Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-23 / 45. szám
LAPOZOM A FELJEGYZÉSEIMET. VILLÁMLEPÉNY, MÉTERES LEPÉNY, SAJTOS RÍJD, TÜRÖS SZELET, HABKÖNNYŰ FASIRT MÁJBÓL, S AZ EGYKOR FEHÉR LOVON JÁRÓ KORMÁNYZÓNKRÓL ELNEVEZETT SZELET. MOST, ÍRÁS KÖZBEN IS FELIDÉZÖDNEK SZÁMBAN AZ ELŐBB FESOROLT KÉSZÍTMÉNYEK ÍZEI. DE MÉGSEM SZAKÁCSMÜVÉSZETÉT KÍVÁNOM TOVÁBBFEJLESZTENI OLVASÓINKNAK, HANEM EGY, AZ ÉLETÜNKET GAZDAGÍTÓ RECEPTET SZERETNÉK KÖZREBOCSÁTANI. S AHOL A RECEPTRE BUKKANTAM, AZ A BÉKÉSCSABAI, LENKEY ÜTI ÓVODA Kitűnő recept Meghívónk az óvónők-szü- iők klubjába invitált bennünket. A falusias — s ezt igazán nem pejoratív jelzőként írom le — hangulatot árasztó óvoda hétfőn este „diszkófényt” árasztott. A többi, homályba burkolózó csoportszobában esti álmukat aludták a játékok. Annál élénkebben beszélgettek a klubfoglalkozásra érkezett szülők, óvónők, dadák. Receptek cseréltek gazdát, s a jelenlevők egymást kínálgat- ták az erre az alkalomra készített specialitásokkal. A forró tea, az ízletes sütemények azonban nem any- nyira főszereplői, mint inkább hangulatteremtő kiegészítői voltak a klubestnek. Mert az óvónők „készültek”. Mégsem sürgettek senkit, megvárták azt a legalkalmasabb pillanatot, mikor az egymás mellett ülők már kibeszélgették magukat, s kicsit lanyhult a receptcsere iránti érdeklődés. Az egyik anyuka ekkor hangosan megszólalt, s szülőtársait kérdezgette, mit tegyen kislányával, aki mindenben ön- állótlan, túlérzékeny. Lassan mindenki odafordult, s megkezdődött a közös töprengés. Nem szakemberek módjára vitatták meg a kérdést, hanem saját nevelési tapasztalataikat igyekeztek átadni. Valaki már korábban tapintatosan elnémította a diszkómuzsikát, s ez már sejtetni engedte, hogy valami komolyabb következik. A klubesten résztvevő egyetlen apuka még gyorsan leírta az utolsó receptet, mert mint mondta, a felesége azzal a paranccsal küldte el, hogy mindent pontosan írjon fel. Még mellettem gyorsan megbeszélték a bilire sz<*ktatás mechanizmusát, majd Kocsis Jánosné, Marika, a nagycsoport óvó nénije kért szót. A játékról, annak személyiségformáló, nevelő szerepéről beszélt. S ami nagyon tanulságos volt, a gyermek és szülő közös játékban kialakult viselkedéstípusairól, s a szülők játékhoz való viszonyáról. Az óvónő nagyon helyesen, előadásában mindössze any- nyi szakmai tudnivalót ismertetett, amennyi mindenképpen szükségeltetett a gyakorlat alapján leszűrt következtetéseihez. Ezek a következtetések csöppet sem voltak megnyugtatóak. Igaz, nem most derült ki, hiszen sokan tudtuk, hogy nem vagyunk képesek okos társként részt venni gyermekeink játékában. Vagy engedékenyen csalunk a javukra, vagy túl komolyan és görcsösen akarunk bizonyítani, vagy, s ez a legrosszabb, sosincs időnk a közös játékra. Pedig az együttes játék remek alkalom egymás megismerésére. Aztán jóval nagyobb vitát kiváltó előadás következett. Kálnainé Marinka Irén óvónő olyan — közös meditációra ingerlő — témáról beszélt, amelyet a szülők kértek. A jutalmazásról és a büntetésről. Nagyon helyesen, még elöljáróban hangsúlyozta: nincs biztos recept. Minden — s ez különösen a büntetésre érvényes — értékeléskor az adott szituációra, és az adott gyerekre egyénien szabott módszert kell választani. Az óvónő egyik mondata különösen megfogott: „Ügy büntessünk, hogy a gyerek érezze, nem őt ítéljük el, hanem a cselekedetét.” Itt aztán megindult a vita. Odacsaphatunk-e a gyereknek és mikor? Mikor hazudik és mikor fantáziái a gyerek? És jöttek a konkrét, a családban vagy az óvodában megtörtént esetek. Az apuka szenvedélyesen érvelt amellett, hogy a legkisebb lehetőséget sem szabad megadni a gyereknek, hogy büntetlenül hazudjon. Mi tagadás, az ízes, valóban a többet tudni akarás irányította beszélgetésben nem lehetett kívülállónak megmaradni. Ezen a klubesten szülők ültek, kinek kicsi, kinek nagy gyereke van, kinek több, kinek kevesebb tapasztalata. Röstellem, az öt órakor kezdődött találkozóról elsőként e sorok írója futamodott meg, de már akkor is este nyolc óra volt. Előtte még azért beszélgettem az összevont óvoda szakmai vezetőjével, Bagi Bélá- néval, aki elmondta, hogy ez a klub tavaly már bebizonyította életképességét. Ez az évente kétszer megrendezett klubest más, mint a nyílt nap, vagy a szülői értekezlet. De az a fontos, hogy mindhárom egymásra is épít. A tavalyi tapogatózás után, idén bátrabban láttak neki a szülők-óvónők klubjának terveihez. Mert — mondotta —, ha csak 20 szülőt is tudunk megnyerni általa az együttműködéshez, már sokat léptünk előre. Vincze Királyné, az óvoda vezetője, és egyben szak- felügyelő ugyancsak hittel beszélt a szülők, pedagógusok együttműködésének erről a kötetlen, kissé szokatlan formájáról. De nem ők győztek meg próbálkozásuk igazáról, hanem a találkozón látottak, hallottak. Mivel talán csak én érkeztem üres kézzel az óvodába, így utólag leírom kitűnő kezdeményezésük receptjét, hátha valahol rájönnek az ízére, ha kipróbálták. Tehát: végy egy nem túl zsúfolt, emberléptékű óvodát. Aztán ismerd meg alaposan a gyermekeket és szülőket. Mikor ez a kapcsolat megvan, akkor tégy fel egy kondérban teát, ízesítőül egy kis zenét, biztosíts egy kis szabad időt magadnak,, és lazíts. Gyöngéden, erősza- koltság nélkül teremts jó hangulatot, s ha az kialakult, fogj hozzá a keményebb feladathoz. Nevelj. De ne felülről, hanem társként. Teremts alkalmat arra, hogy mindenki merjen és akarjon is megszólalni. Ehhez pedig ügyes, nem feltétlenül a te általad előre kiválasztott téma kell. Merj őszinte, akár a saját problémáddal is foglalkozó, egyenrangú partnere lenni mindenkinek. Ki ne felejtsem a legfontosabbat, ami nélkül az egész nem áll össze! S mert ezt egy klubest alkalmával bizony nehéz volna teljes bizonyossággal megállapítani, a szerencse játszott a kezemre, hogy megtudjam a recept lelkét. Űtban hazafelé, együtt utaztam az egyik fiatal, előfelvételis óvónővel. Annyi szeretettel beszélt első munkahelyéről, a Lenkey úti óvoda kollektívájáról, hogy mindjárt világossá vált előttem: mindez lelkes, jó munkahelyi kollektíva nélkül nem megy. íme tehát a recept lelke. Nem én találtam ki. csak továbbítására vállalkoztam. De megízlelve, úgy vélem, továbbfejleszthető dologról van szó. Nemcsak az óvodában, de az általános iskolában is kitűnően fogyasztható lenne. Feltétlenül többet érne néhány megkeményedett — mert sablonra, lélek nélkül készült — szülői értekezlet nevű száraztésztánál. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Nyári táborok A KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsánál elkészítették a nyári vezetőképző és szakmai táborok programját. Sok éves hagyománynak megfelelően ez évben is megrendezik az iskolai KISZ- bizottságok titkárainak országos táborát, amelyen — júniusban, Balatongyörökön — a középiskolai ifjúsági vezetők kicserélhetik tapasztalataikat, felkészülhetnek a következő tanítási — és mozgalmi év feladataira. Egyhetes táborozáson vehetnek részt a kollégiumi diáktanácsok titkárai júliusban Csopakon : itt a. diákotthonokban, kollégiumokban; nevelő- otthonokban zajló KISZ-élet színvonalasabbá tételéhez adnak segítséget a rendezők. Már most nagy az érdeklődés a július második felére Nyíregyháza—Sóstóra tervezett tábor iránt, amelyen mintegy 170 diák újságíró, rádiószerkesztő vesz részt. Ugyancsak Nyíregyháza- Sóstón találkoznak a legjobb diák színjátszók: a táborba az országos diáknapok bemutatóin arany oklevelet nyert diákszínpadok legtehetségesebb szereplőit hívják meg. Júliusban Velencén a híradás-, a gépjármű- és az oktatástechnikai diákkörök tagjai táboroznak, majd átadják helyüket a számítástechnika iránt érdeklődő középiskolásoknak, akik egy hétig élhetnek kedvenc foglalatosságuknak, a számítógépes játékoknak. Diaporáma biennale A KISZ Központi Bizottsága és a diósgyőri Vasas Művelődési Központ meghirdeti az V. országos diaporámabi- ennálét. A versenyre két kategóriában lehet nevezni. Az elsőben a témaválasztás kötetlen, a másodikba a rendezők olyan műsorokat várnak, amely bemutatja az ember és környezete kapcsolatát, a természetformálás eredményeit, gondjait. Egy szerző legfeljebb három programmal nevezhet, olyan — maximum tízperces — műsorokkal, amelyek még nem szerepeltek az eddigi bi- ennálékon. A programokat szakértő zsűri értékeli, s az általuk kiválasztott művek kerülnek Miskolcon, április 7-én és 8-án a közönség elé. A jelentkezés határideje március 15., a nevezési lap a diósgyőri Vasas Művelődési központtól (3532 Miskolc, Marx Károly utca 36.) igényelhető. Ha bekapcsolom a rádiót, elsőnek az jut eszembe: vajon hányán hallgatják most ezt a műsort? Véletlenül hallgatják-e, vagy kijelölték a rádióújságban, és várták a fél kilencet, amikor a Családi tükör elkezdődött? Az is lehet, hogy közben ezt-azt csinálnak, takarítanak, újságot forgatnak, vagy reggeliznek még, és — ha felkelti érdeklődésüket egy-egy mondat — el is jut a tudatukig, miről csevegnek ott a „Családi tükörben”? Sok érdekesről! Különösen az iparművész házaspárral készített interjú tetszett, mert azt taglalta: hogyan lehet meleg otthont teremteni, egyszerű ötletekkel szebbé varázsolni a lakást? Abban gyorsan megegyeztek, hogy a bútorboltok kínálata egysíkú, különben is az a lakás szép és vonzó, amelyben sokféle egyedi bútor, tárgy található. Könnyű nekik, gondoltam, hiszen a férj ipari formatervező, a feleség textilmérnök: így aztán maguk terveznek és kivitelezhetnek is olykor. Például pirosra festik az ablakokat, hogy a régi ház régi lakása derűsebb legyen, meg hasonlók. Persze, a bútortervezők is megkapták a magukét, jött a kritika menetrendszerűen: „Akik bútort terveznek, nem sokat értenek a dologhoz, csak azt hiszik magukról, hogy értik”. Kemény szavak, de elkiáltva így, címzés és miértek nélkül, csekélyke hőstett. Hiánypótló volt viszont a műsor kozmetikai tanácsadója idősebb hölgyek számára, különösen az, hogy „természetes” kozmetikumokra hívta fel a figyelmet. Ilyenekre, hogy túró, tejfel, méz, stb. Végül egy képzőművészeti kiállítás ürügyén a kiállító (fiatal nő) beszélt arról, hogy „az életet a kapcsolatok éltetik”, és arról is (nagyon szépen, színesen, lelkesen) hogy „az embernek tenni kell azért, hogy közel legyen valakihez". És elmondta, hogyan képzeli. Hogy a legapróbb pillanatok is közelebb hoznak egymáshoz két embert, és ezt soha ne felejtsük. Egy pohár vizet is adhatok valakinek úgy, hogy érzi: szeretem. Hogy fontos a számomra. Különös beszélgetés volt, jó az ilyet meghallgatni. Miközben valósággal megáll az idő. Gondolatjel. Ez is egy sorozatcím, mégpedig általában izgalmas sorozaté. A vasárnapi negyven perc sem volt kivétel, szerencsére. Nem is lehetett, hiszen az alcím: „Vita, interjú, jegyzet a kultúráról 25 év tükrében”. A szakterület kimagasló potentátai nyilatkoztak meg továbbgondolásra, elismerésre és háborgásra ösztönző véleményekkel. Olyannyira meghökkentő és többszöri meghallgatásra, „bevésésre” érdemes véleményekkel, információkat hordozó kitérőkkel, hogy feljegyeztem: miért nem juttatják el mindenhová, ahol a közművelés ügyeivel foglalkoznak, ezt az összeállítást? Mert meghallgatták-e valamennyien, akiknek tudniuk kellene, mi a véleménye Tóth Dezsőnek, Bata Imrének, Vitányi Ivánnak, Köpeczi Bélának, Huszár Istvánnak kultúránk negyedszázadáról, mélyáramairó] és felszíni, mégis fon-' tos jelenségeiről; egyáltalán az egészről, mert — ha rosszul értékelünk — nem biztosítható a megfelelő továbbhaladás. Mert miközben telnek a napok, események jönnek-mennek, kulturális közéletünk hullámzik, egyszer fent. egyszer lent, azért azt is tudni kell, „merre van az előre”? Ha pedig tudjuk, ha időnként kontrolláljuk az irányt, és azt mondjuk, rendben van; rendben még akkor sincs minden. Halljuk, szinte kórusban, hogy „nincs (elég) pénz a kultúrára”. A kórusének, hogy „nincs pénz”, még semmit meg nem old. Illetve még alaposabban újratermeljük a lemaradást. Pedig — és most idézek az egyik nyilatkozótól; „A kultúra elsőbbséget kell, hogy élvezzen". Közben tovább sokszorozódnak a gondok. Nem éppen dicsérhető a tartalmi, személyi feltétel sem, ami a felzárkózást biztosíthatná. Egyszóval a munka minősége lenne a fontos az iskolákban, a művelődési házakban, könyvtárakban, mindenütt. Az, hogy milyen a munka? És nem mindig és hangzatosán az, hogy mennyi? A mennyiségi szemlélet helyett a minőségi — mondhatnánk így is, érthetőbben. világosan. „A bor dollárgyártás magyar módra” — húzta alá a Harminc perc alatt a Föld körül című vasárnap déli, nemzetközi magazin egyik riportere. Később kiderült, hogyan érti? Hát úgy is, persze, hogy a jó magyar borért dollárral fizetnek. De úgy is, hogy ehhez a ,,gyártás”-hoz ügyes, okos, talpraesett reklám kell. Mert „a jó bornak is kell a cégér”. Ezúttal például az, hogy mi, magyarok is csatlakoztunk a külföldön divatos „borrendekhez”. Szerveztünk is párat, és van 250 külföldi tagunk, borrendekbeli tisztségviselő, évi 20 dollárért. Közöttük Amerigo Tot, Nino Manfredi, aki az egyik magyar borrend „hírnöki” rendfokozatát viseli... Játék? Az. De dollárt hoz a konyhára. Tehát játszani kell. Érdemes. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Szerelmi bájital (opera) 9.10: Fúvószene. 9.44: Népzenei hagyományőrző műsor. 10.05: Móricz Zsigmondi: Légy jó mindhalálig. 10.35: Nótacsokor. 11.21: Iskolaüdülők — üdülő iskolások. 11.41: Egy eltűnt miniatűr, avagy egy érző lelkű hentesmester kalandjai (regény). 12.45: Ahol a vendéget árulják. 13.00: Komoly zene. 13.38: Világirodalmi könyvszemle. 14.08: Évszázadok mesterműveiből. 15.05: Vaszilij Tyorkin (poéma, szinpadra alkalmazva). 16.13: Népdalok. 16.29: Oláh János: Az őrült. 16.39: Az MRT szimfonikus zenekarának hangversenye. 17.05: Családtervezési modell. II. 17.30: A gyaloghintó (hangjáték). 18.05: Vujicsics Tihamér: Alföldi képek. 19.15: Operettkedvelőknek. 20.10: Ismeretlen ismerősök. 21.10: Régi híres énekesek műsorából. 21.30: Választóvonal. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Névváltoztatási kérelem (életrajz, buktatókkal). 23.11: A Venetói szólisták játszanak. 0.10: Pálóczi-dalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Halász Judit énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót. 13.20: Éneklő ifjúság. 13.35: Rókatánc. 14.00: Lelátó. 15.10: Az én rádióm. 16.00: Látogatóban. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Változik az erkölcs? 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Szolciológiai figyelő. 21.05: Zenés útibeszámoló Sasszemmel. 21.45: Népdalkörök pódiuma. 22.10: Magnósok, figyelem! 22.50: Toronyzene. 23.20: Slágerek. III. MŰSOR 9.00: Dixielandfelvételekből. 9.50: Az Éder vonósnégyes hangversenye. 11.05: Zenekari muzsika. 11.37: Britten: Halál Velencében (opera). 14.13: Töltsön egy órát kedvenceivel. 15.13: Liszt-felvételek. 15.58: Zenei Lexikon. 16.20: Szereted az operát? 16.55: A Poptarisznya dalából. 18.00: Operaáriák. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. 20.30: Beszélgetés Faludi Lászlóval, a Pécsi Nemzeti Színház tagjával. 20.50: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.30: Zolán Tibor versei. 21.41: Operettkettősök. 22.13: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Dave Clark Five együttes slágereiből. 17.15: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.25: A népművészet mestere, a tiszaúj falui Bársony Mihály játszik. 17.30: Tervek, célok, eszközök. 17.45: Edit Piaf sanzonjaiból. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: orosz nyelv. 8.20: Fizika. 8.30: Osztályfőnöki óra. 8.45: Angol nyelv. 9.00: Történelem. 9.35: Szívügyek (francia film). 14.55: Iskolatévé: pszichológiai csapdák. 15.20: Történelem. 15.45: Magyar irodalom. 16.40: Szovjet dokumentumfilm. 17.10: Vujicsics Tihamér: A szüzesség acéltükre. 17.25: Pedagógusok fóruma. 18.00: Huszár Tiborral beszélget Nádor Tamás, (ism.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Ballada a katonáról (szovjet film), (ism.) 21.25: Panoráma. 22.30: A hét műtárgya. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.25: Tungsram—Zolu Vicenza női kosárlabda BEK-elő- döntő. 19.05: Moritzburgi lovasparádé (NDK rövidfilm). 19.20: Múltba nyíló ablakok. 19.50: A szegedi körzeti stúdió román nyelvű műsora. 20.10: Szemle. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Tévébörze. 21.30: Egy komp elmegy (angol tévéfilm). BUKAREST 15.45: Fiatalok stúdiója. 16.20: Guyanái képek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Kulturális híradó. 20.55: Heves szél. Filmsorozat. 20.55: Diszkó. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.55: Legyünk tiszták. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Folyami halak. 17.40: Tudományos magazin. 17.45: Hősi nemzedék — tv-soro- zat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Kicsiny nagyvilág — szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai magazin. 21.05: Koldusok és fiúk — humoros sorozat. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány: a fóbiák. 18.45: Zenei adás. 19.00: Ifjúsági stúdió. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. február 23-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: ALTONA FOGLYAI Szentpétery-bérlet 19 órakor Békéscsabán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA?! ,,C” bérlet Értesítjük közönségünket, hogy az 1984. február 24-i Bolha a fül. ben című bérletszüneti előadás elmarad. A jegyek a pénztárban visszaválthatók 1984. március lóig illetve az 1984. április 20-i előadásra érvényesek. MOZI Békési Bástya, 4-kor: Aranytojás, 6 és 8-kor: Bockerer. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 6 és 8-kor: Amit tudni akarsz a sexről, du. 4-kor: Osceola. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Joho- hohó, fél 8-kor: A kígyó jele. Gyulai Erkel, fél 6-kor: A 34-es gyors,' fél 8-kor: Megbilincseltek. Gyulai Petőfi, 3-kor: Tin- tin és a cápák tava, 5 és 7-kor: Spagetti-ház. Orosházi Béke: Cicák és titkárnők. Orosházi Partizán: Dühöngő bika. Szarvasi Táncsics: Vabank, 22-kor: Maótól Mozartig.
