Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-28 / 304. szám

©­1983. dcember 28., szerda Tanári hangverseny Békéscsabán KÉPERNYŐ — Mi a csudát csinálhattam volna ebben a rossz időben? — legyintett ismerősöm — olvastam, no, meg a tévé előtt unatkoztam. Az ünnepi műsorok hibája általában az, hogy vagy eről- tetetten ünnepiek, vagy pedig könnyedén elsiklanak az ün­nep ténye fölött. A mi televíziónk, amely a telekommuniká­cióban monopolhelyzetet foglal el, ezúttal az utóbbit válasz­totta. A háromnapos ünnep, amely sokakat csábított — már csak megszokásból is — a képernyő elé, lehetett volna kö­zönséges hétvége is. Talán csak abban nyilvánult meg az ünnep, hogy többnyire kerülték a szerkesztők a szomorú, vagy éppen bosszantó témákat. No, azért elvétve akadt el­gondolkodtató műsor is. Például a szerdai UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJÁK, amely ezúttal kedélyfelkavaró témába nyúlt. Világszerte megbecsült, már-már művészi rangra emelt, s nem utolsó­sorban erkölcsileg, anyagilag elismert foglalkozás az építé­szeké. A hazai valóság viszont az, hogy számtalan dolog köti meg a tervező kezét: például a vállalati forma, amelyben dolgozik, vagy a bürokrácia, a hozzá nem értés. Sokan le­mondanak a hivatásról, nem vállalva a megalkuvást, no, és nagyobb jövedelmet remélve! Mert a közhiedelemmel ellen­tétben egy építész egyáltalán nem milliomos. Finta József állami díjas például, aki Budapest nem egy meghatározó épületének tervezője, úgy 10 ezer forintot keres havonta. Alig többet, mint egy jó szakmunkás! A mindössze háromnegyed órás riportműsor már a prob­lémafelvetésnél izgalmat ígért Ez akkor vált teljessé, amikor a minisztérium illetékesei is beléptek a párbeszédbe, amely­ből később közvetett vita kerekedett ki. Sajnos, az érintet­tek kérdéseikre nem mindig kaptak világos választ A témát alaposan ismerő riporter merész kérdései nyomán még a laikus is átfogó képet alkothatott erről az ellentmon­dásos helyzetről. Kár, hogy megnyugtató választ nem kap­hattunk, de ez már nem a műsor hibája! Még inkább „karácsonyközeibe” kellett volna hozni azt a lírai portrét, amely IMRE BÁCSIRÓL, AZ OROSHÁZI parasztemberről szólt. A régi mesemondók utódja ez a köny­veket áhítattal forgató 80 éves férfi, aki megélte azt, amit alföldi vidékünkön annyian: a természettel folytatott, gyak­ran kegyetlen, de a föld iránti tiszteletet el nem felejttető küzdelmet. A hozzá hasonlóknál azért több Csizmadia Imre. Földszagú ujjaival lassan lapozgatja szeretett könyveit, ame­lyeket egy életen át gyűjtött, csakúgy, mint irodalmi élmény­anyagát. Mert nemcsak olvasó, hanem alkotó ember is: nem­rég megjelent önéletrajzi regényével „utat talált az embe­rekhez”. Vajon honnan eredt a tudni vágyás, az írott szó tisztelete, az önkifejezés vágya ebben az egyszerű emberben? Az isko­la nem adhatott számára sokat, hiszen a 6 elemivel mind­össze a betűvetést tanulhatta meg. Valami megmagyarázha­tatlan bújik lelke mélyén, amely árra ösztönzi, hogy minél többet értsen, értessen meg a világból. Ezt a valamit — amely több, mint a természetes emberi kíváncsiság — kutatta a lírai portréműsor. Természetes kö­zegében jó alanynak bizonyult Imre bácsi, akiről sikerült hi­teles, mesterkéletlen képet kapnia a nézőnek. BEETHOVEN IX. SZIMFÓNIÁJA nélkül nem igazi ünnep a karácsony este. Ez a csodálatos zenei alkotás, amelyben benne foglaltatik szinte minden, ami az emberi léttel kapcsolatos, mintha kifejezetten a szeretet ünnepére íródott volna. A lipcsei Gewandhaus új épületében a közönség a szimfónia utolsó akkordjainál már egyetlen egységgé olvadt össze. Ugyanígy nagy közösséggé kapcsoló­dott a zeneszerető tv-nézők tábora is, feloldódva a minden­ható muzsikában, elfeledve mindent, ami földhöz ragadt, mindent, ami nem méltó az emberhez. Különös módon még a látvány sem volt unalmas, ami pedig koncertközvetítéseknél gyakran előfordul. Az építésze­tileg izgalmas épület, a kiragadott nézői arcok, a kórus, vagy Kurt Mazur mindent kifejező karmesteri tekintete mind­mind látványt kínált. Látványban nem volt szegény Hámori Ildikó HAJNAL, ALKONY című zenés műsora sem. A színésznő már nemegyszer csillog­tatta különböző összeállításokban énektudását, de eddig jó­részt drámai arcát mutatta. Talán azért, mert ezt szoktuk meg tőle, kicsit idegennek tűnt a vidám, táncos musical- szerepekben. Pedig kétségtelen, hogy felkészültsége e téren sem hagy kívánnivalót. Ám itt bukkan fel a beskatulyázás hibája: ha egyszer valaki kilép a „bővös körből”, rácsodál­kozunk. S talán ő sem mozog elég magabiztosan e körön kívül. — gubucz — Karácsonyi ünnepség? Ajándékozás? Hangverseny? Mindhárom egyszerre. A Bartók Béla Állami Zeneis­kola és Zeneművészeti Szak- középiskola művésztanárai­nak ajándéka, mellyel Bé­késcsaba zenekedvelő lakos­ságát akarták megörvendez­tetni. Lehet-e szebb aján­dék hónapok kemény mun­kájának gyümölcsénél? Hi­szen alig múlt el az első ta­nári hangverseny, megkez­dődött a felkészülés a kö­vetkezőre, a karácsonyira. Kemény munka: a napi fá­radalmak után még kemé­nyebb gyakorlással töltött hosszú esték. Az eredmény nem ma­radt el. A műsor összeállítá­sa, a terem berendezése, a hangverseny színvonala megteremtette a karácsonyi készülődés örömteli varázsát. A fellépő művészek tanúje­Milyen feladatokról van szó, s milyen „házon” kívüli munkát folytat a gyulai Er­kel Ferenc Művelődési Köz­pont és Ifjúsági Ház kollek­tívája? — kérdeztük Varga Andrástól, az intézmény igazgatójától. — Elsőként a megyében Gyulán hoztunk létre úgyne­vezett népművelés körzete­ket. Városunk hat ilyen kör­zetében egy-egy klubhelyiség van, melyek kettős funkci­ót töltenek be: a nap na­gyobbik részében öregek napközi otthonaként mű­ködnek a városi tanács egészségügyi osztálya fenn­tartásában, s késő délután, este pedig közművelődési cé­lokra hasziyáljuk azokat. A művelődési osztály minden körzetében egy-egy tisztelet- díjas népművelési ügyinté­zőt foglalkoztat, mi rajtuk keresztül valósítjuk meg el­képzeléseinket. Ezekben a helyiségekben — már pusz­tán méretüknél fogva is — nagyobb műsorokat nem tarthatunk, de mindegyik he­lyen évente 8—10 TIT-elő- adást re'ndezünk, amatőr csoportjaink is fellépnek al­kalmanként, kamarakiállítá­sokat, esetenként filmvetíté­seket tartunk. Kihelyezett szakköreink is vannak a körzetekben. Általában el­mondható: jól működnek ezek a klubok, a helyi igé­nyeket ki tudjuk elégíteni. Egyedül — a néhány éve Gyulához csatolt — Gyula­váriban vannak gondjaink, ottani klubunk fél éve zárva van. * * * Váriban nemrég a volt klubhelyiséget vissza kellett KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Jónás Mátyás népi zene­kara játszik, Ivánka Zsu­zsa nótákat énekel. 8.56: Beszélni nehéz. 9.08: Telemann: D-dúr szvit. 9.41: Kis magyar néprajz. .10.05: Jelky András kalandjai. 11.04: Marie-Claire Jamet együt­tese játszik. 12.45: Házunk tája. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.29: Képek és jelképek. 15.05: András Segovia gitározik. 15.48: MR 10—14. 16.05: Kritikusok fóruma. 16.15: Kóruspődium. 16.34: Népszerű szimfonikus ze­ne. 17.05: Versenytársak lesznek? V. rész. 17.30: Magyar fűvószene. 17.50: Dévai Nagy Kamilla nép­dalfelvételeiből. 19.15: Beszélni nehéz körök ta­lálkozója. 20.00: Udvardy Tibor operafel­vételeiből. 20.32: Wilhelm Furtwängler ve­zényel. 21.30: öt kontinens egy éve. 22.20: Tíz perc külpolitika. lét adták nemcsak mester­ségbeli tudásuknak, felké­szültségüknek, hanem egyé­niségük sokszínűségének is. Minél színesebb egy zene­mű, annál inkább szükség van az előadó egyéniségé­nek sokszínűségére. Szép példa volt erre Casella fu­volára és zongorára írt mű­ve, melyet Jeney Zsuzsa és Molnár Kornélia adott elő, valamint Poulenc klarinét zongoraszonátája Kálmán Zoltán és Nátor Éva előadá­sában. Remek példája volt ennek a koncentrált összehangolt­ságnak Alföldy Boruss Esz­ter és Nátor Éva játéka, akik Ph. E. Bach d-moll fu­volaversenyét adták elő. Amit ők megvalósítottak, az a kamaramuzsikálás reme­ke. Ugyanezt az azonosulást adni az ÁFÉSZ-nak. Egy évig hol itt, hol ott próbál­tak új helyet találni, míg egy éve a Lenin Tsz köz­pontjában — a tsz vezetősé­ge támogatásával — alakí­tottak ki klubot. Jól indult a munka, jártak a fiatalok ide, a művelődési központ különböző eszközöket (mag­nót, lemezjátszót stb.) is ho­zott. melyek immár egy fél éve használatlanul állnak a bezárt teremben. Mi ennek az oka? — kérdeztük Knapp Tibort, a tsz párttitkárát. — Elsősorban az, hogy le­mondott a korábbi klubve­zető, s nem találtunk eddig megfelelő utódot. A klub a tsz központjában van, s nem tartottuk volna helyesnek, ha továbbra is nyitva van felelős vezető nélkül. Azt hiszem, ez érthető, hiszen itt vannak az irodáink, és a klub felszerelésének egy ré­sze is a tsz-é. Gondjain­kat a művelődési központ munkatársai is megértették, közösen kerestük a megoldá­si lehetőségeket. Most már biztos, hogy januártól újra indulhat az itteni munka, megvan az új vezetősége az ifjúsági klubnak, amely ki­vétel nélkül a tsz dolgozói­ból áll. Ök megnyugtatóan fogják majd megoldani az itteni felügyeletet. Termé­szetesen a klub továbbra is nyitott, nemcsak dolgozóink vehetnek részt a programo­kon. * * * A gyulai művelődési köz­pont szoros kapcsolatot tart fenn a város 17 oktatási in­tézményével is. Ez nem­csak abban nyilvánul meg. hogy kiscsoportjainak tagsá­22.30: Oj lemezeinkből. 23.21: Orfeusz az alvilágban. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kemény Egon dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Félóra népzene. 10.00—11.30: Zenedélelőtt. II. 35: A Szabó család. 12.05: Cigánydalok, csárdások. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Rímek és ritmusok. 14.00: Zenés délután. 14.15: Fúvószene a XIX. század­ból. 14.35: Slágermúzeum. 15.35: Népdalkörök pódiuma. 16.00: Kéz és hagyomány. 16.35: Tudományos könyvespolc. 16.40: Üttörővezetők tanácskozá­sa. 17.10: Radnai György operett- és daljáték-felvételeiből. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Az eiyrovíziós dalverse­nyek győztes dalai — I. rész. 19.25: Intermikrofon. Szomszédo­lás sok zenével. 19.45: Pablo Cruise felvételeiből. 20.35: Magyarország, 1983. Lenti. 21.25: Vastaps. Na, mi újság, Webber úr?! 22.25: Nyolc rádió nyolc dala. 23.20: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Oj hullámos énekesek és együttesek felvételeiből. teremtette meg Décsi Zsu­zsanna brácsa- és Lang Gusztáv zongoraművész. Rendkívüli szuggesztivitá- suk, érzékeny, árnyalt hangszíneik, csodálatosan összehangolt játékuk méltán vívta ki a közönség tetszé­sét. Oldalakon keresztül mél­tathatnám még az élményt nyújtó, szép produkciókat: Falvai Edit csellóművész virtuozitását; a puha, lágy hangszín, melyet Fehérvári László csalt ki trombitájá­ból; azt a magas szintű stí­lusismeretet és mesteri hangképzést, mely Pdtachich Judit hegedűművész játé­kát jellemezte; Sajti Júlia csengő koloratúráját, mely remekül érvényre jutott Mo­zart magas technikai igé­nyeket támasztó motettájá­nak előadásában; Kerekes Teréz fagottművész mély ga túlnyomórészt diákokból „verbuválódik”, hanem úgy is: különböző programjaik­kal jelen vannak az óvo­dákban, iskolákban, jelentős mértékben hozzájárulnak a nyári napközis tábor műso­rokkal való ellátásához. A művelődési központ ifjúság­nevelési csoportjának mun­katársai rendszeresen felke­resik az iskolákat, s mód­szertani, szakmai segítséget nyújtanak az intézmények­ben folyó napi közművelő­dési munkához. Kiterjedt kapcsolatrend­szer épült ki az évek során a művelődési központ és a városban levő üzemek, vál­lalatok között. A kapcsola­tok nem korlátozódnak pusz­tán az évente meghirdetett megyei szocialista brigád­mozgalom eseményeinek szervezésére. A legnagyobb vállalatok művelődési bizott­ságainak egy-egy képviselő­jét meghívták a művelődési központ társadalmi vezető­ségébe, ugyanakkor a nép­művelők is jelen vannak a munkahelyi művelődési bi­zottságok ülésein. Ez a fajta együttműködés a gyors tá­jékozódáson túl is kölcsönös előnyökkel jár. Ezt felis­merve egyre több vállalat igényli a népművelők szak­mai segítségét a munkahelyi művelődési programok ter­vezésében, szervezésében: A művelődési központ évek óta támogat tizenkét — a város vonzáskörzetébe tar­tozó — községet, különböző formában. Elsősorban szak­mai-módszertani segítséget nyújtanak a kisebb művelő­dési házakban folyó munká­hoz, de előadókat, előadáso­kat, oktatókat is biztosítanak részükre, sok esetben saját költségeik terhére. Kiemel­ten foglalkoznak a kezdő, vagy az adott községbe máshonnan érkezett népmű­velőkkel, tevékenységüket fi­gyelemmel kísérik, folyama­tosan. segítik. * * * Botyánszky Ilona 1982 szeptemberétől vezeti a lö­9.47: Zenekari muzsika. 11.05: Werther. 12.00: Kamarazene. 13.07: A Varsói filharmonikus zenekar hangversenye. 14.24: Prokofjev: D-dúr szonáta. 14.46: Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén. 16.50: öt földrész zenéje. Mon­gólia. 17.00: Magnósok, figyelem! 17.40: Nikolaus Harnoncourt ve­zényel. 18.30: Bemutatjuk új felvételein­ket. A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. 19.05: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. 20.30: A P. R. Computer új nagylemeze. 21.10: Operaest. Antonin Dvörák műveiből. 22.00: ,,Sem vízözön, sem pes­tis. . . ” 22.34: Az év kiemelkedő dzsessz­hangversenyeiből. SZOLNOKISTÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. 18.00—1^.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.03: Szünidei matiné. Hangsze­res zene. 8.30: A nagy kék üveggolyó. 8.55: így csinálná Sherlock Holmes. Szovjet filmsoro­zat. 4/4. rész: A hosszú szakáll hadművelet, (ism.) hangjainak bársonyosságát; Kovács Pálné jól alkalmaz­kodó, szép, diszkrét zongora­kíséretét: Kicsit összefügg ezzel,, hogy a gyerekek létszámá­hoz képest rendkívül kevés volt a szülő. A jobb érzésű- ek csitítgatták a többit — gyermekmódra: hangosan, előadás közben. Ha több szülő lett volna, aki nem sajnálja az idejét az ilyen­fajta nemes szórakozásra, ez­zel nemcsak az előadást él­vezni akaró közönség nyert volna, de a gyerekek és szü­leik is gazdagodtak volna egy szép, közös élménnyel. Bizakodva tekintek a kö­vetkező, tavaszi hangverseny elé. És talán lesznek új ar­cok is, akik megértik: egy nép, egy város, egy család kultúrájához hozzátartozik a lakberendezésen, öltözködé­sen, egészségvédelmen kívül az igényesen megválasztott szórakozás, a művészetek szeretete is. Kiss Zsuzsanna kösházi művelődési házat. Bár korábban is népművelő­ként dolgozott, a községei nem ismerte. — Nagyon sokat jelentett számomra a gyulaiak se­gítsége — mondta. — Ök régóta ismerik ezt a falut, tisztában voltak-vannak a helyi nehézségekkel, lehető­ségekkel. Tanácsaik, támo­gatásuk jelentősen megköny- nyítette itteni indulásomat, eligazodásomat. Kapcsola­tunk azóta is folyamatos, havonta legalább egyszer bemegyek Gyulára, de ők is felkeresnek alkalmanként. Sok programot nem tudtam volna megszervezni támoga­tásuk nélkül, legyen csak egy példa, a tavasszal zárult sikeres tánctanfolyam. * * * Az új közigazgatási rend­szer életbe lépésével válto­zik-e a gyulai művelődési központ területi munkája? — fordultunk újból Varga Andráshoz. — A városban végzett te­vékenységünk, helyi célja­ink, törekvéseink semmi­képpen nem változnak — fe­lelte. — De azt hiszem, a városon kívül végzett terü­leti munkánk sem fog kü­lönösebben módosulni. Hi­szen Lökösházával, Elekkel, Kétegyházával — ezek a községek tartoznak az új rendszerben Gyulához — ed­dig is jó kapcsolataink vol­tak. A város vonzáskörzete is azonos marad, s az ebbe a körbe tartozó községek közművelődési . munkáját ugyanúgy segítjük, mint ed­dig. Ellátjuk őket szakmai­módszertani anyagokkal, rendszeresen felkeressük a művelődési házakat, s igyek­szünk enyhíteni gondjaikon. Ezenkívül — lehetőségeink­hez képest — szeretnénk több kamarakiállítást, elő­adást, TIT-programot, film­vetítést rendezni ezekben a községekben, a náluk folyó közművelődési tevékenység színvonalának emelése céljá­ból. Pénzes Ferenc 9.25: Epertorta és társai. Ame­rikai rajzfilm, (ism.) 9.50: Építészet. 5/2. rész: Háztól házig. 10.10: Delta. Tudományos hír­adó. (ism.) 10.35: Éjszakai ügyelet. Francia tévéfilmsorozat. 6/5. rész: Christophe, (ism.) 11.30: Ezüst mezők. Angol rövid­film. (ism.) 11.50: Egy úr az űrből. Ameri­kai filmsorozat, (ism.) 16.05: Rövidfilmek: 1. Nézőpont kérdése. Egy kis fecsegés a hulladékról. 2. Teljesít­mény és siker. Rajzfilm. 3. Kosárlabdázók. 16.50! Reklám. 16.55: Egy város antennák nél­kül. Riportfilm. 17.40: Tévébörze. 17.55: Csemadok kulturális fesz­tivál. 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti msee. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek. 20.40: A fele sem igaz. Vetélke­dőműsor. 21.10: A hét műtárgya. 21.15: Tévéegyetem: Az ókori kelet. 16/13. rész. 21.55: Csak a derű óráit számo­lom. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Pulzus. Könnyű, zenei pa­noráma. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Szép, gazdag nő kis testi hibával férjet keres. Olasz filmvígjáték. (16 éven fe­lülieknek!) 22.35: Képújság. BUKAREST 15.05: A Vöröskereszt versenyé­nek részletei. 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Az időn áthúzódó ív. 20.35: Könnyűzene. 20.45: Pillanatképek a valóság­ból. 21.20: Nemzetközi videotéka. 21.45: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Az alkony túlsó felén. 21.00: Reklám. 21.05: A koszovói zene napjai. 21.50: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15; A foglalkozások tarka vi­lága előtt. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Moziszem. Bevezető, utá­na: játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. december 28-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: ALTONA FOGLYAI Katona-bérlet 19 órakor Nagyszénáson: MARIA FŐHADNAGY 1983. december 29-én, csütörtö­kön 19 órakor Békéscsabán: SAMSON Madách-bérlet MOZI Békési Bástya: 4-kor: Robin Hood nyila, 6-kor: D. B. Cooper üldözése, 8-kor: A csónak meg­telt. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: E. T. Békés­csabai Terv: fél 6-kor: A kon­cert, fél 8-kor: Tűtorony, Gyu­lai Erkel: fél 6-kor: Mackó Mi­si és a csodabőrönd, fél 8-kor: Kvartett. Gyulai Petőfi: 3-kor: Csalogány, 5-kor: Hózuhatag, I—II. Orosházi Partizán: Hosz- szú vágta, Szarvasi Táncsics: 6­kor: Vük, 8-kor: Szóljon a Rock. „Házon” kivSI Egy városi művelődési központ sok olyan feladatot is ellát, melyek „házon”, azaz az intézményen kívül zajlanak le, így a nagyközönség előtt ismeretlenek ma­radnak. Kevésbé látványos tevékenységek ezek, s ered­ményeik is legtöbbször máshol csapódnak le.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents