Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-24 / 46. szám
1984. február 24., péntek o Mit csinál az OKISZ SZSZV? i Az OKISZ SZSZV a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége Szervezési és Számítástechnikai Vállalata. Budapesti központtal, négy vidéki — békéscsabai, szolnoki, győri és pécsi — kirendeltséggel működik. Ahogy a nevéből is kitűnik, szervezési és számítástechnikai kérdésekben kíván szakszerű segítséget adni a gazdálkodó egységeknek. A békéscsabai iroda öt esztendővel ezelőtt alakult, mint regionális, három-négy megyét kiszolgáló szervezet. A másik három megye azonban nemigen igényelte munkájukat, és talán ők sem szorgalmazták eléggé a távoli településekre való eljárást, így megmaradtak a megyén belül. Irodájukat a Szigligeti utca egyik lakásában rendezték be, ahol négyen — három szervező, mérnök és egy adminisztrátor — dolgoznak. Ajánlatukon szerepel ügyvitelszervezés, üzemszervezés, energiagazdálkodás szervezése. A vállalati kínálat igen színes: mérnöki tanácsadó irodájuk sok egyéb mellett technológiai, és adaptációs tervek kidolgozását, egyedi gépek, szerszámok tervezését is vállalja. Az üzemszervezési és ipargazdasági főosztály többek között műszaki fejlesztési folyamatok szervezésével, az anyag- gazdálkodás korszerűsítésével, hatékonyságot növelő módszerek telepítésével foglalkozik. Számítóközpontuk- nál komplex tevékenységek, saját fejlesztésű rendszerek (péld. anyaggazdálkodási általános rendszer, ipari szövetkezetek irányítási rendszere stb.) rendelhetők meg. Tehát a forma tág lehetőségeket kínál, sikerül-e azt kellő tartalommal megtölteni itt? A törekvés megvan. Igaz, hogy az öt év alatt kétszer cserélődött a gárda, most harmadik vezetőjét „fogyasztja” a kis iroda, de jó felkészültségű, ügyes szakemberekkel áll a vállalatok szolgálatára. Csakhogy az üzlethez két fél kell, és az itt dolgozók munkaidejének tetemes része azzal telik el, hogy igyekeznek a másik felet megtalálni. A szervezés jelentőségét, fontosságát a gazdálkodásban nem kell bizonygatni. Ám ennek belátása nem elég. A jelenlegi gazdasági körülmények szigorú költségcsökkentésre ösztönöznek, amihez a jobb szervezés is — a termelés minden területén — hozzásegítheti az üzemeket. Ugyanakkor azonban a fejlesztési lehetőségek egyre szűkösebbek, és pénz — részben új, hatékonyabb gépekben, berendezésekben megtestesülve — a szervezéshez is kell. Vagyis a szervezés sem mindig tőke nélküli beruházás, különösen, ha nagy eredményeket várunk tőle. Ezért a vállalatok sokszor úgy gondolják, hogy házon belül talán nem olyan tökéletesen, de mindenképpen olcsóbban megoldják e problémákat. Az SZSZV megyei kirendeltsége ennek tudatában igyekszik elfogadható ajánlatokat tenni, ami persze nem mindig sikerül. A tapasztalatokból kiindulva jórészt az energiamegtakarító szervezésre specializálódtak. Most például a nagybánhegyesi Zalka Tsz energiagazdálkodását szervezik, automatikus teljesítménykorlátozókat építenek be a villamosenergiafelhasználás szabályozására. Munkájuk díja az ebből származó megtakarítás, haszon egy része, megegyezés szerint 5—25—40 százaléka. Általában a haszon 40 százalékát kérik, vagyis nem túl olcsók, viszont a megrendelőnek a megmaradó hatvan százalék tiszta nyereség. Nos, nagyjából képet kaptunk arról, mit csinál a rejtélyes nevű OKISZ SZSZV. Hasznos, korszerű, szolgáltató jellegű tevékenységet folytat, de elmarad teljesítménye a lehetőségektől. Ebben azonban nem az itt dolgozó szakemberek a hibásak. Igaz ugyan, hogy sok figyelemreméltó szolgáltatást kínál a vállalat, de az, hogy ezek zömét a vidéki iroda csak „budapesti megoldással” tudja vállalni, kevésbé teszi kedvezővé az ajánlatokat, hiszen a megyén belül is — különösen a számítástechnikával kapcsolatos fealdatok- ra — találnak vállalkozót. Szatmári Ilona Művezetőképzés az élelmiszergazdaságban Hiányzanak a művezetők a mezőgazdaságból és az élelmiszeriparból, képzésüket ezért a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete az idén fölkarolja. Tizenkilenc szakon indítanak tanfolyamokat, s az érdeklődéstől függően szervezik meg az oktatást. Várhatóan kétszázötvenen sajátítják majd el a középfokú vezetés sajátos ismereteit, amelyek kiegészítik a szakmai tudnivalókat. A művezetőjelöltek egyebek között vezetői lélektant, alkalmazott pszichológiát tanulnak. A tanfolyamokat részben a vállalatokkal, gazdaságokkal közösen szervezik meg, de az intézet több helyen kihelyezett önálló tagozatokat is indít. A legnagyobb az érdeklődés a baromfiiparban, ahol az önállósodott üzemek a középvezetői gárda megerősítésére szép számban küldik tanfolyamra szakembereiket. Kecskeméten, Debrecenben és Kisvárdán tanulnak a baromfiipari művezetők. Sokan járnak a gépjavítói és -karbantartói tanfolyamokra, Kétegyházán központi oktatást szerveztek. A növény- termesztésben ugyanakkor nincs kellő érdeklődés, az intézet vezetői szerint a klasz- szikus mezőgazdasági ágazatokban magát a fogalmat is nehezen fogadják el, még „idegenül” hangzik a művezető megjelölés. Ám fokozatosan oldódóban van az előítélet; máris több előadássorozatot indítottak a gabona- termesztőknek és az állattenyésztőknek. Hamarosan művezetői tanfolyam indul a hűtő- és a konzerviparban, az intézet a szesziparral közösen előkészítette az üdítőipariak tanulmányait, s az erdészeti és faipari oktatás iránt szintén nagy az érdeklődés. Növelni kell a szója hozamát, vetésterületét Békési és baranyai gazdaságok a legjobbak között Jubileumi alkalom volt az első februári hét végén Harkányban; az állami gazdaságok oktatási és üdülőházában véget ért kétnapos tanácskozás a szójatermesztés- ről. A Takarmánytermesztési Kutató Intézet ugyanis éppen tíz éve hozta létre a nagyüzemi szójatermesztés fejlesztésére hivatott szaktanácsadó szolgálatot. Ez 1976 óta a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát szervezetében dolgozik a dr. Kurnik Ernő akadémikus és munkatársai által honosított amerikai fajták hazai elterjesztésén. Ennek a tíz évnek — és különösen a legutóbbi három-négynek — az eredményei egyértelműen meggyőzték hazai termelőinket és a mezőgazdasági kormányzatot arról, hogy a szójával országunk környezeti adottságai közepette nemcsak lehet, hanem minden szempontból érdemes is foglalkozni. Az ezt bizonyító, a tanácskozáson is elhangzott adatok közül ezúttal csak kettőt idézünk: ez a növény az utóbbi tíz évbén nálunk 18 mázsás hektáronkénti termést hozott, és még a tavalyi aszályos esztendő átlagos eredménye is meghaladta az amerikai átlagot. A szójababot egyre növekvő mennyiségben használja fel hazánkban is a hús-, a konzerv- és a festékipar, mind többet igényel belőle a malom- és a növényolajipar. Az ok könnyen belátható: húsprogramunk megvalósításához a szójafehérje importja elengedhetetlen — takarmány lesz belőle! —, s ez idő szerint mintegy 200 millió dollárért vásárolunk külföldről szójadarát. A hazai termelés jobbításával, ki- szélesítésével ennek legalább az egyharmadát itthon tudjuk előállítani, s ezáltal jelentős devizát megtakarítani. Ennélfogva a — hivatalosan is elfogadott — cél: az eddigi 35—40 ezer hektár helyett 70—80 ezer hektár szója vetése, termesztése. Ennek módjáról, mikéntjéről cseréltek véleményt, gondolatot Harkányban a szakemberek. Üj agrotechnikai, biológiai eljárásokról esett szó, amelyekkel a hozamok viszonylag kis befektetéssel növelhetők; ismertették az altalaj öntözés és tápanyag-visszapótlás új formáit, melyek révén a termőterület — elsősorban a Tiszántúl középső és északi részén — tovább bővíthető. Megváltozott a növényolajipar igénye: a napraforgó és a repce mellett egyre inkább előtérbe kerül a szója is, mint olajban igen gazdag nyersanyag. A szakemberek az elmúlt tíz év munkájáról minden tekintetben mérleget vontak, s ezt díjakkal is elismerték, kifejezték. Tavaly a villányi Üj Alkotmány Tsz volt az ország legjobb szója- vetőmag-termesztője, a legnagyobb terméseredményt pedig a békéscsabai Szabadság Tsz érte el: 26 mázsát hektáronként. Az utóbbi öt év legjobb átlagteljesítményét a miskei (Bács-Kiskun) Március 15. Tsz, az utóbbi tíz évét pedig a kondorost Egyesült Tsz érte el. Az utóbbiakkal kapcsolatban érdemes megjegyezni: a kondorosiak összes növénye közt a szója hozza a legtöbb nyereséget: 14 ezer forint ráfordítás után mintegy 10 ezer forintot hektáronként. A miskeiek kiváló eredményüket 15—20 centiméter vastag termőtalajon érték el. Varga J. Beruházásaink 1983-ban Példát mutatnak a termelőszövetkezetek Transzformátorállomás épül Békéscsabán Fotó: Fazekas László Szakmai körökben régóta folyik a vita arról, hogy meddig lehet a fejlesztéseket elhalasztani, a beruházásokat visszafogni a jövő károsítása nélkül. Ez a vita, amely feltétlenül több figyelmet érdemel, annyiban elméleti, amennyiben van más választásunk is, mint a fogyasztás és felhalmozás növekedési ütemének mérséklése, esetenkénti jelentős fékezése. Látnunk kell azonban azt is, hogy mindez nem jelenti a beruházások és fejlesztések teljes befagyasztását, amit az Állami Fejlesztési Bank Szegedi Területi Igazgatóságának az 1983-ban megvalósult beruházásokról szóló tájékoztatója is bizonyít. Országosan Gazdálkodó szervezeteink az elmúlt esztendőben a tervezettnél is, meg a megelőző évinél is többet költöttek gépek, termelőberendezések vásárlására, építkezésekre. Más kérdés, hogy az árszínvonal emelkedése miatt a beruházási költségtöbblet nem jelent egyet a fejlesztések bővülésével, mégsem állíthatjuk, hogy ezzel a gyakorlattal az elkövetkező időszak növekedési lehetőségeit is alaposan megcsorbítjuk. Ha csak végigfutjuk azt a sort, amely a Paksi Atomerőműből, a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek acélműveiből, a Székesfehérvári Könnyűfémmű félgyártmányfejlesztéséből, a Ferihegyi repülőtér korszerűsítéséből, az Árpád-híd szélesítéséből, a Flórián tér rendezéséből, újabb metróvonalszakasz építéséből, bányafejlesztésekből, a Szolnoki Papírgyár létesítéséből, a gabonatároló hálózat jelentős bővítéséből, a vasút- és távbeszélőhálózat fejlesztéséből áll többek között, máris világos, hogy miként kell értelmeznünk a népszerűén „beruházási stop”-nak elkeresztelt fejlesztéspolitikát. Az ütem csökkentése, a megelőző éveket jellemző beruházási összegnél kisebb értékű fejlesztés nem azonos azzal, hogy most már amíg a népgazdasági egyensúly helyre nem áll, addig nem építünk, nem bővítjük termelőkapacitásainkat. Tegyük hozzá, hogy a fenti felsorolás mellől még hiányoznak mindazok a befektetések, amelyeket a gazdálkodók részben saját erejükből, részben hitelekből, kölcsönökből oldottak meg. Megyénkben Ami igaz országosan, az igaz megyénkre is. Nemcsak a beruházások összértékének alakulását tekintve, hanem, sajnos, a konkrét gyakorlatot alapul véve is. A beruházók továbbra is az év negyedik negyedében igyekszenek apait-anyait beleadni. Az ÁFB adataiból kitűnik, hogy míg az első negyedben a kért és megkapott hitelösszegnek csupán 13—14 százalékát vették igénybe, a banknak a negyedik negyedben kellett a teljes összeg 41—42 százalékát folyósítania. A vállalatokat egyébként ezért a „szokásukért” nemigen lehet kárhoztatni, hiszen az éves teljesítésben érdekeltek, évközi, akár zavarokkal terhes megtorpanásaik, ha át tudják hidalni őket — márpedig az esetek többségében képesek erre — jövedelmi viszonyaikat lényegesen nem befolyásolják. Tanulság : a bázisérdekeltség nem segíti a beruházási-kivitelezési tevékenység folyamatosabbá, kiegyenlítettebbé tételét. Mindez nem mond ellent annak a bevezetőben megfogalmazott megállapításnak, mely szerint a beruházások visszafogása alatt azt kell értenünk, hogy a fejlesztéseket a népgazdaság helyzetének megjavulásáig befagyasztják, leállítják. Megyénkben 1983-ban alig valamivel kevesebbet költöttünk a termelés bővítésére, mint egy évvel korábban. Külön kiemelendő azonban, hogy az állami döntési-körbe tartozó beruházásokra fordított összegek 1982-höz képest csaknem 14 százalékkal növekedtek, elsősorban a szénhidrogénipari fejlesztések terven felüli bővülésével. Lakásépítésre sem jutott tavaly kevesebb állami pénz, mint tavaly előtt. Az olyan beruházások mellett, mint amilyen a SZÜV—KSH regionális számítóközpont, vagy a Békési Gyógypedagógiai Intézet építése, a Békéscsabai Hűtőház, a Sarkadi Cukorgyár termelésének bővítő fejlesztése, a már említett vasút- és telefonhálózat bővítés, korszerűsítés, az átfogó vízrendezés folytatása, valamint a gabona- és műtrágyatárházak építése, megyénkben az úgynevezett energiaracionalizáló fejlesztések jutottak kiemelkedő szerephez. Olaj helvett gáz Utóbbiakhoz nem egyedül a szénhidrogénipari nagyberuházásokat kell számítanunk, hanem mnidazokat a vállalkozásokat, amelyek során a gazdálkodók többségében a fűtőolaj-felhasználásról a gázfelhasználásra való áttérés feltételeit teremtették meg, alapvetően célhitel igénybevételével. Ezekről a beruházásokról csak annyit: megyénkből 1983. december 31-ig 129 pályázat érkezett be az ÁFB szegedi területi igazgatóságához az energiagazdálkodást korszerűsítő hitel elnyerésére. Ebből 86-ot el is fogadtak, sőt 31 üzemben a beruházást be is fejezték, így — hogy csak a jelentősebbeket említsük — a füzesgyarmati, a nagybánhegyesi, a csorvási, a csanád- apácai termelőszövetkezetekben, a békéscsabai Szabadság és Lenin Tsz-ben, a Békéscsabai Állami Gazdaságban. A sor természetesen folytatódik, hiszen 1983-ban a 36 friss pályázatból is elfogadtak tizenhármat, de külön lehetőséghez jutottak ebben a körben olyan termelők, mint a végegyházi, a mezőkovácsházi, az újkígyó- si meg a pusztaföldvári közös gazdaságok. Nem túlzás tehát az a megállapítás — és ezzel zárhatjuk is elemzésünket —, hogy az energiafelhasználás korszerűsítését elősegítő program nyújtotta lehetőségeket a termelőszövetkezetek mérték föl legjobban! Kőváry E. Péter Aláírták a szovjet földgázszállítási szerződést Tegnap, csütörtökön Budapesten Russay Istvánt és Jurij Baranovszkij, a Mine- ralimpex magyar, illetve a Szojuzgazekszport Szovjet Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója aláírta az 1984. évi földgázszállításra vonatkozó szerződést. Ennek értelmében 1984-ben mintegy 450 millió rubel értékű földgáz érkezik Magyarországra a Szovjetunióból a Testvériség gázvezetékrendszeren. Az 1975-ben kezdődött szovjet földgázszállítás egész mennyisége a múlt évben már meghaladta a 20 milliárd köbmétert, és jelentőségét mutatja, hogy több mint egyharmadát fedezi belföldi földgázfelhasználásunknak. A szovjet szállítás hozzájárul mind a fogyasztói, mind az energetikai és vegyipari földgáz felhasználásának növeléséhez. E korszerű energiahordozó nagyobb arányú igénybevétele elősegíti nemcsak Budapesten, hanem más városban is a levegő szennyeződésének csökkentését.