Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-20 / 16. szám

1984. január 20., péntek IgNiUMta o Szakszervezeti segítség a mezőgazdasági tervek megvalósításához II MtDOSZ főtitkárának nyilatkozata ÉKKSZŐV a nagyvilágban A mezőgazdaság idei fel­adatainak megvalósításához jelentős -segítséget nyújt — szociálpolitikai és gazdasági téren egyaránt — a ME- DOSZ. Az üzemeknek a gaz­dasági feladatokat úgy kell megvalósítaniuk, hogy vál­tozatlanul a figyelem kö­zéppontjában legyen a mun­kakörülmények javítása, az üzemi balesetek csökkenése, s folyamatosan emelkedjen az üzemegészségügy színvo­nala is. A szakszervezeti ten­nivalókról Dobi Ferenc, a szakszervezet főtitkára tá­jékoztatta az MTI munka­társát. — A tagság érdekvédelmi munkájának színvonalára igekszünk felhozni a terme­lési célok támogatásával kapcsolatos szakszervezeti tevékenységet — mondotta. — Ügy gondolom, erre a megnehezült gazdasági hely­zet miatt feltétlenül szük­ség van. Annál is .inkább, mert a ráfordítási költségek csökkentése, az anyag- és energiatakarékosság, az ex­port fokozása, és a tervezett 15 millió tonna gabona meg­termelése, tehát a jövedel­mezőség megteremtése alap­vető feltétele a szociális cé­lok elérésének is. A szerve­zett tagság csaknem fele szocialista brigádtag, s a megközelítően 20 ezer kol­lektíva kezdeményezőkész­sége, áldozatvállalása hoz­zájárul majd a mennyiségi teljesítmények megalapozá­sához. A szakszervezet tevé­kenyen közreműködik a ter­melés gazdaságosságát növe­lő új módszerek széles kö­rű elterjesztésében. Száznál több üzemben szervezünk szakmai bemutatókat, újítá­si börzéket, amelyeken a társüzemek szakemberei megismerkedhetnek a más­hol már bevált hasznos eljá­rásokkal. Több helyen az el­fekvő alkatrészek kiárusítá­sára kerül sor. Az év eleji ágazati tervtárgyaló ülése­ken mindenütt szóba került, hogy a szakszervezeti aktivis­táknak még jobban be kell kapcsolódniuk a munkafe­gyelem ellenőrzésébe. Egyen­getniük kell az újítások út­ját, és az újítási díjak mi­előbbi kifizetésében is kép­viselniük kell a dolgozók ér­dekeit. Szociális téren előrelépést jelent, hogy a SZOT-tal kö­zösen életre hívtuk a kecs­keméti üzemegészségügyi bá­zist. Erre azért volt szükség, mert az agrárgazdaságban a technika fejlődését az egész­ségügyi ellátás korszerűsíté­se nem követte — kis túl­zással megrekedt a sebek bekötésének szintjén. A ta­pasztalatok szerint azonban mindinkább szaporodik a vegyszerek haszálatából, a modern gépek kezeléséből adódó balesetek számaránya. Megelőzésükhöz, a hatha­tós védelemhez gyakran még hiányzik a szaktudás, és az egységes orvosi szemlé­let. E hiányok pótlására alakult meg a bázis, ahol az orvosok a növényvédő szerek okozta mérgezések, a vibrá­ciós ártalmak, az állatról az emberre terjedő betegségek, a zaj- és a porártalom ha­tásmechanizmusát tárják fel, és tudományos módszerek­kel dolgozzák ki a védekezés módjait. Ehhez három mező- gazdasági üzemben végeznek felmérő vizsgálatokat. Az eredmény a gyakorlatban mozdítja elő a jelenleg már 200 állami gazdaságnál, tér-' melőszövetkezetnél működő üzemorvosi munka színvo­nalának emelését. A szak- szervezet az idén is támo­gatja az üzemegészségügyi hálózat bővítését. Ennek eredményeként előrelátha­tóan 50 újabb rendelő épül, főként Bács-Kiskun, Győr- Sopron, Zala, Veszprém és Hajdú-Bihar megye mező- gazdasági üzemeiben. Folytatódik a cselédlaká­sok felszámolása, helyettük modern otthonokat építenek országszerte. Várhatóan 1700 család költözhet ily módon az elavult, egészségtelen szükséglakásokból jó körül­mények közé. A szakszerve­zet mindenütt szorgalmazza e program gyorsítását, s ugyanúgy a pályakezdő me­zőgazdasági szakemberék le­telepedéséhez megfelelő tá­mogatás adását. Sok helyen kedvezménnyel juthatnak a fiatalok telekhez, s az üzem olcsó fuvart is biztosít az építéshez. A szocialista bri­gádok a hétvégeken segíte­nek, hogy mielőbb tető alá kerüljön a lakás. Támoga­tással, összefogással épül az idén agrárszakemberek­nek lakótelep, például a szigetvári, a délsomogyi, a békéscsabai és a Pécsi Álla­mi Gazdaságban. Annak idején, vagyis 1962-ben, amikor három orosházi közös gazdaság, az Üj Élet, a Dózsa és a Béke Tsz megalakította a mai ÉKKSZÖV — Építőipari, Kútfúró és Kazánépítő Szö­vetkezeti Vállalat — előd­jét, kevesen gondoltak arra, hogy országos, sőt, nemzet­közi vállalat lesz. Elsősorban az alapítók, illetve a kör­nyék mezőgazdasági beru­házásainak kivitelezésére hozták létre. Az elmúlt két évtized, főként az utóbbi esztendők beszűkült beruhá­zási lehetőségeinek nyomán azonban alapvetően megvál­tozott a vállalat tevékenysé­ge. — A 450 * dolgozót foglal­koztató vállalatunk fő pro­filja: az építőipar, a kazán- szerelés és a kútfúrás, ezek együttes árbevétele 90 mil­lió forint, a külföldi mun­kák 25 millió forintot hoz­nak, ehhez jön még a segéd­üzemünk termelése, ami né­hány millió forint. A válla­lat központja két teleppel Orosházán van, Göncön mű­ködik a harminc, főként nőt foglalkoztató lakatos- és elektromos berendezéseket összeszerelő segédüzemünk, Diósdra telepítettük a ka­zánszerelő részlegünk te­lephelyét — kezdi Kovács Károly igazgató, s máris a vállalat termelésének „át­rendezését” magyarázza. A beruházások csökkené­sével mind jobban előtérbe kerültek a felújítások. Az ÉKKSZÖV vezetői úgy / is fogalmaznak, hogy a válla­lat amolyan közületi szol­gáltató. A kőolajosoknak műhelyeket építenek, a meg­Bővül a Tisza Cipőgyár exportja Az előjelek szerint az idén megismétli, sőt javítja tava­lyi exportsikereit hazánk legnagyobb cipőipari üzeme, a martfűi Tisza Cipőgyár. Az alföldi nagyüzem az idén a kül- és a belkereske­delem megrendelésére együt­tesen mintegy 11 millió pár lábbelit készít. Az Adidas céggel kooperációban majd­nem másfél millió pár, az NSZK-beli Salamander cég részére pedig negyedmillió cipő készül Martfűn. Ötven­ezer sportcipőt Görögország­ba szállítanak. levőket felújítják, dolgoz­nak a malom rekonstrukció­ján, s az üveggyári fenntar­tásból is kiveszik részüket, természetesen az alapító ok­iratban rögzítettek szerint, a termelőszövetkezeteknek is vállalnak munkát, ami viszont egyre kevesebb. — Az építőrészlegünk, ami jön, szinte mindent elvál­lal — summázza Ráta Ernő termelési igazgatóhelyettes. — Mi tagadás: az utóbbi esztendőkben széles körű te­vékenységünket az igények­hez igazítottuk, az egyes részlegek kapacitását, ha kell, szükség esetén rugal­masan át is csoportosítjuk. A piac „ütőerén” tartjuk a kezünket, eredményt csak így érhetünk el — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Báné Sándor gazdasági igazgató- helyettes, majd megtoldja: — Tavaly húszmillió forint nyereséget értünk el, s ezért bejártuk az országot, a fél világot. Vállalatunk, ha csak a megyéből vállalna mun­kát, bizony nem élne meg. — Csak egy érdekes pél­da: 1983-ban Békés megyé­ben öt fúrott kutat tisztítot­tunk, s ez egymillió forintos bevételt jelentett. A kitisz­tításból származó többi ki­lencmillió forint az ország legkülönbözőbb helyeiről folyt be — szólt közbe Róta Ernő, s az igazgató máris magyarázza: — Korábban az új kutak és a talajmechanikai fúrá­sok adták a részleg bevéte­leinek legnagyobb hányadát. A beruházások csökkenésé­vel kevesebb pénz jut új ku­takra, a széles körű kapcso­lataink ellenére a talajme­chanikai feltárásokra is egy­re kevesebb megrendelést Többször írtunk már a ta­lajokat jobbá tevő meliorá­ciós munkákról. Most újra szólunk róla, hiszen a melio­ráció az amiről nem lehet eleget írni. Már csak azért sem, mert az az egymilliárd- kétszázmillió forint, amit a VI. ötéves terv ideje alatt ráköltünk, megyénk legna­gyobb beruházása. Az érin­tett üzemek szempontjából pedig létfontosságú, termelé­si biztonságot teremtő, fo­kozó munkákról van szó. Hogy hogyan haladtak a múlt évben a meliorációs be­ruházások, arról a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának mun­katársai tájékoztattak. •> De érintsük pár mondat erejéig a VI. ötéves terv el­ső két esztendejét. 1981-ben 12 ezer, 1982-ben 10 és fél ezer hektárt tettek jobbá á „talajgyógyászok”. Fontos ezt megemlíteni, hiszen a számok azt tükrözik, hogy a meliorációs munkák a ter­vezettnek megfelelő ütem­ben haladtak. Nemcsak a földeket hozták rendbe, ha­nem a kapott állami támo­gatást is maradéktalanul fel­használták a beruházó szö­vetkezetek, gazdaságok. így volt ez 1983-ban is. A térségi melioráció során 22 üzemben 12 ezer 200 hektá­ros területén javították a ta­lajok vízgazdálkodását, szer­kezetét, kémiai tulajdonsá­gait. Tegyük mindjárt hoz­zá, minden eddiginél jobb minőségben. A minőségjavulás érezhető volt már a tervezésen. Egy­szerű oknál fogva: a pénz­ügyi keretek az egy évvel kaptunk a tervező intéze­tektől. Lépnünk kellett, az élet kényszerített rá. így jött a kutak felújítása, ezért változott a részleg profilja — folytatja Kovács Károly. A kútfelújítás lényege: az apadófélben levő fúrt kutak vízhozamát — vásárolt li- cenc alapján — 100—150 százalékkal növelhetik. En­nek a költségei lényegesen alacsonyabbak egy új kút fúrásánál, s ugyanakkor a hazai megrendelőknél költ­ségként, és nem beruházás­ként jelentkezik. Az ország­ban csak két vállalat végzi a vegyszeres tisztítást, mely­re külföldön is felfigyeltek. Ausztriában, ahol ez az ipar­ág gyenge, ezekben a napok­ban adnak át egy kutat, melynek percenkénti 95 li­teres vízhozamát 240 literre növelték ezzel az eljárással. További megrendelések van­nak kilátásban. Sőt, az NSZK kútfúró vállalat is ér­deklődik ezen tevékenységük iránt, megbízásról tárgyal­nak. Az elmúlt évi és idei fel­adatokról csak címszavakban, azt is a teljesség igénye nél­kül. Irakban a halkeltetőtől a halastóig építettek egy gazdaságot, 12 kukoricaszá­rítót adtak át, az idén újab­bakat építenek. Algériában két iskola épületgépészeti munkáit fejezték be, ez évre iskolák építőmesteri teendő­it, és a leendő metró talaj- mechanikai feltárását vál­lalták. Ausztriában lakóhá­zak utólagos hőszigetelésére kötöttek megállapodást. Észak-Jemenben egy ma­gyarok által épült új kórház 14 tagú műszaki személyze­korábbihoz hasonlóan ala­kultak. Közben az áremel­kedések utolérték a meliorá­ciós tevékenységet is. Ha a pénz marad, az ár emelke­dik, kevesebb üzem igényel tervet — egyértelmű, hogy az így megteremtődött ter­vezői kínálati piac a meg­rendelő javát szolgálta. Szin­te természetes, hogy az AG- ROBER és a Körösi Vízgaz­dálkodási Társulat tervezési osztálya mindent megtett a beruházó „kegyeinek” elnye­réséért. A két vállalat 18 üzemnek készített jó minő­ségű meliorációs tervet a múlt évben. De térjünk vissza a kivi­telezésre, a tervezés megko­ronázására. Három megyei vállalat dolgozott a már em­lített 22 szövetkezetben, gaz­daságban. Név szerint: a Szarvasi Állami Tangazda­ság Körös—Maros Vidéki Meliorációs Főmérnöksége, a békési Körös—Berettyói Víz­gazdálkodási Társulat és a gyulai Körösi Vízgazdálko­dási Társaság. A vállalatoknak szerencsé­jük volt az időjárással. Míg az aszály gazdaságok sorát sodorta a tönk szélére, szá­mukra kedvezett a száraz­ság. Január elejétől decem­ber elejéig fennakadás nél­kül dolgozhattak. Annál is inkább, mert nem fordultak elő olyan akadályozó ténye­zők, mint például az 1982-es dréncsőhiány. Tulajdonkép­pen már november végére átadhatták volna az új léte­sítmények nagy részét, ap­róbb szervezési hiányosságok miatt végül is december 10- re fejeződtek be a műszaki átadások. tét adják, akik két éven át betanítják az ottaniakat a berendezések üzemelteté­sére, ellenőrzésére, javítá­sára. Csehszlovákiába ka­zánszerelésre, Mongóliába technológiai szerelésre utaz­nak majd ÉKKSZÖV-dolgo- zók. Természetesen többsé­gében mindenütt magyar termékeket építenek be, ma­gyar berendezéseket szerel­nek fel. — Korábban a külföldi munka jó üzlet volt, meg­felelő nyereséggel fejeztük be az ottani beruházásokat. A piac viszont egyre élező­dik, sok a vetélytárs, s egy­re nehezebb — folytatja a gazdasági igazgatóhelyettes. Az ÉKKSZÖV fő profiljá­ba tartozik a kazánszerelés. Valamennyi magyarországi gyártású kazán szerelésére képesek, tisztítására, reví­ziójára felkészültek. — Hál’ istennek, a rész­legnek van munkája. A ka­zánfelügyelők előírják a há- rom-ötévenkénti revíziót — fogalmazza tréfásan az igazgató. — A pesti kazán­szerelő részlegnek a főváros szállodái, iskolái, a posta, és egyéb intézmények, . ahol központi fűtés van, bőven adnak munkát. A legtöbb megrendelőjük is ott van, s ezért is telepítették oda a részleget. Az egyes részlegek önálló­sága az átlagosnál nagyobb. A részfeladatokat minden­hol önállóan oldják meg, a kis egységek gazdálkodása nagyon élesen össze van köt­ve a jövedelmezőséggel. Per­sze, mindezeknek szinkron­ban kell lenniük a vállalati elképzeléssel, célkitűzéssel. A sokoldalú lehetőség csak összehangolt és fegyelmezett munkával hozhat nyereséget, boldogulást az ott dolgozók- na^- Szekeres András A térségi melioráció tehát a tervek szerint valósult meg. Nem írhatunk azonban egyelőre olyan üzemről, amelynek valamennyi arra kijelölt földjét rendbe hoz­ták volna. Egyszerű oknál fogva: az elképzelések sze-_ rint az idei évre, illetve évekre húzódnak el a mun­kák az egyes gazdaságoknál. Ezért nem is lehet a huszon­kettőből kiemelni egyetlen szövetkezetét sem. Lényeg, hogy a talajok rendbetétele tovább folytatódik az idén. A múlt évihez hasonló nagysá­gú összeget, az állami támo­gatásokkal együtt majdnem 270 millió forintot fordíthat ró a megye mezőgazdasága és ez a legfontosabb. Említést érdemel az is, hogy az üzemi beruházások­kal összhangban épülnek az állami főművi beruházások a tótkomlóséri, a dögös.káka- foki és a tulkánéri főcsator­nákon — lesz, ami befogad­ja a táblákról levezetett fö­lös vizeket. ❖ A múlt évről szólva nem feledkezhetünk meg azokról a dolgokról, amelyekkel még jobbá tehetők a megyében folyó meliorációs beruházá­sok. Tervezők és kivitelezők feladata, hogy tovább keres­sék az olcsóbb megoldáso­kat: annak lehetőségét, hogy ne csak elvezetni, hanem visszavezetni is lehessen — szükség esetén — a táblákra a vizet. Javítani kell a mű­szaki ellenőrzést, a már el­készült művek fenntartási munkáit, valamint folytatni és javítani kell az üzemi me­liorációs szervezetek kiala­kítását. Jó év volt 1983. a meliorá­ciósoknak, lesz feladatuk az idén is jócskán. M. Sz. Zs. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei hozzákezdtek az Élővíz-csatorna gyulai szakaszának medertisztítási munkáihoz. A tervek szerint a Szent László utcai hídtól a Kőhídig terjedő szakaszon mentesítik a folyó medrét a felgyülemlett iszaptól Fotó: Béla Ottó Melioráció ’83

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents