nem először járt Fényesen. Ezúttal vele érkezett Sasala János, Békéscsaba tanácselnöke és Fdrkas Miklós, a Május 1. Termelőszövetkezet elnöke. A fórumot Halász Sándor, a tanyai bizottság elnöke nyitotta meg, majd Gyulavári Pál tartotta meg a beszámolót. Tájékoztatta a fórum résztvevőit a választások óta eltelt időszak eredményeiről, a tervek megvalósulásáról, s a gondokról. Részletesen szólt Békés megye fejlődéséről. Többek között a legutóbbi feladatok végrehajtásáról, a közigazgatás átszervezéséről. Sajnos, megyénket az elemi csapások sem kerülték el. A múlt évben az aszály okozott súlyos veszteségeket, ebben az évben pedig a hóvihar. Az eddigi felmérések szerint a károk meghaladják a 320 millió forintot. Mint Békéscsaba országgyűlési képviselője, természetesen a legrészletesebben a város fejlődését ismertette. A gazdasági nehézségek a megyeszékhelyre is kihatnak, ami a beruházások korlátozásában jelentkezik. A legfontosabb feladatok azonban megvalósulnak. A tervezetnek megfelelően épülnek a lakások. Az arányok viszont az OTP-lakások felé tolódnak. A kiemelt feladatok között szerepel az óvoda és az iskola építése. A mostani tervidőszakban egy 200 személyes óvoda és egy 24 tantermes iskola létesül. Ugyanakkor egy új autóbuszpályaudvarral is gazdagodik a város, melynek kivitelezése több mint 80 millió forintba kerül. Átadására 1985 végén kerül sor. Tovább folyik a fontosabb intézmények rekonstrukciója. Felújítják a megyei és a városi kórházat, valamint a színházat, és befejezik a könyvtár építését. A város építő-szépítő munkájából a lakosság is kiveszi a részét. A múlt évben a békéscsabaiak több, mint 89 millió forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. Tovább épül a kövesút Az országgyűlési képviselő beszámolójából egyértelműen kitűnt, hogy szűkültek a gazdasági lehetőségek, viszont tömérdek a feladat. Meg kell gondolni, mire fordítja a pénzt a város. Vajon mit remélhet Fényes? Épül-e tovább a kövesút, hogy ösz- szekösse a tanyasort a várossal? És mi lesz a többi apró gonddal? Gyulavári Pál nem jött üres kézzel. Elmondta, hogy a kövesútra 200 ezer forint áll rendelkezésre. Ennyi viszont a több mint 2 kilométeres szakaszra nem elegendő. Mit lehet hát tenni? A fórumon erre is válasz született. Felszólalt Farkas Miklós, a Május 1. Termelő- szövetkezet elnöke. A kövesút építését vállalta a termelőszövetkezet. Igaz, nem egy pormentes kövesútét. Erre nem telik. Zúzalékkőből építik meg. A munkához, ahogy az idő engedi, hozzá is látnak, és áprilisra, vagy májusra be is fejezik. Szinte hihetetlen, hogy végre megvalósul a fényesi- ek több mint 50 éves álma. A most is felmerülő kétkedéseket az országgyűlési képviselő és a termelőszövetkezet elnöke eloszlatta. Lám, a nehezebb gazdasági körülmények között is lehet cselekedni. A cselekvés vezérfonala az érdekegyeztetés, az összefogás. Sem a tanács, sem a termelőszövetkezet önmaga nem tudná a feladatot megvalósítani. Tagadhatatlan az is, hogy a Május 1. Termelőszövetkezet eddig is sok segítséget nyújtott a gazdasági területén levő kisebb- nagyobb településeknek. Gerlén is épült kövesút. Ott is a tanács és a szövetkezet kölcsönös együttműködésével valósult meg. Az is vitathatatlan, hogy ezáltal a termelőszövetkezet saját tagjainak is nyújt segítséget. Ugyanakkor érdeke fűződik ahhoz, hogy különböző gazdasági egységeit a kövesút révén könnyebben meg tudja közelíteni. Végeredményben az együttműködés érdek- azonosságon nyugszik. Ilyen alapon a feladatok egy részét közmegelégedésre meg lehet oldani. Építési telkek A városi tanácsnak is érdeke fűződik Fényes fejlesztéséhez, hiszen a békéscsabaiak is szívesen építkeznek a közelben. Az igények kielégítésére módot kell találni. A város közelsége, valamint a kövesút, s a közműves vízellátás biztosítása vonzóvá tette ezt a területet. A családiház-építkezés a fé- nyesieket is régen foglalkoztatja. Sasala János, a városi tanács elnöke elmondta, hogy az elképzelések szerint a tanyasor külső fekvésű belterület lesz. azaz szaknyelven szólva a város „külterületi belsősége”. Ebben a kérdésben hamarosan dönt a városi tanács ülése. Elkészül a rendezési terv. Sor kerül az építési tervek felmérésére, telkek értékesítésére, s az építési engedélyek kiadására és az új utcák nyitására is. Mindezt egy alapos felmérés fogja megelőzni. így sikerül majd a helyi lakosság építési igényeit kielégíteni, s minden bizonnyal a városiak is élni fognak az új lehetőséggel. Hiszen a magánlakásépítés fellendülésével az építési telkek iránt Békéscsabán is megnőtt a kereslet. A fórumon sokan felszólaltak. Az elhangzottak nagy részére a két tanácstag, Kovács Mihály és Liker Pál adott választ. Felmerültek azonban olyan kérdések is, amelyekre ők nem tudtak megoldást találni. Gond a telefon. Van ugyan a boltban, de csak napközben tudják használni. Mivel sok az idős ember, előfordul, hogy éjszaka kell orvosi segítséget kérni. A Hazafias Népfront tanyai bizottságának pedig nincs helyisége. Az iskola épületét a tanács bérbe adta az ÁFÉSZ-nek. Azóta a bizottság korábbi aktivitása csökkent. Gyulavári Pál országgyűlési képviselő válaszában hangsúlyozta, hogy mind a két kérdésre megoldást kell találni. Nem nagy dolgok ezek, de a tanyai lakosság szempontjából fontosak. A téesz eddig is sok segítséget nyújtott, ezúttal is vállalta a feladat egy részét. Ismét felszólalt Farkas Miklós téesz- elnök. Szükség esetén a téesz műhelyében elkészítik a nyilvános telefonfülkét. Az őszinte eszmecsere sokáig emlékezetes marad. Példa arra, hogy nehezebb gazdasági körülmények között is meg lehet találni a fejlesztés lehetőségét, ha az érdekeket megfelelően egyeztetik. Az összefogásban, a kölcsönös segítségnyújtásban rejlik a legtöbb erő. Serédi János ípáíMö I Békéscsaba belvárosa az esti órákban Fotó: Fazekas László Eredményes a szakszervezet nevelő munkája A Közalkalmazottak Szakszervezetének Békés megyei bizottsága a közelmúltban vizsgálta meg a TÁKEH — a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal — szakszervezeti alapszervezetének nevelő munkáját, A megyei bizottság megállapította, hogy a TAKEH 147 tagot számláló szakszervezeti alapszervezete az átlagosnál jobban dolgozik. SzakszervezeÜ feladataikat kiválóan látják el. Az elismerésben külön kiemelték a szakszervezeti nevelő munkában elért eredményeiket A Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal az illetményhivatal jogutódjaként működik. Hagyományosan gondoskodik a csaknem 23 ezer tanácsi és tanácsi intézményi dolgozó munkabérének, társadalombiztosítási szolgáltatásainak, családi pótlékának és egyéb járandóságainak számfejtéséről és folyósításáról. Ennek keretében 249 önállóan gazdálkodó intézménnyel, illetve kifizetőhellyel tartanak fenn munkakapcsolatot. Az 1981- es átszervezéskor az elszámoló hivatal feladatai kibővültek. Azóta ellátják a költségvetési és fejlesztési alap könyvviteli elszámolását, a lakossági adók nyilvántartását, a távlati területi eszközelosztással kapcsolatos programok kidolgozását, a költségvetési szervek törzs- adattárának kezelését és az információ-szolgáltatással kapcsolatos feladatokat. Az új feladatok létszámnövekedéssel jártak. A dolgozókat a régi épületben nem tudták elhelyezni, ezért a Kiss Ernő utcában gondoskodtak egy épületről. A megosztottság azonban sok hátrányt jelent. — Az elmúlt években jelentkező új feladatok milyen problémák elé állították a szakszervezetet? — kérdeztük Blahut Jánosnét, a szak- szervezeti bizottság titkárát. — Munkánkat jelentősen befolyásolta hivatalunk átszervezése, a megnövekedett feladataink, az új munkák betanulása, másrészt pedig a Közalkalmazottak Szak- szervezete IX. kongreszszusának határozataiból adódó teendők. A szakmapolitikai munkánkban az elmúlt időszakban alapszervezetünk feladatai nem változtak. Továbbra is teendőnk, hogy erősítsük társadalmi rendszerünket, szakszervezeti és hivatali munkánkon keresztül szervezzük, mozgósítsuk tagságunkat társadalmunk erejének gyarapítására. Képviseljük, védelmezzük dolgozóink jogszabályokban rögzített jogait, és töltsük be sokoldalú nevelő szerepünket. 1982-ben felmérést készítettünk dolgozóink élet- és munkakörülményeiről. A kérdőívekre adott őszinte válaszokból kiderült, hogy melyek azok a területek, amelyekre a legtöbb panasz van. A hivatal vezetőjével megbeszéltük a feladatokat. Probléma volt a gépellátottsággal, panaszkodtak a javítás nehézségeire és körülményességére is. Ezért pótgépeket vásároltunk, hogy a folyamatos munkát biztosítani tudjuk a váratlan meghibásodáskor. A hivatal dolgozóinak 80 százaléka nő. A nőpolitikái határozatok végrehajtása ezért magától értetődően a szakszervezeti munka egyik legfontosabb kérdése. Ebben is jól állnak: a vezetők fele nő. A szakszervezeti bizottság hét tagjából öt, a hét szakszervezeti bizalmiból pedig hat nő. A pártalapszer- vezet titkára is nő. A statisztikák adatai szerint a bérezésnél sem maradnak el a nők a férfiak mögött. Az érdekvédelemben is igyekszik a szakszervezet messzemenően figyelembe venni a női dolgozók érdekeit. A szakszervezeti nevelő munka két fő területén — a politikáin és a szakmain — az elmúlt évek eredményei megállják a helyüket a különféle összehasonlításokkor. A szakszervezeti politikai nevelő munka eredményeként az apparátus mintegy 40 százaléka rendelkezik valamilyen szintű politikai végzettséggel. A pártalap- szervezettel közösen a politikai vitakörökön olyan kérdéseket vitatnak meg, amelyek legjobban foglalkoztatják a tagságot. Többek között a közelmúltban elemezték a nemzetközi ideológiai harc szerepét, a KGST nemzetközi jelentőségét, a világgazdaság jelenlegi helyzetét stb. A politikai vitakörökkel párhuzamosan a párt- alapszervezet pártnapokat tart, ahol a dolgozók szinte teljes létszámmal vesznek részt. — Ha a szakszervezet nevelő munkájáról esik szó, leggyakrabban a különböző szintű politikai iskolákra való beiratkozás, a tanfolyamokon való részvétel kerül előtérbe. De úgy érzem, hogy ez nagyon leszűkíti a kérdést. Önöknél mi tartozik ebbe a fogalomba, hogy'nevelő munka? — Az agitációs propaganda- és nevelő munkánkról a teljesség igényével csak úgy beszélhetünk, ha számot adnánk az egész mozgalmi tevékenységünkről. Ezt a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa is egyértelműen leszögezte. A nevelő munka a szakszervezeti mozgalomban nem egy a számtalan részfeladat közül, hanem alapvető hivatásunk. A mi nevelő munkánk árra irányul, hogy a tagságunk ismerje fel érdekeit, gyakorolja jogait és teljesítse kötelességét. Tehát a szakszervezeti nevelő munka legfontosabb mércéje a tagság helytállása. Lovász Sándor Ilyen is van Nem szeretem, ha terelgetnek. Általában az ember nem szereti, ha terelgetik. Rossz emlékeink is vannak terelgetésről. Ezúttal ugyan nem történt súlyosabb eset, csak a békéscsabai főutca új éttermében „terelgettek” szombat délben, amikor ebédre érkeztem. Megterítve minden asztal, csend, tisztaság. Gondoltam: ez kell nekem! Mennyivel más, mint az a régi, a valamikori híres hely, a város nevét hordozó. Ott füst, lárma, sörszag. Viszont előzékeny a kiszolgálás. Ha a kedves vendég nem zavartatja magát, hogy a másik asztalnál vastagabban beszélnek, és nem látják egymást a sörösüveg-piramistól, akkor semmi baj. Emitt a csend, a tisztaság: megejtő. De csak addig, amíg a felszolgáló — kifejezetten udvariasan — nem közli velem, hogy akárhová nem ülhetek, csak ide és ide, mert — úgymond — rendezvényük lesz... Az egész étteremben? — töprengek meglepetten, de hát ki vitázhat azon, ami még ezután következik? Leülök elöl és még meg is köszönöm a szíves terelgetést. Gondolom: most kellemesen, egyedül megebédelek, és . .. Tévedek. Máris megáll mellettem a felszolgáló, és megkérdi — újfent udvariasan és nyájasan —, hogy a mellette álló, tisztes öregúr jeülhet-e hozzám, mert ugyebár rendezvényük lesz, és ... Persze, hogy leülhet, habár ő is zavarban van, meg én is, mert — nyilván — egyedül, szépen magunkban szerettünk volna ebédelni, azért a pénzért. Jó lenne valami mást mondani, nem azt a „rendezvényt”. Inkább azt, hogy így könnyebb, mert kevesebb asztalt kell újra teríteni, és ne flancoljunk azzal a külön üléssel, külön asztallal. Volt idő, amikor ... Igazuk van. De azért mégse terelgessenek... ha lehet. * * * Lapunk kulturális mellékletének, a Köröstájnak med- gyesegyházi napján az ösz- szegyűlt több mint száz meghívott az iskolások műértésre és olvasóvá nevelésének ezerágú kérdését elemezte, vitatta, boncolgatta. Akadtak indulatosan izgalmas felszólalások, melyek — hogy úgy mondjam — a dolgok lényegére tapintottak. Különösen az egyik korreferátor — gimnáziumi igazgatóhelyettes — aratott sikert, és folytatta még (alkalmi vitapartnereivel) délután is az eszmecserét. Ilyen is van, jutott eszembe akkor (tavaly októberben), és most is a jóleső megállapítás, annak öröme, hogy bizony nem elfecsérelt pár óra az, amit félévenként együtt töltünk. Es a gondolatok közül, amelyek át- és beröppentek a mi gondolataink közé: „Az esztétikum elsajátítása a pedagógia fehér foltja”, vagy „Nem elég a pallérozottság, a lelkiség a fontos a nevelőnél is-” Vagy egy harmadik, „egész napot betöltő” téma: „A mennyiség és a minőség dilemmája jellemzi a gimnáziumokat.” Es elmondta persze azt is, hogy miért. Igen: ilyen is van. Lényeget felszínre hozó, kimondó felszólalás. Es csak jó kerekedik belőle: elemző vita. S ha valaki magával vitt valami kis szikrát abból a tűzből, ahogyan igazgatóhelyettesünk beszélt, kincset vitt magával.' * * * Nem új, mert ilyen is van. A boltokban, ugye, pontosan visszaadnak. Az éttermekben viszont már más a helyzet. Sokadszor tapasztaltam, hogy megkapom a számlát, adok egy százast, felkerekítem az összeget, és a főúr elkezd keresni, kutatni tömött tárcájában .. . De legyünk konkrétak. A számla 41 forint. Mondom: legyen 45. Leteszem a százast. Nagy nehezen előkerül két húszas, de még 15 hiányzik. Akkor jön a megszokott (?!) szöveg: nem tudok visszaadni. Ilyenkor, ha siet az ember, vagy ha a vendégnek kínos, esetleg azt mondja: nem baj. így a valódi számla pillanatok alatt ötven százalékkal (tetemes borravalóval) megemelkedik. De ha a vendég türelmes, és vár, akkor a főúr elmegy, „valahonnan” megszerzi a visszajáró pénzt, és leteszi a két húszas mellé. Nem éppen derűs arccal, és nem mondja azt sem, hogy „legyen máskor is a vendégünk”. A vendég elmegy (elkotró- dik), gazdagabban egy tapasztalattal, rosszkedvűen. Igaza van, tisztelt olvasóm! Lerágott csont ez a téma. Akkor inkább: adjuk fel?! * * * Megdöbbentő dolgot hallottam a minap: a békéscsabai 100-as élelmiszerboltban valaki otthagyott egy reklámszatyorba csomagolt döglött malacot. Még leírni is elrémisztő. Ki tehette? Miért tette? Mi ez. IIa azt mondom, „ilyen is van”, akkor elismerem, hogy lehet. Hogy ezután is. Hogy ilyen az élet. De ennyire?! Sass Ervin