Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-18 / 14. szám

1984. január 18.. szerda o Képzés, központosítás, szigorítás Hatékonyabb módszerek az árellenőrzésben Marketingklub alakult Békéscsabán A minap azzal keresett meg egy kollégám, ugyan néz­zek már utána, miért adja az egyik bolt hatvan forinttal drágábban azt a műanyag varródobozt, amely mindenütt másutt olcsóbb. Ugyanez a kollégám zokszó nélkül fo­gadta a központi áremelések sorát, a benzintől a kenyé­rig valamennyit. Az a hatvan forint, amivel egy igazán nem fontos, nem is gyakran szükséges áru megvásárlá­sakor meg akarták terhelni, az felháborította, de leg­alábbis irritálta. Azt hiszem, ez a magatartás jellemző szinte mindannyiunkra. Az ilyen hatvan forintos — vagy akár egy-két forin­tos — önkényes áremelések természetesen csak a szabad árformába tartozó áruk kö­rében fordulhatnak elő, de manapság már a fogyasztási cikkek mintegy fele ebbe a kategóriába tartozik. Márpe­dig a szabad árak ezért sza­badok, hogy a vállalatok leg­jobb belátásuk szerint vál­toztassanak rajtuk, befolyá­solván ezzel a termelési ked­vet egyfelől, a keresletet másfelől. Hozzáértőbb revizorokat A határ tehát a csillagos ég? Szó sincs róla: a szabad árak képzésének is megvan­nak a — hihetetlenül bonyo­lult — szabályai. Termelő és kereskedelmi vállalatok, szol­gáltató szövetkezetek tucat­ját vonták és vonják fele­lősségre, ha kiderül, hogy ezeket a szabályokat meg­sértik. ^,Ha kiderül... Mert ilyen ügyekben fellépni, szabály­sértési eljárást, netán gaz­dasági bírság kiszabását kez­deményezni csak az árható­ságoknak van joguk. És míg mintegy 230 ezer az olyan gazdálkodó egységeknek a száma, amelyek a termelői, a nagykereskedelmi és a fo­gyasztói árat képezik, addig az országban összesen 1360 árellenőr, árszakértő műkö­dik. Jó, ha egy-egy gazdál­kodó egység ármunkájának ellenőrzésére úgy három­évente sort tudnak keríteni. Persze nem lehet minden árkalkulátor mellé árellen­őrt állítani, de lehet az ár­ellenőrzések hatékonyságát javítani. Lehet, sőt, kell is: erről a Minisztertanács ho­zott a közelmúltban határo­zatot. A lehetséges tennivaló­kat az Országos Anyag- és Árhivatalban három nagy csoportba sorolják. Az első és legfontosabb az, hogy az árellenőrök a ko­rábbinál jobban értsék a dol­gukat. Mert bár az előbb azt állítottuk, hogy 1360 árszak­értő foglalkozik az ellenőr­zéssel, valójában az ilyen munkát végzők többsége nem igazán szakértő, nem képe­sített revizor. Az árhivatal az alkalmazásában álló 17 revizorral és külső árszak­értők bevonásával évente alig 400 átfogó ellenőrzés el­végzésére képes. Más orszá­gos hatáskörű szervek, mi­nisztériumok ennél is kisebb létszámmal folytatják a re­víziókat — még magas szak­mai színvonalon. A megyei, a városi és a községi taná­csoknál viszont, minél lej­jebb megyünk ebben a hie­rarchiában, annál kisebb a képesített árellenőrök ará­nya. Akadt olyan községi ta­nács, ahol az anyakönyvve­zető végezte az árellenőrzé­seket is; aligha kell ecsetel­ni, milyen szakértelemmel. A teendő nyilvánvaló: az árel­lenőrzéssel foglalkozók kép­zése, szakképesítése, illetve továbbképzése. Ahol árbiztos ügyel a rendre Ez ugyanúgy folyamatban van, mint a második fel­adat, az árellenőrzés centra­lizálása. Amint már utal­tunk rá, a helyi tanácsoknál eddig a különböző szakigaz­gatási szervek — tehát pél­dául az ipari osztály, a ke­reskedelmi osztály — mun­katársai látták el az árellen­őrzést egyéb feladataik mel­lett. Most arra törekszenek, hogy a tanácsoknál centrali­zált, ütőképes szervezet jöj­jön létre, amely az árellen­őrzésre specializálódik. Ez egyúttal kizárja azt az eset­leges szakmai elfogultságot is, amellyel mondjuk az ipa­ri osztály munkatársa élhet, amikor valamelyik tanácsi iparvállalat ármunkáját bí­rálja felül. Végül a harmadik teendő az ellenőrzések szigorítása, aminek nyilvánvaló célja az elrettentés. Finomabban szól­va a megelőzés. A követel­mény az, hogy a szankciók álljanak arányban az ársza­bálytalanság súlyosságával. És az — ami eddig rikaság volt —, hogy ahol a felelős­ség személy szerint is felde­ríthető, ott a szankció ne csupán a vétkes gazdálkodó szervezetet, hanem a szemé­lyeket is sújtsa. Az árhatóságoknak a kö­zelmúltban már voltak ilyen kezdeményezései. Nyíregyhá­zán például, ahol a Tempo Szolgáltató Szövetkezet so­rozatosan megsértette az ár­kialakításra és az áralkalma­zásra vonatkozó előírásokat, és kétszeri, nagy összegű gaz­dasági bírság kiszabása sem volt elég hatásos, az idén ok­tóber elsejétől hatóságilag kiküldött árbiztos ügyel a rendre. A RAMOVILL-nál, ahol az elektromos hőtárolós kályhákat indokolatlanul drágán helyezték üzembe, személy szerint is felelősség­re vonták az igazgatót és a vevőszolgálati főosztályveze­tőt; velük szemben szabály­sértési eljárás kezdeménye­zését javasolták az árellen­őrök. II szabad árnak is van határa Ilyen intézkedésekkel ta­lán elérhető, hogy kevesebb gazdálkodó szervezetnél tö­rekedjenek indokolatlanul magas árbevételre, és hogy jobban tanulmányozzák —, mert valóban nehéz megta­nulni — az árképzésre, az áralkalmazásra vonatkozó előírásokat. Mert a szabad árakat szabad ugyan emelni, de csak bizonyos korlátokig, bizonyos körülmények között. Sőt, csökkenteni is szabad, amint arra napi vásárlása­ink alkalmával — például különböző kedvezményes vá­sárok, kiárusítások esetében — látunk is példákat. Az árak bizonyos mozgá­sát — méghozzá mindkét irányban — igényli a gazda­ság; az árváltozások, ha ész - szerűek, jó irányba terelik a termelést és a fogyasztást. Ez az alapvető célja az 1980 óta működő mai ármecha­nizmusnak, amelynek funk­cionálásáról egyebek között éppen az árellenőrzések ta­pasztalatai révén tájékozód­nak az ország gazdasági, po­litikai vezetői. Gál Zsuzsa Boszorkánykonyha Füzesgyarmaton — Lehet-e pálinkát főzni ezen? — mutatok a lombik­rendszerre, melynek egyik elemében zavaros folyadék fortyog, míg a másikban tisztán csurran-csöppen va­lami nedű. — Nem, azt nem lehet — válaszol Csonti Ferenc, a la­boratórium vezetője (a per­sze nem túl komoly) kérdés­re. — Egyébként, aki belép ide, az mind felteszi ezt a kérdést — folytatja a ve­gyész. — Puff neki! De hát mi juthatna az embernek elő­ször más eszébe, mint vala­mi tiltott gyümölcs, mikor ránéz erre a kis boszorkány- konyhára? — Meg ezt szokták még mondani az idelátogatók ... — Micsodát? Csonti Ferenc elmosolyo­dik : ... hogy boszorkány­konyha. — No, jó, mostantól ko­moly leszek, ha csak elcsé­pelt poénokra vagyok képes. n Mindjárt itt az első és leg­fontosabb: Vajon mi' szük­sége van a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-nek lebo- ratóriumra? A választ már az elnök- helyettesi irodában kapom meg. Mint megtudom Bene­dek Józseftől és dr. Barkó - czi Istvántól, a tsz két elnök- helyettesétől, az öt éve mű­ködő labor létrehozását a rendkívül nagy állatállo­mány takarmányozása indo­kolta. Ha egy takarmányt el­küldték vizsgálni, akkor leg­jobb esetben 14 nap alatt kapták meg az eredményt, de gyakoribb volt a három­négyhetes várakozás, hiszen a laboratórium nem helyben volt. A Vörös Csillag Tsz-ben évente 3 ezer vagon szemes és 2 ezer vagon silótakar­mányt, valamint 300 vagon szénát etetnek meg az álla­tokkal. De rendkívül fontos, hogy a tsz forró levegős szá­rítójából kikerülő több száz vagon nyugati exportra ké­szülő szállítmány beltartal- mi értékét biztosítani tud­ják. Minden szállítmányhoz laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvet kell mellékel­ni. Igaz, az elmúlt években, az olajárrobbanás miatt a költ­ségek magasak voltak, s ez­zel az eladási ár nem tudott lépést tartani, így 1982-ben mindössze 38 vagon szárít- mány készült. De 1983-ban már 250 vagon volt a szárí­tó teljesítménye. S jövőre a 600 vagon sem elképzelhe­tetlen. Ez a munka a labor folyamatos és azonnali in­formációja nélkül nem vol­na megvalósítható. A múlt évben úgynevezett levélanalízist is végzett a la­boratórium. A vizsgálat lé­nyege, hogy megtudják, a növény a talajban levő, szá­mára fontos tápanyagokat mennyire képes hasznosíta­ni. A tényleges helyzetet ve­tik össze az optimális igé­nyekkel, s megállapítják, hogy mi az, amiből a nö­vény hiányt szenved. E vizs­gálattal a növények műtrá­gyaigénye pontosan megha­tározható. így elkerülhető, hogy akár több, akár keve­sebb műtrágyát adagoljanak az indokoltnál, hiszen nem­csak a hiány, de a többlet is rendkívül gazdaságtalan. n Fontosak azok az egysze­rűbb állategészségügyi szű­rővizsgálatok, melyek terén a labor még kezdő lépéseit teszi. A füzesgyarmati Vö­rös Csillag Tsz-nek van egy szénatartósítószer-gyártás- sal kapcsolatos szabadalma. E szer gyártása a laborató­rium irányításával történik. A szabadalom a laboratóri­um vezetőjének és egy sze­gedi vegyésznek közös mun­kája volt öt évvel ezelőtt. A tartósítószer felhasználása a múlt év óta országosan el­terjedt. Szinte hihetetlen, hogy mi­lyen sok tevékenységgel fog­lalkozik ez a kis labor (nem is beszélve a más tsz-ek ál­tal rendelt vizsgálatokról). Hasznossága forintban is jól kimutatható. 1983-ban egy­millió 370 ezer forint költ­ség mellett egymillió 775 ezer forintos termelési érté­ket produkáltak. öt évvel ezelőtt kezdődött az a munka, melynek ered­ményeivel hamarosan orszá­gos nyilvánosság elé állhat­nak. Erről Csonti Ferenc be­szél: — Óriási probléma, hogy a magas biológiai értékű ta­karmányfehérje jobb hatás­fokkal kerüljön felhasználás­ra, s a magas fehérjetartal­mú növényi magvak — a szója, a borsó, a bab és a lóbab lehetőleg minél haté­konyabban vegyenek részt a hústermelésben. (Már csak azért is, mert például a szó­ja esetében dollármilliókról .van szó, hiszen ezt a nö­vényt kb. 90 százalékban nyugati importból biztosít­juk.) A Magyar Tudományos Akadémia Enzimológiai In­tézetétől öt évvel ezelőtt kap­tunk egy ajánlatot, hogy a magas fehérjetartalmú növé­nyi magvak emészthetőségét javítsuk. A tsz-ben lefolytatott kez­deti kísérletek után a teljes kísérlet koordinálását az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság (az OMFB) fehér- jeprogram-irodája vette át. A kísérleteket több tsz-ben és kutatóintézetben is foly­tatták, s ezek végképp tisz­tázták az ötlet alkalmazha­tóságát. Közben a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz- ben — állami támogatással — felépült az első kísérleti üzem, ahol tisztázódtak a technológiai feladatok a mód­szer üzemi alkalmazására. Itt kellett a kutatóintézeti eredményeket üzemi szintre adaptálni gyártástechnoló­giai és felhasználási szem­pontból. Az üzemi megvaló­sítást a tsz megfelelő szak­embereivel karöltve az En­zimológiai Intézet és az OMFB szakemberei végez­ték. A kutatás eredményeit hamarosan országos nyilvá­nosság elé tárjuk. Remény van arra, hogy körülbelül 15 —20 százalékkal kevesebb szójafehérjével ugyanazt az állati húsgyarapodást érjük el. 8 A füzesgyarmati Vörös Csillag laboratóriuma jó pél­dát mutat a termelés és ku­tatás összhangjára. E labo­ratórium teljesítménye min­den szempontból egyenrangú a többi ágazat produktumai­val. S ez az igazi boszorkány­ság ... U. T. Üj klub alakult Békéscsa­bán a múlt esztendő októ­berében marketing, ponto­sabban a Magyar Kereske­delmi Kamara Marketing Klubja néven. Létét a Bé­késcsabai MEZŐGÉP Válla­lat Marketing ezüstkoszorús brigádjának köszönheti, amely a Kulich Gyula Út­törő- és Ifjúsági Háznak a felnőtt klubok alakítására ösztönző felhívását olvasva kapott az ötleten, s meg­kezdte a szervezését. Első, nyitó foglalkozásukat no­vember végén tartották, s azóta minden hónap máso­dik hétfőjén találkoznak az ifjúsági ház egyik termében. Múltja tehát nemigen van a klubnak, jövője viszont még lehet. S lesz-e? Nos, erre, igaz csak egy foglalkozásukon vetteni részt, nehéz válaszolni. A kiub ez alkalommal alig adott mást, mint egy. TIT-előadás, vagy a közgazdasági társaság bár­mely rendezvénye. Ez — fél­reértés ne essék — nem le­becsülést jelent, hisz a két nagy múltú szervezet szín­vonalas előadásaihoz hason­lót nyújtani szép teljesít­mény. De mást vártam, s le­het, hogy nemcsak én, mivel a klub programja is többet sejtetett. Néhány célkitűzést kiemelve ebből: háttéripari kapacitások feltárása, ex­portképes termékek felkuta­tása és piacra segítése, meg­levő exportkötések volume­nének növelése, ennek érde­kében közvetlen kapcsolat kialakítása például a Jugo­szláv Gazdasági Kamara no- vi-sadi kirendeltségével, ma­gas szintű és konzultatív jel­legű előadások tartása, mini bemutatkozási fórumok szer­vezése, és mindemellett „iga­zi (vagy legalább ahhoz ha­sonló) klubélet kialakítása”. Tiszteletre méltó törekvé­sek, de mi valósulhat meg ezekből? Noha a klub tag­jai, alapítói, patronálói kö­zött számos vállalati, szö­vetkezeti, intézményi vezető van, mégis nehéz elképzelni, hogy ilyen mély és szerte­ágazó gazdasági problémá­val klubszinten hatékonyan foglalkozhatnának. Nézzük inkább a program másik részét, az igazi klub­életet. Erről filmekben lá­tott „megyek a klubomba elolvasni a lapomat” úriem­berek jutnak az eszembe, akik egy-két pohár ital mel­lett, kellemes környezetben elcseverésznek egymással üzletről, „időjárásról” stb. És ebben van fantázia, leg­alábbis lehet. Kérdés, hogy van-e rá igény, és milyenek a feltételek? Ez utóbbiak, ahogy a foglalkozáson hal­lottam, hamarosan változ­nak: a mostani tanterem­jellegű helyiségből egy la­kályosabb, kötetlenebb el- k rendezésű (bárpulttal is el­látott) helyiségbe költözik majd át a klub. Az igény már kevésbé megfogható. Tény, hogy igen sok közép- és felső szintű vállalati vezető láto­gatja, illetve támogatja, pat­ronálja a kubot, ami azt bi­zonyítja, van érdeklődés. Vi­szont az is igaz, amit a leg­utóbbi klubnapon tapasztal­tam: volt, aki már a meg­hívott vendég, a Magyar Nemzeti Bank osztályvezető­jének előadása után távo­zott, a többség megvárta a „bemutatkozási mini fóru­mot”, megtekintette a ci­pészszövetkezet termékeit, meghallgatta a rövid tájé­koztatót gondjaikról, helyze­tükről, és kész. Hat óra volt. Egységesen és magától értetődően hazamentünk, no­ha a programon az állt: kö­tetlen klubfoglalkozás 22 óráig. Elhamarkodottan ítélnénk azonban, ha a kezdet kezde­tén véleményt mondanánk, választ adnánk, a „van-e jö­vője?!’ kérdésre. Egy azon­ban máris biztos: ha leg­alább fele részben sikerülne a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Marketing Klubjának megvalósítani a maga elé tűzött célokat, színesebbé válna a megyeszékhely klub­élete. Nem lesz könnyű dol­guk, de reméljük, hogy a klubszervezők ereje, kitar­tása, kezdeményezőkészsége nem fogy el a kezdeti ne­hézségek láttán. Szatmári Ilona Virágpordrazsé, propoliszos méz Békésről A természetes gyógyszerek iránt itthon és külföldön egyaránt fokozódó kereslet kielégítésére a Hungaronek- tár békési üzemében meg­kezdődött a sokáig hiány­cikknek számító virágpor­drazsé és a propoliszos méz előállítása. A vitaminban és fehérjé­ben gazdag virágpordrazsét elsősorban a fejlődésben le­vő, illetve a legyengült szer­vezet erősítésére ajánlják. Tavaly már öt vagont adtak el Nyugat-Európában belőle — mintegy 200 ezer dollár értékben —, a tervek szerint az idén növekszik a kivitel. Az idegnyugtatóként, gyulla­dáscsökkentőként egyaránt használatos propoliszos méz­ből sem csupán a hazai igé­nyeket elégítik ki: a Monim- pex az Egyesült Államokba és Svédországba elküldte az első mintákat a várható ren­delések előkészítésére. Az üzem a két termékből az idén 300 tonnát gyárt. Japán megrendelésre készülnek a pehelypaplanok Szeghal­mon, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat paplanüzemének export­részlegében Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents