Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

I « 1984. február 28., kedd k Szenvedélye a gyűjtés Valami különös hangulat vesz rajtunk erőt, mikor a gramofonon, ha rekedten is, de felharsan a pattogó rit­musú katonainduló. Talán ez a hangulat fogta meg vala­ha Havrán Józsefet is? Ez tette megszállott gyűjtővé? — Pelle Ferencről hallot­tam egyszer, hogy Kevermes helytörténetével foglalkozik. Volt* egy kardom, no, gon­doltam, ő biztosan hasznát venné. Elvittem hozzá, így kezdődött a barátságunk. Ná­la láttam, mi mindent fel­lelhetünk még az öreg házak padlásain, s úgy döntöttem, én is nekilátok, hiszen a je­lent csak az tudja megbe­csülni, aki ismeri a múltat. Pontosan egy évtizede, hogy Havrán József erre a nagy elhatározásra jutott. A MÁV kocsiszolgálatánál volt még lakatos akkoriban, s mi­kor 1978-ban nyugdíjba ment, minden energiáját e szenve­délyének szentelte. — Piriké, a feleségem zsörtölődik néha. „Már me­gint mész?” — mondja. Mert elmentem én már Győrbe is egy ötpengősért, Pestre meg rendszeresen feljárok, hol a múzeumokat bújni, hol meg a bizományiban vásárolni. A gramofont már megcso­dáltuk a zsúfolt kis szobá­ban, most ismét útjára bo­csátjuk kíváncsiságunkat. Van itt minden, a hajdan használt krumplitörőtői a há­zigazda legkedvesebb darab­jáig, az ezeréves évfordulóra kiadott ereklyéig. „63 vár­megyénk vérrel, verejtékkel áztatott földjéről, hűséggel őrizzük e néhány porszemet. 1000 éves jussunk, igazsá­gunk megszentelt pecsétje ez.” — olvassuk a felírást. Amott egy megfakult, pecsé­tes irat, 1861-ből: „öreg Tóth Pál végső rendelete." — Ezt a búbost — mutat a kemencére —, ezt is azért hagytuk meg, mert emlék valahol. Nem igaz? Minde­nütt akad valami, ami érde­kes lehet számomra. Elmen­tem itt a faluban sok öreg házba, meg ahol elhaltak, ott is érdemes volt körülnézni. Ami másnak kacat, nekem érték lehet. Ott az a meny­asszonyi párta. Azt a szom­széd a padláson tartotta, ott ment volna tönkre. Nekem meg, látja, a fő helyen van, a falra akasztva. , Egy új világ nyílt meg előtte a gyűjtéssel. A könyv­tárban is jól ismerik már, ha valamit talál, aminek nem tisztázott az eredete, a kora, a könyvekhez nyúl se­gítségért. Másik kedvtelésé­hez, a faragáshoz is jó ta­nácsadó a könyv. — A hosszú, téli estéken, mikor Piriké rejtvényt fejt, mi mást csinálhat az ember az olvasáson kívül? Előbb csak Kevermes régi bélyeg­zőjét akartam felnagyítani, aztán rájöttem, nem is olyan ördöngös dolog ez a fara­gás . . . Örömöm lelem ebben is. A nyugdíjas évek így tar-' talmat nyertek. Nem' tudni, a holnap milyen új, izgal­mas felfedezést hoz. A ku­tatás öröme hatja át' min­den szavát. Fiatalos hévvel meséli, miként kutatta fel egy első világháborús szo­bor avatásának időpontját. Máskor az önkéntes tűzoltó­egyesület alakulásának évére bukkant rá, valami megfa­kult irományban. — 1990-ben lesz 175 éves a község, akkorra készül Ke­vermes történetéről egy ki­advány. Ha valamit ebben is tudok segíteni a gyűjtemé­nyemmel, már érdemes volt fáradozni. Jó az, ha tudja az ember, hogy tehet valamit az utána felnövő nemzedékért. Nem igaz?­Ha nehézkesen, fáradtan is, de a gramofon karja ismét mozgásba lendül. A tű döcög­ve rója a számára kiszabott köröket, s a felcsendülő dal­lam régi világ üzenetét kül­di felénk. Havrán József azon fáradozik, hogy ezt az üzenetet továbbadja a ma­ga s a mások örömére ... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Bolgár élet Magyarországon 0 Georgi Dimitrov Művelődési Ház A bolgárok évszázadok óta élnek hazánkban. A nincs- telenség és a török uralom űzte őket hozzánk. Értékes vagyont hoztak magukkal: a kertészet értő művelését, munkaszeretetüket, akarat­erejüket. Megtelepedtek, példásan dolgoztak, s a nemzeti ön­tudat ápolására is gondol­tak. írásos emlékek őrzik Lázár Ivanov nevét, aki a század elején lelkes aposto­la volt nemcsak a kertésze­ti kultúrának, hanem a nem­zeti érzés élesztésének is. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1914-ben a Bolgárok Magyarországi Egyesülete. A gyermekeknek az 1917—18- as tanévben bolgár elemi is­kolát alapítottak. Ugyanek­kor a fővárosban, az Erkel utcában bolgár kápolnát is nyitottak. 1922-ben pedig Ivan Vazov klasszikus bol­gár íróról elnevezett olvasó­kört alakítanak. Todor Kalicov 24 éve tit­kára és jelenleg igazgatója is a Georgi Dimitrov nevét felvett Bolgár Művelődési Háznak, krónikása a ma­gyarországi bolgárok kultu­rális életének. — Az ötvenes évek ele­jén ajándékba kaptuk a ma­gyar államtól a kilencedik kerületben, a Vágóhíd utcá­ban álló telket — kezdi em­lékezését. — Szemben az 1930-ban épült Cirill és Me­tód bolgár ortodox temp­lommal. Űj közös otthonunk felépítéséhez honfitársaink körében országos akciót hir­dettünk, anyagi támogatást kértünk. Két évig gyűjtöt­tünk, és 114 család lelkes pártolásával kb. 3 millió fo­rintot számolhattunk össze. 1957-ben készült el kultúr- házunk. Előcsarnokában há­lánk és tiszteletünk jeléül megörökítettük mindazoknak a nevét, akik támogatták ügyünket. 500 személyt be­fogadó színháztermet, könyv­tárt, klubszobákat rendez­tünk be. Pezsgő közösségi élet. baráti hangulat ural­kodott nálunk. Az egész or­szágból jöttek honfitársaink, hírünket hazavitték Bulgá­riába is. Aztán a’ szülőföld­ről megindult a vendégeske­dés. bolgár együttesek, po­litikusok, művészek kerestek fel bennünket. Nemsokára szűkültek a falak körülöt­tünk ... — Hat évvel ezelőtt ha­tároztuk el, hogy hozzálá­tunk az épület bővítéséhez. Az anyagi alapot az egye­sület megtakarított pénze és a bolgár állam támogatása jelentette. Nagyszabású el­képzelés született, kivitelezé­sére társadalmi bizottságot hoztunk létre, tagjai a Bul­gáriában élő és Magyaror­szágon letelepedett mérnö­kök, művészek, valamint magyar barátaink voltak. Az eszményi terveket Tirnovó- ból Zsivko Dragomirov mér­nök dolgozta ki, művész fia városukról faliképet készí­tett az új helyiségekbe, Gri- gor Szpirdonov festőművész történelmünk eseményeit örökítette meg a falakon. Bolgár mesterek fafaragásai, értékes népművészeti alko­tások képviselik az óhazát. Három nemzedék fogott ösz- sze, hogy minél hívebben tükrözze népünk szellemi kincseit a megújhodott bu­dapesti művelődési ház. Erdősi Mária n Társulás Filmstúdió tervei Második alkalommal vett részt a magyar játékfilmszemlén az 1981-ben alapított Társulás Film­stúdió, s bemutatott filmjei je­lentős szakmai és közönségsi­kert arattak. A Jób lázadása, az Átváltozás, valamint a Re­formgondolatok című alkotások a kritikai fogadtatások szerint ismételten * igazolták a legfiata­labb filmkészítő műhelyben ön­kéntesen társult rendezők el­képzeléseinek Tielyességét. A stúdióban az idén elkészül az innovációs sorozat második része, Szalay Györgyi rendezé­sében. Ez a film műfajilag a dokumentum-esszé kategóriába tartozik, a reformgondolatok születésének és olykori meghiú­sulásának társadalmi mechaniz­musát térképezi fel. Izgalmas vállalkozásnak ígérkezik Gulyás János és Gulyás Gyula produk­ciója, az Én is jártam Isonzó­nál című dokumentumfilm. amelyben megszólalnak az első világháború ma még élő tanúi. Az egykori katonák emlékeiből próbálják meg összeállítani a tankönyvekből, az irodalomból ismert történelmi események hátterét. Műfajilag más kategó­riába tartozik az őszi alma­nach című film, amely lírai hangvételű kamaradráma, és a pénzről, az emberi érzelmekről, valamint a szenvedélyekről szól. Ugyancsak a játékfilmek kate­góriájába sorolható a Higgye­tek nekem című film, amely Mihályfy László rendezésében készül. KÉPERNYŐ Szerencsére egyre ritkábban ragasztunk az események fö­lé olyan címkéket, amelyeket az idő múlásával óhatatlanul át kellene cserélni. Marad az egyetlen — legalábbis nekünk, magyaroknak — az „évszázad mérkőzése”, a felejthetetlen fo- cimeccs. De ugyan ki merné végérvényesen kikiáltani a Nagy Pillanatot, a felülmúlhatatlant? Amikor az ember eljutott a világűrbe, a Holdra lépett? Vagy elégedjünk meg a minden­napi csodával, hogy még élünk egyáltalán? Várjunk eljöven­dő beteljesedésre? Ha majd a... s itt következhetne hosszú felsorolás, költők és próféták jóslatai. Hű barátunk, a televí­zió is de sokszor emelt már magasba és sújtott kétségbeesés­be. Képernyőjén világhatalmak vezetői szorítottak kezet egy-- mással, s vonszolnak — sajnos, egyre gyakrabban — starthe­lyeikre gyilkos rakétákat. Gyönyörködhetünk, és elborzadha­tunk önmagunkan. És ne a tükröt szidjuk, ha torz kép vi­csorít fürdőszobánk faláról, inkább az ábrázatunkat próbáljuk szebbé, emberibbé változtatni. Segítsünk a szegény operatő­röknek, akik rólunk készítenek híradóst: ne kelljen jótékony retusálással, elnéző kamera-beállítással elfogadhatóvá tenni a történetek krónikáját. Elmulasztottad az „évszázad riportját” — lelkendezett fiam néhány héttel ezelőtt. Dokumentumfilmről mesélt, amely a fogamzástól a megszületésig mutatja az élet alakulását. Elmon­dása alapján is lúdbőrös lettem, annyira hatott rám a tudo­mány, a technika csodája, amint felfedik a nagy misztériu­mot, a sejtből az emberré válásunk titkait. Persze, hogy to­vább gondoltam a történetet: a világra jött magzat fejlődését. Gyermeki botladozását, felnőtté válását. Sok millió, milliárd társam életét, küzdelmeit, szép és oktalan tetteit. Azt, hogy amit a természet oly szépen kialakított, törvényekkel szabá­lyozott benn az anyaméhben, itt. a külvilágon, a tudatára oly kényes ember tényleg a legjobb lelkiismerete szerint viszi to­vább? Gondolataim erjesztője lett a Delta legutóbbi számában sugárzott riport. Egy angol munkással ismerkedhettünk meg, akinek a bal keze egyre erőtlenebb lett, járása bizonytalan, rendezetlen. Végzetessé válható kór támadta meg, aminek kö­vetkeztében lassú halálra volt ítélve. A vizsgálatok kezdeti szakaszaitól az agyműtétig jelen volt a televíziós kamera, s általa mi is nézői lehettünk talpraállításának. Egy milliméter átmérőjű agyi verőeréhez készítettek egészséges összeköttetést, s juttattak sejtjeihez friss vért. Ha szokásom lenne egyma- gamban beszélgetni, most felkiáltottam volna a tv-készülék előtt. Vagy kezet szorítottam volna a műtétet végző orvosok­kal, és mindenkivel, akinek tudása, munkája révén sikerült összevarrni azt a hajszálvékony eret, s élethez segíteni egy embertársunkat. Vigyázzunk az agyi verőerekre! A fentebb említett Delta­műsorban a tapintatos .Kudlik Júlia elnézést kért, hogy vé­res jeleneteket is.be fognak mutatni. Ilyesmitől óvni, ben­nünket?! Hiszen edzettek vagyunk már, nagyon is hozzászok­hattunk a szörnyűségekhez. Vegyük csak bármely híradást a nagyvilágból, akár A Hét valamely műsorát. Csupán az ösz- szefoglalóban legalább egy-két friss holttest, vagy az azok elő­állításán buzgólkodó katona, terrorista meg hasonló. Mintha mór rutinból, csak a kamera tiszteletére lődöznének. Nem gondolnak arra, hogy egyetlen találattal mennyi sok verő­eret lehet elpusztítani? S az élet, ha elszáll, ki megfoltozza, nincsen olyan mester. Megnyugtató, ha olyan embert látunk, aki a csúnya, véres játékok meghiúsításán dolgozik. Lám, mi­lyen jó, hogy fővárosunkban volt az ENSZ főtitkára. Szép, okos arcát látva, bizakodással gondolhatunk sok mindenre. Vezetőinkkel történt találkozásain a nyílt, őszinte tekintetek azt sugallták, hogy az oxigéndús vér képes megőrizni az éle­tet, elsodorni a salakot. Lehet gondolkodni kedves filozófusok, s újra meghatározni, hogy mi a szép. Hajdanában olyasmit is tanultam, hogy „szép az, amely érdek nélkül tetszik”. Valahogy nem stimmelnek a dolgok. Amíg sikerül dűlőre jutni, adaléknak ajánlom fel­eleveníteni Gobbi Hilda lényét: arcát, vonásait, teljes való­ját, amint a Budapest Sportcsarnokban a felépítendő színhá­zért, a nemzet színházáért tartott ünnepélyen megjelent. Is­merek régi fényképeket róla, fiatal korából, amelyen a fény- papíron rögzített vonásai is szépek, esztétikusak voltak. Ám azóta a tettei, örök lobogása adnak tartalmat a ráncosodó arcnak, s lesz különös sugárzása, ragyogása. Hite a jóság­ban, a közösség erejében. Nem lehet őt közömbösen nézni. Tiszta embersége átitatja a művészetét is, s lesz ezáltal ha­talom a színpadon kimondott szó: a szépség, a jóság hatalma. Elszégyellnénk magunkat, ha nem nyílt lélekkel szomjaznánk bele nem törődését. így is nagy az adósságunk, hiszen mégis­csak korosodó művészembernek kell példát mutatnia örökifjú hitből, energiákból. Ám Gobbi Hilda ragyogásában benne tükröződik mindnyájunk együttérző, közösen cselekvő bizta­tása. Ez lenne szépségének titka? (Andódy) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Forradalom a távközlés­ben. 8.57: Zenekari muzsika. 9.44: A Gyermekrádió ipűsora. 10.05: MR 10—14. 10.35: Nóták. 11.00: Kamaramuzsika. 11.41: az eltűnt miniatűr, avagy egy érző lelkű hentesmes­ter kalandjai, (regény) XX. 15. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Lili. (operett) 14.28: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Jóséi Suk hegedül, Zuza- na Ruzickova csemballó- zik. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Népzenei Hangos Üjság. 16.40: Operaáriák. 17.05: Riport Balatonszabadi mű­velődési változásairól. 17.30: Filmzene. 17.45: A szabó család. 19.15: A Magyar Rádió és a Ma­gyar Televízió nótaénekes- vetélkedöje. 3. elődöntő. 20.00: A kultúra fejlődésének pa­radoxonjai. 20.30: Schubert-művek. 21.05: Színház az Ezüst Kanosé­ban. (regény) 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Népdalok. 22.54 : A SZOT és a szakszerve­zetek. 23.04: Otto Klemperer vezényel. 0.10: Kórusművek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Másfél óra irodalomkedve­lőknek. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Klasszikus kórusmuzsika. 14.00: Operaslágeyek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Disputa — az értékről. 18.35: Külföldi táncdalok. 19.15: Budapesti rendőrség fú­vószenekara játszik. 19.25: Könyvismertetés. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Csintamánok és madarak, (novella) V/2. 21.04: Buddy Holly zenés portré­ja. II/l. 21.54! Klasszikus operettekből. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Lennie Tristano felvételei­ből. 10.02: Händel: L’Allegro, 11 Pen- seroso ed il Moderato — pásztori óda. Közben: 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: A Handel-mü folytatása. 12.22: Kamarazene. 13.54: Fiatalok Stúdiója. 14.19: Zenekari muzsika. 15.56: Üj kórusfelvételeinkből. 16.15: A ..rónaközépen” álló Pe­tőfiről. 16.45: Labirintus. 17.00: Puccini-operák. 17.30: Harminc perc alatt a föld körül. 18.00: Prokofjev: F-moll szoná­ta. 18.30: Szerb-horvát nyelvű mű­sor. 19.05: Német nyelvű műsor. 19.35: Donizetti: Belisario. (ope­ra) 21.43: A Collegium aureum ka­marazenekara játszik. 22.27: Eszmecsere a nyelvműve­lő felelősségéről. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Könnyűzene vonósokra. 17.20: Közgazdasági kislexikon, (ism.) 17.25: Üj felvételeinkből. A szol­noki Szamuely Gépipari Szakközépiskola és a nagy­kőrösi Arany János Gim­názium kórusai énekelnek. 17.30: Kulturális figyelő. Szer­kesztő: Pálréti Ágoston. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Shakins Stewens slágerei­ből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Világnézet. 8.45: Deltácska. 9.05: Biológia. 9.30: Fizika. 10.00: Moziregény, (francia film, ism.) 14.45: Iskolatévé: Pszichológiai csapdák. 15.15: Állatmesék. 15.00: Számítógép-kedvelők mű­sora. (ism.) 16.15: „Történetek a vonaton.” 16.25: A szegedi körzeti stúdió műsora. 17.00: Sanzonpódium. 17.35: Ex-import. (riportműsor) 17.55: A Delta különkiadása, (ism.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A Laurent család. '(NSZK tévéfilmsorozat) X/l. 20.55: Stúdió ’84. 21.55: A kitántorgott egyház, (dokumentumfilm) 22.30: Tv-hiradó 3. II. MŰSOR 17.25: Kuckó, (ism.) 17.55: A nagy kék üveggolyó, (amerikai film) 18.25: Ózdi hétköznapok, (doku­mentumfilm) 19.20: A kölni szimfonikus zene­kar hangversenye. 20.00: Forradalmak nemzedéke, (ism.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Szupermarket, (japán té­véfilm) BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: A Pannóniái Alföld. 17.00: Magyar nyelvű tv-napió. 17.10: Ghána. 17.30: Érdekes utazás. 17.40: Hírek. 17.45: Akarni kell, merni kell — adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.00: Népszerű tudományos film. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zenei adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.55: Rollerball, (játékfilm) 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Irodalom. 18.45: Kulturális szemle. 19.00: Népszokások — népszerű sorozat. 19.27: Ma este. j 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: A forradalom alakjai — dokumentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: Miért szeretem a dzsesszt. színház 1984. február 28-án, kedden 15 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLBEN 635. sz. SZMKI ea. 19 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLBEN Déryné-bérlet 1984. február 29-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA? 1 „D” bérlet MOZI Békési Bástya: Feketészakáll szelleme. Békéscsabai Szabad­ság: Dühöngő bika. Békéscsa­bai Terv: Az álarcos lovas le­gendája. Gyulai Erkel, fél6-kor: Gyerekek a Kéktó-hegyről, fél 8-kor: Futásod véget ér. Gyulai Petőfi, 3-kor: Tintin és a cápák tava, 5 és 7-kor: Hé, élet! Oros­házi Partizán, fél 4-kor: Az er­dő szépe, fél 6 és fél 8-kor: Megbilincseltek. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents