Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-29 / 305. szám

1983. december 29., csütörtök Tisztelet az elődöknek Székelyhídi Attila és Varga Géza tematikus tárlata Példamutató következe­tességgel és rendszerességgel valósította meg ez évi kép­zőművészeti tervét a domb­egyházi művelődési ház. Ne­gyedévente egy-egy kiállítás adott lehetőséget a helyi művészetkedvelőknek arra, hogy a vizuális kultúra me­gyei reprezentánsait megis­merjék. A műfajok árnyal­tabb bemutatására nyújt le­hetőséget a most megnyílt tárlat. Túl a képzőművészeti érdekességen, átfogó témá­val jelentkezett a műveit elénk táró két művész. Idős emberek portréit és környe­zetüket örökítették meg al­kotásaikban. A kiállított ké­pek, szobrok és érmek kö­zösségi vissza- és előretekin­tések, a műfaji lehetőségek adta sajátosságok között. Székelyhídi Attila festő- és Varga Géza szobrászművész hittel vallja: a művészet egyik alapvető funkciója a tanítás, a kollektív tudat kialakítása, hol csoportokra, hol személyre lebontva, eb­ben az esetben a nyugdíjas korú emberekre hívva fel a figyelmet. A művészek ta­lán csak a saját nagyszüle- iknek akartak emléket állí­tani, de az idős korúak ál­talános problémáihoz jutot­tak el. A műveket szemlél­ve egy-egy arcról leolvasha­emberibb teendő aligha akadhat — példázzák a mű­vészek. Székelyhídi Attila ezen a kiállításon akvarelleket mu­tat be. A csak látszólag könnyű technikának kizáró­lagos művelői közül nem egy festészetünk nagyja lett. Mégis sokszor intéztük el kézlegyintéssel a műfaj sor­sát. Pedig széles tábora van; a művészek nem tekintik idejét múlt eszköznek új mondandók előadására. Leg­feljebb nehéz az átlagon fe­lüli teljesítményeket kivá­lasztani. Képei azt bizonyít­ják: megtanulta a vízben ol­dódó festék minden titkát, s ennek segítségével vall kör­nyezete sorsoformáló valósá­gáról. Friss, a témában rej­lő hangulatot, emberi tar­talmat festői érzékenységgel feltáró képeket hozott e kiállításra. Varga Géza kiállított mun­kái higgadt, fegyelmezett szemléletű alkotói világkép­re vallanak. Emberközpon­tú, humánus szemléletű mű­vészet képviselője. Egyfajta racionalizmus és intellek- tualizmus jellemzi az elénk tárt alkotásokat, amelyek­ben megrendítő együttérzés­sel mutatja be az idős em­berek karakterét. Lírával át­szőtt realizmusa a lélek bel­Székelyhidi Attila: Ecsedi bácsi tó az egész életút. Úgy él­hetjük át az eseményeket, mintha az azt létrehozó tör­ténelmi múltnak mi is ré­szesei lennénk. Szinte mara­déktalanul egységes ez a ki­állítás, egyfajta összegzése az idős emberek tiszteletének: szenvedés, és megingathatat­lan nyugalom, kínzó meg- törtség és szépség, a múlt misztikája és a jelen reali­tása ötvöződik a művekben. Mindkét alkotó naturalista, dokumentarista alapállással közelít a témához, jelezve a hitet a marxista esztétika központi kategóriája, a rea­lizmus iránt. Az alkotások meggyőznek arról, hogy a művészet értéksugárzó, ér­tékőrző és értékteremtő rendeltetése mellett felada­ta a változásokól fenyege­tett humán értékek megőr­zése. Az idős nemzedék megbecsülésénél nemesebb, ső tájait járja be, aminek példája néhány nagyon szép érme, annak bizonyítéka­ként, hogy a végletesen kö­rülhatárolt kis felület épp­úgy hordozhatja a teljessé­get, mint a tömegével is ha­tó forma. Az ábrázolás fo- tografikus hitelessége bár itt is ellenőrizhető, de nem perdöntő. A portrék életsze­rűségénél, hasonlóságánál lényegesebb jellemábrázoló ereje, szuggesztivitása. A két művész összetarto­zása, közös szereplése nem­csak együttes fellépés, nem is csak nagyszüleik és koruk idézése, hanem művészi együvétartozás. Képzőmű­vészeti technikájuk módja nem azonos, de törekvéseik közösek: stílusuk a realiz­mus talaján gyökerezik. Re­méljük, a megye más tele­pülésein is láthatjuk a tárlat anyagát. cs. Tóth János Bővítik a zsadányi művelődési házat A zsadányi művelődési ház, amely még az 1960-as évek elképzelései szerint épült, klubhelyiségek híján eddig nemigen volt alkalmas az új igények kielégítésére. A közelmúltban felújítási munkálatokat folytattak az épületen. Mozitermében, amely nagyobb szabású köz­ségi ünnepségeknek, ren­dezvényeknek, illetve a tsz közgyűléseinek ad helyet, nemrég kicserélték a széke­ket és a padozatot, valamint belső festést végeztek. A nagytermet kettéosztották, így alkalmassá vált kisebb rendezvények, csoportos fog­lalkozások lebonyolítására. A művelődési házhoz tarto­zó könyvtárat néhány éve bővítették, felújították, de a 7 ezer kötet már így is csak szűkösen fér el. Annál is in­kább, mert raktározási gon­dokkal küzd a könyvtár. A közelmúltban ismét bő­vítési munkálatok kezdődtek a művelődési házban. Az épülethez egy nagyobb klub­termet építettek, s elkészült végre a vizesblokk is. Mint­egy egymillió forintos költ­séggel készülnek el majd a munkálatok, amelyek nyo­mán korszerűbb körülmé­nyek között nyílik lehetőség a közművelődési munkára. Később tetőtér-beépítéssel még tovább növelhetik a helyiségek számát. A bővíté­si munkálatokat az okányi költségvetési üzem előrelát­hatólag január végére fejezi be. G. K. Fotó: Fazekas László Horváth lános tárlata A pusztaföldvári művé­szetpártoló közönség számá­ra hosszú időre emlékezetes nap marad 1983. december 10-e. Az Orosházi Festők Csoportjának reprezentán­sa, Horváth János festőmű­vész mutatkozott be ez al­kalommal olajképeiből és akvarelljeiből összeállított válogatásával. A tárlatot szerényen „szak­mai bemutatónak” tituláló meghívóra összesereglett szép számú érdeklődő öröm­mel láthatta, hogy a „vége­ken” is lehet talaja a művé­szetnek, ha az igazságot, ha logikailag is rendezett gon­dolatokat tolmácsol a mű­vész valós színekkel, érthető eszközökkel. Horváth János képeit ilyennek látja a falu­si közönség, és ezért szereti. Tárlatnyitó ünnepi beszé­dében Fehérvári Béla mű­vészeti vezető így fogalma­zott: „A puszta ész — noha nélkülözhetetlen, hiszen a festő az értelmével fest, a keze annak csak egyik esz­köze — önmagában még nem jogosult műalkotás lét­rehozására. Az érzelmek adják meg az ember egyé­ni, mindenki mástól elkülö­nítő karakterét, s ennek ki­fejezésre kell jutni képeiben. A néző a műalkotásnak nem a logikáját firtatja elő­ször, hanem az esztétikumát, azokat az érzelmi kapcsokat keresi, melyekre a sajátját rácsatolhatja.” Ilyenfajta élményekkel gazdagodva néztük végig Horváth János pusztaföldvá­ri tárlatát, akinek munkás­ságával kapcsolatban nem hagyhatjuk említés nélkül a művelődési otthonunkban immár harmadik éve vég­zett képzőművészeti szak­körvezetését. Kép, szöveg: Pleskonics András Fehérvári Béla és az alkotó, Horváth János a megnyitón Aki kevésbé kedveli a jó ebédhez a nótát, mint a rádió­zást, s ezért a karácsonyi ebédek mellé a Kossuth adó mű­sorait választotta, annak volt alkalma a megszokottan nehéz ünnepi ebédek jó ízeit a gondolkodás nem kevésbé nehéz fű­szereivel elegyíteni. Mitől jó egy nemzetközi magazin? — tettem fel a kérdést a Harminc perc alatt a Föld körül című műsor meghallgatá­sa után. A siker titka, hogy legyen a műsorban sok egzotikus, a mi fejünkkel nemegyszer megmagyarázhatatlan ismeret, de legyen benne olyan riport is, ami összehasonlításra serkent. Ez utóbbira az érettségi előtt álló francia „nemtudomka” szuperunintelligens válaszai adtak lehetőséget. Szegénykének fogalma sem volt Franciaország nagyvárosairól, a százéves háborúról, és Mitterrandról. A felfedezést országos teszt kö­vette, a tesztet pedig felháborodás és elkeseredés. Az ember hajlamos azt mondani, mi közünk nekünk a francia oktatás kiegyensúlyozatlanságához, vagy ahhoz, amit ők a tudatlan felnőttek nagyipari előállításának mondanak. Csakhogy volt alkalmam a helyzet magyar változatával is találkozni. Néha magam sem értem, hogy — az igaz, tévéinformáció özönén nevelkedett, de mégiscsak — tájékozott középiskolásaink mi­képp mutathatnak oly sápatag arcot műveltségügyben. Ab­ban azonban biztos vagyok, hogy kár az oktatásra kenni a dolgot. Meg arra, hogy a logika túltengése szorítja háttérbe az általános műveltséget. Okom van kételkedni, hogy a kettő ritkán szétválasztható. Tudomásul kell vegyük, hogy a kö­zépiskolák kiugróan értelmes fiataljai é$ megbízható, fele­lősséggel tanuló értelmesei mögött, mindig is ott lézengett egy nagyon széles rétege az önmagával mit kezdeni nem tu­dó, s az iskola nyűgét szülői akarat miatt elviselő „megúszó” típusnak. Bármikor négy-öt tantárgyból megbuktathatok vol­nának, s többségük mégis átsuhan — a részükre ugyancsak alacsonyra állított —• léc fölött... A műsor egzotikumát a japán szexbank, a libanoni hét­köznapok, s a jól ismert indiai szarvasmarha-probléma mel­lett természetesen Amerika szolgáltatta. De amit Reaganról hallhattam, az valahogy nem engedett nyugodtan töltött­káposztám fölé hajolni. Mint kiderült, többen aggódtak az elnök megválasztásakor, hogy miképp lesz képes Reagan az ő terhes és meglehetősen kötetlen munkaidejű beosztását egyeztetni családi életével. Ám az elnök minden várakozást felülmúlt ez ügyben. Házassága továbbra is ideális maradt. A titok egyszerű: ha éjszaka történik valami malőr, akkor sosem ébreszti fel feleségét. „Aludj csak nyugodtan, drá­gám!” — mondta, saját bevallása szerint, mikor Grenada le- rohanásának parancsát kiadva visszabújt a hitvesi ágyba. Mindenesetre nem öröm azt hallani, hogy míg Nancy nyu­galma drága, a miénkbe bele lehet — hogy úgy mondjam — piszkítani. Na már most, ha Nancy másnap elolvassa az új­ságot, megtudja, hogy férje éjszaka „parancskiadni” járt ki, s ezután is nyugodtan alszik, ha azt hallja, hogy „aludjnyu- godtandrágám!”, akkor tudok gratulálni. A házasságukhoz. De aggódni is. Nem a házasságuk miatt. Magunk miatt. Bár régóta tudom, hogy — annyi más dolog mellett —• a ciniz­musnak sincs határa. S mégis ... A külpolitika nehéz éve volt 1983. Jól tették a hétfőn dél­ben hallott öt kontinens egy éve létrehozói, hogy nem elé­gedtek meg (a már sajnos unalomig) ismert válsággóc-ször­nyűségek. s a hidegháborús légkör elemzésével, és szerencsés arányban vegyítették az előzőekkel a szocialista tábor felső kérdéseit. Mert nagyon igaz az a megállapítás, hogy a hi­degháború ellen egyik legfőbb fegyverünk az a politikai és gazdasági küzdelem, ami belső megerősödésünket szolgálja. Különösen érdekesek a szovjet gazdasági reformról szóló hírek és elemzések. A még Leonyid Brezsnyev által meghir­detett gazdasági reform megismerése nem csupán azért fontos, mert a Szovjetunió’a szocialista tábor vezető ereje és meghatározó tényezője, hanem mert a magyar gazdaságirá­nyítási reformorientált. Ismernünk kell egymás tapasztalata­it, eredményeit, zsákutcáit, mert csak ezek józan értékelése adhat segítséget. A megújulás elveinek ismeretében ezért is várjuk megkülönböztetett figyelemmel az elmúlt két év konkrét eseményeinek összegzését. A szocialista világrendszer másik sarkalatos pontja Len­gyelország helyzete. 1980-tól aprólékos és nyílt problémafel­táró tudósítások, elemzések egész sora szól a lengyel nép ne­héz éveiről. Egy esemény azonban megfelelő értékelés nélkül került be a hírek közé, s ez Walesa Nobel-díja. Pedig a No- bel-díj sajátos odaítélési hátországa „megér egy misét”. Rég tudott, hogy e díjat a díjazottak nem mindig érdemelték, jó­val inkább kapták. Nemcsak politikusok, hanem tudósok, művészek is. Ám a Nobel-díj, mint kihívás sem súlytalan. Ezért sajnálatos, hogy az elemzés ezúttal is elmaradt, bár a tény megemlítődött. Ungar Tamás Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Egy kis figyelmet kérek! 8.37: Zenekari muzsika. 9.44: Nefelejcs. 10.05: Jelky András kalandjai. II/2. 10.45: Nóták. 11.20: „Csak bedolgozók?...” XV/4.: Az első állomás. 12.45: Jogi arcképcsarnok. 13.00: Operanégyesek. 13.23: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 14.05: Most jelent meg. 14.35: Brahms: Szerelmi dalke­ringők. 15.05: Gésák. 15.28: Kagylózene — siófokon. 16.00: Daloló, muzsikáló tájak. 16.31: A Purcell rézfúvósegyüttes felvételeiből. 16.49: Beszélgetések Pilinszky Já­nossal. 17.05: Testi, lelki összkomfort. 17.30: Délutáni Rádiószínház. 17.53: Zorba, a görög. 19.15: Népdalok, néptáncdalla­mok. 19.59: „Török gyerek megvágta?” 20.29: Bellini: Norma. 23.37: Rácz Aladár cimbalmozik. 0.10: Sztevanovity Zorán tánc­dalaiból. PETŐFI RÁDÍÖ 8.05: Valdauf-keringők. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Mái magyar szerzők gyer­mekkórusaiból. 14.00: Lelátó. Az év sportja. 15.10: Az én rádióm. A mikro­fonnál : Tabi László. 16.00: Látogatóban. Ajándékmű­sor beteg gyerekeknek. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. Dallamok, emlékek. 17.30: Helyettem írták. 18.35: Hétvégi Panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Az egészség mítoszai. 21.10: Kabarécsütörtök. 22.20: Vastaps. Beszélgetés Pierre Székellyel. 23.20: Slágermúzeum. III. MŰSOR 9.00: Magnósok, figyelem! 9.40: Barokk muzsika. 10.37: Liliana Bárévá operaáriá­kat énekel. 11.05: A Lipcsei Rádió szimfoni­kus zenekarának hangver­senye. 12.25: Cziffra György zongorázik. 13.07: Fiataloknak! 13.57: Dietrich Fischer-Dieskau operaáriákat énekel. 14.35: Részletek a „Codona 3” című dzsesszlemezről. 15.09: Claudio Abbado vezényli a ■ Bécsi Filharmonikus és a Londoni szimfonikus zene­kart. 16.12: Kórusainknak ajánljuk. 16.30: Zenei Lexikon. „Da capo.” 16.55: Pophullám. 18.10: Üj kamarazene-felvétele­inkből. 19.05: Mint egy elutazás. 19.56: Pierre Cochereau orgona­hangversenye a Bécsi Kon- certházban. 21.10: Töltsön egy órát kedvencei­vel. 22.55: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ami csak a szolnoki stú­dió hullámhosszán hallha­tó. Zenei ajándékműsor az új évre. Közben: 17.15: Napjaink. Palatí­nus István jegyzete. 17.30: Kulturális figyelő. Szer­kesztő : Pálréti Ágoston. 17.55 : A1 de Lory zenekara Ját­szik.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna, (ism.) 8.05: Szünidei matiné. A nagy kék üveggolyó. Amerikai filmsorozat. 8.30: Aranyvadász. Lengyel rajz­film. (ism.) 8.40: Hat medve és a bohóc. 10.05: Egy kis nevetés, (ism.) 10.10: Építészet V/3. rész: A ter­vezés. 10.30: Vadak és szabadok. Angol tévéfilm. 11.50: Humor Harold. Amerikai burleszkfilm-összeállítás. 12.15: Képújság. 15.50: Hírek. 16.00: Vitéz László és a többiek. 16.25: Képújság. 16.30: Tévébörze. 16.35: Olimpia Moszkvában. 19.00: Reklám. 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: özvegy és leánya. Kemény Zsigmond regényének té­véfilmváltozata. IV/4. rész: A sors akarata. 20.50: Szép magyar tánc. 20.55: Mátyás király és kora. 22.25: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.10: Ecranul nostru — A ml képernyőnk. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Szemle. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Az erdélyi polihisztor. 21.50: Képújság. BUKAREST 15.05: Az iskola életéből. 15.25: Vakáció a képernyő előtt. 15.45: Ifjúsági stúdió. 20.00: Tv-hiradó. 20.20: Gazdasági aktualitások. 20.30: A nagy beteljesülés évei. 20.45: Folytatásos színház: „A forradalom lángja". 21.45: Népzene. 22.00: A tv irodalmi, művészeti magazinja. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Monitor. 21.00: Reklám. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Múzeumok és gyűjtemé­nyek. 18.45: Érdekes utazás. 18.55: Kiválasztott pillanat. 19.00: Kézfogások. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Drámaest. 21.30: Reklám. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: Ismerjük-e egymást elég­gé? SZÍNHÁZ 1983. december 30-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: MÁRIA FŐHADNAGY Bérletszünet MOZI Békési Bástya: 4-kor: szarvacs­ka, manócska, 6 és 8-kor: Va­bank. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4-kor: Vlzimese, 6 és 8-kor: Klute. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: A fej nélküli lovas, fél 8-kor: A biztosan ölő Sárkány Lady. Gyulai Erkel: E. T. Gyulai Petőfi: 3-kor: Hu­gó, a víziló, 5 és 7-kor: D. B. Cooper üldözése. Orosházi Bé­ke: Tamás Bátya kunyhója, I—II. Orosházi Partizán: fél 4- kor: Kutyalagzi, fél 6 és fél 8- kor: A matróz, a kozák és ha­miskártyás. Szarvasi Táncsics: 6-kor: Vük, 8-kor: Szóljon a Rock.

Next

/
Thumbnails
Contents