Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. DECEMBER 31., SZOMBAT Ara: 1,80 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM BÉKÉS MEGYEI k'kick'k'k-kic'k'kiririrk'k'k * ******* •t j*-í )► >« >- >>► )• )• )« >> j* >- )> ^irkirkirkirkirkirkirkirkirirkirk'k'k «1 - ( >( >( -1 -t • < • í • c ■ í Eredményekben gazdag, békés és boldog új évet kívánunk kedves olvasóinknak! Biztos holnapunkért! B z idő végtelen, s az ember véges eszközökkel mégis próbálja mérni a megmérhetetlent. Ilyen véges eszköz az esztendő is. Szilveszter van, az év utolsó napja: ismét elpergett egy év. Sokan készítünk ilyenkor számvetést, olyan mérlegfélét, mielőtt az esztendő búcsúztatására összekoccintanánk poharainkat. A kérdés, hogy „milyen volt”, mindig könnyebb, mint erre a válasz. De tényleg, milyen volt? És ismereteink szerint milyen lesz az új esztendő? Kemény évek vannak mögöttünk, s kemény volt az elmúlt esztendő is. Gazdasági körülményeink mind súlyosabb terheket raktak vállai nkra, mind nehezebb volt talpon maradni a kiélezett nemzetközi gazdasági versenyben, elhárítani a kapitalista világgazdasági válság ránk zúduló hatásait. A mi gazdaságunk, nyitott gazdaság. Ezt a nyitottságot továbbra is tartja, nem azért, mert ez így tetszik, hanem mert történelmi okokra is visszavezethető ipari, mezőgazdasági, infrastrukturális lemaradásunkat csakis ezen az úton-mó- don lehetséges belátható időn belül felszámolni, s a jelen igényeinek megfelelően mind jobban piacképessé tenni a világ bármely részén. E nyitottságot indokolja nyersanyagszegénységünk sok területen, a már említett, elmaradott szinten örökölt gazdaság, s ezek felzárkóztatásához szükséges technika, technológia megszerzése, a kor igényeinek, s népgazdaságunk adottságainak jobban megfelelő termékszerkezet megteremtése, s hatékonyabb termelés, és még sok más körülmény. Erőfeszítéseinknek köszönhető, hogy a magyar mezőgazdaságot ma már világ- színvonalat jelző mércével mérhetjük. Elég erre példának hozni az ez évi súlyos aszálykárt, amely mezőgazdasági termelésünket meghatározó hat megyénket, köztük Békés megyét is érte. Sokszor leírtuk már, de igaz is, hogy egykoron ilyen mértékű aszálykár nemcsak külkereskedelmi mérlegünkre mért volna katasztrofális csapást, hanem ezrek földje került volna dobra, élelmiszerhiányt okozott volna a belpiacon is. Elég az ünnepi forgalomra gondolni, vagy a ma estére is megterülő ünnepi asztalokra, hogy lássuk: mezőgazdaságunk jól kiállta ezt a próbát. Persze, mindez nem jelenti, hogy nem okozott és nem okoz még jövőre is gondot, de népünk ellátásában fennakadást nem eredményez. Erőfeszítéseink az ipar területén is gyümölcsözőek, jóllehet, itt sokkal összetettebb a helyzet, s megérteni is csak történelmi távlatból lehet. Az enyhén javuló körülmény különösen 1978 óta tapintható ki. Persze, nem valamiféle „magyar csoda” eredményeként, mert ahogy boszorkányok, úgy csodák sincsenek. Egy sor intézkedés eredménye ez, amelyet pártunk kezdeményezésére tettünk, s amelyet népünk szorgalma támasztott alá ezen a területen is. A nemzetközi körülmények itt sem mutattak javuló tendenciát. Mégis 1978 és 1982 között 20 százalékkal nőtt exportunk mennyisége. Nemzeti jövedelmünk 6 százalékkal lett nagyobb, és ehhez 4,3 százalékkal kevesebbet importáltunk. Az ipar termelése ez időszak alatt 6,4 százalékkal nőtt, s ezt 3 százalékkal kevesebb energia felhasználásával értük el Közben az ötnapos munkahétre is áttértünk, lényegi zökkenők nélkül. Hiszen a szocialista iparban az egy munkaórára jutó termelés 1980-hoz képest 1982-re 15 százalékkal nőtt. Természetesen nagyon sok még a tennivaló az iparszerkezet modernizálásában, mert a termelés nem akármilyen növelésére van szükség, hanem olyan növekményre, amely minden piacon jól realizálható. Ez pedig jelenlegi termékszerkezetünk célszerű, a tudományos-technikai forradalom követelményeinek megfelelő változása nélkül el sem képzelhető. Egyik sorskérdésünk ez 1984- ben is. A tartósan nehéz körülmények ellenére sem lehet hiánytalanul csokorba fogni eredményeink egészét. De ezek között is hangsúllyal kell szólnunk arról, hogy külgazdasági egyensúlyhelyzetünk tovább javult, s nemzetközi kötelezettségeinknek folyamatosan eleget tettünk, jutott már adósságaink törlesztésére is. Nem vitás, hogy szerényebben, takarékosabban éltünk, a családi költségvetésekben is jobban megnéztük, hogy mit, mire költünk. Így van ez szerte a világon, de amíg itt minden családnak van biztos munkája, és nem fenyegeti a munkanélküliség veszélye, addig a világ sok részén, köztük a fejlett tőkés országokban, sokan reménytelennek látják a jövőt. Nálunk is emelkedtek az árak, de népgazdaságunk erejét mutatja az a körülmény, hogy a tervezett szintet összességében nem lépte túl. Ügy zárhatjuk 1983-at, hogy az egy főre jutó reáljövedelem, és a lakosság fogyasztása — az előirányzott csökkenés helyett — szóródással ugyan, de eléri az 1982-es szintet. Az átlagok azonban nem takarják el, hogy a pályakezdők, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok gondokkal küzdenek, s elsősorban rajtuk kell segíteni. Nem nézünk könnyű sikereket ígérő esztendő elé. A körülményeket ugyan nem, de jövőnket mégis mi formáljuk, ha negyedszázad óta erősödő, szilárduló népi. nemzeti egységünk, társadalmi közmegegyezésünk az előttünk álló években is népgazdaságunk erősítésére, pártunk által felvázolt világos, egyértelmű célok elérésére mindenki által tettekre váltódik. Most még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy népünk életszínvonalának számottevő emelkedését ígérhessük, de az oly sokszor, és sokak száján megfogalmazott óhaj, „csak rosszabb ne legyen!’ megvalósítása is azt kívánja mindenkitől, hogy jobban végezze dolgát, több kezdeményezéssel, ötlettel. Országgyűlésünk a minap fogadta el az 1984. évi költségvetési tervet. Céljaink ebben is világosak, teendőink jól körülhatároltak. Életszínvonal-előirányzatunk tiszteletre méltó. A cél az, hogy a lakos- ság_ fogyasztása, és az egy lakosra jutó reáljövedelem maradjon az ez évi szinten, az áruellátás jó színvonalú legyen, választéka — főként az iparcikkekben — javuljon, s a társadalmi juttatások összege valamelyest növekedjen. De kimondatlanul is tudjuk, hogy ennek alapját munkával kell megteremteni, mégpedig javuló munkával. U tunk tehát nem lesz könnyű. Emiatt azonban nem siránkozni kell. Van bennünk tetterő, egyre több szellemi tőke, mind több tapasztalat, és javuló hozzáértés. Ezt eddigi eredményeink bizonyítják. Tehát okunk sincs a siránkozásra. Politikánk bizonyítottan jó, céljaink — az elmúlt évek is igazolják — helyesek. A lényeget mindenki érti és teszi. Erre van szükség, most különösen: tenni mindenkinek legjobb képességei szerint, nem várni mástól a kezdeményezést. Hazánknak a fasizmustól való felszabadulása közelgő, 40. évfordulója is erre kötelez, de személyes érdekünk is. A mi utunk sietős: ledolgozni mielőbb történelmi hátrányunkat, felzárkózni minden területen a világ élvonalába. Mert a békét, a boldogságot, a sikert nem másoktól, hanem csakis önnön munkánktól, tetteinktől várhatjuk. Eddigi sikereink alapja is ez volt. Igaz a költő szava: „Csak azé a boldogság és az élet / Ki érettük naponta vívni kész.. Enyedi G. Sándor Fejlesztik a téglagyárakat A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 1983- ban 34 millió forintot fordított a gyárak rekonstrukciójára, a termelés ésszerűsítésére. Egyebek közt a békéscsabai cserépgyárban zsugorfóliával rögzített és raklappal is ellátott egységrakatot alakítottak ki, amely a szállító járműre targoncával vagy daruval is felemelhető, illetve arról lerakható. A legnagyobb összeget (20 millió forintot) a szentesi téglagyár rekonstrukciójára fordította a vállalat. A fejlesztés már 1982-ben kezdődött 15 millió forint költséggel, s 1984-ben még 25 millió forint felhasználásával fejeződik be. Ebben a gyárban lehetővé válik majd a poro- ton falazóblokk gyártása, amely kiváló hőszigetelésű. Makón a kisméretűtégla- gyártás fejlesztésére 1983- ban négy és fél millió forintot fordítottak, 1984-ben 40, 1985-ben pedig 43 milliót használnak majd fel. A gépeket, berendezéseket csehszlovák cégtől vásárolják meg. Az orosházi téglagyárba bevezetik a gázt, s ennek megfelelően gépesítik a kemencemunkákat. Jelentős összeget használnak fel 1984- ben a szőregi, a hódmezővásárhelyi, a dévaványai és a mezőberényi II. számú gyár rekonstrukciójára is. KÖZLEKEDÉSI RENDŐRÖK KÖSZÖNTÉSE. Már kedves hagyománynak számít, hogy az esztendő végén, az utolsó munkanapon a Volán és az Autóklub képviselői köszöntik a közlekedési rendőröket. Mint e gesztus is mutatja: a közlekedők és a közlekedés irányítói között jó a kapcsolat, közös munkájuk eredménye a zavartalan, biztonságos közlekedés. Tegnap, pénteken Vándor Pál, a Volán 8. sz. Vállalat igazgatója és dr. Horváth Ferenc, a Magyar Autóklub Békés megyei szervezetének elnöke köszöntötte és ajándékozta meg Kiss Imre szakaszvezetőt, valamint Fülöp Ferenc őrmestert. A Volán és az Autóklub ezzel kívánt boldog új évet és balesetmentes közlekedést valamennyi közlekedési rendőrnek. Kép, szöveg: Bikfalvi Ferenc Jól vizsgázott a Paksi ntomerttmfi Egy esztendeje termei villamos energiát a Paksi Atomerőmű első blokkja. Az év nagyobb részében — augusztus 11-ig — próbaüzemben, azóta pedig teljes kapacitással szolgáltat energiát az országnak. Teljesítményével és biztonságával egyaránt jól vizsgázott az atomerőmű. Az 1983-ra tervezett egymilliárd 600 millió kilowattóra villamos energia helyett a ténylegesen fejlesztett energia 1983. december utolsó napjáig kétmilliárd 460 millió kilowattóra. A Paksi Atomerőmű Vállalat szakemberei szerint kimagaslóan jó az üzembiztonság, tehát az első reaktorblokk pontosan azt produkálja, amit vártak tőle. A főbb termékek mellett fém játékok, perselyek, széfek készülnek a Mezőberényi Műszaki és Vasipari Szövetkezet műhelyeiben. A csomagolásra váró játékok hazánk és a környező országok üzleteibe kerülnek majd Fotó: Fazekas
