Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. december 3„ szombat NAGYVILÁG A barokk stílusban épült községháza Zrenjanin Az itt gyártott kalapokat Angliába is exportálják E hét elején ünnepelte Jugoszlávia — hazánk is megemlékezett erről — a fasizmus felett aratott végleges győzelmének évfordulóját. Hosszú évek kemény, sok áldozatot is követelő, Tito vezette fegyveres harc és széles körű antifasiszta népi ellenállás előzte meg 1944. november 29-ét. Az eredmény: a soknemzetiségű szabad népi hatalmat megteremtő Jugoszláv Szocialista Köztársaság létrejötte. Az azonos társadalmi rend, az örvendetesen bővülő sokoldalú kapcsolatok, a Jugoszláviában élő magyar kisebbség — és minden ott élő nemzetiség — számára biztosított jogok, a hazánkban gyakorolt nemzetiségi politikához hasonlóan, a közös stratégiai célok, a szomszédi viszonynál is közelebb hozták a két országot és népeiket egymáshoz. A Békés megyei Népújságnak — Békéscsaba városához és számos csabai vállalathoz, intézményhez hasonlóan — évtizedek óta' közvetlen kapcsolata van a Bánát jugoszláviai részének közepe táján fekvő Nagy- becskerekkel, mai nevén Zrenjaninnal. Nemzeti ünnepük és a közelmúltban ott tett látogatásunk apropóján szeretnénk bemutatni vázlatosan Békéscsaba testvérvárosát, Zrenja- nint azoknak, akik még nem jártak ott, s nem ismerik ezt a szép várost. Zrenjanin községet Zren- • janin város és 22 falu képezi. A Vajdaság legnagyobb kiterjedésű közössége ez. Kö- zép-Bánát gazdasági, közlekedési és művelődési-oktatási központja. A városban magában 73 ezren élnek, a község egész területén közel 150 ezren. A lakosság nemzetiségi összetétele igen különböző — itt 25-féle nemzetiség és etnikai csoport él. Legszámosabban a szerbek, a magyarok, a románok és a szlovákok. A várost a történelmi források legelőször 1326-ban Becskerek néven említik. 1935-ben Petrovgrádra változtatták a nevét, amely egészen 1947-ig tartott, amikor is Zsarko Zrenjanin népi bős nevéről Zrenjaninra változott. A XV. század elején Nagy- becskereket — akkor már úgy hívták — egy szerb des- pota kapta ajándékba, aki szerb ajkú lakosságot telepített" oda, s az egykori falu gyors ütemben iparral és kereskedelemmel rendelkező várossá alakult. A török megszállás ezt a területet is érintette. Várát 1551-ben a török elfoglalta és egészen 1697-ig tartották uralmuk alatt. A karlócai békeszerződés értelmében a várat ugyan ledöntötték, de a város még továbbra is török kézén maradt. A vár romjait később a megyeháza, a mai községi képviselő- testület épülete alapjainak építésére használták fel. A törökök 1716-ban távoztak Nagybecskerekről. Az elnéptelenedett várost a Tisza- mentéről szerbek, magyarok, németek telepítették be. iTagybecskerek gazdasága a XVIII. század derekán kezdett felvirágflzni. Első sörkészítő manufaktúrája 1745- ben kezdte meg munkáját. Az 1848-as forradalom idején a város többször is gazdát cserélt. A forradalom után Nagybecskerek a szerb Vajdasághoz tartozó kerület székhelye lett, a megyei rendszer felújítása után pedig ismét Torontál vármegye székhelye volt. A feudalizmus megszűnése után kezdődött igazán a város gyors ütemű fejlődése. Legrégibb hagyománnyal az élelmiszeripar — a sörgyártás, a malomipar, a cukor- gyártás — rendelkezik. De kialakult az építőipar, a vegyipar, a textilipar és a fémipar is. Közlekedési gócponttá 1883-ban vált a vasútépítés kapcsán. Az ipar megjelenésével a munkásság is megteremtődött. A legrégibb munkásegyesület Nagybecskereken alakult 1878-ban. Az első május elsejét már 1890-ben megünnepelték. A munkások osztállyá szerveződését a sztrájkok sora is bizonyítja. 1897-ben például Eleméren és Táráson lázadásba törtek ki. A két világháború közötti időszakban Becskerek a kommunisták igen erős támaszpontja volt, egy ideig itt működött a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága is. Amikor 1941-ben a németek Jugoszláviára támadtak, a várost már április 12-én megszállták. A város és környéke a megszállók elleni harc egyik központjává vált. Az ellenség itt összpontosította legjobb erejét a bánáti partizánokkal való harcra. 1942 nyarától koncentrációs tábort is létesítettek a fasiszták, amelybe több mint 10 ezer bánáti hazafi került. A három és fél éves megszállás után a város 1944. október 2-án szabadult fel. A város igazi gazdasági fellendülése ezután kezdődött, miután felépültek az új gyárak. Zrenjanin község gazdaságában ma' jelen van az ipar, a mezőgazdaság, az erdészet, az építőipar, a közlekedés, a kereskedelem, a vendéglátóipar és a kisipar. Vezető helyen az élelmiszer- ipar áll, amely a Szervó Mihály ipari-mezőgazdasági kombinátba integrálódott. Jelentős ezenkívül a textilipar, a fémipar, a bútoripar és a bőripar is Gazdagodó kőolaj- és földgázlelőhellyel is rendelkezik. Zrenjanin község területe Európában a legsűrűbb folyami hálózattal rendelkezik. Itt folyik a Bega, a Temes, a Tisza, a Karas, a Duna és a Duna—Tisza-csatorna egy szakasza. A folyók mentén, a növényekben dús árterületen gazdag vadászterület húzódik. A városban számos általános, közép- és főiskola működik. Egyetemi kara is van. Jól működő színházzal, gazdag múzeummal, könyvtárral, valamint történelmi levéltárral is rendelkezik. Jól A Bega átszeli a várost kiépített az egészségvédelem és számon tartott a sportközpontja is. A községhez tartozó falvak közül említést érdemel Écs- ka, amelynek terjedelmes parkjában a békéscsabai művészek által is látogatott művésztelep működik. Elemér, ahol a római katolikus templom kriptájában temették el Kiss Ernőt, a magyar forradalmi hadsereg tábornokát, akit 1849-ben az aradi vértanúk sorában kivégeztek. Melence Ruszanda nevű fürdőhelyéről és gyógyintézetéről nevezetes. Mi az igazság Kambodzsáról? A nyugati sajtóban m'd is sokat cikkeznek Kambodzsáról, általában hamis információkat közölnek erről az indokinai országról. A kambodzsai gazdaság, a mezőgazdaság valamiféle összeomlásáról írnak, arról, hogy az ország népe még sokáig képtelen lesz önmagát ellátni a szükséges árucikkekkel, élelmiszerekkel. Hogyan néz ki valójában a helyzet? Az APN munkatársa erről kérdezte a Kambodzsa című lap főszerkesztőjét, Khein Kanjarit. — Mindenekelőtt arra szeretnék emlékeztetni, hogy 1979 elején, tehát közvetlenül a Pol Pot-féle népirtó rezsim megbuktatása után egy teljesen lerombolt gazdaságot örököltünk. A városi lakosságot, köztük az ipari munkásságot erőszakkal vidékre telepítették. Siralmas állapotban volt az ország mezőgazdasága iSf A polpotisták szétzúzták a mezőgazdasági gépparkot, és azt követelték, hogy a parasztok a régi módon műveljék földjeiket. Számos termőterület megsemmisült annak következtében, hogy vegyi fegyvereket, napalmbombát vetettek be ... Ilyen körülmények között kezdtük meg a népgazdaság alapjainak lerakását. A nem egészen öt év alatt óriási utat tettünk meg. Az idén például már túlteljesítettük a mezőgazdasági terv célkitűzéseit. Hazánk ma már úgyszólván önellátó élelmiszerből. Továbbra is súlyos gondunk a szakemberek hiánya. A polpotisták fizikailag szinte az egész értelmiséget megsemmisítették. Jelenleg kétmillió ember tanul az országban. Ennyi tanuló még soha nem volt Kambodzsában. Sokat tettünk az egészségügy terén is. A Kambodzsai Népköz- társaság tömegtájékoztatási eszközei hatékonyan segítik ezt a munkát, annak érdekében, hogy a tömegeket a békés építőmunkára mozgósítsák. Ez most az egyik legfontosabb feladatunk. A második: felhívás az ország védelmére. A kormány — egyes nyugati lapok állításaival szemben — Kambodzsa egész területét ellenőrzi. A kívülről történő beavatkozás azonban folytatódik. A szomszédos Thaiföld területéről továbbra is betörnek a polpotista fegyveres banditák. Ezek visszaverésében vietnami barátaink aktív segítséget nyújtanak nekünk. — Mi az igazság abban a nyugati állításban, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság fegyveres alakulatai erőszakkal beavatkoznak Kambodzsa bel- ügyeibe? — Ezek az állítások már akkor szárnyra keltek, amikor a Kambodzsa Megmentésének Egységes Nemzeti Frontja győzelmet aratott. Ellenségeink megpróbálták úgy beállítani, mintha ez a győzelem Vietnam Kambodzsa elleni ,,agressziójának” az eredménye lenne. Az igazság azonban az, hogy a nép nem támogatta polpo- tékat, és így meg is buktak. Az egész khmer nép felkelt e klikk ellen, nem volt hajlandó tovább tűrni annak könyrötelenségét, véres uralmát. A vietnami hadsereg katonái akkor is, ma is abban segítenek nekünk, hogy békés életet éljünk, s meg- védjük határainkat a polpotista bandák támadásaitól. Andrej Pravov (APN—KS) Nicaragua — veszélyben fl következő áldozat? Nemrég levelet kaptam ni-- caraguai barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Managuában megismerkedtünk, már gyülekeztek a viharfelhők a kis karib ország felett: megszaporodtak az ellenforradalmi szabotázsakciók, a provokációk. Mari- lena akkor bátyjáért és vőlegényéért szorongott, akik a hondurasi határvidéken teljesítettek szolgálatot. Aggasztó jelek Meglehet, olcsó szentimen- talizmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egyesült Államok grenadai inváziója után felforrósodott közép-amerikai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fenyegetés nyomasztó légköréről, a mesterségesen felszított háborús pszichózisról érkező híreket hallgatom. Amikor látom a hírügynökségek fotóit a milicisták kiképzéséről,- a managuai utcán futóárkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról. Amikor olvasom a világsajtó szenvtelen találgatásait: vajon Nicaragua lesz-e a következő áldozat? Vajon megkoc- káztat-e a harciasságából politikai tőkét felhalmozni kívánó amerikai elnök egy újabb karibi inváziót? Beigazolódnak-e a legpesszimistább jóslatok arról, hogy talán napokon-heteken belül megindul a támadás Nicaragua ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Reagan — legalábbis egyelőre, az 1984-es elnökválasztásig — megelégszik azzal, hogy Nicaraguának és Kubának szóló „példát statuált” Gre- nadán ? Az aggasztó jelek mindenesetre szaporodnak. Ma már a közép-amerikai válság tárgyalásos megoldásán fáradozó Contadora-csoport tagjai is kénytelenek elismerni, hogy Grenada után nagymértékben csökkentek a békekezdeményezések, Nicaragua, és a szomszéd államok közötti viszony rendezésének esélyei. S hiába szavaztak nemrég a washingtoni honatyák immár második alkalommal az ellen, hogy az Egyesült Államok anyagilag támogassa a Nicaragua határainál készülődő ellenforradalmárokat, a CIA és különböző fedőszervei közvetett úton továbbra is hathatós segítséget nyújtanak a „contráknak” egyre vakmerőbbé váló akcióikhoz. (E támogatás nélkül az ellenforradalmárok nem hajthattak volna végre tökéletesen szervezett szabotázsakciókat Corinto olajkikötője, vagy a főváros repülőtere ellen.) Ürügyteremtés A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban legfeljebb lassan rombolni, gazdaságilag meggyengíteni képesek a sandinista kormányzatot, megdönteni aligha. Nicaragua határai mentén azonban nemcsak ők állnak készenlétben. Az USA és Honduras immár szerződéssel is megpecsételt katonai szövetségének első aktusaként a Nagy Fenyő közös hadgyakorlatra már 11 ezer amerikai tengerészgyalogos érkezett Hondurasba, ahol nagy erőkkel folyik egy támaszpontrendszer kiépítése is. A puskaporos hordó fel- robbantásához, Nicaragua megtámadásához most már bármilyen olcsó ürügy, koholt provokáció, vagy akár —• s többek között ennek demonstrálására szolgált a grenadai példa — a „biztonságukért aggódó szomszédállamok felkérése” is elegendő lehet Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megteremteni a CONDECA, a Közép-amerikai Védelmi Tanács felélesztésével. (Az USA térségbeli érdekeit szolgáló katonai szövetség 1963- ban alakult, ám 1969, a hírhedt hondurasi—salvadori „futballháború” óta nem működött.) Az elmúlt hónapban újra összeültek a tagállamok — Salvador, Guatemala, Honduras és Panama — hadügyminiszterei. Az ülésen a kiszivárgott értesülések szerint egy nicaraguai katonai beavatkozás eshetőségét vitatták meg, akár oly módon, hogy az ellenforradalmárok bábkormánya kérné a szövetség segítségét, akár úgy, hogy „végső válsághelyzetben” maga a szövetség kérné Washington közvetlen beavatkozását. Egy ország - készültségben Megvannak hát az eszközök, s bármikor megteremthető az ürügy Nicaragua le- rohanására. Csakhogy a sandinisták országa nem Grenada! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiáltott managuai kormányzat még e pattanásig feszült helyzetben is erőfeszítéseket tesz a tárgyalásos rendezésre, egyben folyamatosan növeli védelmi képességét. A súlyos gazdasági gondok ellenére rákényszerültek a kötelező katonai szolgálat bevezetésére, a tartalékosok behívására, fegyvervásárlásra, üzemanyag-takarékosságra, az élelmiszerkészletek felhalmozására. Az USA vitathatatlan haditechnikai fölényével Nicaragua hosszú évek gerillaharcaiban megedződött, összekovácsoló- dott hadserege, s a lakosság jó részének mozgósítására képes népi milíciája áll szemben. A baljós, feszültséget sugalló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyereségek és áldozatok szövevényének hidegvérű mérlegelése vajon milyen eredményre vezet? Megindul-e az invázió Nicaragua ellen? Nem tudom. Folyton csak az jut eszembe, hogy amikor hamarosan megszületik egy csecsemő Managuában, nem géppuskaropogás lesz-e az első zaj, ami a külvilágból behallatszik a szülőszobába .. . Elekes Éva Sandinista milicisták egy managuai felvonuláson
