Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-22 / 18. szám

1984. január 22.. vasárnap SPORT SPORT SPORT ■ Az AFP hírügynök­ség tudósítói kör­sétát tettek a nyá­ri olimpiai játékok színhelyén, s meglátogatták a szervező bizottságot is. A látottakról-hallottakról a kö­vetkező összefoglalót adták: Az olimpiai szervező bi­zottság azt tervezte, hogy a legtehetősebb amerikai cé­geknek felkínálja: kilométe­renként vásárolják meg azt az útvonalat, amelyet május 8-tól az olimpiai fáklyavivő staféta tagjai futnak be, New Yorktól Los Angelesig. A tarifát 80 000 dollárban ál­lapították meg, és mintegy 10 000 különféle profilú cég­nek kínálták föl a reklámo­zás lehetőségét. Ezek közül mindössze kétezer szolgált válasszal, s nem mindegyik élt az „ötkarikás szereplés” lehetőségével. „A stafétát úgy rendezzük meg, ahogy elter­veztük, függetlenül attól, hogy hány reklámozó segít­ségét élvezhetjük” — hang­súlyozta a szervező bizottság egyik szóvivője. * * * A Los Angeles-r rendőrség eddig tlOO 000 dollárt költött különleges fegyverek és be­rendezések vásárlására, il­letve felújítására. Az egyik legdrágább eszköz egy bom­baelhárító robot, de sokba kerültek azok az infravörös fényszórók, amelyek a heli­kopteres szolgálat tevékeny­ségét segítik. * * * Sok-sok kiadás után vég­re bevételt is elkönyvelhet a szervező bizottság: Los Angeles városa 4 millió dol­lárt utalt át az olimpiai há- . zigazdáknak, a jegyeladás fe­jében megállapított adót. A szervező bizottság illetékese már vissza is igazolta Tom Bradley polgármesternek a „kellemes küldeményt”. a csekk másodpéldányát — pontosabban annak másfél méterre kinagyított kópiá­ját.. . * * * Los Angelesben minden egyes autóbuszútért 50 cen­tet kell fizetni. Az olimpiai városban úgy döntöttek, hogy úgynevezett olimpiai zseto­nokat hoznak forgalomba, amelyek 50 cent értékűek, s amelyekből 24 fajta készül, egy-egy olimpiai sportágat bemutatva. Az amerikai há­zigazdák csak attól félnek, hogy a mutatós érme fel­kelti a numizmatikusok ér­deklődését, s mire megkez­dődik az olimpia, alig lesz zseton az automatákban. . Tíz „Sportmunkáért” plakett Az orosházi Városi Tanács Testnevelési és Sportfelügye­lősége nemrégiben ünnepsé­get rendezett, amelyen első alkalommal osztották ki a „Sportmunkáért" emlékpla­kettet, társadalmi aktivisták számára, s emellett — a szakmaközi bizottság segít­ségével — több mint félszáz segítő könyvjutalomban ré­szesült. Barta Imre tanácselnök­helyettes a következőknek adott át plakettet: Csonka Béla, Horváth Pál, Klempa János, Lengyel Tibor, Juhász Pál, O. Kovács Károly, Pi- rer Gyula, Sin István, Var­ga Lajos és dr. Zilahi La­jos. Az ünnepségen André- kó Mihály sportfelügyelő mondott köszönetét a társa­dalmi munkásoknak önzet­len segítségükért, s kérte, hogy a jövőben is segítsék a sportmozgalmat. Ma A vasárnap kiemelkedő Békés megyei sporteseményei: ASZTALITENISZ. Békés me­gyei serdülő fiú és leány, egyé­ni. páros és vegyes páros ver­seny. Békéscsaba. 9. sz. iskola. 9.00. Városi-járási felnőtt férfi, női verseny. Gyula. 5. sz. isko­la. 8.30. KÉZILABDA. XXVII. Békés megyei Népújtság terem- kézilabda Kupa, Mezöberény. 8.55. Béke Kupa teremkézllabda- torna, Orosháza, Táncsics Mi­hály Gimnázium, 8.00 órától. LABDARÚGÁS. Előkészületi mérkőzés: Gyulai SE—Bcs. Elő­re Spartacus, Gyula, 10.00. A Szeghalmi SC megyei I. osztályban szereplő labdarúgói a hetedik helyen várják a ta­vaszi rajtot. A csapat Soós Sándor edző irányításával, heti öt edzéssel készül a bajnokság folytatására Vendégség almával, kólával A Békéscsabai Előre Spartacus Baráti Kör Egyesülete fogadáson látta vendégül a serdülő tornászokat, akik a közelmúltban országos bajnokságot nyertek. Jelen voltak a gyerekek szülei is. A fogadás — ahol alma és kóla volt a sláger — képünk tanúsága szerint is — láthatóan jó hangulatban zajlott Most Tbiliszibe készül Kedvence: variálni a pörgetést Népsoprt, '83-as bir­kózó-ranglista. A 88 ki­logrammosoknál a diós­győri Szalontai Zoltán mögött a második Zsura János, az Orosházi MTK- ból. Alig negyedórája ért vé­get az aradi Rapid ellen a barátságos mérkőzésük, még kipirult az arca. Említem a ranglistát, rám néz, mint aki arra gondol, te jó isten, csak nem kell elmesélni a törté­netét, egészen a makói kez­déstől? Különben is, évek óta ott van az élen. „Bár, ha jól belegondolok, mi birkó' zók nem vagyunk túlságosan elkényeztetve, az érdeklődés tehát egyben a sportágnak is szól. Az pedig jól jön min­dig, hátha kedvet csinál 2-3 gyereknek a cikk, s lejönnek egy kis fülgyűrésre. A sportágnak szól, persze, hogy annak, de mégis in­kább Zsura Jánosnak, aki ezüstérmes lett az országos bajnokságon, s aki hosszú évek óta szorgalmas, példa­mutató sportoló. Enyhül az arca, mondja, félre ne értsem, egy picit fá­radt, semmi több. Különben is, amit az ember olyan szí­vesen csinál, élete jókora darabját tölti ki, hogyne be­szélne róla szívesen. — Rója István terelt be a birkózóterembe, rajztanárom volt Makón. Mivel a tanu­lással nem volt gondom, ha­mar megszerettem a szőnyeg közelebbi világát is, Bokor Sanyival, aki szintén oros­házi, de ott versenyzett Ma­kón, óriási csatákat vívtunk, hol én, hol ő nyert, s in­duláskor, meg később is, ret­tenetes lököerő a sikerél­mény. Már akkoriban tud­tam, nem hagyom abba egy­hamar. Később Pécsre ke­rültem, tulajdonképpen ott jöttem fel, nagyon sokat ta­nultam Gon da Jánostól és Joszkin Jánostól a négy esz­tendő során. Megszereztem az I. osztályú minősítést, s közvetlen a nagyok mögé tudtam kerülni, sőt, olykor el-el kaptam Katz Lajost és Jászkait. Egy szakasz — már szép sikerekkel — véget ért. Jön az újabb állomás, ami ese­tünkben különös jelentőség­gel bír, hiszen a Budapesti Honvédban birkózni rang. — Tényleg így érzem ma is. Amikor egy Hollósi Géza magyaráz az embernek, ak­kor tényleg érdemes odafi­gyelni minden mondatra, mozdulatra. Bekerültem a válogatott keretbe, bár úgy­nevezett dobáló embernek, edzöpartnernek korábban is meghívtak, azért mégis más, amikor az ember önmagá- nak-önmagáért is készülhet. Nyolcvan őszén aztán bejött a krach, egy súlyos térdsé­rülés, két hét gipsz, mit mondjak, egy Európa-bajno- ki felkészülés közepette több. mint balszerencse. Végül mégis kijutottam Lódzba, de csakúgy, mint mostani nagy ellenfelem, az egy lépéssel mindig -előttem járó Szalon­tai Zoli is, hamar kiestünk, Ö akkor, az EB-re fogyasz­tott le 62 kilóra. A nyári országos bajnokságon megint felment 68-ra. elsőségével a DVTK 30. birkózóbajnoki címét nyerte, 5A-re kaptam ki tőle, egyetlen ponttal, ér­ti? A korábbi juniorbajnoki cím után. abban az eszten­dőben kezdte az éremgyűj­tést Zsura János — egy bronz kezdetnek igazán nem lebecsülendő a felnőttek kö­zött. Tavaly emellé ezüstöt tett le, 1983-ban pedig is­mét a dobogó második lép­csőjén állhatott. — Melyik az értékesebb? — Mármint az ezüstérmek közül? A tavalyelőtti, de a mostani is sokat ér. Meg is mondom miért: 4 perc 30- nál léptettek le, passzív bir­kózásért. Na most, ugye a passzivitás fogalma elég re­latív a szőnyegen. Egy má­sik bíró talán ugyanazon a mérkőzésen ellenfelemet lát­ta volna passzívabbnak, mert egy pont sem valami fene hajtásra utal. De, ezen én nem rágódom annyira. Megkeményedik az arca. ha lehet, az eddigieknél még megfontoltabban mondja, mi több. dacosan: — Addig nem nyugszom, amíg nem érem el a legfé­nyesebbet is. Hiszek Zsurának, pedig a szakemberek valamiféle Szalontai-komplexusról be­szélnek nála. Mintha ellene megbabonázódna, valahogy nem tudja elhitetni önma­gával, hogy képes legyőzni. Amikor találkoznak, úgy iz­gul, mintha újonc lenne. Nem vélekedik mindenki így, legfőképp az „illetékes”. — A legtöbb gond ott van, hogy ugyanazt tudjuk legjobban, és hogy túlságo­san is ismerjük egymást. Zo­li például nagyon jól megy bal lábra, s tudott, hogy nekem éppen az van elöl. En ebből az alapállásból fentröl elég jól tudok dobálni, ö vi­szont nem kapaszkodik, ha­nem igyekszik bontani. Az­tán én is elfáradok, s olyan­kor már nem minden úgy megy, amint előre kigondol­tuk. Mellesleg nekem a csí­pő- és válldobások a ked­venceim, no, és a pörgetések különféle variációi, csak hát nem mindenkivel szemben lehet alkalmazni, de igyek­szem. A mostani felkészülés újdonsága, hogy Hollósi Gé- záéktól elkérem a képmagnót kölcsön, s valamiféle speciá­lis dolgokat igyekszünk kita­lálni a segítségével. Még jó néhány adalék hoz­zátartozna a portréféléhez Például az. hogy tavaly a bulgáriai Dankolov-emlék- versenyen az Európa-bajnok Penev ellen 6:5-re vezetett, majd 6:7-nél mindkettőjüket leléptették ... Aztán az is, hogy a súlycsoportjában ri­vális Gellény Feri, Koós La­jos és Jeszenszki a klubbeli partnerei. No és, hogy első­sorban a család miatt tértek vissza Orosházára. Azt is elárulja: sajnálatára nem lesz, ki a stafétabotot átve­gye — legalábbis egyelőre —, mert az egyéves Edit lá­nyuk szeret ugyan hancú- rozni, ám nálunk még nem hivatalos sportág a női bir­kózás. Üjra komolyra fordítva a szót. februárban már soro­zatban jönnek a versenyek, de most mindenekelőtt itt van a jövő hét utáni nagy erőpróba: Minszkben indul a válogatott tagjaként, mert csaknem elfelejtettük, egész januárt a válogatottnál dol­gozta végig az orosháziak el­ső számú birkózója. Fábián István Már Braziliában is? A brazil labdarúgó­klubok által meg­jelentetett összesí­tés szerint az utób­bi 15 évben egyharmadával csökkent a bajnoki mérkő­zések látogatottsága. Ezt annak tulajdonítják, hogy a sportág már nem rendelkezik olyan mágikus erővel, mint a múltban: a maiak tudása meg sem közelíti a régi sztá­rok képességeit. A hatvanas-hetvenes évek­ben olyan kitűnőségek csil­logtatták tudsáukat a brazil pályákon, mint Pelé, Gar- rincha, a két Santos, Zito. Clodoaldo, Gerson, Rivelirto, Tostao, vagy Carlos Alberto. Három világbajnokságon — 1958, 1982 és 1970 — kápráz­tatták el a világot, örökre elhódították Brazília számá­ra a Rímet Kupát. A szurkolók manapság csalódottan figyelik az utó­dokat. A sportújságírók több ok­kal magyarázzák a bajnoki mérkőzések csökkenő néző­számait. Ügy vélik, hogy kár volt olyan „közönségvonzó'’ egyéniségeket, mint Falcao, Ziso és Cerezo kiárusítani az olasz kluboknak. — Azóta, hogy Zicót el­adtuk az Udinesének, már nem járok a Maracana sta­dionba — mondta az AP hír- ügynökségnek egy 12 éves brazil szurkoló. — Nélküle már nem érdekel a labdarú­gás. A másik ok az ország infláció sújtotta, ingatag gaz­dasági helyzete. Egyre ne­hezebb a borsos belépője­gyek megvásárlása. Brazíliában is egyre in­kább elharapózik az erőszak a nézőtereken, s miután a televízó is rendszeresen köz­vetíti a mérkőzéseket, sok szurkoló szerint kényelme­sebb — s főleg biztonságo­sabb — otthon, a karos­székből figyelni kedvencei­ket Joao Saldanha, a váloga­tott korábbi szövetségi kapi­tánya szerint a brazil futball ma is ugyanolyan szórakoz­tató. mint korábban. — A közelmúltban leját­szott tokiói Világ Kupa-mér­kőzés, amely a Gremio Ham­burg feletti győzelmével vég­ződött, engem igazol — mondta Saldanha. — A bra­zil játékosok rácáfoltak azokra, akik azt állítják: elvesztettük varázsunkat, mert az elmúlt években ke­vés nemzetközi eseményt nyertünk meg. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács: lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés INDEX: 25054 megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Árpás! Zoltán. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy ISSN 0133—0055 hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Hírek Los Angelesből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents