Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-30 / 76. szám
Tartási kényszer? 1984. március 30-, péntek o Tsz-borjak házi koszton Tavaly Békés megyében a háztáji és kisegítő gazdaságok több hízott sertést, zöldséget, broilercsirkét értékesítettek a mezőgazdasági nagyüzemek szervezésében, mint eddig bármikor. A statisztikai adatokból kiderül, hogy az állattenyésztés három, a zöldségtermelés két százalékkal nőtt. A háztájiban zöldséget termeltető gazdaságok száma egy év alatt huszonhatról 40-re emelke- delt, s így 1983-ban a téeszek a zöldség 80 százalékát a háztájik bevonásával állították elő. Ez a folyamat egyébként hűen tükrözi a nagyüzemi zöldségtermesztés nehézségeit. o Ellentmondásos a háztáji állattartás fejlődése. A szövetkezetek hízósertés-felvásárlásból származó árbevétele 25 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, s jelentősen nőtt a kihelyezett állomány. Az utóbbi három évben hihetetlenül gyors ütemben emelkedett a háztáji baromfitermelés.; 1980-ban még csak 22 millió, tavaly pedig már 388 millió forint értékű vágóbaromfit értékesítettek a háztáji és kisegítő gazdaságok. A vágóbaromfitermelés így a nagyüzemekből fokozatosan a háztájiba tevődik át. Az alacsony világpiaci árak. a növekvő költségek miatt a tsz-ek egyre kevésbé vállalják ebben az ágazatban a tartás kockázatát. A szarvasmarha-tenyésztésben ezzel ellentétes folyamat játszódik le. A vágómarha-értékesítés 1983-ban a korábbi 87 százaléka volt csak. de csökkent a tehenek száma is. A „kisüzemekben" tavaly KOO-zal kevesebb vágómarhát és hatszázzal kevesebb tehenet tartottak nyilván. Míg jó néhány évig a‘nagyüzemek megkísérelték pótolni a háztáji állomány csökkenését, addig ez 1982- ben már nem sikerült, sőt a közösben is kevesebb tehenet láttak el. mint egy évvel korábban. Mi lehet énnek az oka? A háztáji szarvasmarhatartás összehasonlíthatatlanul több fáradtsággal jár, mint például a hosszú évek óta kiegyensúlyozott sertéshizlalás és a gyorsan fejlődő pecsenye- csirke-nevelés. A többlet- munka ugyanakkor nem jár akkora jövedelemmel, hogy a gazdák ezért vállalják a vesződséges A nagyüzemekben az elmúlt években egymás után számolták fel a gazdaságtalan szarvasmarha-ágazatokat. A telepek korszerűsítését. az állomány cseréjét pénz hiányában nem tudták megoldani. A rendkívül mágus költségek miatt új telep építésére is csak egy-két gazdaság szánta rá magát. o A szövetkezetek háztájiból származó árbevétele 1983- ban így is 18 százalékkal nőtt, és meghaladta a 3.8 milliárd forintot. A megtermelt hízott sertés. tojás, zöldség több mint fele a háztáji és kisegítő gazdaságokból származott, országosan pedig a kisüzemek termelése megegyezik mezőgazdaságunk exportjával. Az összes mezőgazdasági termelés egy- harmadát változatlanul a háztáji gazdaságok adják. A kérdés, szükség van-e a háztájizás ilyen arányára, termelésének további növelésére, s ha igen. az kinek az érdeke? Elég egyetlen példát említenünk ahhoz, hogy megértsük mennyibe kerülne a népgazdaságnak a háztáji termelés kiváltása. Az utóbbi húsz évben a mezőgazdasági nagyüzemekben épült 500 ezer szarvasmarha-férőhely még apa sem volt elég. hogy pótoljía a háztáji állomány csökkenését. S ha az 500 ezret beszorozzuk egy férőhely tetemes, 100 ezer forintos költségével, könnyű kiszámítani, mekkora áldozatokat kellene hozni. A kisgazdaságokban csak Békés megyében, még most is több mint tízezer tehenet tartanak. Ennek az állománynak a kiváltása is mil- liárdokba kerül, de nem lenne kevesebb a sertés-, a baromfitartás. a zöldségtermesztés kiváltása sem, és akkor még nem esett szó arról, hogy a nagyüzemi állattenyésztésekben. zöldségtermesztési ágazatokban egyre kevesebben jelentkeznek munkára, egyre nagyobb a munkaerőhiány. így történhet meg azután, hogy nem egy állami támogatással épült állattartó telep üresen áll, illetve nem eredeti céljának megfelelően hasznosítják. Szerencsére az üzemek is igyekeznek új lehetőségeket, hasznosítási formákat keresni, s mind több helyen adják bérbe az épületeket állattartás, a nagyüzemileg nem művelhető földeket zöldségtermesztés céljára tsz-tagoknak, ipari munkásoknak. alkalmazottaknak egyaránt. o A háztáji termeltetés alapja változatlanul az érdekeltség, de egyre többen beszélnek tartási kényszerről. Sokan, különösen a fiatalok felhagynának a háztájizással, ha az ebből származó jövedelemre nem lenne égetően szükségük. Másokat ugyanakkor a meggazdagodás reménye hajt. Az állattartás és a zöldségtermesztés sajátossága azonban, hogy a remélt haszonért hétvégeken, hajnalban és késő este, nap mint nap. keményen meg kell dolgozni. A falvakban is szabad időre vágyó fiatalok, de az idősebbek is egyre gyakrabban vállalkoznak gazdaságuk korszerűsítésére. Ezt egyes nagyüzemek kedvezményekkel is segítik, nem utolsósorban abból a meggondolásból. hogy a korszerűsített háztáji fenntartása kevesebb energiát igényel, s ez a tagok munkavégzését kedvezően befolyásolja. Néhány helyen — ez a fejlődés irányát ifi jelzi — valóságos minikombinátokat alakítanak ki. A háztáji és kisegítő gazdaságok támogatására a nagyüzemek tavaly is nagy figyelmet fordítottak. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a háztáji ágazatok nyereségtermelése valamennyi ágazat közül a legrosszabb. Az árbevétel-arányos nyereség itt nem haladja meg a két százalékot. A nagyüzemek lennének talán a legkevésbé érdekeltek? A dolog nem ilyen egyszerű. a közös gazdaság ugyanis a háztáji támogatásával is a munkaerő megtartására törekszik. Az előrejelzések egyébként azt bizonyítják, hogy a háztáji termelésben korábban kezdődött változások iránya fennmarad. Biztató a jövő szempontjából, hogy a tavalyi nagy szárazság ellenére sem csökkent a tartási kedv. s a takarmányellátás is zökkenőmentes. Kepenyes János Több százmillió forintos forgalmat bonyolít le évente a BA- GE muronyi agrokémiai telepe. Képünkön a konténerekben érkező vegyszereket rakodják Fotó: Fazekas László Szocialista brigádok munkája (Tudósítónktól) A Volán 8. sz. Vállalatnál a napokban tartották meg a szocialista brigádok tanácskozását, melyen értékelték az 1983-as év munkaverseny- mozgalmát, valamint a szocialista brigádok tevékenységét. Vándor Pál, a vállalat igazgatója — értékelve a szocialista brigádok elmúlt évi munkáját — kiemelte, hogy a vállalati munkaverseny fő célkitűzései, az 1983-as év kezdetekor, nehezebb gazdasági körülmények között fogalmazódtak meg. A vállalat az 1983-as évben alapvető feladatait teljesítette. A szocialista brigádban dolgozók létszáma a vállalati dolgozók létszámának 45,9 százaléka. 1983-ban a 119 vállalást tett brigádból 109 brigád teljesítette vállalását. A munkaverseny-mozga- lomban részt vevők elkészítették 1984. évi vállalásaikat is. Különösen nagy hangsúlyt kapott a vállalások ösz- szeállításánál a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére indított országos szintű munkaverseny- mozgalom, valamint a Békéscsaba felszabadulásának évfordulójára közzétett felhívás Bikfalvi Ferenc Az. átalánydíjas üzletek egyike Fotó: Fazekas László Az átalány talányai A rendszer jó... Fél évvel azután, hogy bevezették az átalányelszámo- lásos rendszert, ami egyébként nem más, mint a régi gebin újraszabályozott formája, ellátogattunk a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezetbe, ahol széles körűen alkalmazták az új módszert. Az addigi (1982 őszéig) tapasztalatok kedvezőek voltak. A főkönyvelőnő a rendszer előnyei között emlegette, hogy a tagság elégedett, és a szövetkezet is. mivel szépen csökkennek a költségek. Változott-e valami azóta? Biztos nyereség — Ma is azt vallom —erősíti meg korábbi véleményét a főkönyvelőnő, Laczó Pál- né —. hogy az átalánydíjas rendszer a dolgozóknak is. a szövetkezetnek is jó. Jelenleg 387-en — összesen kilenc szakmában — dolgoznak átalányelszámolásban. A csoporton belül legnagyobb a női fodrászok aránya, 216-an működnek „gebinben". Tavaly az átalánydíjasok árbevétele meghaladta a 27 millió 800 ezer forintot, nyereségük az egymillió 100 ezret. Az átalánydíjas rendszer fő erénye a szövetkezet szempontjából, hogy kizárja — lényegéből fakadóan — a veszteséget, mindenképpen nyereséges. Igaz, azok a magas rezsivel üzemelő, nagy szolgáltatóházak, ahol nem tudnának eredményesen gazdálkodni. meg is maradtak a szoros elszámolásnál. De vajon mit értékelnek a rendszerben a dolgozók? Természetesen főképpen egy dolgot, jövedelmük alakulását. És ez — úgy mondják — nem növekvő, hanem csökkenő . . . — Ez iggz is, meg nem is. A jobb érthetőség kedvéért egy pár szót az átalánydíjas rendszerről. A szövetkezet szerződési köt a taggal, melyben rögzíti, mennyi árbevételt (forgalmat) vállal, kell vállalnia egy évben. Ez havi bontásban egy női fodrásznál mondjuk (i ezer 700 forint. Ebből fizeti bére után a 40 százalékos társadalom- biztosítási járulékot, az üzlet bérleti és a berendezés használati díjából a reá eső részt (fix összeg), valamint hozzájárul a vállalati általános költséghez és nyereséghez, ami az árbevétel 10—26 százaléka, az üzlet adottságaitól függően. többnyire azonban 16 százalék körüli. Az ezek után fennmaradó összeg fedezi az üzlet közvetlen költségeit (festékek, energia stb.) és a dolgozó bérét. A szerződött forgalmon felüli árbevétel — minimális megadóztatás után — mindenféle levonás nélkül a dolgozó jövedelmét gyarapítja. Eltérő érdekek Ebből két dolog tűnik ki egyértelműen. Az, hogy a szerződést kötő fodrász (kozmetikus, fényképész, vagy szűcs) erőteljesen érdekelt a költségek csökkentésében, és abban, hogy az elérhető árbevételt lehetőleg minél alacsonyabb szinten állapítsák meg. A szövetkezetnek viszont az az érdeke, hogy minél magasabb árbevételre szerződtessen. Vagyis míg a költségek csökkentése közös érdek, az árbevétel nagyságát illetően tökéletes az ellentét. — A szerződéskötés, a „ge- binessé válás" teljesen önkéntes alapon történik. Mi annak idején a dolgozókat úgy ösztönöztük az új formába való belépésre, hogy alacsonyabb árbevételre és bázisszintű költségekre kötöttük a megállapodást. Ezt adatokkal is igazolhatom: egy nőifodrász-üzletünkben 1981-ben, amíg szoros elszámolásban dolgoztak, 76 ezer 192 forint volt az árbevétel. A következő évben, mór mint átalánydíjasok 59 ezer forintos árbevételre szerződtek, amit '83-ban 62 ezer 500 forintra emeltünk, az idén pedig 67 ezer 400 forintos árbevételben állapodtunk meg. — Ügy tűnik, az árbevétel növekedését tekintve, hogy bár lassan, ám biztosan a szövetkezet érdekei érvényesülnek . . . — Ez olyan szakma, ahol az árbevétel tényleges nagyságát legfeljebb sejteni lehet, pontosan' tudni nem. Tény. hogy az árbevétel növelése némiképp csökkenti a dolgozó jövedelmét, de még most. két esztendő múltán sem éri el annak nagysága (mármint az árbevételé) az 1981-es szintet. Egyébként a szabályozók kényszerítettek bennünket az árbevétel megemelésére. A minimumbérról szóló rendelet — mely ez év január elsejével lépett érvénybe — kimondja: ma Magyarországon a teljes munkaidőben dolgozók bére nem lehet 2 ezer forint alatt, vagyis csak olyan árbevételre köthetnek szerződést, melynek harminc százaléka, a bér, eléri vagy meghaladja ezt az összeget. Ugyancsak január elsejétől „sújt” egy másik rendelet, a társadalombiztosítási jár ulék 10 százalékos megemelése, és egy harmadik, a 310 forintos bérkiegészítésnek bérbe való beépítése, ami annyit jelent, hogy ezután is fizetni kell az SZTK-járulékot. A harc örök? Kétségkívül, ez a három dolog így együtt egy kicsit sol^ nehéz megérteni, még inkább elfogadni a jövedelemcsökkenés szükségszerű, pontosabban elkerülhetetlen voltát. De mit lehet tenni? A rendeletek normatívak, mindenkire vonatkoznak, és nincs mindent átfogó külön szabályozás az átalánydíjas rendszerre. Ami persze rengeteg kisebb-nagyobb problémát jelent a rendszerben dolgozóknak, hogy csak egyet említsünk, például a szabadság kérdését. A szabadság idején ugyanis a szabadságát töltőnek ugyanúgy kell fizetni az átalánydíjat, mintha dolgozna. De miből? Hisz ekkor, mivel nem „termel", árbevétele sincs. Tehát úgy mehet szabadságra (mint egy maszek), ha év közben összegyűjtögeti a rávalót. Persze, ez nem kelti a jogosan járó fizetett szabadság érzetét. A szövetkezet megtehetné, hogy az árbevételt megemelve abba beépítené a szabadság „költségeit", és így a dolgozónak- pihenője alatt qem kellene fizetnie. Ez pszichésen kedvezőbb ugyan, de lényegében rosszabbul járna vele, ugyanis a megnövelt árbevételből a mindenkori elvonások is magasabbak. Mint minden új rendszernek, ennek is az esetleges hibái, fogyatékosságai működés közben derülnek ki. A tanulópénzt mindenhol meg kell fizetni, és ez az átalány- díjas formánál sem több. mint máshol. Egy dolog azonban nyugtalanító, ami azt sejteti, összeütközések mindig lesznek. Ez az árbevétel megállapításához fűződő eltérő (eltérő?, ellentétes!) szövetkezeti és dolgozói érdek. Ám bármi élesen ütköznek is az érdekek.'a két félnek mindig meg kell egyeznie, mégpedig úgy. hogy a dolgozónak kedvét ne szegjék, és a szövetkezet se fizessen rá. Mert ha ez nem így van, akkor mi. a szolgáltatást igénybe vevők fizetünk rá! Szatmári Ilona Vadmacskák koncertje a drávai erdőkben Vadmacska-koncert veri fel a drávai erdők csendjét ezekben a hetekben. Most van e ragadozók párzási ideje,. s a harcias vadkandúrok fülsértő nyervogással hívogatják a párjukat. Látni ritkán lehet őket, mert az erdő sűrűjében tanyáznak, és egyébként is rendkívül óvatos állatok, a hangjuk azonban messziről elárulja a hollétüket. A vadmacskákat még nem olyan régen a teljes kipusztulás veszélye fenyegette. A Mecsekből el is tűntek, nem kedvezett nekik a hegyvidék erőteljes urbanizálódása. A Dráva-mente ősi ártéri erdőiben. a sűrű bozótokban, azonban háborítatlanul élnek ezek az egyébként már védett, s egész Közép-Euró- pában ritka ragadozók. Nyu- lakat, fácánokat és más apróvadakat ragadnak el, sőt a magányos őzsutákat is megtámadják. Olykor bemerészkednek a faluszéli portákra. Bár a házőrző kutyák rendszerint meghátrálásra kényszerítik a négylábú rablókat, több helyütt megdézsmálták a kisállatállományt is. A megfigyelt ragadozók közül némelyiknek a súlya eléri a hat—nyolc kilót. Mint észrevették, a vadmacskák időnként olyannyira uralmuk alá vonnak egy-egy erdő- részt, hogy a kisragadozók — elveszítvén életterüket — tovább vándoroltak.
