Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG I MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES I MEGYEI TBNACS URH 1984. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM Elutazott hazánkból a brit kormányfő Sajtótájékoztató az Dtrium Szállóban Újítás vegyi hulladékok feldolgozására A Békés megyei Patyolat Vállalat igazgatója, Knyihár János ösztönzésére négy Bé­kés megyei szakember — ve­gyész, orvos és műszaki mér­nök — olyan eljárást dolgo­zott ki, amellyel a textiltisz­tításnál keletkezett veszélyes vegyi maradványt fel lehet dolgozni, s belőle 15 száza­lék tovább hasznosítható ve­gyi anyagot lehet visszanyer­ni. A fennmaradó porszerű anyagot pedig — melynek mérgező tartalma nem ha­ladhatja meg az 1 Százalé­kot — építőipari segédanyag­ként lehet felhasználni. Hazánkban a textiltisztító üzemekben, a patyolat válla­latoknál évente mintegy 250 tonna olyan veszélyes vegyi hulladék keletkezik, amelyet megsemmisíteni eddig nem tudtak, ugyanis a klórozott szénhidrogén-maradvány 20 Celsius-fokon párologni kezd, 80 Celsius-fokon forr és 800 Celsius-fokon veszélyes gáz keletkezik belőle, így a tex­tiltisztító vállalatoknál je­lentős mennyiség halmozó­dott fel, szennyezve a kör­nyezetet. A környezetvédel­mi törvény alkalmazásával ezeket a Vállalatokat a ha­tóságok bírságolják. Gondot jelent a nagy ipari üzemek­ben is ez a hulladék, ahol hasonló vegyi összetételű anyagokat használnak fel kü­lönböző termelési folyama­tokban, s az itt képződött hulladék mennyisége több­szörösen meghaladja a vegy­tisztító vállalatokét. Mindezeket figyelembe vé­ve a környezetvédelmi __ ta­nács pályázatot hirdetett olyan eljárás kidolgozására, amellyel a jelenleg költséges és egyáltalán nem biztonsá­gos tárolást meg lehet szün­tetni, ki lehet küszöbölni en­nek a mérgező vegyi anyag­nak a környezetbe való ju­tását. A négy Békés megyei szak­ember az elmúlt évben kezd­te meg az általuk kidolgozott elmélet gyakorlati megvaló­sítását. Az eljárás során vég­rehajtották a kísérleteket, melyeknek eredménye, hogy 1 tonna hulladékból" mintegy 15 százaléknyi olyan vegy­szert. lehet visszanyerni, mely tovább hasznosítható a tex­til tisztításánál. Mivel a gép­iparban és egyéb területen felhasznált klórozott szénhid­rogén szennyezettsége nem olyan nagymérvű, mint a textiltisztító szakmában, így az onnan származó hulladék mintegy 50 százaléka hasz­nosítható ismét. Az újítás to­vábbi, nem elhanyagolható előnye, hogy ezeket a vegyi anyagokat a hazai textiltisz­tító és más iparág import­ból, kemény valutáért szer­zi be. A desztillációs és kü­lönböző mechanikai eljárá­sokkal visszanyert vegyi anyagok tehát importkivál­tást is jelentenek. A Békés megyei újítók — miután az illetékes szervek meggyőződtek az eljárás hasznosságáról — hozzálát­tak a veszélyes hulladékot feldolgozó telep tervezéséhez. Ez a közeli napokban elké­szül. S mivel a technológiai berendezések különösebb be­ruházást nem igényelnek, így már ez év első felében meg tudják kezdeni a hulladék feldolgozását. Fórum a diák- közművelődésről A diákév rendezvénysoro­zatának egyik kiemelkedő eseményeként szombaton, a KISZ Központi Bizottságá­nak székházában kétnapos tanácskozás kezdődött a diá­kok közművelődéséről. A ha­zánkban eddig egyedülálló, újszerű rendezvényen első al­kalommal találkoztak a fia­talok közművelődésével fog­lalkozó, s a legkülönbözőbb területen dolgozó szakembe­rek. A tanácskozás első napján Vitányi Iván, a Művelődés­kutató Intézet igazgatója a tizenévesek művelődésének, szórakozásának jellemzőiről. Kormos Sándor, a Művelődé­si Minisztérium közművelő­dési főosztályának vezetője a közművelődési intézmények­nek a diákok művelődésében betöltött szerepéről. Köpf Lászlóné, a KISZ KB titká­ra pedig az ifjúsági szövet­ség diák-közművelődési tö­rekvéseiről tartott előadást. Délután a résztvevők szek­cióüléseken cserélték ki ta­pasztalataikat egyebek között az amatőr művészeti mozga­lom, az ifjúsági klubmozga­lom, a turisztika, a szabad­idős sporttevékenység hely­zetéről. Elemezték az iskola és a közművelődési intézmé­nyek együttműködését, a tö­megkommunikációnak a diá­kok művelődési szokásaira gyakorolt hatását, a diák­művelődés lakóterületi lehe­tőségeit, s általában a tizen­éves korosztály hasznos szó­rakoztatásának kérdéseit. n negyvenórás munkahét első tapasztalatai Január elsejével az ipari és építőipari' vállalatok, szö­vetkezetek 60 százalékában vezették be a 40 órás mun­kahetet, ezzel mintegy 800 ezer dolgozónak rövidült meg a munkanapja. Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal tapasztalatai szerint a vállalatok többsége megalapozott tervekkel, jól felkészült a rövidebb mun­kahétre. Megfelelő progra­mokat dolgoztak ki a kieső munkaidő pótlására. Terme­lékenységüket elsősorban munkaszervezési intézkedé­sekkel, a technológiai folya­matok korszerűsítésével, a munkafegyelem javításával fokozzák. A vállalatok több­ségének sikerült annyi tar­talékot feltárnia, hogy vi­szonylag könnyen pótolhatja a kieső munkaidőt. Érzékelhetően nőtt a mun­kaidő kihasználása például több Borsod megyei üzem­ben, köztük a Tiszai Vegyi Kombinátban, továbbá a 16- os számú Autójavító Válla­latnál, ahol a gépkocsimosó berendezések rekonstrukciója is segíti a hatékonyabb mun­kát. Sok a hasonló tapaszta­lat más megyékben is. A Lábatlani Papírgyárban megváltoztatták a gépek, be­rendezések karbantartásának rendjét, ezzel is csökkentve a veszteségidőket. A gépek legkisebb hibájáról is „látle­letet” készítenek, feldolgoz­zák az üzemzavarok körül­ményeit, okait, így el tud­ják hárítani a visszatérő üzemzavarokat. Ezzel máris lényegesen' csökkent a gyár­tó sorok állásideje, termelé­kenyebbé vált a papírgyár­tás. Januárban 4446 tonna papírt gyártottak az üzem dolgozói, másfél százalékkal többet a tervezettnél. Több vállalatnál, például a Pamutfonóipari Vállalat ka­posvári gyárában, a győri Rábatextnél és a Kötöttkesz­tyűgyárban bevezették az úgynevezett rugalmas mun­kaidőt, vagyis az itt dolgo­zók a napnak csak bizonyos ^szakában vannak kötelezően ^munkahelyükön, a napi mun­kaidő további óráit úgy vá­lasztják meg, ahogy azt a munka megkívánja. így azokban az órákban, amikor alig van munka, intézhetik különböző ügyeiket, s helyü­kön vannak azokban a nap­szakokban, amikor torlódnak a feladatok. Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal tapasztalatai szerint nemkívánatos jelen­ségek is mutatkoztak. Egyes vállalatoknál a 40 órás mun­kahét bevezetésével nem a hétközbeni munkanapokat akarták rövidíteni, hanem az időnyereséget pénteki fél szabadnap megszerzésére akarták felhasználni. Az ilyen törekvéseket a felügye­leti szervek csak rendkívül indokolt esetben fogadták el. Azokat a munkaidő-csök­kentési programokat is visz- szautasították, ahol nem gon­doskodtak arról, hogy a ter­melékenység növelésével pó­tolják a kieső munkaidőt. Ilyen intézkedésekre azon­ban csak igen kevés esetben kényszerültek a felügyeleti szervek. A rövidebb munkahétre való áttérés előkészítésekor a közlekedési vállalatok álta­lában jól együttműködtek az üzemekkel. Ahol szükséges volt, változtattak a menet­rendeken. Általában nem je­lentett gondot a gyermekin­tézmények és a boltok nyit­va tartásának hozzáigazítása sem a megrövidült munka­naphoz. Az üzemek többsé­génél nem a későbbi kezdést, hanem a munkavégzés előbbre hozását választották, ezzel főként a kereskedelem­ben dolgozók munkáját köny- nyítették: zárás előtt kisebb lett a bevásárlási csúcsfor­galom. A tanácsok változtat­tak fogadási idejükön, hogy a dolgozók munkaidőn kívül intézhessék ügyeiket. Hason­lóképpen megváltoztatta ügy- félfogadási rendjét több szol­gáltató intézmény, köztük az OTP. A kedvező tapasztalatok alapján az első félév végéig várhatóan az ipari és építő­ipari vállalatok, szövetkeze­tek 90 százalékánál térnek át az új munkarendre. Sétával kezdődött Marga­ret Thatcher szombati prog­ramja: a hivatalos látogatá­son hazánkban tartózkodó brit kormányfő a reggeli órákban a Tolbuhin körúti nagyvásárcsarnokba látoga­tott, A magas rangú vendé­get — akit elkísért Esztergá­lyos Ferenc külügyminiszter­helyettes és Bányász Rezső, hazánk londoni nagykövete — Czobor Péter, a csarnok igazgatója köszöntötte, és ka­lauzolta az 1889—96 között eklektikus stílusban épült bevásárlóközpontban. A miniszterelnök-asszony érdeklődését elsősorban a magyar specialitások keltet­ték fel. A ZÖLDÉRT 934-es boltjában — a hétvégi bevá­sárlók gyűrűjében — cse- resznyepaprika-fűzért és be­főttet, egy másik pavilonban konyakos meggyet, csokoládét és sajtot vásárolt. Ezután Margaret Thatcher Solymárra hajtatott. Az otta­ni angol katonai temetőben koszorút helyezett el a II. világháborúban hősi halált halt brit katonák síremlékén. A program a festői kör­nyezetben fekvő Szentendrén folytatódott, ahol Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyet­tes köszöntötte a brit kor­mányfőt, s csatlakozott a kí­sérethez. A vendégek elő­ször a városka László-telepé- re látogattak, amelynek laká­sai a brit Wimpey-cég No- Fines technológiájával épül­A hivatalosan hazánkban tartózkodó Margaret Thatcher brit kormányfő tegnap a budapesti Nagycsarnokba látogatott (Telefotó) nek. Mint Marosvölgyi txi- jos, Szentendre tanácselnöke és Barna Márton, a helybeli építőipari szövetkezet elnöke tájékoztatójában elmondta: a gyors és anyagtakarékos épí­tési eljárás alkalmazására az OKISZ társaságot szervezett, amely 19 építőipari kivifele­ző. illetve tervező szerveze­tet foglal magában. E szö­vetkezetek az ország külön­böző területein az elmúlt években ötezer lakást építet­tek mór fel. Szentendrén, a Felszabadulás lakótelep szomszédságában 240, No- Fines technológiás lakás épül, s 24-be már be is költözhet­tek a boldog családok. Kö­zülük a pomázi ICO-gyár esztergályosának, Szommer Endrének az otthonát sze­mélyesen is megtekintette Margaret Thatcher. A szentendrei kirándulás a Kovács Margit Múzeumban fejeződött be. (Folytatás a 2. oldalon) Próbaüzem a gyulai péksüteményüzemben A közelmúltban fejeződött be Gyulán a kenyérgyár mel­letti területen az új péksüte­ményüzem építésé. Az el­múlt napokban megkezdőd­hetett a próbaüzem, amely még jelenleg is tart. Az üze­met a DÉLÉP építette fel határidőre, közel 60 -millió forint értékben. Pénteken tekintette meg az új üzemet dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános el­nökhelyettese a város veze­tőinek társaságában. A leg­fontosabb adatokat Csomós János, a sütőipari vállalat gyulai telepének igazgatója ismertette a vendégekkel. Elmondotta egyebek között, hogy dz új süteményüzem­mel és korszerű berendezé­seivel lehetőség nyílt nem­csak arra, hogy jó minőségű péksüteménnyel lássa el a várost és környékét — meg­szüntetve ezzel az eddigi szétaprózottságot, a korsze­rűtlenné vált üzemek mű­ködtetését —, hanem an;a is. hogy különösen az egykilo- grammos kenyerek választé­kát bővítsék, jobban alkal­mazkodva a vásárlói igé­nyekhez. Elhangzott az is, hogy az új üzemben két műszakban több mint 13 tonna kenye­ret és süteményt tudnak elő­állítani egyelőre, ugyanis még az első negyedévben to­vább bővítik a kapacitást egy három és fél tonna teljesít­ményű kemence beállításá­val. A korszerűnek mondha­tó szovjet gyártmányú alag- útkemence mellett még két kisebb magyar gyártmányú kemence is működik, és egy intenzív dagasztógép. A gyulai tervekben szere­pel, hogy a régi kenyérgyár kemencéjét a jövőben fel­használják házi kenyér süté­sére, s továbbra is innen lát­ják el a környéket a kétki- logrammos kenyerekkel. Kép, szöveg: Béla Ottó Pirospozsgásan sorakoznak az alföldi fehér kenyerek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG n Csanádapácán Községriportunk lapunk 4. oldalán Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents