Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-23 / 70. szám

1984. március 23., péntek

o

Gépipari „házasságközvetítés”

Örök . téma, hogy gyakran egymás mellett fekvő két vállalatnál sem tudnak szinte semmit egymásról, előfordul, hogy több száz kilométerre keresnek kooperáló partnert olyasmire, amit a szomszédban is meg lehetne csinálni. Üjabban egyre szaporodnak a készletbörzék is, ezek pedig azt igazolják, hogy szinte minden anyag megtalálható ebben az országban, csak éppen nem ott, ahol kellene. Ha országos egyeztetésre nem is, megyei koordinálásra azért vállalkozhat néhány lelkes szakember, akik a január elsejével megalakult Békés megyei ©épipari Gazdasági Társaság apparátusát alkotják. Az a dolguk, hogy segítsenek a partnerkeresésben, az anyagbeszerzésben, kooperációban és minden olyan ügyben, amely a társaságba belépett negyven vállalat, szövetkezet életében előfordulhat.

O Mivel az indulás óta még három Hónap sem telt el, nem lehet látványos eredményt várni a társaságtól. így tulajdonképpen terven felüli teljesítés, hogy máris összehoztak egymással néhány partnert. Például — mint Fodor Attila, a társaság vezetője elmondta — az ÁKG már hosszú ideje hiába keresett olyan csavart, melyből a Szarvasi Vasipari Szövetkezetnek feleslege volt. Egy másik példa: a Békéscsabai Mezőgép Vállalat mezökovácsházi gyáregysége olyan lemezollót keresett, melyet a téglagyár éppen eladni akart. A BGGT itt is összehozta a partnereket.

Természetesen a társaság tevékenységi köre nem merült ki az ilyesféle „házasságközvetítésben”. Elsősorban alapos képet kívánnak kapni minden tag munkájáról, kapacitásáról, kooperációs tevékenységéről, a termelés szűk keresztmetszeteiről. Érdeklődnek, adnának-e kölcsön gépet, vagy inkább bérelnének, részt vennének-e közös vállalkozásokban? Megtudakolják, vannak-e gondjaik az exportnál, nehezíti-e a munkát a szellemi tevékenységek bizonyos körének szűk keresztmetszete. Egyszóval: olyan mélységig kívánják megismerni a tagok életét, tevékenységi körét, hogy utána nyugodtan adhassanak tanácsot, közvetítsenek partnert, ajánlják fel a részvétel lehetőségét egy-e§y vállalkozásban.

O Eddig a negyven tagvállalatból, tagszövetkezetből harmincat kerestek fel a BGGT munkatársai, és e hónap végére befejezik a felmérő munkát. Utána kezdődik az igazi tevékenység. Hogy mi lesz ez, annak érzékeltetésére talán elég az a néhány téma, melyben már megkezdődött a szervezés. Ezek közül a legérdekesebb talán a kistrak- torgyártás, melyhez gesztort keres a BGGT irodája. Ez a traktor Trabant-motorral működne, és rengeteg kiegészítő munkagéppel lehetne felszerelni. Részegységek gyártására már akadt is Vállalkozó, most már csak olyan cég kellene, amelyik kézben tartja az egész vállalkozást.

Hasonlóképpen nagy jelentőségű lenne a hidraulikus présgépek gyártásának beindítása,. természetesen ez is csak több vállalat, szövetkezet összefogásával képzelhető el. Egy vállalat, a Volán arra tett ígéretet, hogy kellő érdeklődés esetén vállalja a targoncák javítását. Régi, nagy gond oldódna meg ezzel.

Országos hálózattal rendelkező vállalatokkal is felvette a kapcsolatot a társaság irodája. A Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat rövidesen megküldi azt a katalógust, melyből választhatnak a tagok: mit tudnának gazdaságosan gyártani. Sokat várnak a szervezők a tőkés import kiállítás megrendezésétől is. Ezen azokat az anyagokat, eszközöket mutatnák be, melyeket a BGGT tagjai rendszeresen behoznak külföldről.

O

Hogy az ilyen módon létrejövő esetleges importhelyettesítés nem csak ábránd, azt a Mezőhe- gyesi Vasipari Szövetkezet példája is jelzi. A szövetkezet a BGGT segítségével valószínűleg talál olyan partnert, mely közreműködik az eddig importból beérkező ónozott acélszalag előállításában. Terveik között szerepel egy hulladékanyag- hasznosítási konferencia

megszervezése is.

A terveket, elképzeléseket még hosszan lehetne sorolni, de ennek most túl sok értelme nem lenne. Érdemesebb inkább néhány hónap múlva ismét megnézni: mire jutott a BGGT, mely úgy látszik jól sáfárkodik az előlegezett bizalommal.

Lónyai László

Energiatakarékos talajművelés — hatszázezer hektáron

Korszerű agrotechnikai módszerekkel csökkentik az „olajfaló” talajmunkák energiaigényét a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az idén mintegy 600 ezer hektáron alkalmazzák az úgynevezett szántás nélküli művelést, amellyel a KITE és az IKR termelési rendszerek az elmúlt években jó tapasztalatokat szereztek. Ezzel az eljárással az energiaköltségeknek hozzávetőleg 15 százalékát takaríthatják meg, növelve a szántóföldi növény- termesztés jövedelmezőségét.

Az agrotechnikai módszer megjelölése nem teljesen pontos, mivel a szántást egy- egy területen 4—5 évenként azért meg kell. ismételni, ám a közbülső időszakokban, esztendőről esztendőre nincs szükség a föld megforgatá- sára. A győri Rába által gyártott, illetve külföldről behozott talajművelő eszközök, az úgynevezett kombr- nátorok — nevükben is benne van: több agrotechnikai művelet „kombinációjára” képesek — úgy készítik el a magágyat, hogy előzőleg nem kell szántani. És további talajmunka-műveletekre

sincs szükség, a traktorvon- tatású kombi nátorok egyetlen menetben ezeket i9 elvégzik. A módszer előnyét a szakemberek abban is látják, hogy a tavaszi szántás mellőzésével megakadályozhatják a talaj vízvesztését, hiszen a megforgatott föld alsó rétegeiből felszínre kerülő nedvesebb rétegek víztartalma rendre gyorsan elpárolog. A kombinátorok által „átmozgatott” talaj viszont jól megőrzi a növények számára életfontosságú nedvességet, és ez a tavaszi vetésű növényeknél, például a kukoricánál vagy a napraforgónál terméstöbbletet is eredményez. Az energiafelhasználás csökkentésén túl tehát a módszerrel még a terméseredményeket is javíthatják a növénytermesztők. Szívesen használják az eljárást az intenzív gabonaprogram teljesítésén dolgozó nagyüzemekben, ahol más korszerű műszaki feltételek is lehetővé teszik a szántás nélküli művelést. Jövőre a tervek szerint tovább bővítik az így „gondozott" területet.

Új eljárás az elhasznált gumiabroncsok hasznosítására

Hazánkban évente körülbelül 50 ezer tonnányi lefutott gumiabroncsot selejteznek ki a gépkocsi-tulajdonosok, illetve a vállalatok. Ezeknek csak egy része alkalmas újrafutózásra, a többi értéktelen hulladék. A szakemberek ugyan ismerik az elhasznált gumik újrahasznosításának módját, amit azonban nem alkalmaznak széles körben, mert az eljárás igen energiaigényes, sok aprólékos munkával jár.

A Taurus Gumiipari Vállalat szakemberei ennél jóval egyszerűbb eljárást dolgoztak ki, s kifejlesztették a hozzávaló berendezést is. Ennek segítségével gyorsan és viszonylag kevés energiával a hulladék abroncsból másodlagos nyersanyagot állíthatnak elő. Eljárásuk ahhoz hasonlít, mint amikor a háziasszony paszíroz. Az abroncsokat elhelyezik a berendezésben, majd olyan erős nyomást gyakorolnak rájuk, amitől a gumi meglágyul, s a képlékeny anyagot egy hidraulikus dugattyúval őrleménnyé préselik. Ebből azután már a hagyományos módon kivonható a diagonál gumik szövet-, illetve az acélra- diál abroncsok acélváza, s marad a tiszta gumiőrlemény, amit az igények szerint még tovább finomíthatnak.

Az országhatárainkon túl is újdonságnak számító eljárás után igen sok neves külföldi cég érdeklődik.

Tanulnak és termelnek is

A Szabadkígyósí Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézetben sütő (pék), élelmiszer-tartó- sító és zöldség-, gyümölcs- termesztő (kertész) szakmára képeznek ki fiatalokat. Most 228-at, de lehetséges, hogy néhány év múlva malomipari és tejipari szakemberek képzésére is sor kerül, s akkor majd több lesz a tanuló. Csak- a jelenlegi 220 személyes kollégiumi elhelyezést kell növelni.

Ebben az intézetben a fiatalok nemcsak tanulnak, hanem a szakma gyakorlati elsajátításával egyidejűleg termelnek is. A sütőüzemben lakossági ellátásra kenyeret és péksüteményt készítenek, amely szabadkígyósí, újkí- gyósi és békéscsabai üzletekbe kerül. (Érdekességként lehet megemlíteni, hogy a tananyag szerint 73 fajta kenyér és péksütemény elkészítésének módját ismerik meg a tanulók.) Éves termelésük nettó értéke két és fél millió forint.

A konzerv hidegtartósítással készül. A késztermék a megye négy városának az üzleteibe kerül. A tizenhét hektáros kertészetben olyan növényeket termesztenek, amelyeknek a nagy részét a konzervüzemben dolgozzák fel. Konzervből az éves termelés értékben másfél millió, zöldségből pedig egymillió 200 ezer forint.

Több, mint ötmillió forint tehát az az összeg, ami lehetővé teszi, hogy az intézet önellátó legyen.

A tanulók egészségéről, testi épségéről való gondoskodás elsőrendű feladat. Legutóbb az ÉDOSZ-központ munkavédelmi felügyelője tartott vizsgálatot az intézetben, és jó benyomásokkal távozott. Simon Mihály, a megyei tanács művelődési osztályának általános tan- felügyelője a KÖJÁL szakembereivel együtt szemlélte meg az intézetet (a tantermeket, a tanműhelyeket, valamint a kollégiumot.) A megállapítását így foglalja össze:

— A megye hasonló intézményei között itt a legszervezettebb a munkavédelem. Példaképül szolgálhat. Bizonyíték rá, hogy alig fordul elő baleset. Az oktatás anyagát a gyakorlati foglalkozások keretében alkalmazzák.

Lássuk tehát a gyakorlati foglalkozást! Vizsgálódásra Vágréti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőjével a sütőüzemet választjuk, ahol Bella Antaltól, a sütőtanfolyam vezetőjétől először is megkérdezem:

— Tavaly hány baleset fordult elő?

— Egy sem. Természetesen egyetlen munkanapkiesés sem volt.

Az üzemet járva valóban ■az a benyomása az embernek, hogy minden rendben van. Vágréti László azonban a legkisebb hibákat is észreveszi. S ahogy sorolja, úgy jegyzem fel a füzetemben.

— Néhány öltözőszekrény poros és rendetlen. Piszkos cipőket tartanak bennük. A fürdőben hiányzik a szappantartó és a kapaszkodó, a W. C.-nek nincs szellőzőnyílása. Az étkezdében együtt van az evőeszköz a mosóporral . . .

Nem folytatom, mert csak ezek a kisebb hibák ismétlődnek még itt-ott. Inkább beszélgetek néhány diákkal, közülük is elsőként Krizsán András harmadéves tanulóval, aki medgyesegyházi fiatalember. Tanulmányi átlageredménye négyes.

— Szereted a szakmát? — kérdezem.

— Igen. Most két műszák van, de ha szakmunkások leszünk, három műszakban kell majd dolgoznunk. Kibírjuk, de jól is fogunk keresni.

— Milyenek a mestereid?

— Követelnek, de példát is mutatnak a munkában. Bella Antaltól, valamint Nagy János és Sipos András szakoktatóktól sokat tanulunk.

— Minek tartod magad: sütőipari szakmunkásnak, vagy péknek?

Gondolkozik. Nem tudja, hogy mit mondjon. Bella Antal válaszol helyette:

— Régen egyszerűen péklegényeknek neveztek bennünket. Ma sem tagadom meg, hogy pék vagyok. Negyvenkét éve dolgozom a szakmában, és a társaimmal együtt sok embernek szereztem örömet a finom kenyérrel, valamint a péksüteménnyel.

Nagy Zsófia elsőéves tanuló. Kondoros! lány. Tanulmányi átlaga 3,8, de kijelenti, hogy 4,2 átlagot akar elérni.

— Mi a szép a szakmában? — érdeklődöm.

— Különösen a kalácskészítés. Ehhez kézügyesség is kell.

— Ellenőrzik a szakoktatók a munkád?

— Igen, és egyszer-kétszer már volt kifogásuk, de talán többször megdicsértek.

— Mikor jársz haza?

— Hétvégeken. A szüleim mindig nagyon várnak. Otthon beszámolok az itt történtekről és a tanulmányi eredményemről.

Zdusek Lajos gyomai fiatalember. Masszív legény. Mondja is:

—’ Itt megerősödik az ember. Zsákokat emelgetünk, és jól is étkezünk.

— Milyen kenyeret eszel?

— Olyat, amilyet mi készítünk. Ügyelünk is arra. hogy jó legyen. Persze, a vevőknek sem más az igényük. A rosszat nem lehet eladni. Előfordul ugyan, hogy elrontunk valamit. De hát ez tanműhely.

— Hol fogsz dolgozni, ha szakmunkás leszel?

— Gyomára szeretnék kerülni.

— Három műázak lesz ...

— Kibírom, ha megfizetik. Most építettünk házat, még bútor kell. Sok pénzbe kerül.

— Mik a szakmai ártalmak?

Sipos András sorolja:

— Lisztpor, füst, hő. Ilyen hatásoknak van kitéve a pék. De egyre kevésbé, mert korszerűsödnek a sütőüzemek. Óriási különbség van a 32 évvel ezelőtti — amikor kezdtem a pályafutásomat — és a mai viszonyok_között.

— No, halljátok? — fordulok a közelben tartózkodó Kolarovszki Mariann békéscsabai és Roósz Anikó hu- nyai tanuló kislányhoz.

— Mi is, mint Lajos, szeretjük a szakmát. Jól érezzük magunkat itt — mondják.

Aztán eszükbe jut, hogy milyen szép nőnapi ünnepséget rendeztek az üzemben.

— Szegfűt és egy üveg üdítő italt kaptunk — büszkélkednek. Ez volt az első nőnap az életükben, amikor már felnőtt számba vették őket.

— És tudjátok, hogy mikor lesz a férfinap? — kérdezem tőlük.

Zdusek Lajos felé tekint- getnek és egyszerre mondják:

— Április elsején.

Aztán hangos nevetésre fakadnak.

Munkavédelmi szemlével indul, és így zárul a látogatás. A hibák kijavíthatok. Ne legyen semmi, ami veszélyezteti a fiatalság, a jövő generáció egészségét, testi épségét.

Pásztor Béla

Fotó: Fazekas László

Rövidesen hazai anyagból készülhetnek ezek a gégecsövek Mezőhegyesen