Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-10 / 7. szám
1984. január 10., kedd o Cikkünk nyomán... Ne pihenjen a gép! Lapunk múlt év december 2-i számában „A gép olykor megpihen” címmel közöltünk írást a battonyai Petőfi Tsz számítástechnikai tevékenységéről. Ebben a szövetkezet munkatársai megállapították, hogy a Videoton által gyártott, VT—20/A jelű kisszámítógép-rendszer sok gondot okoz. Műszaki színvonala nem teszi alkalmassá arra, hogy a téesz egész gazdálkodását átfogják vele, gyakran elromlik. Ezért rövidesen megszabadulnak a géptől, és más típust vásárolnak. Az írásra még a hónap végén válaszolt a Budapesten székelő, de országos hatáskörű termelőszövetkezeti közös vállalat, a Mező- gazdasági Ügyvitelszervezési Iroda. * * * Az első levél így szól: „Kedves M. Szabó Elvtársnő! Hivatkozva a battonyai Petőfi Mgtsz VT—20 számítástechnikai rendszeréről közölt cikkére, tájékoztatásul megküldjük a termelőszövetkezet főkönyvelőjének írt, Videotonnal egyeztetett levelünk másolatát. Elvtársi üdvözlettel: Rádi János igazgatóhelyettes.” * * * Idézetek a battonyai Petőfi Tsz főkönyvelőjének a MÜSZI által írt leveléből: „ ... sajnálattal értesültünk, hogy a termelőszövetkezet saját vállalkozásában kialakított VT—20-as számítástechnikai rendszerének működési zavarai milyen döntésre kényszerítették a termelőszövetkezet vezetését. Hasonlóan, mint egy éve tettük, most is felajánljuk tanácsadó, közreműködő, támogató munkánkat az anyagi és erkölcsi veszteség minimalizálása érdekében. Tesszük ezt, mert időközben a termelőszövetkezet közös vállalatunk egyik tulajdonosa lett. Nekünk pedig elsődleges kötelességünk szolgáltatásainkkal alapító tagjaink rendelkezésére állni. Az újságcikkben közzétett döntés végrehajtásának megkönnyítéséhez felajánljuk: 1. A Videoton—MÜSZI közös finanszírozásában kifejlesztett ügyviteli rendszereket. A korábbi ajánlatunknál lényegesen alacsonyabb áron, negyedéves adaptálási határidővel vállaljuk bevezetését, ha a termelőszövetkezet biztosítja a bevezetés személyi és technikai feltételeit. 2. Ha a bevezetés tsz-en belüli feltételei nem biztosítottak, közreműködünk a VT—20/A kisszámítógép értékesítésében, esetleg megvásároljuk azt. 3. Javaslatot adunk más géptípus kiválasztására. 4. Megbízás esetén vállaljuk a termelőszövetkezet információs rendszerének választott géptípusra történő tervezését és programozását. A MÜSZI-nél és partnereinél működő VT—20-as berendezésekről — a kezdeti műszaki zavarokon túljutva — napjainkra, a cikkben ismertetettnél jóval kedvezőbb kép alakult ki. E vélemény kialakulásában közrejátszik természetesen, hogy a budapesti, illetve a közelében kihelyezett gépeknél gyorsabb a Videoton vagy a gmk-szervizek munkája, és a szervezési, programozási feladatokkal vállalatunkat bízták meg.” * * * Az idézett levélrészletekből már első pillantásra kiderül, hogy a MÜSZI széles körű, korrekt javaslatokat tett a szövetkezetnek. S hogy mit fogad el a felsorolt ajánlatokból a Petőfi Tsz? A főkönyvelő, Frank Mihály tanulmányozta a MÜSZI levelét, majd úgy döntött, hogy megköszöni, de nem fogadja el a felajánlott segítséget. Arra hivatkozva, hogy a tsz-ben bevezetésre kerülő új számítás- technikai rendszer nem illik a MÜSZI fejlesztési programjába. Hogy helyesen döntött-e a Petőfi Tsz főkönyvelője, a továbbiakban figyelemmel kísérjük, s lapunk hasábjain is tudósítunk róla. Mindenesetre megnyugtató, hogy akad vállalat — a MÜSZI —, amely felfigyelt a tsz gondjairól szóló jrásra, s arra szövetkezeti közös vállalathoz méltóan válaszolt. M. Szabó Zsuzsa Atomerőművek az ezredfordulón A Nemzetközi Atomenergia-szervezet (IAEO) jelentése szerint 1982-ben a világ 12 országában 21 új atomerőművet kapcsoltak be az energiahálózatba (mintegy 18 ezer megawatt kapacitással), kettővel többet, mint 1981-ben. Az IAEO 24 tagországában 1982 végén ösz- szesen 293 atomerőmű volt üzemben, nem egészen 170 ezer MW összteljesítménynyel. Az atomerőművek részesedését a világ elektro- mosenergia-termelő kapacitásában 8 százalékra teszi a jelentés (1981 végén 7 százalék volt), az atomerőművekben előállított elektromos áram viszont 10 (egy évvel korábban 9) százalékát adja az egész világon ténylegesen megtermelt áramnak. Tervezési stádiumban 1982 végén 143 atomerőmű volt, körülbelül 138 ezer MW összteljesítménnyel. Többségük építésének kezdési időpontját különböző okokból még nem határozták meg. A jelenlegi bizonytalanságok ellenére az atomerőművi kapacitások 1985-ben 310 ezer MW-ra, az ezredfordulóra pedig 720—950 ezer MW-ra emelkednek. Ez 17, illetve 23 százalékos részesedést jelentene a teljes áramtermelő kapacitásban. Ahhoz, hogy ez teljesülhessen, a következő tíz évben további 400 ezer MW nukleáris kapacitás építéséhez kellene hozzáfogni. A nukleáris berendezések gyártásában Kanada, az NSZK, Spanyolország és az Egyesült Államok jelentős fölös kapacitással rendelkezik, más országok — így például India és a Szovjetunió — viszont növelni kénytelenek kapacitásaikat, hogy megfeleljenek fejlesztési programjaiknak. Képünkön egy 1000 MW teljesítményű szovjet atomerőművi energiablokk építését láthatjuk. Hél ország kukoricái vizsgáznak Számítógéppel értékelik a KGST Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében működő kuko- ricanemesítési koordinációs központjában a tavaly hét ország huszonegy kísérleti állomásán elvégzett kukori- canemesítési kísérletek eredményeit. Ezekben a napokban több tízezer adatot dolgoznak fel a martonvásári szakemberek, hogy megállapítsák: milyen fajták, fajtajelöltek közül válasszák ki a legjobbakat, azokat, amelyeket további kipróbálásra, termesztésre javasolnak. A programban együttműködő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — célja az, hogy a jelenlegieknél értékesebb, nagyobb hozamú hibridekkel bővítsék a takarmánybázist, fejlesszék, korszerűsítsék a termesztési technológiát és a vetőmag-szaporítást. Az ökológiai kísérletek során azt vizsgálják, hogy a különböző hibridek közül melyek felelnek meg leginkább az egyes országok környezeti adottságainak. A koordinációs központ hároméves fennállása alatt máris több közös kukoricafajta született; a legeredményesebb a magyar és az NDK-beli nemesítők együttműködése, de új hibridek születtek a magyar—szovjet, a magyar—jugoszláv, a szovjet—NDK és az NDK— jugoszláv együttműködés nyomán is. Épül a kokszolómü A Dunai Vasmű, s egyben a magyar vaskohászat legnagyobb beruházása á 10 milliárd forintért épülő új kokszolómű, amely a tervek szerint 1986-ban már termelni fog, bár a munkálatokkal jelenleg késésben vannak. Az állami nagyberuházásként épülő új kokszolóműre 1984-ben másfél milliárd forintot fordítanak; az üzem minden létesítményére megvan már a kivitelező. A másik legfontosabb beruházás a salakhányó-feldolgozó építése. A munkák befejezésére az idén 270 millió forintot fordítanak, a tervek szerint az üzem november-decemberben már egész teljesítményével dolgozik. Mérlegen az agrárértelmiség Mennyit keres és hogyan él? Mennyit keres és hogyan él az agrárértelmiség? Az elmúlt években több vizsgálat próbált választ keresni a kérdésre, jelezve a téma iránt megnyilvánuló érdeklődést. A fokozott kíváncsiság érthető. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézetének felmérése szerint ugyanis, annak ellenére, hogy a 34-35 éves agrármérnökök magasabb havi jövedelmet, beosztást tudnak elérni, mint a népgazdaság más ágaiban dolgozó, hozzájuk hasonló korú diplomás fiatalemberek, az agrárértelmiség társadalmi presztízse még ma is viszonylag alacsony. A közvélemény szemében az orvos, a jogász vagy a középiskolai tanár még ma is rangosabb, mint az agronómus. S mégis — ez egy újabb ellentmondás! — már évek óta többszörös túljelentkezés tapasztalható az agráregyetemeken, s hovatovább több városi származású fiatalt vonz ez a pálya, mint falusit. Vajon mi rejlik emögött, milyen körülmények között él és dolgozik az agrárértelmiség ? Ami a több pénz mögött van Még ha a falusi élet, a mezőgazdasági munka körülményei az elmúlt években mérhetően fejlődtek is, a mezőgazdasági termelésben pályát kezdők, vagy a pálya kezdeti szakaszán tartók élet- körülményei eltérnek az országos átlagtól. Lugossy Györgynek, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársának vizsgálatai szerint például az országos 67 százalékos aránnyal szemben, az azonos korú fiatal termelőszövetkezeti vezetők 99 százaléka házas. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a kisebb településeken úgyszólván lehetetlen — szaknyelven szólva — a nem formalizált kapcsolatokat fenntartani. A szabados legényélet ugyanis olyan ellenszenvet vált ki, hogy esetleges termelési konfliktusnál ezt a tényt a falusi közvélemény (ami az esetek többségében azonos a tsz-ével), azonnal a vezető ellen fordítja. És könnyen kitelik az esztendő! A statisztikai adatok szerint a pályakezdő agrárdiplomások 3-4 ezer, az átlagos agrármérnökök pedig 9-10 ezer forint a havi jövedelme. Ehhez járul még a tsz- ekben a prémium, a nyereségrészesedés és persze a háztáji gazdaság hozadékais. Kétségtelen, hogy mindez észrevehetően magasabb juttatás, mint amennyit a népgazdaság más területein dolgozó értelmiségiek el tudnak érni. Az átlagosnál nagyobb jövedelem mérlegelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdaság olyan üzem, amelynek az égbolt a teteje. Vagyis az át- * lagosnál rosszabbak a munkafeltételek, hosszabb a munkaidő és így tovább. A falun élő agrárértelmiség jövedelmének az átlagosnál kisebb hányadát költi szolgáltatásokra, a városiaknál kevesebbet ad ki kulturális célokra és az alapvető higiéniai igényeket meghaladó vásárlásokra. Ennek legfőbb oka: a keresett árucikk a legtöbbször nem kapható a lakóhelyén. Mit ad a háztáji? A termelőszövetkezeti fiatal vezetők anyagi helyzetét az Agrárgazdasági Kutató Intézet a házastársi keresetek felmérésével pontosította. A 30 éven aluli vezetők házastársainak jövedelme — akik jobbára egyszerű irodai munkát végeznek — 1500— 3000 forint között mozog. A házastársi jövedelem mellett a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmét a háztájiból eredő mellékjövedelem egészíti ki. A háztáji gazdaságból származó bevétel egy esztendőben a vezetők többségénél minden korcsoportban 10 ezer forint alatt marad, vagyis hasonló mértékű a népgazdaság más területein dolgozók mellék- jövedelméhez. Semmilyen mélységű jövedelemelemzés nem feledtetheti azonban az életszínvonal egyéb összetevőit, a fogyasztásét, a lakáshelyzetét, az infrastrukturális ellátottságét és így tovább. A 25 éven aluli pályakezdő tsz-vezetők háromnegyed része a szüleinél, illetve kisebb hányaduk albérletben, munkásszálláson lakik. A 25 éven felülieknél azonban ugrásszerűen megnő a szolgálati lakással rendelkezők aránya, és egyre többen rendelkeznek saját családi házzal is. A termelőszövetkezetek nagyobb része az agráregyetemekről érkező kedvezményes építőanyag-, fuvar- és egyéb juttatásokkal, szolgáltatásokkal, kölcsönökkel támogatja a lakásépítésre vállalkozókat. Más megoldás úgyszólván nem létezik. A szövetkezeti, netán tanácsi lakás úgyszólván ismeretlen fogalom. Hiányszakmák Közismert, hogy a tsz-ek- ben a közös eredmény és a személyes érdekeltség szoros, közvetlen kapcsolatban van egymással. Ezért — mint ahogy Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egy interjúban kifejtette — minden a termelést növelő vagy azt gazdaságosabbá változtató eljárás tárt kapukat talál. Mi több, a tanultakhoz vagy lehetőségekhez képest elmaradó termelési színvonal emelése kimondva-kimon- dátlanul az agrárértelmiség munkaköri kötelessége. És ez nem szólam! Ha nagyobb a termés, nagyobb a fizetés. Persze ugyanilyen gyorsan el lehet veszíteni a prémiumot is. Egy-egy fejlesztési elképzelés elfogadtatása, a végrehajtásra való mozgósítás az, amit az agrárértelmiség önmegvalósításának nevezhet. És akinek diploma van a zsebében, annak erre nagyobb a lehetősége. Persze az agrárértelmiség már nem egyenlő az agrármérnökkel. Az ötödik ötéves terv időszakában évente csaknem kétezer agrármérnököt avattak. Nem is any- nyira belőlük van sok, mint inkább az agrárterületen dolgozó egyéb értelmiségből kevés. Például sok középvégzettségű irányítóra lenne szükség, nem beszélve az olyan hiányszakmákról, mint az energetika, az áruforgalmazás, az élelmiszer-feldolgozás stb. Nem arról van szó, mintha e szakmákból keveset képeznének, hanem inkább arról, hogy az ilyen diplomásnak nemigen aka- ródzik vidékre menni! Igaz, a falura települők életkörülményei sok esetben rosszabbak a városiakénál. Más kérdés azonban, hogy napjainkban messze túlértékelik a városok nyújtotta lehetőségeket. Bonyhádi Péter Egy szakma nem szakma Nálunk a dolgozók zöme szakmunkás. Ezt ma már az üzemek többsége elmondhatja magáról, de azt csak kevesen, hogy a mi munkásaink két, sőt három szakmában is járatosak. Egy szakma a jelenlegi gazdasági körülmények között egyre inkább kevésnek bizonyul. Ne termékben, hanem kapacitásban gondolkodjunk •— hangzik mind gyakrabban a termelőknek szóló figyelmeztetés.. Vagyis a kapacitást, az összegyűlt emberi tudást, és a meglevő eszközöket kell olyan formába, végtermékbe önteni, hogy eladható, jól eladható legyen. A rugalmas alkalmazkodás a dolgozótól éppúgy elvárható, mint az üzemtől: ha esztergálni kell, esztergáljon, ha hegeszteni, hegesszen. Magától értetődő, ilyen háttér mellett megnő a több szakmával rendelkezők becsülete, és ezzel együtt a különféle át-, tovább- és kiegészítő szakmára képző tanfolyamok szerepe. Természetesen a jogi szabályozás is igyekszik alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, hogy megkönnyítse, egyszerűbbé tegye a második szakmára felkészítő tanfolyamokat. Ennek jegyében született a Művelődési Minisztérium 14/1983. (VI. 29.)-i rendelete a felnőttek szakmunkásképzéséről. A második szakmára átképző tanfolyamot ez a rendelet igen megkönnyítette: nem kell közismereti tárgyakat oktatni, és rövidebb lett a kurzus. Közismert, hogy az új szakmát tanulók átképzési támogatásban részesülhetnek, de csak vállalati átcsoportosítás esetén. Ha vállalaton belül történt az átcsoportosítás, a jelenlegi szabályozás szerint, támogatás nem jár. Noha az éppoly fontos és indokolt lenne ilyen esetekben is. Annál inkább, mivel az üzemek nem szívesen adják át dolgozóikat. (Működik önfenntartási ösztönük, nem akarnak elfogyni. És ki tudja, mit hoz a jövő, egy hirtelen fellendülés fényében fájó hiány lehet még a munkaerő.) Könnyítést jelent júniustól, hogy az átképző tanfolyamokon való részvételhez nem szükséges gyakorlati idő. Egyszerűsödött a kiegészítő szakmára képző (ugyanaz az alapszakma, például esztergályos, de más leágazás, köszörűs, marós stb.) tanfolyam: az elméleti és gyakorlati oktatás itt csak azokra az ismeretekre terjed ki, amelyek a már elsajátított, illetve az elsajátítandó szakma tananyagában különböznek. A tanfolyam szervezésében előnyt élveznek a nagyvállalatok, ahol különösebb nehézség nélkül összejön egy kurzusra való „hallgató”. A kisebb üzemek szórványigényeit nehezebb kielégíteni. Nagyobb munkát, szervezést, koncentrálást kíván az oktatás. így a második, harmadik (sokadik) szakmára képzés szervesése, koordinálása, a megyei tanács szakigazgatási szerveinek a feladata. Ezért a jogszabály szerint a megye területén gazdálkodó minden munkáltatónak (telephelynek is) a tanévet megelőző év — jelen esetben 1983 — december 31-ig meg kell küldenie a felnőttek szakmunkásképzésére vonatkozó tervét a megyei tanácshoz, aki maga is hirdethet, kezdeményezhet tanfolyamot. A jelzett időpontig azonban mindössze egy ilyen terv érkezett a megyei v tanácshoz; egy budapesti cég itteni telepéről. Vajon tényleg ilyen jól állunk szakmunkásokkal, vagy csupán elkerülte a többi néhány száz üzem figyelmét a jogszabály? Szatmári Ilona