Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

I ESŐSE} 1984, február 29., szerda Kötegyáni Petőfi Tsz Minden fillérért megküzdenek — Ne tessék azt hinni, hogy ezek a tartalék erőfor­rások buzgárként törtek fel a földjeinken — fakad ki a maga csöndes módján Fel­földi Imre, a kötegyáni Pe­tőfi Tsz elnöke. — De minden egyes erecs- két igyekeztünk fellelni, s vizét a közös medrébe terel­ni — teszi még hozzá a szemközti falon függő tér­képre mutatva. Összeszoritott foggal Szabályos, meg kevésbé szabályos, színesre satíro­zott táblákból áll egybe a faliképen az a négy és há­romnegyed ezer hektár, ami a két falunak — Kötegyán- nak meg Űjszalontának — a boldogulásához adatott. Tegyük hozzá rögtön: erre­felé sosem mérték olcsón a sikert. Életerőt sokszorozó buzgárok helyett szerencsét, reményt, lehetőséget csorbí­tó emésztő belvizek lepték meg a határt esztendőről esztendőre. — Elhiheti, nekünk sem volt nagy öröm, amikor kér­nünk kellett. De nem volt más megoldás. Sokáig tar­tottuk magunkat, volt év, hogy önerőből szanáltuk a tsz-t, a végén csak elúsz­tunk. Nem segíthetett más. mint az egyedi rendezés. Va­lószínű, hogy jó néhány do­logban mi magunk is mellé­fogtunk. Más kérdés, hogy ilyen földeken a hiba is ha-, marabb meglátszik. Minden­esetre a rendezést megelőző vizsgálat után is bizalmat szavaztak az illetékesek az itteni vezetésnek,, ami azért nem mondható általánosnak az egyedi rendezéseknél. Szóval ez is kell. hogy je­lentsen valamit. Keserűség nélkül idézi ama nehéz napokat Felföldi Imre, amelyeket bizony csak összeszorított foggal lehetett végigcsinálni. Már a rende­zés évében. 1981-ben egy­millió forint nyereséget kel­lett elérniük, amit minden következő évben további egymillióval kellett szapo­rítaniuk. Ellenkező esetben — így rendelkezett a PM meg »a MÉM — a gépekre, meg a libatelep építésére adott ötmillió forint vissza­fizetendő! — Nem panaszkodunk mi egyébként, hiszen ért sze­rencse is bennünket. A ko­rábbi nem éppen jó] sike­rült meliorációnkat kiselej­tezték, így nekiláthattunk ál­lami támogatással az átfogó vízrendezésnek. Háromszáz­hatvan hektáron ez kész. most kezdjük újabb 540 hek­táron. Szigorú vetésváltással Azt már a fiatal főagro- nómus, Hajdú Mihály ma­gyarázza, hogy a melioráció a kötegyáni Petőfinek talán mindennél többet jelent. — Azt egyelőre csak má­soknál, például a sarkadi- aknál látjuk, milyen csodát művel a melioráció a ha­tárral. s főleg, hogy milyen eredményeket hoz. Nálunk ebben az évben vizsgázik az első szakasz, és nagyon re­méljük, hogy jól! Rájuk férne. Ezt ők ma­guk állapították meg. mi­után számbavették s előso­rolták, mi mindent kellett egybegereblyézniük ahhoz, hogy úgy zárjanak, ahogy zártak. Hárommillió 841 ezer fo­rint nyereséggel! Ehhez az eredményhez már egy fillér dotáció nem tapad, amj nem kis szó azok után. hogy az' aszály hatmilliót vitt el a remélt árbevételből. — Ami az agrotechnikán múlik, azt mi legjobb tudá­sunk szerint igyekeztünk meg is fogni. Amióta a par­lagi ecsetpázsit megtámadta a búzát, még a vetésváltást is szigorúan betartjuk. Fo­lyamatosan lazítottuk a ka­lászos gabonák monokultú­rás szorítását, elsősorban a kukorica, az ipari növények meg a pillangósok javára. Ez is hozott már eredményt 1983-ban — egészíti ki az előbbieket a főagronómus. amihez az elnök félig tréfá­san, félig komolyan a kö­vetkezőket teszi hozzá: — No meg az, hogy tavaly aratás után, látva a kedve­zőtlenre fordult helyzetet, itt a Petőfi Tsz-ben bevezettük a „hadikommunizmust’'. Jó vagy nem jó, de a legkisebb vásárláshoz is elnöki enge­dély kellett, mindenesetre a végösszeg az intézkedés he­lyességét látszik igazolni. Ezek után a következő kérdésnek — hogy stíluso­sak maradjunk — úgy kel­lett hangzania: vajon most már a NEP-korszak követ­kezik a Petőfiben? Előbb a főagronómus mosolyodik el. ö is válaszol: — Legalábbis egy jó GOELRO-terv végrehajtása. II lazaságok megszüntetésével Feszes, valóban minden erőt megmozgató tervről van szó. Az üdvösséghez ugyan­is Kötegyánban meg Üjsza- lontán immár kevés a tava­lyi teljesítmény megismétlé­se. Ha megint három-négy millió forint hasznot akar­nak év végén elkönyvelni, ahhoz további négymilliót kell kigazdálkodniuk a sza­bályozás új feltételei között. — Sakkozik az ember ilyenkor. Jói fizet az álta­lunk elért hozamok mellett a cukorrépa, akkor azt a meliorált területre tesszük: fizessen még többet. A nap­raforgó felemelt termelői árában ugyan nem ismerik el az új betegség miatti többlet növényvédő szer fel- használását és a munkát, egy kicsit mégis növeljük a te­rületét. mert valamennyi nyereséget azért így is ad. Az elmúlt évben egymillió 800 ezret, hozott az ipari te­vékenység, azt sem szeret­nénk alábbadni — jegyzi meg Felföldi Imre, és újabb nehézségekről szól. A seprűkötéshez nincs elég cirokszakáll, legutóbb Bátor­ligetről hoztak seprűnyélért cserébe, így tudtak 176 ezer seprűt kötni. Elhatározták hát, hogy maguk fogják megtermelni az alapanyagot. Építőbrigádjukat épületkar­bantartásokon hasznosítják majd, és folytatják a tavaly jól bejött bérfuvarozást is. — Az igazi, nagy lehető­ség azonban a sertéstenyész­tés helyrehozásában van — árulja el a végén az elnök. Kötegyánban és Üjszalontán 730 kocát tartanak összesen a portákon. A malacaikat a közösben hizlalják. A te­nyésztés, a felvásárlás és a tartás, a hizlalás feltételei­nek szigorításával, javításá­val kétmillió forintot szeret­nének az idén „megfogni". Eltökéltségüket, sorsukban gyökerező keménységüket is­merve, teljesítményüket lát­va, talán nem elhamarko­dott a kijelentés, ha azt mondjuk: ennek js sikerül­nie kell a kötegyáni Petőfi­ben ! Kőváry E. Péter A kötegyáni termelőszövetkezet eredményeihez hozzájárult az ipari tevékenység is Fotó: Béla Ottó Napirenden a nemzetközi árucsere-forgalom Miről ír a Kertészet és Szőlészet 9. száma? Ahhoz, hogy sokáig és fo­lyamatosan szedhessük a zöldborsót, szakaszosan kell vetnünk és három-öt külön­böző tenyészidejű fajtát ér­demes választani. A borsó önmagával össze nem férő növény, ezért növény-egész­ségügyi okokból csak három- négyévenként kerülhet ugyanarra a helyre a kert­ben. A fajta kiválasztásáról és a technológiáról Schel- mecz Lászlóné írta a Kerté­szet és Szőlészet 9. számá­ban. Főleg öntözés nélküli, il­letve nyáron vízhiányos ker­tekbe, nyaralókba és par­kokba való a Venídium, amely szárazságtűrő, június­tól szeptemberig virágzó, igen szép egynyári virág. A japán törpefácskák ne­veléséről , gondozásáról és a nekik megfelelő edények ki­választásáról és készítéséről érdekes írás jelent meg. A szabadon álló ernyőművelés­ről, a csonthéjasok mézgáso- dásáról, a tél végi lemosó permetezésről, és a borotai laskaüzem vezetőjéről is je­lent meg cikk ebben a szám­ban. A szövetkezetek nemzetkö­zi árucsere-forgalma tavaly ütemesen növekedett, értéke összességében elérte a 171 millió rubelt, és az 55 millió dollárt. Az árucsere jelen­tőségéről, továbbfejlesztésé­nek lehetőségeiről volt szó kedden a SZÖVOSZ elnöksé­gének ülésén. Amint a résztvevők el­mondták: a különböző orszá­gok szövetkezeteivel szer­vezett árucsere fontos szere­pet tölt be a hazai ellátás színvonalának emelésében, a választék gazdagításában. E formában a szocialista or­szágokból általában építő­anyagok, konfekcióáruk, koz­metikai cikkek érkeznek, a tőkés országokból pedig fő­ként déligyümölcs és konzer- vek kerülnek a boltokba. A vállalatok — elsősorban a Hungarocoop és a Skála- Coop — piacszervező mun­kájának eredményeként az utóbbi években megerősítet­ték az áruházak közötti kap­csolatokat, tavaly például a Skála-Coop négy áruházi he­tet is szervezett, ahol a kül­földi partnervállalatok for­galmaztak részben olyan cikkeket, amelyek nálunk egyébként nem szerepelnek a kínálatban. A tervek szerint az idén tovább bővül a szövetkezeti árucsere-forgalom. Az elnök­ség hangsúlyozta: főként a rubelelszámolású országok­kal célszerű a vállalatoknak erősíteniük a kapcsolatokat, s ennek nyomán várhatóan a tavalyinál 12 százalékkal több árucikk érkezik majd az országba. Különösen jó lehetőség kínálkozik a ma­gyar—szovjet kapcsolatok bővítésére, ezen belül is az ukrán, a moldáviai, az azer- bajdzsáni, a grúz szovjet köz­társaságok szövetkezeti szer­veivel való szorosabb együtt­működésre. Űj színfolt lesz, hogy a szövetkezeti árucse­rébe bekapcsolódnak az egyiptomi szövetkezetek. En­nek első lépéseként a Skála- Coop a Magyar Kereskedel­mi Kamarával együtt részt vesz áprilisban a kairói áru­házi héten. Kemence­hőszigetelő Száraz hőszigetelő beton gyártására alkalmas kisüzem kialakítását kezdték meg a Mezőtúri Fazekasok Népmű­vészeti Háziipari Szövetke­zetben. Az Építőipari Inno­vációs Alap és a kisipari szö­vetkezetek Szolnok megyei központjának támogatásával megvalósuló beruházás jól szolgálja mind a helyi tarta­lékok kihasználását, mind pe­dig az energiatakarékosságot. A termelésével számottevően javítja a szövetkezet gazda­ságosságát, s .ugyanakkor olyan speciális, a hazai piac­ról hiányzó cementmasszát készít, amellyel tökéletesen lehet szigetelni az 1000—1200 Celsius-fok hőmérsékletű ke­mencék égésterét. Ezzel rendkívül nagymértékben csökkenthető e kemencék szigetelés nélkül nagyon te­temes hővesztesége. Az új szövetkezeti kisüzem 1985- ben kezdi meg a folyamatos termelést. Nyolc malac az ára Sertések a háztájiban Kamuton, sok más kis te­lepüléshez hasonlóan, alig akad porta, ahol ne tartaná­nak disznót, ne szerződtek volna a tsz-szel tenyésztésre, hizlalásra. Ahogy a helyi tsz elnöke fogalmaz: múltja van a sertéstartásnak. De nem régmúltja! Hisz’ valamikor 40—50 esztendeje, vagy az­előtt, sokkal inkább tehenet tartottak az emberek. Most mindössze 12 tehenes gazda van Kamuton, és ők is az idősebbek közül valók. Nem annyira a haszon (bár az sem elhanyagolható), mint inkább a megszokás „tartatja” velük a nagytestű jószágot. Ahogy az egyik gazda. Hídvégi István is mondja: mindig volt tehe­nünk. harminc-negyven-öt- ven év alatt úgy megszokták, hogy fejni kell, nehezen tud­ják elképzelni, hogy üresen álljon az istálló. A fiuk, az már más, ő szívesebben fog­lalkozik a disznókkal. És a tények szerint nemcsak ő. A szarvasmarhatartást — a sertésnél jóval munka-, hely- és szakértelem-igénye- sebb lévén — egyre keveseb­ben vállalják. A sertéshizlalás viszont virágzik. A tsz-tagok, illetve, akik a tsz-szel szerződést kö­töttek, kedvező áron kapják a tápot, a szemes takar­mányt, A tsz ügyel arra is, hogy a háztájiban jól értéke­síthető, jó húst adó fajtákat neveljenek. Ezért „terjesz­tették" el Kamuton, a vé­kony szalonnájú Kahyb fajtát. A tsz vemhes kocákat helyez ki a háztáji gazdasá­gokba. Egy kocának nyolc malac az ára, és egy éven belül kell a „hitelt” megtérí­teni. Tavaly 13 ezer 587 mala­cot vásárolt fel a tsz a ta­goktól és a környező telepü­lések gazdáitól együttesen. Az idén csupán a tagokkal van 13 ezerre szerződésük. A felvásárolt malacokból há­rom-négyezret a társgazdasá­goknak adnak el, ötezret a saját telepükön, ötezret pe­dig bérhízóként nevelnek to­vább. A bérhizlalás jövedel­mező a tsz-nek, mert nem kell beruházni, ólakat építe­ni, mégis nagyobb a sertés­forgalom. De a „bérlőnek" is hasznos. A takarmányt in­gyen kapja, és minden egy kilogrammos súlygyarapodás után 6-7 forint a gazda mun­kabére. » A kamuti Béke Tsz állat- tenyésztésében tehát a hang­súly a sertéshizlaláson, a malacfelvásárláson van Szarvasmarhatelepüket fer- tőzöttség miatt megszüntet­ték. Ám a falusi tehenes gazdák tejszállítási gondjai magára vállalta a szövetke zet. Mindössze négy-ötszáz li tér tej szállításáról, hűtésén kell gondoskodnia naponta és e feladat megoldása ga • daságosnak nem mond ha ugyan, de elhanyagolhat, lan, szükséges. —szí ■henekel mindössze 12 gazda tart Betiltották a BÉTflX padlósimító anyag forgalmazását Előzetes alkalmassági vizs­gálat nélkül hoíta forgalom­ba a gyártó a BÉTAX padló­simító anyagot. Az Építés­ügyi Minőségellenőrző Inté­zet a felhasznált anyag hely­színi vizsgálatai és a labora­tóriumi ellenőrzés alapján megállapította, hogy ez a termék nem alkalmas padló­felületek simítására, ezért forgalombahozatalát és epi - tőipari felhasználását egy­aránt megtiltotta. A tilalom­ról szóló közleményt közzé­tették az Építésügyi Értesítő­ben. S a tilalmi döntésről közvetlenül tájékoztatták a gyártót, a BÉPA Budapesti Építőanyagipari Szövetkeze­tei. Timföld a tiízállóanyag-iparnak A választék bővítését szol­gáló kísérletek fejeződtek be Ajkán, hazánk legnagyobb timfölgyárában. Az évente csaknem 500 ezer tonna alu­mínium-alapanyagot előállí­tó nagyüzem termékeit eddig' teljes egészében a kohászat használta és használhatta fel. A most befejeződött kísérle­tek során olyan timföldvari­ánst — úgynevezett szárított timföldhidrátot — állítottak elő, amelyre a kerámia- és a tűzállóanyag-iparnak is nagy szüksége van. A sikeres kísérlet eredményeinek hasz­nosítására még ebben az év­ben új üzemet szerelnek fel, s ebben évente 6000 tonna szárított timföldhidrátot ké­szítenek.

Next

/
Thumbnails
Contents