Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek í NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS ß MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. DECEMBER 24., SZOMBAT Ara: 1,80 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM BÉKÉS MEGYEI ti f i Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk olvasóinknak! f Betlehem békétlen békessége N incs benne az önéletrajzomban, de király is voltam. Már gyermekként. És nem is egy, hanem — jelentkező híján — egyszerre három: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Tehát betlehemes játékbeli uralkodó, aki a lángos csillag útmutatása nyomán rátalált a kisdedre. Szerepem szövegére már nem emlékszem. Csak az izgalom emléke eleven bennem mindmáig, vajon rámismernek-e a szomszédok, nem gyújtják-e föl a gyertyák a kartonból eszkábált betlehemünket, s mindenekelőtt, mivel és hogyan jutalmazzák a háziak a szereplést. A kegyes szövegekhez méltatlan perlekedésekre emlékszem, hogy a kapun való kilépésünk után mi módon osztoztunk a keresményen. Ingerültségemre, hogy nekem miért mindig a fokhagymás kolbász jut, és miért nem az édes sütemény. Emlékszem továbbá arra a karácsonyra is — ennek harminckilenc éve —, amikor kezdő katonaszökevényként föllélegezve értesültem arról, hogy Budapest körül bezárult a gyűrű. Huszonegy esztendős voltam, és lobogni kezdett bennem a jóremény: csak megérem élve a háború végét. Családom lehet, boldogulhatok, s valóra válik az énekben sóvárgó emberi törekvés: békesség, földön az embereknek ... De az még messzi volt. Előbb át kellett élnem a főváros ostromának megannyi rettenetét és borzalmát. Hogy nem kevesek éppen a kereszténységre hivatkozva váltak gyilkosokká; hogy a ,.gyönyörűszép, titokzatos éj”-ben a vér és a tűz förgetege zúdult ránk. De emlékszem olyan karácsonyra is, midőn főnököm — ez ötvenben történt — e szavakkal adta vissza a karácsonyi lapszámba szánt írásomat: „Szerinted van olyan tudományos kategória, hogy szeretet? Ugye, nincs!? Haladó gondolkodású ember már nem beszél karácsonyról. Fenyőünnep van és pássz.” ... öt esztendő múlva könnyebb lett volna számomra, hogy helyére tegyem a kioktatást. A huszadik kongresszus előszelében éledező Szovjetunióban jártam. Épp a fenyőünnep előtti bevásárlási, készülődési zsibongás- ban. Ügy adódott, megkérdezhettem egy öreg forradalmárt, aki látta annak idején az Aurora ágyúinak torko- lattüzét — vajon meddig melegszik még föl az emberiség ennek az ünnepnek a sugárzásánál. Ö rámnézett, és nagyon komolyan visszakérdezett: „Elfelejtheti-e az ember a békéről és a szeretetről álmodott gyönyörű álmát? Ez nem vallási kérdés. Mint ahogy a szüleinket sem azért szeretjük, mert egyházi parancsolat van rá,” Karácsonykor számtalan templomban röppen föl az ének: „Békesség, földön az embernek...” Soha nem volt olyan fájdalmas, szorongató aktualitása ennek az óhajtásnak, mint ezen az ünnepen. Lesz-e békesség? ... Nem hinném, hogy bárki is vitathatná, minden mozgalmat, államberendezkedést, rendszert annak alapján lehet megítélni: milyen az emberélethez való viszonya. Mit kíván adni, és mit nyújt elemi létfeltételekben, műveltségben, szabadságban, erkölcsiekben, és mit tesz az ember egészségéért és létezéséért — vagy éppen ellene. Lehetetlen megkerülnünk a kérdést: vajon megfér-e önmagával az emberiség . .. Van-e reménye arra, hogy az erőszak megtorpanjon annál a határmezsgyénél, melyen túl már csak a kollektív pusztulás vár a büszke EMBERRE, aki behatolt a sejtek titkaiba, és üzeneteket küld a távoli civilizációknak, megalkotta a piramisok csodáját és az elektronika mágiáját... Egyelőre még a karácsony misztériumában oly fontos Betlehem sem mondhatja el önmagáról, hogy béke van olajfái alatt. Pedig az ott élő keresztények azt vallják: „Jézus Krisztus a mi békességünk”. És az iszlám hívei mély meggyőződéssel hirdetik: „Allah megbocsátó és szelíd”. És a zsidók hite szerint az isten kegyeltje az volt, aki „Kereste a jót népe számára, és békét hirdetett”. Az emberiség gyalázatára, m'inden vallásos hit megcsúfolásaként azon a tájon, ahol a Biblia fogant, az Űr nevében ontják a vért. Karácsonykor is. Azokban az órákban is, amikor nálunk csillagszórók sziporkáznak, friss kalácsillat elegyül fenyőfák jó szagával, és boldog ünnepet kívánunk egymásnak. ... Akkor hát? ... akkor hát igazából megkopott ennek a napnak a varázsa?... Kár volna kijelenteni a szánkon. Hisz az ünnep minden időben azt hirdette: érdemes élni. Arról győz meg bennünket újra meg újra: fogékonyak vagyunk az örömre, a boldogságra, a szere- tetre... Nem tudok arról, hogy az emberen kívül volna élőlény, amelyik léte küzdelmes folyamát ünnepekkel szegélyezné. Sorsunk nehéz éveiben így szólt a nemzethez a költő: „Lesz még egyszer ünnep a világon”. Abban a helyzetben az ünnep maga volt a reménység. Mostanában társadalmunk zöme úgy fogalmaz: soha rosszabb ne legyen! Vagy: jaj, csak jövőre is legyen olyan karácsonyunk, mint az idei. ÄÄert van olyan történelmi állapot is, amikor a IMS nép legszívesebben megállítaná az időt. Holott a Ifi história nem autósztráda, ahol egymást követik á pihenőhelyek. Nincs se időnk, se alkalmunk az ácsor- gásra. Hisz a karácsony után is újév jön. És a szó betű szerinti értelmében új év. És abban, hogy az jó év is legyen, talán az az öröm és bizakodás is segít, amit a mostani ünnep áraszt magából. Bajor Nagy Ernő A Parlamentben befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka Pénteken a Parlamentben a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájával folytatódott az ország- gyűlés téli ülésszaka. A legfelső törvényhozási fórumán megjelent: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Elsőként Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben hangoztatta : gazdasági helyzetünket már hosszabb ideje az. jellemzi, hogy az ország nemzetközi kötelezettségeiből a ránk háruló terhek nagyok, miközben erőforrásaink jóval szerényebbek. Ügy kell gazdálkodnunk tehát, hogy ezeket a viszonylag szűkös forrásokat okosan és Célszerűen felhasználva mindenképpen megőrizhessük fizetőképességünket, továbbra is szavatolhassuk társadalmunk szociális biztonságát és megvédelmezhessük vívmányainkat. Népünk ismeri és megérti az ország helyzetét. Az emberek nagy többsége hajlandó rá, hogy fokozza teljesítményeit, fegyelmezetten dolgozzon és — ha kell — áldozatokat is hozzon. Faluvégi Lajos az 1984. évi népgazdasági terv előirányzataiból — csatlakozva a pénzügyminiszteri expozéhoz — kiemelte: a terv alapját alkotó gazdasági lehetőségek és a gazdasági törekvések viszonya most olyan, hogy a gazdaságban továbbra is működtetni kell bizonyos fékeket, de — ha szerény mértékben is — a lendítőerők szerepe fokozódik. — Mi mindig azon az állásponton voltunk — mondotta — és most is azon az állásponton vagyunk, hogy fizetési kötelezettségeinknek mindenkor pontosan eleget kell tennünk: emiatt olykor népszerűtlen lépéseket is vállalnunk kellett ahhoz, hogy a tervezett egyensúlyt fenntartsuk. A szabályozó rendszernek különösen két vonását erősítettük meg. Elsősorban szabályoztuk a vásárlóerőt, másodsorban nagyobb szerepet kaptak a kibontakozást jobban segítő és ösztönző, a piachoz való rugalmas alkalmazkodást előmozdító elemek. Hangsúlyozta. Figyelmeztetett arra, hogy jövőre sem számíthatunk olyan külső hatásokra, amelyek hozzásegíthetnek bennünket egy gyorsabb gazdasági növekedéshez, ezért a gazdaságirányításnak nagyobb mozgékonyságra és határozottabb cselekvésre van szüksége. Az év közi intézkedéseknek nem kívánt mellékhatásai is lehetnek, de az előző évek tanulságai azt mutatják, hogy még nagyobb gond származik abból, ha cselekvés elmarad, vagy késlekedünk vele. — Gazdasági teljesítményeink szempontjából jövőre főként a termelési szerkezet korszerűsítésében, a termelési költségek csökkentésében kell előbbre jutnunk. A szerkezetátalakítás a kevesebb pénzügyi forrás ellenére sürgető feladat. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a legfontosabb területeken lépést tartsunk a műszaki fejlődéssel, a növekvő minőségi követelményekkel. Meg kell újítanunk a KGST-országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszítéseinket. Együttműködésünk a kedvezőtlen világgazdasági körülmények közepette nemcsak a stabilizáló tényező, hanem minőségileg új lehetőségek hordozója is. Faluvégi Lajos beszédében kitért arra, hogy a termelési szerkezet nagy léptékű megújítására évek óta korlátozottak a beruházási eszközeink. Jogos az az aggály, hogy a beruházások csökkenése veszélyezteti a gazdaság műszaki fejlődését, s emiatt több ponton elmaradhatunk a világszínvonaltól. Jövőre a népgazdaság ösz- szes új beruházására és pótlására kereken 220 milliárd forintot vettünk számításba. Fontos, hogy ebből ne csak az állóeszközök bővítésére, hanem a pótlására felhasználható eszközök is a korszerűsítést szolgálják. Programjainkról szólva elmondotta: a jövő évben csaknem ötmilliárd forint értékű vállalati beruházás kezdődhet meg. Ez lehetővé teszi, hogy fontos gyógyszer- ipari, elektromechanikai, mű- anyagipari és ruházatipari termékek minőségét javítsuk. Az energiaracionalizálási kormányprogram keretében 1984-ben csaknem há- rommilliárd forint értékű beruházás valósul meg. Folytatjuk a gabonaprogram végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos célokra mintegy há- rommilliárd forint fejlesztési támogatást irányoztunk elő. Először tűzi ki a terv azt a célt, hogy 15 millió tonna gabonatermést érjünk el. Faluvégi Lajos gyengeségeinkre utalva megállapította: az ellenük való küzdelem nem volt hiábavaló, ezt az utóbbi években elért eredményeink bizonyítják. Miközben 1978 óta a nemzeti jövedelem 7 százalékkal nőtt, az energiafelhasználás mennyiségileg változatlan maradt, s javult a szerkezete is. Jócskán, mintegy 5 százalékkal mérséklődött népgazdaságunk importigényessége. A gazdaság exportképessége — a kivitelnek a nemzeti jövedelemhez mért aránya — szintén sokat javult. Gazdaságunk egyik legnagyobb sikere, hogy csökkenő importhányaddal is fokozni tudtuk exportképességünket, s ezzel nagymértékben javítottuk külgazdaságunk egyensúlyát. A Minisztertanács elnök- helyettese ezután a társadalom és gazdaság kapcsolatának legérzékenyebb területéről, az életszínvonal és az életkörülmények alakulásáról szólt. Mint mondotta: e kérdések — érthető módon — mindenkit foglalkoztatnak. Az emberek manapság sokszor egybevetik az élet- színvonal múltbeli tényeit a jelennel. Ennek kapcsán leszögezte : — Az életszínvonal hosszú időn át töretlenül emelkedett, az életkörülmények érezhetően javultak, és kiegyenlítetté váltak, mindez számottevő politikai kohéziós erőként hatott társadalmunkban. Ezért a XII. párt- kongresszus, midőn meghirdette, hogy az életszínvonalat a jóval nehezebb körülmények közepette is meg kell őrizni, s az életkörülményeket, ha szerény mértékben is, javítani kell, egyúttal politikánk egyik alappillérét szilárdította meg. Azóta is — minden szorongató gond és váratlan akadály ellenére — sikerült ebben megbecsülésre méltó, ha nem is minden szempontból eredeti szerint való eredményeket elérni. Jövőre is fizetőképességünk megőrzésének vagyunk kénytelenek elsőbbséget adni — mondotta Faluvégi Lajos. Ezért nem tévesztjük szem elől azt az összefüggést sem, hogy hitelképességünk megítélésében fontos tényező a belpolitikai stabilitás, amely nem csekély mértékben az életszínvonal alakulásától függ. Amikor azt mondjuk, hogy legfőbb szociális vívmányainkat továbbra is megvédj ük, ezt elsősorban arra a meggyőződésünkre alapozzuk, hogy a hiányzó erőforrásokat, az elszenvedett veszteségeket képes pótolni a dolgozó emberek közössége megnövekedett felelősségérzetével és megújulási készségével. Számolnunk kell azzal is, hogy amikor a reáljövedelmek népgazdasági szinten nem nőnek, a társadalomban fokozódik a jövedelmi különbségek iránti érzékenység. Nem általában a nagyobb, hanem az indokolatlanul nagy, a teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelmek ellen kell fellépnünk. A jövő évi életszínvonalelőirányzatokról az Országos Tervhivatal elnöke elmondta: a cél az volt, hogy a lakosság fogyasztása és az egy lakosra jutó reáljövedelem megmaradjon az idei szinten, az áruellátás jó színvonalú legyen. A jövedelmek kiáramlásának és a fogyasztói árak emelkedésének olyan arányát és mértékét alakítottuk ki — mondotta —, amely teret ad a teljesítmények szerinti differenciálásnak és az áremelkedés mértéke szempontjából még elviselhető. A fogyasztói árakat érintő intézkedéseket azokra a cikkekre és szolgáltatásokra összpontosítjuk, amelyekben nagyarányú az állami támogatás, és amelyek körében az áremelkedés hozzájárul ahhoz, hogy a jjjaci egyensúly - javuljon, a (Folytatás a 3. oldalon) ÜMrito fH !, 111» ämSL JBl dp- H -’-.s-” \ pmmá í ír*» , ' f $■, < A M s '3 --jM iJL «IIP TSI*«" '•'* * »4-' MBékés megyei képviselők az ülésteremben (Archív felvétel)
