Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-06 / 4. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. JANUAR 6., PÉNTEK Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 4. SZÄM Ipari aktívaSlés Békéscsabán A hagyományoknak megfelelően, a több év óta jól bevált gyakorlatot követve teg­napra évindító aktívaértekezletet szerve­zett a megyei pártbizottság az iparban, építőiparban, közlekedésben, kereskede­lemben és szolgáltatóiparban tevékenyke­dő vállalatok, szövetkezetek vezetőinek, pártvezetőinek. Békéscsabán, a tégla- és cserépipari vállalat kultúrházába a megye minden részéből érkeztek a meghívottak, hogy meghallgassák az elmúlt évi munka értékelését és az idei feladatokat. Dr. Szabó Sándor, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese köszöntötte a részt­vevőket és az elnökség tagjait, majd át­adta a szót az aktívaértekezlet előadójá­nak, Csatári Bélának, a megyei pártbizott­ság titkárának. Csatári Béla beszéde Csatári Béla beszédének bevezető részében áttekintet­te az 1978-as KB-határozat óta elért eredményeket. Ez alatt az öt év alatt jelentős, történelminek nevezhető si­kereket értünk el: megőriz­tük az ország fizetőképessé­gét, megállítottuk az eladó­sodás folyamatát, a külke­reskedelmi áruforgalomban jelentős aktívumot értünkéi, sikerült megtartani a vásárló­erő és az árualap egyensú­lyát. A takarékosabb gazdál­kodás eredményeként a kő­olaj-felhasználást 20 száza­lékkal, a fűtőolaj-felhaszná­lást 40 százalékkal, a fenyő­fűrészáru felhasználást 25 százalékkal csökkentettük. Az előadó foglalkozott az 1983-as gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának értékelésével is. Elmondta: a Központi Bizottság megálla­pítása szerint népünk ki­egyensúlyozott politikai lég­körben eredményesen dolgo­zik. Népgazdaságunk a romló külső feltételek és a mező- gazdaságot sújtó aszály el­lenére a fő célokat megkö­zelítve fejlődik. Kiviteli többletünk meghaladja az 1982. évit, az ország fizetési kötelezettségeinek eleget tett. Megyénk múlt évi gazda­sági fejlődését elemezve a megyei pártbizottság megál­lapította, hogy összességében a népgazdaságéval azonos tendenciák érvényesültek, azzal az eltéréssel, hogy az ipari termelés volumene az országos átlagnál jobban nőtt, ugyanakkor a mező- gazdaság aszály miatti kiesé­sei is nagyobbak az országos átlagnál. Beszéde további részében Csatári Béla az ország idei népgazdasági tervét elemez­te, majd részletesen értékel­te — a megyei pártbizottság határozata alapján — a me­gye 1983. évi gazdaságpoliti­kai feladatainak teljesítését. Ismertette azt a pártbizott­sági megítélést is, mely a megye iparának elmúlt 22 évi fejlődésére vonatkozik. Ezt követően Csatári Béla rátért a megye ipara, keres­kedelme, közlekedése és hír­közlése előtt álló feladatok ismertetésére. Elmondta: — A megyei pártbizottság határozata alapján az 1984. évi gazdaságpolitikai felada­tok középpontjában a gazda­sági egyensúly megszilárdí­tásához és az elért életszín­vonal védelméhez való hoz­zájárulás fokozása áll. A pártbizottság úgy ítéli meg, hogy a megye gazdaságának múlt évi teljesítménye, a rendelkezésünkre álló erő­források, meglevő tartaléka­ink elegendő alapot adnak az országostól kissé maga­sabb előirányzatok elérésé­hez is. Az iparban egy-két százalékos, a mezőgazdaság­ban 0,5—1,5 százalékos növe­kedést tervezünk. (A mező- gazdaságban az 1982. évet kell viszonyítási alapként fi­gyelembe venni.) Ez a növe­kedési ütem konkrétan azt jelenti, hogy — összehason­lítható árakon számolva — az iparban mintegy 300—600 millió, a mezőgazdaságban pedig mintegy 100—300 mil­lió forint értékű termelésnö­vekedésre van szükség. Az aktívumhoz való hoz­zájárulásunk feltétele, hogy az import anyagok, az ener­gia felhasználása ne növe­kedjen és összesen mintegy 500 millió forint exportnö­vekményt, ezen belül 200— 300 millió forintnak megfe­lelő konvertibilis árbevétel­növekményt érjünk el. A feladatok megvalósításá­nak eszköze a jobb minő­ségre való törekvés, a ter­melékenység növelése, a jö­vedelmezőség javítása, ösz- szességében a gazdaság min­den területén a hatékonyabb termelés. Megítélésünk sze­rint célkitűzéseink teljesíté­se azon múlik, hogy meny­nyire leszünk képesek a dol­gozó kollektívákkal megér­tetni, elfogadtatni, hogy elő­rehaladásunknak csak egy le­hetséges útja van és ez a szervezettebb, fegyelmezet­tebb, jobb munka. Az ipar előtt álló felada­taink meghatározásakor, a végrehajtás során azzal kell számolnunk, hogy belátható időn belül, míg az ország a nehéz helyzetből ki nem jut, lényeges iparszerkezetet mó­dosító fejlesztéssel nem szá­molhatunk. A jelenlegi hely­zetben legfontosabb feladat a meglevő lehetőségeink, a rendelkezésre álló munka­erő, eszköz jobb kihasználá­sával, szükség szerinti át­csoportosításával biztosítani az ipar progresszív ágazatai­nak fejlődését. Kiemelt figyelmet kell for­dítani a megye sajátos ipar­ágazataira: a szénhidrogén- kutatásra, a termelés fejlő­désére, infrastrukturális fel­tételeinek megteremtésére, a megkezdett gázprogram vég­rehajtása érdekében a helyi erőforrások koordinálására, a kivitelező, üzemeltetői kapa­citások biztosítására. Élelmiszeriparunk fejlesz­tését a megyében megter­melt növekvő mennyiségű mezőgazdasági nyersanyag feldolgozása indokolja. Az építőanyag-ipar fejlesztését lehetőségeink, valamint a belföldi igények jobb kielé­gítése teszi szükségessé. A gépiparban a mezőgazdasági gépgyártásra, a járműprog­ramhoz kapcsolódó részegy­séggyártásra, a híradástech­nikára és a háttéripari tevé­kenységek dinamikusabb fej­lesztésére kell az erőinket összpontosítani. Iparunk jövőbeni távlati fejlődése szempontjából le­hetségesnek és indokoltnak tartjuk azokat a fejlesztése­ket, amelyek érzékelhető szerkezetátalakulást, korsze­rűbb gyártási kultúrát ered­ményeznek. Különösen fon­tosnak tartjuk a gépiparhoz, a műszeriparhoz és az elekt­ronikai iparhoz kapcsolódó új tevékenységek kifejlesz­tését, meghonosítását. Lehe­tőséget látunk a szénhidro­gén és mezőgazdasági alap­anyagok feldolgozására épü­lő eljárások bevezetésére is. E távlati céljaink megvalósí­tásához a közeljövőben kell a fejlesztés anyagi alapjait megteremteni. Ehhez a feltételeink saj­nos nem kedvezőek. A vi­lágpiaci helyzet változásá­ban a közeli időben nem várhatunk kedvező fordula­tot. Nem tehetünk mást, al­kalmazkodni kell a piaci kö­vetelményekhez, ha nagyobb eredményeket, több fejlesz­tési lehetőséget akarunk. Az alkalmazkodás legfontosabb módja a gyártmányszerkezet versenyképességének állandó fokozása. A versenyképesség akkor növelhető, ha tovább növeljük az élőmunka ter­melékenységét, javítjuk be­fektetéseink kihasználtságát, mérsékeljük a termelés anyag- és energiaigényét és a tőkés importtól való füg­gését, és növeljük terméke­ink műszaki színvonalát és minőségét. Mindezek együtt eredményezik termékeink ja­vuló exportképességét. A szűkös lehetőségek, a magasabb követelmények kö­zepette egyre nyilvánvalóbbá válik a termelő egységek egymásrautaltsága, az együtt­működés kiszélesítésiének fontossága is. Az ágazati irá­nyítás és a megyei pártbi­zottság kezdeményezésére a vállalatok, szövetkezetek kö­zötti szorosabb együttműkö­dés kialakítása megkezdő­dött. Az építőanyag- és épí­tőiparban már korábban lét­rejött, a gépiparban most alakult ki az együttműködés szervezeti formája. Hasonló rendszer létrehozását a köny- nyűiparban is indokoltnak tartjuk. A szűkös források mellett csak jól összehangolt és ésszerű fejlesztések, re­konstrukciók megvalósításá­ra van lehetőség. Tudomá­sul kell vennünk, hogy min­denütt és mindenki nem fej­leszthet. Nem elég a korsze­rű technika, egyre több szak­ismerettel rendelkező mun­kásokra is szükség van. Fon­tos követelmény, hogy a szakemberképzés rugalma­sabban igazodjon az igé­nyekhez. A szükséges felté­telek megteremtésében az üzemek is adjanak több se­gítséget. A megyében az ipar szá­mára tudományos kutatóbá­zis megteremtését tartjuk in­dokoltnak. Ez az iparral szemben támasztott igények jobb kielégítése céljából szükséges. A hatékonyabb (Folytatás az 5. oldalon) Mindössze 20 hónap alatt — és határidő előtt — elkészült Szeghalmon a Fővárosi Ruhaipari Vállalat új fehérnemű- üzeme. Az elmúlt év december 15-i műszaki átadást köve­tően a régi telephely gépeit áttelepítették az új, modern üzemcsarnokba. Tegnap — csütörtökön — délelőtt a vállalat és a város illetékes szakembereinek jelenlétében üzembe helyezték az új létesítményt, ahol január 9-én reggel meg­kezdődik a munka Fotó: Veress Erzsi Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács átte­kintette a fogyasztói szolgál­tatások szervezeti korszerű­sítésének helyzetét. Megál­lapította, hogy az eddig vég­rehajtott szervezetkorszerű­sítési intézkedések eredmé­nyesek voltak. Ugyanakkor kötelezte az illetékeseket a fogyasztási szolgáltatások szervezeti korszerűsítésének meggyorsítására, hatéko­nyabb segítésére. A kormány két, energiael­látást érintő kérdésben foga­dott el rendeletet. Jóváhagy­ta a helyi jelentőségű föld­gázforrások hasznosítását előmozdító jogi szabályozást. Intézkedett az alapellátás fe­letti villamosenergia-igények gyorsabb kielégítése érdeké­ben közületi, illetve lakossá­gi hálózatfejlesztési hozzájá­rulás bevezetéséről, s meg­állapította ennek mértékét. A Minisztertanács a le­ányvállalat-alapítás jogát — a lakás- és kisszövetkezetek kivételével — valamennyi szövetkezeti formára kiter­jesztette. A leányvállalatok­ra vonatkozó általános ren­delkezések érvényessége mellett a szövetkezeti leány- vállalat alapítása és meg­szüntetése, valamint gazdál­kodásának figyelemmel kí­sérése a szövetkezet testületi szerveinek feladata. Az új leányvállalatok hozzájárul­hatnak a létesítők közös va­gyoni alapjaihoz, és részesül­hetnek is azokból. A kormány módosította a mezőgazdasági szakcsopor­tok alakításáról szóló ren­delkezéseket. A jövőben mód nyílik arra, hogy élelmiszer- ipari és szövetkezeti válla­latok is kezdeményezzék mezőgazdasági szakcsopor­tok alakítását. A Minisztertanács áttekin­tette az iskolarendszerű technikusképzés bevezetésé­nek előkészítésére eddig tett intézkedéseket. Megállapí­totta, hogy az ütemtervhez viszonyítva egyes részterüle­teken elmaradás mutatkozik. Kötelezte az érdekelteket a képzés bevezetéséhez szük­séges előkészítő munkálatok meggyorsítására, a további intézkedések késlekedés nél­küli megtételére. A kormány áttekintette az országgyűlés decemberi ülés­szakán elhangzott képviselői javaslatokat. Kötelezte a minisztériumokat és az or­szágos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg az indítványok meg­valósításának lehetőségeit, és az eredményről tájékoztas­sák az országgyűlés elnökét, valamint a javaslatokat te­vő képviselőket. (MTI) Sa jtAlájé koztatA a tíízkármegállapitás űj rendszeréről A tűzkármegállapítás új rendszerét vezette be január 1-től a Tűzoltóság és az Állami Biztosító: kölcsönö­sen értesítik egymást a tűz­esetekről — függetlenül at­tól, hogy azt melyik szervhez jelentették be —, a kárfelvé­telt pedig minden esetben a biztosító szakemberei vég­zik. Héra Attila tűzoltó ezre­des, a BM Tűzoltóság orszá­gos parancsnokának helyet­tese és Novák Imre, az Álla­mi Biztosító lakossági va­gyonbiztosítási igazgatója tegnap a Magyar Újságírók Szövetségében tartott közös sajtótájékoztatóján egyebek között elmondották: erre a kölcsönös. megállapodásra azért volt szükség, mert ed­dig a tűzkárokat a két in­tézmény egymástól függetle­nül, külön-külön mérte fel. 1982-ben például a tűzoltó­ság 445 millióra becsülte a tűzkárokat, ám a biztosító 764 millió forintot fizetett ki. A tűzesetek okainak fel­tárásában, körülményeinek vizsgálatában természetesen továbbra is a tűzoltóság az illetékes hatóság, a kárfelvé­telt azonban minden esetben a biztosító szakemberei vég­zik majd. Ezzel megszűnik a párhuzamos adatszolgáltatás, s azonos érték jelenik meg a tűzeseteket követő különböző eljárások, az esetleges fele- lősségrevonás során. Eddig a károsultaknak megvolt az a „lehetőségük”, hogy más értéket jelentet­tek a tűzoltóhatóságoknak, és más követelésük volt a biztosítóval szemben. Szá­mos esetben éltek is ezzel vállalatok, és állampolgárok egyaránt, hiszen érdekeik ezt diktálták. A jövőben egyetlen kárbejelentő lapot töltenek ki, amelynek egyik rovatába írják be a káro­sult által becsült kárt, s en­nek egy példányát a tűzol­tóság és a biztosító kölcsö­nösen megküldi egymásnak. Ha olyan tűzeset történik, amelyet az állampolgárok ol­tanak el, akkor vagy a tűz­oltóságnál, vagy az Állami Biztosító fiókjánál utólag kell azt bejelenteni, a kár­felvételt pedig ekkor is minden esetben a biztosító szakemberei végzik majd eL A kár kifizetéséhez a ható­sági bizonyítványt — az ed­digi gyakorlattól eltérően — a tűzoltóság hivatalból kül­di meg a biztosítónak.

Next

/
Thumbnails
Contents