Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. december 3„ szombat NAGYVILÁG A barokk stílusban épült községháza Zrenjanin Az itt gyártott kalapokat Angliába is exportálják E hét elején ünnepelte Ju­goszlávia — hazánk is meg­emlékezett erről — a fasiz­mus felett aratott végleges győzelmének évfordulóját. Hosszú évek kemény, sok ál­dozatot is követelő, Tito ve­zette fegyveres harc és szé­les körű antifasiszta népi ellenállás előzte meg 1944. november 29-ét. Az ered­mény: a soknemzetiségű sza­bad népi hatalmat megterem­tő Jugoszláv Szocialista Köz­társaság létrejötte. Az azonos társadalmi rend, az örvendetesen bővülő sok­oldalú kapcsolatok, a Jugo­szláviában élő magyar ki­sebbség — és minden ott élő nemzetiség — számára biz­tosított jogok, a hazánkban gyakorolt nemzetiségi politi­kához hasonlóan, a közös stratégiai célok, a szomszédi viszonynál is közelebb hoz­ták a két országot és né­peiket egymáshoz. A Békés megyei Népúj­ságnak — Békéscsaba váro­sához és számos csabai vál­lalathoz, intézményhez ha­sonlóan — évtizedek óta' közvetlen kapcsolata van a Bánát jugoszláviai részének közepe táján fekvő Nagy- becskerekkel, mai nevén Zrenjaninnal. Nemzeti ünnepük és a kö­zelmúltban ott tett látogatá­sunk apropóján szeretnénk bemutatni vázlatosan Békés­csaba testvérvárosát, Zrenja- nint azoknak, akik még nem jártak ott, s nem ismerik ezt a szép várost. Zrenjanin községet Zren- • janin város és 22 falu képe­zi. A Vajdaság legnagyobb kiterjedésű közössége ez. Kö- zép-Bánát gazdasági, közle­kedési és művelődési-oktatá­si központja. A városban magában 73 ezren élnek, a község egész területén kö­zel 150 ezren. A lakosság nemzetiségi összetétele igen különböző — itt 25-féle nem­zetiség és etnikai csoport él. Legszámosabban a szerbek, a magyarok, a románok és a szlovákok. A várost a történelmi for­rások legelőször 1326-ban Becskerek néven említik. 1935-ben Petrovgrádra vál­toztatták a nevét, amely egé­szen 1947-ig tartott, amikor is Zsarko Zrenjanin népi bős nevéről Zrenjaninra válto­zott. A XV. század elején Nagy- becskereket — akkor már úgy hívták — egy szerb des- pota kapta ajándékba, aki szerb ajkú lakosságot tele­pített" oda, s az egykori falu gyors ütemben iparral és kereskedelemmel rendelkező várossá alakult. A török megszállás ezt a területet is érintette. Várát 1551-ben a török elfoglalta és egészen 1697-ig tartották uralmuk alatt. A karlócai békeszerződés értelmében a várat ugyan ledöntötték, de a város még továbbra is török kézén maradt. A vár romjait később a megyehá­za, a mai községi képviselő- testület épülete alapjainak építésére használták fel. A törökök 1716-ban távoztak Nagybecskerekről. Az elnép­telenedett várost a Tisza- mentéről szerbek, magyarok, németek telepítették be. iTagybecskerek gazdasága a XVIII. század derekán kez­dett felvirágflzni. Első sörké­szítő manufaktúrája 1745- ben kezdte meg munkáját. Az 1848-as forradalom ide­jén a város többször is gaz­dát cserélt. A forradalom után Nagybecskerek a szerb Vajdasághoz tartozó kerület székhelye lett, a megyei rendszer felújítása után pe­dig ismét Torontál vármegye székhelye volt. A feudalizmus megszűnése után kezdődött igazán a vá­ros gyors ütemű fejlődése. Legrégibb hagyománnyal az élelmiszeripar — a sörgyár­tás, a malomipar, a cukor- gyártás — rendelkezik. De kialakult az építőipar, a vegyipar, a textilipar és a fémipar is. Közlekedési góc­ponttá 1883-ban vált a vas­útépítés kapcsán. Az ipar megjelenésével a munkásság is megteremtő­dött. A legrégibb munkás­egyesület Nagybecskereken alakult 1878-ban. Az első május elsejét már 1890-ben megünnepelték. A munkások osztállyá szerveződését a sztrájkok sora is bizonyítja. 1897-ben például Eleméren és Táráson lázadásba törtek ki. A két világháború közötti időszakban Becskerek a kommunisták igen erős tá­maszpontja volt, egy ideig itt működött a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága is. Amikor 1941-ben a néme­tek Jugoszláviára támadtak, a várost már április 12-én megszállták. A város és kör­nyéke a megszállók elleni harc egyik központjává vált. Az ellenség itt összpontosí­totta legjobb erejét a báná­ti partizánokkal való harcra. 1942 nyarától koncentrációs tábort is létesítettek a fasisz­ták, amelybe több mint 10 ezer bánáti hazafi került. A három és fél éves megszál­lás után a város 1944. októ­ber 2-án szabadult fel. A város igazi gazdasági fellendülése ezután kezdő­dött, miután felépültek az új gyárak. Zrenjanin község gazdaságában ma' jelen van az ipar, a mezőgazdaság, az erdészet, az építőipar, a köz­lekedés, a kereskedelem, a vendéglátóipar és a kisipar. Vezető helyen az élelmiszer- ipar áll, amely a Szervó Mi­hály ipari-mezőgazdasági kombinátba integrálódott. Je­lentős ezenkívül a textilipar, a fémipar, a bútoripar és a bőripar is Gazdagodó kő­olaj- és földgázlelőhellyel is rendelkezik. Zrenjanin község területe Európában a legsűrűbb fo­lyami hálózattal rendelkezik. Itt folyik a Bega, a Temes, a Tisza, a Karas, a Duna és a Duna—Tisza-csatorna egy szakasza. A folyók men­tén, a növényekben dús ár­területen gazdag vadászte­rület húzódik. A városban számos általá­nos, közép- és főiskola mű­ködik. Egyetemi kara is van. Jól működő színházzal, gaz­dag múzeummal, könyvtár­ral, valamint történelmi le­véltárral is rendelkezik. Jól A Bega átszeli a várost kiépített az egészségvédelem és számon tartott a sportköz­pontja is. A községhez tartozó falvak közül említést érdemel Écs- ka, amelynek terjedelmes parkjában a békéscsabai mű­vészek által is látogatott mű­vésztelep működik. Elemér, ahol a római katolikus temp­lom kriptájában temették el Kiss Ernőt, a magyar forra­dalmi hadsereg tábornokát, akit 1849-ben az aradi vér­tanúk sorában kivégeztek. Melence Ruszanda nevű für­dőhelyéről és gyógyintézeté­ről nevezetes. Mi az igazság Kambodzsáról? A nyugati sajtóban m'd is sokat cikkeznek Kambod­zsáról, általában hamis információkat közölnek erről az indokinai országról. A kambodzsai gazdaság, a mezőgaz­daság valamiféle összeomlásáról írnak, arról, hogy az ország népe még sokáig képtelen lesz önmagát ellátni a szükséges árucikkekkel, élelmiszerekkel. Hogyan néz ki valójában a helyzet? Az APN munkatársa erről kér­dezte a Kambodzsa című lap főszerkesztőjét, Khein Kanjarit. — Mindenekelőtt arra sze­retnék emlékeztetni, hogy 1979 elején, tehát közvetle­nül a Pol Pot-féle népirtó rezsim megbuktatása után egy teljesen lerombolt gaz­daságot örököltünk. A váro­si lakosságot, köztük az ipa­ri munkásságot erőszakkal vidékre telepítették. Siral­mas állapotban volt az or­szág mezőgazdasága iSf A polpotisták szétzúzták a me­zőgazdasági gépparkot, és azt követelték, hogy a pa­rasztok a régi módon művel­jék földjeiket. Számos ter­mőterület megsemmisült an­nak következtében, hogy ve­gyi fegyvereket, napalmbom­bát vetettek be ... Ilyen kö­rülmények között kezdtük meg a népgazdaság alapjai­nak lerakását. A nem egé­szen öt év alatt óriási utat tettünk meg. Az idén példá­ul már túlteljesítettük a me­zőgazdasági terv célkitűzé­seit. Hazánk ma már úgy­szólván önellátó élelmiszer­ből. Továbbra is súlyos gon­dunk a szakemberek hiánya. A polpotisták fizikailag szinte az egész értelmiséget megsemmisítették. Jelenleg kétmillió ember tanul az országban. Ennyi tanuló még soha nem volt Kambodzsá­ban. Sokat tettünk az egész­ségügy terén is. A Kambodzsai Népköz- társaság tömegtájékoztatási eszközei hatékonyan segítik ezt a munkát, annak érde­kében, hogy a tömegeket a békés építőmunkára mozgó­sítsák. Ez most az egyik legfontosabb feladatunk. A második: felhívás az ország védelmére. A kormány — egyes nyugati lapok állítá­saival szemben — Kambod­zsa egész területét ellenőrzi. A kívülről történő beavatko­zás azonban folytatódik. A szomszédos Thaiföld terüle­téről továbbra is betörnek a polpotista fegyveres bandi­ták. Ezek visszaverésében vietnami barátaink aktív segítséget nyújtanak nekünk. — Mi az igazság abban a nyugati állításban, hogy a Vietnami Szocialista Köz­társaság fegyveres ala­kulatai erőszakkal beavat­koznak Kambodzsa bel- ügyeibe? — Ezek az állítások már akkor szárnyra keltek, ami­kor a Kambodzsa Megmen­tésének Egységes Nemzeti Frontja győzelmet aratott. Ellenségeink megpróbálták úgy beállítani, mintha ez a győzelem Vietnam Kambod­zsa elleni ,,agressziójának” az eredménye lenne. Az igazság azonban az, hogy a nép nem támogatta polpo- tékat, és így meg is buktak. Az egész khmer nép felkelt e klikk ellen, nem volt haj­landó tovább tűrni annak könyrötelenségét, véres ural­mát. A vietnami hadsereg katonái akkor is, ma is ab­ban segítenek nekünk, hogy békés életet éljünk, s meg- védjük határainkat a polpo­tista bandák támadásaitól. Andrej Pravov (APN—KS) Nicaragua — veszélyben fl következő áldozat? Nemrég levelet kaptam ni-- caraguai barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Managuában megismerked­tünk, már gyülekeztek a vi­harfelhők a kis karib ország felett: megszaporodtak az ellenforradalmi szabotázsak­ciók, a provokációk. Mari- lena akkor bátyjáért és vőle­gényéért szorongott, akik a hondurasi határvidéken tel­jesítettek szolgálatot. Aggasztó jelek Meglehet, olcsó szentimen- talizmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egye­sült Államok grenadai invá­ziója után felforrósodott kö­zép-amerikai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fe­nyegetés nyomasztó légköré­ről, a mesterségesen felszí­tott háborús pszichózisról ér­kező híreket hallgatom. Amikor látom a hírügynök­ségek fotóit a milicisták ki­képzéséről,- a managuai ut­cán futóárkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról. Amikor olvasom a világsajtó szenv­telen találgatásait: vajon Nicaragua lesz-e a követke­ző áldozat? Vajon megkoc- káztat-e a harciasságából politikai tőkét felhalmozni kívánó amerikai elnök egy újabb karibi inváziót? Beiga­zolódnak-e a legpesszimis­tább jóslatok arról, hogy ta­lán napokon-heteken belül megindul a támadás Nicara­gua ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Rea­gan — legalábbis egyelőre, az 1984-es elnökválasztásig — megelégszik azzal, hogy Nicaraguának és Kubának szóló „példát statuált” Gre- nadán ? Az aggasztó jelek minden­esetre szaporodnak. Ma már a közép-amerikai válság tár­gyalásos megoldásán fárado­zó Contadora-csoport tagjai is kénytelenek elismerni, hogy Grenada után nagy­mértékben csökkentek a bé­kekezdeményezések, Nicara­gua, és a szomszéd államok közötti viszony rendezésének esélyei. S hiába szavaztak nemrég a washingtoni hon­atyák immár második alka­lommal az ellen, hogy az Egyesült Államok anyagilag támogassa a Nicaragua ha­tárainál készülődő ellenfor­radalmárokat, a CIA és kü­lönböző fedőszervei közve­tett úton továbbra is hatha­tós segítséget nyújtanak a „contráknak” egyre vakme­rőbbé váló akcióikhoz. (E támogatás nélkül az ellen­forradalmárok nem hajthat­tak volna végre tökéletesen szervezett szabotázsakciókat Corinto olajkikötője, vagy a főváros repülőtere ellen.) Ürügyteremtés A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban leg­feljebb lassan rombolni, gaz­daságilag meggyengíteni ké­pesek a sandinista kormány­zatot, megdönteni aligha. Nicaragua határai mentén azonban nemcsak ők állnak készenlétben. Az USA és Honduras immár szerződés­sel is megpecsételt katonai szövetségének első aktusa­ként a Nagy Fenyő közös hadgyakorlatra már 11 ezer amerikai tengerészgyalogos érkezett Hondurasba, ahol nagy erőkkel folyik egy tá­maszpontrendszer kiépítése is. A puskaporos hordó fel- robbantásához, Nicaragua megtámadásához most már bármilyen olcsó ürügy, ko­holt provokáció, vagy akár —• s többek között ennek demonstrálására szolgált a grenadai példa — a „bizton­ságukért aggódó szomszédál­lamok felkérése” is elegen­dő lehet Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megte­remteni a CONDECA, a Kö­zép-amerikai Védelmi Ta­nács felélesztésével. (Az USA térségbeli érdekeit szol­gáló katonai szövetség 1963- ban alakult, ám 1969, a hír­hedt hondurasi—salvadori „futballháború” óta nem működött.) Az elmúlt hónap­ban újra összeültek a tagál­lamok — Salvador, Guate­mala, Honduras és Panama — hadügyminiszterei. Az ülésen a kiszivárgott értesü­lések szerint egy nicaraguai katonai beavatkozás eshető­ségét vitatták meg, akár oly módon, hogy az ellenfor­radalmárok bábkormánya kérné a szövetség segítségét, akár úgy, hogy „végső vál­sághelyzetben” maga a szö­vetség kérné Washington közvetlen beavatkozását. Egy ország - készültségben Megvannak hát az eszkö­zök, s bármikor megteremt­hető az ürügy Nicaragua le- rohanására. Csakhogy a san­dinisták országa nem Gre­nada! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiál­tott managuai kormányzat még e pattanásig feszült helyzetben is erőfeszítéseket tesz a tárgyalásos rendezés­re, egyben folyamatosan nö­veli védelmi képességét. A súlyos gazdasági gondok el­lenére rákényszerültek a kö­telező katonai szolgálat be­vezetésére, a tartalékosok behívására, fegyvervásárlás­ra, üzemanyag-takarékos­ságra, az élelmiszerkészletek felhalmozására. Az USA vi­tathatatlan haditechnikai fö­lényével Nicaragua hosszú évek gerillaharcaiban meg­edződött, összekovácsoló- dott hadserege, s a lakosság jó részének mozgósítására képes népi milíciája áll szemben. A baljós, feszültséget su­galló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyeresé­gek és áldozatok szövevényé­nek hidegvérű mérlegelése vajon milyen eredményre vezet? Megindul-e az invá­zió Nicaragua ellen? Nem tudom. Folyton csak az jut eszembe, hogy amikor ha­marosan megszületik egy csecsemő Managuában, nem géppuskaropogás lesz-e az el­ső zaj, ami a külvilágból be­hallatszik a szülőszobába .. . Elekes Éva Sandinista milicisták egy managuai felvonuláson

Next

/
Thumbnails
Contents