Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-19 / 15. szám
NÉPÚJSÁG 1984. január 19., csütörtök Mire int a vgm-ek kihívása? R vállalati kassza, az egyéni haszna meg a „kemény” és „puha” forintok Az új típusú gazdasági szervezetek — ahogyan mondani szoktuk: kisvállalkozások — száma, létszáma ugrásszerűen gyarapodott 1983 első félévében. A növekedési ütem egyaránt jelzi a lehetőségeket és az előrehaladás türelem- és időigényességét. A magánjellegű vállalkozások a rugalmasabbak, ezek nagyobb lendülettel startoltak, ám a tavalyi fejlődés már szerényebb. A kisvállalatok és a vállalati gazdasági munkaközösségek számszerű gyarapodása viszont tavaly fél év alatt nagyobb volt, mint az azt megelőző egész esztendőben. Számuk és létszámuk alapján a vállalati gazdasági munka- közösségek a legelterjedtebbek. (Hatvannégy és fél ezer embert érint, a vállalati dolgozók 3 százalékát.) Helyzeténél fogva e szervezet a legtöbb vita, kritika, társadalmi feszültség forrása. Tetten ért veszteségek Az első vgm-ek többnyire a gyárak, az intézmények vezetőinek kezdeményezésére jöttek létre. Ök mondták meg, s jelenleg is közlik, hogy milyen feladatok elvégzésére tartanak igényt a hivatalos munkaidőn túl, külön jövedelem ellenében. Az új munkaszervezetek menet közben azonban önálló arculatú, teljesítményközpontú kollektívákká váltak. Nem tűrik meg soraikban a fegyelmezetlenséget, a hozzá nem értést, jól előkészítik, megszervezik a munkát. Elvetik a merev hierarchizáló- dást, amikor a targoncás csak targoncát vezet, az esztergályos csak esztergál, s ölbe tett kézzel vár, ha valami hiányzik a munkához. Íme a konkrét feladatmeghatározás és az egyértelmű, hatásos anyagi ösztönzés eredménye. „Fizessenek úgy a főmunkaidőben is, mint a vgm-ben, s ugrásszerűen növekszik majd a teljesítmény” — állítják a jóhiszemű kívülállók, akik a pénz mindenható erejében bíznak. Sokan a munka szerinti elosztás szocialista elvének megsértését látják abban, hogy a különórákért átlagosan kétszer annyit fizetnek, mint a főmunkaidőben végzett munkáért. Ezek a vélekedések bagatellizálják, vagy kétségbe vonják a 20 —40, olykor 100—200 százalékos teljesítménykülönbségeket. Pedig a tényleges különbségeket azért is szükséges elismerni és felismerni, mert a meglevő és gyakran igen jelentős munkaidő-veszteségekre irányítják a figyelmet. Az okokra is fényt deríthetnek az analízisok, a párhuzamok. Az érdektelenség mindenekelőtt fegyelmet és figyelmet lazít, megakadályozza az ésszerű munka- kapcsolatok kialakítását, a dolgozókat elválasztó merev válaszfalak lebontását, a termelés közvetlen, öntevékeny szervezését. Hz életrevalóság bizonyítékai A vgm-ek gazdasági haszna egyértelmű, segítik a szűk keresztmetszetek feloldását, a rugalmas alkalmazkodást a piaci igények válNemzetközileg is újszerű, széles körűen fölhasználható megvilágításmérőt fejlesztett ki az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet (MFKI) optikai, elektronikai főosztálya. A hordozható, kisméretű műszer digitális, folyadékkristályos kijelző segítségével számokkal mutatja a tozásaihoz. Igaz, a különmunka — többnyire drágább — a fő munkaidőben végzett tevékenységnél, de olcsóbb a tsz-kooperációnál, a vendégmunkánál, vagyis annál, amit helyettesít, illetve pótol. A különmunkához hasonlóan drága a túlóra is, csakhogy a túlórát a „kemény” bérforintból, a különmunkát pedig „puha” költségforintból számolják el. A vállalati kassza külön haszna — persze ténylegesen népgazdasági haszon nincs ebből —, ha költségforinttal bér-, vagy fejlesztési alap- forintot lehet megtakarítani. Az új munkaszervezetek — életrevalóságuknak ez a fő forrása — a tagok számára egyértelműen hasznosak. A nem lebecsülhető kü- lönjövedelmek — 1982-ben 3000 forint volt a havi átlag — kikényszerítik a differenciálást, lehetővé teszik, hogy újabb társadalmi rétegek, döntően a városi munkások a saját vállalatuknál érvényesülhessenek, a mai nehéz viszonyok között is megtalálhassák anyagi boldogulásukat. Ennek össztársadalmi haszna: érzékelhetően csökkent az indokolatlan munkaerő-vándorlás. Főleg a munkások képzettebb, vállalkozó szellemű — következésképpen mozgékonyabb rétegeit — stabilizálta, s egyben a káderkiválasztás és -képzés új formáit teremtette meg. A vgm-ek eredményeinek értékét nem csökkentik az új szervezetek kiforratlanságai, fogyatékosságai. Kár volna például tagadni, hogy a vgm-ek nem olyanok, mint amilyeneknek valamikor elképzelték őket. Döntően saját vállalatuk számára dolgoznak, s nem külső rendelésre. Jelentéktelen a lakossági szolgáltatások aránya. Vállalkozói jellegük fejletlen, tőkét, hasznot nem kockáztatnak. Munkavállalói pozícióik biztonságosak, kényelmesek. A gyári vezetők az ellenpóluson nem érdekeltek a feltételek szigorításában, a „piaci” viszonyok pedig nem kényszerítenek — főleg a jövedelmek terén — feszesebb vállalásokra. A vgm-ek és tagjaik számára korlátozott, helyzetük csaknem monopolisztikus, a munkákat elosztják közöttük. Nem visszafelé Van tehát probléma és tennivaló — nem is kevés. Fontos, hogy előítéletektől mentesen értelmezzük a helyzetet. Az új szervezetek révén régi problémák kerültek felszínre, éles reflektor- fénybe. Vagyis nem visszafelé lépve, hanem határozottan előre haladva oldhatók fel az ellentmondások. A vgm-eket nem korlátozni kell, hanem olyan helyzetbe hozni, hogy teljesen kibontakozhassanak. Ehhez bátorítani szükséges például számszerű gyarapodásukat, hogy kellő társadalmi nyilvánosság mellett érdemi verseny alakulhasson ki közöttük. Viszonylag szűk körben — a korlátozott munkaidőben dolgozó, egészségre ártalmas üzemekben — kell kifejezetten megtiltani a vgm-ek alapítását. Mindenütt másutt inkább a létesítésük ösztönzése, mintsem korlátozása a feladat. Á vállalkozók nakörnyezet megvilágításának erősségét. Az új műszer nem csak hiányt pótol. Előnyös tulajdonságai a határon túl is felkeltették az érdeklődést. Az MFKI szakemberei két intézeti találmány segítségével a korábbi műszerekhez képest pontosabb színképérzékenygyobb száma esetén ugyanis a vgm-ek nemcsak verse- nyeztethetők (ezáltal a vállalati díjak mérsékelhetők), hanem felszámolható az új szervezetek kasztjellege. A különmunkák jobb „terítésével” pedig természetes módon összébbszoríthatók a jövedelmi csúcsok. Az első számú feladat tehát az új szervezetek kibontakozásának útjában álló szemléletbeli akadályok elhárítása. Hogy vannak ilyenek, azt jelzi a vgm-ek rendkívül egyenetlen területi megoszlása. Ha eltekintünk a főváros és agglomerációs övezete sajátos helyzetétől, szembe tűnik Fejér megye kiugró első helye. Az új szervezetek számát tekintve Komárom megelőzi Borsod- Abaúj-Zemplén megyét. Szintén figyelmet érdemel Csongrád és Bács-Kiskun megye előkelő helyezése a rangsorban. Közeledjenek a teljesítmények A vállalati gazdasági munkaközösségek kihívására megfelelő választ a nyilvánvaló anomáliák felszámolása, az ösztönzés, a szabályozás, az irányítás továbbfejlesztése, a reform kibontakoztatása hozhat. Vagyis a következőket kell elérni: 1. Fokozatosan csökkenjen és idővel szűnjön meg a „kemény” bér- és a „puha” költségforint közötti különbség. Nincs szükség népgazdasági hasznot nem hozó vállalkozásokra. 2. Hatásos anyagi ösztönzés érvényesüljön a főmunkaidőben. 3. Csiszolódjék és szigorodjék a vállalkozói díj kalkulációjának módszere. 4. Fontos az összeférhetetlenségi szabályok meghatározása, vagyis annak tisztázása, hogy milyen beosztású dolgozók nem lehetnek a vgm-ek tagjai. 5. Egyidejűleg meg kell oldani a vgm-ekkel kapcsolatos vezetői tevékenység honorálását. R legfontosabb a főmunkaidő A tennivalók sokrétűek és összetettek, egymástól elválaszthatatlanok. Miközben az új szervezetek létesítésére bátorítunk, nem válhatunk a formális és látszateredmények rabjaivá, vagy a vállalati gazdasági munkaközösségek megszállottjaivá. Valamennyi új szervezet lehetőségeivel szükséges számolni és tudni kell azzal élni. A legfontosabb azonban a fő munkaidőben végzett tevékenység fejlesztése, korszerűsítése. A kiválóan működő, mintaszerű vgm-háló- zat, s a rossz hatásfokú, érdektelen főmunkaidős tevékenység (nagy veszteségidőkkel, belső munkanélküliséggel) mint a tűz és víz ösz- szeférhetetlen. Bár a főmunkaidős tevékenység korszerűsítésének, hatásos ösztönzésének külső (szabályozásiirányítási) feltételei is vannak, mégis saját tehetetlenségét bizonyítja az a vezető, aki nem képes a gyáron, a vállalaton belüli kihívásra meggyőzően válaszolni. Kovács József séget és a különböző irányból érkező fény tökéletesebb érzékelését tették lehetővé. Ezekkel a tulajdonságokkal az MFKI terméke a nemzetközi piacon is versenyképes lehet: a külföldön kapható mérőműszerek többsége ugyanis vagy nem képes ilyen precizitásra, vagy csak laboratóriumi körülmények között alkalmazható, és az ára is sokszorosa a magyar műszerének. Energiamegtakarító megvilágításmérő Többszörösére növelhető a kistételes export A Külkereskedelmi Minisztériumnak 1982. november 15. óta külön megbízottja dolgozik Békés megyében — Szatmári János. Beiktatásakor a Külkereskedelmi Minisztérium és Békés megye vezetői egyaránt azt várták tőle, hogy segítse elő a kistételes export fejlődését, az exportálható árualapok felderítését. Beiktatása óta már több, mint egy év telt el, indokolt a kérdés: mi valósult meg a kezdeti célkitűzésekből? — Bár az első esztendő már konkrét üzleti szerződéseket is hozott, ezért ez az év elsősorban az előkészítés, a kapcsolatteremtés időszaka volt, aminél többet nem is nagyon vártak tőlem feletteseim, mert a külkereskedelemben általános gyakorlat, hogy hosszú idő telik el, míg egy üzleti ajánlatból konkrét szállítás lesz. Az első év főleg azzal telt el, hogy ismerkedtem a megye termelőivel, összegyűjtöttem milyen kistételes exportajánlataik lennének, és ezeket közvetítettem a megfelelő külkereskedelmi vállalatokhoz. Természetesen ez fordítva is megtörtént, vagyis a külkereskedelem igényeit tolmácsoltam a megyei termelőknek. — Egy év távlatából megítélve: milyen a megyei termelők hozzá• állása a tőkés exporthoz? — Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, hadd mondjam még el, hogy munkámban nagyon sokat segítettek a megyei párt- és állami szervek, és a különböző szövetségek, a KISZÖV, a TESZÖV és a MÉSZÖV. Nélkülük semmiképpen sem sikerült volna ilyen mélységig felderíteni a Békés megyében fellelhető, exportra alkalmas árualapokat. A konkrét kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy azt mindenütt tudják, mennyire fontos a népgazdaságnak a tőkés export fokozása, és sok helyen ez egybeesik a termelők érdekeivel is. De előfordul olyan eset is, hogy nem igazán érdekeltek az exportban. Ahol nagyon jó a belföldi piac, vagy belföldön magas jövedelmezőséget érnek el, ott általában azért törekszenek a tőkés exportra, mert eleget akarnak tenni az elvárásoknak, vagy mert felismerték, hogy a technikai-technológiai színvonal fejlesztéséhez, az előrehaladáshoz nélkülözhetetlen a világpiaci verseny. Sajnos, arra is van példa, hogy a termelők a szinte tálcán kínált lehetőséggel sem élnek. — Beszélne erről részletesebben is? — Talán elég, ha csak a legkirívóbb esetet mondom el. A Battonyai Asztalosipari Szövetkezet ablakkereteket exportálhatott volna az NSZK-ba, tehát olyan terméket, mely a profilja, s melynek gyártására jól felkészült. Ennek ellenére a mintadarabokat annyira pontatlanul készítették el, hogy az üzletből nem lett semmi, valamint a vevő egy másik kérését — melynél mindösz- sze az volt a feladat, hogy a fát egy bevonattal ellássák — nem juttatták el határidőre a külkerskedelmi vállalathoz, a tőkés üzletekötő pedig — érthetően — nem volt hajlandó napokat várni, hiszen ilyen munkára bárhol és bármikor talál készséges vállalkozókat. Ez az eset egyébként arra is példa, hogy a termelőkre, szándékuk ellenére nem lehet ráerőltetni még a jónak ígérkező üzleteket sem. — Eddig a termelőkről esett szó, most beszéljünk arról: miként fogadják a külkereskedelmi vállalatok a kistételes exportajánlatokat? — A külkereskedelmi vállalatok fogadókészsége alapvetően jó, bár a korábban kialakult szokások, kényszerpályák még akadályozzák a kis volumenű export gyors bővítését, de szerencsére kedvezőek a változások. Nem elég aktív a külkereskedelmi vállalatok piackutató munkája, elégtelen az információk visszaáramlása a termelőkhöz. A termelők kevés jelzést kapnak a külpiaci igényekről, lehetőségekről, és előfordul, hogy exportajánlataikra nem kapnak megfelelő választ. Nehezíti a munkát, hogy a külkereskedelem jelenlegi vállalatai többségükben nem eléggé vállalkozók, általában csak kész mintával, árakkal, és szállítási határidővel ellátott ajánlatokban tudnak gondolkodni, a gyártmányfejlesztésben a termék esetleges adaptálásában nem vesznek részt. Hasonló gondokat persze a megyei termelő vállalatok esetében is felsorolhatnék. — Tegye meg! — A termelőknél gyakran nem eléggé piacorientált a fejlesztés. Sokszor nincsenek tisztában a külpiac követelményeivel, nem veszik eléggé komolyan a minőség és a szállítási határidők betartásának fontosságát. A termelők egy részénél az alapfokú külkereskedelmi ismeret is hiányzik, ezért a külkereskedelmi vállalatok és a termelők nem értenek egymás nyelvén, ami rengeteg utólagos információkéréssel jár, ez fjedig nagyon elnyújtja az előkészítési munkát. Néhol hiányzik a szükséges aktivitás, kitartás, az első kudarcok után visz- szavonulnak, és nem akarják tudomásul venni, hogy a külkereskedelemben, ha tíz ajánlatból kettőt üzlet követ, az már sikernek számít. — Az általános tanulságok levonása után térjünk át végül az üzletre: milyen új exportáru- alapokat sikerült eddig felajánlani a külkereskedelemnek? — Talán elég, ha csak néhányat említek: a Békéscsabai Állami Gazdaság és a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz 1,5—1,5 millió forint értékben raklapokat gyárt az NSZK-ba. A békési Start Szövetkezet mintegy ötmillió forintért bütüpadlót ad el. E termék üzleti sikerében nagyban közreműködött a talán legaktívabb külkereskedelmi vállalat, a LIGNIMPEX, mely már több ajánlatot tett megyei termelőknek, és segít a gyártás beindításában is. Jól haladnak a tárgyalások a medgyesegyházi ÁFÉSZ és a MONIMPEX között dohány szállítására, az Industrialexport a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezettel székekre kíván szerződni, a CHEMOLIMPEX az FLR szuperkomposzt juh- trágyáját exportálná,, a CHEMOKOMPLEX fjedig a dévaványai Aranykalász Szövetkezettől mozaikparkettát vásárol exportra. Ezenkívül mintegy 50 ajánlat fekszik a külkereskedelmi vállalatok asztalán. Van közöttük olyan, melyre nincs piaci érdeklődés, van, amelyiknél változtatásokat kérnek, és olyan is akad, melynek exportjáról az idén kezdődnek a tárgyalások. Ebben az évben újabb üzletek megkötésre lesz lehetőség, és megítélésem szerint, egykét éven belül Békés megye kistételes exportja többszörösére növekedhet. Lónyai László Kölcsön és állami támogatás a régi épületek új hőszigeteléséhez Az épületek fűtését szolgálja az országban felhasznált energia csaknem egynegyede, s ezért ennek takarékosabb felhasználását az utóbbi években több jelentős intézkedés szorgalmazta. Ezt segítette az új lakóházak és egyéb épületek fokozott hővédelmét előíró új műszaki szabvány, amelynek betartása már több mint egy éve kötelező, s elmulasztása esetén az építésügyi hatóság megtagadja az építési engedély kiadását. Ám az épületek, lakások túlnyomó része még az elavult hővédelmi szabvány szerint épült. A Magyar Közlönyben most megjelent PM—ÉVM együttes rendelet szerint kedvezményes OTP-kölcsönnel, és ezen felül állami támogatással is ösztönzik a korábban épült családi és társasházak, öröklakások és más személyi tulajdonban levő lakások tulajdonosait az utólagos hőszigetelés elvégzésére. Ezzel a munkával ugyanis a fűtési energia felhasználása 30—50 százalékkal is csökkenhet. A kedvezményes kölcsönnek és a visz- sza nem térítendő állami támogatásnak egyaránt alapvető feltétele, hogy a hőszigetelési munkákkal teljesítsék legalább az új szabványban előírt hőtechnikai követelményeket. Korábban az utólagos hőszigeteléshez csak az építési költség 70 százalékáig és 15 éves törlesztési időre nyújtottak 3 százalékos kamatozású kedvezményes hitelt. A módosítás alapján a 15 ezer forintot meghaladó hőszigetelésre lehet kedvezményes — 3 százalékos — kamatozású kölcsönt igényelni, amely a munka költségvetési összegének már 90 százalékáig — legfeljebb százezer forintig — terjedhet. A törlesztési idő is hosszabb lehet, de legfeljebb húsz év, s a havi törlesztési részlet 200 forintnál kevesebb nem lehet. Egész épületre kiterjedő utólagos hőszigetelés esetén állami támogatást is kérhetnek az érdekeltek, ha bizonyítható e befektetés gazdaságossága. Alapkövetelmény, hogy évi egy kilowattóra fűtési energiaigény csökkentéséhez szükséges kivitelezési költség az egyedi fűtésű lakásoknál 6 forintnál, a központi fűtéses vagy távfűtéses lakásoknál 8 forintnál kevesebb legyen. Ebben az esetben az utólagos hőszigeteléshez nyújtható állami támogatás összege elérheti a kivitelezési költség 50 százalékát, de legfeljebb a lakásonkénti 25 ezer forintot. Az új rendelet január 1- én lépett hatályba. A szigetelőanyag-ipar a várható keresletnek megfelelően bővíti a termelést és a választékot. Megkezdte üzemszerű munkáját az új tapolcai szigetelőanyag-gyár, amely évente 130 ezer köbméter bazaltgyapot szigetelőlemezt készít. Perlitből, hungarocellből és egyéb szigetelő tömeganyagokból is elegendő a kínálat. Az Építőipari Tudományos Egyesület pályázatán nyertes alkotások felhasználásával pedig bővítik a választékot hézag- tömítő anyagokkal és szalagokkal is.
