Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-04 / 2. szám

1984. január 4., szerda iehiUmm Műszaki—munkavédelmi felügyelet a tsz-ekben A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a balesetek száma évről évre keveset változik, kialakult egy bizo­nyos szint, amelyről nehe­zebb „visszalépni”, nehe­zebb javulást elérni. Az el­múlt évben — 1982-höz ké­pest — a tsz-ekben nagyjá­ból változatlan számú bal­eset történt, Az adatok ja­vulást jeleznek a kiesett munkanapok tekintetében, ám romlott a helyzet a csonkulásos, illetve halálos balesetek terén. Már tavaly több intézkedést tettek a műszaki-munkavédelmi munka tökéletesítésére, s ezeket egészítette ki a MÉM most megjelent tájékoztató­ja, amely a tsz-ek műszaki­munkavédelmi felügyeleté­nek működési rendjét szabá­lyozta. A műszaki-munkavédelmi felügyelők eddig is sok eset­ben hatékonyan tevékeny­kedtek, munkájuk szempont­jai és eljárási 'módszereik azonban nem voltak egysé­gesek. Az új intézkedés egye­bek között az eljárási kérdé­seket tisztázza, továbbá in­tézkedett arról, hogy a me­gyei tanácsok illetékes osz­tályai ügyrendjüket a műsza­ki-munkavédelmi feladatok­kal egészítsék ki. A tájékoz­tató, amelyet a Miniszterta­nács tanácsi hivatalával és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben ad­tak ki, meghatározza a fel­ügyelők teendőit. Ennek ér­telmében ellenőrizniük és ér­tékelniük kell a munkavé­delemre vonatkozó jogszabá­lyok, szabványok, óvó rend­szabályok és egyéb kötelező előírások megtartását, továb­bá a középtávú és éves szo­ciális terv munkavédelmi ré­szének szakmai tartalmát és annak végrehajtását. Hatás­körükbe tartozik egyebek kö­zött az azonnali bejelentésre kötelezett üzemi balesetek személyes kivizsgálása, to­vábbá a halálos illetve a tö­meges foglalkozási megbete­gedések kivizsgálása. Szük­ség szerint intézkednek, vagy intézkedéseket kezdeményez­nek a hasonló esetek meg­előzésére. Megtilthatják a munkavédelmi előírások megszegésével foglalkoztatott dolgozók további munkában tartását és a közvetlenül fe­nyegető veszély esetén fel­függeszthetik a munkát, a tevékenységet. A tájékoztató szerint a MÉM illetékes főosztálya a megyei szakigazgatási szer­vek munkavédelmi tevékeny­ségét szakmailag irányítja, ellenőrzi, és az ezzel kapcso­latos munkát, tevékenységet összehangolja. A MÉM szak­emberei feldolgozzák egye­bek között a megyei munka- védelmi jelentéseket, és szük­ség szerint beszámolnak az országos munkavédelmi bi­zottságnak a mezőgazdasági ágazat munkavédelmi tevé­kenységéről, helyzetéről. Újfajta, olcsó gabonatároló A dunaújvárosi tervező- iroda és a Beton- és Vasbe­tonipari Művek dunaújváro­si gyára közös újdonsággal jelentkezik 1984-ben: újfajta, olcsó gabonatárolóval. A gyár 1981. óta készíti svéd licenc alapján a BVM-TIP szerkezeteket, amelyek sok­féleképpen használhatók, gyorsan és olcsón íehet épít­kezni velük. A tárolóépület egy szolgá­lati találmányon alapuló, a BVM-ben sorozatban gyár­tott födémpanelt egyszerre használja fel tartó-, tér­elhatároló és vízelvezető szerkezetként. Az egyszerű és szinte minden talajon meg­építhető alappal együtt ez olcsóvá teszi az építkezést: egy tonna gabona tárolási költsége épülettípustól füg­gően 1200—1400 forint. A ha­sonló kategóriájú legolcsóbb gabonatárolókban is 1600 fo­rintba kerül egy tonna szem raktározása. A 22—100 méter hosszú, 2000—12 000 tonna gabona tárolására alkalmas épületek az egyszerű elemekből négy­öt hónap alatt felépíthetők. Megfelelő kiegészítésekkel használhatók akár gépszín­ként, üzemcsarnokként, vagy állattartó épületként is. Az új tároló iránt máris nagy az érdeklődés, olyannyira, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárult:' azok a gazda­ságok, amelyek már koráb­ban pályáztak gabonatáro­lók építésére, BMV-TIP tá­rolókra változtathatják át megrendelései két. Jó munkával — többletnyereség Mint megannyi üzemben, így a Mezőberényi Textil­ipari Szövetkezetben is év eleji a hangulat. A gyártás­ban érintettek a karácsony és az újév közötti munka­napokat az esztendő során ledolgozták, így a két ünnep között az üzemrészek fel­újítása, takarítása, a gépek karbantartása folyt. A ki­szállítandó termékek utolsó szériája a karácsony előtti héten elhagyta a telepet. Nem tartoznak a nagy szövetkezetek sorába a he­rényi textilesek. Termelésü­ket a konfekció- és a szövő­üzem adja, az előbbinek zö­mét tőkés exportra szállít­ják, kisebb szériában gyár­tanak a hazai piacokra di­vatcikkeket és védőruhákat. A szövőrészleg kizárólag a hazai kereskedelemnek szál­lítja a termékeket. A szövet­kezet tavalyi árbevétele 28,6 millió forint, a nyereség-elő­irányzatuk pedig 5,7 millió forint. — Az elmúlt esztendő vé­gén, amikor is a szigorúbb új szabályzók napvilágot lát­tak, kicsit felszisszentünk. Lehetőségeinket áttekintet­tük, erőinket felmérve az előző évinél mégis többnye- " reséget terveztünk, több tő­kés bérmunkát vállaltunk — kezdi Németh Gyuláné el­nök. — Két éve csak két nyugati partnerrel álltunk kapcsolatban, az idén négy­nek dolgoztunk, jövőre pe­dig öt tőkés partnerünk lesz. Több lábon akarunk állni a piacon — hallom. Hogy mire is gondol az elnökasszony? Egyszerűen szólva: tőkés ország ide, va­lutás export oda, tavaly az év közben azért voltak ve­lük gondjaik: a csodásnak hitt programozás ellenére nem érkezett időben az anyag, ugyanakkor a part­nereknek átmeneti eladási nehézségeik támadtak. így aztán a feleslegessé vált gyártó kapacitáshoz úgymond napokon belül kellett biztos és jövedelmező piacot talál­ni. Rugalmasan alkalmaz­kodtak a piachoz. S nem di­csekvésként mondták azt sem, hogy a szövetkezet ne­ve jól cseng a HUNGARO- COOP-nál, termékeik minő­ségével, a határidő tartásá­val soha nem volt gond. Ezért is jött létre egy újabb üzletük a svájci BRUNEX céggel. S ami a nyugati partnerekre egy kicsit jel­lemző, az a svájci cégre el­mondható: december 19-én megérkezett a kamion az alapanyaggal, azonnal hozzá­láttak annak konfekcionálá­sához, három nap múlva pe­dig már a cég képviselői a helyszínen ellenőrizhették a gyártást. A látottakkal, az eddigi késztermékek minősé­gével elégedettek, s február közepén várják a csaknem 12 ezer, különféle típusú shortot. * * * Nem várt, de biztosnak látszó üzlettel búcsúzott te­hát a herényi textilesektől az óév. — A piac nem vár, az áru mindenkinek gyorsan kell — summázza az elnökasszony. Közben az elmúlt év vé­gén ismertté vált szabályo­zók hatásáról beszélgettünk. Hogyan is érintették azok a szövetkezetét? — Soha nem .voltunk pa­zarlóak, szerényen és taka­rékosan gazdálkodtunk. Nemcsak az új szabályozók miatt, de azt megelőzően is mindig spóroltunk. A tarta­lékokat, a lehetőségeket igyekeztünk kihasználni, az elmúlt évben még fokozot­tabban odafigyeltünk min­denre. Tervünkhöz képest a termelésben mégis lemaradá­sunk van. A szövetkezet 220 dolgozó­jának 92—93 százaléka nő, a 30 éven aluliak száma megközelíti a kilencvenet, közülük huszonheten vannak gyesen. A szövőgépek egyré­sze létszám hiányában ki­használatlanul áll. Mindez elmondható a konfekció­üzemre is. E gondok ellené­re a tervezett nyereséget mégis elérték. * * * — Az idei elképzelések? — Ismét újabb szabályo­zók lépnek életbe, egy ré­szük már ismert. Újra nehéz év előtt állunk. Az utóbbi három-négy esztendőben nyereségszintünk meghaladta a 20 százalékot, ez alá 1984- ben sem adjuk. Nagyobb ter­het ró ránk a tíz százalék­kal növekedő SZTK-járulék, ami több mint félmillió fo­rintot jelent. Változnak az amortizációs normák is. Többlet-bérfejlesztési befize­tési kötelezettségünk is van. Tavaly 35,1 százalékos volt a jövedelmezési mutatónk, ez 3,6 százalékos bérfejlesztést tett lehetővé. Nálunk is mint a textil- és ruházati iparban másutt, alacsonyabb — 33 ezer 987 forint — az átlagbér. Ha lépést akarunk tartani, többet kell fordítanunk a bérfejlesztésre. Ennek kö­vetkezményei vannak, s ezt is ki kell gazdálkodnunk. Igaz az export növelésére kapunk bérpreferenciát, de ez elenyésző összeg. Ezeknek a többleteknek a következ­ményei a részesedési ala­punkat terhelik. Ami a ter­melést illeti: kapacitásunkat a tőkés exportok lekötötték, most akár újabb ötven var­rónőt tudnánk foglalkoztatni. A nyereségünket is szeret­nénk növelni. Idei kilátása­ink a szigorítások ellenére is reményteljesek. A végelszá­molás adja majd meg a vá­laszt arra egy esztendő múl­va, hogyan is dolgoztunk 1984-ben — mondotta bú­csúzóul a Mezőberényi Tex­tilipari Szövetkezet elnöke. Exportra készülnek a nadrágok Fotó: Fazekas László Szekeres András II bőség zavara és a jövő Üj helyzetbe került a ma­gyar mezőgazdaság. A leg­utóbbi két esztendő kivéte­lével ugyanis soha nem ta­pasztalták a termelők, hogy több a termék, mint a vevő. Tavaly aztán végképp rá kellett döbbenniük, hogy el­adhatatlan a bor egy része, s ez a sors várt a baromfi­ra és az almára is. Koráb­ban a termelők egyfajta ké­nyelmes, kedvezményezett helyzetet élveztek. Jószerint a minőséggel sem kellett tö­rődniük, úgy elkapkodták a termést. Évtizedekig a ha­zai piac felvevőképessége is korlátlan volt, jó néhány termékből nem is győztük kielégíteni az igényeket. így aztán a termelő tette a dol­gát, szántott, vetett, etette az állatokat, megtermelte a kenyérgabonát, az almát, a szőlőt , a vágóállatot, s biz­tosan tudta, valamennyi gazdára talál a piacon. Exportorientáció — árnyoldalakkal A helyzet először akkor változott meg gyökeresen, amikor a magyar mezőgaz­daság már nemcsak a hazai piacra termelt. Alkalmaz­kodni kellett a külhoni ve­vők igényeihez, s ez már másfajta termelői magatar­tást követelt. Ma már min­den harmadik hektáron ex­portra termelünk, s ezzel a világpiaccal szembeni ki­szolgáltatottságunk is növe­kedett. Számos példa igazolta ezt az elmúlt hónapokban is. Az almáskertekben több mint 1,1 millió tonna alma ter­mett, s ennek csak a felét lehetett exportálni. A hazai fogyasztók pedig mindössze 110—130 ezer tonnát vásá-. rolnak meg évente a köz­ponti készletekből, hiszen sokan saját kertjeikben megtermelik, amire szüksé­gük van. így aztán a na­gyobb almatermelő vidéke­ken kínlódnak a terméssel, számolgatják veszteségeiket a gazdaságok. Sajnos, ha­sonlóképpen cselekednek a bortermelők is. 1982-ben mintegy 30—40 százalékkal több szőlő termett a szoká­sosnál, s ráadásul 1983-ban eldugultak az értékesítés csatornái is. Szeptemberben a balatoni borvidéken ki­lenc forintot ígértek a nyu­gati vevők egy liter borért. Csak összehasonlításképpen: egy kilogramm szőlő terme­lése is megközelítően ennyi­be kerül. S ezt még tetézi a feldolgozás, a tárolás, a bor­kezelés költsége, s munkája után tisztes nyereséget vár a szőlőtermelő és a bort ér­tékesítő gazdaság is. A termelők tehát kesereg­nek. A mostani helyzet két­szeresen is sújtja őket. Egész esztendőn át izzadnak, fáradoznak a termeléssel, és év végén nem látják mun­kájuk eredményét. Mert az ma már senkit nem vigasz­tal, hogy a fán piroslik az alma, ínycsiklandozóan csüng a szőlő a vesszőkön, vidáman csipognak a csirkék az istállókban. Munkájuk után hasznot várnak a ter­melők, amit csak akkor könyvelhetnek el, ha vevőre is talál az áru. Kivágni és bezárni? Mégpedig jó áron. S az imént emlegetett ágazatok­ban ezt egyre nehezebb el­érni. Példaként csak az al­matermelés jövedelmezősé­gének változását vizsgáljuk meg. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja kimutatta, hogy 1979-ben egy tonna almát átlagosan 4413 forintért állítottak elő, és 4953 forintért értékesítet­tek a gazdaságok. Tavaly — miután a gépek, növényvé­dő szerek ára nőtt — az ön­költség tonnánként 5007 fo­rintra emelkedett, a felvá­sárlási átlagár pedig 4780 forintra csökkent. A szerény nyereség tehát veszteségbe csapott át. S azt sem lehet állítani, hogy rosszabbul dol­goztak a termelők. Négy esz­tendő alatt ugyanis a hek­táronkénti termésátlag 3,3 tonnával emelkedett, s ta­valy már meghaladta a 19 tonnát a vizsgált üzemek­ben. A jövedelmezőség rom­lása tehát összefüggésben van az értékesítési nehézsé­gekkel, másképpen fogal­mazva a bőséggel. Bárki mondhatja erre: ezen roppant könnyű segí­teni. Ha több a termék, mint a vevő, csökkenteni kell a termelést. Ez a folyamat voltaképpen el is indult. Szabolcsban például. 2700 hektár almáskertet számol­tak fel az idén, az ország némely szőlőtermelő vidé­kén leálltak a telepítésekkel a gazdaságok. Jártam olyan termelőszövetkezetben, ahol már fontolgatják a baromfi­istállók bezárását. Eddig is csak azért nem tették meg, mert a szárnyasokat gondo­zó asszonyoknak nem talál­tak más munkát. Ha az említett módszere­ket kiterjedten alkalmaznák, megszűnnének az értékesíté­si gondok, elmúlna a bőség zavara. Szerencsére nem ter­jed gyorsan ez a módszer. Szerencsére, mert félő, hogy hamarosan a hiány zavara állna elő. A termelés féke­zése ugyanis odáig vezethet, hogy egy idő múltán már itthon sem lenne elegendő alma, bor, baromfihús. Megváltozhat a piac Ezért e termékek sorsa rendkívül megfontolt, össze­hangolt döntéseket kíván. Nem lehet megoldás az al­mafák kivágása, a szőlőtele­pítések fékezése, a baromfi­istállók bezárása. Közben ugyanis a piac is megváltoz­hat, kereshetik ezeket a ter­mékeket, s akkor meg nem lesz mit eladni. Mert az új ültetésű szőlő, almafa csak esztendők múltán fordul termőre. így aki most dönt a sorsukról, annak a jövő­ről is kell gondolkodnia. Persze ezt az előrelátást leginkább országos áttekin­tés és a világpiaci ismere­tek birtokában lehet meg­tenni. Kizárólag az üzemi vezetőktől kevésbé várható, hogy a lehető legokosabban döntsenek, őket arra is le­het ösztönözni, hogy kivág­ják a fákat, de ésszerűen arra is serkenthetők, hogy kitartsanak a termelés mel­lett. Az viszont bizonyos: a feszültségek levezetésében, az okos egyeztetésben az ér­dekeltek egyöntetű magatar­tása, közös felelősségvállalá­sa lehet csak eredményes. Farkas József Polisztirol szigetelőlap Megkezdték az épületek szigetelésére alkalmas polisz­tirol lapok gyártását a mo­sonmagyaróvári műanyag­feldolgozó és kefegyártó vál- latalnál. Az új termék elő­állításához részben rendel­kezésükre álltak a gyártóbe­rendezések, mindössze egy előhabosítóra volt szükségük. Az osztrák gyártmányú gép az elmúlt év végén megér­kezett, s már munkába is állították. A berendezés a lisztszerű polisztirol szem­cséket borsónagyságúra duz­zasztja, terjedelmüket meg­sokszorozza. Az így kialakult hihetetlenül könnyű anyagot tömbbe öntik, majd négy centiméter vastagságú lapok­ra vágják. Egy-egy lap szi­getelő képessége negyven centiméteres vastagságú tég­lafaléval egyezik meg. Az épületek külső és belső fa­lának szigetelésére egyaránt felhasználható. A vállalat évente 10 ezer köbméter szigetelő anyag gyártására teremtette meg a feltételeket. Nagyobb hánya­dát az építőipar kapja. Amennyiben a szigetelőla­pokat az épületek belső fa­lára ragasztják — ahol nin­csenek kitéve az időjárás vi­szontagságainak — ott élet­tartamuk emberöltőnyi.

Next

/
Thumbnails
Contents