Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-21 / 17. szám
1984. január 21., szombat NAGYVILÁG Miért veszélyesek a Pershingek? Környezetvédelem Penzában Télen kell elkezdeni a felkészülést! Az új típusú amerikai nukleáris fegyverek — a Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek — telepítésének megkezdésével rendkívül bonyolult folyamat van kibontakozóban földrészünkön. Miután az európai biztonságtól nagymértékben függ a világ békéje, a nyugati hatalmaknak ez a tudatosan, előre átgondolt lépése nemcsak kontinensünk népeit, hanem az egész emberiséget veszélyezteti. Abszurd elgondolások Hogy némi fogalmat alkothassunk a fenyegetettség nagyságáról, és arról, hogy a szocialista közösség országai miért reagálnak olyan érzékenyen a rakétatelepítésre, egy fontos tényezőt tisztán kell látnunk. Nevezetesen azt, hogy a nemzetközi imperializmus legagresszívabb csoportjai az úgynevezett eu- rohadászati- fegyverekkel nem egyszerűen csak az egyoldalú katonai fölény megszerzésére törekedtek, hanem arra is, hogy már békeidőben fokozódó politikai nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire. Ebben benne rejlik a potenciális ellenfél gazdasági térdre kényszerítésének, s fizikai megsemmisítésének alig leplezett szándéka. Más kérdés, hogy a kölcsönös megsemmisítési képesség mai szintjén ez az elképzelés teljes abszurd és irreális. Mégis, a nyugati hatalmi központokban szép számmal akadnak olyan emberek, akik a NATO elsőcsa- pásmérő erejének meghatvá- nyozásával lehetségesnek tartják a két ellentétes társadalmi rendszer történelmi vitájának erőszakos „megoldását”. Ez a katona- politikai irányvonal kiváltképpen azért veszedelmes, mert a legújabb fejlesztésű rakéta-nukleáris harceszközök megjelenése, európai elhelyezése a hadviselés új elemeinek előtérbe nyomulásával, új doktrinális tételek kidolgozásával jár együtt. Ilyen például az a hivatalosan vallott amerikai nézet, hogy az atomháború elképzelhető, sőt, megnyerhető, és hogy ez az összecsapás földrészünkre korlátozható. Ebben az elgondolásukban elsősorban a kontinensünkre folyamatosan betelepített, és a szocialista közösség légvédelmi rendszereinek áttörésére alkalmasnak vélt robotrepülőgépekre, még inkább a Pershing—2-es rakétákra épitenek. Rögtön meg kell azonban jegyeznünk: a Pershingekkel, és az előretolt állomásoztatású N ATO-atomfegy verekkel szemben felsorakoztatott szovjet SS—20-asok vonatkozásában is használatos „közepes hatótávolság” megjelölés korántsem ugyanazt jelenti. Miért? Azért, mert amíg a 2500—2600 kilométerre célba juttatható Pershingekkel a Szovjetunió csaknem egész európai területe elérhető, addig az SS—20-asokkal az Egyesült Államok egyáltalán nem, sebezhető. E tekintetben a két fegyver katonai-technikai jellemzői össze sem hasonlíthatók, hiszen a Pershing—2-esekkel a Varsói Szerződés tagállamai ugyanúgy fenyegethetők, mint az USA honi területén levő hadászati támadó erőkkel. Negyedik hadászati komponens Gyakorlatilag tehát az Egyesült Államok a három, már rendszerben álló stratégiai „triád” — a szárazföldön, az atom-tengeralattjárók és a távolsági bombázógépek fedélzetén elhelyezett nukleáris rakéták — mellett még egy, határaitól közel tízezer kilométerre előretolt negyedik hadászati komponenst is kiépít a szocialista közösség veszélyeztetettségére. Az utóbbival kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a minőségi különbséget, hogy az interkontinentális ballisztikus rakéták mintegy 30 perces repülési idejéhez képest — ami még módot adhat az esetleges tévedések korrigálására — az NSZK-ból indított Pershing—2-esek mindössze 5—6 perc alatt közelíthetik meg előre beprogramozott céljaikat. Ebből legalább két következtetés adódhat. Egyrészt nem lehetne utólag kijavítani a technikai hibából, vagy téves helyzetmegítélésből eredő döntést, másrészt — és ez a fontosabb — a védelmi pozícióban levő fél számára az előrejelzési idő a korábbiakhoz viszonyítva szinte a minimumra, alig az ötödére-hatodára csökken. Adott vészhelyzetben tehát kénytelen lenne teljesen automatikus választ adni. Márpedig ez mindenképpen megnövelné a kockázati tényezők szerepét, annál is inkább, mivel a Pershingek ilyen földrajzi közelsége értelemszerűen fokozza a potenciális ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásában rejlő veszélyeket. Ráadásul az első csapás végrehajtására szánt amerikai atomrakéták igen nagy találati pontosságúak; a céltól való eltérésük kevesebb 50 méternél. Sajátosságuk, hogy önirányító fedélzeti rendszerükkel — jóval a becsapódás előtt — módosítani tudják repülési pályájukat, mélyen a talajba fúródva robbannak, nukleáris tölteteiket ennélfogva a „legideálisabb- nak” találják földalatti rakétasilók, politikai-katonai vezetési pontok, és más „kemény” objektumok megsemmisítésére. NATO-zsar- gonban ezért nevezik őket lefegyverző, lefejező harceszközöknek. A Pershing—2-es rakéták egyike, amely már bevetésre kész az NSZK területén Az első ésszerű lépés Hogy a Szovjetunió, és az érintett szocialista országok hatékony védelmi ellenintézkedései bármikor lehetővé tennék-e az atlanti tömb vezérkaraiban „lefejező” első csapás sikerét, és az Egyesült Államok területének kivonását a megtorlás tüze alól, az — enyhén szólva — felettébb kétséges. Az is bizonyos, hogy az euro- rakéták telepítéséhez hozzájáruló nyugat-európai államok — főleg az összes Pershing—2-es rakétát, szám szerint 108-at befogadó NSZK — lennének a büntető visszavágás első számú célpontjai, amennyiben a NATO kirobbantaná az agressziót. A Szovjetuniónak ezen felül minden szükséges eszközé megvan ahhoz, hogy az USA-t ugyanolyan sebez- hetőségi helyzetbe hozza, mint amilyenbe a Reagan- kormányzat igyekszik hozni a szocialista közösséget. így tehát az átmenetileg megingott hadászati egyensúly ismét helyreáll, de az előbbinél jóval magasabb szinten. A lehetséges agresszor ezért nem számíthat semmiféle kiaknázható előnyre. A kialakuló magasabb fegyverzeti szinttől azonban az államok biztonsága nem lesz szilárdabb, sőt még bonyolultabbá, bizonytalanabbá válik. Az egyetemes biztonság csakis azáltal erősödhetne, ha alacsonyabb szintre szállítanánk a katonai szembenállás mértékét. Ehhez pedig — első lépésként — vissza kellene térni a rakétatelepítés megkezdése előtti állapothoz Európában! Serfőző László alezredes A természetvédelmi törvény 7. cikkelye kimondja: az OSZFSZK területén állami védelem és a felhasználás szabályozása alá tartozik a lakókörzetben, valamint azok környékén és az utak mentén található valameny- nyi zöld övezet, amelynek gyógyító, környezetvédő és kulturális-esztétikai jelentősége van. , Vajon megfelel-e Penza ezeknek a követelményeknek? Ügy gondoljuk, még eredményesebb lehetne a parkosítás nálunk. Arról van szó, hogy füvesítéskor, fásításkor egyoldalúan csak az esztétikai szempontokat veszik figyelembe, s egyáltalán nem számolnak annak természetvédő, gyógyító funkciójával. Ha a munkanap végén magasból lenézünk a városra, látjuk, hogy sűrű füstfüggöny borítja be, s ez a levegőszennyezés az iparvállalatoktól és a közúti forgalomból származik. A kipufogó gázok lekötésének legbiztosabb eszközei a bokrok és fák, amelyeket közvetlen az úttest mellé ültetnek. A telepítést úgy kell elvégezni, hogy a bokrok és az alacsony növésű fák mintegy élő sövényt alkossanak, s hogy a koronáik között még a fénysugár se hatolhasson át. Ebben az esetben a mérgező gázt és a port a növények levelei megkötik. Tapasztalható-e nálunk ilyesmi? Nos, menjünk végig a főutcánkon, a Győzelem sugárúton, ahol elég nagy a gépjármű-forgalom. Az út mentén az egyes szakaszokon fák sorakoznak, másokon viszont apró terek találhatók. Sok helyütt hiányzik a növényzet. Az utasok, a gyalogosok és az ott levő házak lakói kénytelenek a kipufogó gázokat is belélegezni. Sajnos, ez a helyzet sok más utcában is. A fák viszont megtisztíthatják a bennünket körülvevő közeget. A keletkezett növényi testnedvek némelyike képes elpusztítani még a kórokozó baktériumokat is. A vidékünkön elterjedt növények közül ilyen tulajdonsága van a közönséges zel- nicemeggynek és a jázminnak. Penza környékén az előbbi még megtalálható, de a városi utcákon már egyáltalán nem látható. Természetesen más fák is termelnek fitoncidokat. Például a fenyő és a tölgy. Ám ezekből is kevés van a városban. Ami a port illeti, legalkalmasabbak ennek megkötésére azok a fák, amelyeknek pihés vagy ragacsos levelük van. Ilyen például a szilfa és a nyárfa is, sajnos belőlük is elég keveset ültetnek Penzában. Ügy tűnik, hogy zöld területünk csaknem alkalmatlan a környezet- és egészségvédő funkció ellátására. A tél beálltával rendszerint hóakadályok kelétkeznek az utakon. A torlaszok ellen megvédenék a fák, ugyanis a hó fennmarad a sűrűn ültetett növényzeten, a hóvihar felőli oldalon. Sajnos, hiányzanak a fasorok a fontosabb közlekedési útvonalakon. A szépség, pontosabban szólva az egyszerűség kedvéért a pázsitos részeken inkább a fák és bokrok csoportos ültetését részesíthetjük előnyben. Ez a módszer azonban környezetvédelmi szempontból igen csekély hasznot hoz. De hát miért van ez így? Szerintünk ennek oka a szakemberhiányban keresendő. Minden vállalatnál van parkosítási felelős, de senki sem tanítja meg nekik e tevékenység alapvető szabályait. Nagy munkába lehetne kezdeni télen is. Először: tanulmányozni kellene az utcák és a terek állapotát, és írásban rögzíteni a hiányosságokat. Másodszor: szükséges összeállítani egy jegyzéket a parkosítás eszközeinek felújításáról, javításáról, és meg kellene rendelni a facsemetéket meg a vetőmagokat is. Harmadszor: a fásításért felelős vállalati dolgozók részére rövid időtartamú szaktanfolyamot lehetne szervezni. Ha mindezt sikerül időben elvégezni, akkor fokozni lehetne az idén is a parkosítás hatékonyságát a városban. (Penzensz- kaja Pravda) Fordította: B. I. A Pentagonhoz közel álló U. S. News and World Report térképvázlata Nyugat-Európának azokról a pontjairól, ahová az új rakéta-nukleáris fegyvereket telepítik n bátrak gabonája Ahol minden kapavágás — történelem Dr. Tadeusz Wolski docensnek, a híres lengyel növénynemesítő tudósnak a nevéhez fűződik az értékes Grana nevű búzafajtának és a Dankowskie zloto nevű rozsfajtának a kitenyésztése. A tudós jelenleg a búza és a rozs kereszteződéséből származó gabonafajta, a Triticale új változatain dolgozik. A tudós a Triticalét a „bátrak gabonájának” nevezi. Az első búza-rozs keresztezés! kísérletek még a XIX. század végén kezdődtek Skóciában, Németországban, s több más országban. Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel, mivel az új gabonafajta terméshozama túl alacsony volt. A búza-rozs igazi pályafutása az első hexaploidális (hat kromoszómacsoportú) gabonafajta előállításával kezdődött. A világ búzanemesítő szakembereinek Kanadában rendezett 1958. évi nemzetközi kongresszusán mutatták be ennek első változatait, amely felvette a versenyt nemcsak a rozzsal, hanem a búzával is, főleg a savanyú talajokon. A Triticale a búzánál jóvá) ellenállóbb a különféle betegségekkel szemben, s ez kétségkívül jelentős előnynek számít. A Triticale iránti érdeklődés évről évre növekszik. Mint ismeretes: Magyarországon is sikerrel foglalkoztak vele. A lengyelországi choryni növénynemesítő állomáson kitenyésztett CT— 138 típusjelű változat jelenleg állami kísérletek tárgya Nagy-Britanniában Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, sőt Új-Zélan- don is. Az említett változat különösen magas terméshozamának köszönhetően felveszi a versenyt a világ legkiválóbb búzafajtáival is. A termékeny búza-rozs fehérjetartalma a búzáéval egy szinten van, tápfehérjeérté- ke magasabb a rozsénál, annál több lizint tartalmaz, és az aminosav-összetétele is kedvezőbb. Épp ezért a búza-rozs termesztése iránt nemcsak olyan országok érdeklődnek, mint Lengyelország, ahol sok rozstermesztésre kedvező, könnyű talaj található. Jelenleg a búza-rozsnak a CT—463 és a CT—461 típusjellel ellátott kétféle, jó hidegtűrő képességgel rendelkező változata létezik. A szakemberek arra számítanak, hogy mindkettőnek a termesztése már a legközelebbi években megkezdődhet Lengyelországban. Hanna Léwandowska Plovdiv a legnagyobb ókori város a mai Bulgáriában. A történelme nagyon viharos volt. Erről nemcsak az írásbeli források, hanem a régészeti leletek is tanúskodnak. Az ásatások eredményeként napjainkban turisták ezrei csodálhatják meg az Antik Színházat, Filipo- polisz stadionját, a keleti kaput és a várfalak részeit. Most az ókori városközpont feltárása folyik, ez helyileg egybeesik a mai Plovdiv városközpontjával. A Georgi Dimitrov bulvár rekonstrukciója alkalmából 1983-ban nagy, erős kőlapokkal fedett ókori utcákat, várfalrészleteket, középületeket és lakóházakat tártak fel. Az eddigi leletek fejlett kultúráról tanúskodnak az építészetben és a városrendezésben. Különösen értékesek a felszínre került eredeti formájában helyreállított mozaikok. Egy hat négyzetméteres, sokszínű, bonyolult kompozíciójú mozaikot sikerült kiemelni a helyéről, és hamarosan a város múzeumában tekinthetik meg az érdeklődők. A várfaltól északra nagy kőlapokkal kikövezett utcát tártak fel. Az utca két oldalán jó karban levő épületfalak vannak. Ezeken nagy tűzvészek és rombolások nyomai láthatók. Jó állapotban van egy nagy középület.' Egyik helyiségének nagysága megközelíti a 80 négyzetmétert, padlózatának mozaikból kirakott, szimetrikusan elhelyezett köreiben növények, állatok és használati tárgyak képei láthatók. A mozaikot borostyán ágak és levelek keretezik. Az ókori utca és a teljes szépségében feltárt kereszteződés eredeti alakjában megmaradt az aluljáróban, amely a trák kultúra múzeumának bejáratához fog vezetni. A Georgi Dimitrov bulvár rekonstrukciójánál feltárt régészeti leletek az antik város történelmét hozzák közelebb napjaink emberéhez. A Róma előtti kornak, a mai bolgár földeken egykor vi*- rágzott ókori és későbbi városi civilizációnak egy sor fontos kérdésére adnak választ. Az Elena Keszjakova tudományos munkatárs által vezetett régészek csapata dolgozik a leletek feltárásán, megmunkálásán, dokumentálásán és értelmezésén, valamint azon, hogy mindezt harmonikusan illesszék a korszerű városképhez. Zdravko Karov, A Plovdivi Népi Régészeti Múzeum igazgatója Már teljes szépségében pompompázik az amfiteátrum
