Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-26 / 48. szám

1984. február 26., vasárnap

A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN

sím as mt

tara ••••

jsüvícisjÁms

stmmMHO-w' 1

.2 I, < ■? 'a iff. . / /

* *•&■?<> A

J?2 prózait fejtre *?*>■*■*•■*•* *.

1 &C* **<■, * » »«v**

, 4 * *fizx%&.e

ístT»tS9aimaB*í

■ * x X ■■■■■.•:• < ' ■

' • .... <> *< <*■* > *

„ M '< «/>■<

## íV* f> ,■*>'. < <' ** <•

«*: r«#

,'X# #ffr'**t**'>'** '*>

■*#* »» > « )-*,'•* * ' -r*r* j f 't k* ~t*ry**t , ?,♦* J

^ x I '■> 1

"V •*0' <í ? r,r ' > t

[ „ >r. •,£ -eih;., k:

'fi fifi fi fifi,,fifi, fifi ,fififi,N fiX

i-WWM ‘JfifiMVfi* rx*"f enx/tA

ifi-,, - fi

« -> \x*> 'V ,}fi tfifixif'x,

fi*,# . ,fi.. fi,.: +*

fifi , fi tfipiJ V ' fi. fi' .fi , fit fifi’,*.- •• < . .»< y<yy>yvs

•• ■ fi.t

: > fi , e, e,,, e',:,.

****** '•***> fx-fiíhuMk ,* ,v,,fififi:>'^ ;

SS&

‘frfifififiífifi, * yj x <■••*>» i *■?.}. y

>Í -'*■< fi*+***t**

*■> *.«■ <****< »»w *.v-' ^,

fi, fi y fi#fiVfifit% fi,,:; fi»fi.fi i/>'

«íftVí *** «; :*

. ^ <3 4 K fit fi »

fi} fi fi - .fifi fi» }fiyf ..fi fifi,, : fi, fi, "fi? KW Áyí

: fifi. j'x'-x’ *e * fi.fi .tí fifi.fi&fi+fifi

fi fifi fi, fififit §

•- ■ ■ (íl y y ■ ' - 'fi.fi

'/fit#.'*.* fi * fyt

■ e, *,»„«Wí

fi***!? $*'*****’*'' ví-'-'V*0S'X ■ 1

fi, fi* * fifi fi fi i

k I

Tfif&fi'ttfi f4#<fi,r

■ < fi , ’ <,fi fi «fifik-b „.-fi fi,fi-,y ' #}fi

x -fifi pfittf'fi'r»*-*

fifi*fifi.,**4*fi,, •>. fi. ■ fifi *&*< dsy^tufí*'

Dinasztia a szolgáltatásban

Harmadik generáció tagjaként dolgozik a lakossági szolgáltatásban Süveges Jenő szarvasi vegytisztító és kelmefestő kisiparos. Műhelye amolyan boszorkánykonyhára emlékeztet: különféle

vegyszerek, festékek sorakoznak, tisztításra váró ruhák függenek. A bejárattal szemben az első világháború idejéből származó reklám bőrdzseki lóg. Egyik fele fakó, kopott, töredezett, másik fele átfestve, teljesen újszerű. Alatta kis tábla fityeg, rajta csak ennyi: „Ilyen volt — ilyen lett!”

A Süveges család első tagja — Pál, vagyis a nagyapa — 1870-ben alapította a kékfestő és textilmintázó műhelyét. Fia, János 1909—63-ig vegytisztító és kelmefestőként dolgozott, az unoka, vagyis Jenő okleveles vegyészmérnökként 1963-tól vegytisztító és kelmefestőként követi apját.

Manufakturális kis műhely. Kádak, kosarak, szerszámok állnak készenlétben, az ügyfelek szinte egymást érik. Festésre, tisztításra hoznak különféle holmikat. Nincs megállás. Végül is szakítunk időt a beszélgetésre. S még mielőtt bármit is mondana vendéglátóm, kezembe nyomja Süveges Pál vándorkönyvét, mely a múltról tanúskodik. Kiadási dátuma 1861, a nemzetiszínű szalaggal átfogott lapokat viaszpecséttel hitelesítették, a könyvben főbírók, jegyzők, mesterek bizonyították, hogy tulajdonosa a céhláda előtt tett fogadalmat, a kor leghíresebb mestereinél tanulta a kékfestő szakmát, ajánlották másoknak is a jó szaktudású, dolgos, becsületes segéd- legényt. Sok üzemben megfordult, így Békéscsabán, Tatán, Jánosházán, Tapolcán, Veszprémben, Szegeden, Esztergomban, Kalocsán, Kecskeméten, s Óbudán a Goldberger gyár alapító munkásainak egyike.

— A vándorlások a tapasztalatszerzést szolgálták, a recepteket a mesterek hétpecsétes titokként őrizték. Azokat apáról fiúra hagyták. Az ügyesebb inasok, segédek viszont sokat ellestek, azokat lejegyezték, majd összeállították saját receptjüket, a látottak kiegészítésével. Ezzel nagyapám sem volt másként, ő is így állította össze receptkönyvét — teszi elém a régi irományt Süveges Jenő. — A kékfestő mesterség abban az időben az elit szakmák közé tartozott.

Hogyan is nézett ki egy korabeli kékfestő műhely? Óriási edényekben az anyagot végszámra áztatták. Betonkádakban különféle, titokban őrzött, évszázados eljárásokkal, hónapokra feloldották az indigót, majd olykor többször is megmártották benne a kelmét, ami a levegőn kékült meg. Száradás után borzasztó súlyokkal mángorolták. Ekkor kapta meg a jellegzetes ropogós fogást. Télen mintáztak, nyáron pedig festettek. Természetesen közben vásároztak a portékával.

A kor és a vidék egyik híres kékfestőjeként élt Süveges Pál. Amolyan monopolhelyzetben volt, ugyanis a

vidéken nem dolgozott más kékfestő. Közben előkerülnek a szekrényből maradék kelmék, melyek a dinasztia első tagjának munkái. Minden bizonnyal a mai hölgyek is szívesen viselnék a belőle készült ruhákat, blúzokat.

Aztán az édesapára terelődik a szó, aki jól felszerelt műhelyt, vevőkört örökölt, mindez nagy szakmaszeretettel párosult. Termékeivel vásározott, csaknem 100 kilométeres körzetben uralta a piacot. A mezőtúri vásárban a pettyes és az aprómintás

hatnak...”

kékfestő anyagot kedvelték, Kalocsa vidékén viszont a csíkosat keresték. S milyen volt a termék minősége?

— Az számított príma árunak, ha kézzel megdörzsölték az anyagot, akkor annak fognia kellett. Dörzsállósága nem, de mosásállósága nagy volt — magyarázza az utód, majd így folytatja. — Az első világháború idején megjelentek az anilinfestékek, az azokkal való bánást Székesfehérvárott, a Rehoska cégnél tanulta apám. Ott sajátította el a vegytisztítást is, majd hazatérve átalakította a műhelyét. A szintetikus anyagok megjelenése, a benzinnel való vegytisztítás a szakmában fellendülést, amolyan korszakváltást hozott —

hallom. S máris önmagáról, mindennapjairól beszél. Ügymond beleszületett a szakmába, amit aztán kisgyermekkorában játékos formában meg is szerettettek vele.

— Kis fazekat kaptam, néhány ronggyal, s én is feste- gettem. Apám elmagyarázta a különböző vegyszerek hatását, azt, hogyan is kellene dolgozni velük, milyen színt, hogyan kell kikeverni. Mi tagadás: élveztem. Apám

szerette volna, hogy méltó követője legyek. 1952-ben vegyészmérnöki diplomát szereztem. Dolgoztam a Chino- inban és a Szerves Vegyipari Kutató Intézetben, majd néhány év múltán hazatértem, s beálltam apámhoz inasnak.

— Diplomával a zsebében? — vetem közbe.

— Igen! Nagyot is néztek, de ahhoz, hogy megállják a saját lábamon a gyakorlati, a speciális fogásokat is el kellett sajátítanom, az elméletet a gyakorlati munkával kellett összekapcsolnom. A vegytisztító, valamint a kelme- és fonalfestő szakmából mestervizsgát is tettem.

— De elhagyta a pályát.. .

— Nem hagytam el — tiltakozik élénken. — Gyerekkorom óta nagyon is tudatosan erre a pályára készültem, mint említettem ezért tanultam, ezért taníttattak. Ügy vélem, a korszerű anyagok megjelenésével e mesterségben is csak jól felkészült szakemberek dolgozhatnak. Üjra reneszánszát élik a bőrdolgok, azok festése.

tisztítása, csak a legkorszerűbb vegyszerekkel oldható meg. Azokat pedig magas szinten kell ismerni.

Búcsúzáskor az utánpótlásról beszélgettünk. Harmadikos gimnazista fia nemigen vonzódik apja hivatása iránt, úgymond nem nagyon érdeklik a család tradíciói. Egyben viszont következetes: ha lenne követője, szeretné, ha még nála is magasabb szinten művelné ezt a szakmát. Mert ugye a hírnév, a lakosság szolgálatában eltelt 113 év nem kis dolog. S ez bizony, sok mindenre kötelez.

Szekeres András

Cégtábla Fotó: Fazekas László

Süveges Jenő: .......Csak jól felkészült szakemberek dolgozS

zékelyhidi Éva

Papik Gyula

Fotó: Gál Edit

Erdélyi Eszter

Nem lesznek népművelők

Február elején mintegy 50 egyetemista, főiskolás tartózkodott megyénkben népművelési gyakorlaton, abból a célból, hogy megismerjék egy-egy település társadalmi, kulturális arculatát, a közművelődés helyi gyakorlatát, s a népművelők mindennapi tevékenységét.

Elutazásunk előtt beszélgettem Székelyhídi Éva első éves joghallgatóval. Erdélyi Eszter másodéves magyartörténelem szakos egyetemistával és Papik Gyula negyedéves magyar-népművelés szakos főiskolással. Mindhárman a Megyei Művelődési Központban tevékenykedtek.

— Milyen elképzeléseitek voltak a népművelői munkáról?

Sz. E.: Ügy gondoltam,

hogy programokat kell szervezni, a népművelő állandóan rohangál, telefonál, terveket, beszámolókat készít.

E. E.: Én nem tudtam elképzelni, mire jó az egész, hiszen az emberek életét nem lehet erőszakosan megváltoztatni — gondoltam. Néhány dologra úgy vélem, most jöttem rá: olyan „kínálatot” kellene biztosítani az embereknek, mely kapcsolatos köznapi életükkel, olyan programokat szervezni, melyekben föloldódhatnak. Mindehhez a munkához a népművelők nagyobb fokú önállóságára volna szükség.

P. Gy.: Én népművelésszakos vagyok, jó néhány gyakorlaton részt vettem már, nem függetleníthetem magam az eddig tapasztaltaktól, így már nem tudom elmondani, milyen elképzeléseim voltak eredetileg a pályáról.

— Mivel foglalkoztatok, mi volt a feladatotok a gyakorlat ideje alatt?

E. E.: Voltunk például a Kner Nyomdában, itt megtudhattuk, milyen a munkája egy nagyüzemi függetlenített közművelődési előadónak. Eljutottunk a Gyopár klubba is, ez nagyon tetszett, főleg az, hogy nyitott, bárki bemehet — és

ingyen. Szegeden ez nincs így, még az egyetem klubjában sem. Nagyon szimpatikusnak tartom ezen kívül az MMK nemzetiségi programját, sajnálom, hogy nem vehettem részt az itteni nemzetiségi klub foglalkozásain.

Sz. É.: Naponta egy-egy népművelőhöz osztottak be bennünket, s bár kedvesek voltak, elmondtak mindent, úgy éreztem, a „nyakukon vagyunk”. Kiscsoportok foglalkozásain is részt vettünk, s meglátogattuk a Békésen és Gyulán levő társainkat is. Gyulán voltunk az ottani művelődési központban — elkelne egy ilyen Csabán is! —, és jártunk a KÖVIZIG klubjában. Nagyon jó klubélet lehet ott, nagy lelkesedéssel dolgoznak, s a város többi klubjával is jó a kapcsolatuk. Békésen meg a galéria tetszett a legjobban.

— Milyen tapasztalatokra tettetek szert, s azok alapján támadtak-e ötleteitek?

P. Gy.: Az MMK nagy intézmény. ennyi idő alatt még egy-egy területet sem lehet megismerni. Tényleges gyakorlati munkát nem kaptunk, de ez, azt hiszem, érthető is. Így nehéz ötleteket adni. Talán — és általában mondom —: nem pusztán az igényeket kellene kielégíteni.

Sz. É.: Még összegeznem

kell a látottakat, hallottakat, s ha lesz egy kis távlatom, bizonyára eszembe jut majd egy-két dolog.

E. E.: Több és élő kisközösségre, klubra van szükség, ezeknek van megtartó ereje, jövője.

— Hogyan ismertétek meg Békéscsabát?

Sz. É.: Nekem még az első két napban nem tetszett Békéscsaba, de azután egyre több emberrel megismerkedtem. Máskor is szívesen eljövök...

E. E.: Egy település attól is város,' hogy meg tudja-e tartani „embereit. Az értelmiségiekre gondolok elsősorban, hiszen ők adhatnak egyéni kulturális arculatot a

városnak, ők teremthetnek hagyományokat. Az itt töltött idő alatt nem éreztem az értelmiségiek jelenlétét, s azt a bizonyos megtartó erőt sem .. .

— L ennétek-e népművelők?

Sz. É.: A népművelő a XX. század csodabogara .. . Nagyon nagy ambícióra volna szükség, hogy ilyen munkát vállaljak. Nem hiszem .. . nem lennék.,

E. E.: Több fantáziát lótok a tanári pályában. Ügy érzem, sokkal több mindent megvalósíthatok majd tanárként az elképzeléseimből.

P.' Gy.: Nem leszek népművelő. Még nincsenek

konkrét elképzeléseim, de szeretnék még tanulni, s más pályán elhelyezkedni...

♦

Végezetül István Annát, a Megyei Művelődési Központ munkatársát — aki a gyakorlaton levők munkáját irányította — kérdeztem,

hogyan értékeli az elmúlt tíz napot.

— Én sohasem voltam

annak idején gyakorlaton, így korábbi személyes élményeim nincsenek. Most, amikor a „gyerekek” rácso- dálkozását láttam egyes dolgokra, akkor jutott az

eszembe, amikor munkába álltam, velem sem volt másképp. Tíz nap, két-három hét, vagy hónapok alatt sem lehet tulajdonképpen átfogni, átlátni a népművelői pálya egy-egy részterületét sem. Ami megtarthatja az embert a pályán, az csak hosszabb idő alatt derülhet ki: az emberekkel való kapcsolatok, az emberek ragaszkodása.

Amit lényegesnek tartok még — mivel könnyebb megmagyarázni, miért nem sikerül valami —: nekünk, népművelőknek végre szembe kellene néznünk saját területeinkkel, mit, hogyan csinálunk, s azt hiszem, nem csak a mi legfontosabb dolgunk ez . . .

Pénzes Ferenc

Bőséges a facsemete-kínálat

Készülnek a faiskolai lerakatok, szaporítóanyag-előállító telepek a tavaszi szezonra. A legnagyobb forgalmazónál, a Kertforg KFT- . nél elmondták: az ősszel szokatlanul hideg idő miatt a vártnál rövidebb volt az ültetési időszak, s így sokan tavasszal pótolják az elmaradt munkát. Éppen ezért a lerakatok bővebb készletekkel várják a szezont. Az időjárás eddig kedvezett a facsemeték, szaporítóanyagok átteleléséhez, az elmúlt hetekben lehullott csapadék pedig jó feltételeket teremt a tavasszal ültetendő növények megeredéséhez.

A több mint 400 elárusító- hely összességében félmillió szőlő- és ugyanennyi gyümölcsoltványt és kétmillió

bogyós gyümölcs szaporítóanyagot kínál tavasszal a kerttulajdonosoknak. Különösen gazdag a szőlőválaszték; megközelítően 40 csemege-, vörös- és fehérborfajta vár eladásra. Lehet majd kapni a sokáig hiánycikklistákon szereplő hamburgi muskotályból, pölöskei muskotályból és a boglárkából.

A gyümölcsök közül almából, meggyből, szilvából, pirosribiszkéből bőséges a kínálat, a tavalyi aszály miatt viszont valamivel kevesebb a körte-, a cseresznye- és a diófacsemete. Almából a szaporítóanyag-előállítók a szezon széthúzására törekednek. Olyan fajtákból nevelnek utánpótlást, amelyek az aránytalanul túlsúlyban levő

jonatán érési idejétől távolabb esnek, előbb vagy később szedhetők. Ilyen többi között az Idareed, amely jobban bírja a tárolást a jonatánnál, s 30—40 százalékkal több termést is ad. Szerepel a kínálatban a fagyra kevésbé érzékeny Gloster 69, a nyári almák között pedig a kellemesen savanykás ízű Éva és az Egri piros.

Az egyenletesebb szaporítóanyag-elosztás érdekében a Kertforg nagybani lerakodóhelyek hálózatának kiépítését tervezi. Szolnokon, Budapesten és a Dunántúlon jelöl majd ki egy-egy telepet, ahol a környező faiskolák a teljes kínálatukat tárolhatják. E helyekről kisebb szállítási költséggel oszthatják el az árudák között a facsemetét, szaporítóanyagot, s az utánrendelés teljesítése is gyorsulhat.