Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

o 1984. február 2., csütörtök Mivel fűtünk, mivel fűtsünk? II gázé a főszerep Vajon van-e az anyagnak más olyan tulajdonsága, ami az energiához hasonlóan, ennyire egyetemesen és tar­tósan az érdeklődés közép­pontjába kerülhet? Mert az energia immár évek óta fog­lalkoztat tudóst, közgazdászt, és egyszerű fogyasztót egyaránt, különböző szinte­ken és különböző szempont­ból vizsgálva a témát. Tip­pelünk árának alakulására, kutatjuk, honnan, miként le­hetne olcsóbban, gazdaságo­sabban előállítani, felhasz­nálni. Ésszerű szerkezetet A gazdaságosabb energia­felhasználást igyekeznek elősegíteni többek között az úgynevezett területi energia- ipari bizottságok, a TEB-ek. A Békés megyei — melynek Galambosi István, a DÉGÁZ igazgatójának műszaki he­lyettese a vezetője — ’82 májusától működik. Tagjai szakemberek, az Állami Energetikai és Energia-biz­tonságtechnikai Felügyelet, a megyei tanács, az MSZMP megyei bizottsága, a Magyar Urbanisztikai Társaság, az ÁFOE, a DÉGÁZ, a DÉ- MÁSZ, és még jó néhány szervezet szakemberei. A bi­zottság tagjai, akik között nincs függőségi viszony, ha­vonta, kéthetente — ahogy a téma megkívánja — ösz- szeülnek (úgy is mondhat­nánk, társadalmi munkában, hisz ezért külön elismerés­ben, legalábbis anyagiban, nem részesülnek), és meg­beszélik, kiosztják a felada­tokat. Tevékenységük három fő témakörre csoportosíható: egyrészt vizsgálják a megyei energiaellátás fejlesztésének lehetőségét, másrészt az energiafelhasználással, -gaz­dálkodással, az energiaracio­nalizálást szolgáló beruházá­sok kivitelezésével kapcsola­tos feladatokat oldanak meg, és végül „szállítják” a köz­ponti döntésekhez igényelt területi információt. Arra törekednek, hogy az energia­felhasználás ésszerű, a terü­leten leggazdaságosabb szer­kezete valósuljon meg, és ehhez a leghatékonyabb mód­szert alkalmazzák. Nézzük ezek után, milyen képet mutat Békés megye a TEB tükrében. Gáz a községeknek Békés megye energia- gazdálkodásában meghatáro­zó szerepe van a területen elhelyezkedő szénhidrogén- lelőhelyeknek. Az országos kőolajtermelés 4—5 százalé­ka, a földgáztermelés 14—15 százaléka megyénkből szár­mazik. A mezőtúri mező ter­melésbe állításával (várható­an 1985-ben) az utóbbi arány növelhető. Ilyen háttér mel­lett természetesen felesleges lenne itt a szenet erőltetni. A megyében forgalmazott szilárd tüzelőanyagok 80 százalékát á lakosság tüzeli el. Az ellátás mennyiségileg megfelelő, ám minőségileg (jobb fajta, nagyobb fűtőér­tékű szenek aránya) kíván­nivalót hagy maga után. A villamos energiát fo­gyasztók száma megközelíti a 140 ezret, ebből 130 ezer a háztartási fogyasztó. Sza­porodnak a hőtárolós kály­hák, jelenleg 750 van a me­gyében, és ez máris mintegy 10 százalékkal növelte a vil- lamosenergia-igényt, az idén pedig további 700 hőtárolós kályha üzembe helyezésével lehet számítani. Így az ellá­tás színvonala csak a háló­zati rekonstrukciós mun­kák gyorsításával tartható fenn. A folyékony energiahordo­zók 47 százalékát a mezőgaz­daság, 30 százalékát a lakos­ság használja el. E területen, érthető okokból bővítő beru­házásra nem kerül sor. A földgázfelhasználásban az ipar fogyasztása a meghatá­rozó, 83 százalék, amiből 38 százalék az Orosházi Üveg­gyár számláját terheli. Négy városban és hét községben van földgázszolgáltatés egy­előre. Az energiaracionalizá­lási program keretében azon­ban 1985-ig további 23 tele­pülés, 1990-ig pedig újabb 16 bekapcsolása várható. Az idei esztendőre tervezett 23 település bekötése mintegy 44—45 ezer tonna tüzelőolaj kiváltását eredményezi majd. Sikeres pályázatok Hazánk 310 települése ké­ri a gáz bevezetését, és e pályázatok 10 százaléka, 33 Békés megyei. A pályázatok majdnem mindegyike saját erős beruházással kívánja a bekötést megvalósítani. Ez persze kényszer is, hisz tá­mogatásban csak kevesek és nagyon indokolt esetben ré­szesülhetnek. A gáz bevezetésének költ­ségeit tehát többnyire a la­kosság és a lakóhelyük üze­mei viselik. Ám ha vállalják is ezen anyagi terheket, ah­hoz, hogy gázuk legyen, ez nem elég. Ugyanis a gáz „se lábon megy”, bevezetéséhez különféle csövekre, nyomás- szabályozókra, gázkazánokra van szükség, és ez nem áll korlátlanul rendelkezésre. Az ipari háttér kapacitáshiá­nya lassítja jelenleg a gáz­vezetés folyamatát, határt szab a bekötéseknek. Ezzel együtt is egyre többen pró­bálkoznak megküzdeni a ne­hézségekkel. Energiaracionalizáló be­ruházásra megyénkben 134 pályázatot nyújtottak be a gazdálkodó egységek, amiből százat elfogadtak, hatvanhár­mat pedig már meg is való­sítottak. Az eredmény: a ki­váltás és a megtakarítás ré­vén több mint 22 ezer ton­nával csökken az olaj fo­gyasztás. összességében a megye energiafelhasználásának szerkezetét tekintve, csökkent az olaj részaránya, jelenleg 29 százalék körüli. Ebben benne foglaltatik a motorikus energia is (benzin, gázolaj), amit kiváltani nem lehet. Ugyancsak csökkenő ten­denciát mutat a szilárd tü­zelőanyagok felhasználása. A tavalyi esztendő első há­romnegyed évi adatai alap­ján 25 százaléknyi arányt képvisel ez. A villamos ener­gia, s a földgáz energiahor­dozókon belüli aránya azon­ban növekvő, az előbbi je­lenleg meghaladja a 7 szá­zalékot, az utóbbi kis híján eléri a 38 százalékot. E kedvező tendenciák tar­tósak lesznek, megváltozá­suk a jövőben nem várható. Szatmári Ilona Megyénk energiagazdálkodásában meghatározó szerepet ját­szanak a szénhidrogén-lelőhelyek Fotó: Fazekas László Az év lakóháza — Békés megyében A közeljövőben a hazai la­kásépítés arányai nagymér­tékben módosulnak, a ma­gánerős lakásépítés jelentő­sen növekszik. Mindez a te­lepülések arculatát is befo­lyásolja. A magánerős épí­tés minősége, esztétikai szín­vonala igen vegyes, sokszor kedvezőtlen. Ezért is indo­kolt a magánlakás-építés műszáki és építészeti színvo­nalának erőteljes emelése. A minőség javítására ágazati eszközökkel évek óta törek­szenek. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium egyet­értésével a megyei tanács pályázatot írt ki „Az év la­kóháza” címmel. A magán­erőből megvalósult lakóhá­zak tervezőit, építtetőit, ki­vitelezőit az állami lakásépí­tés elismeréséhez hasonlóan kívánják jutalmazni, díjazni, ezzel is ösztönözve a jobb minőségre, a magasabb esz­tétikai szint elérésére, a gaz­daságosabb megoldásokra. A nívódíjrendszer lehetővé teszi a megvalósult, jó meg­oldások széles körű propa­gálását, és a jó példa erejé­vel mintegy divatot teremt­ve, kedvezően érinti az egész magánlakás-építést. A jövő­ben a pályázat évenként ke­rül meghirdetésre, a magán­erőből, magánkezdeménye­zéssel és magánközreműkö­déssel megvalósult példa­mutató lakóépületek alkotói­nak elismerésével. A pályázat két ütemű. Az első ütemben Békés megye területén megvalósult lakó­épületek elbírálására és dí­jazására kerül sor, mely megyei hatáskörbe tartozik. Ennek során egy megyei díj kerül odaítélésre, 25 ezer forintos elismeréssel, vala­mint három dicséret kerül kiosztásra, 8-8 ezer forint összeggel. A második ütemben a me­gyében díjazott pályázatok országos zsűrizésre kerülnek, ahol a megyei nyertesek kö­zül értékelés után kiosztásra kerül három díj és három dicséret. Az év lakóháza című pá­lyázatra bárki beküldheti pályaművét március I-ig a Békés megyei Tanács építési és vízügyi osztályához. — sz — Elég lesz? Százezer tonna zöldség Az alapanyag húsz százalékát az idén is más megyékből szerzi be a konzervgyár Fotó: Fazekas László Egy zöldségtermesztésről szóló írásnak akár mottója is lehet, amit a legutóbbi mezőgazdasági aktívaérte­kezleten Villányi Miklós ál­lamtitkár megfogalmazott. Hogy tudniillik, „elfogadha­tatlan a zöldségtermő terület csökkenése”. Hiszen Békés megyét természeti adottságai, feldolgozóipara, termelési kultúrája a zöldségtermesztés valóságos fellegvárává te­hetné. 0 A tények mást mondanak. Megyénkben az 1978-as esz­tendő jelentette a csúcsot — akkor 12 ezer hektáron ne­veltek különféle zöldségnö­vényeket. Ez a terület nap­jainkra — 1983-ban — 7 ezer 600 hektárra csökkent. A vásárlók ebből — az aszály ellenére — keveset vettek észre. Az egész megye által igényelt százezer tonna zöldség megtermett vagy „bejött” a fogyasztókhoz, fel­vásárlókhoz. Hogy milyen áron, arról a két legnagyobb feldolgozó, a hűtőház és a konzervgyár munkatársai tudnának sokat beszélni. Tavaly odáig jutott a két üzem, hogy felvásárlási tervüknek csupán 70—80 százalékát sikerült a megyei üzemek révén teljesíteni. A többi alapanyagot a szomszé­dos megyékből hozták. És ez a szállítási költségek miatt négy-ötmillió forint többlet- kiadásra kényszerítette őket. Vajon elkerülhették volna ezt a kényszerű bevételcsök­kenést? Aligha. A húsz zöldségtermesztő szövetkezet, állami gazdaság ugyanis nem jókedvéből mondott le arról, hogy pap­rikára, paradicsomra szer­ződjön. A zöldségágazat ál­talános közgazdasági megíté­lése kényszerítette erre őket. Magyarán: jobban jártak, ha nem küszködtek a kis nye­reséget adó, de sok gonddal járó zöldborsóval, papriká­val. # Szerencsére, másként ítél­ték meg a helyzetet a kis­üzemekben és a nagyüzemek által szervezett háztájikban zöldséget termelők. Részará­nyuk a termelésből jelenleg eléri az ötvenegy százalékot. Szerepük különösen akkor tekinthető üdvösnek, ha hoz­zátesszük : többnyire olyan növényfajokkal próbálkoz­nak, amelyek nagyüzemi technológiával nehezen vagy nem termeszthetők. A ház­tájinak hosszú távon létjo­gosultsága van a zöldségter­mesztésben. És ezt be is bi­zonyítja, ha megkapja az eh­hez szükséges támogatást — ha lesz elegendő vetőmag, vegyszer és kisgép. De szükség van a nagy­üzemekre a szervezésen kí­vül is. A borsó, a zöldbab termesztése jól gépesíthető, ezek tipikusan nagyüzemi növények. Az is tudott, hogy a feldolgozó üzemek igé­nyét csak nagy tételben ter­mesztett áruval lehet időben és jó minőségben kielégíte­ni. Sokat javíthat a szövet­kezetek, gazdaságok terme­lési kedvén a konzervgyár és a hűtőház által idén elnyert állami támogatás. Az orszá­gosan 150 millió forintos ke­retből a két megyei nagy­üzem közel nyolcmillió fo­rintot kapott. A pénzt a ter­melőknek juttatják, akik korszerű gépeket vehetnek belőle — nem nagy összeg, de napjainkban minden támo­gatást fokozottan meg kell becsülni. m Ismert, hogy a zöldségter­mesztés nyeresége nagy ho­zamokkal fokozható. A bő termés egyik kulcsa az öntö­zéses termesztés. Tavaly az összes zöldségterület negye­dére juttatták ki az üzemek az életet adó vizet. Aki így tett, nyert rajta. A múlt évi aszály különösen felhívta a figyelmet a mesterséges csa­padék fontosságára. Április­ban átadják rendeltetésének az NK—XIV-es csatorna új, négyszáz hektáros öntöző­fürtjét. Négy téesz — a kon- dorosi Egyesült, a kamuti Béke, a muronyi Lenin és a hunyai Hunyadi — öntözheti ezután zöldségtermő terüle­teit. De — úgy tűnik — más lehetőség is lesz a termelői kedv javítására. Az osztrák Bauer-cég a négy említett téeszen kívül két másikban — a békéscsabai Május 1. és a sarkadi Lenin Tsz-ben — szándékozik minta öntöző­üzemet kialakítani, kedvező feltételekkel és támogatással. Nem jótékonyságból, hanem hogy később a békési tapasz­talatok révén a harmadik vi­lágban találjon piacot öntö­zőgépeinek, berendezéseinek. A zöldségtermesztők idei jó hírei közé tartozik az is, hogy a nádudvari Kukori­ca- és Iparinövény Termelő Együttműködés (KITE) fel­veszi a kapcsolatot a megye zöldborsótermesztőivel. Ta­lán nem túlzott a remény, hogy sok jót kapnak a ter­mesztők a „KITE-sektől”, mert egy pár ágazat felfu­tásában már bizonyították szakmai tudásukat, segítő­készségüket ... Nem szabad megfeledkez­nünk a Békéscsaba és Kör­nyéke Agráripari Egyesülés­ről sem. Szakemberei kész terveket tettek le az asztalra arról, hogyan lehetne igazán gazdaságossá, sőt: verseny- képessé tenni a zöldségága­zatot. Egyelőre csak annyit: terveikben a termelő és fel­vásárló közös érdekeltségé­nek megteremtésére alapoz­nak ... * A címben felvetett kér­désre, hogy elég lesz-e a zöldség az idén, óvatos igen­nel lehet válaszolni, hiszen az időjárás még közbeszól­hat ... A konzervgyár és a hűtő­ház már leszerződte a fel­dolgozásra kerülő mennyisé­get. Kis szépséghibája a do­lognak, hogy az alapanyag húsz százalékát ismét me­gyén kívülről hozzák be. Az azonban könnyen belátható, hogy máról holnapra nem fordítható meg egy kedve­zőtlen folyamat. Mert hisz a végcél továbbra is az, hogy helyben teremjen meg az említett százezer tonna ... M. Sz. Zs. Felhívás az aszálykárok mérséklésere A MÉM Ifjúsági Bizottsága és a KISZ KB Mezőgazdasági Fia­talok Tanácsa az aszálykárok mérséklésére tett kezdeménye­zést. Felhívást intéztek a fiata­lokhoz, hogy segítsék a mező- gazdasági öntözés fejlesztését, korszerűsítését. A felhívás em­lékeztet arra, hogy az 1983. évi kedvezőtlen időjárás sok gondot okozott és okoz ma is mezőgaz­daságunknak, s leszögezi: a fia­taloknak meggyőződésük, hogy társadalmi összefogással, felké­szült, jó szakemberekkel, a fia­talok tenniakarásával csökkent­hetők a természeti erők káros . hatásai. Nehéz, erőt próbáló feladat megvalósítására hívjuk, mozgó­sítjuk mindazokat, akik készek tenni az agrártermelés biztonsá­gának fokozásáért, lakosságunk élelmiszer-ellátásának, exportkö­telezettségeink teljesítésének megvalósításáért — mondja a felhívás. Célunk az, hogy aktív részesei legyünk a biztonságo­sabb termelési feltételek megte­remtésének, az esetleges továb­bi kedvezőtlen időjárás okozta terméskiesés megelőzésének. A feladatok megvalósításának segítése, összefogása érdekében a KISZ KB Mezőgazdasági Fia­talok Tanácsa öntözési koordi-» nációs bizottságot hoz létre. E bizottság öntözési tanfolyamot, bemutatót szervez, és kiadványt jelentet meg az új, egyszerű és víztakarékos öntözési eljárások­ról. E fontos népgazdasági cél ér­dekében kezdeményezzük az ágazati irányító szerveknél az öntözés költségeinek mérséklé­sét, és egyben kérjük, hogy tá­mogassák a felhívásban foglalt feladatok megvalósítását — ez áll egyebek között a felhívás­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents