Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG a MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. FEBRUÁR 17., PÉNTEK Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM Kádár János a BHG munkásgyűlésén Kádár János és Vlagyimir Bazovszkij a gyárlátogatáson (Telefotó) Budapest felszabadulásá­nak 39. évfordulója alkalmá­ból szovjet látogatók ismer­kedtek a főváros életével, fejlődésével: Vlagyimir Ba­zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Konsztantyin Kocsetov ve­zérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport pa­rancsnoka és Nyikolaj Sev~ kun altábornagy, a hadsereg­csoport politikai csoportfő­nöke volt csütörtökön a fő­város vezetőinek vendége. Programjukhoz csatlakozott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság el­ső titkára és Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács el­nöke délután a Városházán fogadta a vendégeket. A vendégek és vendéglátók ezután a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyárat keres­ték fel, ahol Berecz Frigyes vezérigazgató, az MSZMP KB tagja — a vállalat gaz­dasági és társadalmi vezetői­nek, s a szocialista brigádok képviselőinek körében —^kö­szöntötte a látogatókat. A gyárlátogatás után az egyik üzemcsarnokban mun­kásgyűlésen találkoztak a dolgozókkal. A szovjet vendégek nevé­ben Nyikolaj Sevkun altá­bornagy köszöntötte a BHG dolgozóit. Ezt követően Kádár János kért szót. — Őszintén köszönöm ezt a baráti fogadtatást. Örü­lök, hogy a mai program­nak én is résztvevője lehe­tek. A Központi Bizottság és a magam nevében szívből köszöntöm a gyűlés minden résztvevőjét, és az önök sze­mélyében a Beloiannisz Gyár dolgozóinak egész kollektívá­ját — mondotta elöljáróban. — Történelmi évfordulót ünnepel most a főváros és az ország népe. Megemléke­zünk a 39 évvel ezelőtti fel- szabadulásunkról, arról, hogy a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg hősi har­cokban, nagy áldozatokkal felszabadította a magyar né­pet a hitleri fasiszta meg­szállás alól. Ezzel népünk, az ország visszanyerte szu­verenitását, és saját kezébe vehette sorsának alakítását. (Folytatás a 3. oldalon) Napirenden a szakszervezeti neveld munka Jöhet a tavasz Zavartalan ellátást ígér a vetőmagvállalat A tegnapi, fagyos feb­ruári napon már a tavaszi mezőgazdasági munkákat juttatta eszünkbe sajtótájé­koztatóján a Vetőmag-ter­meltető és Értékesítő Válla­lat Orosházán működő dél­magyarországi központja. A Békéscsabán, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osz­tályán megtartott tájékoz­tatón Gubacsi László, a te­rületi központ igazgatója el­mondta, hogy a vállalat már az elmúlt év őszén felmérte a mezőgazdasági nagyüze­mek, termelési rendszerek várható igényeit, s megkö­tötték a szállítási szerződése­ket a feldolgozóipari és ke­reskedelmi vállalatokkal. Időben gondoltak a lakosság­ra is, a háztájiba, háziker­tekbe, kisüzemekbe szüksé­ges vetőmagvak kiszerelése már a múlt év nyarán meg­kezdődött. A korszerű, nagy termőképességű fajtákból meglevő tartalékok felhasz­nálásával, a fajtaválasztékot bővítő importtal zavartalan tavaszi ellátás várható. Több speciális fajtából lényegesen jobb lesz az ellátás, mint az előző években. A nyers vető­mag tisztítása, feldolgozása a korai vetésű fajoknál már befejeződött, a későbbi veté- sűek tisztításával február­ban végeznek. Megkezdődött a vetőmag-felújításhoz szük­séges fémzárolt mag kiszál­lítása. A rendelkezésre álló vetőmagkészlet a pótmeg­rendelések teljesítésére is elegendő. A Békés megyei gazdaságok már megkapták a rendelt 378 tonna tavaszi árpát és 227 tonna tavaszi zabot. S további készlet van tartalékban, ha esetleg az őszi kalászosok kipusztulná­nak. A tavalyi aszály jobban sújtotta a kalászosoknál a kukoricát. A kiesést mérsé­kelik az 1982. évi bőséges, jó termésből maradt jelentős készletek, összességében a rendelkezésre álló hibridku­korica-vetőmag mennyisé­ge fedezi az igényeket, van viszont mintegy 12 jelentő­sebb hibrid, elsősorban a FAO 400-as éréscsoportban, amelyből hiány mutatkozik. A megye gazdaságai 2902 tonna hibridkukorica-vető­magot rendeltek meg, s eb­ből 2268 tonnát már kiszál­lítottak. Megfelelő készlettel ren­delkezik a vállalat az élel­miszer-feldolgozó ipar szá­mára szükséges vetőmagból. Az ipar és a ZÖLDÉRT szer­ződése alapján az igénynek megfelelően szállítják a bor­só-, hagyma-, paprika-, pa­radicsom-vetőmagvakat, az utóbbi hármat teljes egé­szében, a borsót 85 száza­lékban csávázva. A megren­delésnek megfelelően szállít a vállalat egynyári és évelő takarmánynövény-vetőma­got, az idén lucernából is ki tudják elégíteni az igénye­ket. Egyre többen művelnek szabad idejükben kiskerte­ket, termelik meg maguknak a szükséges zöldségfélét — ezt bizonyítja, hogy míg 1980-ban 34 és fél millió, az idén már 45 és fél millió ta- sak vetőmagra van igény. A választék bőséges: zöldség­vetőmagból 37 faj 241 faj­tája, virágvetőmagból 61 faj 328 fajtája, gazdasági vető­magból pedig 31 faj 56 faj­tája közül lehet választani, legalábbis a vetőmagválla­latnál. A választék bővíté­sét szolgálja az importmag, elsősorban káposztafélék egyes fajtáiból és virágmag­vakból. Néhány különleges­ség is akad; tasakoltan for­galomba hozzák hét szentesi zöldségkülönlegesség 12 faj­táját és 10 virágfajtát. Megyénkben egyébként 101 bolt forgalmaz vetőmagot, ebből 8 a szakbolt. Burgo­nyavetőgumóból az igényelt mennyiség zömét az ősszel leszállította a nagyüzemek­nek, a kistermelőknek a vál­lalat. A megmaradt készlet a megfelelő tárolóhellyel nem rendelkező kisterme­lőknek nem lesz elég, ezért a vállalat importból biztosít­ja a tavaszi ellátást. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Békés megyei bizottsága ülést tartott teg­nap, február 16-án délután 2 órai kezdettel Békéscsabán az SZMT székházában. A tanácskozás első napi­rendi pontjában a megyebi­zottság A szakszervezet ne­velő munkájának tapasztala­tai és feladatai a Békés me­gyei TAKEH — Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hi­vatal — alapszervézeténél címmel beszámolót hallgatott meg. Blahut Jánosné, a szakszervezeti bizottság tit­kára az írásos anyaghoz szó­beli kiegészítést fűzött. Töb­bek között elmondta, hogy a szakszervezet oktatási fel­adataira a jövőben is nagy hangsúlyt kell helyezni. A tömegpolitikai oktatás' kere­tén belül 1981-ig központilag meghatározott témaköröket vizsgáltak. 1981 végén, 1982 elején azonban felmerült az igény, hogy ezeken a kérdé­seken kívül a legaktuálisabb gazdasági-társadalmi kérdé­seket is megvitassák. Ezért a politikai vitakörökön a párt- alapszervezettel közösen megválasztott témakörökről is szó volt. A második napirendi pont­ban dr. Soós Sándor, a me­gyei tanács vb szervezési és jogi osztályának vezetője a tanácsi munka korszerűsíté­sének tapasztalatairól és a további tennivalókról be­szélt. Befejezésül bejelenté­sek hangzottak el. L. S. Klubok és a mikrovilág Kétféle érzés kerít hatalmába, ha vendégségbe érkezem egy klubba, mondjuk ifjúságiba. Az egyik azt sugallja, hogy pompás élet lehet itt, a falakon oklevelek, fényké­pek, színes dekoráció, a sarokban Hi-Fi torony, lemezek, tömege; a másik pedig amolyan luciferi, kételkedő: szép­szép amit látsz, de mindezt vajon hányán élvezik, hányán járnak ide? Szóval csak egy kis réteg, és semmi több? Hogy a kiváló és aranykoszorús kitüntetések-oklevelek igazak és mégsem? Hogy csak arra a húsz-harminc fiatalra érvényesek, akik hiszik is, amit mondanak: „Második ott­honunk a klub”?! De hát lehet egy klub tömegméretű? Nem lehet. A mozgalom igen, de egy klub sohasem. Az mindig egy szőkébb közösség együttléteinek színtere. Más kérdés, hogy ez a közösség, ez a „színtér” megmarad-e a négy fal között, valamiféle „klub-elefántcsonttoronyban”, vagy híre megy, innen is, onnan is felkeresik, más klu­bokból jöttek, hogy eltanulják, elkérdezzék: mitől olyan jó itt a hangulat, a közösség? Hogyan csinálják azt, hogy életük (legalábbis néhány fiatal évük) kitörölhetetlen ré­sze a klub; hogy sokan — némi túlzással persze — innen mennek az anyakönyvvezetőhöz, mert nemcsak szórakoz­tató társakat, hanem életre szóló társat is itt találtak? Pár héttel ezelőtt egy gyulai klubban jártam, a szak­munkástanulók Délibáb Klubjában. A klubvezető, aki (nem lehet másképpen fogalmazni) igazi megszállottja a klubmozgalomnak, és az éppen soros (hiszen iskolások, váltják egymást!) vezetőség felnyi togatta előttem a látha­tatlan ablakokat, ajtókat, amelyeken át beleláthattam hétköznapjaikba, a klub múltjába, abba is, ami most van, és amit szeretnének. Hogy ez a klub a legjobbak közül való, hogy tíz éve (alakulása óta) összegyűjtött egy sereg kitüntető oklevelet, és több száz tagja volt időközben, akik (a régiek) most is visszajárnak: valami mást mutatott, mint az átlag. A székesfehérvári áruház szlogenje jutott eszembe, mert az erre a Délibábra is nagyon jól illik: „Itt mindig történik valami”. Mindig! Ahogy az élet hozza, Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatald közli: A Minisztertanács csü­törtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott Margaret Thatchernek, Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Királyság miniszterelnöké­nek hazánkban tett hivata­los látogatásáról. A kormány a tájékoztatót tudomásul vette. A Minisztertanács megvi­tatta és elfogadta az Orszá­gos Tervhivatal elnökének a hosszú távú tervezés ered­ményeiről adott beszámoló­ját, a hasznosítás módjára és a további munkára tett ja­vaslatát. Megköszönve az eddigi közreműködést, fel­kérte a Magyar Tudományos Akadémiát, valamint a tár­sadalmi és érdekképviseleti szerveket, hogy a következő munkaszakaszban is vegye­nek részt. A kormány jelentést hall­gatott meg a biológiai ere­detű anyagok komplex hasz­nosításának lehetőségeiről. Megállapította, hogy hazánk­nak e téren kedvezőek az adottságai, ezért kiemelt fel­adatként jelölte meg a hasz­nosítást szolgáló tudományos eredmények alkalmazását, az ipari háttér fejlesztését, és új lehetőségek feltárását. A Minisztertanács jelentést hallgatott meg az elmúlt na­pok rendkívüli időjárása mi­att az érintett megyékben kialakult helyzetről, és az ennek nyomán tett intézke­désekről. Elismerését és köszönetét fejezte ki a közlekedési és a szolgáltató vállalatok dolgo­zóinak, a honvédségnek, a helyi szerveknek és a lakos­ságnak a nehézségek leküz­désében tanúsított példamu­tató helytállásért. Felhívta az illetékes minisztériumok és országos hatáskörű szer­vek vezetőit, hogy a keletke­zett károk felszámolásához nyújtsanak segítséget. Megyei KlSZ-küldöttgyűlés előtt II beszámolót vitatta meg a testület A KISZ Békés megyei bi­zottsága február 16-án, teg­nap délelőtt Békéscsabán Pataki István első titkár el­nökletével ülést tartott. Az ülésen az 1984. március 10-i megyei KISZ-küldöttgyűlésre javasolt beszámolót Pataki István terjesztette a testület elé. Ismertette a tervezett szóbeli kiegészítést is. Az elő­terjesztett anyagok fölött élénk vita bontakozott ki, s az itt elhangzottakat figye­lembe véve készül el a kül­döttgyűlésre a végleges be­számoló. Jelen volt és hoz­zászólt az elhangzottakhoz Szabó Miklós, a megyei párt- bizottság titkára. Különféléket tárgyalt ez­után a testület, döntött egye­bek között a küldöttgyűlés ügyrendjét és munkabizott­ságait illetően. Eszerint az iskolacentrumban tartják meg a megyei KlSZ-küldött- gyűlést, amely plenáris ülés­sel kezdődik és zárul, köz­ben pedig négy szekcióban mondhatják el véleményü­ket, javaslataikat a résztve­vők. Minden községet kiszabadítottak már a hó fogságából Szerdáról csütörtökre vir­radó éjszaka Békés megye délkeleti részén utolsóként Nagykamarást szabadították ki a hó fogságából a közúti igazgatóság, a néphadsereg, és a KÖVIZIG dolgozói, gé­pei. Ezzel gyakorlatilag vé­get ért a hócsata Békés me­gyében, de tennivaló van még bőven. Jó néhány község egyelőre csak tehergépkocsikkal köze­líthető meg, de a helyzet óráról órára javul. A gépek éjszaka is dolgoztak az utak tisztításán, szélesítésén, a járhatóság javításán. Ezért akik személygépkocsival kí­vánnak a megye déli része felé indulni, utazás előtt fel­tétlenül érdeklődjenek az útviszonyokról. Napközben a 21-833-as, munkaidő után pe­dig a 21-563-as telefonszá­mon kaphatnak felvilágosí­tást az utak állapotáról. meg ahogy az iskola igazgató tanácsa és az iskolai KISZ- bizottság kéri, ajánlja, javasolja. Most éppen a „Délibáb diszkó show” sikereit aratják, ebben a kis paródiatársa­ságban rendszeresen és sokan szerepelnek. Talán tizen­nyolcán, ha jól emlékszem. Kijárnak más klubokba is, szórakoztatni és példának. Közben játékkaszinót szervez­nek, alakul a dolog, de még nem az igazi. Aztán van más is, előadások, irodalmi estek, lemezhallgatás, vetélkedők... Mondhatnánk, hogy a szokásos. De nem mindegy az sem, hogy-a „szokásost” milyen formában, körítéssel csinálják. Amikor a kételkedés újra elfogott, megkérdeztem: a sok szép és jó, ez az egész mozgalmasság, életlüktetés, minden, lenne-e így ha a klubvezető „nem megszállott”, és csak a fizetést kiegészítő kis mellékkereset ürügyén tenne ezt- azt? (Igazán, nem is tudom, kap-e érte valamit?) Ha nem lenne megérzése arra, kiket gyűjtsön maga köré, hogy kik hasonlítanak rá, ha közösségszeretetről, kultúraszeretetről van szó? Nem mondom azt, hogy nem lenne semmi. De azt igen, és talán soha nem lehet elégszer kimondani, hangoztatni: a dolgok alapvetően azon múlnak, hogy megtalálják-e az embert, az alkalmas, képzett, a világot jól ismerő, látó és értékelő embert erre vagy arra a posztra. Mondjuk a klubvezető posztjára. Megfordítva: ahol csak tengés-len- gés a „klubélet”, ott minden esetben rátalálni a bajok szinte egyetlen okára: alkalmatlan a vezető, akit megbíz­tak vele. Kedvünk volt egy időben úgy általában is el-el- felejteni ezt a kikerülhetetlen tényt, volt és lett bajunk belőle bőven. Egy ifjúsági klub: igazán mikrovilág. De sok kis mikrovilágból áll a nagy, a makrovilág körülöt­tünk, és a sok kicsi bizony meghatározza a nagyot. A gyu­lai Délibáb igazolja ezt a tételt, vagy úgy is mondhat­nánk: tanulságot. És azt is, hogy számunkra semmi sem elhanyagolható, semmi sem lehet mellékes, kis ügy, jelentéktelen. Ahol emberek — fiatalok — találkoznak, az műhely, az ember- formálás színtere. Kell-e aláhúzni piros ceruzával, hogy: figyelem, nem elhanyagolható!? Sass Ervin T. t.

Next

/
Thumbnails
Contents