Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG n MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. FEBRUÁR 7„ KEDD Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM Egyetemisták, főiskolások népművelési gyakorlaton Tegnap délelőtt a Megyei Művelődési Központban fo­gadták azokat az egyete­mistákat, főiskolásokat, akik a következő tíz napban nép­művelési gyakorlaton vesz­nek részt megyénk több vá­rosában, községében, ötve- nen, jog- és orvostanhallga­tók, kertészmérnökjelöltek, leendő tanítók, tanárok is­merkednek a jövő hét köze­péig megyénk kulturális és közéletével, a mindennapos közművelődési tevékenység­gel. A gyakorlat — melyet 25. alkalommal szervezett a Népművelési Intézet és a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya — célja, hogy az egy-két év múlva mun­kába álló értelmiségi fiata­lok ismerjék meg egy-egy település társadalmi arcula­tát, a helyi közművelődési lehetőségeket, és ösztönözze őket arra: cselekvőén ve­gyenek részt majdan lakó- és munkahelyük szűkebb és tágabb közösségei kialakítá­sában, és a közösségbe tar­tozók tudatának formálásá­ban. P. F. Megyei siker az amatőrfilm-fesztiválon Február 4-én és 5-én ren­dezték Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban a XIV. dél-alföldi ama­tőrfilmszemlét. A 37 vetített film közül 12 megyénkben amatőrfilmes alkotása volt. Békés megyét képviselte a békési Szabó Gerzson saját és az alkotótáborban készült 3 filmjével, a szarvasi dr. Kutas Ferenc, és a békéscsa­bai Solaris alkotócsoport. Eredményeikre büszkék le­hetünk, hiszen dr. Kutas Ferenc Eton című szociog­rafikus filmjéért a zsűri di­csérő oklevelét kapta. A So­laris csoport tagjai; Major Gyula, Máthé Ferenc és Thury Gábor különdíjban részesültek A mágori domb története című filmjükért. A zsűri elnöke, Csányi Miklós tévérendező foglalta össze a szemle tapasztalata­it, egyenként értékelte az al­kotásokat, és elismerően szólt Szabó Gerzson Akva- rell című ismeretterjesztő filmjéről. A Magyar Ama­tőrfilm és Video Szövetség ez alkalommal választotta Békés megyei küldöttnek Thury Gábor békéscsabai amatőr filmest is. Filmese­ink már kezdhetik a felké­szülést az országos szem­lére, amelyet Nyíregyházán rendeznek majd április 6—7—8-án. B. Zs. Tanácskozás az érdekvédelemről A Békés megyei KISZÖV elnöksége és a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgo­zók Szakszervezete közös ülést tartott tegnap, hétfőn délután a KISZÖV békéscsa­bai székházában. Az ülésen — melyen megjelent Fodorné Birgés Katalin, az SZMT ve­zető titkára, llovszki Lajos, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának munkatársa, Valentinyi Már­tonná, a HVDSZ megyei szervezetének titkára és dr. Sümeghy Csaba, a KISZÖV elnöke is — a szövetkezetek­ben foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeinek változását elemezték az ille­tékesek. Mind a KISZÖV, mind a HVDSZ nagy gondot fordít a szövetkezetben alkalma­zott dolgozók érdekvédel­mére, őrködik jogaik csor­bítatlan érvényesítése felett. Szó esett a tagszervezési munkáról is, amit a jövő­ben még az eddiginél is ha­tékonyabban, nagyobb in­tenzitással folytatnak majd. Megvitatták azt is, milyen teendők várnak e téma kap­csán a két szervezet képvise­lőire az idei esztendőben. —SZÍ— Eredményes évet zárt az ÓÉV A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 1983. évi termelése értékben több mint egymilliárd forint volt. Ebből az építési kivitele­zésre 750 millió, az ipari termelésre (asztalos-, laka­tos-, házgyári munka, be­tonkeverés) 260 millió fo­rint jut. Elkészült többek között 500 paneles és 166 Univáz szerkezetű lakás, a gerlai iskola, elkezdődött a Békés­csabai Hűtőház rekonstruk­ciója, befejeződött a szeg­halmi paplanüzem bővítése. A nyereség előreláthatólag meghaladja majd a 40 mil­lió forintot, ami az 1982. évinél mintegy 20 százalék­kal több. Az idei termelési terv ér­tékben a tavalyihoz hasonló. Elkészül majd 581 lakás, be­fejezik a megyei könyvtár építését, a Békéscsabai Hű­tőház és a kór ház rekonst­rukcióját, a Jókai Színház épületének bővítését, a Ma­gyar Nemzeti Bank Békés megyei Igazgatósága szék­házának a rendbehozatalát, Orosházán az év közepén átadják a rendelőintézet épületét. A vállalat a továbbiak­ban az ipari termelés fej­lesztésére törekszik. P. B. Az elmúlt évinél nagyobb forgalommal kezdődött a téli vá­sár Békéscsabán, a Centrum Áruházban. Hétfőn, a déli órá­kig 733 ezer forintot árultak a rendelkezésre álló 6 milliói árukészletből. Legkelendőbbek a méteráruk, a lakástextíliák, a konfekcióáruk és a lábbelik voltak. Információink szerint a vásár ideje alatt tudják biztosítani a megfelelő választé­kot is Fotó: Fazekas László Odaítélték a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alap első ösztöndíjait Tegnap, hétfőn a KISZ Központi Bizottságának szék­házában ülést tartott az a társadalmi bizottság, amely a múlt év őszén létesített Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alap felhasználásáról hiva­tott dönteni. A testület tag­jait — neves írókat, művé­szeket és más közismert személyiségeket — Lehocz- ky László, a KISZ KB gaz­daságpolitikai és érdekkép­viseleti osztályának vezetője tájékoztatta azokról a ta­pasztalatokról, amelyeket az alap létesítése óta, mintegy fél év alatt szereztek. Mint elmondta, eddig 404 felajánlás érkezett, s az alap számláján több mint_3 millió 200 ezer forint gyűlt össze. A tavaly ősszel köz­zétett felhívás a társadalom szinte minden rétegében visszhangra talált, a pénz­adományok mellett többen ingatlant ajánlottak fel, má­sok társadalmi munkát vál­laltak nevelőotthonokban. A segítő szándékot jelzi, hogy az ország sok helyén szer­veztek jótékony célú kon­certet és más rendezvényt. A bizottság döntött arról, hogy a továbbtanulási ösz­töndíjra pályázott 179 álla­mi gondozott fiatal közül kik kapják első ízben az alap kamataiból származó — összesen több mint 260 ezer forint értékű — ösz­töndíjakat. A mérlegelés­kor elsősorban a jelentke­zők szociális helyzetét, ta­nulmányi eredményét és közéleti-közösségi tevékeny­ségét vették figyelembe. En­nek alapján március elejé­től — visszamenőleg, január elsejei hatállyal — 29 kö­(Folytatás a 3. oldalon) Gyulaiak a Nemzeti Színházért A gyulai Erkel Művelődési Központ szép és lelkesítő jelmondatot idézett Kölcsey- től legutóbbi rendezvényén: „Csak a nemzet részvétele állithat nekünk játékszínt”. Az elmúlt hét végén a mű­velődési központban tevé- 'kenykedő művészeti csopor­tok összefogtak, hogy bemu­tatva tudásukat, nézőket to­borozzanak össze, műsoruk­kal adományt szerezzenek, s a bevétel az új Nemzeti Színház megvalósulását se­gítse. A jegyek már hetekkel az előadás előtt elkeltek, s a gyulaiak 20 ezer forintot fi­zettek be az új nemzeti já­tékszín felépítésére. A legkisebbek kezdték a műsort, a néptáncegyüttes utánpótlása, az úttörő tán­cosok. Sikert arattak az ugyancsak úttörő korosztá­lyú citerások, és az őket kö­vető „nagyok” is, akik az idén Gyula testvérvárosának, az olaszországi Budriónak meghívására készülődnek. Kedves színfoltot jelentett az aerobic-csoport látvá­nyos, hangulatos bemutatója, és a társastáncosok fellépé­se. Az erős fiúk is bemutat­ták tudásukat. Az Atlasz testépítő klúb tagjai — akik Zsíros kenyér és autó Valamikor, hajdani kisiskolás korunk­ban a „jó családból”, vagyis a tehetőseb­ből származó gyerek csalhatatlan jele, hogy ha úgy tetszik pedigréje a vajas kenyér tízórai volt. A húsz-harminc nebuló közül az úri gyerekek naponta hozták a vajas döfit, az igazán gazdagoknak még parizer vagy szalámi is dukált a két szelet közé. A többiek, a „pómép”, az éppen pillanatnyi anyagi helyzettől függően vagy tízórai nél­kül jöttek, vagy hozták a szokásos zsíros, lekváros kenyeret. Az viszont már akkor­tájt is a demokratizmus csalhatatlan jele volt, hogy a vajas kenyeresek-zsemlések voltak a cserekínálók. Ók irigyelték job­ban a házi zsírral megkent házi kenyeret, mint fordítva. Akadtak napok, amikqr egy- egy karéj zsírosért a vajas zsemle mellé még üveggolyót, vagy pompás csatárnak kínálkozó, megreszelt kabátgombot is le­hetett alkudni. Manapság az elemi helyetti általánosban más, bár kétségtelenül ugyanolyan csalha­tatlan jelei vannak a rétegződésnek. A lé­nyege: „Megnézem, milyen kocsival hoz­nak a suliba, és megmondom ki vagy.” Nem tudom, álltak-e már iskolabejárat előtt úgy reggel fél nyolc—háromnegyed nyolc táján. Tessék egyszer megnézni, cso­dálatos színjáték. A gyalog érkezők a sta­tisztéria. Ledekkolnak a járdán és élénk taglejtésekkel, egymást túlkiabálva-magya- rázva kísérik a fő- és mellékszereplők já­tékát. Megérkezik a trabantos szülő. Csemeté­je tudatában van annak, hogy őt kocsival hozták, tehát több, mint a csóró gyalogosok. De nem főszereplő voltát sem tudja tagad­ni, mert mire a hátsó ülésről kikecmereg, és lehajtott fejjel kibújik a törpe növésű cirkálóból, addigra át is villan apró agyacskáján egy négyajtós kocsi képe, olyan, amilyenről néha éjszaka álmodni szokott, hogy az övék. n A ladás, a polskis, meg miegymás közép- kategóriás majdnem-főszereplők már rá- tartibbak. „Ez van, ez nekünk jár”, mond­ja a tekintetük, mégsem túlságosan bekép­zeltek, hiszen az osztályban mindenki is­meri a járgányoknak a hibáit is. Fogyasz­tás, kasznirohadás... mai huszonnyolc ... .bocsánat, hetvennyolcasok félszavakból is értik egymást. Külön kategória minden nagy nyugati márka. Apró utasának már nemcsak a száguldás a megszokott, de megtanult ki­szállni is. El sem hiszik, hogy az milyen nagy művészet. Az apró főszereplő kiszáll, az ajtót valamivel hangosabban csapja be, mint délután hazaérkezéskor. Az elegáns csattanás felér egy felvonáskezdő gong­ütéssel is. Kinyílik a -jobb első ajtó, és anyuka vagy apuka kiadja a táskát. Főhő­sünk kicsit megemeli, mintha a súlyát la­tolgatná, pedig csak arra hívja fel a bá­mészkodó népség figyelmét, hogy a nap is másképpen csillog ezen a bőr-diplomata- micsodán. S ha azt hiszik, hogy ezzel vé­ge a színjátéknak, nagyon tévednek. Nem, nem. A gyerek még behájol a kocsiba, né­hány szót vált az öregekkel, no nem mint­ha valami fontos dolog jutott volna az eszébe, csupán időt hagy a többieknek az alaposabb gusztálásra. Most még megnéz­hetik az automata antennát, az üvegbe épített fűtést, no meg a legújabb dísz tár­csákat. Lassan, kiadós puszikkal búcsúzik, ami máskor, más körülmények között eszé­be sem jutna, aztán odafordul az elcsende­sedett félkayéjban állókhoz és megszólal: „Sziasztok, mi van?” Szóval, ilyen a rétegződés manapság. Va­lamikor a vajasok, parizeresek kapták a legtöbb verést a többiektől, manapság a „menő” autósok. Hiába, úgy látszik az igazságos demokratizmus ebben a korban még nagyon erős. Erdélyi György Az estet a legkisebbek, az úttörő táncosok kezdték között országos bajnokok és csúcstartók is találhatók — könnyedén birkóztak meg a mázsás súlyokkal. Báboztak az óvónők, s nem maradt el az örökös kiváló Körös néptánc­együttes műsora sem. Nem feledkezhetünk meg a növek­vő létszámú, és hanganyagá­ban is erősödő vegyes kórus­ról, amely új számokkal lepte meg a közönséget. Egyszóval nemcsak han­gulatos, szép volt ez az est, hanem hasznos is. A sikeren felbuzdulva, a közreműködők igény szerint szívesen vál­lalkoznának egy újabb elő­adásra is. Kép, szöveg: Béla Ötté A vegyes kórust Rázga József dirigálta

Next

/
Thumbnails
Contents