Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

1984. március 31., szombat NAGYVILÁG Arcéi háttérrel: Gary Hart Sötét lő vagy favorit? Ha az Egyesült Államok­ban is olyan elterjedt szo­kás lenne fogadásokat kötni a politikai eseményekre, például a következő válasz­tások nyertesére, mint Ang­liában, jó néhányan kezd­hetnék siratni elvesztett tét­jüket. Persze, nem a repub­likánusok táborában: itt az elnöki poszt másodszori el­nyeréséért küzdő Ronald Reagannek gyakorlatilag nincs ellenfele. Annál na­gyobb volt eleinte az elnök­jelöltségért csatosorba állt politikusok száma a demok­ratáknál. összesen nyolcán jelentették be indulási szán­dékukat, a szakértők azon­ban szinte egybehangzóan Walter Mondale-t jósolják közülük az első helyre. Felborult papírforma Ám az ország alig jutott túl az előválasztások első szakaszán, az iowai és New Hampshire-i voksoláson, majd a nagy érdeklődéssel várt szuperkedden, a helyzet gyökeresen megváltozott. A gyengén szereplő szenátorok sorra visszaléptek, utoljára még a vérmes reményekkel startolt egykori • űrhajós, Glenn is be kellett, hogy dobja a törülközőt. Alaposan felborult a papírforma az él­bolyban is. Előretört egy eleinte lebecsült, második vonalbelinek tartott politikus, Gary Hart és raa már sokak szerint komoly esélyekkel rendelkezik arra, hogy maga mögé utasítsa Carter favorit­nak tartott volt alelnökét. A coloradói szenátor, akit néhány hónapja még egyál­talán nem „jegyeztek” az amerikai nagypolitikában, a kezdeti sikersorozaton fel­buzdulva most már nyíltan hirdeti: a nyári országos el­nökjelölő konvención legyő­zi Mondale-t, s nem tartja kilátástalannak a Reagannel való novemberi összecsapást sem. Ki ez az ambiciózus poli­tikus, aki hetek alatt képes volt összezilálni az eleve le­futottnak hirdetett demokra­ta versenyfutás élmezőnyét? Személyiségét, programját manapság érthetően lázasan tanulmányozzák. Hiszen va­lóban nem számítható ki, hogy a hirtelen támadt, egy­re szélesebb körű népszerű­ség hullámát kihasználva Hart nem mér-e vereséget Mondale-ra, annak ellenére, hogy az utóbbit támogatja az igen befolyásos demokrata pártapparátus és a legna­gyobb szakszervezeti szövet­ségek is. Kennedy és McGovern Furcsa módon éppen ez a látszólagos hátrány a colo­radói szenátor egyik fő ütő­kártyája: nem sorolható egyik hagyományos érdek- csoporthoz sem, s így a vi­szonylagos kívülálló, az esélytelen „sötét ló” szere­pében indulhat a Fehér Ház elfoglalásáért. Ez a hivata­los Washington elleni kiállás pedig széles rétegek számá­ra rokonszenves. A másik nagy adu Hart életkora: a fekete bőrű, s ezért eleve re­ménytelenül küzdő Jackson után ő a második legfiata­labb elnökjelölt, mindössze 47 éves. Nem csoda, hogy szinte egész stratégiája a változás szükségességére, az új kihangsúlyozására épül. „Üj elképzeléseket az ország jövője számára”, ,,Űj ideákat az új generációnak” — írja zászlajára a jelszót, s kam­pányszervezői is elsősorban a 40 év alatti korosztályokat célozzák meg. Viszonylagos fiatalsága ugyanakkor nem jelent já­ratlanságot, hisz másfél év­tizedes politikai múlttal ren­delkezik. Dióhéjban a pálya­futásáról: 1936-ban született egy kansasi kisvárosban, ap­ja mezőgazdasági felszerelé­sekkel ügynökösködött, any­ja egy egyházi iskolában ta­nított. Gary jogi végzettséget szerzett, 1964-től két évig washingtoni minisztériumok­ban dolgozott, később a co­loradói egyetemen adott elő, majd ismét visszatért az ügyvédséghez. A politika vonzása azonban közben egyre erősebb. Először 1960- ban John Kennedy kampá­nyában vett részt önkéntes segítőként, majd nyolc év múlva Robert Kennedy hí­vei között találjuk. Az első igazi kiugrás: 1970-ben a vietnami háború ellen fellé­pő McGovern kampányának fő szervezője lett. McGovern veszít Nixonnal szemben, Hart azonban értékes ta­pasztalatokra tesz szert. 1974-ben megpályázza Colo­rado állam szenátori székét. Környezetvédelmi és takaré­kossági programjával óriási győzelmet arat, sőt, az évti­zed végére felerősödött kon­zervatív hullám ellenére is meg tudja őrizni helyét: 1980-ban újraválasztják. „Hibrid ideológia" Az életrajzi tényeket könnyű összeadni, Hart je­lenlegi politikai platformját felvázolni annál nehezebb. A liberálisként indult fiatal­ember az évek során foko­zatosan a politikai centrum felé tolódott, s jellemző mó­don jóval konzervatívabb nézeteket vall egykori pat- rónusánál, McGovernnél. Legtöbbször neoliberálisnak nevezik, azt fejezve ki, hogy számos téren szembehelyez­kedik a demokrata alapel­vekkel. Helyesli például az egészségügyi közkiadások visszafogását, ellenezte az energiaárak ellenőrzését stb. Ö maga viszont visszautasít mindenféle címkét. „Tipiku­san hibrid ideólógiájú” — jellemezte a neves Time'ma- gazin. „Gary az a politikus, aki nem nevezhető sem li­berálisnak, sem konzervatív­nak, sem mérsékeltnek” — nyilatkozta kampányának egyik vezetője. A legfontosabb kérdések­ben azért érdemes megvizs­gálni Hart állásfoglalásait. Már annyira megszaporod­tak politikusi teendői, hogy idejéből ebédre nem, csak hot-dogra futja (Fotő: AP — MTI — KS) Külpolitikai szempontból óvatosabbnak, tartózkodóbb­nak tűnik a mostani kor­mányzatnál. Elítéli Reagan közép-amerikai lépéseit, tá­mogatja a libanoni kivonu­lást. Elegendőnek tartja a katonai kiadások lassúbb, évi 3-4 százalékos növelését, s ellenzi a fúj költséges fegyverkezési programokat. Helyeselte a SALT—2 szer­ződést, ám a nukleáris be­fagyasztást csak átmeneti, részleges intézkedésnek te­kinti. Gyorsítaná az ameri­kai gazdaság alkalmazkodá­sát a nemzetközi verseny­hez, a munkanélküliség el­len nagyszabású átképzési akciókkal és kiterjedt köz­munkákkal harcolna. Veszé­lyesnek, „a jövő nemzedékek megkárosításának” nevezi a költségvetés Reaganék alatti felduzzadását. Bonyolult, ellentmondásos tehát az összkép, lehetetlen belőle Hart sikerére vagy kudarcára biztos következte­tést levonni. Jó'néhány meg­figyelő, azonban egyre in­kább úgy véli, hogy az el­nöki poszt birtokosaként helyzeti előnnyel induló Reagan számára is nehezebb feladat lenne a dinamikus, ifjú coloradói szenátorral megmérkőzni, mint szembe­szállni a Carter-korszak ter­hét viselő, színtelenebb po­litikusnak tartott Mondale- lel. Szegő Gábor Gyógyüdülő Varsecben (Fotó: Szófiapress KS) Varsec, az egészség városa Szlovákiában magyarul Évente több, mint 300 ez­ren keresik fel ezt a bolgár városkát. Mi ennek a nagy érdeklődésnek az oka? Első­sorban a gyógyvizeit kell megemlítenünk. A fizikote­rápiás, gyógytomás és diétás kúrákkal igen eredményesen gyógyíthatók, kezelhetők az idegrendszeri, a szív- és ér­rendszeri bántalmak, vala­mint a cukorbaj.' A Balkán-hegység nyugati nyúlványaiban rejtőzködő Varsec mellett van az ország legnagyobb fenyőerdője. Az akkori helyi orvos kezdemé­nyezésére még 1910-ben kezdték el a fásítást. Az er­dő kellemes hűvöst biztosít a nagy melegekben, vala­mint gyantaillatú, tiszta le­vegőt egész évben. Az utóbbi esztendőkben több mint kétszeresére növekedett a belterületi parkok és terek ter.ülete is. A kirándulók is Szívesen kereshetik fel a környéket: a vízesést, a kilszurai kolos­tort, a „Todorini kuli” le­gendás hegycsúcsot. Az üdü­lők számára autóbusz-ki­rándulásokat is szerveznek a Magurata cseppkőbarlang­hoz, ahol a kőkorszaki al­kotásokban gyönyörködhet­nek; a Belogradcsiki sziklá­hoz, a legnagyobb szobrász, a természet által létrehozott csodálatos szobortárlat meg­tekintésére. Az egészség vá­rosa, ahogy a helybeliek ne­vezik, egyre népszerűbb: so­kasodnak a külföldi vendé­gek is. S közben tovább épül-szé- pül a város. A meglevő sta­dion mellett újabb üdülő- és sporttelep létesül, ahol sportpályák, úszómedencék és játszóterek állnak majd rendelkezésre. Dimitar Kolev Szófiapress — KS) A magyar nyelv ünnepe e hónap vége Szlovákiában: március 29—31-e között ren­dezik meg Kassán tizenötö­dik alkalommal a Kazinczy nyelvművelő napokat. A rendezvény hagyomá­nyosan két részből, a szép magyar beszéd versenyének országos döntőjéből, illetve nyelvészeti előadásokból és vitából áll. A szép kiejtési verseny végeredménye csak bizonyos mértékig tükrözi a szlovákiai magyar nyelv helyzetét, átfogó képet nem adhat. Ez a feladat a nyel­vészeti előadókra hárul, akik között ezúttal is elismert magyarországi szakértők is lesznek: Grétsy László, Benczédy József és Montágh Imre. A magyar nyelv művelése, ápolása és védelme nem kor­látozódik évente néhány na­pig tartó kampányidőszakra. Az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Pozsonyban meg­jelenő Üj Szó nyelvőr rova­tában hetenként rendszere­sen 'foglalkozik nyelvhelyes­ségi kérdésekkel. A magyar nyelvű rádióadás szintén he­tenként szentel — a vizsgá­latok szerint igen hallgatott — műsort a témának. Az utóbbi években három magyar nyelvművelő kötet jelent meg a pozsonyi Ma­dách Kiadó gondozásában. A magyar nemzetiségi iskolák pedagógusai számára szer­kesztett Szocialista nevelés című folyóirat rendszeresen foglalkozik a magyartanítás problémáival is, amely elvá­laszthatatlan az anyanyelv megőrzésének, ápolásának feladataitól. A magyar nyelv védelme mégis alapvetően lelkes ön­kéntesek tevékenységére kor­látozódik. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális szervezete (CSEMADOK) el­hivatott nyelvművelőkből, nyelvjáráskutatókból, az ok­tatásügy és a sajtó képvise­lőiből alakult nyelvi szakbi­zottsága szervezeti keretet biztosíthat ugyan az önkén­tesek tevékenységéhez, de az ügynek intézményi gaz­dája nincs. Jakab István, a pozsonyi Komensky egyetem magyar tanszékének tanóra a tavaly megjelent könyvében sürget­te a nyelvművelő tevékeny­ség intézményesítését. Meg­állapítása szerint ugyanis a szlovákiai magyarság nyelv- használata sok nyelvjárási, vulgáris és idegen elemet tartalmaz, s az irodalmi nyelv is hiányos, vérszegény. Kétségtelen, hogy a nem­zetiségi nyelvhasználat ne­hezen tarthat lépést a hazai nyelv fejlődésével, de a föld­rajzi közelség, a budapesti rádió- /és televízióadás hall­gatottsága, illetve nézettsége, valamint a rendszeres sze­mélyes érintkezés kizárja, hogy a szlovákiai magyar nyelv valamiféle elkülönült fejlődés útjára lépjen. Nagy felelősség hárul tehát a nyelv hivatásos művelőire: írókra, magyartanárokra, színészekre, fordítókra. Igaz, nem irigylésre méltó a szlo­vákiai magyar fordítók hely­zete. Nehezen szerezhetők be az alapvető kézikönyvek, a' műfordító kénytelen vala­mely közvetítő nyelv szótá­rát közbeiktatni. Legtöbben az oroszt használják, mivel a szlovák és a magyar—orosz szótár is a legjobbak közül való. Mint mondják, leg­utóbb a harmincas években jelent meg igazán jó szlo­vák—magyar szótár, mind­össze kétezer példányban. Lengyel pártértekezlet „Miért harcolunk — merre tartunk?” Március 16—18. között ta­nácskozott a Lengyel Egye­sült Munkáspárt országos ér­tekezletté. A küldöttek egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy továbbra is erőteljesen kell munkálkodni a politikai és gazdasági vál­ság felszámolásáért. Az érte­kezlet egyik legfontosabb eredménye ugyanakkor így összegezhető: a kommunisták tevékenységének középpont­jában ma már nem a válság folyamatának elemzése, ha­nem Lengyelország további lendületes szocialista fejlő­désének elősegítése áll. Az országos pártértekezle­ten Miért harcolunk, merre tartunk címmel nagy jelen­tőségű programnyilatkozatot fogadtak el, amely eszmeileg és politikailag egyértelműen meghatározza a párt tevé­kenységének céljait. Ez a do­kumentum több mint kétéves vita eredménye. Visszanyúl a lengyel munkásmozgalom legjobb hagyományaihoz és ma, a szocializmus politikai ellenfeleivel vívott kemény harc időszakában a szocialis­ta építőmunka legfontosabb feladataira helyezi a hang­súlyt. Mindenfellett a kül­döttek hosszabb távra is elő­retekintettek. Ezt a program- javaslatukat vitára bocsátják a párttagok körében, s majd a tizedik pártkongresszus elé kerül. Ami ugyancsak a legjobb hagyományokhoz tartozik: a küldöttek megalkuvás nélkül bírálták mindazt, ami nehe­zíti vagy fékezi a politikai, társadalmi, gazdasági élet konszolidálódását, az egész nép anyagi és szellemi jólé­tének javítását. A LEMP megerősítésétől függ Len­gyelország jövője — az érte­kezleten sokszor emlegették ezt az alapigazságot. S mind­járt szóltak arról, hogy nö­vekszik a párt eszmei és er­kölcsi ereje. A párt az át­meneti meggyengülés és a heves konfliktusok időszaká­ból kijutva a gyakorlatban •is megtapasztalta a lenini elv igazságát: a szocializmus ellenfeleivel vívott politikai hare szükségessé teszi a tö­megekkel való kapcsolat erő­sítését. A még fennálló po­litikai, társadalmi és gazda­sági nehézségekkel kapcso­latban a küldöttek hangsú­lyozták : következetesebben kell elhárítani a hibákat és elégtelenségeket, nem szabad elkövetni a korábbi tévedé­seket, reformálni kell mind­azt, ami elavult, és védeni azt, ami helyes, amit a gya­korlat igazolt. Az értekezlet teljes hatá­rozottsággal hangsúlyozta, hogy a szocialista fejlődés távlatai szorosan összefüg­genek a béke megőrzéséért vívott harccal és a testvér­pártok együttműködésével. A Szovjetunióval, Csehszlová­kiával, Bulgáriával, Magyar- országgal, az NDK-val és a többi szocialista országgal kialakított együttműködés tette lehetővé Lengyelország­nak, hogy legyőzze az impe­rialista államok gazdasági szankcióinak következménye­it. Ennek az együttműködés­nek a megerősítése az or­szág további fejlődésének feltétele. Ezeket az eszméket kifejezte az értekezleten el­fogadott másik két doku­mentum. Az egyik az összes kommunista és munkáspárt­hoz intézett üzenet, amely megállapítja, hogy minden kommunista felelős a béke ügyéért, a szocialista rend alapelveinek megvalósításá­ért. A másik dokumentum békefelhívás, amely különö­sen nagy súlyt helyez az amerikai rakétatelepítésekkel kialakult, s az európai bé­két fenyegető helyzetre. A LEMP küldöttértekezle­tén, a plenáris üléseken és a munkacsoportokban több mint hatszázan kértek szót. Valamennyien a szocialista Lengyelország fejlődése, a béke megőrzése mellett száll­tak síkra. K. Gruszecki (INTERPRESS — KS) Ahol az ókori papirusz készül Kairó felhőkarcolói közvetlen közelében, a főváros mellett Hasszán Ragab 18 hektáros pa­piruszültetvénye és feldolgozó üzeme anakronizmusnak tűnik, hiszen a fáraók korát idézi. Hobbinak indult, azután kide­rült: üzletnek se rossz. Az ősi mesterség feleleveníté­se régi álma a nyugdíjas egyip­tomi diplomatának: Ragab az ötvenes években, * ismerkedett meg a papírgyártás technológiá­jával akkori állomáshelyén, Fe- kingben. Minél jobban belelá­tott a mai nagyüzemi módsze­rekbe, annál inkább megerősö­dött az a meggyőződése, hogy nem szabadna hagyni teljesen kiveszni ezt a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező szakmát. Miután végleg hazatért, inten­zív kutató munkába kezdett. Először Szudánban próbálkozott: a különleges sásszerű növény a Nílus sekély part közeli vizé­ben honos. Az első telepítési kí­sérlet nem, sikerült, s Ragab hamarosan visszatért Egyiptom­ba, magával, hozta s itt jó ered­ménnyel „visszahonosította” a növényt. A technológiát valamelyest korszerűsítette: az ókori gyár­tási folyamat lényege az volt, hogy a mintegy 2 és fél méter magasra megnőtt növény zöld kérgét (kézzel) eltávolítva a belső réteget szeletekre vágták, többszörösen egymásra tették, és hatalmas kövekkel összemángo­rolták. Ez utóbbi műveletet ma préssel végzik. A Ragab műhelyében előállí­tott papirusz gyönyörű: szívesen vásárolják különféle okmányok, egyetemi diplomák, esküvői meghívók céljaira. Hamarosan kiderült, hogy csekély ráfordí­tással a haszon sokszorosára növelhető: ügyes kézművesek fáraókorabeli színes rajzokkal díszítik a k lönféle méretű te­kercseket, a lelyek közül né­melyikért IS dollárt is elkér­nek. Hogy apán szemre tet- szetősek-e a rissen gyártott an­tik papirusz avagy tartósság szempontját is íelveszik a versenyt a régiekkel, az legfel­jebb évezredek múlva fog kide­rülni: a si tagi homok által jótékonyan 'góvott, ma mú­zeumokban őrzött papiruszte­kercsek némelyike ennyi idős. Ha tehát minőséül reklamáció érkezik majd, az már nem Hasszán Ragab gondja lesz. A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja • • (Fotó: CAF — MTI — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents