Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

1984. február 25., szombat

o

Korszerű lakások Békéscsabán

A makkosháti vízmű

Fotó: Fazekas László

Gazdagodó települések, szépülő otthonok

Beszélgetés dr. Takács Jánossal, a megyei tanács osztályvezetőjével

A mostani tervidőszakban tovább gyarapodott megyénk. Üj létesítmények sora készült el, otthonok ezreit adták át, megszépültek településeink.

A tervidőszakban célkitűzéseink hogyan valósultak meg, a közeljövőben mi minden készül el? Erről beszélgettünk dr. Takács Jánossal, a Békés megyei Tanács építési és vízügyi osztályvezetőjével.

— Ismert, hogy a településfejlesztéssel szoros összhangban áll az infrastruktúra-ellátottság. Mindezt hogyan ítéli meg az építési és vízügyi osztály?

— Az építési osztály tevékenysége során alapvetően mindig a változó, a fejlődő településpolitikából indul ki. Ügy ítéljük meg: szoros

kölcsönösség van egy-egy település általános fejlődésének üteme, jellege, valamint infrastruktúrája között. Az infrastruktúra fejlettsége maga után vonja egy-egy település általános fejlődését.

Ezért, amikor a települések rendezési terveivel, foglalkozunk, ahogyan mondjuk, „karbantartjuk”, módosítjuk, akkor számításba kell vennünk a településeknek az infrastrukturális továbbfejlesztését is. Többek között a lakásépítést és telekellátást, az ivóvíz és szennyvíz megoldását, valamint a kommunális és humán jellegű fejlesztéseket.

— Nagy fontosságot tulajdonít az infrastruktúra fejlesztésének. Mindez a VI. ötéves terv időszakában hogyan fejlődött? .,

— Már utaltam rá: településpolitikánk egyik legfontosabb eleme a lakás- és telekpolitika. Az összlakásépí- tésen belül a magánerős lakásépítés aránya egyre inkább nő, az állami lakásépítés fokozatosan mérséklődik. Országos átlagban a hetvenes években 50—55 százalékos volt a magánerős lakásépítés aránya, Békés megyében ez 60 százalékos, amely

1983-ra elérte a 80 százalékot.

Ez az ugrásszerű növekedés nyilvánvalóan megnövelte az építésitelek-igénye- ket is. A felgyorsult kislakásépítés következtében — évente több mint kétezer — a megyei tanács az elmúlt évben a megfelelő számú, építésre alkalmas telkek kialakítására hárommillió forintot biztosított.

— Az elmondottakon kívül miben segíti az osztály a lakosság ilyen irányú igényeinek elősegítését?

— A tanácsok, így a megyei tanács is, alapvető feladatának tekintik e fontos társadalmi és szociálpolitikai kérdés mind jobb megoldását. Ennél a kérdésnél szeretném megjegyezni: nemcsak mennyiségi feladatról van szó, hanem olyan szociálpolitikai kérdésről is, hogy a családok, az állampolgárok egészséges, jó felszerel tségű, jó megjelenésű, kellemes környezetű lakásokban lakjanak.

Magánépítési szolgáltató irodák megnyitásával is segítjük az építtetők mind szélesebb körű tájékoztatását. A megyei tanács az elmúlt évben 30 millió forintot biztosított mintegy ezerhatszáz telek közművesítésére, amelyben az OTP Békés megyei Igazgatósága partnere a helyi tanácsoknak.

— Ismertek a vízellátás és szennyvízkezelés területén tapasztalható nehézségek. Az utóbbinál nagy a lemaradás. Milyenek a tapasztalatok a VI. ötéves terv eltelt időszakában?

— A megye közüzemi vízellátása a VI. ötéves terv első felében tovább fejlődött. Ma az ivóvízzel ellátott lakosság aránya eléri a 80 százalékot, amely az országos átlaghoz képest kedvező. Ez annak tulajdonítható, hogy az állami támogatások mellett a települések ilyen jellegű beruházásai jelentős nagyságú, saját anyagi hozzájárulásokat is tartalmaznak. Vagyis, a települések lakosai jelentősen hozzájárultak saját vízműrendszerük kiépítéséhez.

A társulati formában történő közművesítés is tovább haladt. Ennek nyomán többek között átadásra került Szabadkígyóson, majd megalakult a dombegyházi, a bi- harugrai, a körösújfalui, és megalakulás előtt áll a Kun- ágota községi vízműtársulat is. Folytatódott az ecsegfal- vi vízmű építése. Kapacitás- bővítésre került sor Békéscsabán, Szeghalmon, Csorvá- son, Mezőberényben és Okányban. A vízellátás gondjainak enyhítése céljából gyorsítani szándékozunk a medgyesbodzási vízműtelep beruházását, amellyel nemcsak Békéscsaba, hanem e rendszerre tervezett települések vízellátásának a javulása is várható.

— Ismert tény: a megye szennyvízkezelésének elmaradottsága. Hogyan állunk e területen?

— Szennyvízelvezetés és tisztítás területén beruházásaink ellenére sem tudjuk a vízellátás és csatornázás közötti feszültségeket feloldani. Továbbra is jelentősen elmaradnak az országos átlagtól.

Az elmúlt évben került átadásra a szarvasi tisztítótelep III—IV. üteme, valamint az orosházi telep. Csatornaműtársulati programunk keretén belül megalakult az eleki és mezőkovácsházi társulat. Folyamatban van a battonyai telep építése, a sar- kadi tisztítótelep bővítése, valamint a megye kiemelt szennyvíztisztító telepi beruházásában szereplő békéscsabai tisztítótelep biológiai fokozatának építése, környezet- védelmi alap támogatással. Megvalósítása jó ütemben halad. Várhatóan 1985 végére elkészül. Ez a beruházás

— melynek költsége csaknem 300 millió forint — jelentősen csökkenti majd az Élővíz-csatorna szennyezettségét, Békés város belterületén is mérsékli majd a környezeti ártalmakat.

— Ezeket a rendszereket üzemeltetni kell. Hogyan látja a szolgáltatás tevékenységét és annak rendszerét?

— A kommunális szolgáltatások ellátása a város- és községgazdálkodási tevékenység fontos részét képezi. A szolgáltatások ellátását megyénkben két megyei, három városi és huszonhárom városi-nagyközségi költségvetési üzem útján biztosítják a tanácsok.

Ügy ítéljük meg, hogy a tervben megjelölt fejlesztések és a szolgáltatás színvonalának emelésére vonatkozó elképzelések időarányosan teljesültek. Például: a tanácsi költségvetésben 1983-ban a fenti célokra tervezett 125 millió forint kommunális kiadások előirányzatát csaknem hárommillió forinttal teljesítették túl a helyi tanácsaink, illetve szervezeteink.

A lakóépületek fenntartására 1984-ben 104 millió forint támogatást irányoztunk elő, amely egyben az ingatlankezelő szervek műszakitechnikai bázisának a fejlesztését is tartalmazza. Ezt szükségesnek ítéljük, ugyanis megyénkben ma már 16 ingatlankezelő szervezet dolgozik, s mintegy 10 ezer lakásbérleményt kezelnek. Tavaly 182 lakást újítottak fel. Ez évben már itt is javulnak lehetőségeink: 439 lakás felújítását vették tervbe ingatlankezelő szerveink. A meny- nyiségi szemlélet mellett érvényesíteni kívánjuk a gazdaságos és takarékos lakóház-felújítási tevékenységet

— mondotta végezetül dr. Takács János.

Szekeres András

Életutak

Egy cserép soványka föld

Miért van, hogy a gyermekkor emlékei marják legmélyebbre magukat az ember leikébe? Hogy a legmostohább, legsivárabb körülmények között is ezek az esztendők lopják a legtöbb boldogságot, örömöt életünkbe? Való igaz, hogy ha mélyre ás, nagyon mélyre, akkor Balázs István is fel tud idézni néhány szívet melengető, mosolyt fakasztó történetet eszmélése idejéről. De ez a ritkább. Egy rongylabdára emlékszik, amit a hullámtéren rúgtak naptól-estig. A foci, az volt a mindenük. Ha csak tehették, beszöktek a pályára is, amikor az Endrődi MTK játszott.

Hamar eljött azután az idő, amikor nem mehetett többet, csak útközben hallgathatta a többiek önfeledt hajrázását. A tanyára tartott kifelé, ahová 10 évesen a nyári szolgálat kötötte. A keserűség a torkát mardosta: miért lehetnek a meccsen mások, s ő miért nem?! Még nem tudta a választ, bár akkor már a Kocsor-hegyen laktak, a későbbi endrődi sortűz áldozatainak negyedében. A felnőttek azonban igen vigyáztak, ne sejtsenek a gyerekek semmit a mozgolódásból.

A gyerekeknek annál inkább fúrdalta az oldalát a kíváncsiság: miről folyhat a disputa az olvasókörben. Be is óvatoskodtak egy délelőttön észrevétlenül a helyiségbe, de csak egy feliratot találtak: BARÁTSÁG. Mit volt mit tenni, megalakították a maguk olvasókörét Balázséknál a konyhában, egy régi papír falvédő hátuljára fölírták a bűvös szót is. Jóval később értették csak meg, miről van szó. Mint ahogy azt is csak később kezdte István, a legnagyobb fiúgyerek felfogni, mit jelenthetett akkoriban hadirokkant édesapjának a négy gyereket eltartani, s amíg lehet, iskolába járatni.

Az igazi iskolát azonban a kubikosok között járta ki. Nehezen tűrte a cselédsorsot. Testén ugyan nem fogott ki az istállóban alvás, a vályúban mosdás, de legbelül

valami állandóan marcangolta: nem jól van ez így! Amikor betöltötte a tizennyolcat, döntött, megmarkolta jól a talicska végit, s beállt az állomásra tartó hosszú sorba. így került a déda—szeretfalvi vasútépítésre suttyú legényként 1942-ben. Tíz hónap múltán emberként tért haza, a gyerekkornak végleg vége szakadt. Már tudott mindent. A sortűzről, a lebukásokról, arról, hogy milyen sokan vannak a mozgalomban: Márton Péter, Dávid Vince, Uhrin István, Smiri István bácsi, akitől a legtöbbet tanult, s tudta immár azt is, hogy mindenféleképpen közibük akar tartozni.

Nem kellett hosszú éveknek eltelni ahhoz, hogy ez valóra váljon, a nagy csendben már Endrődre is elhallatszott az orosz tüzérség hangja, a veszély persze nem múlt még el, szedték a leventéket, s Balázs Istvánra is sor került. Ám ő Gyuricza Gábor bácsi hétpecsétes titokként megfogadott tanácsára, annak fiával meg Márton Istvánnal inkább a nádast választotta. Nehezen múlt el a bujdosás két hete, de mikor előjöhettek, elsők között jelentkeztek a kommunista párt helyi, népházi helyiségében Sóczó József, meg Folányi Máté ösztökélésére.

Nem sokkal később rájuk szóltak: iratkozzanak ki és alakítság meg Kocsor-hegyen a MADISZ helyi szervezetét, fiatalok még a párttagságra. Ez megütötte őket, de tették, amit tenni kellett. Balázs. István lett a MADISZ-titkár, s azonnal hozzá is láttak, hogy fölpezsdítsék végre a kubikosok életét: táncestekkel, kultúrműsorokkal, felvonulásokkal. Negyvenöt tavaszán újra szóltak: lehet jelentkezni a pártba. Azóta párttag. Amikor negyvenhét végére elfogytak — az ország különböző tájain munkához jutó — endrődi fiatalok a ko- csor-hegyi MADISZ-ból, Balázs István is elővette a régi kubikosszerszámokat. Záhonyban a vasúton, majd Ferihegyen a repülőtér-építésen dolgozott.

Negyvenkilencben megkeresték Endrédről, hogy jöjjön haza, az alakuló gépállomáson volna rá szükség. Ettől kezdve éveken át hol a traktor nyergében, hol az iskolapadban ült. Sodorta a rohanó idő. Mindig a műszaki pálya csábította, de mindig arra eszmélt, hogy újabb politikai megbízatása van. Volt brigádvezető a gyomai gépállomáson, majd ugyanott párttitkár, közte meg a gépállomások megyei igazgatóságának politikai instruktora. Látta jól, hogy a szövetkezés a parasztságnak létérdek. Az azonban sehogy se ment a fejébe, hogy ha egyszer a szocializmust építi az ország, miért vonja el a betevő falatot a szegényparaszttól a beadásban?

Elsőként saját szüleit vette rá, hogy vigyék a csoportba azt a rongy három kataszterit. Édesanyja nehezen állt rá, a végin csak annyit kért tőle: hozzon egy

cserépbe abból a földből, ami az övék volt, mert neki is, meg az ő édesapjának is azon a sovány három kis holdon szakadt a körme, amit most be kell adni. Ezt a cserép soványka földet látta maga előtt akkor is, amikor a szövetkezetesítés a vidékükön nagyobb lendületre kapott, ez a cserép föld segítette abban, hogy türelemmel, megértéssel, emberi szóval, meggyőzéssel állítsa maga mellé azokat, akik 1958-ban a Búzakalász Tsz elnökének megválasztották.

Három év alatt egész nagy gazdasággá terebélyesedett a Búzakalász, megerősödött, jó híre kelt. Egyik év jött a másikra, mind több eredményt hozott a tudatos szervezés, a meggyőző munka, mert Balázs István és vezető társai, bár elfoglalt emberek voltak, egy dologra sose sajnálták, sose mérték az időt: a termelőszövetkezet tagjaira. Volt olyan is, hogy az édesanyja sírva kérlelte: ne légy te elnök, fiam, hallottam, hogy teli szájjal szidnak a piacon! De kiderült, annak a felesége szidta, akitől alapos okkal munkaegységet vonatott le.

Maradt hát végig, ^erre biztatta a hatvannyolcas választás is, amikor a Dózsa Tsz-szel egyesült a Búzakalász és lett Lenin. Ekkor is őt választották elnöknek. Isv telt el végül is jóban-rosszban 26 év az elnöki székben, küzdelemben belvízzel,

árvízzel, aszállyal. De az emberekkel mindig szót értett, munkatársaiban mindig segítőkész barátokra lelt. Az élete volt a közös. Sose hitte volna, hogy ez a február elseje is eljön, de eljött, s nem titkolja: nem tud megválni a közösségtől. Örömmel vállalkozott hát a jó néhány társadalmi munka mellett arra a legutóbbira is, amire éppen nyugdíjba vonulásakor kérték fel: mostantól a tsz szociális bizottságának élén áll.

Mondják, úgy, mint ő, senki nem ismeri a Leninben az emberek gondját-baját. (A cserép föld meg? Rég nincs már meg. Édesanyja öntötte ki örömében, amikor párja az első — nem is nagyon hitt — nyugdíjat megkapta.)

Kőváry E. Péter

Fotó: Gál Edit