Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
Több jól kiképzett művezető kellene a mezőgazdaságban is Amint árról annak idején hírt adtunk. Gyulán rendezték meg a mezőgazdasági gépjavító és karbantartó művezetők II. országos továbbképző tanfolyamát. Ezen mintegy kétszázan vettek részt az ország legkülönbözőbb területeiről. A háromnapos továbbképzés után beszélgettünk dr. Pálfi Györggyel, a MÉM tudományos főmunkatársával: IZHilUlfira-----------------------------------------------1983. december 8., csütörtök I! pénzügyi szabályozás háttere Tejprémium helyett új felvásárlási ár — Miért tartják annyira fontosnak a mezőgazdaságban dolgozó művezetők képzését? — Az idén éppen öt esztendeje, hogy a mezőgazdasági és .élelmezésügyi miniszter rendelete alapján a továbbképzési bázishelyeken a gyakorlatban is elkezdődött a művezetőképzés. Ugyanis az iparszerű termelési és tartástechnológiák elterjedése, a fokozódó mezőgazdasági és minőségi követelmények szükségessé tették, hogy a mezőgazdasági és élelmiszergazdasági területen megkezdődjön a szakágazati művezetőképzés. Hogy miért fontos mindez? Nos, ennek érzékeltetésre mindössze egy adat. A mezőgazdaságban dolgozó gépjavító és karbantartó művezetőkre több mint 112 és fél milliárd forint értékű gép, berendezés- és járműállomány üzemfenntartását bízták rá összességében. így, ha közvetve is, tevékeny részük van a magyar mezőgazdaság utóbbi években elért kimagasló eredményeiben. — Milyen gyakorlati haszna volt a továbbképző tanfolyamnak, milyen határozatok születtek a továbblépés érdekében? — Figyelemmel kísérve valamennyi előadást, felszólalást, és a beszélgetés során tett észrevételeket, megállapítható, hogy minden téren pozitívan értékelhető találkozót zártunk. Pozitívan értékelhető, hogy a tanácskozás kirajzolta a jövő útját. Leszögezte azt az igényét, hogy kölcsönös összefogással, egymás szoros támogatásával kell azon munkálkodnunk, hogy a képzés, továbbképzés tartalmi fejlesztésével még magasabb általános és szakmai műveltséggel rendelkező gépjavító és karbantartó művezető gárda tevékenykedjen a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeinkben. Éppen ezért felül kell vizsgálni a művezetőképzés tananyagának, oktatási eszközrendszerének teljességét, hiszen ezek már több mint hét esztendeje kerültek megfogalmazásra. El kell érnünk, hogy az átdolgozott tananyag jobban igazodjon a most már hagyományokkal is rendelkező művezetői munkakörhöz. Javasoljuk, hogy a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete hasson óda, hogy az ágazati művezetőképzésben e téren előrelépés következhessen be. Konkrétan a képzés, továbbképzés tartalmi fejlesztésében. A továbbképzések létjogosultságát, fontosságát biztosító rendelkezéseknek érvényt kell szerezni a mezőgazda- sági ágazatban dolgozó művezetők körében is. Ha más úton ez nem megy, akkor társadalmi szervezetek bevonásával, segítségével kell előbbre lépnünk. E téren köszönet illeti a GTE-t, mert már két alkalommal is vállalta a szervezés, lebonyolítás sokoldalú, fáradságos munkáját. A munka színvonalának emelésére a II. országos továbbképzési tanfolyam valamennyi résztvevője úgy határozott, hogy egy intenzív gépjavító-karbantartó, Művezetői Baráti Kör életre hívásával is elősegíti a kor-_ szerű képzést, továbbképzést. A megválasztott társadalmi elnökség már ki is dolgozta a legközelebbi feladatait, amit egyrészt az egymás közötti információáramlás megteremtésében kíván megvalósítani. Ennek első gyakorlati lépése, hogy az országos továbbképzési tanfolyam teljes anyagát közreadják, és elküldik valamennyi művezetőnek. — Jelenleg Magyarországon hány művezető tevékenykedik? — A mezőgazdasági és élemiszeripari, valamint az erdészeti ágazatokban a rendelet megjelenése óta 1443- an szerztek művezetői oklevelet. Ebből' 1983. október végén 422-en lettek mező- gazdasági gépjavító és karbantartó művezetők. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a művezetőképzés eddig eredményes volt. Kiemelkedő munkát végzett a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet. — Gondolom, ez a képzés' tovább folytatódik. — Figyelembevéve a mezőgazdasági üzemek számát, sokrétű termelési és szolgáltatási feladatait, valamint szerteágazó melléküzemági tevékenységét, megállapítható, hogy még közel sem elég az eddig kiképzett művezetők száma. „— Mi lesz a sorsa az országos továbbképzésen megszületett határozatoknak? — Ezeket további intézkedés céljából megküldjük a MÉM műszaki főosztályának, szakoktatási és kutatási főosztályának, a TOT és az állami gazdaságok személyzet és oktatási osztályainak, a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetének, a Gépipari Tudományos Egyesületnek, a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, valamint a MÉM Műszaki Egyesületének. — Hol lesz a következő országos továbbképzés? — Javasoltuk, hogy a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézet koordinálásával, a műszaki intézet, ‘műszaki továbbképző iroda 1985-re Gödöllőn rendezze meg a művezetők III. országos továbbképző tanfolyamát. B. O. Alig volt olyan termelő- szövetkezet, állami gazdaság, ahol nem panaszkodtak mostanában a tejtermelés jövedelmezőségére. Szinte mindenütt azt emlegették, hogy a szarvasmarhatartás, mint ágazat nem volt képes fenntartani önmagát. Már nem nyílt mód az elhasználódott épületek felújítására, a korszerűtlen istállókba pedig nem kaptak gondozót a gazdaságok. A szakemberek tetteikkel is jelezték az elégedetlenségüket: visszaesett a tenyésztési kedv, s néhány megyében a tejtermelés is csökkent. A gazdaságok valóban nem voltak kellően -érdekeltek a hozamok bővítésében. MI KÖSZÖNHETŐ A TEJPRÉMIUMNAK? A jövedelmezőség kapcsán egyre több szó esett a tejprémiumról, illetve arról, hogy egy gazdasági ösztönzőt csak addig szabad érvényben hagyni, amíg fejlődésre sarkall, amíg betölti a szerepkörét. A tejtermelési prémiumnak — amint az a gazdaságok körében ismert — az a lényege, hogy akkor kapnak több pénzt egy liter tejért a termelők, ha az előző évhez képest növelik az értékesítést. Ezt elérhetik úgy, hogy növelik a tehénenkénti tejtermelést, illetőleg, hogy gyarapíthatják a tehénállományt, vagy mindkét módszert együtt alkalmazzák. A tejprémiumot 1976-ban vezette be a kormány. Az előzmények meglehetősen ismertek: a Minisztertanács még 1972-ben programot fogadott el a tejtermelés bővítésére, ám .az első években nem sikerült elérni a kívánt fellendülést. Jellemző, hogy 1972-ben 1,7 milliárd liter tejet termelt az ország, s még négy év múltán is csak 1,87 milliárd liternél tartottunk. Ezt követően született döntés e tejprémiumról, ami új lendületet adott a fejlődésnek. Megszaporodtak a rekonstrukciós beruházások, felgyorsult a tejhasznú keresztezés, elterjedtek a Hols- tein-fríz fajtájú tehenek keresztezett utódai. Tavaly már 2,7 milliárd liter tejet fejtünk, tíz esztendő alatt 2363 literről 4023 literre nőtt az országban az egy tehénre jutó tejtermelés. Ilyen rövid idő alatt, ekkora mértékű növekedésre nincs példa a világon. FELLÉLEGEZTEK AZ ÉLENJÁROK Amint mondottuk, 1982 egyszerre volt a csúcs meg a fordulat éve is a tejtermelésben. Arról a prémiumról ugyanis, amely sok éven át húzó szerepet töltött be, kiderült, hogy — amint a gazdaságok mondják — már nem ösztönöz kellőképpen. Kitűnt az is, hogy ez a korábban oly jól bevált gazdasági szabályozó különösen az élenjáró gazdaságokban vált az előrehaladás további fékjévé. Hogy miért, az könnyen megérthető. Ott, ahol már sok tejet fejnek ki egy tehénből, nehéz dolog látványos felfutásban reménykedni. Maradt volna a másik, már említett módszer, vagyis a tehénállomány növelése, ahhoz viszont új istállókra, vagyis pénzre volt szükség. A részben extenzív fejlesztés viszont mind kevésbé vált kifizetődővé. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja ugyanis kimutatta, hogy a tejtermelésben mindössze 8,85 forint jövedelem jutott száz forint befektetésre, amíg a gabona- termesztésben ennek megközelítően a négyszerese. Nyilvánvalóvá vált, hogy új gazdasági ösztönzőre van szükség. Ennek most elérkezett az ideje. A napokban került nyilvánosságra az 1984. évtől érvényes pénzügyi szabályozás. Ebben a többi között az olvasható, hogy megszűnik a tejértékesítési prémium, viszont a tej felvásárlási ára — a tisztaságától függően — átlagosan 55 fillérrel emelkedik literenként, s 60 fillérrel magasabb lesz az árkiegészítés. A hír hallatára valósággal fellélegeztek a tejtermelésben élen járó gazdaságok vezetői, hiszen a valós teljesítményeket ismeri el az új szabályozós, s ez mindenekelőtt nekik kedvez. ISMÉT JAVUL A JÖVEDELMEZŐSÉG Az új szabályozás a lemaradókat is felzárkózásra serkenti. Szükség is van erre, hiszen a tapasztalatok szerint évente 3-4 literrel emelkedik az egy főre jutó tej- fogyasztás, s emiatt 30—40 millió literrel többet kell termelni évente. A számítások szerint az ezredfordulón már 3 milliárd liter tej termelésére lesz szükség. Ez nem elérhetetlen, hiszen a gazdaságok többségében nagy termelőképességű állomány van, kialakultak a tartási, takarmányozási technológiák. S ami talán a legtöbb bizakodásra ad okot; január elsejétől megint javul a tejtermelés jövedelmezősége. Ennek már most is érezni a húzó hatását a gazdaságokban. Farkas József Sláger a pulykamell Szeletelve többet ér A sok éves kutató, fejlesztő munkát végül is siker koronázta: az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat tavaly már BNV-díjat kapott egyik felvágottjáért, az idén pedig még ennél is többel, BNV- nagydíjjal jutalmazta a bíráló bizottság a baromfihús felhasználásával készült töltelékáru-családot. Ez a két díj jelzi, hogy a szakemberek elismerik az orosháziak erőfeszítéseit, de találkozik-e ízlésük a vásárlókéval? Bevált a vörösáru — Ha a termelési és értékesítési adatokat nézem, akkor feltétlenül — jegyzi meg Papp József igazgató. — Tavaly 850 tonnányi % baromfihúsból készült vörös árut értékesítettünk, az idén ennél 50 százalékkal többet. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság segítségével létrehozott gyártósor és a kifejlesztett receptúrák együttesen olyan terméket eredményeztek, melyet a fogyasztók széles rétege is megkedvelt. Természetesen az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatot nem Csupán íz a dicséretes szándék vezérelte, hogy elsőként jelenjen meg a piacon egy viszonylag olcsó, fehérjedús, a korszerű táplálkozási igényeket kielégítő termékcsaláddal, hanem üzletet is akartak csinálni. Az első év elszámolása azt igazolta, hogy elképzeléseik megalapozottak voltak. A baromfihúsból készült vörös áruk az ossz árbevétel 20 százalékát adják, de az éves nyereség 50 százaléka származik ebből a termékcsaládból. Az idén az új termékek várhatóan 60 százalékkal járulnak hozzá a nyereségterv teljesítéséhez. Ezek után nem meglepő, hogy a töltelékáru-gyártás fejlesztése folytatódik. Már forgalomba került az úgynevezett új párizsi, eddig 130 tonnát szállítottak belőle a kereskedelemnek. Elkészült már a borsos és a répás termék is, ezek jövőre kerülnek forgalomba. Kézzel szebb Bármennyire sikeres is a vörösáru-gyártás, 'azért a termelés zömét a jövőben is a hagyományosnak nevezhető baromfifeldolgozás adja., Ennek az ágazatnak pedig meglehetősen alacsony a nyereségtartalma. Ezt úgy is fel lehet fogni, mint egy istencsapást, és megmagyarázni, hogy a világpiaci recesszió és az olcsó brazil csirke felelős a nyomott árakért, nem lehet mást tenni, mint kivárni a végét. A rutinos olvasó ebből nyilván már sejti, hogy az orosháziak nem így tettek és nem is téved. Tőkés exportra csomagolják Orosházán azt a roppant egyszerű módszert alkalmazzák sikerrel, hogy azt kell termelni, amit a vevő kér, és amiért hajlandó jó árat fizetni. a darabolt csirkét Tisztességes árat pedig a baromfipiacon ma csak a nagyon jó minőségű és megfelelően feldolgozott, csomagolt termékért lehet kapni. Ilyen például a gyorsfagyasztott szeletelt pulykamell. Ezt háromféle csomagolásban Ausztriába és Svájcba szállítják. — Mi meglehetősen sok pulykát dolgozunk fel, kell a húsa a felvágottakba, de gondunk volt, hogy mit csináljunk a mellel? Belföldön ez csak elég drágán lenne eladható, külföldön pedig a praktikus csomagolást kedvelik. így jött az ötlet, hogy megpróbáljuk szeletelve eladni. Mivel szeletelőgépet nem tudtunk beszerezni, kézzel vágjuk és kiderült, hogy ez a siker titka. A vevőink éppen azért vásárolják a mi gyártmányainkat, mert így szebbek és egyenletesebbek a szeletek. A szeletelt pulykamell egy év alatt mintegy 350 ezer dollár bevételt hoz és erre vannak, akik csak legyintenek: ez nem tétel. Csakhogy sok kicsi sokra megy, és nálunk ilyen apróságokból jön ösz- szé a bevétel jó része — jegyzi meg az igazgató. Füstölik a csirkét Ez, a már említett pulykamellüzlet a közvetlen hasznon túl még egyre jó volt: bebizonyította, hogy a piaci recesszió ellenére is előre lehet lépni a hagyományos termékek piacán. Ez a felismerés újabb lendületet adott a fejlesztésnek. Gyakorlatilag a nyugat-európai országokkal egy időben készült el az orosháziak slágernek ígérkező terméke, a fűszerezett, sütésre kész comb és mell. A „csirkealkatrészeket” alumínium tálcába csomagolják, alufóliával légmentesen lezárják és mélyhűtik. Fagyott állapotban lehet a sütőbe" tenni, természetesen a saját tálcájában, és egy óra alatt kész a pecsenye. Ezt a gyártmányt egyaránt szánják belföldi és külföldi .értékesítésre. Nálunk még ismeretlen újdonság is kapható lesz jövőre, a pácolt, füstölt csirke. Combot, mellett és fél csirkét készítenek el különleges módon, nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Hagyományos exportcikk Orosházán a libamáj-naturell, de ez az értékes termék is új csomagolásban kerül ezentúl a vevőkhöz. Az ízléses, tégla alakú fémdobozokon kívül elegáns, fajansz edényben is forgalmazzák. A termékeket azonban nem elég csak előállítani, el is kell adni. És mert a jó bornak is kell a cégér, a vállalat megbízta a Magyar Hirdetőt egy nagyszabású reklámkampány megszervezésére. A terv elkészült és e szerint csaknem kétmillió forintért a rádióban, tévében, a lapokban és az üzletekben népszerűsítik a vállalatot, alakítják ki a vállalatképet, az úgynevezett ima- get. E tevékenység során is kamatozik a BNV-nagydíjat elnyerő sok munka, mert nemcsak a bel-, hanem a külföldi vevők is értékelik ezt az elismerést. Lónyai László
