Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek ¥ NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. FEBRUAR 14., KEDD Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM Hosszan tartó küzdelem a hóval flz SZKP KB rendkívüli ülése Csernyenko a főtitkár Hétfőn Moszkvában rend­kívüli ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága. A ta­nácskozást az SZKP KB Po­litikai Bizottságának megbí­zásából Konsztantyin Cser­nyenko, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bi­zottság titkára nyitotta meg. Az ülés résztvevői egyperces néma felállással adóztak Ju- rij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke emlékének. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy Jurij Vla- gyimirovics Andropov halá­lával a Szovjetunió Kommu­nista Pártját és az egész szovjet népet nagy veszteség érte. Eltávozott az élők sorá­ból a kommunista párt és a szovjet állam kiemelkedő személyisége, a lánglelkű ha­zafi és leninista, a béke és a kommunizmus ügyének fá­radhatatlan harcosa. A párt megbízásából a párt- és állami munka fon­tos tisztségeit betöltve Jurij Vlagyimirovics Andropov minden erejét, tudását és ha­talmas élettapasztalatát a párt politikája megvalósítá­sának, a párt és a nép közöt­Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának vezetésével hétfőn magyar párt- és állami kül­döttség utazott Moszkvába, hogy részt vegyen Jurij Vla­gyimirovics Andropovnak, a kiváló szovjet államférfinak, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, kiemelke­dő személyiségének temeté­sén. A küldöttség tagja Lo- ■ sonczi Pál, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjet­unióbeli nagykövete, aki Moszkvában csatlakozott a küldöttséghez. Búcsúztatásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Aczél György, Február 13-án délután 3 órai kezdettel rendezték meg Vésztőn, a tanácsháza nagy­termében azt az ünnepséget, melyen mintegy 150 résztve­vő emlékezett meg az első országos földmunkáskong­resszus 40. évfordulójáról. „Immár 40 esztendő telt el azóta, hogy Vésztőn a föld­munkások megtartották első országos kongresszusukat, hallatták szavukat az elnyo­más, a háború ellen, a sze­gényparasztság szinte már el­viselhetetlen nyomorának felszámolásáért — kezdte ünnepi megemlékezését Csa­tári Béla, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, majd szólt a kongresszus tör­ténelmi szerepéről. A kong­resszust megelőző helyi ese­ményeket így idézte fel: „1943 őszén Vésztőn az át­lagosnál erőteljesebben bon­ti kapcsolat szilárdításának, a Szovjetunió gazdasági és védelmi ereje erősítésének szentelte. Nagy figyelmet fordított az SZKP XXVI. kongresszu­sán, és az azt követő köz­ponti bizottsági üléseken ki­dolgozott irányvonal végre­hajtásának — a termelés in­tenzitása minden erővel tör­ténő növelésének, a tudomá­nyos-műszaki haladás meg­gyorsításának, a népgazda­ság irányítása tökéletesíté­sének, a káderek felelőssége, a szervezettség és a fegye­lem növelésének, a nép anyagi és szellemi színvona­la szakadatlan emelésének. Jurij Andropov jelentősen hozzájárult a szocialista kö­zösség országai sokoldalú együttműködésének fejlesz­téséhez, a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom egységének és összefor- rottságának szilárdításához, annak a harcnak a támoga­tásához, amelyet a népek szabadságukért és független­ségükért vívnak. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy ezekben a szomorú napokban a kom­munisták, az egész szovjet Havasi Ferenc, Korom Mi­hály, Németh Károly, Övári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bizott­ság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; Horváth István bel- ügy-, Pullai Árpád_közleke­dési, Várkonyi Péter külügy­miniszter, a Központi Bizott­ság tagjai és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának ve­zetője. Jelen volt Nyikita Darcsi- jev, a Szovjetunió magyar- országi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A delegációt a vnukovói repülőtéren Mihail Gorba­csov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Konsztantyin Ruszakov, a Központi Bizottság titkára és Leonyid Szmirnov, a Szov­takozott ki a mozgalom. 1943 novemberében már 700 ta­got számlált a Földművelő Munkásegylet. A helyi veze­tők már ezen az őszön meg­állapodtak Dobi Istvánnal, aki a Földmunkás Szakosz­tály országos vezetőjeként járt Vésztőn, hogy az egész országra kiterjedő földmun­kásgyűlést szervemének Vésztőn. Ezt követően alapos és szé­les körű szervező munka in­dult meg, melynek eredmé­nyeként 1944. február 13-ára összehívták a földmunkás­kongresszust. Az ország minden részé­ből több mint 1000 fő vett részt ezen a jelentős tanács­kozáson, ahol hitet tettek a független, szabad, demokra­tikus Magyarország, a bé­ke, a társadalmi haladás mel­lett.” nép még szorosabbra zárja sorait a párt lenini Központi Bizottsága, az SZKP Politi­kai Bizottsága körül, és ké­szek önfeláldozóan küzdeni a párt lenini bel- és külpoli­tikájának valóra váltásáért. A Központi Bizottság ülé­sének résztvevői mély rész­vétükről biztosították az el­hunyt családtagjait és hoz­zátartozóit. A Központi Bizottság Konsztantyin Csernyenko személyében megválasztotta az SZKP KB főtitkárát. Megválasztására a Politikai Bizottság megbízásából Nyi- kőldj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke tett ja­vaslatot. Az ülésen beszédet mon­dott Konsztantyin Usztyino- vics Csernyenko, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának ülése befejez­te munkáját. (Konsztantyin Csernyenko életrajzát lapunk 2. oldalán közöljük.) jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese fogadta. A magyar párt- és állami küldöttség hétfőn a kora es­ti órákban felkereste Jurij Andropov ravatalát a szak- szervezetek háza oszlopcsar­nokában, s néma kegyelettel adózott az elhunyt emléké­nek. A magyar küldöttség tag­jai koszorút helyeztek el a ravatalnál, majd ezt kcwető: en kifejezték mély részvétü­ket Jurij Andropov — a ravatalnál jelenlevő — csa­ládtagjainak, köztük fiának. Kádár János és Losonczi Pál hétfőn látogatást tett hazánk moszkvai nagykövet­ségén, és találkozott a nagy- követség vezető beosztású munkatársaival. Az előadó beszélt még az azóta eltelt időszak eredmé­nyeiről, végül hangsúlyozta: „Mi, akik ennek a harcnak továbbvivői vagyunk, fontos feladatunknak tartjuk forra­dalmi hagyományaink ápo­lását, &Tf ügy továbbvitelét, magasabb szinten való meg­valósítását. Ez a mai talál­kozó is ennek a folyamatnak egy láncszeme, amikor tisz­telettel adózunk az X. föld­munkáskongresszus emléké­nek.” Az egykori résztvevők ne­vében Hegyesi János, akkori füzesgyarmati küldött emlé­kezett a 40 évvel ezelőtti eseményekre. Az ünnepséget követően a párt-, az állami és a társadalmi szervek ne­vében koszorút helyeztek el a földmunkáskongresszus épületében levő emléktáblán. A koszorúzáson mintegy 500- an vettek részt. ÍN. A. Vasárnap is folytatódott a megfeszített küzdelem a hó­val. A honvédség, a közúti igazgatóság, és az üzemek nagy teljesítményű gépein több száz ember dolgozott. Munkájuknak azonban — legalábbis kezdetben — nem volt maradandó látszata, a tél újra építette a torlaszo­kat. A három főközlekedési út — ahol a legnagyobb erő­vel folyt a munka a 44- es, a 46-os és a 47-es álla­pota így óráról órára válto­zott. Hétfőn újabb erőket ve­tettek be, s valamelyest a szél is csendesedett. A meg­feszített munka eredménye­ként sokat javult a helyzet. A 44-es főúton a közúti igaz­gatóság és a honvédség gé­peinek a déli órákban sike­rült a Békéscsaba—Kondoros közötti 9 kilométer hosszú, 2—3 méter magas torlasz szétzúzása. A hófalak között egy keskeny nyomon meg­kezdődhetett a bentrekedt járművek kimentése. Amíg ezzel nem végeznek, addig a forgalmat nem engedélyezik. Végig felszabadították a Békéscsaba—Gyula közötti utat, kisebb konvojokban megkezdődött a napok óta itt veszteglő kamionok ki­vezetése. A 46-os út Mező- berény és a megyehatár kö­zött két nyomon lett járha­tó, úgyszintén a 47-es Békés­csaba és Szeghalom között. A Gyula—Békéscsaba— Orosháza vonaltól délre eső terület még mindig el van zárva a külvilágtól. Kedve­Szombat, kora este. A Tu­lipán utcában néhány perc­re megállítják a forgalmat. Az eligazítás nem tűr ké­sést. A páncélozott jármű­vek parancsnokai sorban vá­laszolnak a „Parancsot vég­rehajtani !” vezényszóra: „Értettem!” Röviddel később a kétél­tűek feldübörögnek, ezúttal békés harci feladattal — ke­nyeret és más élelmiszert szállítanak az éjszaka folya­mán a környező települé­sekre Békéscsabáról. A 8-as busz itt-ott türel­metlenkedő utasai talán nem sejtik, miért állnak ... 20 ÓRA A honvédségi járművek mokány, bajuszos parancs­noka jóvoltából felkapasz­kodunk az egyik lánctalpas­ra és a mögötte haladó GAZ—69-re. A mezőmegyeri elágazásig két teherkocsit és három személyautót számolunk össze. Gyalogosok tartanak kifelé, egy eltávozásra igyek­vő katona csak sapkáját fe­jéhez szorítva tudja egyben tartani felszerelését. A hatalmas kétéltű pördül egyet a háromszögben, a hely szűkös, így • gyufaszál­ként gyömöszöli a hó alá az útjelző táblát. Szabó Lajos főmérnök nyel egyet, a honvédségi jár­mű parancsnoka pedig meg­ígéri : kárpótlásul visszafelé kihúzzák az üzemmérnökség árokban álló teherautóját. 21 ÓRA Az URH-n nemrég arról tájékoztattak, hogy Csorvás és Békéscsaba között egy autóbusz került az árokba, de visszafelé jövet a sárga hókotró, s a védelme alatt ző viszont, hogy a városok és községek zömébe — a megyei tanács elnökének vasárnapi intézkedése nyomán —■ elju­tott a kenyér és a tej. Eb­ben jelentős érdeme van a néphadsereg katonáinak is, akik lánctalpasokkal, heli­kopterekkel közelítették meg az elzárt területeket. ösz- szességében tehát sikerült biztosítani a települések alapvető élelmiszerekkel tör­ténő ellátását. A megye valamennyi üze­mében hétfőn reggel, ha nem is teljes létszámmal, megkezdődött a munka, az iskolákban a tanítás. A vi­dékről bejárók zöme — biz­tonságos közlekedés híján — nem jutott el munkahelyé­re, mások viszont, mint pél­dául jó néhányan az üveg­gyáriak közül, haza sem tud­tak menni. Így ők álltak helyt távollevő munkatársa­ik helyett is. Az Orosházi Üveggyárban a termelésben nem volt fennakadás, a Gyu­lai Húskombinát viszont le­állt, mert nem tudtak alap­anyagot beszállítani. Az áramkimaradás miatt kri­tikus helyzetbe került a ma- gyarbánhegyesi keltetőállo­más mintegy 11 millió forint értékű naposcsibe-állománya. Elszállítására intézkedés tör­tént. Tegnap Békéscsabára tele­pült az Országos Mentőszol­gálat helikoptere. Elsőként egy súlyos égési sérüléseket szenvedett, tízéves gyereket vittek Orosházáról Szegedre. közlekedő kis furgon veze­tői már kiszabadított busz­ról beszélnek, így ismét út­irányt változtatunk. A 44-esen alig hagyjuk el az iskolacentrumot, majd egy jobb oldalt álló, már gazdájahagyott külföldi ka­miont, Wartburg piroslik az út közepén. Szinte hihetet­len, miként került ide. Gaz­dája serényen lapátol, lát­szik, maga is érzi, hogy túl bátor volt, s ha gyorsan nem szabadítja ki a kereke­ket, jó ideig fogságban ma­rad a kocsi. Kiderül, hogy alig pár száz méterre lakik innen, s valóban a család a leágazásnál birkózik a hó­vá] — már várják. Mégis, nem bátorság, több mint felelőtlenség az ilyen kalandozás — annál is in­kább, mert a beszorult au­tók akadályozzák a mentést, a hóekék útját. S hogy mivel jár, ha pél­dául a tejet szállító vonta­tónak kissé le kell térnie az útról? Érdemes lett vol­na a Wartburg vezetőjének Eligazítás Visszaérkezve továbbra is a megyében teljesít szolgálatot a helikopter. A három kriti­kus napon egyébként— feb­ruár 10., 11., 12-én — az egészségügyi szolgálat 106 beteghez tudott kivonulni, és ellátni őket, 13 esetben vi­szont az útviszonyok miatt nem tudtak kijutni, a kör­zeti orvosak azonban ellát­ták a betegeket. *** A lapzártakor kapott tájé­koztató szerint a 47-es főút­vonal teljes megyei hosszá­ban járható. A 44-es út Bé­késcsaba—Kondoros közötti szakaszáról a kamionokat ki­mentették. A Békéscsaba— Mezőberény, a Füzesgyar­mat—Szeghalom, a Füzes­gyarmat—Bucsa, a Békéscsa­ba—Doboz, a Békéscsaba— Szabadkígyós—Űjkígyós kö­zötti út járható. Valamennyi útvonalon azonban csak te­hergépkocsik közlekedését engedélyezik. Délen változat­lanul minden út járhatatlan. Az operatív bizottság ismé­telten felhívja a gépkocsi­tulajdonosok figyelmét, mi­előbb jelentkezzenek elha­gyott járművükért, mert gá­tolják a további mentést. Ami az autóbuszjáratokat illeti, Orosháza—Csorvás, Gyula—Sarkad—Zsadány, Kondoros—Szarvas, Mező- gyán—Geszt, Méhkerék— Kötegyán között a forgalom megindult. Mára várhatóan tovább bővül a helyközi já­ratok száma. S. F. megmutatni a reptér köze­pén árokba borult Rába Steigert és a tejestartályt tartalmazó pótkocsit! Ketten integetnek mellő­le. Természetesen a katonai lánctalpas azonnal „nyújtja” a kötelet. Nekirugaszkodik á Rába vezetője, Dihen Gábor „mozgatja” a gépet, de hiá­ba feszül a drótkötél, pörög a lánc. Egyszerre képtelenség föl­húzni mindkettőt. A csap­szeg azonban beszorul. Ka­lapács, feszítővas kerül elő, egyikük üti, másik feszíti, végül enged a szeg. Egy perc múlva az úton a tej­szállító. — A békési Egyetértés Tsz-ből vittük a tejet Gyu­lára, már visszafelé tartot­tunk, amikor ki akartunk kerülni egy kotrót, s máris jött a baj. Pedig ma még fordultunk volna egyet. Hiá­ba, kell a tej, legalább az legyen! — mondja Baji László, s hangjában ott van a bajba jutottak iránt érzett együttérzés. (Folytatás a 4. oldalról) A szerző felvétele Koszorúzás Jurij Andropov ravatalán Emlékünnepség Vésztőn Szombat éjszakai mentés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents