Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

Több jól kiképzett művezető kellene a mezőgazdaságban is Amint árról annak idején hírt adtunk. Gyulán rendez­ték meg a mezőgazdasági gépjavító és karbantartó mű­vezetők II. országos továbbképző tanfolyamát. Ezen mintegy kétszázan vettek részt az ország legkülönbö­zőbb területeiről. A háromnapos továbbképzés után be­szélgettünk dr. Pálfi Györggyel, a MÉM tudományos főmunkatársával: IZHilUlfira-----------------------------------------------­1983. december 8., csütörtök I! pénzügyi szabályozás háttere Tejprémium helyett új felvásárlási ár — Miért tartják annyira fontosnak a mezőgazdaság­ban dolgozó művezetők kép­zését? — Az idén éppen öt esz­tendeje, hogy a mezőgazdasá­gi és .élelmezésügyi minisz­ter rendelete alapján a to­vábbképzési bázishelyeken a gyakorlatban is elkezdődött a művezetőképzés. Ugyanis az iparszerű termelési és tar­tástechnológiák elterjedése, a fokozódó mezőgazdasági és minőségi követelmények szükségessé tették, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer­gazdasági területen megkez­dődjön a szakágazati műve­zetőképzés. Hogy miért fon­tos mindez? Nos, ennek ér­zékeltetésre mindössze egy adat. A mezőgazdaságban dolgozó gépjavító és kar­bantartó művezetőkre több mint 112 és fél milliárd fo­rint értékű gép, berendezés- és járműállomány üzemfenn­tartását bízták rá összességé­ben. így, ha közvetve is, te­vékeny részük van a magyar mezőgazdaság utóbbi évek­ben elért kimagasló eredmé­nyeiben. — Milyen gyakorlati hasz­na volt a továbbképző tan­folyamnak, milyen határoza­tok születtek a továbblépés érdekében? — Figyelemmel kísérve valamennyi előadást, felszó­lalást, és a beszélgetés során tett észrevételeket, megálla­pítható, hogy minden téren pozitívan értékelhető talál­kozót zártunk. Pozitívan ér­tékelhető, hogy a tanácsko­zás kirajzolta a jövő útját. Leszögezte azt az igényét, hogy kölcsönös összefogás­sal, egymás szoros támogatá­sával kell azon munkálkod­nunk, hogy a képzés, to­vábbképzés tartalmi fejlesz­tésével még magasabb álta­lános és szakmai műveltség­gel rendelkező gépjavító és karbantartó művezető gárda tevékenykedjen a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari üzemeinkben. Éppen ezért felül kell vizsgálni a műve­zetőképzés tananyagának, oktatási eszközrendszerének teljességét, hiszen ezek már több mint hét esztendeje ke­rültek megfogalmazásra. El kell érnünk, hogy az átdol­gozott tananyag jobban iga­zodjon a most már hagyo­mányokkal is rendelkező művezetői munkakörhöz. Javasoljuk, hogy a MÉM Mérnök- és Vezetőtovább­képző Intézete hasson óda, hogy az ágazati művezető­képzésben e téren előrelépés következhessen be. Konkré­tan a képzés, továbbképzés tartalmi fejlesztésében. A továbbképzések létjogosult­ságát, fontosságát biztosító rendelkezéseknek érvényt kell szerezni a mezőgazda- sági ágazatban dolgozó mű­vezetők körében is. Ha más úton ez nem megy, akkor társadalmi szervezetek bevo­násával, segítségével kell előbbre lépnünk. E téren kö­szönet illeti a GTE-t, mert már két alkalommal is vál­lalta a szervezés, lebonyo­lítás sokoldalú, fáradságos munkáját. A munka színvo­nalának emelésére a II. or­szágos továbbképzési tanfo­lyam valamennyi résztvevője úgy határozott, hogy egy in­tenzív gépjavító-karbantartó, Művezetői Baráti Kör életre hívásával is elősegíti a kor-_ szerű képzést, továbbképzést. A megválasztott társadalmi elnökség már ki is dolgozta a legközelebbi feladatait, amit egyrészt az egymás kö­zötti információáramlás meg­teremtésében kíván megvaló­sítani. Ennek első gyakorlati lépése, hogy az országos to­vábbképzési tanfolyam tel­jes anyagát közreadják, és elküldik valamennyi műve­zetőnek. — Jelenleg Magyarorszá­gon hány művezető tevé­kenykedik? — A mezőgazdasági és élemiszeripari, valamint az erdészeti ágazatokban a ren­delet megjelenése óta 1443- an szerztek művezetői okle­velet. Ebből' 1983. október végén 422-en lettek mező- gazdasági gépjavító és kar­bantartó művezetők. Egyér­telműen megállapíthatjuk, hogy a művezetőképzés ed­dig eredményes volt. Ki­emelkedő munkát végzett a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Mun­kástovábbképző Intézet. — Gondolom, ez a képzés' tovább folytatódik. — Figyelembevéve a me­zőgazdasági üzemek számát, sokrétű termelési és szolgál­tatási feladatait, valamint szerteágazó melléküzemági tevékenységét, megállapít­ható, hogy még közel sem elég az eddig kiképzett mű­vezetők száma. „— Mi lesz a sorsa az or­szágos továbbképzésen meg­született határozatoknak? — Ezeket további intéz­kedés céljából megküldjük a MÉM műszaki főosztályának, szakoktatási és kutatási főosz­tályának, a TOT és az állami gazdaságok személyzet és ok­tatási osztályainak, a MÉM Mérnök- és Vezetőképző In­tézetének, a Gépipari Tudo­mányos Egyesületnek, a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sületnek, valamint a MÉM Műszaki Egyesületének. — Hol lesz a következő országos továbbképzés? — Javasoltuk, hogy a MÉM Mérnök- és Vezető­képző Intézet koordinálásá­val, a műszaki intézet, ‘mű­szaki továbbképző iroda 1985-re Gödöllőn rendezze meg a művezetők III. orszá­gos továbbképző tanfolya­mát. B. O. Alig volt olyan termelő- szövetkezet, állami gazdaság, ahol nem panaszkodtak mos­tanában a tejtermelés jöve­delmezőségére. Szinte min­denütt azt emlegették, hogy a szarvasmarhatartás, mint ágazat nem volt képes fenn­tartani önmagát. Már nem nyílt mód az elhasználódott épületek felújítására, a kor­szerűtlen istállókba pedig nem kaptak gondozót a gaz­daságok. A szakemberek tet­teikkel is jelezték az elége­detlenségüket: visszaesett a tenyésztési kedv, s néhány megyében a tejtermelés is csökkent. A gazdaságok való­ban nem voltak kellően -ér­dekeltek a hozamok bővíté­sében. MI KÖSZÖNHETŐ A TEJPRÉMIUMNAK? A jövedelmezőség kapcsán egyre több szó esett a tej­prémiumról, illetve arról, hogy egy gazdasági ösztön­zőt csak addig szabad ér­vényben hagyni, amíg fejlő­désre sarkall, amíg betölti a szerepkörét. A tejtermelési prémium­nak — amint az a gazdasá­gok körében ismert — az a lényege, hogy akkor kapnak több pénzt egy liter tejért a termelők, ha az előző évhez képest növelik az értékesí­tést. Ezt elérhetik úgy, hogy növelik a tehénenkénti tej­termelést, illetőleg, hogy gya­rapíthatják a tehénállo­mányt, vagy mindkét mód­szert együtt alkalmazzák. A tejprémiumot 1976-ban vezette be a kormány. Az előzmények meglehetősen is­mertek: a Minisztertanács még 1972-ben programot fo­gadott el a tejtermelés bő­vítésére, ám .az első években nem sikerült elérni a kívánt fellendülést. Jellemző, hogy 1972-ben 1,7 milliárd liter tejet termelt az ország, s még négy év múltán is csak 1,87 milliárd liternél tartot­tunk. Ezt követően született döntés e tejprémiumról, ami új lendületet adott a fejlő­désnek. Megszaporodtak a rekonstrukciós beruházások, felgyorsult a tejhasznú ke­resztezés, elterjedtek a Hols- tein-fríz fajtájú tehenek ke­resztezett utódai. Tavaly már 2,7 milliárd liter tejet fej­tünk, tíz esztendő alatt 2363 literről 4023 literre nőtt az országban az egy tehénre ju­tó tejtermelés. Ilyen rövid idő alatt, ekkora mértékű növekedésre nincs példa a világon. FELLÉLEGEZTEK AZ ÉLENJÁROK Amint mondottuk, 1982 egyszerre volt a csúcs meg a fordulat éve is a tejterme­lésben. Arról a prémiumról ugyanis, amely sok éven át húzó szerepet töltött be, ki­derült, hogy — amint a gaz­daságok mondják — már nem ösztönöz kellőképpen. Kitűnt az is, hogy ez a ko­rábban oly jól bevált gaz­dasági szabályozó különösen az élenjáró gazdaságokban vált az előrehaladás további fékjévé. Hogy miért, az könnyen megérthető. Ott, ahol már sok tejet fejnek ki egy te­hénből, nehéz dolog látvá­nyos felfutásban reményked­ni. Maradt volna a másik, már említett módszer, vagy­is a tehénállomány növelése, ahhoz viszont új istállókra, vagyis pénzre volt szükség. A részben extenzív fejlesz­tés viszont mind kevésbé vált kifizetődővé. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelem­ző Központja ugyanis kimu­tatta, hogy a tejtermelésben mindössze 8,85 forint jöve­delem jutott száz forint be­fektetésre, amíg a gabona- termesztésben ennek megkö­zelítően a négyszerese. Nyilvánvalóvá vált, hogy új gazdasági ösztönzőre van szükség. Ennek most elérke­zett az ideje. A napokban került nyilvánosságra az 1984. évtől érvényes pénz­ügyi szabályozás. Ebben a többi között az olvasható, hogy megszűnik a tejértéke­sítési prémium, viszont a tej felvásárlási ára — a tiszta­ságától függően — átlagosan 55 fillérrel emelkedik lite­renként, s 60 fillérrel maga­sabb lesz az árkiegészítés. A hír hallatára valósággal fel­lélegeztek a tejtermelésben élen járó gazdaságok veze­tői, hiszen a valós teljesít­ményeket ismeri el az új szabályozós, s ez mindenek­előtt nekik kedvez. ISMÉT JAVUL A JÖVEDELMEZŐSÉG Az új szabályozás a lema­radókat is felzárkózásra ser­kenti. Szükség is van erre, hiszen a tapasztalatok sze­rint évente 3-4 literrel emel­kedik az egy főre jutó tej- fogyasztás, s emiatt 30—40 millió literrel többet kell ter­melni évente. A számítások szerint az ezredfordulón már 3 milliárd liter tej termelé­sére lesz szükség. Ez nem elérhetetlen, hi­szen a gazdaságok többségé­ben nagy termelőképességű állomány van, kialakultak a tartási, takarmányozási tech­nológiák. S ami talán a leg­több bizakodásra ad okot; január elsejétől megint ja­vul a tejtermelés jövedelme­zősége. Ennek már most is érezni a húzó hatását a gazdasá­gokban. Farkas József Sláger a pulykamell Szeletelve többet ér A sok éves kutató, fejlesz­tő munkát végül is siker ko­ronázta: az Orosházi Barom­fifeldolgozó Vállalat tavaly már BNV-díjat kapott egyik felvágottjáért, az idén pedig még ennél is többel, BNV- nagydíjjal jutalmazta a bí­ráló bizottság a baromfihús felhasználásával készült töl­telékáru-családot. Ez a két díj jelzi, hogy a szakembe­rek elismerik az orosháziak erőfeszítéseit, de találkozik-e ízlésük a vásárlókéval? Bevált a vörösáru — Ha a termelési és érté­kesítési adatokat nézem, ak­kor feltétlenül — jegyzi meg Papp József igazgató. — Ta­valy 850 tonnányi % baromfi­húsból készült vörös árut ér­tékesítettünk, az idén ennél 50 százalékkal többet. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság segítségével létre­hozott gyártósor és a kifej­lesztett receptúrák együtte­sen olyan terméket eredmé­nyeztek, melyet a fogyasztók széles rétege is megkedvelt. Természetesen az Oroshá­zi Baromfifeldolgozó Válla­latot nem Csupán íz a dicsé­retes szándék vezérelte, hogy elsőként jelenjen meg a pia­con egy viszonylag olcsó, fe­hérjedús, a korszerű táplál­kozási igényeket kielégítő termékcsaláddal, hanem üz­letet is akartak csinálni. Az első év elszámolása azt iga­zolta, hogy elképzeléseik megalapozottak voltak. A ba­romfihúsból készült vörös áruk az ossz árbevétel 20 százalékát adják, de az éves nyereség 50 százaléka szár­mazik ebből a termékcsalád­ból. Az idén az új termékek várhatóan 60 százalékkal já­rulnak hozzá a nyereségterv teljesítéséhez. Ezek után nem meglepő, hogy a töltelékáru-gyártás fejlesztése folytatódik. Már forgalomba került az úgyne­vezett új párizsi, eddig 130 tonnát szállítottak belőle a kereskedelemnek. Elkészült már a borsos és a répás ter­mék is, ezek jövőre kerülnek forgalomba. Kézzel szebb Bármennyire sikeres is a vörösáru-gyártás, 'azért a termelés zömét a jövőben is a hagyományosnak nevezhető baromfifeldolgozás adja., En­nek az ágazatnak pedig meg­lehetősen alacsony a nyere­ségtartalma. Ezt úgy is fel lehet fogni, mint egy isten­csapást, és megmagyarázni, hogy a világpiaci recesszió és az olcsó brazil csirke fe­lelős a nyomott árakért, nem lehet mást tenni, mint ki­várni a végét. A rutinos ol­vasó ebből nyilván már sej­ti, hogy az orosháziak nem így tettek és nem is téved. Tőkés exportra csomagolják Orosházán azt a roppant egyszerű módszert alkalmaz­zák sikerrel, hogy azt kell termelni, amit a vevő kér, és amiért hajlandó jó árat fizetni. a darabolt csirkét Tisztességes árat pedig a baromfipiacon ma csak a nagyon jó minőségű és meg­felelően feldolgozott, csoma­golt termékért lehet kapni. Ilyen például a gyorsfa­gyasztott szeletelt pulyka­mell. Ezt háromféle csoma­golásban Ausztriába és Svájcba szállítják. — Mi meglehetősen sok pulykát dolgozunk fel, kell a húsa a felvágottakba, de gondunk volt, hogy mit csi­náljunk a mellel? Belföldön ez csak elég drágán lenne el­adható, külföldön pedig a praktikus csomagolást ked­velik. így jött az ötlet, hogy megpróbáljuk szeletelve el­adni. Mivel szeletelőgépet nem tudtunk beszerezni, kézzel vágjuk és kiderült, hogy ez a siker titka. A ve­vőink éppen azért vásárol­ják a mi gyártmányainkat, mert így szebbek és egyen­letesebbek a szeletek. A sze­letelt pulykamell egy év alatt mintegy 350 ezer dollár be­vételt hoz és erre vannak, akik csak legyintenek: ez nem tétel. Csakhogy sok ki­csi sokra megy, és nálunk ilyen apróságokból jön ösz- szé a bevétel jó része — jegyzi meg az igazgató. Füstölik a csirkét Ez, a már említett pulyka­mellüzlet a közvetlen hasz­non túl még egyre jó volt: bebizonyította, hogy a piaci recesszió ellenére is előre le­het lépni a hagyományos termékek piacán. Ez a felis­merés újabb lendületet adott a fejlesztésnek. Gyakorlati­lag a nyugat-európai orszá­gokkal egy időben készült el az orosháziak slágernek ígér­kező terméke, a fűszerezett, sütésre kész comb és mell. A „csirkealkatrészeket” alu­mínium tálcába csomagol­ják, alufóliával légmentesen lezárják és mélyhűtik. Fa­gyott állapotban lehet a sü­tőbe" tenni, természetesen a saját tálcájában, és egy óra alatt kész a pecsenye. Ezt a gyártmányt egyaránt szánják belföldi és külföldi .értékesí­tésre. Nálunk még ismeretlen új­donság is kapható lesz jövő­re, a pácolt, füstölt csirke. Combot, mellett és fél csir­két készítenek el különleges módon, nyersen és főzve egy­aránt fogyasztható. Hagyo­mányos exportcikk Oroshá­zán a libamáj-naturell, de ez az értékes termék is új cso­magolásban kerül ezentúl a vevőkhöz. Az ízléses, tégla alakú fémdobozokon kívül elegáns, fajansz edényben is forgalmazzák. A termékeket azonban nem elég csak előállítani, el is kell adni. És mert a jó bornak is kell a cégér, a vállalat megbízta a Magyar Hirdetőt egy nagyszabású reklámkampány megszerve­zésére. A terv elkészült és e szerint csaknem kétmillió forintért a rádióban, tévé­ben, a lapokban és az üzle­tekben népszerűsítik a válla­latot, alakítják ki a vállalat­képet, az úgynevezett ima- get. E tevékenység során is kamatozik a BNV-nagydíjat elnyerő sok munka, mert nemcsak a bel-, hanem a külföldi vevők is értékelik ezt az elismerést. Lónyai László

Next

/
Thumbnails
Contents