Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-21 / 68. szám
s 1984. március 21-, szerda Monovent után Mivent Uj termékek a Szellőző Művek sarkad! gyáregységében Szegény embert az ág is húzza! E népi mondás igazságáról a sarkadi Szellőző Művekben tavaly saját bőrükön is meggyőződhettek a dolgozók. Profil-átcsoportosítás folytán új termékek előállítását kezdték meg, de mire ezekbe belejöttek volna, a megrendelők megküldték a lemondó levelet. így érthető, hogy elmaradtak a tervtől, és nagy nehézségek árán tudták a 185 millió forintos termelési értéket elérni. Azért a múlt évben befektetett munka nem volt hiábavaló. Az idén már fordult a szél, kedvezőek a kilátások. Még csak az első negyedév vége felé tartanak, és máris 191 millió forint értékű biztos rendelésük van. Ebben — ha egyelőre kis részben is — a sarkadi gyáregység saját kereskedelmi tevékenysége is szerepet játszik. * * * A megrendelők egy részével már közvetlen is tárgyaltak, és tízmillió forint értékben a központ kikerülésével vettek fel rendelést. Elsősorban a környékbeli szövetkezetektől, állami gazdaságoktól vállaltak így munkát, hiszen nem sok értelme lenne, hogy mondjuk a szomszéd tsz Budapesten rendelje meg azt, amit úgy is Sarkadon csinálnak majd meg. A múlt évben sikeresen lezajlott a termékváltás is Sarkadon. Űj típusú hangtompítókat és ventillátorokat kezdtek gyártani. Ennek eredménye, hogy ebben az évben 30 százalékkal növelik az export értékét, és elérik a 74 millió forintot. A megszaporodott rendelésállomány időbeni teljesítéséhez megkezdték a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezését is. A VGMK tagjai elsősorban a gyáregység saját vállalásainak teljesítésén dolgoznak majd. * * * A Szellőző Művek sarkadi gyáregységében bevezették a 40 órás munkahetet, és a kieső munkaidőt gépesítéssel, az intenzitás növelésével pótolják. Átszervezték a vállalati adminisztrációt is, korszerűsítették a számvitelt, és mindezek eredményeként csökkentették a nem -termelő létszám arányát. És bár az arány már elég jó, a létszám még mindig nem elegendő. Szakmunkásokat, fizikai dolgozókat bármelyik pillanatban szívesen felvennének. De mert erre a közeli napokban nincs sok reményük, inkább megyei kooperáló partnert keresnek a Békés megyei Gépipari Gazdasági Társaság segítségével. Sikeresen befejeződött a gyáregységben a fejlesztés Elkészült az új üzemcsarnok a gyáregységben Csomagolás előtt minden ventillátort bemérnek Fotó: Fazekas László építéssel járó szakasza. Már mind a két új üzemcsarnokban dolgoznak, és sikerült megoldani a szalagszerű szerelést. Gondjuk most az épületek fűtésével van, mert egyszerre többféle energia- hordozót is használniuk kell. Mint dr. Vass György igazgató elmondta, készülnek a földgáz fogadására, már be is fizették a szükséges pénzt, de néhány száz méter műanyag cső hiánya akadályozza a bekötést. * * * A Szellőző Művek sarkadi gyáregységében nemcsak a jelen, a jövő is biztató. Sikerült olyan új termékeket kifejleszteni és gyártásba venni, melyek külföldön is jól értékesíthetőek. A Monovent tetőszellőző ventillátor utódaként elkészült a Mivent, amely kisebb, köny- nyebb elődjénél, egybeépítették a hangtompítóval. Ebből a szellőztető berendezésből egy NSZK-cég több darabot rendelt bemérésre, és jelezte: ha a paraméterek megfelelnek, akkor nagyobb mennyiséget vásárolnak. Export- lehetőséget várnak a gyáriak a pneumatikus szállításokhoz szükséges transzportventillátorok gyártásának megindításától is. Az igények szélesebb körű kielégítésére a falba szerelhető falax-ventil- látorok 220 voltos típusát is gyártani kívánják. Jelenleg még gond a megfelelő motor beszerzése, de elképzelhető, hogy nemzetközi kooperációval kezdődik meg e keresett termék gyártása. L. L. Ahhoz, hogy »szocialista erkölcs jöjjön létre, végbe kell mennie a szocialista társadalmi forradalomnak, ki kell alakuljanak azok a szocialista társadalmi létviszonyok, amelyeket a szocialista erkölcs visszatükröz, és a neki megfelelő emberi magatartást ír elő, mint erkölcsileg kötelezőt a társadalom tagjai számára. A pozitív, szocialista jellegű társadalmi változások elindítanak egy erkölcsi forradalmat is, amely szorosan összefügg a szocialista életmód kialakulásával és terjedésével. A szocialista erkölcs kialakulása a győztes szocialista forradalom eredményeként is nem egy csapásra jön létre, kialakulása hosszú történelmi folyamat, ellentmondásokkal teli harc eredménye. A szocialista erkölcs a régi, magántulajdonosi társadalom erkölcsével vívott eszmei harcban jön létre, amelynek fokozatos legyőzésével hódít tért. Megjelenik a harc a proletárerkölcsi szokások meghaladásában is, amely különösen a szocialista forradalom győzelme utáni első években jelent sajátos problémát. A szocialista erkölcs kialakulása során le kell győzni azokat az erkölcsi szokásokat, amelyek a tőkés körülményekből adódtak, s azokat, amelyek a győzelem eltorzult kifejezéseiként jelentek meg, mint például a kommunista gőg, az utópisztikus mértékvesztés, a különböző szektás elképzelések, az elvont mora- lizálás. De harc folyik a szocialista társadalmi viszonyok között még sokáig meglevő egyéb erkölcsi rendszerekkel szemben is. A szocialista erkölcsi fejlődést tovább nehezíti a kapitalista nemzetközi társadalmi környezet, amely a szocialista erkölcsi fejlődéssel az adott szocialista országban belülről szemben álló erőket és tényezőket támogatja. A szocialista erkölcs kialakulásának és elterjedésének kezdeti szakaszán még jellemző a burzsoá erkölcsi értékek jelentős befolyása a dolgozókra, miközben a szocialista erkölcsi tulajdonságok terjedésében erőteljes az ösztönös jelleg. A szocialista erkölcs fejlődése nem egyenes vonalú a szocialista forradalom győzelme után. A politikai, a gazdasági fejlődés sem egyenletes, maga is ellentmondásokkal terhes. A velük kapcsolatos gondok és problémák kifejeződnek a szocialista társadalom erkölcsi arculatának változásaiban is. A társadalmi élet anyagi gazdasági gondjai létrehozzák a maguk erkölcsi gondjait, miközben az ott elért sikereken felgyorsul az erkölcsi fejlődés is. A szocialista erkölcs fejlődése tehát úgy megy végbe, hogy miközben mind szélesebb tömegek általánosan elfogadott magatartási formájává, gyakorlatává válik, közben hullámzó teljesítményeket nyújt. A szocialista erkölcs hordozója a szocialista viszonyokat teremtő munkásosztály, olyan osztály erkölcse, amely az egész emberiség felvirágoztatását tűzi ki célul, így benne teremtődik meg annak lehetősége, hogy kommunista erkölccsé válva a kommunista társadalom megteremtésével ténylegesen az emberiség magatartásának általános szabályozó- rendszere jöjjön létre. A szocialista erkölcs fejlődése során osztályjellegét megőrzi, annak következetes érvényesítésével teljesedhet ki és fejlődhet maga is, miközben tartalmát tekintve tendenciájában fokozatosan össznépivé válik a társadalmi érdekviszonyok ilyen jellegű átváltozásain. A szocialista erkölcs fejlődése fokozatosan így vezet el a társadalom erkölcsi arculatának egyneművé válásához. Hangsúlyozni kell, hogy e tendencia hosszú történelmi időszakot igényel, s az eddigi társadalmi fejlődésünk szocialista jellegű eredményeit elismerve is jelentős erkölcsi változások előtt áll szocialista társadalmunk. A szocialista erkölcsi fejlődés nem automatikusan megy végbe a társadalom anyagi gazdasági szférájában végbement változásokat követve, nagymértékben függ a társadalom erkölcsi nevelési gyakorlatától. Éppen ezért szorosan össze kell kapcsolni a szocialista társadalom építő gyakorlati tevékenységet az erkölcsi neveléssel, megfelelő összhangjuk felgyorsítja a társadalom egésze szocialista erkölcsi arculatának pozitív változásait. A szocialista erkölcsi szabályok ismerete és gyakorlása nemcsak a különböző szintű közösségek érdeke, hanem közvetlenül minden egyes emberé, ezért elsajátítása és alkalmazása, megtanulása egyéni kötelességünk és felelősségünk. —i —r Új utakon a TSZKER Közös Vállalat Beszélgetés Barvich Ivánnal, a TSZKER Országos Központja közgazdasági igazgatóhelyettesével A TSZKER Közös Vállalat 1978. január 1-én alakult. A vállalat az eltelt hat év alatt jelentős fejlődésen ment keresztül: míg az alakulás évében összforgalma 8,6 milliárd forint volt, tavaly már 22,6 milliárd forint értékben forgalmaztak. A tulajdonos szövetkezetek (amelyek vagyoni betét befizetésével a vállalatot alapították) száma 946-ról 1200-ra nőtt. Beszélgetőpartnerünk, Barvich Iván a TSZKER alakulása óta az országos központ köz- gazdasági igazgatóhelyettese. — A TSZKER országos szervezete 1978 januárjától működik. Sajátos típusú vállalat, teljesen tsz-érdekeltsé- gű, különös jellegzetessége, hogy a megyei gazdálkodó egységei, azaz a megyei vállalatai is teljes önállósággal dolgoznak, annak ellenére, hogy csak egy jogi személyiségű vállalat került bejegyzésre a cégbíróságon. Tizenhárom jogelődje volt a mostani TSZKER-nek, ezek általában 1967 és 1970 között alakultak — érzékelhetően az új gazdasági mechanizmus indulási szakaszában. Zömében közvetítői, ügynöki tevékenységet folytattak, mivel nem alakult ki korábban a szövetkezeti mozgalomban kereskedelmi szervezet, ezt a hiányt igyekeztek pótolni — kezdte az igazgatóhelyettes, majd így folytatta: — A fejlődés folyamán azonban kiderült, hogy továbblépésükhöz szűkek a megyei keretek. A Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa 1976-ban hozott határozatot a termékforgalmi társulások fejlesztéséről és megjelölte egy célszerű vállalkozási formájú szervezettel szemben támasztott követelményeit. Az országos vállalat alapítása a fentiek következménye. — Hogyan alakult tevékenységük az alapítás éve óta? — Tekintettel arra, hogy csak 13 jogelődünk volt, ezért még öt megyében alakítottunk ki új vállalatot a megyei párt- és állami szervek támogatásával: Békés, Győr-Sopron, Szolnok, Tolna és Veszprém megyében. Két megyében nincs vállalatunk, Nógrádban és Komáromban. Az egyikben a hevesi, a másikban a budapesti vállalatunk látja el a területi feladatokat. Az utóbbi években a tulajdonos szövetkezetek igényeinek növekedése, átformálása alapján az úgynevezett saját számlás tevékenység került túlsúlyba. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek év végi eredményeihez több mint 2 milliárd forint saját kockázatra megvásárolt áru forgalmazásával járultunk hozzá. Emiatt számottevő tényezővé vált országosan is a vállalat. Ez nagymértékben annak is köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Bank kellő megértéssel — bár kellő szigorral is — reális hitelfeltételeket teremtett számunkra. A vállalat az elmúlt 6 évben forgóalapját megötszörözte, a vállalati vagyon a háromszorosára nőtt, s a tulajdonos szövetkezeteknek visszaosztott nyereségtérítés összege nagyobb, mint az általuk befizetett vagyoni betét értéke. Ehhez azonban hozzá kell tenni, ez megyénként erős szóródást mutat. — Ezek mind szép eredmények. Gondolom, voltak, s vannak is nehézségeik ... — Természetesen. Egyik legnagyobb gondunk, hogy — mivel alacsony jutalomértékű árréssel dolgozunk' a tulajdonosoknak, ennek ösz- szege a forgalmazási érték 1,5—2 százaléka között mozog — felhalmozási lehetőségeink csekélyek. Ennek következtében fejlesztési ala-: punk nem kellő mértékű a forgalomhoz képest. így a vállalat nem tudja megfelelően betölteni azt a szerepét, amely a kereskedelmi forgalmazásra, különböző termékek gyártására, új technológiák bevezetésére, csomagolásra és az exportfeltételek megteremtésére szükséges lenne. Vállalatunk vezetése foglalkozik azzal a gondolattal, hogy kötvényt bocsát ki: a fenti feladatok mind jobb ellátása érdekében. Ez irányú törekvésünket a Nemzeti Bánk is támogatja. Gazdálkodásunk további jellegzetessége, hogy elég nagy kockázattal dolgozunk. A kockázat kiterjed az export célú felvásárlásokra, melyek összege — több év átlagában — 1-2 milliárd forint. A külföldi piacok bizonytalansági tényezői is jelentős kockázatot jelentenek — és bizony értek már bennünket csalódások, kudarcok is... — A gazdasági szabályozó- rendszer egyre szigorúbb, nagy fegyelmet követel a vállalatoktól. Hogyan tudnak lépést tartani a változó feltételekkel? — A piaci helyzet is azt követeli meg a TSZKER-től, minden egyes vállalatától, hogy az eddigieknél is nagyobb fegyelemmel gazdálkodjanak és sokkal „élesebben” figyeljék a piaci igények változását, s a szabályozórendszerben bekövetkező változásokat egyaránt. Sajnos, éppen az elmúlt évben voltak ezen a téren gondjaink néhány megyei központunknál, Borsodban, Somogybán és Békésben gazdálkodási nehézségeket idézett elő a piaci helyzet, a közgazdasági környezet kellő ismeretének hiánya. Ezek átmeneti gondok, s a nagy- vállalati erőből fakad, hogy meg tudjuk oldani azokat. — Kialakult-e valamiféle verseny a TSZKER és az állami vállalatok között? — Tulajdonképpen nem vagyunk konkurrensei senkinek sem, de ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban a nagyvállalatok nem érzékelik jelenlétünket. A mi forgalmazási feltételeink, módszereink mások, kedvezőbbek a megbízó szövetkezetek számára. Mondhatjuk, egy olyan egészséges verseny alakult ki a TSZKER és más vállalatok között, melynek egyedüli „haszonélvezői” a szövetkezetek, s mi értük vagyunk. — Tevékenységük milyen irányba fejlődik? — 1983. július 1-től a vállalat önálló külkereskedelmi jogot kapott, nem széles körűt, nem is mezőgazdasági termékekre elsősorban, hiszen azpknak megvannak már a profilgazdái. S egyébként is, egyelőre bizonyítanunk kell: képesek vagyunk az exporttevékenységre. Mindenesetre sok olyan cikket exportálhatunk, amit főleg a szövetkezetek különféle ágazataiban gyártanak. Az elmúlt évben már 400 ezer dolláros exportot bonyolítottunk le. Fontosnak tartjuk ezt, de azt is, hogy a velünk kapcsolatban álló gazdaságok továbbra is segítsék export- tevékenységünk kifejlődését, a jó minőség és a szállítási határidő múlhatatlanul fontos betartásával, mert csak így tudunk tartós külpiaci kapcsolatokat fenntartani. Pénzes Ferenc Háromszáz vállalati gazdasági munkaközösség az élelmiszeriparban ' Az élelmiszeriparban megtették az első lépéseket a vállalati gazdasági munkaközösségek; átütő sikert egyelőre még nem mondhatnak magukénak, ám bebizonyosodott, hogy a munkaközösségek korábban nemegyszer megoldhatatlannak bizonyult feladatokat viszonylag hamar valósítanak meg. Mindenekelőtt a régi gépek felújításánál, új üzemrészek, részlegek építésénél, általában a vállalatok szűkös termelési lehetőségeinek bővítésénél érnek el jó eredményeket — ezt igazolta a MÉM és az ÉDOSZ együttes értékelése. Az elemzés szerint 1982- ben az élelmiszeriparban 2200 résztvevővel 177 munkaközösség működött, egy évre rá már 307-et tartottak számon és a szervezetekben 4000-en tevékenykedtek. A munkaközösségek termelésének értéke egy év alatt 120- ról 400 millió forintra növekedett. Ez az eredmény önmagában nem valamiféle kiemelkedő teljesítmény, hiszen az élelmiszeripar egyéves termelésének értéke 230 milliárd forintot tesz ki. Ám a munkaközösségek az üzemeknek műszaki szempontból gyakran kritikus helyein vállaltak munkát, így teljesítményük nagy hasznot hoz. Annál is inkább, mert a legtöbb helyen hosszú évekig nem -találtak szerződéses partnert a műszaki berendezések felújítására vagy a • „külső” vállalkozók olyan összegeket kértek, amelyeket az üzemek — a szűkös fejlesztési alap miatt — nem tudtak teljesíteni. Érdekesen alakul a munkaközösségek száma a szakágazatokban. A legtöbb munkaközösség a húsiparban alakult, itt 62 kisvállalkozást tartanak számon és számuk szinte hónapról hónapra növekszik. összefüggésben azzal, hogy az élelmiszeriparnak ebben az ágazatában különösen nagy szükség van a részfolyamatok tökéletesítésére, a rugalmas szerkezet- váltásra, amely ötletes kezdeményezéssel és gyors építő-, szerelőmunkával érhető el. A cukoriparban 43-at tartanak számon, azért ilyen „népszerűek” ebben az ágazatban, mert cukoripari rekonstrukciót hajtanak végre és ennek során korszerű energetikai berendezéseket szerelnek fel, vagy pedig a melléktermékek hasznosítását oldják meg. Több üzemben a munkaközösségek jól felkészült szakemberei vállalták a munkahelyek műszaki felkészítését, mégpedig határidőre és jó minőségben. A baromfiiparban is terjed a kisvállalkozás rendszere, itt elsősorban a műszaki karbantartás és szállítás ad munkát a vállalkozóknak. A tapasztalatok szerint — erre mutat rá a MÉM és az ÉDOSZ közös elemzése — a továbbiakban szükség van a fő tevékenység és a munka- közösségekben végzett munka egyértelmű elkülönítésére és arra, hogy minden esetben a többletteljesítménnyel arányosak legyenek a kisvállalkozásban szerzett jövedelmek. Egyes munkahelyeken a munkaközösségek tagjai havi átlagban 80—100 többletórát is dolgoznak — vagy még ennél is többet —, ami a dolgozók egészségét, fizikai állapotát is veszélyezteti; erre a kedvezőtlen jelenségre a továbbiakban fokozottabb figyelmet kell fordítani.
