Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-05 / 3. szám

1984. január 5., csütörtök Telekgerendás egészségügyi életéről Nagy fejlődést jelentett a kisközség, Telekgerendás életében a közelmúltban át­adott több munkahelyes egészségház. Állandó körzeti orvos, hetenként háromszor fogászat, egy alkalommal gyermekgyógyászat, havonta egyszer pedig nőgyógyászat és terhestanácsadás fogadja a község lakóit. A községi orvosnál az elmúlt évben kö­zel 7 ezren fordultak meg a rendelésen, lakásra 153 esetben kérték a segítségét. Folyamatosan 206 beteget látogatott. A táppénzes na­pok száma eléggé magas, majdnem megközelíti a 8 ezer 800-at. A kisközségben is jellemző a magas vérnyo­más, szív- és egyéb keringé­si zavarokban, cukorbeteg­ségben szenvedő betegek nagy száma. Telekgerendáson az egy állandó körzeti orvos mel­lett védőnő, körzeti ápolónő és orvosírnok dolgozik. A he­lyi orvos elfoglaltsága esetén megoldott a helyettesítés Kétsopronyból, vagy a békés­csabai rendelőintézet vala­melyik körzetéből. Nagy könnyítést jelentett a bé­késcsabai városi ügyeleti szolgálathoz kapcsolódás, amely délután 17 órától más­nap reggel 7 óráig minden­nap. szombaton, vasárnap és Ez év áprilisában lép élet­be az új étolajszabvány, amely a jelenlegi előírások­tól eltérően nem egységesen, hanem gyártási alapanyagok szerint külön-külön szabja meg az étolajok minőségi követelményeit. Ez egyben azt is jelenti, hogy a külön­böző alapanyagú termékeket nem lehet keverni, hanem külön-külön kell forgalomba hozni, illetve felhasználni. A táplálkozás korszerűsödésé­vel ugyanis egyre több faj­ta, könnyen emészthető nö­vényi zsiradékot használnak fel a vendéglátásban és a háztartásokban egyaránt, amelyeknek minősége, ára különböző. Hazánkban ma négyféle étolajat állítanak elő, leg­nagyobb mennyiségben a közkedvelt napraforgóból ké­szülő olajat. Számottevő még ünnepnap biztosítja a köz­ség betegeinek ellátását. Védőnő hetenként két al­kalommal jár ide Békéscsa­báról. Az újszülötteket az otthonukba érkezést követő napon meglátogatja, ellenőr­zi, az anyukákat segíti. A terheseket és kismamákat havonta egyszer látogatja meg otthonukban, megbe­széli velük sajátos problé­májukat, életrendjüket. A csecsemőket egyéves korukig havonta, a kisgyermekeket hároméves korukig negyed­évenként ellenőrzi. Gyakori látogató az óvodában és az iskolában is, ahol egészség- ügyi tennivalói mellett tisz­tasági felügyeleti munkát is végez. A felnőttek részére felvilágosító jellegű előadá­sokat elsősorban télen ren­deznek az egészségügyiek. Az elmúlt télen az elsősegély- nyújtás és a növényvédősze­rek mérgezésének témája főként a termelőszövetkezet­ben dolgozókat érdekelte. A jövőben még több felvilágo­sító előadást szeretnének tar­tani, elsősorban a helyes életmódról, a megfelelő gyógyszerszedésről és a bal­esetek megelőzéséről. Az egészségügyi dolgozók munkájukat alapvetően jó anyagi és tárgyi feltételek között végzik. Egyszer hasz­nálatos fecskendőkkel és a repceolajgyártás is, amely az új szabvány szerint csak meghatározott összetételű repcemagvakból állítható elő, s ezáltal jobb minőségű­vé válik. Az utóbbi időben kezdték meg az étolajak gyártását szójamagvakból és kukoricacsírából is. Az új szabvány az étola­jokat pontozásos rendszerben minősíti: szag, szín, és átlát­szóság szempontjából. Ha bármelyik tulajdonság nem felel meg a minőségi köve­telményeknek — például nem az alapanyagul szolgáló terményre jellemző a szaga —. az étolaj nem kerülhet forgalomba. A szabvány elő­írja azt is, hogy a különbö­ző alapanyagokból készült étolajak árát a gyártók a minőségmegőrzési időtar­tammal együtt tüntessék fel a palackok címkéjén. tűkkel megfelelően ellátot­tak. Hasznos a crossbar rendszerbe kapcsolt telefon, amellyel könnyen elérhetik a magasabb fokozatú egész­ségügyi intézeteket. Komoly segítséget jelent a betegek­nek a rendelőben működő kézi gyógyszertár, ahol vizs­gálat után rögtön megkap­hatják a leggyakrabban használatos gyógyszereiket. A fontos vizsgálatokhoz szük­séges EKG-készülék azonban a javítások ellenére sem üzemképes, s ezen a helyze­ten megpróbálnak változtat­ni. A betegségek előfordulásá­nak vizsgálatánál, a jár­ványszerű megbetegedések feltérképezésénél kiderült, hogy a gyermekek körében leggyakoribb a mandula­gyulladás, a hörghurut, nyári hónapokban pedig a has­menés és a hányás. A 30 évet betöltött embereknél sűrűn előfordul a heveny hörghurutos mandulagyulla­dás. Sajnálatos tény, hogy a 20 és 30 évesek között is emelkedőben van a magas vérnyomásosok száma. A nők körében gyakori a különbö­ző jellegű fejfájás és szívpa­nasz. Kora nyáron Telekge­rendáson is gondot jelentett az aranyfarú pille által oko­zott allergiás bőrmegbetege­dés. b. Zs. Éremsorozat Plakettsorozatot ad ki a Balaton körüli várakról a Magyar Éremgyűjtők Egye­sületének keszthelyi csoport­ja. Eddig a keszthelyi, a ba­latonszentgyörgyi, a sümegi, a szigligeti, a tátikai, a rezi és a hegyesdi várat ábrázoló alkotás készült el; tervezik egervár és kereki plakettjé­nek elkészíttetését is. A tizenöt éve megalakult, ma már több mint százötven tagot számláló csoport, amelynek egyébként nem­csak helybeli, hanem Vas, Veszprém és Somogy megyei tagjai is vannak, eddig har­minc érmet és két jelvényt adott ki. Á legérdekesebb az a harminc példányban elké­szült aranyérem, amelyet a fenékpusztai ásatások során talált római -kori érme alap­ján csináltattak. Az eredetit — valószínűleg — a cirkusz­játékok alkalmából osztogat­ták az előkelőségeknek. Új étolajszabvány lép életbe Hotellánc a múlt évben 10,3 millió külföldi tu­rista járt hazánkban, amely 4 szá­zalékkal több az 1982-és évinél. A rubellel és a dollárral fizetők száma is emelkedett. Bátran kijelenthetjük: meg­őriztük idegenforgalmi vonzerőnket. Ehhez hozzájárult a nyílt politikai légkör, a szi­lárd* közbiztonság és a javuló szolgáltatá­sok színvonala, valamint az ezzel össze­függésben levő áruellátás. Elégedettek mégsem lehetünk. A szakemberek azt mondják: -nem az az igazán fontos, hogy hány turista érkezik hozzánk, hanem az. hogy mennyi ideig tartózkodik nálunk és mennyire nyitja ki a pénztárcáját. Csak­hogy a nyugati vendégek is takarékosab­bak lettek az utóbbi időben. Ma már világos: csakis körültekintő munkával lehet turistákat szerezni és na­gyobb gondot kell fordítani a szervezett turizmusra. Vonzóbb programokra, olykor kedvezményekre, kényelmes szállodákra, udvarias kiszolgálásra, tiszta éttermekre van szükség. Ugyanakkor fejlesztésre szo­rul a belföldi utaztatás. A VI. ötéves terv irányelvei kimondják: bővíteni kell az idegenforgalmi szolgáltatások kínálatát, a fogadás feltételeit, segíteni a csoportos és az ifjúsági turizmust. Azóta tudjuk: beru­házási lehetőségeink szűkültek. Az osztrák hitelből Budapesten épített szállodák árait nem a magyar állampolgárok zsebéhez igazították. Persze, az sem biztos, hogy a külföldiek mindegyike luxushotelban akar lakni. Olcsó szálláshelyhez jutni viszont nemcsak a fővárosban, hanem másutt is meglehetősen nehéz. Miért? Vegyük példának az ÁFÉSZ-ek által fenntartott kisebb szövetkezeti szál­lodákat. Itt nincs táptalaja a versenynek, szinte senki sem érdekelt a színvonal fej­lesztésében. A fáradt utas örül, hogy álomra hajthatja a fejét, fizet a mogorva kiszolgálásért, miközben hideg vízzel löty­köli a tarkóját. Ezért is tartom nagyszerű kezdeményezésnek a Cooptourist által ösz- szefogott szállodai hálózati láncot. Egye­lőre 12 fogyasztási szövetkezet — közöttük az orosházi és a szarvasi ÁFÉSZ —, vala­mint két szövetkezeti vállalat fogott össze, hogy a 24 szövetkezeti szállodát és az üdü­lőszövetkezeteket jobban kihasználják. Ki­derült ugyanis: éppen az alacsonyabb ka­tegóriájú, olcsó és mégis szép környezet­ben, üdülő- vagy fürdőhelyen levő szállo­dák az év nagy részében üresen kongnak. A Coop-Hotel Gazdasági Társulás lénye­gében arra vállalkozott, hogy kialakítsa a szövetkezeti szállodák jellegzetes arcula­tát. Az egységes berendezések, étlapok, evőeszközök mind ezt a törekvést szolgál­ják. A gazdasági társulás legfontosabb fel­adata, hogy a tagszövetkezetek munkájá­nak összehangolásával, adottságaik minél jobb kihasználásával, az igényekhez való rugalmas alkalmazkodással, jó piacszerve­zéssel versenyt teremtsen a hazai szállo­daiparban. Tudom, egyesek még ezek után is le­gyintenek: ugyan, megint kitaláltak vala­mit! Igen, szerintem az a jó, hogy egyál­talán törik a fejüket. Másképp hogyan jö­hetett volna létre ez a vállalkozás, amely mindenképpen előremutató. Nem rejtik véka alá: az elképzeléseket 4-5 év alatt szeretnék megvalósítani. Ennyi idő bősé­gesen elég az egységes üzlet- és árpolitika kialakításához. A rendszeres piackutatás lehetővé teszi a folyamatos tájékoztatást a külföldi és a belföldi idegenforgalomról, a mindenkori árakról, a fejlesztésekről, így az előrejelzések alapján javaslatot ké­szítenek a szállodák és az egyéb szálláshe­lyek jobb kihasználására, amely fokozza a versenyt és javítja a gazdaságosságot. Ezenkívül közösen munkálkodnak a rek­lámban és a propagandában, a szakmai továbbképzések megszervezésében. Később számítógépek segítik a nyilvántartást, az értékesítést. a társadalmi szerződés tizedik feje­zete a megszűnésről szól. Beadja a kulcsot a társaság többek között, ha a tagok száma egyre csökken. Bízunk ben­ne, hogy ez sohasem következik be, mert jó erősre kovácsolták a hotelláncot. Seres Sándor A szénsavgyöngyös nedű A gyöngyöző italkülönle­gességet immár két évszá­zada pezsgő néven ismeri a világ. A pezsgő olyan szén­savtartalmú bor, mely erje­déskor keletkező széndioxi­dot tartalmaz (ebben tér el a habzóbortól, melyet más­honnan származó széndioxid­dal telítenek). A pezsgő gyártásakor te­hát valamilyen kierjedt kész bort kell újraerjeszteni oly módon, hogy az erjedés zárt térben játszódjék le, s a köz­ben keletkező széndioxid ne távozzék el. Az alkoholos er­jedési folyamatban a cukor­ból etilalkohol és széndioxid keletkezik, s a felszabaduló energiát az élesztő hasznosít­ja: anyagcsere-folyamataiban és szaporodásánál. Tehát a pezsgőgyártás folyamán nö­vekszik a nyersanyagként használt bor alkoholtartalma is,, és a zárt tér következté­ben jelentős széndioxidnyo­más alakul ki. A hagyomá­nyos pezsgőgyártásnál az egész folyamat magában az üvegpalackban megy végbe. Ha viszont nagy, nyomásálló tartályokban csinálják ugyanezt, akkor úgynevezett tankpezsgőgyártásról van szó. (Ma már világszerte ez utóbbi adja a termelés nagy hányadát.) A tankban érle­léssel 3-4 hónap alatt jóval nagyobb mennyiség állítható elő, mint a hagyományos módszerrel, amely évekig pi­henteti az italt a 6—8 Cel- sius-fokos pincék mélyén. A tankpezsgőnék ugyan szeré­nyebbek az értékmérői, de a két fajta között csak a gya­korlott fogyasztók tudnak különbséget tenni. A pezsgő szülőhazájában, Franciaországban évente 200 —220 millió palack gyöngyö­ző nedűt készítenek. A má­sik nagy pezsgőgyártó, a Szovjetunió alig marad el valamivel e mennyiségtől. A „két nagy” számára komoly konkurrenciának számít az NSZK pezsgőipara a maga 170 millió palackjával. Ha­zánkban egyedül Budafokon évi 20 millió palack készül, de még Pécsett és további négy állami gazdaságban is foglalkoznak pezsgő előállí­tásával. * Képünkön a hírneves tbi­liszi pezsgőkből láthatunk néhány palackkal. tárgyalóteremből Két ember halálát okozta Súlyos baleset történt au­gusztus 29-én Medgyesbod- zás és Medgyesegyháza kö­zött. A busz előzés közben nekiütközött egy gépkocsi­nak. Az autóbusz vezetője, Szűcs János, a Volán 8. sz.' Vállalat dolgozója volt. Az ügyet a Gyulai Járásbíróság tárgyalta. Kiderült, hogy a vádlottnak ezt megelőzően több esetben volt közlekedé­si balesete. 1982-ben Mező- kovácsháza közelében meg­csúszott az úton, és személy- gépkocsijával az árokba bo­rult. Az év elején, mégpedig május 11-én autóbusszal Sza­badkígyós felől Békéscsabá­ra közlekedett. Észrevette, hogy előtte két jármű elzár- , ja az utat. Meg kellett vol­na állnia. Fékezett, azonban a busz nem állt meg. Az üt­közés elkerülése érdekében a menetirány szerinti bal ol­dali árokba szaladt az autó­busszal, amelynek akkor 50 utasa volt. Később a vizsgá­lat kiderítette, hogy fékhiba miatt nem tudott megállni. A hibát fék utánállítással meg lehetett volna szüntet­ni. Amennyiben Szűcs János- a kötelezően előírt karban­tartást megfelelően elvégezte volna, nem következik be a baleset. Júliusban Gyuláról Békéscsabára jött az autó­busszal. A repülőtér közelé­ben észrevette, hogy erős füst lepi el az utat. Ennek ellenére a kellő figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Mintegy 38—40 kilométeres sebességgel közlekedett, és beleszaladt egy Trabantba, melyet átlökött a menetirány szerinti bal oldalra, onnan pedig az árokba. A Trabant­ban jelentős anyagi kár ke­letkezett. Szerencsére sze­mélyi sérülés nem történt. Szabálysértésért több íz­ben felelősségre vonták, pénzbírságra sújtották, a buszt azonban tovább vezet­te. Augusztus 29-én délután Medgyesbodzás felől Med­gyesegyháza irányába közle­kedett. A 16-os kilométerkő közelében két kerékpáros előzésébe kezdett. Mintegy 78 —80 kilométeres sebességgel haladt. Csepergett az eső, az út csúszós volt. Előzés köz­ben vette észre, hogy a ke­rékpárosok előtt még egy ke­rékpárját toló személy is ha­lad. Ugyanakkor észrevette, hogy vele szemben egy sze­mélygépkocsi közeledik. Ügy ítélte meg a helyzetet, hogy minél előbb be kell fejeznie az előzést. Az autóbuszt jobbra kormányozta, vigyáz­va, hogy el ne sodorja őket. Közben megkezdte a féke­zést is. Ám, ez nem volt ele­gendő ahhoz, hogy az autó­busz sebességét lecsökkentse, s az elütés veszélye nélkül be tudjon sorolni a kerék­párját toló személy mögé. Az erős fékezés következtében és a csúszós út miatt az au­tóbusz szinte irányíthatatlan­ná vált, s egyre jobban meg­közelítette az úttest bal ol­dali szélét a hátulja. Az au­tóbusz az úttest hossztenge­lyében kissé jobbra irányuló szöghelyzetet foglalt el. S ebben a helyzetben a bal ol­dali szélső harmada frontá­lisan ütközött a szemből ér­kező személygépkocsival. A személygépkocsit Szakái János vezette. Utánfutóval dinnyét szállított. Mellette ült a felesége. A hátsó ülé­sen Horváth Valéria csanád- apácai és Szabó Éva békés­csabai lakos ült. Előzéskor a személygépkocsi az ütközés helyétől mintegy 26—28 mé­ter távolságra lehetett, öt­ven és 60 kilométer között haladhatott. A féktávolság ilyen esetben 37—40 méter. A személygépkocsi vezetője a veszélyhelyzetet észlelve jobbra tartott. Később a vizs­gálat azt is megállapította, hogy az ütközés pillanatában már az útpadkán haladt. Na­gyon erősen fékezett. A bal­esetet azonban nem tudta el­kerülni. Szakái János a hely­színen meghalt. Horváth Va­léria később a sérüléseibe halt bele. A gépkocsi másik két utasa is súlyosan meg­sérült. Az autóbuszban 15-en ültek. Az erős fékezés követ­keztében hárman szenvedtek sérülést. A szakértők megállapítása szerint Szűcs János az autó­busszal csak akkor tudott volna besorolni a kerékpár­ját toló személy mögé, s tar­tani az autóbusz irányát a csúszós úton, ha a sebessége az 56—60 kilométert nem lé­pi túl. A tárgyalás során a baleset okozásában a vádlott nem érezte magát bűnösnek. A terhére rótt bűncselek­mény elkövetését beismerte. Azt vallotta a tárgyaláson, hogy amikor a kerékpárosok előzésébe kezdett, az útsza­kasz szabad volt. Előzés köz­ben észlelte a szemből érke­ző személygépkocsit és azt is, hogy a kerékpárosok előtt egy kerékpárját toló személy is halad. És ekkor a maga részéről mindent megtett a baleset elkerülése érdekében. Nem ezt tette viszont a sze­mélygépkocsi vezetője, aki­nek lett volna módja és ide­je, hogy a balesetet elkerül­je. A lefolytatott bizonyítá­si eljárás minden vonatko­zásban megcáfolta a vádlott védekezését. Bebizonyoso­dott, hogy a súlyos baleset bekövetkezéséért egyértelmű­en a vádlottat terheli a fe­lelősség. A Gyulai Járásbíróság Szűcs Jánost halálos közúti baleset gondatlan okozásá­nak vétsége miatt 3 év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Ezenkívül 6 évre el­tiltotta a járművezetéstől. A szabadságvesztést fogházban kell letöltenie. A vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents