Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-02 / 52. szám

1984. március 2., péntek o Háromszázhuszonhét millió forint kárt okozott a hóvihar Békés megyében Elkészült a közelmúltban Békés megyét ért hóvihar­károk első felmérése. A gyorsmérleg szerint a febru­ár 10-től napokon át tom­boló vihar együttesen 327 millió forint kárt okozott a megyében. Mint emlékeze­tes, már az első napon meg­bénította a megye közúti és vasúti forgalmát, elszaggat­ta az elektromos távvezeté­keket, több mint 50 postai telefonoszlopot döntött ki. Több száz személygépkocsi és mintegy 50 kamion vesz­tegelt a hó fogságában, megbénult a nemzetközi áru- szállítás. A megye iparának a rend­kívüli időjárásból adódó ká­ra meghaladta a 33 millió forintot. A Békéscsabai Hű­tőházban az előtetőn össze­gyűlt mintegy 200 tonna hó még a vasgerendákat is meghajlította, s csak a gyors mentésnek köszönhető — mint arró] lapunkban már írtunk —, hogy nem törte el a hűtéshez szükséges am­móniavezetékeket. Az áram- kimaradás, majd az azt kö­vető közlekedési zavar miatt a megye ipari üzemeiben sem folyhatott megszokott ütemben a termelés. Az első napokon több ezer ember nem juthatott el munkahe­lyére. A mezőgazdasági üzemek­ben keletkezett károk együt- < tes értéke, az eddigi felmé­rések szerint, meghaladja a 100 millió forintot. Az állat- állományt nagy erőfeszítések árán ugyan, de ellátták a mezőgazdasági üzemek dol­gozói, az áramkimaradások miatt azonban a teheneket nem tudták fejni, s emiatt egészségileg károsodtak az állatok, s az előzőleg kifejt tejet sem tudták a hó fog­ságába került üzemek el­szállítani. A megyében együttesen több tízezer li­ter tej ment veszendőbe. A február elejére kikeltetett naposcsibékből is több mint 25 ezer pusztult el. A gyak­ran 100—120 kilométer erős­ségű széllökések a települé­sek szélső házainak tetőszer­kezeteit, a tanyák tetőhéja- zatait rongálták meg. Sok ta­nyát teljesen belepett a 3 méteres hó. Jelentős kár ér­te a közlekedési vállalatokat is, mivel sem a helyi, sem a távolsági autóbuszok nem tudtak közlekedni. A belvíz- rendszernél bekövetkezett kár nagysága még nem mu­tatható ki egyértelműen, bár a Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóságnak már február 15- én harmadfokú belvízvédel­mi készültséget kellett elren­delnie. Az elvezető- és a gyűjtőcsatornákat ugyanis több mint 260 kilométer hosszan a terepszintig befúj­ta a hó, további 80 százalé­kuk pedig félig megtelt. Megközelíthetetlenné váltak a zsilipek, átereszek. A 300 kilométer üzemi hírközlő légvezetéket a vihar telje­sen használhatatlanná tette. Dönteni okosan Értékelemzö sütőipar „Az értékelemzés a mű­szaki fejlesztést és a költség- csökkentést célzó folyamatos döntéselőkészítési módszer. A hagyományos költségcsök­kentéstől abban különbözik, hogy míg annak során csu­pán egy-egy vállalat ésszerű­síti’ kiadásait, az értékelem­zésben viszont a vállalat minden fontos szervének szakemberei részt vesznek. A munkát ott kezdik, ahol leg­nagyobbak a költségek, s fo­lyamatosan terjesztik ki a vállalat egészére. Az érték- elemzés alapvető célja a gyártmányok felesleges tu­lajdonságainak, műszaki jel­lemzőinek, stb. kiküszöbölé­se, megváltoztatása, illetve az önköltség csökkentése.” * * * Az értékelemzés, noha év­tizedek óta ismert módszer, sajnos még mindig úttörő­munkának számít. Különösen a folyamatosan végzett ér­tékelemzés, amilyennel Gyo- maendrődön, a Békés megyei Tanács 2-es számú Sütőipari Vállalatnál találkozhatunk. Itt már hat esztendeje, 1978. óta folyik rendszeres érték­elemző munka, és szinte min­den témára kiterjedően. Igaz, egyszerű termékeket állít elő a sütőipar, de eh­hez is több folyamat szüksé­ges. És az értékelemzés va­lamennyi területen ered­ményt hoz. Vizsgálják töb­bek között a beszerzési for­rásokat, hogyan lehet — mondjuk a „kiszerelés” va­riálásával — olcsóbb alap­anyaghoz jutni, számításokat végeznek a módszer segítsé­gével a beruházásokra, ho­gyan lehet azokat a leggaz­daságosabban megalkotni és üzemeltetni majd. Folyama­tosan elemzik a termékek önköltségének, fedezeti há­nyadának alakulását, és en­nek alapján korszerűsítik a termékszerkezetet. E munkának azonban szá­mos buktatója van, például a gyakori árváltozás. Előfor­dul, hogy mire az értékelem­zés eredménye alapján a gaz­daságosabb termékre válta­nának, módosulnak az árvi­szonyok, vagy a közgazdasá­gi szabályozók, és így újabb döntésre, előkészítő munká­ra kényszerülnek. Máskor a piac, a fogyasztó nem engedi a váltást, mint például a töl- telékes áruknál: hiába kevés­bé jövedelmező á bukta, ha a vásárló azt kéri, csinálni kell, legalábbis valami hasonlót. Azonban ezzel együtt is jelentősen mérsékelték az utóbbi években a péksütemé­nyeknél jelentkező vesztesé­geket azáltal, hogy megszün­tették a lekváros bukta, a túrós táska és a kakaós csiga termelését, ugyanakkor ezek pótlására fokozták az ízes ba­tyu, a túrós párna, a fahéjas csiga termelését. Ugyancsak gazdaságossági okokból szűnt meg az ökörszem és a cuk­ros kifli készítése, melyek he­lyettesítésére nem is volt szükség. * * * A megtakarítás több mint félmillió forint, ami — te­kintve, hogy a vállalat nye­resége 10—15 millió forint között mozog — jelentős ha­tással volt az eredményre. Hasonló nagyságrendű meg­takarítás származik a válla­lat energiafelhasználását vizsgáló elemzés megállapí­tásai alapján születő dönté­sekből. Általában elmondha­tó, hogy a gyomaendrődi sü­tőüzem tevékenységét a köz- gazdasági gondolkodás erő­teljesen befolyásolja, dönté­seiket minden területen szá­mításokkal támasztják alá, teszik objektívvá. Ebben alapvető szerepet játszik a jól működő számviteli és üzemgazdasági részleg. Az értékelemzés módszeré­nek alkalmazása jelentős többletmunkát követel mega tevékenységet végző dolgo­zóktól. A hivatalosan előírt adatnyilvántartás és kalku­láció ugyanis nem mindig tükrözi a valós helyzetet, sokszor fordítva jelenik meg általa az egyes termékek költségigénye, jövedelemter­melő-képessége. Ezért a kí­vánalmakhoz jobban igazodó „saját” nyilvántartást is ve­zetnek, ezzel alapozva meg a reális döntéseket, az opti­mális termékszerkezet kiala­kítását. A helyzetet az is bizonyít­ja, hogy a vállalatnak 11 kü­lönböző adottságú üzeme van, ahol eltérő feltételek mellett gazdálkodnak. Kis híján 100-féle terméket állít elő a gyomai sütőipar és a 48-fajta édesipari készítmény, a Körösi névre hallgató teasütemények, linzerek és babapiskóták, az ország min­den részére eljutnak. * * * Állandó és nagyon jó mi­nőségre törekednek, amit hathatósan szolgál a vállalat belső érdekeltségi rendszere is. Itt egy hiba már „végze­tes” lehet a havi mozgóbér­re nézve. Az eredmény pe­dig, ha csak mondjuk a ke­nyérsütést vizsgáljuk: az el­múlt esztendőben két szá­zalékkal nőtt Gyomán, ak­kor, amikor országosan két és fél százalékos a csökke­nés. Köményes kenyerükből — mellyel egyébként új cso­portot nyitottak e termékfé­leségek sorában — rendsze­resen, a hét négy napján szállítanak Szolnokra, és a kenyérnek hatalmas sikere van. A vállalat eredményes gaz­dálkodásához nagymérték­ben hozzájárul az értékelem­zés módszereinek alkalmazá­sa. Vezetők és dolgozók gon­dolkodását egyaránt átitatta ez a szemléletmód, segítve az optimális termékszerkezet ki­alakítását, a másképp fel nem tárható tartalékok hasz­nosítását. Szatmári Ilona A legújabb termék: Körösi lapocskák Fotó: Fazekas László Vasúton és közúton guruló forintok A nyers- és alapanya­gok, a késztermékek ál­talában hosszú úton ván­dorolnak a termelőtől a felhasználóig, a fogyasz­tóig. S bizony a szállítá­si költségek növelik a termékek árát, olykor nagyon is. Pedig nem egy esetben lehetne olcsób­ban, szervezettebben és gyorsabban szállítani. Er­re találtunk példákat a Békéscsabai Konzerv­gyárban. Megyénkben a nagy fuva­roztatók egyike a Békéscsa­bai Konzervgyár. Közúton és vasúton szállítja termékeit, évente mintegy 138 ezer ton­nát. Az elmúlt esztendőben vasúton a gyár iparvágányá­ra érkezett 2 ezer 640 vagon áru, innen feladtak három­ezer 648 vagon terméket. A nyersanyag — 43 ezer ton­na — csaknem teljes egé­szében közúton érkezik a fel­dolgozóhelyre. A konzerv­gyár éves szállítási költsége csaknem 50 millió forint, melyből 13 millió forinttal részesedik a vasút, a többin a belső anyagmozgatás, a ter­melők, a KOHUSZ és a Vo­lán vállalatai osztoznak. — Óriási jelentőségű az iparvágányunk, forgalma is nagy. 1970-ben készült el, négy rakodási helyünk van, a MÁV naponta kétszer ál­lít be szerelvényt — kezdi a beszélgetést Vidó Lajos, a szállítási osztály vezetője. S máris az elmúlt év adatait sorolja: 17 vasúti kocsit rak­tak meg naptári naponként, összesen fizettek 1413 forint kocsiállásbírságot, ami vago­nonként 23 fillér. Ilyen ke­vés még soha nem volt. S érdekességként együtt lapoz­zuk fel az iparvágány első évét tartalmazó statisztikát. Az akkori vasúti forgalom több mint kétszeresére nőtt, a géppel kezelt áruk aránya akkor két százalék volt, nap­jainkban ez 74 százalékos. 1970-ben az egy vasúti ko­csira jutó kocsiálláspénz 7 forint 85 fillér volt. Beszélgetésünk közben többször is csörögnek a tele­fonok: a városi, a házi és a MÁV közvetlen. A kölcsö­nös, a gyors információ a jól szervezett szállítás egyik alapja — vallják a konzerv­gyárban. — Ha például Miskolcon részünkre feladnak egy-egy vagont, azt azonnal megtud­juk. Megkapjuk a vonat szá­mát, s a vasúti közvetlen te­lefonon szinte állomásonként, szolgálati helyenként nyomon követhetjük a kocsit: Mind­ez elmondható a vasút más területeire is — magyarázza a szállítási osztály vezetője. Közben önkéntelenül is megakad a szemem a MÁV falinaptárán, melyen szlogen hirdeti: „Iparvágány + kor­szerű rakodásgépesítés = gyors, biztonságos fuvaro­zás.” Mindez a Békéscsabai Konzervgyár esetében igaz. Iparvágányuk kihasznált. A gyors rakodást ma 52, a leg­korszerűbb emelővillás tar­gonca segíti. A végeredmény pedig ismert, 23 fillér vago­nonként. — Nagyon oda kell figyel­nünk a szállítás pontos szer­vezésére; az utóbbi három­négy évben termékösszetéte­lünkben lényeges változás nem történt, időközben vi­szont a szállítási költségeink több mint tízmillió forinttal nőttek. S mi jellemzi a közúti szállítást? A gyorsaság! A gyár termelési körzete 40 ki­lométerre terjed. A nyers­anyag ebből a térségből ér­kezik közúton. A zöldségkon­zervek nyersanyagának be­szállítása szinte elképzelhe­tetlen. A vasútnak óriási elő­nye az olcsóság; az, hogy nagy tömegben tud szállíta­ni, ugyanakkor hátránya a viszonylagos lassúság. A szántóföldről leszedett ter­méket rövid idő alatt kell feldolgozni, különben tönkre­megy. A zöldborsót például a csépléstől számított öt órán belül feldolgozzák, kü­lönben étkezésre alkalmat­lanná válik. A legrövidebb időn belül viszont csak köz­úton juttathatják a tartósító­helyre a borsószemeket. Szervezett, összehangolt szállítást igényel a gyártás technológiája. Ez viszont jól összeszokott, felkészült kol­lektíva nélkül elképzelhetet­len. A szállításban, anyag- mozgatásban dolgozók, száz rakodó, targoncavezető, gép­kocsivezető immáron több éve dolgozik munkahelyén. A fluktuáció kicsi, ugyanak­kor munkájuk nem könnyű. Az ügyeletesek reggel 4 óra­kor az előrejelzést követően már szervezik a vasúti ko­csik rakodását. A ki- és be­rakodást 13 órára be is fe­jezik, olyan erőket mozgat­nak, hogy ne legyen kése­delmük. A ki- és berakás egyetemben történik, szakki­fejezéssel élve: a rakva-ra- kott megoldás érvényesül. A hét végén és ünnepna­pokon is folyamatos a rako­dás. Túlórában. Állandó lét­szám áll készenlétben: kézi és gépi rakodók. Ha nem ér­kezik a gyárba küldemény, vagy nem adnak fel árut, ak­kor más feladatot látnak el. Szombaton 50 százalékos, va­sárnap 100 százalékos túl­órában fizetik őket. — A túlórafizetés hogyan ' érinti a vállalati bérgazdál­kodást? — Több mint tízéves az a kormányrendelet, mely ki­mondja: a hétvégi rakodási bér elszámolható általános költségként. A gyárnak min­denképpen megéri, ugyanis a vagonálláspénz ennél lénye­gesen több lenne. De túlóra ide, túlóra oda; erkölcstelen­nek tartanánk, ha szándéko­san nem rakodnánk, noha felkészültségünk, adottsá­gunk megvan rá. A gyors ra­kodás vállalati, de népgaz­dasági szinten mindinkább megéri, gazdaságos. S a ra­kodóknak? Egy-egy hétvégi ügyelet nyomán fizetéskor 800—1000 forinttal több ke­rül a borítékba — érvel Vi­dó Lajos. A konzervben körültekin­tően szervezik a szállítást, a vevő igényeihez is igazod­nak. Csak egy példa: az egyik NSZK vásárló kikötöt­te: neki csak pénteken ra­kodjanak, az árut pénteken indítsák útba, ezért hajlan­dó többet is fizetni. Magya­rázata: kiszámolta, hogy a raktára az áru érkezésére ki­ürül, s nem kell fölöslegesen készletezni a terméket. Aztán a növekvő fuvar- költségek is számolásra kész­tetik az érdekelteket. Tavaly gazdasági munkaközösséggel is szállíttattak: Nyíregyházá­ról három pótkocsis szerel­vénnyel paradicsomot fuva­roztak Békéscsabára, s 20 százalékos fuvarkedvezményt adtak a vállalatnak. Ponto­san érkezett a nyersanyag, naponta, váltott gépkocsive­zetőkkel kétszer fordultak, így a termékre eső fajlagos költségek lényegesen alacso­nyabbak voltak. A konzervgyár az elmúlt évtizedben rengeteget, 10 milliókat költött a rakodás gépesítésére. A korszerű gé­pek az embert segítik, mun­káját könnyítik. Ennél vi­szont kevesebbe kerül, még beruházást sem igényel az információs rendszer kiala­kítása, a szervezés. Igaz, mindezek országosan még nincsenek mindenhol kiépít­ve. De még lehet oldani. Mert, ugye, a szállítás, a ra­kodás gazdaságossága válla­lati szinten is eredményt nö­velő, vagy csökkentő ténye­ző. Szekeres András Fotó: Fazekas László Rekonstrukció a telepeken Nagyszabású rekonstrukci­ós program kezdődött ta­valy az Állati Fehérje Ta­karmányokat Előállító Vál­lalatnál; a korszerűsítést három évre tervezik, s eh­hez több mint 700 millió fo­rintos támogatást kapnak, részben központi források­ból, részben a Gabona Tröszt fejlesztési alapjából. A re­konstrukcióval megszünte­tik a környezet szennyezé­sét — az ilyen- üzemek er­ről nevezetesek nemcsak itt­hon, hanem külföldön is —. mindenekelőtt a lakosság ál­tal joggal kifogásolt bűz terjedését akadályozzák mej*. Sárváron, Tőkölön és Szik­szón jelentős műszaki átala­kításokra kerül sor. Tavaly a rekonstrukció el­ső évében Sárváron és Tö­kölön láttak munkához: korszerű műszaki berende­zéseket vásároltak és meg­kezdték az épületátalakításo­kat. A külföldön alkalma­zott korszerű technológiák már azt is lehetővé teszik, hogy az ilyen feldolgozó üzemek közvetlen szomszéd­ságában akár élelmiszer-fel­dolgozók üzemeljenek. A sár­vári telepen hasonlóan mo­dern egységeket szerelnek fel, az import berendezések teljesítményét érdekes meg­oldással még fokozzák is. Több száz négyzetméter nagyságú kádakat építenek, és az ezekben elhelyezett kü­lönféle növényekkel öntisztí­tó hatást is elérnek. A fő­város környéki tököli üzem­ben szintén jól halad a munka a környezetszennye­zés megakadályozására. Szikszón némj késéssel in­dul a beruházás, ám, itt ké­sőbb lehetőség lesz a lema­radás behozására. A vállalat más üzemeiben is víztisztítókat és különféle környezetkímélő berendezé­seket szerelnek fel. A re­konstrukciót úgy hajtják végre, hogy közben folyama­tosan termelnek az üzemek, sőt, az elmúlt évben még ja­vítottak is a vállalati ered­ményen, mintegy 30 millió forinttal.

Next

/
Thumbnails
Contents