Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

1984. március 3., szombat «Hiiura« Hajnaliéi reggelig Látogatás a békéscsabai 1. számú postahivatalban Megérkeznek a napilapok, színes lapok és folyóiratok A békéscsabai 1-es számú (megyei) postahivatalba haj­nali 4 órakor megérkezik a Békés megyei Népújság. Ma 14 ezer 330 példányban. Né­gyen azonnal munkához lát­nak és polcokra rakva el­osztják úgy, hogy minden hírlapkézbesítő és -árus meg­találja a maga részét. Igye­kezni kell, mert nemsokára megérkezik Budapestről a postavonat. A küldeménye­ket a békéscsabai 2-es szá­mú (vasútállomási) postahi­vatal veszi át és továbbítja az 1-esbe. Ancsin Mihály az egyik ki­osztó, aki egyébként kézbe­sítő. A naponta négy órára történő bejárást azért vállal­ja, hogy több keresethez jus­son. Ugyancsak kiosztó Ko­vács Gyuláné, aki öt éve ment nyugdíjba, de most is bejár. Sőt, egy kicsit koráb­ban a többieknél, mert ő fő­zi a. kávét. öt óra 5 perckor megér­keznek a központi napila­pok, színes lapok és folyó­iratok. Ma, kedden mintegy 30 ezer példány, néha ennél több. Egy fiatalember is itt szor­goskodik. A neve Nagy Zol­tán. Mint mondja, nem ezt a munkakört választotta életpályául. Egyetemi felvé­telire készül, jogász akar lenni. Csak napi két' órát dolgozik, hogy valamennyi keresethez jusson. Pacsika Andrást kissé meglepi az ismeretlen látogató. Ám, amikor megmondom neki, hogy miről van szó, tréfásan megjegyzi: — Az nem baj, ha a Nép­újságba kerül a nevem, csak a Kék fényből marad­jak ki. — Kerülhet a Kék fénybe is? — Hát, bizony, én díjbe­szedő és lottóárus is vagyok. Naponta több ezer forint megy át a kezemen. A pénz­zel el kell számolni. Ha egy­szer nem tudnék, a Kék fényben fejezném be a pos­tai pályafutásomat. IS! A levélosztók — akikhez 25 zsák, azokban pedig mint­egy 8—10 ezer levél érkezik — a fiókbérlők és a kézbe- ' sítők részére szortírozzák szét a küldeményt. Most itt dol­gozik Kotroczó Dezső, a hi­vatal helyettes vezetője és Szakáll Tamásné munkaügyi előadó. Holnap majd más, és holnapután is. Minden tiszt­viselő sorra kerül. Vagy ezen a helyen, vagy máshol. A nagyalakú küldemények elosztásánál Kraszkó Ildikó szorgoskodik. Sarkadon vé­gezte a postai szakközépis­kolát és — bár néha korán kell felkelnie —, nem bánta meg. Érdekes, változatos a munkája. Reggel nyolc órá­tól pénzfelvételes lesz az egyik ablaknál. Konyecsnyi Ilona Kondo­rosról jár be naponta. A be­osztása: nagybani értékcikk­árus. Rendszerint reggel nyolckor kezd, de ma kora reggel ő is a küldemények elosztásánál működik közre. Segédtiszt és a tiszti tanfo­lyam elvégzése a célja. Szántó István, a postahi­vatal vezetője megjegyzi: — A posta támogatja a továbbtanulási szándékot. Ilonka érettségizett. Ügyes, szorgalmas lány. Nekünk az az érdekünk, hogy maradjon nálunk, képes legyen maga­sabb munkakör betöltésére, neki pedig az az érdeke, hogy előlépjen és többet is keressen. A kézbesítők részére Er­délyi György rakosgatja a fakkokba a küldeményeket, ö szakközépiskolát végzett, de kézbesítői beosztásba kér­te magát, amit így indokol: — Szabadabb az ember, nincs helyhez kötve. — Persze — mondom —■, több is a kereset, mert bor­ravalós állás. Elmosolyodik. — Az is igaz. El Fleischer Andrásáé és Gu­lyás Jánosné ugyancsak tisztviselők, akik hajnali fél hat órától az ajánlott külde­ményeket szortírozzák és he­lyezik a fiókbérlők fakkjá- ba. Reggel nyolctól majd az ügyfeleket szolgálják ki. Ér­tékcikkeket fognak árusíta­ni. a távolsági beszélgetése­Szortírozzák a leveleket Fotó: Fazekas László két intézik, ajánlott levele­ket, táviratokat vesznek át továbbításra. A postahivatal szentélye a főpénztár. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt írom: sok pénz van a páncélszek­rényben. De ennek megfe­lelő az őrizete is. Ügy ér­zem, egy kicsit nyomasztó itt bent tartózkodni. De An- dó Edit, aki most azt a pénzt osztja el, amit a kézbesítők majd magukkal visznek, semmi másra nem gondol, csak a pontos számolásra. A pénzért fillérig felelős. Fél hét az idő. Az egyik helyiségben a küldeménye­ket kézbesítői körzetekre osztják fel. Teleki Gábor egyenruhában dolgozik. Azt mondja, az egyenruha vise­lése szolgálatban kötelező. Rámutatok Bodzás László­ra. — Neki is? Ö szabadkozik: — Az enyém mosatásban van. Az emelet egyik helyiségé­ben kiállítás van. Az egyik plakáton olvasom: „Alkoho­lizmus = betegség, de gyó­gyítható”. — Hát már ilyen korán nyitnak? — kérdezem Og- rincs Pálnétól, aki a kiállí­tást szervező Áchim L. And­rás Szocialista Brigád képvi­seletében várja a látogató­kat és még teával is kínálja őket. A válasz: — Most bent vannak a kézbesítők. Főként nekik szól a kiállítás. Közben bejön Walfisch Lászlóné, a büfésnő, meg­issza a teát és tréfásan meg­jegyzi : — Finom volt, csak hi­ányzott belőle a rum. El Hricsovinyi Márta hírlap- kézbesítő már indulásra ké­szül elő. A Vécsey, a Tuli­pán, a Gábor Áron utca és a Bartók Béla út egy része a körzete. Ügy számol, hogy 10 óra felé végez, Ahhoz azonban pontosan kell el­rendezni mindent a táskájá­ban. Ha az előfizetői díja­kat is be kell szednie, akkor tovább tart a munkája. Hegyesi László, a hírlap- osztály vezetője a viharos időkre emlékeztet és java­solja, hogy kérdezzem meg Gajdács György kézbesítő­től: milyen is volt az? Gaj­dács Györgynek nem annyi­ra a hóvihar jut eszébe, mint inkább az, ahogy egyes előfizetők méltatlankodtak a késés miatt. Persze fűtött szobában talán fel sem tűnt, hogy közben mi történt a szabadban. Nyolc óra előtt néhány perccel Liker Mihály, a kéz­besítési osztály vezetője meg­nyugodva mondja: — Ez már az utolsó fel­vonás. Még a pénzfelvétel van hátra. A harmincegy belterületi és a négy külterületi kézbe­sítő aztán elindulhat. Ponto­san nyolc órakor kinyit a posta és a csoportosan vára­kozó ügyfelek, köztük a vál­lalatok, intézmények, hiva­talok meghatalmazottai szin­te egyszerre betódulnak. — Izgalmas pillanat. Né­ha a tolakodás miatt van perpatvar, de akkor is, ha valaki át akarja venni a közület küldeményét és nincs nála a meghatalmazás — mondja Lőrincz Mihály - né, a postaosztály vezetője. Az ablakoknál Králik Mi- hályné és Gulyás Jánosné igyekszik az ügyfeleket ki-, szolgálni. Gyorsan és ponto­san kell dolgozniuk. Tévedni nem szabad. Ha eltűnik egy ajánlott levél, 200 forint az ára, a pénzhiányt ugyancsak meg kell téríteni. Ám volt olyan eset is, amikor az ügy­fél a tévesen számolt több­letpénzt visszahozta. — Igen — kezdi monda­ni Hajdú Mária. — Egy­szer, amikor a munka­idő végén elszámoltam a pénzt, kiderült, hogy egé­szen tekintélyes összeg hi­ányzik. Sehogy sem tudtam rájönni az eltérés okára. Ide­ges voltam. Hazamentem. Éjszaka egy szemernyit nem aludtam. Reggel kábultan mentem a hivatalba, és nem­sokára megjelent egy ügy­fél. Hozta a pénzt. Még. el­nézést is kért, hogy nem előbb jött, de csak reggel vette észre, hogy többet ka­pott. Ilyen emberek is vannak. És ha valaki túlszámolásnál arra gondol, hogy pár száz, vagv ezer forinttól még nem lesz szegényebb a posta, nem téved. A dolgozó lesz szegényebb. Pásztor Béla Az új vasúti menetrendről A napokban nyomdába ke­rült a nyáron, június 3-án életbe lépő, az új vasúti me­netrendkönyv, miután a MÁV-nál elkészültek az ez­zel kapcsolatos előkészítő, szervező és egyeztető mun­kákkal. A menetrendkönyv 140 ezer példányban jelenik majd meg. A negyvenórásra csökkenő munkahét a munkába járás­sal kapcsolatos forgalom mérséklődését eredményezi. A hétvégi szabad idő meg­növekedése következtében a korábbi szombat reggeli és vasárnap éjjeli csúcsigények fokozatosan áttolódnak pén­tek délutánra, illetve vasár­nap estére. A megváltozott körülmények között az uta­sok fokozottan igénylik, hogy a szükségleteikhez jobban al­kalmazkodó, kényelmesebb, gyorsabb, pontosabb vonatok közlekedjenek. Az utasáram­lások főbb irányainak meg­határozására, az újabb uta­zási szokások megismerésé­re, s a különböző vonatok igénybevételének feltérképe­zésére tavaly nyáron egy hé­ten keresztül reprezentatív felmérést végeztek a teljes hálózaton, s ennek tapaszta­latait messzemenően figye­lembe vették az új menet­rend kialakításakor. A változások egyik jel­lemzője az úgynevezett ve­gyes forgalmú vonatok köz­lekedtetése. Ezek a szerelvé­nyek a nagy forgalmú sza­kaszokon gyorsvonatként, a gyérebb forgalmú részeken pedig személyvonatként szál­lítják az utasokat. „Vissza­minősítésre” ott is sor kerül — teljes vonalakon, vagy egyes szakaszokon —, ahol a pálya állapota nem alkalmas az előírt gyorsvonati átlag- sebesség elérésére. Ez nem jelenti a menetidő növekedé­sét, s azt célozza: ne fizes­sen magasabb tarifát az utas ott, ahol a szolgáltatások színvonala ezt nem indokol­ja. A megyeközpontok jobb megközelítésére ugyanakkor néhány új gyorsvonatot ál­lítanak forgalomba, illetve az igények szerint módosítják a szerelvények gyakoriságát, indulásuk időpontját. Töre­kednek a kedvezőbb csatla­kozások kialakítására. Az el­múlt időszakban bevált az a sok más országban is alkal­mazott módszer, mely sze­rint a karácsonyi és újévi ünnepek között számottevően ritkítják a kihasználatlanul közlekedő szerelvényeket; ezt a takarékossági intézkedést az új menetrendben is fi­gyelembe veszik. Mindezek mellett továbbra is érvény­ben maradnak a szigorú ren­deletek a vasúti közlekedés pontosságának javítására és a menetrend fokozott meg­tartására. „Tűz van! 99 „Jöjjenek gyorsan, tűz van! Hogy hol? Itt Gyulán, a törökzugi lakótelepen. A pontos cím: Budapest körút 48. Egy 10 emeletes lakó­ház!” Február 22-e van, este 9 óra körül. A gyulai tűzol­tóparancsnokságon Pdpp Mi­hály törzsőrmester, a hír- adóügyeltes gyorsan jegyzi, amit a telefonáló mond. Mi­előtt azonban letenné a kagy­lót, megszólal egy másik hang is, bejelentkezik Pusz­tai Tibor tűzoltó alhadnagy, városi parancsnokhelyettes és közli a híradóügyeletessel, hogy valójában nem történt baj, gyakorlatról van szó. Mindez nem változtat a szol­gálatban levők feladatán, legfeljebb annyit, hogy mi­vel későre jár, szirénaszó nélkül indul, mégpedig egy percen belül a szertárból két tűzoltó-gépjármű. A szolgálatparancsnok el­dönti az ilyenkor szükséges riasztási fokozatot. Rádión értesítést kap tehát a békés­csabai tűzoltóság is, ahon­nan máris indul 3 tűzoltó- gépjármű. A helyszínen az­után Antovszki Péter zász­lós, a szolgálatparancsnok, mint tűzoltásvezető felderí­ti a helyszínt, miközben a többiek már szerelik az alapvezetéket, a szerpa­rancsnok pedig azt nyomoz­za, honnan lehet vizet ven­ni. A közelben gyorsan meg is leli a víztárolót, s máris valamennyien az épületben vannak. Mindez szinte pillanatok alatt zajlik, s ez itt így ter­mészetes. Semmit sem bíz­hatnak a véletlenre, a leg­apróbb részletekig kidolgoz­tak, begyakoroltak minden mozdulatot, még azt is, me­lyik kézzel hol kapaszkod­nak ki-beszálláskor a tűzol­tókocsiba. De vajon tudják-e példá­ul a lakók, hogy mi a teen­dő tűz esetén? „Megpróbá­lok kimenekülni a házból.” „Fogalmam sincs, talán pró­bálnám oltani”. — A leg­többen ilyen vagy hasonló választ adtak, amikor erről kérdezősködtem egy tízeme­letes házban. — Nos, mit kellene tehát tenni? — ezzel a kérdéssel kezdjük a beszélgetést most már a gyulai tűzoltó-pa­rancsnokság igencsak felújí­tásra szoruló, s annak jele­it már mutató épületében. — A legfontosabb minde­nekelőtt a pontos tűzjelzés — mondja Pusztai Tibor —, ha a tűz a lakáson kívül, például a lépcsőházban vagy valamelyik közös helyiség­ben keletkezett, akkor a leg­célszerűbb a lakásban be­csukni az ajtót, ablakot, azo­kat körben nedves ruhával takarni, hogy elzárjuk a füst útját, és esetleg vízzel locsolni az ajtót, ablakot. Ha alulról nagyon közelít a tűz, akkor a tetőre kell mene­külni. — És ha a lakásban gyul­lad meg valami? — Természetesen azonnal jelezni, nem pedig elkezdeni egyedül oltani. Igen, ha baj van, indul­nak a piros kocsik. De az ol­tás, a mentés mellett a meg­Megszólalt a riasztó csengő ... Baranyai József tűzoltó fő­törzsőrmester, a gyulai pa­rancsnokság egyik legrégibb dolgozója Fotó: Veress Erzsi előzést is szorgalmazzák a tűzoltóparancsnokságok. Ezt szolgálják a tűzvédelmi el­lenőrzések, ezeket a lakó­házaknál az önkéntes tűz­oltók, a létesítményekben, munkahelyeken pedig Gyu­lán a parancsnokhelyettes és egy előadó végzi. S hogy milyenek a tapasztalatok? — Sajnos, az emberek könnyelműek, bíznak abban, hogy náluk nem lehet baj — így a parancsnokhelyettes. — A leggyakoribb mulasztás: nem kérnek engedélyt az építési hatóságtól, amely az­után megbíz bennünket is annak vizsgálatával, hogy a tűzvédelmi szabályoknak megfelelő-e a létesítmény. Ilyen mulasztás miatt égett le például egy gazdasági melléképület Sarkadon, s pusztult ei több ezer csirke. — A munkahelyeken mit tapasztalnak? — Itt, Gyulán az ipari üzemekben kevés a tűz, be­tartják a tűzvédelmi előírá­sokat, megfelelő a fegye­lem, képzettek a tűzvédel­mi előadók. A mezőgazda­ságban viszont nagyon vál­tozó a kép, nagy ellentétek vannak. Megfelelően törőd­nek a tűzvédelemmel példá­ul a gyulai Munkácsy és Kö­röstáj, a lökösházi Haladás Tsz-ben, de nem mondható el_ ugyanez például a kétegy- házi Béke, a geszti Egyetér­tés Tsz-ről. — 1984 la lakóházi tűzvé­delem éve. Mindabból, amit eddig elmondott, kiviláglik, hogy itt, Gyulán is indokolt kiemelten foglalkozni ezzel a területtel. — Az adatok önmagu­kért beszélnek: az idén ed­dig 15 tűzeset történt a te­rületünkön, és ebből 12 la­kóháznál. Zömmel hagyo­mányos családi házakban, és többségében szabálytalan­ságok miatt. Több ízben pél­dául szabálytalan tüzelőbe­rendezés miatt éltünk is már az idén kapott helyszínbír­ságolási jogunkkal. Ami pe­dig a lakóházi tűzvédelem évét jelenti, most készítet­tünk erre egy részletes prog­ramot, amiben sokféle pro­pagandafogás szerepel. Bí­zunk benne, hogy a témára tudjuk irányítani a lakosság figyelmét. Hadd tegyük hozzá: ez éppúgy az ő érdekük, mint az egész társadalomé. Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents