Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM Dobozon tartotta ülését a tsz-fejlesztési bizottság Tervszerűen zajlott le az átszervezés A kétlépcsős közigazgatás felé Szerdán, március 14-én délelőtt ült össze Dobozon a nagyközségi pártbizottság termében a termelőszövetke­zetek megyei fejlesztési bi­zottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Győr fi Ká­roly, a TESZÖV titkára. A napirenden a tagüzemek 1983- as évi gazdálkodásának ismertetése (amelynek elő­adója Csukás Gyula, a szö­vetség titkárhelyettese volt), valamint a gazdasági együtt­működések múlt évi mun­kájának értékelése szere­pelt. (Ezt Kocsor László ad­ta elő.) A napirendi pontok utáni vitát Ruck János, a termelésfejlesztési bizottság elnöke vezette le. A tárgyalt témák lényegé­ben a jövő hónapban sorra kerülő küldöttközgyűlés elő­készítését segítették, annak napirendi pontjaihoz gyűj­töttek széles körű tapaszta­latot, s a viták lezárása utá­ni összefoglalókban el is hangzott, hogy a fejlesztési bizottság ülésén képviselt ál­láspontok nagy részét be­építik a küldöttközgyűlés előadmányaiba. Az elmúlt évi gazdasági és pénzügyi helyzettel, valamint az 1984- es feladatokkal kap­csolatos tennivalókat nehezí­ti a szigorított gazdasági szabályzók alkalmazása. El­hangzott a dobozi megbeszé­lésen, hogy az ismert körül­mények miatt nem a bővített újratermelés, hanem az egy­szerű is veszélyben van. mert a termelőszövetkezetek­nek egyszerűen nincs anya­gi lehetőségük a rendkívül elhasználódott munkagépeik kicserélésére. Szóltak az ál­lattenyésztést visszafogó ne­hézségekről, a költségnöve­kedések kedvezőtlen alakulá­sáról, a „sorban állások” problémáiról, s hangsúlyoz­ták, hogy nagyobb biztonsá­got szükséges nyújtani a ter­melőszövetkezeteknek a fel­vásárló szervek, s állami in­tézkedések részéről. Ugyan­akkor nyomatékosították. hogy rendkívül nagy tarta­lékok rejlenek még a szövet­kezeteken belül, amelyek ki­aknázásával „ki lehet véde­ni” — vagy legalábbis csök­kenteni lehet — az elvoná­sok okozta nehézségeket. Ez mindenekelőtt a tagok ér­dekeltségének fokozásával, a gazdálkodás közgazdasági szemléletének mélyítésével, a szigorú elemzések tanulsá­gainak a levonásával érhe­tő el. Nem utolsósorban pe­dig azzal, hogy a legfrissebb tudományos eljárások beve­zetésétől, a melléküzemágak fejlesztéséig megvalósítsa­nak a szövetkezetekben min­dent, ami előre viszi a haté­konyabb gazdálkodást. Ez utóbbi gondolathoz kapcsolódik a második na­pirendi pontként tárgyalt téma a gazdasági együttmű­ködések tapasztalatairól. A hat-nyolc évvel ezelőtt létre­jött első ilyen együttműkö­déseket, melyek főcélja az volt, hogy az erősebb tsz segítse a gyengébbet, kezdik felváltani a tartósan köl­csönös előnyökön alapuló együttműködések. Legjobb példa erre a mezőkovácshá­zi Oj Alkotmány Tsz és a biharugrai Felszabadult Föld Tsz kapcsolata. Az előbbi 200 üszőt adott át az utób­binak, ahol kedvezőbb, és főleg gazdaságosabb körül­mények között történhetett az üszők hizlalása. Az együttműködés révén mind­két szövetkezet jól járt, s bebizonyosodott, hogy hasz­nos az ilyesfajta, s más ter­mészetű kooperáció. Nos, jelenleg már húsznál többre tehető az ilyen módon egymást segítő termelőszö­vetkezetek száma a megyé­ben, se mozgalomba be­kapcsolódtak az állami gaz­daságok is. A bizottsági ülés pénzjutalmat szavazott meg az együttműködésben kitűnt szövetkezteknek, illetve ál­lami gazdaságoknak. V. D. Gyulavári Pál megyei ta­nácselnök elnökletével tar­tottak a helyi tanácsok vb- titkárainak értekezletet teg­nap a megyei tanács to­vábbképző intézetében. Az értekezlet célja az volt, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak titkárai köz­reműködésével értékeljék az átszervezés eddigi eredmé­nyeit, határozzák meg az új feladatokat. A tanácskozás első napirendjének keretében dr. Kertész Márton, a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkára elemezte az átszervezés tapasztalatait, szólt a további feladatokról. Értékelésében megállapí­totta, hogy Békés megyében a központi politikai célkitű­zéseknek megfelelően folyt, tervszerűen zajlott le a köz- igazgatási átszervezés, amely­nek a leglényegesebb pontja a járási hivatalok megszün­tetése volt. Mindez nem egy­szerű elhatározás következ­ménye, hanem egy évtizede tartó kísérlet gyümölcse. Célja az volt, hogy a helyi és megyei közigazgatás ke­rüljön közelebb egymáshoz a járás kiiktatásával. A megye jelentős szerepet vállalt a kétlépcsős közigazgatási rendszer kidolgozásában, hi­szen az elmúlt években kí­sérletképpen megyei irányí­tású nagyközségeket hozott létre. A január elsejéig ka­pott feladat végrehajtására megyei operatív bizottság jött létre, amely tevékenysé­ge során különös gonddal vizsgálta a járásokban fel­szabadult munkaerő elhelye­zését és a bérkérdéseket. Az új közigazgatási rend ered­ményeként Békés megyében a lakosság 62 százaléka ré­szesül kétlépcsős igazgatási szolgáltatásban. Végezetül értékelésében hangsúlyozta a vb-titkár, hogy az átszerve­zést sikerrel hajtották végre Békés megyében. Ugyanakkor új feladat a közigazgatási szervek stabili­zálása, a helyi tanácsok ön­állóságának biztosítása, az önkormányzat erősödése. A lakosságot érintő ügyek ezen­túl csaknem minden esetben a lakóhely szerinti tanács­nál intézhetők el, az új ap­parátus alkalmas a felada­tok elvégzésére. Azokban a községekben, ahol jelenleg még nem elegendő a szak­képzett ügyintéző, ott igaz­gatási társulásokat hoznak létre a községek között. Mindemellett az egymással mellérendeltségben levő vá­rosok, nagyközségek város- környéki bizottságokat hoz­tak létre a közös feladatok koórdinálására. A továbbiakban dr. Sós Sándor, a megyei tanács szervezési és jogi osztályá­nak vezetője megállapította, hogy a testületi munka fo­lyamatosan javul a megyé­ben, a helyi tanácsok többet foglalkoznak a lakosság ügyeivel, javultak a lakossá­gi-tanácsi kapcsolatok. Nyíl­tabbá vált a testületi mun­ka, a lakosság aktívabban vett részt ebben, ugyanakkor az emberek érdeklődése fo­kozódik az önkormányzatok tevékenysége iránt. Továbbá elemezte a tanácsi rendele­tek alkotásának helyzetét, a bizottságok munkáját, majd szólt a végrehajtó bizottsá­gok tevékenységéről. Vége­zetül a testületi tevékenység soron következő feladataira hívta fel a figyelmet. A tanácskozás hozzászólá­sokkal és bejelentésekkel ért véget, —ó—a Hátrányos helyzetben Vasas szb titkárok az élet- és munkakörülményekről Nem sok olyan szakma honosodott meg megyénk­ben, amelyben annyira el­enyésző lenne a megyei székhelyű önálló vállalatok száma, mint a vasasokéban. A gyáregységi státusz saj­nos, az utóbbi években ta­pasztalható kedvező változá­sok ellenére továbbra is hátrányos helyzetet jelent az élet- és munkakörülmények, a bérszínvonal alakulásában, a fejlesztési lehetőségekben, az üdültetésben és az üzem­egészségügyi szolgáltatások színvonalában, nem is be­szélve az üzemi demokrácia érvényesüléséről. Lényegét tekintve az előb­biekben összegezhető mind­az, amit tegnap, március 14- én délelőtt megyénk azon alapszervezeteinek titkárai állapítottak meg, amelyek a Vas-, Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartoznak. A vasas szb-titká- rok szokásos negyedéves ér­tekezletének ez alkalommal a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat központja adott ott­hont , itt vitatták meg Nyiri Sándor megyei szervező el­nökletével a fő napirendi pontként szereplő kérdést. A témának különös súlyt adott, hogy abban 24 szak- szervezeti alapszervezet ösz- szességében csaknem 12 ezer dolgozóval és ipari tanulóval érdekelt megyénkben. Az üdülőjegyek elosztásának kritikája mellett legtöbben az „anya"- és a vidéki válla­latok éves bérszínvonala kö­zötti 10—20 ezer forintos in­dokolatlan különbségeket ki­fogásolták, az orosházi ME­ZŐGÉP szb-titkára pedig ar­ról számolt be felszólalásá­ban, hogy még mindig nem született döntés gyáruk ön­állóvá válásáról, holott eltelt már az év első negyede. A vasas szb-titkárok e vi­tán túl meghallgatták még Badár Bálintnak, a MEZŐ­GÉP műszaki igazgatójának ismertetőjét a vállalat anyag- és energiagazdálkodásának elmúlt évi eredményeiről, valamint Valaczkai Bálint vszb-titkár tájékoztatóját a vállalati szakszervezeti ne- velömunka helyzetéről és feladatairól. K. E. P. Tájékoztató a UNICEF-röl Az UNICEF-nek — az ENSZ egyik legnagyobb sza­kosított szervezetének, a gyermekalapnak — a mun­káját ismertette Tarzie .Vittachi főigazgató-helyettes, akf az intézmény magyar nemzeti bizottságának meg­hívására tartózkodik Ma­gyarországon. A magyar nemzeti bizottság ülésén az UNICEF egyik legjelen­tősebb akciójáról, az úgyne­vezett „gyermektúlélési for- radalom”-ról tájékoztatta a megjelenteket szerdán, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának székházában. A * második világháború után létrejött szakosított szervezet az utóbbi években az egyre riasztóbbá vált gyermekhalandóság csökken­tését tűzte ki céljául. A sta­tisztikák szerint a világon 40 ezer gyerek hal meg napon­ta — legtöbbször olyan okok miatt, amelyek nem elhárít- hatatlanok. Közülük például mintegy 15 ezren pusztulnak el kiszáradásos halálban, holott ennek megakadályo­zására már régen megfelelő eszközök állnak az orvostu­domány rendelkezésére. A gond azonban az, hogy a hagyományos eljárások drá­gák, mert elsősorban az ipa­rilag fejlettebb országokból származnak. Ebből adódik a feladat: olcsó megoldások kellenek, amelyek ugyan­olyan eredményhez vezetnek Az utóbbi időben az UNI­CEF számos alternatívát dol­gozott ki, s ezek megfelel­nek a harmadik világ köve­telményeinek. Mindez azon­ban nem jelenti, hogy meg­oldották a kérdést, mert az infrastruktúra színvonala nem teszi lehetővé a mini­mális egészségügyi ellátást sem. Ilyen helyzetben foko­zott jelentősége van a szü­lők egészségügyi ismeretei­nek, s azok bővítése napja­inkban az egyik legfonto­sabb feladat. Az ismeretát­adáshoz az UNICEF speciá­lis propaganda anyagokat juttat el a családokhoz, s ezek még a gyakran analfa­béta felnőttek számára is érthető módon magyarázzák el a minimális tennivalókat. A gyermek túlélési esé­lyeinek javításához termé­szetesen több más kérdés megoldása is szükséges. Ezek közé az egészséges víz­ellátás éppúgy besorolható, mint a különböző gyógysze­rek időbeni eljuttatása a be­tegekhez. Alexandre Blokh Budapesten Alexanre Blokk, a Nem­zetközi PEN főtitkára, aki a Magyar PEN Club meghívá­sára tartózkodik hazánkban, szerdán a Fészek Klubban a magyarországi tagszervezet képviselőivel találkozott. A vendéget Boldizsár Iván, a klub elnöke köszöntötte, majd a Jean Blot néven publikáló francia író beszá­molt a nemzetközi szövetség tevékenységéről, s tájékozó­dott a magyar tagszervezet munkájáról. Blokh, aki csaknem három esztendeje tölti be a szerve­zet főtitkári tisztét; az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában többek között, el­mondotta: — A világ íróinak nem­zetközi szövetsége több mint hat évtizede, megalakulása óta az országok közötti iro­dalmi kapcsolatok ápolását tekinti fő feladatának. — Az írók Nemzetközi Szövetsége jelenleg azon fá­radozik, hogy az ENSZ által békeévnek nyilvánított. 1986- os esztendőre „Írók a Béké­ért” elnevezéssel nemzetkö­zi bizottságot hozzon létre a szervezeten belül. Első tavaszi ünnepünk Nem könnyű egy ünnepi évforduló ta­nulságairól szólni. Különösen nem, ha azt sok éven át lejáratták. És a múlt nem tű­nik el nyomtalanul. Március 15-ével és szereplőivel gyakran visszaéltek, több nemzedéken keresztül. Emlékszem, még gyermekszemmel láttam kubikos nagyapám szobájának a falán egy Petőfi-képet: római tógában, tört korintho- szi oszlopra támaszkodva egyik kézévé), másikban papírtekercset tartott. Szalon­költő — mondanánk ma. A cél is ez volt: az utódok tudatából a költő-forradalmárt kitörölni. Ez volt jellemző a március 15-i ünnepségekre is: cukros mázzal bevonni, de hallgatni a lényegről. Szólni ugyan a hazáról, de tartalmatlan frázisokkal, a ha­zaszeretet helyett nacionalista, gyűlölet­teremtő szónoklatokkal. Minden évforduló annyit ér, amennyit a ma embere számára adni képes. Am a múlt szándékosan eltorzított március idusa miatt, kár lenne ezt a történelem lomtárá­ba tenni. A ma embere számára még min­dig van mondanivalója. Százharminc esztendővel ezelőtt a nem­zeti függetlenség, az önálló Magyarország megteremtéséért emeltek szót mindazok, akik tenni akartak a hazáért és be akarták kapcsolni a magyarságot a kor előremutató szellemi áramlataiba. Nemzeti függetlensé­günk, önálló Magyarország: adott. Ezt megtartani kötelességünk. De van tenniva­lónk bőven, hogy méltóképpen álljuk he­lyünket a kor haladó szellemi áramlatá­ban, haladó társadalmi rendünk erősítésé­ben. Mindez tetteket kíván — s ez a tett ma is forradalmi. Tanulsága az is, hogy sorskérdéseket — ma számunkra a szocializmus építése ilyen sorskérdés — csak a néppel együtt lehet megoldani. Szövetségi politikánk negyed- százados töretlen gyakorlati alkalmazása ezt szolgálja. S ha lehetne jobban, akkor az is csak rajtunk, személy szerint rajtunk múlik. Az alap ehhez — politikánk — adott. A márciusiak az előző állapothoz képest magasabb társadalmi minőséget akartak teremteni. Vajon nem tanulság ez is szá­munkra: az élet minden területén a minő­ség követelményének teljesítése? Tovább­haladásunk ezzel egyenlősíthető: tudunk-e javítani a világ által értékelt teljesítmé­nyünkön, nem maradunk-e el a műszaki­technikai fejlődésben, a konvertálható szaktudásban, kultúránk gazdagításában? Annyit érsz, amennyit és ahogyan te­szel ! — mára is érvényes követelmény. Magyarságod megvallása nem szégyen, nem is sért senkit, ha nem társul lebecsülő büszkeséggel, de ezt nem a nemzetiszínű kokárdák nagysága, hanem a tettek juttat­ják kifejezésre. A tettek nélküli szavak­nak március 15-én sincs értelmük, súlyuk, becsületük — miként máskor sem. Enyedi G. Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents