Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

1983., december 9., péntek

e

izmust}

Korszerű

táplálkozás

Beszámoló küldöttgyűlés

Nyomdászok

a jobb minőségért és munkafegyelemért

A Kner Nyomda öt pártalapszervezetében 152 kommunista dolgozik. A novemberi beszámoló küldöttgyűlésen a képviseletükben megjelent párttagok felelősséggel, a jobbítás szándékával mondták el véleményüket az egyéves munkáról. A pártvezetőség beszámolója is megállapította, hogy a gazdasági terv készítésekor ismertek voltak a nehezedő feltételek, a szigorúbb szabályozók. A pártvezetőség megtárgyalta és állást foglak ezzel kapcsolatban.

A munkaprogram összeállításakor pedig nagy teret szentelt a terv végrehajtását segítő és mozgósító politikai munka fokozásának.

Ennek is köszönhető, hogy jó gazdasági évet zárhatnak, összesen mintegy 17 ezer tonna különféle terméket állítanak elő, amely 970 mil- . lió forint teljes árbevételt jelent. A nyereség várhatóan eléri a 110—120 millió forintot, ez a tervezettnél jóval több. Ugyanakkor a nehézségeket sem titkolták el. Mint ismeretes, csökkentették a külföldről származó alapanyagok behozatalát. Ez a korlátozás a Kner Nyomdát is érintette, hiszen a felhasznált anyagok 60 százaléka importból származik. Nehezítette a termelést a krónikus munkaerőhiány, a sorozatos gépmeghibásodások.

Természetesen szóba került a küldöttgyűlésen a tőkés export fokozása is. A közvetlen export a tavalyihoz hasonlóan alakult, ezen belül a könyveladás részaránya kevesebb lesz, mint az előző években. Sajnos, az ezzel foglalkozó külkereskedelmi vállalat és a közös exportiroda nem kínált megfelelő értékesítési lehetőségeket. Ezenkívül meg kell küzdeniük az alacsony árakkal, a szigorúbb minőségi -követelményekkel. A megrendelők ugyanis igényesek. Olykor apró hibákat is észre- vesznek és árengedményre kényszerítik a vállalatot. Ezzel- kapcsolatban elhangzott: csak kifogástalan termékek kerülhetnek ki a munkások keze alól! Erre szükséges minden erőt összpontosítani. -Decemberben nagy feladat áll a kollektíva előtt a termelésben, az értékesítésben egyaránt. Szeptember végén ötmillió forint értékű készáru volt a raktárban, ezt még ebben az évben le kell szállítani. Nem kis tennivaló a könyvgyártás összevonása, amely folyamatban van.

A felszólalók mindegyike kendőzetlenül, őszintén elmondta azokat a gondokat, amelyek fékezik az előrehaladást. Kifejtették például, hogy a jövő lényegében megalapozott. Nincs ok a kapkodásra, a felületességre. Átadták a 2-es üzemet, de a teljes és zökkenőmentes termelés feltételei még nem adottak. Mostohák a szociális körülmények, bajok vannak az irányítással, a munkafegyelemmel. A trimetál- üzemben sincs minden rendben. Egy év alatt a munkások 75 százaléka kicserélődött. Jó úton van a könyvgyártás átszervezése is. viszont hosszú távú elképzelést a mai napig sem sikerült kidolgozni.

A beszámolóból kitűnt: a dolgozók jövedelme ebben az évben a tervezett 3,8 százalékkal szemben 5,8 százalékkal nő, amely a központi bérpreferenciának és a nyereség növekedésének köszönhető. Azt is el kell mondani azonban, hogy az elmúlt év végén általában a segédmunkások és a karbantartók kaptak fizetésemelést. Hangsúlyozták: jövőre a szakmunkásokat jobban meg kell becsülni, erkölcsileg és anyagilag. Az egyik fiatal párttag kérdéseket fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Választ szeretne kapni arra a dilemmájára, hogy vajon miért mennek el a Knerből a régi dolgozók, közöttük párttagok. jó szakmunkások, társadalmi tisztségviselők?

A pártvezetőség minden bizonnyal el'emzi és értékeli a vándorlás okait, mint ahogy kezdeményezöen lép fel a munkafegyelem megszilárdításáért is. Többen kifogásolták, hogy gyakran leáll egy-egy üzem termelése, mert elromlik a gép. Ez a tervszerű karbantartást is akadályozza, mert elvonja az ezzel foglalkozó embereket a folyamatos munkától. A. jövőben még jobban oda kellene figyelni a hanyagságra, a nemtörődöm munkások felelősségre vonására. A fegyelmi munka csak akkor lehet eredményes, ha nagyobb gondot fordítanak a megelőzésre. A fegyelmezetlenségekről általában akkor szólnak, amikor már késő, lehetetlen kideríteni az igazságot. A párttagoknak itt is jó példával kell elöljárni!

A Kner Nyomda kommunistái figyelemmel kísérik a szocialista munkaversenyt és a brigádmozgalmat is. összességében nem vallanak szégyent. Különösen a gyulai és a békéscsabai Dürer üzem, valamint a gyomaiak dicsekedhetnek szép eredményekkel. Megváltoztak a termelési vállalások, előtérbe került az import anyagokkal való takarékosság, a minőség javítása. A mozgalmi jelleg azonban nem erősödött. Az 1164 és a 234 alkalmazotti dolgozóból mindössze 320-an tagjai a brigádoknak. Mindezekről szó volt a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásán. A véleményeket, javaslatokat figyelembe véve elkészítették az új értékelési szabályzatot és elhatározták, hogy a jövőben fokozzák az erkölcsi és az

anyagi megbecsülést.- ' •

A küldöttgyűlés munkájában részt vevő Réti László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának munkatársa összességében jónak értékelte az ország egyik legnagyobb nyomdájának politikai, gazdasági tevékenységét. Bízva abban, hogy a sajátos gondokon felülkerekedve, az eddiginél is jobb eredményeket érnek el mindannyiunk hasznára. •

Seres Sándor

A megnövekedett szabad idő, a kertészkedés, a turizmus bővülése miatt egyre népszerűbbek megyénkben is a háziasszonyok körében a félkész és konyhakész élelmiszerek. Erről tárgyalt csütörtök délelőtti ülésén a fogyasztók megyei tanácsa Steigerwald György elnökletével. Paulik Pál, a tanács tagja, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat helyettes igazgatója ismertette a felmérés tapasztalatait. Elmondotta, hogy a sütőipari vállalatok. az ÁFÉSZ-ek és a vendéglátóipari vállalat cukrászüzemei elegendő ilyen terméket gyártanak, a keresletet viszont mérsékelte a legutóbbi áremelés. A hűtőipari vállalat is bővítette a választékot. Ugyanakkor kevés a konyhakész leves- zöldség. A ZÖLDÉRT Vállalat hámozott burgonyából elenyészően keveset hoz forgalomba. Ennek egyik oka, hogy a megtisztított burgonya hamar megbámul, és az ara is meglehetősen magas. Az orosházi baromfifeldolgozó növelte a termelést vágott baromfiból, konzervek- ből és töltelékárukból. Ezek nagy részét azonban nem Békés megyében értékesítik, és rendszertelen a szállítás is. Az ígérik, hogy 1984-ben több baromfihúsból készült virsli, és egyéb töltelékáru kerül megyénk üzleteibe.

Értékelték a vállalatok által rendezett kóstolókat, árubemutatókat. Kifejtették, hogy a vásárlók túlnyomó része a szíves invitálásra megkóstolja ezeket az élelmiszereket, illendőségből meg is dicséri, de a boltban nem biztos, hogy megveszi. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítani a reklámra, az új termékek bemutatására, receptfüzetek kiadására. Sajnos, kevés termelővállalat ismeri fel a piackutatás jelentőségét, amelynek egyik módja a saját bolt megnyitása, illetve az ipari és a kereskedelmi vállalatok jó kapcsolata.

Ezután megvitatták a fogyasztók békési városi tanácsának eddigi munkáját és a lakossági szolgáltatás szervezeti korszerűsítését.

S. S.

Baj van a bérmunkával?

Néhány hete készült el a szövetkezet korszerű tanműhelye és készáruraktára

A címbeli mondat után ugyan kérdőjel áll, de nyugodtan kijelentő módban is mondhatná Fadgyas Mátyásáé, a Gyomaendrődi Szabó Szövetkezet elnöknője. Nagyon nehéz évet zár ugyanis a szövetkezet, és ez jórészt a bérmunka megváltozott feltételeinek ..köszönhető”.

— A mi szövetkezetünk termelésének 90 százalékát exportálja, mégpedig tőkés országokba, és azt hiszem, hogy ez a mai időkben nagyon nagy dolog. Meg is tettünk mindent azért, hogy az export mennyisége ne csökkenjen, sikerült elérnünk a tavalyi szintet. Ugyanaz mondható el az árbevételről is, de a nyereség már sokkal kevesebb, nemcsak a múlt évinél, hanem az idei tervnél is. Várhatóan 3,2 millió forintos nyereséggel zárjuk az esztendőt, és ez a pénz bizony a legszükségesebbekre is éppen csak hogy elég.

Az év elején ugyanis kényszerhelyzetbe került a szövetkezet. Hagyományos partnere, az Adidas is gondokkal küzd, ezért csökkentette magyarországi bérmunkarendeléseit. E csökkentésbe a gyomaendrődi szabók is beleestek, emiatt új vevő után kellett nézniük. Jelentkezett is egy nyugatnémet cég, a tárgyalások során

már odáig jutottak. hogy egy-két héten belül küldik az első kamiont, amikor váratlanul lemondták az üzletet. Egy darabig úgy tűnt. munkaellátási gondjaik lesznek. de nagy nehézségek árán sikerült egy újabb kapcsolatot létrehozni, az NSZK- beli, női fehérneműiről ismert Triumph céggel. A Triumph is beszállt a> szabadidőruha-üzletbe, és ilyen jellegű termékeket varratott Gyomaendrődön.

— Most érezzük csak igazán, milyen jó partnerünk volt nekünk az Adidas. Nagy szériákat rendelt, elég jól fizetett, és ütemesen szállított. Mi is ismertük már igényeit, minőségi követelményeit, így reklamáció gyakorlatilag nem fordult elő. A Triumph-fal más a helyzet. A legnagyobb baj, hogy az üzleti feltételek sokkal rosszabbak, mint az Adidas esetében, ráadásul kis szénás modelleket gyártat velünk, néha akadozik a beszállítás, de a készterméket már pontosan kérik. Az egész Triumph-kooperáció nekünk csak arra jó, hogy munkát tudunk adni az embereknek, de nyereséget szinte nem hoz — mondja az elnöknő.

Természetesen a kényszer szülte rossz üzletből a szövetkezet vezetősége levonta a _ tanulságokat, és a jövő év

elején, amikor a szerződés újratárgyalására kerül a sor, csak egészen más feltételek mellett lesznek hajlandók további együttműködésre. Ha nem sikerülne a tanácskozás, akkor sem lesz' probléma, mert a jövő évet már kedvezőbb munkaellátott- ságú helyzetben kezdhetik. Egy osztrák cég női ruhákat rendelt tőlük, és jövőre szívesen emelné a mennyiséget. Visszatért egy régi partnerük is, ez anorákot gyártatna Gyomaendrődön. Az esetleg fennmaradó kapacitásokra pedig igényt tart a belkereskedelem.

De ez még a jövő. most az év eleji nehéz indulás és

az ütemtelen szállítások következményeként összetorlódtak a munkák. Már hetek óta minden szombatvasárnap dolgoznak a szalagok. és a munkából az irodai dolgozók is kiveszik részüket. Akik értenek hozzá, gép mellé ülnek, a többiek pedig a dolgozók gyerekeire vigyáznak. A rögtönzött hétvégi óvodában néha 10^-15 gyerek is játszik, míg az anyuka dolgozik. A táppénzen levők helyettesítésére a szövetkezet nyugdíjas dolgozói is munkát vállaltak, és az év végi hajrá idejére a gyesen levők is bejönnek dolgozni.

L. L.

Túl sok a termelési együttműködés?

I ÖV ALL, SERKÖV, a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének új szakaszát jelző betűnevek voltak ezek — most már mondhatni — évtizedekkel ezelőtt. Leghamarabb az építkezések során és az új sértéstartótelepek létesítésekor vált kézzelfoghatóvá, hogy amihez egy üzem ereje, pénze kevés, azt ketten, együttesen már megoldhatják; az ösztönző példák nyomán gombamód szaporodtak

— főleg a hetvenes évek elején — a gazdasági társulások, közös vállalkozások, majd termelési együttműködések. Megjelentek, versenyre keltek a termelési rendszerek, s mindazok a szoro- sabb-lazább összefogások, amelyben a közős célt „ösz- szedobott” pénzekből, érdek- egyeztetéssel igyekeztek megoldani a partnerek.

A termelési együttműködések szerepe abban, hogy a magyar mezőgazdaság ma világszínvonalon termel, tagadhatatlan. Az utóbbi években azonban, mintha az idő, az általános gazdasági romlás kikezdte volna ezeket az önkéntes integrációkat is. Tanúi lehettünk annak, hogy

— megyénkben is — jó néhány SERKÖV megszűnt, fölvásárolta a legtőkeerősebb alapító, de ismert a gazdálkodásával zátonyra futott vésztői közös takarmánykeverő vagy a szeghalmi SZÖVÉPfTÖ esete is. Nem titok, hogy egy-egy életképtelenné vált termelési rendszert minisztériumi kezdeményezésre kellett fölszámolni, hallhattunk arról is, hogy a MECSEKTEJ vergődik, vagy a tsz-ek panaszkodnak: az általuk fenntartott termelési rendszer a fejükre nőtt, monopolhelyzetből diktál nem mindig előnyös üzletet.

Mi történt? Lejárt a termelési együttműködések kora? A trösztök, mammutvál- lalatok után most a termelőszövetkezeti önálló közös vállalatokat, egyesüléseket, gazdasági társaságokat, termelési rendszereket, társulatokat, együttműködéseket is elérte a külön részekre tagolás, megszüntetés szele ?

Csakhogy akkor hova te-' gyük a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gazdasági Együttműködésének létrejöttét éppen a legkritikusabb időszakban? Mit

„kezdjünk" a Sárréti Tej másfél évtizedes dinamikus fejlődésével? Hát a megye északi felében kibontakozott tsz-párok példamutató együtt, működésével, vagy a Füzesgyarmati Lucernatermesztési és Juhtenyésztési Rendszerrel, meg a népszerűségéből mit sem vesztett KITE-vel?

Megfogalmaztunk-e bármiféle nekrológot áz integrációkról, mikor alaposabb utánanézéssel az is kiderül: 102 gazdasági társulás, 35 közös vállalat, 23 termelési rendszer és tizenegy egyéb integráció él és virul megyénkben, s hogy egy-egy termelőszövetkezetünk átlagosan négy gazdasági társulásnak. négy rendszernek, négy közös vállalatnak meg négy egyéb szervezetnek a tagja egy időben? (Meg ha olyan szélsőségek közepette is, amelyekbe belefér az is, hogy a kondorosi tsz például 30, az örménykúti meg csak kilencfelé kötelezte el magát!)

Az ismertetett számok alapján — s figyelembe véve. üzemeink egymilliárd 266 millió forintos vagyoni betétjét meg az évi 100 millió' forintos hozzájárulását az adott vállalkozások működtetéséhez — már egyértelmű: miért foglalkozott külön napirendként ezzel a kérdéssel a termelőszövetkezetek szövetsége novemberi - küldöttközgyűlésén. Itt fogalmazott úgy Széli Ferenc, a TOT főosztályvezető-helyettese a vitában! hogy alapvetően nem ezen együttműködések száma határozza meg

az integrációk súlyát és szerepét a termelési feladatok megoldásában, hanem azok hasznossága.

Az értelmes összefogás létjogosságát sem a gazdasági fejlődés meredeken felfelé szálló ágában, sem az átmeneti vagy tartós lanyhulás idején nincs miért megkérdőjelezni. Éppen ezért a gazdálkodási tevékenységéért felelős érdekvédelmi avagy irányító szervek nem is közelíthetik meg ezt a témát, az együttműködések számát „racionalizáló” igénnyel, nem tehetik úgy fel a kérdést, hogy sok-e az együttműködés a 'magyar mezőgazdaságban vagy kevés”

Vizsgálhatják, viszont azt, kezdeményezhetik az áttekintését annak, hogy megfelel-e a közös vállalkozások működése népgazdasági céljainknak, a törvényességi előírásoknak és a tagüzemek alapvető érdekeinek? Továbbá, hogy a várakozásoknak nem megfelelő együttműködéseknél a személyi feltételek javításával, esetleg szerkezeti átalakítással, más gazdálkodási formára való áttéréssel vagy éppen fölszámolással, megszüntetéssel lehet-e az előbbiekben megfogalmazott igényeknek érvényt szerezni.

Abból kell ugyanis kiindulni, hogy a termelési együttműködéseket az esetek túlnyomó többségében jogos gazdasági igények hozzák létre. (Még inkább így van ez napjainkban, amikor a közvetlen politikai ráhatás helyett a gazdasági irányítás végképp a terrrtelőkre hagyja a döntést termelési, gazdálkodási ügyekben.) Az élet azonban ezeket az együttműködéseket túl is lépheti, túl is lépi, s a követelményektől lemaradó vállalkozással csak két dolgot lehet tenni, hozzáigazítani az új igényekhez vagy felszámolni.

Alapítani, átalakítani, felszámolni — kimondani valamennyit könnyű, megcselekedni csak a felelősség teljes tudatában szabad, kiváltképp, ha úgy igaz, ahogy az előbbiekben állítottuk, hogy tudniillik a döntés és annak minden következménye az együttműködést kötőket, a vállalkozást átfor- málókat, az abból kilépőket terheli. A felelősség azonban nem csak az alapítás, átalakítás és megszüntetés pillanatában érvényes. A több üzem által létrehozott társulás, vállalat, együttműködés sorsáért, tevékenységéért az alapítók éppúgy kezességet vállalnak a szerződések aláírásakor, mint annak létrejöttéért.

Ha tehát egyik oldalon az alapítók saját vállalatuk „elidegenedését” panaszolják, a másik oldalon vizsgálható, hogy mit tettek az alapítók eme elidegenülési folyamat ellen. Erre figyelmeztette a novemberi TESZÖV küldött- közgyűlés résztvevőit is Lázár Lajos, a szeghalmi Sárréti Tsz elnöke, a szeghalmi SZÖVÉPÍTÖ keserű tapasztalatait elemezve. S nem titkolva, hogy a közös vállalat kudarcaihoz hozzájárultak az alapítók is, mert az igazán jó üzletnek számító építkezéseket maguknak tartották meg legtöbbször.

I zen a ponton kell ugyanis, hogy belépjen az érdek- egyeztetés, amiről írásunk elején szóltunk. Mert igaz ugyan, hogy a mezőgazdasági üzemek és termelési együttműködéseik egyaránt a nyereség növelésében érdekeltek a jelen gazdasági körülményekben. A vizsgált integrációknak azonban a növekvő nyereség mellett másik fontos létfeltételük, életelemük az érdekegyeztető készség. Ha a jól felfogott közös érdekek hosszú távú érvényesítéséhez nem tudja időről időre a pillanatnyi —

es nap-nap mellett támadó — érdekellentéteket rendszeresen áthidalni. éppen- úgy halálra van itelve az adott együttműködés. mint akkor, ha saját külön' érdekeit tartósan csak a tagüzemek érdekeinek maga alá gyűrésével képes kielégíteni.

Kőváry E. Péter