Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-23 / 45. szám

LAPOZOM A FELJEGYZÉSEIMET. VILLÁMLEPÉNY, MÉTERES LEPÉNY, SAJTOS RÍJD, TÜRÖS SZELET, HABKÖNNYŰ FASIRT MÁJBÓL, S AZ EGYKOR FEHÉR LOVON JÁRÓ KORMÁNYZÓNKRÓL ELNEVEZETT SZELET. MOST, ÍRÁS KÖZBEN IS FELIDÉZÖDNEK SZÁMBAN AZ ELŐBB FESOROLT KÉSZÍTMÉNYEK ÍZEI. DE MÉGSEM SZAKÁCSMÜVÉSZETÉT KÍVÁNOM TOVÁBBFEJLESZTENI OLVASÓINKNAK, HANEM EGY, AZ ÉLETÜNKET GAZDAGÍTÓ RECEPTET SZERETNÉK KÖZREBOCSÁTANI. S AHOL A RECEPTRE BUKKANTAM, AZ A BÉKÉSCSABAI, LENKEY ÜTI ÓVODA Kitűnő recept Meghívónk az óvónők-szü- iők klubjába invitált ben­nünket. A falusias — s ezt igazán nem pejoratív jelző­ként írom le — hangulatot árasztó óvoda hétfőn este „diszkófényt” árasztott. A többi, homályba burkolózó csoportszobában esti álmu­kat aludták a játékok. An­nál élénkebben beszélgettek a klubfoglalkozásra érkezett szülők, óvónők, dadák. Re­ceptek cseréltek gazdát, s a jelenlevők egymást kínálgat- ták az erre az alkalomra ké­szített specialitásokkal. A forró tea, az ízletes sü­temények azonban nem any- nyira főszereplői, mint in­kább hangulatteremtő ki­egészítői voltak a klubest­nek. Mert az óvónők „ké­szültek”. Mégsem sürgettek senkit, megvárták azt a leg­alkalmasabb pillanatot, mi­kor az egymás mellett ülők már kibeszélgették magukat, s kicsit lanyhult a receptcse­re iránti érdeklődés. Az egyik anyuka ekkor hango­san megszólalt, s szülőtársait kérdezgette, mit tegyen kis­lányával, aki mindenben ön- állótlan, túlérzékeny. Las­san mindenki odafordult, s megkezdődött a közös töp­rengés. Nem szakemberek módjára vitatták meg a kérdést, hanem saját nevelé­si tapasztalataikat igyekez­tek átadni. Valaki már korábban ta­pintatosan elnémította a diszkómuzsikát, s ez már sejtetni engedte, hogy vala­mi komolyabb következik. A klubesten résztvevő egyetlen apuka még gyorsan leírta az utolsó receptet, mert mint mondta, a felesége azzal a paranccsal küldte el, hogy mindent pontosan írjon fel. Még mellettem gyorsan meg­beszélték a bilire sz<*ktatás mechanizmusát, majd Ko­csis Jánosné, Marika, a nagycsoport óvó nénije kért szót. A játékról, annak sze­mélyiségformáló, nevelő sze­repéről beszélt. S ami na­gyon tanulságos volt, a gyer­mek és szülő közös játék­ban kialakult viselkedéstí­pusairól, s a szülők játék­hoz való viszonyáról. Az óvónő nagyon helyesen, előadásában mindössze any- nyi szakmai tudnivalót is­mertetett, amennyi minden­képpen szükségeltetett a gyakorlat alapján leszűrt következtetéseihez. Ezek a következtetések csöppet sem voltak megnyugtatóak. Igaz, nem most derült ki, hiszen sokan tudtuk, hogy nem va­gyunk képesek okos társként részt venni gyermekeink já­tékában. Vagy engedékenyen csalunk a javukra, vagy túl komolyan és görcsösen aka­runk bizonyítani, vagy, s ez a legrosszabb, sosincs időnk a közös játékra. Pedig az együttes játék remek alka­lom egymás megismerésére. Aztán jóval nagyobb vi­tát kiváltó előadás követke­zett. Kálnainé Marinka Irén óvónő olyan — közös medi­tációra ingerlő — témáról beszélt, amelyet a szülők kértek. A jutalmazásról és a büntetésről. Nagyon helye­sen, még elöljáróban hang­súlyozta: nincs biztos recept. Minden — s ez különösen a büntetésre érvényes — ér­tékeléskor az adott szituá­cióra, és az adott gyerekre egyénien szabott módszert kell választani. Az óvónő egyik mondata különösen megfogott: „Ügy büntessünk, hogy a gyerek érezze, nem őt ítéljük el, hanem a cse­lekedetét.” Itt aztán megindult a vi­ta. Odacsaphatunk-e a gye­reknek és mikor? Mikor ha­zudik és mikor fantáziái a gyerek? És jöttek a konkrét, a családban vagy az óvodá­ban megtörtént esetek. Az apuka szenvedélyesen érvelt amellett, hogy a legkisebb lehetőséget sem szabad meg­adni a gyereknek, hogy bün­tetlenül hazudjon. Mi tagadás, az ízes, való­ban a többet tudni akarás irányította beszélgetésben nem lehetett kívülállónak megmaradni. Ezen a klubes­ten szülők ültek, kinek ki­csi, kinek nagy gyereke van, kinek több, kinek kevesebb tapasztalata. Röstellem, az öt órakor kezdődött találkozó­ról elsőként e sorok írója futamodott meg, de már ak­kor is este nyolc óra volt. Előtte még azért beszélget­tem az összevont óvoda szak­mai vezetőjével, Bagi Bélá- néval, aki elmondta, hogy ez a klub tavaly már bebizo­nyította életképességét. Ez az évente kétszer megrende­zett klubest más, mint a nyílt nap, vagy a szülői ér­tekezlet. De az a fontos, hogy mindhárom egymásra is épít. A tavalyi tapogató­zás után, idén bátrabban lát­tak neki a szülők-óvónők klubjának terveihez. Mert — mondotta —, ha csak 20 szülőt is tudunk megnyerni általa az együttműködéshez, már sokat léptünk előre. Vincze Királyné, az óvo­da vezetője, és egyben szak- felügyelő ugyancsak hittel beszélt a szülők, pedagógu­sok együttműködésének er­ről a kötetlen, kissé szokat­lan formájáról. De nem ők győztek meg próbálkozásuk igazáról, ha­nem a találkozón látottak, hallottak. Mivel talán csak én érkeztem üres kézzel az óvodába, így utólag leírom kitűnő kezdeményezésük re­ceptjét, hátha valahol rájön­nek az ízére, ha kipróbál­ták. Tehát: végy egy nem túl zsúfolt, emberléptékű óvo­dát. Aztán ismerd meg ala­posan a gyermekeket és szü­lőket. Mikor ez a kapcsolat megvan, akkor tégy fel egy kondérban teát, ízesítőül egy kis zenét, biztosíts egy kis szabad időt magadnak,, és lazíts. Gyöngéden, erősza- koltság nélkül teremts jó hangulatot, s ha az kialakult, fogj hozzá a keményebb fel­adathoz. Nevelj. De ne felül­ről, hanem társként. Teremts alkalmat arra, hogy minden­ki merjen és akarjon is megszólalni. Ehhez pedig ügyes, nem feltétlenül a te általad előre kiválasztott té­ma kell. Merj őszinte, akár a saját problémáddal is fog­lalkozó, egyenrangú partne­re lenni mindenkinek. Ki ne felejtsem a legfon­tosabbat, ami nélkül az egész nem áll össze! S mert ezt egy klubest alkalmával bizony nehéz volna teljes bizonyossággal megállapíta­ni, a szerencse játszott a ke­zemre, hogy megtudjam a recept lelkét. Űtban hazafelé, együtt utaztam az egyik fia­tal, előfelvételis óvónővel. Annyi szeretettel beszélt el­ső munkahelyéről, a Lenkey úti óvoda kollektívájáról, hogy mindjárt világossá vált előttem: mindez lelkes, jó munkahelyi kollektíva nél­kül nem megy. íme tehát a recept lelke. Nem én talál­tam ki. csak továbbítására vállalkoztam. De megízlel­ve, úgy vélem, továbbfej­leszthető dologról van szó. Nemcsak az óvodában, de az általános iskolában is kitűnően fogyasztható lenne. Feltétlenül többet érne né­hány megkeményedett — mert sablonra, lélek nélkül készült — szülői értekezlet nevű száraztésztánál. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Nyári táborok A KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló taná­csánál elkészítették a nyári vezetőképző és szakmai tá­borok programját. Sok éves hagyománynak megfelelően ez évben is megrendezik az iskolai KISZ- bizottságok titkárainak or­szágos táborát, amelyen — júniusban, Balatongyörökön — a középiskolai ifjúsági ve­zetők kicserélhetik tapaszta­lataikat, felkészülhetnek a következő tanítási — és moz­galmi év feladataira. Egyhe­tes táborozáson vehetnek részt a kollégiumi diáktaná­csok titkárai júliusban Cso­pakon : itt a. diákotthonok­ban, kollégiumokban; nevelő- otthonokban zajló KISZ-élet színvonalasabbá tételéhez ad­nak segítséget a rendezők. Már most nagy az érdek­lődés a július második felére Nyíregyháza—Sóstóra terve­zett tábor iránt, amelyen mintegy 170 diák újságíró, rádiószerkesztő vesz részt. Ugyancsak Nyíregyháza- Sóstón találkoznak a legjobb diák színjátszók: a táborba az országos diáknapok be­mutatóin arany oklevelet nyert diákszínpadok legte­hetségesebb szereplőit hívják meg. Júliusban Velencén a hír­adás-, a gépjármű- és az ok­tatástechnikai diákkörök tag­jai táboroznak, majd átadják helyüket a számítástechnika iránt érdeklődő középiskolá­soknak, akik egy hétig él­hetnek kedvenc foglalatossá­guknak, a számítógépes já­tékoknak. Diaporáma biennale A KISZ Központi Bizottsá­ga és a diósgyőri Vasas Mű­velődési Központ meghirdeti az V. országos diaporámabi- ennálét. A versenyre két ka­tegóriában lehet nevezni. Az elsőben a témaválasztás kö­tetlen, a másodikba a rende­zők olyan műsorokat várnak, amely bemutatja az ember és környezete kapcsolatát, a természetformálás eredmé­nyeit, gondjait. Egy szerző legfeljebb há­rom programmal nevezhet, olyan — maximum tízperces — műsorokkal, amelyek még nem szerepeltek az eddigi bi- ennálékon. A programokat szakértő zsűri értékeli, s az általuk kiválasztott művek kerülnek Miskolcon, április 7-én és 8-án a közönség elé. A jelentkezés határideje március 15., a nevezési lap a diósgyőri Vasas Művelődési központtól (3532 Miskolc, Marx Károly utca 36.) igé­nyelhető. Ha bekapcsolom a rádiót, elsőnek az jut eszembe: vajon hányán hallgatják most ezt a műsort? Véletlenül hallgatják-e, vagy kijelölték a rádióújságban, és várták a fél kilencet, amikor a Családi tükör elkezdődött? Az is lehet, hogy köz­ben ezt-azt csinálnak, takarítanak, újságot forgatnak, vagy reggeliznek még, és — ha felkelti érdeklődésüket egy-egy mondat — el is jut a tudatukig, miről csevegnek ott a „Csa­ládi tükörben”? Sok érdekesről! Különösen az iparművész házaspárral ké­szített interjú tetszett, mert azt taglalta: hogyan lehet meleg otthont teremteni, egyszerű ötletekkel szebbé varázsolni a la­kást? Abban gyorsan megegyeztek, hogy a bútorboltok kíná­lata egysíkú, különben is az a lakás szép és vonzó, amelyben sokféle egyedi bútor, tárgy található. Könnyű nekik, gondol­tam, hiszen a férj ipari formatervező, a feleség textilmérnök: így aztán maguk terveznek és kivitelezhetnek is olykor. Pél­dául pirosra festik az ablakokat, hogy a régi ház régi lakása derűsebb legyen, meg hasonlók. Persze, a bútortervezők is megkapták a magukét, jött a kritika menetrendszerűen: „Akik bútort terveznek, nem sokat értenek a dologhoz, csak azt hiszik magukról, hogy értik”. Kemény szavak, de elkiált­va így, címzés és miértek nélkül, csekélyke hőstett. Hiánypótló volt viszont a műsor kozmetikai tanácsadója idősebb hölgyek számára, különösen az, hogy „természetes” kozmetikumokra hívta fel a figyelmet. Ilyenekre, hogy túró, tejfel, méz, stb. Végül egy képzőművészeti kiállítás ürügyén a kiállító (fiatal nő) beszélt arról, hogy „az életet a kapcso­latok éltetik”, és arról is (nagyon szépen, színesen, lelkesen) hogy „az embernek tenni kell azért, hogy közel legyen vala­kihez". És elmondta, hogyan képzeli. Hogy a legapróbb pil­lanatok is közelebb hoznak egymáshoz két embert, és ezt so­ha ne felejtsük. Egy pohár vizet is adhatok valakinek úgy, hogy érzi: szeretem. Hogy fontos a számomra. Különös beszélgetés volt, jó az ilyet meghallgatni. Miköz­ben valósággal megáll az idő. Gondolatjel. Ez is egy sorozatcím, mégpedig általában iz­galmas sorozaté. A vasárnapi negyven perc sem volt kivétel, szerencsére. Nem is lehetett, hiszen az alcím: „Vita, interjú, jegyzet a kultúráról 25 év tükrében”. A szakterület kimagasló potentátai nyilatkoztak meg továbbgondolásra, elismerésre és háborgásra ösztönző véleményekkel. Olyannyira meghökkentő és többszöri meghallgatásra, „be­vésésre” érdemes véleményekkel, információkat hordozó kité­rőkkel, hogy feljegyeztem: miért nem juttatják el minden­hová, ahol a közművelés ügyeivel foglalkoznak, ezt az össze­állítást? Mert meghallgatták-e valamennyien, akiknek tudni­uk kellene, mi a véleménye Tóth Dezsőnek, Bata Imrének, Vitányi Ivánnak, Köpeczi Bélának, Huszár Istvánnak kultú­ránk negyedszázadáról, mélyáramairó] és felszíni, mégis fon-' tos jelenségeiről; egyáltalán az egészről, mert — ha rosszul értékelünk — nem biztosítható a megfelelő továbbhaladás. Mert miközben telnek a napok, események jönnek-mennek, kulturális közéletünk hullámzik, egyszer fent. egyszer lent, azért azt is tudni kell, „merre van az előre”? Ha pedig tud­juk, ha időnként kontrolláljuk az irányt, és azt mondjuk, rendben van; rendben még akkor sincs minden. Halljuk, szinte kórusban, hogy „nincs (elég) pénz a kultúrára”. A kó­rusének, hogy „nincs pénz”, még semmit meg nem old. Illet­ve még alaposabban újratermeljük a lemaradást. Pedig — és most idézek az egyik nyilatkozótól; „A kultúra elsőbbséget kell, hogy élvezzen". Közben tovább sokszorozódnak a gon­dok. Nem éppen dicsérhető a tartalmi, személyi feltétel sem, ami a felzárkózást biztosíthatná. Egyszóval a munka minő­sége lenne a fontos az iskolákban, a művelődési házakban, könyvtárakban, mindenütt. Az, hogy milyen a munka? És nem mindig és hangzatosán az, hogy mennyi? A mennyiségi szemlélet helyett a minőségi — mondhatnánk így is, érthe­tőbben. világosan. „A bor dollárgyártás magyar módra” — húzta alá a Har­minc perc alatt a Föld körül című vasárnap déli, nemzetközi magazin egyik riportere. Később kiderült, hogyan érti? Hát úgy is, persze, hogy a jó magyar borért dollárral fizetnek. De úgy is, hogy ehhez a ,,gyártás”-hoz ügyes, okos, talpraesett reklám kell. Mert „a jó bornak is kell a cégér”. Ezúttal pél­dául az, hogy mi, magyarok is csatlakoztunk a külföldön di­vatos „borrendekhez”. Szerveztünk is párat, és van 250 kül­földi tagunk, borrendekbeli tisztségviselő, évi 20 dollárért. Közöttük Amerigo Tot, Nino Manfredi, aki az egyik magyar borrend „hírnöki” rendfokozatát viseli... Játék? Az. De dol­lárt hoz a konyhára. Tehát játszani kell. Érdemes. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Szerelmi bájital (opera) 9.10: Fúvószene. 9.44: Népzenei hagyományőrző műsor. 10.05: Móricz Zsigmondi: Légy jó mindhalálig. 10.35: Nótacsokor. 11.21: Iskolaüdülők — üdülő is­kolások. 11.41: Egy eltűnt miniatűr, avagy egy érző lelkű hentesmes­ter kalandjai (regény). 12.45: Ahol a vendéget árulják. 13.00: Komoly zene. 13.38: Világirodalmi könyvszem­le. 14.08: Évszázadok mesterművei­ből. 15.05: Vaszilij Tyorkin (poéma, szinpadra alkalmazva). 16.13: Népdalok. 16.29: Oláh János: Az őrült. 16.39: Az MRT szimfonikus ze­nekarának hangversenye. 17.05: Családtervezési modell. II. 17.30: A gyaloghintó (hangjáték). 18.05: Vujicsics Tihamér: Alföl­di képek. 19.15: Operettkedvelőknek. 20.10: Ismeretlen ismerősök. 21.10: Régi híres énekesek mű­sorából. 21.30: Választóvonal. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Névváltoztatási kérelem (életrajz, buktatókkal). 23.11: A Venetói szólisták ját­szanak. 0.10: Pálóczi-dalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Halász Judit énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Kapcsoljuk a győri kör­zeti stúdiót. 13.20: Éneklő ifjúság. 13.35: Rókatánc. 14.00: Lelátó. 15.10: Az én rádióm. 16.00: Látogatóban. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Változik az erkölcs? 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Szolciológiai figyelő. 21.05: Zenés útibeszámoló Sas­szemmel. 21.45: Népdalkörök pódiuma. 22.10: Magnósok, figyelem! 22.50: Toronyzene. 23.20: Slágerek. III. MŰSOR 9.00: Dixielandfelvételekből. 9.50: Az Éder vonósnégyes hangversenye. 11.05: Zenekari muzsika. 11.37: Britten: Halál Velencében (opera). 14.13: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 15.13: Liszt-felvételek. 15.58: Zenei Lexikon. 16.20: Szereted az operát? 16.55: A Poptarisznya dalából. 18.00: Operaáriák. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. 20.30: Beszélgetés Faludi László­val, a Pécsi Nemzeti Szín­ház tagjával. 20.50: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.30: Zolán Tibor versei. 21.41: Operettkettősök. 22.13: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Dave Clark Five együt­tes slágereiből. 17.15: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.25: A népművészet mestere, a tiszaúj falui Bársony Mi­hály játszik. 17.30: Tervek, célok, eszközök. 17.45: Edit Piaf sanzonjaiból. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: orosz nyelv. 8.20: Fizika. 8.30: Osztályfőnöki óra. 8.45: Angol nyelv. 9.00: Történelem. 9.35: Szívügyek (francia film). 14.55: Iskolatévé: pszichológiai csapdák. 15.20: Történelem. 15.45: Magyar irodalom. 16.40: Szovjet dokumentumfilm. 17.10: Vujicsics Tihamér: A szü­zesség acéltükre. 17.25: Pedagógusok fóruma. 18.00: Huszár Tiborral beszélget Nádor Tamás, (ism.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Ballada a katonáról (szov­jet film), (ism.) 21.25: Panoráma. 22.30: A hét műtárgya. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.25: Tungsram—Zolu Vicenza női kosárlabda BEK-elő- döntő. 19.05: Moritzburgi lovasparádé (NDK rövidfilm). 19.20: Múltba nyíló ablakok. 19.50: A szegedi körzeti stúdió román nyelvű műsora. 20.10: Szemle. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Tévébörze. 21.30: Egy komp elmegy (angol tévéfilm). BUKAREST 15.45: Fiatalok stúdiója. 16.20: Guyanái képek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Kulturális híradó. 20.55: Heves szél. Filmsorozat. 20.55: Diszkó. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.55: Legyünk tiszták. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Folyami halak. 17.40: Tudományos magazin. 17.45: Hősi nemzedék — tv-soro- zat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Kicsiny nagyvilág — szó­rakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai ma­gazin. 21.05: Koldusok és fiúk — hu­moros sorozat. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány: a fóbiák. 18.45: Zenei adás. 19.00: Ifjúsági stúdió. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. február 23-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: ALTONA FOGLYAI Szentpétery-bérlet 19 órakor Békéscsabán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA?! ,,C” bérlet Értesítjük közönségünket, hogy az 1984. február 24-i Bolha a fül. ben című bérletszüneti előadás elmarad. A jegyek a pénztárban visszaválthatók 1984. március ló­ig illetve az 1984. április 20-i elő­adásra érvényesek. MOZI Békési Bástya, 4-kor: Aranyto­jás, 6 és 8-kor: Bockerer. Bé­késcsabai Szabadság, de. 10, 6 és 8-kor: Amit tudni akarsz a sexről, du. 4-kor: Osceola. Bé­késcsabai Terv, fél 6-kor: Joho- hohó, fél 8-kor: A kígyó jele. Gyulai Erkel, fél 6-kor: A 34-es gyors,' fél 8-kor: Megbilincsel­tek. Gyulai Petőfi, 3-kor: Tin- tin és a cápák tava, 5 és 7-kor: Spagetti-ház. Orosházi Béke: Cicák és titkárnők. Orosházi Partizán: Dühöngő bika. Szarva­si Táncsics: Vabank, 22-kor: Maótól Mozartig.

Next

/
Thumbnails
Contents