Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
1984. február 11., szombat o „Mennyit keres és hogyan él?” Négy mondat megyénk mezőgazdáiról V IJUdUKtitá-------------------------------------------------„ Mérlegen az agrárértelmiség" címmel lapunk január 10-1 száma cikket közöl az országosan is ismert hírlapíró, Bonyhádi Péter tollából. Az írás a Gödöllői Agrár- tudományi. Egyetem Tanárképző Intézetének felmérésére építve elsősorban azt kutatja: mennyit keres és hogyan él az agrárértelmiség? Végh Antal „Északi utakon” című könyvében arról számol be, hogy ha egy svédtől megkérdeznék: mennyit keres, ugyanakkora illetlenség, tapintatlanság lenne, mint ha nálunk társaságban tenné föl valaki a kérdést beszélgető partnerének: ki most a szeretőd? Nos, Magyarhonban a fizetés, a jövedelem annyiban is más, mint odafönn északon, hogy — dacára az adózás korszerűsítésének — a dolgozók túlnyomó többségét tekintve, nincs miért véka alá rejteni. Kőművesek egy építkezésnél Lehet, hogy éppen ezért lepték meg szerkesztőségünket a cikkre érkező felszólamlások, amelyeknek száma bizony meghaladta a megszokottat. Több apró észrevétel mellett az elemző tudósításnak három megállapítása volt az, amely Vitára, ellenvéleményre ingerelte olvasóinkat. Hz első A legtöbben a következő passzusba kapaszkodtak bele: „az átlagos agrármérnököknek pedig 9—10 ezer forint a havi jövedelme, ehhez járul még a tsz-ekben a prémium, a nyereségrészesedés és persze a háztáji gazdaság hozadéka is." A tiltakozók természetesen saját helyzetükből indultak ki, mikor megállapították, hogy egy átlag agrármérnök hét-nyolc ezer forint havi jövedelméhez a világon semmi nem járul már hozzá, miután havi átlagkeresetük öt-hat ezer forint. Legalábbis Békés megyében. A megyei tsz-szövetség felméréseinek adatai nem zárják ki a gödöllői intézet vizsgálati eredményeinek pontosságát, csupán vita tárgyává teszik az „átlagos agrármérnök” fogalmát, illetve azt, hogy egy élenjáró mezőgazdasági megyének — mint aminő a miénk is — miért kell az idézett keresetek és jövedelmek tekintetében a sor második harmadában kullognia. (Bár a Bonyhádi Péter által számított 10 ezer forintos havi illetmény, ami 12—14 lehet a kiegészítésekkel, megyénkben jó néhány tsz-elnökünk- nek is csak a reményeiben szerepel, nemhogy az átlagos agrármérnök fizetési szalagján.) A kérdést — az agrármérnökök egyéni érzékenységéÚj ételízesítők Sűrített paradicsomból készülő ételízesítők nagyüzemi gyártását kezdték meg a Mosonmagyaróvári Konzervgyárban. A vállalat az elmúlt év második felében négyféle új ételízesítővel jelentkezett a piacon. A cseresznyepaprikával, rozmaringgal, tárkonnyal fűszerezett pizzaszósz, a csípős fű- szerpaprikával ízesített pusztaszósz, a bazsalikommal, feketeborssal, gyömbérrel fűszerezett milánói szósz, valamint a paradicsompaprikával vegyített paprika ketchup megnyerte a vásárlók tetszését. Az idén már mindegyikből 50 tonna kerül az üzletekbe. Az ételízesítőket a téli hónapokban készítik a tavalyi paradicsomtermésből. A fűszereket őrölt formában adagolják a sűrített paradicsomhoz, hogy a különféle ízek markánsabban érvényesüljenek. A pusztaszószból külföldi rendelése is van a gyárnak: az NDK-ba szállítanak belőle mintegy 600 tonnát. Az újdonságokon kívül továbbra is gyártják a hagyományos ketchupöt, amelyből az idén a tavalyinál többet, 800 tonnányit rendelt a kereskedelem. nek méltánylásán túl — már csak azért is jó tisztázni, mert az érintettek mellett a termelőszövetkezeti tagok most joggal törik a fejüket azon: vajon az újságnak higy- gyenek, vagy a vezetőiknek, miután az utóbbiak úgy tájékoztatták a közösséget, hogy 6 ezer forinttal „állították be” az új főágazat-ve- zetőt. a lap meg azt írja: 9—10 ezer forint az a 6 ezer? Még kettő A következő mondat, amely ugyancsak felkavarta kissé a szenvedélyeket, így hagzik: „az agrárértelmiség társadalmi presztízse még ma viszonylag alacsony, a közvélemény szemében az orvos, a jogász, vagy a középiskolai tanár még ma is rangosabb, mint az agronómus." Még öt évvel ezelőtt is így volt ez igaz, de már akkor is személye válogatta. Ma meg már elmondhatjuk azt, hogy a szeghalmi tsz elnökét tanácselnök-helyettessé választotta a város, a békési Egyetértés elnöke egyben a HNF városi bizottságának is elnöke és országgyűlési képviselő egyben. De, hogy ne csak elnököket emeljünk ki: a nagyszénási tsz állattenyésztési főágazat- vezetője a párt Központi Bizottságának tagja lett, agrármérnök volt Kovácsházán a TOT jelenlegi főtitkára, és sorolni lehetne a példákat, amelyek éppen az utóbbi években növelték meg a tekintélyét mezőgazdáinknak, különösen faluhelyt, ahol a termelőszövetkezet legtöbbször a község anyagi gyarapodásának elsőszámú meghatározója. És most nézzük a harmadik mondatot! „A 25 éven felülieknél (agrármérnökökről van szí) azonban ugrásszerűen megnő a szolgálati A Magyar Nemzeti Bank — a Külkereskedelmi Minisztériummal és a Magyar Kereskedelmi Kamarával együttműködve — BANKIN- FORM néven új bankári szolgáltatást vezetett be. Ennek lényege, hogy a szolgáltatást igénybe vevő vállalatok- — szerény térítés mellett — folyamatosan megkapják a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank) által finanszírozott, bármely országban megvalósuló létesítményekről beérkező mindazokat az információkat, amelyek a kölcsönnyújtások egyes fázisaihoz kapcsolódnak, és hasznosak lehetnek a rendszerben részt vevő magyar vállalatok és szövetkezetek számára a versenytárgyalásokra való sikeres felkészüléshez. A banknál'elmondták: világbanki tagságunk révén a Magyar Nemzeti Bank rendszeresen hozzájut azokhoz az információkhoz, amelyek az egyes hitelkérelmek minden fázisát végigkísérik. Mivel viszonylag korán kiderül, hogy a hitelt milyen létesítmény építésére,- vagy fejlesztésére kérik, az információk jelentős segítséget nyújthatnak a magyar vállalatoknak a kiírt verseny- tárgyalásra való felkészüléshez, illetve ezt megelőzően annak eldöntéséhez, hogy a lakással rendelkezők aránya.” — írja kollégánk, de mi a helyzet Békés megyében? Egy korábbi időszakot vizsgálva a tények tükrözik azt, amit a szóban forgó cikk mond a presztízsdolgokról, mert egy-egy településünk valóban hamarabb épített házat várt orvosának, mint mondjuk egy egyre jobban hiányzó növényvédő, vagy meliorációs mérnöknek. Az utóbbi három évben ezzel szemben mintegy ötven szolgálati lakás épült szövetkezeti szakembereknek. Ezzel egyidőben felgyorsu-lt a mezőgazdaságban elhelyezkedő felsőfokú végzettségűek számának növekedése is. Jelenleg 1200 ilyen szakember dolgozik mezőgazdasági üzemeinkben. És a negyedik Részleteiben vizsgálva azért nem ilyen rózsás - a kép. Mert az igaz, hogy oldódott a veszteségesen gazdálkodókat megítélő szigor, s így napjainkban bátrabban vállalkoznak agrármérnökeink erőt próbáló feladatokra, arra azonban mégis fel kell figyelnünk, hogy létszámuk növekedésének üteme a megelőző esztendőket jellemző 10 százalékról hatra csökkent 1983-ban. Látnunk kell azt is, hogy a hátrányokat konzerválón nagy a szélsőség e tekintetben a gazdálkodók között: van ahol 63 (Füzesgyarmat) a felsőfokú végzettségű dolgozók száma, másutt pedig (Geszten) csak négy, ami még akkor is nagy különbség, ha az üzemegységek eltérését figyelembe vesszük. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy közgazdasági, pénzügyi, munkaügyi szakemberekkel a szövetkezeteknek csak egy töredéke van igazán jól ellátva. Azt hiszem, megyénkben külön is kutatnunk kell, iga- zolódik-e nálunk is, amit Bonyhádi Péter állít, hogy tudniillik: „Nem arról van szó, mintha e szakmákból keveset képeznének, hanem inkább arról, hogy az ilyen diplomásoknak nemigen aka- ródzik vidékre menni! Igaz, a falura települők életkörülményei sok esetben rosszabbak a városiakénál. Más kérdés azonban, hogy napjainkban messze túlértékelik a városok nyújtotta lehetőségeket.” Kőváry E. Péter versenytárgyaláson egyáltalán induljanak-e. Reális eséllyel csak az a vállalat számíthat sikerre, amely a várható beszállítás érdekében már a beruházás tervezési szakaszában tájékozódik és felkészül a versenyre.- A BANK INFORM számítógépes, információs rendszer, teljes körűen átfogja a Világbank és leányvállalata a Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA) által finanszírozott fejlesztésekről ismert valamennyi információt. A komputerbe ezeket tevékenységfajták szerint csoportosítva tárolják. A figyeltetni kívánt tevékenységi ágakra (például mezőgazdaságra, építőiparra, oktatásra stb.) vonatkozó információról gépi kiírású értesítő levélben ad tájékoztatást a bank. A BANKINFORM- szolgáltatásért befolyó ösz- szegekből a Magyar Nemzeti Banknál utazási célú devizakeretet hoznak létre. A bank ezzel is elő kívánja segíteni, hogy a magyar vállalatok képviselői a piacon idejében tájékozódhassanak azokban az országokban, ahol jelentős, Világbank által finanszírozott üzleti lehetőségek lehetnek. Az új bankári szolgáltatásról hírt adó leveleket ezekben a napokban kapják kézhez a vállalati vezetők. A békéscsabai Városi Tanács Költségvetési és Építőipari Üzeme 1961. óta rriű- ködik, és az évek során sok jelentős létesítményt épített. Ezek közé tartozik több iskola, óvoda, bölcsőde, egy ezervagonos tárház, egy nagyobb üzemi épület. Rendszeres feladata az oktatási és a gyermekintézmények felújítása is. Most a belvárosi bölcsődét építi, és az idei nagyobb munkája közé tartozik a fogászati szakrendelő rekonstrukciója, a vásár- csarnok közelében mezőgazdasági szakbolt létrehozása, a Vásárhelyi Pál Szakközép- iskola tornatermének az elkészítése. Külön érdemes beszélni a repülőtéri irányító- épületről (címképünk), melynek az építése tavaly kezdődött, és terv szerint, május 1-én adják át, hogy a műrepülők augusztusi világbajnokságára kellően fel lehessen készülni. Vári Sándor Az üzem többször elnyerte a Kiváló címet. Tavaly megkapta a Pro Űrbe emlékplakettet. Az 1984. évi termelési terve értékben 76 millió forint, amelyből tanácsi megrendelésre 49 millió forint jut. Mintegy 340 dolgozója javarészt törzsgárda- tag. Évente alig néhány százalékuk változtat csak munkahelyét. Hogy minek köszönhető az üzemhez való ragaszkodásuk, azt Békefalvi András igazgató így próbálja megfogalmazni: — Jók a körülmények, változatos a munka, és lehetőség van arra, hogy az üzem feladatainak a megoldásába mindenki a képessége, tudása és szándéka szerint bekapcsolódjék. Igen jó felké- szültségűek a vezetők, akik nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, és igyekeznek továbbképezni magukat. * * * A költségvetési és építőipari üzem egyes brigádjai (vannak közöttük magas- és mélyépítők, valamint szakiparosok) sok-sok év munkájával jó hírnevet szereztek. Közéjük tartozik a nyolctagú József Attila Szocialista Brigád, amelynek Vári Sándor a vezetője. Békefalvi András igazgatóval együtt keresem fel a brigádot, amely most a repülőtéren dolgozik. Vári Sándorral való találkozásomkor mindjárt megjegyzem: — Szóval itt van a hírneves Vári-brigád? — Hírnevesek éppen nem vagyunk — szabadkozik a brigádvezető. — Ha országos viszonylatban nem is, de Békéscsabán elég sokan ismerik a jó munkájáról. A városi tanácsnál is beszéltek a Vári-brigádról. — Nem egy ilyen akad az üzemben. — Gondolja? Békefalvi András közbeszól : — Talán így igaz. De a magasépítők között Váriék a legjobbak. Tizenkilenc éve alakultak meg. Közben volt ugyan változás, de öten tizenkilenc, illetve 10—15 éve itt vannak, és eszükbe sem jutott még, hogy máshová menjenek dolgozni. — Csak Pali bácsi (Andó Pál) jött hozzánk egy éve, de ö is már négy éve dolgozik az üzemben. Megkérdezték tőlünk: elfogadjuk-e? Ismertük, elfogadtuk, jól is jártunk vele. * * * Szatmári Zoltán kőműves tanuló korábban más vállalatnál dolgozott, aztán átjött az üzemhez. Ez jobban tetszett neki, amit a következőképpen indokol: — Nem egy kaptafára megy minden. Változatos a munkánk. A kereset ugyan nem több, de három év alatt jól „beépültem” ebbe a társaságba. — Persze dolgozni is kell —- tréfálkozom. — Az különösen jó, hogy a munkaidő alatt nincs lazsálás. Ez csak úgy kialakult, természetessé vált. Nem kell nógatni senkit. Vári Imre, a brigádvezető- helyettes — egyúttal testvére is — közbeszól: — Azért a teljesítményt lemérik, és aszerint kapjuk a pénzt. — Mennyit érnek el átlagosan? — Havonta 110—120 százaléknál alább nemigen adjuk. Andó Pál segédmunkás is megszólal: — Kérem szépen, egy éve kerültem a brigádba, és igen sokat változtam — kezdi, én pedig kíváncsian várom a folytatást. S kérdezem is: — Mi történt? — Tudja, azelőtt eléggé ittam. Amióta itt vagyok, soha nem jöttem a munkahelyemre úgy, hogy előzőleg egyetlen stampedli pálinkát megittam volna. Egyszerűen nem menne le a torkomon. Ezeknek az embereknek a munkája, magatartása tiszteletet parancsol. — Nem is igen bocsátanak meg az ittasságot. — Biztosan nem. Az első alkalommal azt mondaná a brigád vezető: „Menjen a munkakönyvéért!” ♦ * * Such Mihály, a szakszervezeti bizalmi helyettese nem állja meg szó nélkül. Such Mihály Szatmári Zoltán — Nemcsak a fegyelem és a rend szempontjából, hanem azért is tilos az italozás, mert az építkezéseknél elég nagy a veszély. Vannak villanyárammal működő gépek, állványok, vizesek, csúszósak az utak, a padozatok , .. Egy kis büszkeség van a hangjában, amikor azt is elmondja, hogy ő itt tanult, és a brigádvezető volt a mestere. — Mit tanult tőle a szakmán kívül? — kérdezem. — Elsősorban azt, hogy ami elkészül, azon egy hajszálnyi kifogást se lehessen találni. Azt is, hogy ha a munkafolyamat (például a betonozásnál) megkívánja, a munkaidő lejártával ne az órát nézzük. Fejezzük be, amit elkeztünk, és soha ne okozzunk kárt. És még valamit szokott hangoztatni és hangoztat most is: „Rend a lelke mindennek”. Ezért van úgy nálunk: ahogy mi, kőművesek előrehaladunk, a segédmunkások máris rendet teremtenek utánunk. — A minőséget megfizetik? — érdeklődöm tovább. — Rossz munkát nem vesznek át. Azért tehát nem jár pénz. Sőt a hibát ki is kell javítani. Természetesen ingyen munkával. — Előfordult már ilyen a brigáddal? — Tizenkilenc év alatt egyszer sem. — Minek köszönhető? Vári Sándor veszi át a szót ismét: — Minden munkát előbb átgondolunk, néhány perc alatt megbeszéljük, meghatározzuk, hogy kinek mi a tennivalója, a jó gondolatokat felhasználjuk, aztán dolgozunk. Egyébként Knyihár Mátyás és Andó Pál segédmunkásokra — ellenőrzés mellett — már néha szakmunkát is lehet bízni. Végül legyen Klenóczki László művezetőé a szó. — Más művezető is annak örül, ha a Vári-brigáddal dolgozhat együtt. Ennek a brigádnak nem kell folyton a sarkában járni. Megkapja a feladatát, és 100 százalékosan bizni lehet abban, hogy azt kifogástalanul hajtja végre. Váriék most az aranykoszorús jelvény várományosai. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi BANKINFORM-szolgáltatás
