Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-27 / 22. szám

o

1984. január 27., péntek

Az IME-seknek vizsgázni kell

Szórakoztató zenészek az új követelmények előtt

A vendéglátásban az elmúlt egy-két évben bekövetkezett viharos gyorsaságú gazdasági változás kétségkívül a szórakoztató zenészeket érte a legváratlanabbul. Annak ellenére, hogy szakmaiérdekvédelmi szervezetük, az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK) időben és nagy körültekintéssel hívta fel a zenészek figyelmét a várható követelmények megváltozására is. Segíteni sohasem késő: ez vezérli most is az OSZK vezetőit. Hiszen a különböző szintű előadói kategóriákkal rendelkező zenészeken kívül szép számmal vannak olyanok is, akik csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkeznek (ezt nevezik IME-nek), s főállásban valamely vendéglátóipari egységben dolgoznak. Megyénkben a több mint hatszáz IME-s zenész közül 240- en vannak ilyenek. S a türelmi idő lejárt... Hajdú Antal, az OSZK megyei kirendeltségvezetője adott tájékoztatást az IME-k meghosszabbításának lehetőségéről.

— Legutóbb 1976-ban vizsgálták felül az ideiglenes engedélyeket. Azóta alaposan megváltozott a helyzet, alapjaiban mások, magasabbak a követelmények. Elsősorban művészeti-esztétikai vonatkozásokban. Aki maradni akar, a szórakoztató zenéből szeretne megélni, annak sokkal többet és magasabb színvonalút kel] nyújtania.

A szakmai felülvizsgálatra, a kötelező vizsgára március 5. és 31. között kerül sor megyénkben is. Az elmúlt napokban minden érintett megkapta a vizsgára szóló jelentkezési lapot, amelyet január 31-ig kell visszajuttatnia a kirendeltséghez. Aki ezt nem teszi, annak nevét törlik a zenészek listájáról. Legközelebb csak 1985 nyarán lesz alkalom vizsgára,

engedélyezésre. Az új ÍME — amennyiben ismét nem sikerül kategóriát szereznie a zenésznek — négy évre szól. A vizsgáztatás alól csak az ötvenedik életévüket betöltötték kaphatnak felmentést.

— Ahhoz, hogy minél többen megfelelhessenek, a ki- rendeltség megyei stúdiót szervez már évek óta. Az idei zongora, dob és gitár tanszakán mégis csak negyvenötén tanulnak. Tudomásom szerint a vizsgáztatás igen szigorú lesz, a mércét joggal emelték magasra. Ügy hiszem, az IME-sek sikeres vizsgáztatásához az is elengedhetetlen, hogy a munkaadók — a vendéglátóipari vállalatok, ÁFÉSZ-ek — is segítsék felkészülésüket, ösztönözzék őket.

A legnehezebb dolguk a népi zenészeknek van, hiszen mind több vendéglátó egység a könnyűzenei műfajban is járatos zenészeket, együtteseket keresi. S mondjuk ki: egyre több a zenész, egyre kevesebb az elhelyezkedési alakalom. A vendéglátó egységek válogathatnak. Nyilván a képzettebb, a több műfajban járatos zenész jut dobogóhoz.

(N. L.)

Heten egy ellen ? Q

A muronyiak nevében — névtelenül

Tejfehér köd telepedett a falura. Olvad, tócsákat kerülgetve lépegetek a Petőfi utcában. Milyen ember lehet ez a tüzépes? A levél nem valami hízelgő. Becsapja a muronyiakat. olykor 3—4 mázsa szénnel is kevesebbet mér. Ha reklamálnak, még neki áll följebb. Kiabál, kizavarja a vevőket a telepről. Nem csoda, hogy meggazdagodott. Házat épített a fiának, a lányának 50 ezer forint értékű bútort vett, magának meg új kocsit. Hét név egyetlen kéztől, a község összes lakója nevében. Első a sorban id. Molnár László.

Laci bácsi kételkedik

A másik udvarban rettentően csahol a kutya. A zajra előjön a ház asszonya, és a férje elé vezet. Konyhaféle helyiség, ahol hellyel kínál. A falon csicsás falvédő, fényképek. A gazda szikár ember, kockás ingét begombolva viseli. A feleség az ajtóban áll. Felolvasom a levelet, de nincs türelmük kivárni a végét. A néni szólal meg elébb:

— Mi soha nem jelentettünk fel senkit, azzal sem törődünk, hogy ki miként él, mit épít. Az uram 2800 forint nyugdíjat kap, nincs kidobni való pénzünk.

— Ez azt jelenti, hogy Szabó István becsapta magukat? — fordulok Laci bácsihoz.

— Várjon csak, elmondom sorjában. Tavaly tavasszal hoztak a telepről 10 mázsa fát. Keveselltem. Fogtam magam, és megmértem a saját mázsámon. Szűk 100 kiló híja volt. Később, amikor lerakták a szenet, otthon ismét elővettem a mérleget. A papíron 11 mázsa 10 kiló szén szerepelt, a valóságban viszont pontosan két mázsával volt kevesebb. Pedig akkor éjjel esett, és a port is belemértem az utolsó szemig.

— Miért nem reklamált azonnal a telep vezetőjénél?

— Mert nem találtam sehol. Harmadszorra megleltem. Kérdeztem tőle: te, Pista, jó ez a mázsa? Velem rendesen beszélt. Szó, szót követett. Végül tudakolta, hogy akkor mennyit akarok fizetni. Természetesen any- nyit, amennyit én mértem. Beleegyezett.

— Másnak nem panaszkodott?

— Dehogynem. Elmondtam a tanácselnöknek is, hogy mi bánt, de azt válaszolta: ez nem az ő hatásköre. Menjek Hadabásnéhoz, az ÁFÉSZ ügyintézőjéhez. Akkor tudtam meg, hogy a szövetkezet is vizsgálja az ügyet, mert valaki a ME- SZÖV-nek is írt levelelet.

Elgondolkozva markolom a kapu jeges kilincsét. Az asszony hangja felriaszt:

— Ott, a túloldalon, a zöld kerítéses házban lakik özv. Bak Jánosné. Neki is volt valami nézeteltérése a tüzépessel.

Fekete fejkendős, középkorú asszony nyit ajtót. Pénztárcájából cédulát húz ki, és elém teszi.

— Láthatja, november elején vettünk 12,5 mázsa szenet. A főiskolás fiam éppen itthon volt. Elő a mérleget és a kannát. Körülbelül két mázsa híja volt.

— Azelőtt is megmérték itthon a tüzelőt?

— Soha. Tudja, nem szeretem a botrányt.

— Most miért szedték elő a mázsát?

— Lenkesné, az egyik fiatalasszony felkeresett, és elmondta: többen panaszkodnak, hogy kevesebb a szén. Nézze, én nem vagyok milliomos. Egy éve halt meg a férjem, kevés a nyugdíjam.

— Haragszik Szabó Istvánra?

— Én? Ugyan, valamikor együtt táncoltunk a bálban.

— Nem tudja ki írhatta a levelet?

— Fogalmam sincs róla.

Az ügyintéző nem kertel

A falu központja kihalt. Egyetlen sárga autóbusz áll az út szélén. A fényes hid- roglóbusz hideglelősen nyúlik a magasba. Szemben, a felvásárlótelep irodájának ajtaján rozsdás keresztvas lóg. Félve lépek be, hátha rám dől az épület. Nézem a hámló meszet, a seprűt a sarokban, a koszos falat, a kopott székeket. Hadabás Antalné, a békési ÁFÉSZ ügyintézője kalapban ül a nagy asztalnál. Csöppet sem lepődik meg, amikor Szabó István felől érdeklődöm.

— Hozzám is jöttek, hogy

állítólag rossz a mázsa a tüzelő- és építőanyag-telepen. Nem kertelek: sokan

haragszanak a tüzépesre. Szerintem nem jó kereskedő, megsérti az embereket. Egyébként mindig rendesen elszámolt. Csak a modora ... És azt sem szabad elfelejteni, hogy sokáig a tanácsnál dolgozott, az adóügynél. Talán azért sem kedvelik túlságosan.

Ámulok, mint akit kétszer pofonvágtak. Kísért a múlt, vagy ennek semmi köze az egészhez? Ki felel erre? Talán .. . Reménykedek, amikor meglátom az ajtóban Buzgán Mihály tsz-nyugdíjast, a községi pártvezetőség titkárát. ölébe ejti a szatyrát, és leül az asztal végéhez.

— Engem hivatalosan senki sem keresett meg ebben az ügyben, csak hallottam róla. Ezért nem is néztem utána. Ha igaz, nagyon szomorú. Én személy szerint mindig megbíztam Szabó Pistában és a fuvarosban is. Itt nőtt fel a faluban, hivatalnok ember volt. Igaz, alacsony képzettségű. Nem elég jó kereskedő, vagy mégis az?

Juci néni intézkedik

Megint egy kutya, immár a Rákóczi utcában. Hatalmas állat, láncon. Egy ugrás és átharapná a torkomat. A szép, nagy családi ház előszobájában Lenkes Istvánná dicsekszik a kézimunkáival. Nemcsak a falra, hanem eladásra is jut belőlük. A tágas konyhában pici lány totyog. A fiatal- asszony nekidől a hatalmas cserépkályhának, és mesél:

— November 3-án hozott a fuvaros 15,5 mázsa brikettet. Az egyik illető szólt, hogy mérjem meg. Van itthon mérlegünk. Vödörrel porcióztuk ki, amelyre két kilót ráhagytunk. Képzelje el, 11,5 mázsa lett. Másnap rohantam a telepre, de nem volt ott senki. Közben jöttek a november 7-i ünnepek, így csak öt nap múlva találkoztam a tüzépessel. Lehordott mindennek. Azt mondta, hogy többet nem ad szenet, mehetek ahova akarok.

— Mintha nem kedvelné Szabó Istvánt...

— Persze, hogy haragszom rá. Amikor betegen

Vásárlói

panaszok

Az utóbbi negyedévben mintegy 900 vásárló fordult különféle panaszokkal az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség közérdekű bejelentések és panaszok irodájához. Bár a 207 írásbeli bejelentés valamivel kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában volt, egyre többen fordulnak sérelmeikkel az irodához telefonon és személyesen. A vásárlók panaszainak csaknem 75 százaléka megalapozott és jogos volt. A jogos kifogásoknak több mint fele az iparcikkek minőségét és egyes cikkekből az ellátás gyakori hiányosságait sérelmezte. Sokan kértek segítséget különböző háztartási gépek és híradástechnikai cikkek, motorkerékpárok és gépkocsik alkatrészellátásának javításához. Visz- szatükröződik a panaszokból az elmúlt időszak radiátor- és kazán-, valamint építőanyag-hiánya. Az iparcikkkereskedelemmel ellentétben az élelmiszer-ellátás kiegyensúlyozottnak tekinthető, ezt jelzi az is, hogy élelmiszer- hiányra bejelentés egyáltalán nem érkezett.

feküdtem, nem küldte ki a szenet, csak amikor rászóltam, hogy feljelentem. Különben nem segít senkinek, csak áll a tiszta köpenyében. Mindenki dolgozzon meg a pénzéért, ne csalással gazdagodjon meg. Nekünk három gyerekünk van, a férjem tisztességesen keres, jószágot tartunk, boldogulunk.

— Ne haragudjon, nekem az az érzésem, hogy ön írta azt a levelet.

Zavarba jön. Egy pillanatig hallgat. Aztán villámgyorsan rávágja:

— Higgye el, nem én voltam. De helyeslem, hogy írtak, hadd tudják meg a Népújság olvasói is az igazságot.

Csak tudnám, hol az az igazság! Rájövök-e valaha? Mégsem adom fel. Id. Kiss Károlynéhoz kopogok be a Békési utcában. Sehol egy lélek. Kiabálok, mint aki megkergült.

— Juci néni a boltban van, azonnal jön — szól ki a zárt ajtó mögül egy hatéves forma kislány.

Valóban, csomagokkal a kezében jön az asszony. Kedélyesen cseveg, mintha egy jó sztoriról számolna be. Ismerős rendőröket emleget, akik biztatták: írjon a népi ellenőröknek. Mondja, mondja, míg közbe nem szólok:

— Magukat is becsapta Szabó István?

— Nem, nekünk már régen olajkályhánk van. Csak hallottam, hogy miket csinál a tüzépes. A fuvaros az unokaöcsém, ő is rossz hírbe keveredett miatta. Azt terjesztik a faluban, hogy összejátszanak. Ez felháborított. Méghogy együtt csalnak?! Mindig ezzel foglalkoztam, annyira idegesített. A szomszédunk. Nagy János is vett szenet. A hat mázsából kettőt elsinkófált.

— Honnan tudja?

— Nekünk pontos mérlegünk van. Fogtam a talicskát, és segítettem mérni, így derült fény a csalásra. Dehogy, nem rágalom ez, én sohasem hazudok. Engem szeretett Szabó Pista, mindig pontosan fizettem az adót. Hatvanegy éves vagyok, sajnálom azokat a nyugdíjasokat, akiket megkárosított.

Beszél. Még kinn az utcán is mondja, mintha színpadon lene. Váltig tagadja, hogy ő írta volna a levelet. Magamban legyintek. Most már nem is a levélíró érdekel igazán, hanem az „áldozat”. Elindulok az Ady utcába.

Seres Sándor

(Folytatjuk) i

Füzesgyarmat

„Nyíltan és őszintén kell politizálni...”

A közvélemény jelentős része biztató jelnek tekinti, ha agilis és szakmailag is jól felkészült fiatalok kerülnek magasabb beosztásba, a párt-, állami, társadalmi szervek, vagy gazdasági egységek és intézmények élére. Amennyiben az évek során bebizonyosodik, hogy igenis helyt tudnak állni ezeken a posztokon, mert eredményesen dolgoznak és példamutató az emberi magatartásuk, akkor jogosan érdemelhetik ki környezetük elismerését és továbbra is élvezhetik embertársaik, vagy egész településük lakosságának bizalmát.

Barna Lajos, ez a szerény és megfontolt gondolkodású fiatalember tavaly, 31 éves korában lett a nagyközségi pártbizottság titkára Füzesgyarmaton. Némiképp előnyére szolgált, hogy nemcsak ő, hanem szülei is tősgyökeres lakosai ennek a településnek. Nyolc évig a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgozott, legutóbb mint növénytermesztési ágazatvezető. Szeghalmon érettségizett és a DATE Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Karát 1974-ben végezte el. Még középiskolás korában lett KISZ-tag, majd az osztály-alapszervezet titkára. A pártba 1979-ben, az előző munkahelyén lépett be, s most a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem szakosítójára jár.

— Hogyan értesült a tervezett „kiemelésről”, s kapott-e segítséget az új funkció ellátásához?

— Tóth Sándor, a járási pártbizottság titkára 1982 júniusában magához hívatott és közölte velem nagyközségi pártbizottság titkárává való megválasztásom lehetőségét. Roppantul meglepett a hír, mert egyrészt én még akkor be sem töltöttem a 31. életévemet, másrészt itt nemigen volt hagyománya annak, hogy valaki viszonylag fiatalon kerüljön egy pártbizottság élére. Igaz, saját alapszervezetemnél már akkor benne voltam a vezetőségben. Mégis: válaszút elé kerültem, mert tartottam attól, hogy ha elvállalom, ezzel megszakad az előrehaladásom szakmámban. Ugyanakkor felmerült bennem a kétely: hogyan fogok megfelelni, hiszen nem volt még ilyen funkcióban kellő gyakorlatom. Elődömtől, Makai István jelenlegi tanácselnöktől, aki egyébként 9 éven át töltötte be ezt a tisztséget, nagyon sok instrukciót kaptam. Még most is naponta találkozunk és a párt céljainak, valamint a település fejlesztésének helyi megvalósításáról rendszeresen konzultálunk. Ezenkívül értékes segítséget kapok tőle az ideológiai nevelő munkához. Például nagy előnyömre szolgál az is, hogy politikai oktatást vezetek a GMV takarmánykeverő üzemében, ahol zömmel fizikai munkások dolgoznak. A témaválasztás lehetősége is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mindenki őszintén kifejtse a véleményét, akár kül-, illetve belpolitikai, akár gazdasági, kulturális kérdésekről is essék szó. Számomra azért hasznosak ezek a foglalkozások, mert közvetlen benyomásokat, tapasztalatokat szerezhetek a résztvevők érzelmeiről, gondolatvilágáról.

— Milyen a kapcsolata a helyi szervekkel és testületekkel, valamint a lakossággal?

— Ugyancsak 1982-ben lettem tanácstag és így magam is érdekelt vagyok a közélettel járó sok irányú társadalmi teendők ellátásában. Örömmel teszek eleget a Hazafias Népfront meghívásának, mert ez szintén jó alkalmat teremt a lakossággal való kapcsolattartásra. A jövőben is az lesz a feladat, hogy tovább szélesítsük a társadalmi tömegbázist és erősítsük a demokratizmust. Ebben a szellemben szeretnénk fejleszteni településünket. A nagyközségi, valamint a téesz KISZ-bizottsága különben 9 alapszervezet tevékenységét irányítja. Az előbbi testületnek komoly gondot jelentett a fluktuáció az eltelt időben. Ugyanis 1981 óta már a negyedik KISZ- titkár került a bizottság élére, ami jócskán rányomta bélyegét az irányító-vezető munkára. A téeszben viszont az előző titkár több éven át volt funkcióban és ez kedvezően hatott az ifjúsági mozgalom színvonalára.

— Mit vár a nagyközség pártbizottsága a fiataloktól?

— Főként a községiekre számítunk a tekintetben, hogy a februári küldöttgyűlésüket alaposan készítsék elő. Azt szeretnénk, ha az új vezetés kellőképpen koordinálná a KISZ-életet és sokkal szervezettebben mozgósítana a különböző politikai, társadalmi jellegű rendezvényekre. E mellett a KISZ-es fiataloktól aktív hozzáállást remélünk munkahelyi teendőik ellátásakor, valamint azt várjuk, hogy használják ki jobban a társadalmi munkában rejlő lehetőségeket.

A beszélgetés- további részében szó esett még azokról az okokról is, amelyek bizonyos mértékben akadályozzák a fiatalok nagyobb arányú részvételét a mozgalmi munkában. Mint hallottuk, a ’80-as évek eleje mérföldkő volt a belvizes kölcsönnel induló építkezésekben. Akkoriban ily módon több mint 100 ember jutott új otthonhoz. A fiatalok szintén belevágtak és kalákában sorra építették á házakat. Úgyszintén a szabad idő „rovására” dolgoznak a háztájikban, ahol a vegyes zöldségtől kezdve — a mákon át — a kukoricáig bezárólag igen sokféle növényt termesztenek. Mindemellett többen háromévi időtartamra vállalnak részes művelést a téesz almáskertjeiben. Nem kevesen vannak azok, akik sertés és hízómarha tartásával foglalkoznak. Mint kitűnik, a nagyközség ifjúságának bizonyos hányada a családalapítás, illetve a jobb anyagi alapok megteremtése végett szívesen é] a plusz jövedelmek megszerzésének lehetőségével.

— Annak érdekében — fejezte be mondanivalóját Barna Lajos párttitkár —-, hogy KISZ-es fiataljainkat köny- nyebben tudjuk megnyerni legfontosabb feladataink végrehajtására, nyíltan és őszintén kell politizálni velük is az elkövetkezendő idő*3en' Kép, szöveg:

Bukovinszky István