Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

o 1983. december 4,, vasárnap / ­Pályakezdők Orosházán Orosházán a közelmúltban zárult le a járási-városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság azon vizsgálata, amely a pálya­kezdő fiatalok munkába il­leszkedését elemezte a város tíz munkahelyén; két válla­latnál, két ipari szövetkezet­ben, két mezőgazdasági nagyüzemben és négy isko­lában. A pályakezdést követő öt évben hogyan tudtak be­illeszkedni a fiatalok mun­kahelyükön, hogyan alakult a jövedelmük, milyen fel­adatokkal bízták meg őket, kaptak-e segítséget a lakás­hoz jutásban és vállalnak-e feladatokat a közéletben? Egyebek között ezt elemez­ték a népi ellenőrök, akik helyszíni vizsgálódásukkor 165 pályakezdővel tölttettek ki kérdőíveket és gyűjtöttek információkat a munkálta­tóknál. A vizsgált időszak 1978-tól 1983-ig terjedt. Elhelyezkedés A vizsgált iparvállalatok­nál és mezőgazdasági nagy­üzemekben tervszerű a ká­derutánpótlás. szakember­ellátás, s a tervekben a pá­lyakezdő fiatalokra építenek. Az ipari szövetkezetek ká­derutánpótlási és -képzési tervet készítenek, s ebben — az idősebbek nagyobb szak­mai. vezetési gyakorlata re­ményében — nem a pálya­kezdőket veszik figyelembe. Az oktatási intézmények sa­játos helyzetükből eredően döntően pályakezdőket kí­vánnak megnyerni az állá­sok betöltésére. S most lás­suk a helyzetet a fiatal mun­kavállalók szemszögéből: a 165 megkérdezett fiatal szeJ rint az esetek többségében szabadon választanak mun­kahelyet. Ettől eltérő a kő­olajipari gépgyár gyakorlata, ahol a legtöbb pályakezdő szerződés útján létesít mun­kaviszonyt; az esztergályos, lakatos szakmunkásokat sa­ját tanműhelyükben képzik., A felsőfokú végzettségű pá­lyakezdő szakembereket va­lamennyi munkahelyen tár­sadalmi tanulmányi ösztön­díj révén alkalmazzák. Köz­tudomású. hogy a fiatalok a munkahely választásakor a fizetést mérlegelik, továbbá azt. hogy közel esik-e a la­kásukhoz. s ehhez jön még a szerződések esetében az el­kötelezettség. A felmérés szerint az így választott munkahelyen az esetek 70 százalékában megmaradtak a fiatalok. flz első lépések Az új munkahelyen, fő­ként ha az életükben az el­ső, meghatározóak a fiata­lok számára az első napok. hetek, hónapok. A legtöbb helyen ezzel számolnak is a munkahelyi vezetők. Megkönnyítendő ezeket az első-.lépéseket, mindenütt al­kalmazzák a patronálási rendszert. A kezdő szak­munkásokat idősebb „sza­kik” mellé osztják be. és segítenek a közösségek; a KISZ és a szocialista brigá­dok is. A felsőfokú végzett­ségű fiatalok számára több helyen készítenek foglalko­zási tervet — miként a ba­romfifeldolgozónál —. hogy a fiatal végleges munkakö­rének elfoglalása előtt átfo­gó képet tudjon alkotni a munkahelyéről. S hogy mit tudnak nyújtani az iskola­padból kikerülők? A véle­mények megoszlanak. A vas­műanyag ipari szövetkezet vezetőinek véleménye sze­rint a frissen végzett szak­munkások. egyetemről, főis­koláról kikerült fiatalok a gyakorlatban nem tudnak eleget tenni az elvárásoknak. Ugyanakkor a baromfifeldol­gozónál 3 pályakezdőt is fel­ső szintű vezetőnek nevez­tek ki — talán mert az első naptól kezdve megkülönböz­tetett figyelemmel kísérték a beilleszkedésüket?! A leg­több fiatal nagy lendülettel lat munkához, s friss len­dületéből sokszor telik kez­deményezésre, javaslatra is. Ezt pzonban nem mindenütt fogadják jó szívvel-— leg­alábbis a megkérdezeti fia­talok úgy érzik. Oz anyagiak A pályakezdő pedagógu­sokkal mind a négy intéz­ményben elégedettek. és hasznos kezdeményezéseik is teret kapnak. Mindezzel nincs arányban a díjazásuk. Fizetésüket a pedagógus-bér­táblázat alapján állapítják meg, majd az eltöltött idő alapján, a soros előrelépés szerint emelkedik. A többi helyen a munkabért a kol­lektív szerződésben foglaltak szerint és a hatályos jog­szabályoknak megfelelően ál­lapítják meg, néhol alkal­mazzák az alapbér és a tel­jesítménybér kombinációját. Összességében a pályakezdők bére átlagosan gyorsabban növekedett, mint az adott vállalat, intézmény bérszín­vonala. A fizetés mellett mi lehet még olyan fontos az anyagi­ak tekintetében egy fiatal számára, mint a lakás. A megérkezett 165 fiatal közül 111-nek nincs saját lakása, és 128-an laknak családtag­ként — mindössze 26-an mondhatják magukat lakás- tulajdonosnak. Ezek az ada­tok is jelzik, Hogy —■ s ép­pen életüknek egy olyan dön­tő szakaszában, amikor mun­kába állnak, elindulnak egy pályán — olyan komoly, s ráadásul nem kizárólag anya­gi gonddal is kell küszköd­niük, mint a lakáshoz jutás, otthonteremtés. Természetes tehát, hogy sok pályakezdő már eleve aszerint választott munkahelyet, hogy ott re­mélhet-e segítséget lakás­gondja megoldásában. A la­kásépítési és -vásárlási alap nagy részét a fiatalok kap­ják. a hozzájárulás a szóban- forgó munkahelyeken 50— 100 ezer forint. Az oktatási intézményekben dolgozók e tekintetben sem a legszeren­csésebbek, itt az odaítélhető hozzájárulás legfeljebb 30 ezer forint. Példásan segítik dolgozóikat a gépgyárban és a Vas-Műanyag Ipari Szövet­kezetben. ahol 100 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönt nyújt a munkahely, a vidéki dolgozóknak lakbérhozzájá­rulást fizetnek, munkáltatói hozzájárulással társasház- építési akciót hirdetnek, és a városi tanáccsal szerződést 'kötnek vevőkijelölési jogra. Az állami gazdaság is sok­oldalú segítségre törekszik. Szolgálati lakásokat biztosít, bérlakások kiutalásával, szállással igyekeznek megol­dani dolgozóik lakásgondja­it. Szintén az állami gazda­ság elismerésre méltóan tö­rődik a továbbtanuló, to­vábbképzésre vállalkozó dol­gozóival. fizeti a tanfolya­mokat. Kevesen a közéletben A felmérés során megkér­dezett fiataloknak 55 száza­léka végez a munkahelyén társadalmi tevékenységet. Elsősorban a vállalatoknál és a szövetkezeteknél tapasztál­ható passzivitás, arra hivat­kozva, hogy vidékről járnak be, nem ismerik el a társa­dalmi közéleti munkát, hogy első a gazdasági tevékenység, és végül, de nem utolsósor­ban. hogy most alapítottak családot, s az ezzel járó gon­dok kötik le az idejüket. Aki mégis vállal megbízatást, az elsősorban a KISZ-ben tevé­kenykedik. Igen kevés. a megkérdezetteknek mindösz- sze 1.2 százaléka vállalt fel­adatot a pályakezdők közül a közéletben, elsősorban a felsőbb KISZ-szervekben, ta­nácsi bizottságokban. Elgondolkoztató és figyel­meztető tények ezek, s arra hívják fel a figyelmet, hogy fordítsunk nagyobb gondot az ifjúság közéletbe, társa­dalmi munkába való- bevo­nására — egyebek között a nagyobb anyagi, erkölcsi el­ismerés révén. T. I. Sartre: Altona foglyai című drámáját próbálják a Békés megyei Jókai Színházban. Ké­pünkön jobb szélen a vendég rendező, Ács János, középen Felkai Eszter és Barbinek Pé­ter, oldalt Dariday Róbert. Bemutató: december 16-án Fotó: veress Erzsi Felkészültünk a télre — hallottuk sok-sok esztendő folyamán a közúti igazgató­ságoktól, s mitagadás bizony az úton járók nem mindig ezt igazolták vissza. Az út­tisztítás, hóeltakarítás, fagy­mentesítés elég kívánniva­lót hagyott maga után. Igaz, a tél is küzdött derekasan — a tavalyi, tavalyelőtti megdöntött néhány fennálló rekordot. Ki tudja, az idén is milyen telünk lesz? Azt azonban nagyjából már most tudjuk, hogy a megyei köz­úti igazgatóságok hogyan ké­szültek fel Tél tábornok tá­madására. A tapasztalatok szerint a legtöbb gondot az útfelfa- gyások jelentik, majd ezt kö­vetik a hófúvásveszélyek. Kezdjük talán az utóbbival. Hazánk úthálózatának hosz- sza csaknem harmincezer ki­lométer. Ennek mintegy tíz százaléka van kitéve hófú­vásveszélynek. Minden ha­vas télen körülbelül 181)0 ki­lométer úton keletkezik hó­akadály — a Közlekedési Minisztérium megállapítása szerint ezek tartoznak az 1-es veszélyességi fokozatba. A többi úton kettő—ötéven­ként fordul elő ilyen forgal­mi akadály. A több mint öt­száz kilométernyi autópálya és főútvonal állapota a leg­szélesebb autós közvéle­ményt érdekli. Ilyen jellegű útszakasz az ország tizen­kilenc megyéjéből csak nyolcban van. A hófúvás veszély ellen a közúti igazgatóságok többfé­leképpen védekeznek. A megelőző intézkedések — mint például erdősáv-telepí­tés és hófogórács-elhelyezés — csak a veszélyeztetett sza­kaszok 35 százalékán való­sultak meg. A fennmaradó úthálózatról gépi erővel kell eltávolítani a hótorlaszokat. Ehhez minden útfelügyelet technikailag felkészült. Ter­mészetesen nem lehet egy­idejűleg az összes akadályt eltávolítani. Ha a szél se­bessége eléri vagy megha­ladja az óránkénti ötven. ki­lométeres sebességet, az üzemmérnökségek vissza is vonják a gépeket, mert mun­kájuk hatástalan. Csak élet­veszély esetén — például mentőkíséréskor — dolgoz­nak. Érdemes felhívni a fi­gyelmet, hogy ilyenkor a hófújta útszakaszokat elzár­ják. Teszik ezt azért, mert szeretnék az autósokat meg­kímélni a többszörös hófog­ságtól, s az úttisztítás is egyszerűbb, ha nincsenek el­akadt és elhagyott járművek rajta. Ehhez persze az is kell, hogy a gépkocsivezetők komolyan vegyék az útelzá­rásokat, s ne hajtsanak be ilyen szakaszra. A jegesedés mái- komo­lyabb feladat elé állítja az útfelügyeleteket. Telente 30— 40‘ úgynevezett jeges nap van, amikor az útpályák tel­jesen, vagy részlegesen le­fagynak. Az elhárítást a közúti igazgatóságok mint­egy tízezer kilométeren úgy­nevezett őrjáratos rendszer­ben végzik. Ez azt jelenti, hogy egy-egy szórókocsi 20— 40 kilométeres szakaszon cir­kál, s ha jegesedés kezdő­dik a teljes útfelületet ipari sóval szórja be. Az elsőbb- rendű és kisebb forgalmú utakon csak a veszélyes sza­kaszokat szórják be. A környezetvédők, s az autósok zöme nem ért egyet az ipari só alkalmazásával. Nyugati példákra hivatkoz­nak, hogy ott már más anya­gokat használnak. Nos, ott is marad a só, mint ahogy nálunk is. Ugyanis jelenleg ez a leghatékonyabb s leg­olcsóbb olvasztó eszköz. Az előbbi javítását célozza, hogy az idén már két olyan gépet is fognak üzemeltetni, ame­lyek bizonyos mértékig ol­dott, tehát nedvesített álla­potban és egyenletesebben szórják az útfelületet. A télen autózók az idén is az ŰTINFORM-tól értesül­hetnek arról, hogy egy-egy adott útszakasz milyen álla­potban van, érdemes-e útra kelni. Az útellenőrök állan­dó kapcsolatban állnak az üzemmérnökségekkel, azok a közúti igazgatóságokkal, s így az ÜTINFORM-mal. A rádió időszakos adásai mel­lett továbbra is lehet telefo­non érdeklődni, s ha akkor éppen nincs friss informá­ció a kérdezett útszakaszról — tíz percen belül beszer­zik azt. A már úton levők az üzemmérnökségektől kérhet­nek. s kapnak tájékoztatást. Rákos József Fábián Zoltánra emlékezik az Új Aurora 1983 3. száma December 10-11 úttörűvezetők országos konferenciája Ez év tavaszától csapat­szintű úttörővezetői értekez­leteken, majd járási, városi, kerületi, végül megyei úttö­rővezetői _ konferenciákon ér­tékelték az úttörőmozgalom helyzetét, az elkövetkező idő­szak legfontosabb teendőit. A tanácskozásokon megválasz­tott küldöttek december 10- én Miskolcon találkoznak, hogy az úttörővezetők VIII. országos konferenciáján ér­tékeljék a mozgalom elmúlt 5 éves munkáját, meghatá­rozzák az úttörőszövetség te­vékenységének fő irányvona­lát, feladatait. A két napra tervezett fó­rumon a plenáris üléseken történő átfogó politikai ér­tékelés mellett szekcióülése­ken tanácskoznak az úttörő­vezetők a gyermekek neve­lésének, ellátásának helyze­téről, az úttörőszövetség ér­dekvédelmi, érdekképvisele­ti munkájáról, társadalmi kapcsolatairól. Napirendre tűzik többek között az alsó­fokú nevelési-oktatási intéz­mények és az úttörőmozga­lom együttműködésével, az úttörőélet belső demokratiz­musával, a pirosnyakkendő- sök szabad idős szórakozta­tásával kapcsolatos kérdése­ket is. Irodalmi és művészeti fo­lyóiratunk, az Űj Aurora ez évi harmadik száma a kö­zelmúltban jelent meg, és terjedelmének nagy részét a "tragikusan elhunyt szerkesz­tőségi elnök, Fábián Zoltán írónak szenteli. A blokkban, melyben rá emlékeznek ver­sek, cikkek, tanulmányok hozzák közelebb az olvasó­hoz Fábián Zoltán alakját, írói arcélét, élete munkáját. Verssel emlékezik az eltá­vozottra Fodor András, Noth Zsuzsanna, Cseh Károly, Bodnár István, Filadelfi Mi­hály, közük Csák Gyula bú­csúbeszédét, mely 1983. má­jus 17-én, Fábián Zoltán te­metésén hangzott el, Czine Mihály írását A kis-nagy- ember címmel, Szabó Éva Mindenki Zolikája című, szubjektív hangvételű emlé­kező sorait. Földeák Iván Nyugtalan kollégánk, Fábián Zoltán című cikkében állít emléket az írónak és iroda­lomszervezőnek. Katona Bé­la Fábián Zoltán nyíregyhá­zi és Szabolcs-Szatmár me­gyei kapcsolatairól tudósít, Bata Imre pedig így ír töb­bek között: „Mint a hazát kereső nemzedékek, már csak megpillanthatják az ígé­ret földjét, ö is hasonlókép­pen járt. Mikor látta — megpillantotta — a magáét, akkor ragadta el a halál." A tisztelet és a megbecsülés jele, hogy az emlékező cik­kek, versek után közreadta a szerkesztőség Fábián Zol­tán A nagyfolyónál című színművét is. A folyóirat bevezető rova­tában Garai Gábor, E. Ko­vács Kálmán, Urr Ida, Né­meth Péter Mikola, Sass Er­vin és Tomka Mihály verse­it, valamint Dér Endre no­velláját és Filadelfi Mihály regényrészletét kapja az ol­vasó, a Művészet rovatban Schéner Mihály ír Kohán Györgyről, a Tanulmány ro­vat — az azóta szintén tra­gikus hirtelenséggel elhunyt Béládi Miklós arcképvázla­tát közli Pilinszky Jánosról, Kafer István pedig a cseh és a szlovák irodalom magyar fogadtatásának történeti át­tekintését adja. Az 1983/3-as számot a Tá­junk rovat zárja, melyben Tóth Lajos ír „Találkozása­im Darvas Józseffel” cím­mel, és itt közük Tóth Béla Dóka című visszaemlékezé­seinek harmadik folytatását. (s—n)

Next

/
Thumbnails
Contents