Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-23 / 302. szám

NÉPÚJSÁG 1983. december 23., péntek Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) amely előírja, hogy az or­szággyűlési képviselőket vá­lasztókerületenként és orszá­gos választási listán, a he­lyi tanácstagokat pedig vá­lasztókerületenként választ­ják. Az alkotmány a népkép­viseleti testületek tagjainak visszahívásáról azt mondja ki, hogy az országgyűlési képviselőket, valamint a ta­nácsok tagjait választóik hívhatják vissza. Ez az el­járási mód az országos vá­lasztási listán megválasztott képviselőkre gyakorlatilag nem alkalmazható. Ezért a javaslat szerint az említett rendelkezést ki kell egészí­teni azzal, hogy az orszá­gos választási listán megvá­lasztott képviselők visszahí­vásáról — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának javaslatára — az országgyű­lés dönt. A törvényjavaslat végül arról is rendelkezik, hogy az alkotmányt módosító új sza­bályok 1984. január 1-én, a választásokkal kapcsolatos új rendelkezések pedig az 1985. évi általános választás kitű­zésének napján lépnek ha­tályba. — Ennyiben kívántam ösz- szefoglalni azokat a módo­sító javaslatokat, amelyek­nek a törvénybe iktatása esetén alkotmányunk az ed­diginél is hatékonyabban szolgálja majd népünk ér­dekét, az előttünk álló célok elérését — mondotta befeje­zésül Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára. Katona Imre expozéja után dr. Antalffy György (Csongrád m.), a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titká­ra beszámolt az alkotmány- módosításról szóló törvény- javaslat bizottsági vitájáról, és javasolta a törvényjavas­lat elfogadását. A napirendhez több hoz­zászóló nem lévén, határo­zathozatal következett. Az országgyűlés az alkotmány módosításáról szóló törvény- javaslatot — általánosságban és részleteiben — egyhangú szavazással elfogadta. vonatkozó javaslatunkat is. E javaslat értelmében a tár­sadalmi életben jelentős sze­repet játszó, kiemelkedő személyiségek köréből kép­viselőnek javasoltak egy ré­szét — az országgyűlési kép­viselők mintegy 10 százalé­kát — országos választási lis­tán jelölnék és választanák meg. E személyeknek a nép­frontmozgalomba tömörült politikai, társadalmi és ér­dekképviseleti szervek ja­vaslatai alapján történő je­lölése a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a jog­körébe tartozna, választásuk viszont az ország valameny- nyi választópolgárának köz­vetlen szavazásával történne. — A választási rendszer­ben bekövetkező lényeges módosulások — így a kettős, illetőleg többes jelölés álta­lánossá válása, valamint az országos választási lista be­vezetése — szükségessé tet­ték a szavazás módjának megváltoztatását is. A törvényjavaslat vitájá­ban sokan szorgalmazták a- népképviseleti testületek te­vékenységének tartalmasab­bá, jobbá tételét. E testüle­tek hatékonyabb működése több tényezőtől függ. így kü­lönösen attól, hogy a legal­kalmasabb személyeket vá­lasztják-e meg a testületek­be, ezek a testületek meg­felelő hatáskörrel, jogkörrel rendelkeznek-e, feladatkörük pontosan tisztázott-e, a tes­tületek és tagjaik egyénen­ként is megfelelően élnek-e jogaikkal, teljesítik-e köte­lességeiket, .és egyáltalán rendelkeznek-e a jó munká­hoz szükséges minden felté­tellel. Befejezésül arra is szeret­ném felhívni a figyelmet, hogy a választási rendszer reformjának fontos célja volt az egyszerűsítés is. Ezt rész­ben azzal igyekeztünk meg­valósítani, hogy a jövőben csak egy jogszabály tartal­mazza a választásokkal kap­csolatos összes elvi-érdemi, valamint fontos eljárási ren­delkezést, másrészt viszont — ott, ahol erre a törvé­nyességi garanciák sérelme nélkül mód és lehetőség nyí­lott — egyszerűsítettük a választások előkészítését és lebonyolítását is. Ezek az egyszerűsítések a választási szervezetet éppúgy érintik, mint a választási eljárást. — Meggyőződésünk, s eb­ben a társadalmi viták részt­vevőinek véleménye is meg­erősített bennünket, hogy a képviselők és a tanácstagok választásáról beterjesztett törvényjavaslat — ha min­dent megteszünk következe­tes valóraváltásáért — hasz­nosan fogja szolgálni a szo­cialista demokrácia további kibontakoztatásának ügyét, s ezzel azt is, hogy a szocia­lista társadalom építésének feladatait minél sikeresebben megoldhassuk. A Miniszter- tanács megbízásából ezért kérem önöket a javaslat megvitatására és elfogadásá­ra — mondotta végezetül Markója Imre. Az igazságügyminiszter expozéja után DR. GAJDÖ­CSI ISTVÁN (Bács-Kinkun m.), a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke a testület állás­pontját tárta a képviselők elé, majd BIBÚK ISTVÁN- NÉ (Csongrád m.) szólalt fel. KOROM MIHÁLY (Bács- Kiskun m.), az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára rámutatott: fejlődé­sünk olyan szakaszához ér­keztünk amelyben a szocia­lista társadalomépítés to­vábbi feladatai csakis az em­berekben rejlő alkotó ener­giáknak az eddiginél is na­gyobb mértékű felszínre ho­zásával oldhatók meg. Ez nagy mértékben függ a köz­élet demokratizmusától, a dolgozók cselekvő aktivitá­sától, attól, hogy maguk is érezzék: részesei sorsuk ala­kításának, az őket érintő döntések meghozatalának. — A választások társadal­munk életének mindenkor kiemelkedően fontos politi­kai eseményei. Az ország- gyűlés és a tanácsok de­mokratikus államrendünk alapintézményei. Tükrözik társadalmunk osztály- és ré­tegviszonyait, a kommunis­ták és a pártonkívüliek együttműködését, a szocialis­ta célok jegyében megvaló­suló nemzeti egységet. Az állampolgárok mindenek­előtt választott képviselőik útján vesznek részt az or­szág és a szűkebb lakóterü­let ügyeinek felelős intézé­sében, a társadalom irányí­tásában. A továbbiakban az új ja­vaslatokról szólva kiemelte a kettős, vagy többes jelölés általánossá tételét. — Ezt főként az indokol­ja — mondotta —, hogy amíg az elmúlt évtizedben társadalmunk számos te­rületén tovább fejlődtek a szocialista demokrácia in­tézményei és tartalmi voná­sai, addig a választások sok helyütt leszűkültek a sza­vazás mozzanatára, a voks leadására. Magának a sza­vazásnak is megvan termé­szetesen a társadalmi jelen­tősége, mivel az állampolgá­rok szavazataikkal egyúttal a politikáról is véleményt mondanak. Az állampolgá­rok számára azonban az ál­talánosan elfogadott politika érvényesülésén túl az sem közömbös, hogy a politikát kik alakítják, képviselik, valósítják meg. A többes je­lölés általánossá tétele te­hát a személyes bizalomnyil­vánítás lehetőségét gyakor­latilag kiteljesíti, intézmé­nyesen garantálja. Az ál­lampolgároknak így módjuk­ban áll azokat bejuttatni a választott testületekbe, akik iránt leginkáb bizalmuk van, akiknek a személyében biz­tosítottnak látják az országos és helyi ügyek jó intézését, a kisebb-nagyobb közösségek érdekeinek legjobb képvise­letét. Éppen ezért növekszik an­nak jelentősége, hogy a vá­lasztók megismerhessék a jelölteket, figyelemmel kí­sérhessék tevékenységüket, s ezzel együtt fokozódik az igény az iránt is, hogy a jelöltek jól ismerjék válasz­tókerületüket. Hazánkban történelmileg úgy alakult a helyzet, hogy egypártrendszer körülményei között dolgozunk. Itt nincs és a jövőben sem lesz helye, terepe a szocializmusellenes fellépéseknek, mert dolgozó népünk politikai érettsége gátat vet minden ilyen tö­rekvésnek. Tapasztalataink bizonyítják, hogy az új tár­sadalom építése a nép egé­szének az ügye. Kommunis­ták és pártonkívüliek, kü­lönböző világnézetű emberek, magyarok és nemzetiségiek egyre erősödő nemzeti egy­ségben, összefogva, együtt dolgoznak szocialista célja­ink eléréséért. Nemsokára negyven esztendeje lesz an­nak, hogy a fasizmus, a ré­gi rend igájából felszaba­dulva kezünkbe vettük sor­sunk alakítását, s a magunk számára építjük szocialista hazánkat. Korom Mihály hozzászó­lásában kitért arra is, hogy milyen nemzetközi és hazai körülmények közepette ke­rült sor a törvényjavaslat benyújtására. — Meggyőződéssel vall­juk, hogy az új választójogi törvény elfogadása és gya­korlati alkalmazása népünk egységének, összefogásának erősítésében újabb fontos állomás lesz. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magam nevében annak elfogadását ajánlom a tisztelt országgyű­lésnek — mondotta végezetül Korom Mihály. BOGNÁR REZSŐ (Haj- dú-Bihar m.) akadémi­kus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ta­nára nemzeti ügynek mond­ta az országgyűlési és tanácsi munka fejlesztését, korsze­rűsítését. SZENT1STVÁNY1 GYULÁNÉ (Baranya m.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke felszó­lalásában rámutatott: politi­kai intézményeinknek nem­csak joga, de egyben köte­lessége is, hogy állandóan bővítsék, gazdagítsák a köz­vetlen és a közvetett de­mokrácia eszköztárát. A vitában felszólalt még SIMON ERNÖNÉ (Somogy m.). CSERVENKA FERENCNÉ, az országgyűlés alelnöke be­jelentette: a szünetben ta­nácskozott az építési és köz­lekedési bizottság, s új el­nökévé dr. Szilágyi Gábor Hajdú-Bihar megyei képvi­selőt választotta meg. Ezután POZSGAY IMRE (Budapest), a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólás­ra. Bevezetőjében aláhúzta: egyetért a törvényjavaslat­tal, amely kiállta a széles körű társadalmi vita próbá­ját. Csaknem 250 ezren mondtak véleményt a terve­zetről, fejtették ki jobbító szándékú észrevételeiket, kri­tikai megjegyzéseiket. Az eszmecserék eredményéhez nagyban hozzájárult az elő­készítés megalapozottsága. A vitában több képviselő nem jelentkezett felszólalás­ra, ezért az elnök ismét az igazságügyminiszternek ad­ta meg a szót. Az országgyűlés ezt kö­vetően az országgyűlési kép­viselők és tanácstagok vá­lasztásáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és — a már megszavazott mó­dosítással — részleteiben egyhangúlag' elfogadta. A napirend szerint a Ma­gyar Népköztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett: HETÉNYI IST­VÁN pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Dr. Markója Imre expozéja Ezt követően — az elfoga­dott napirendnek megfelelő­en — dr. Markója Imre igazságügyminiszter tartot­ta meg expozéját. — Amikor a Miniszterta­nács megbízásából és nevé­ben előterjesztem az ország- gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot, ezt annak tudatában teszem, hogy politikai és jogi szem­pontból kiemelkedő jelentő­ségű törvényhozási aktusra kerül most sor — mondotta a miniszter, majd hangsú­lyozta : _ — A választási rendszer és a választójog minden ál­lamban hű kifejezője az uralkodó társadalmi és gaz­dasági viszonyoknak, s egyik alapvető eszköze a politikai hatalom gyakorlásának. így van ez a szocialista társa­dalmakban is, ahol a vá­lasztási rendszer és a válasz­tójog a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának fon­tos megtestesítője és meg­valósítója. — A törvényjavaslat je­lentőségét indokolva termé­szetesen azokról a konkrét törekvésekről is szólni kell, amelyek a mi országunkat és népünket vezérlik. Ezek lényegét és alapvető célját abban lehet megfogalmazni, hogy elkötelezett hívei va­gyunk a szocialista eszmék megvalósításának, a szocia­lista társadalom építésének, tehát annak is, hogy a szo­cialista demokrácia állandó fejlesztésével minél teljeseb­ben biztosítsuk népünk leg­szélesebb rétegeinek bevoná­sát a politika alakításába, a közügyek intézésébe, és a közélet ellenőrzésébe. E szándékot a párt leg­utóbbi, XII. kongresszusa is határozottan kinyilvánította, amikor — az addig elért történelmi jelentőségű ered­mények elismerése mellett — azt állapította meg, hogy több területen még nem ki­elégítő a szocialista demok­rácia szintje, s ezért továb­bi jelentős erőfeszítésekre van szükség a demokratiz­mus tökéletesítése érdeké­ben. Erőfeszítéseink arra is irá­nyultak, hogy társadalmunk minden közegében, az élet minden területén nyíltabb, őszintébb, kritikusabb, tehát valóban demokratikusabb légkör alakuljon ki, de arra is, hogy a dolgozók demok­ratikus jogait szélesítsük, e jogok gyakorlásának garan­ciarendszerét erősítsük, s a demokrácia fórumrendszerét — főként a Hazafias Nép­front, a tömegszervezetek és a népképviseleti szervek te­vékenységének tartalmasab­bá és hatékonyabbá tételé­vel — továbbfejlesszük. — Mai világunk és éle­tünk sajnos, nem mentes a feszültségektől és a nehézsé­gektől. Mostanában sokak­ban felmerül az a kérdés, hogy ebben a nehezebb hely­zetben vajon szükséges és érdemes-e újabb és újabb reformelképzeléseken gon­dolkoznunk, és ezek meg­valósításáért ilyen jelentős erőfeszítéseket kifejteni. Meggyőződésünk, hogy igen. érdemes. Nemcsak azért, mert a szocializmus sikeres építése általában is elkép­zelhetetlen a megújulásra való állandó törekvés, nél­kül, hanem azért is, mert a gondok és problémák mi­előbbi megoldásának is ez az egyik legfontosabb feltétele, illetve biztosítéka. — A beterjesztett törvény- javaslatot kiemelkedő politi­kai és jogi jelentősége miatt különös gonddal készítettük elő, s e munka során maxi­málisan igyekeztünk érvé­nyesíteni a törvényelőkészí­tés demokratizmusára vonat­kozó követelményeket. Bár az utóbbi évtizedekben ná­lunk már politikai gyakor­lattá vált a legfontosabb jog­szabálytervezetek társadalmi és szakmai vitája, most még­is minden túlzás nélkül meg­állapíthatjuk, hogy a vá­lasztójogi törvényjavaslat so­ha nem tapasztalt érdeklő­dést váltott ki közvélemé­nyünkben.. A Minisztertanács nevében kijelenthetem, hogy a kor­mányzati szervek minden erővel törekedni fognak a most lezajlott társadalmi' vi­ták tapasztalatainak messze­menő hasznosítására. Ez az elhatározásunk is bizonyítja azt, hogy egész társadalom- irányítási rendszerünkben élő és eleven valósággá kí­vánjuk tenni a demokrácia tiszteletét, érvényesülését és felelősségteljes gyakorlását. Ezekből az alkotmányos té- • telekből kiindulva igyekez­tünk az utóbbi években meg­fogalmazni azokat a felada­tokat, amelyek az állami élet demokratizmusának további fejlesztése terén előttünk áll­nak. Teendőink fő irányai között szerepelt az is: vá­lasztási rendszerünk korsze­rűsítésével, elsősorban de­mokratizmusának elmélyíté­sével jobb feltételeket te­remtsünk ahhoz, hogy ál­lamhatalmi, népképviseleti szerveink minden eddiginél eredményesebben gyakorol­hassák hivatásukat. A törvényjavaslat szelle­mében a választópolgároktól is azt kérjük, hogy a jelöl­tek kiválasztása és megvá­lasztása során fejezzék ki a politikánk melletti kiállásu­kat, ugyanakkor azt is jut­tassák határozottan kifeje­zésre, hogy a jelöltek közül valóban a legrátermetteabek képviselhessék a lakosság egészének vagy az érintett közösségeknek az érdekeit. A törvénytervezet változ­tatási szándékait tovább ele­mezve arról is szólni kell, hogy a tervezet társadalmi 1 vitája során általános egyet­értés fogadta az országos vá- i lasztási lista bevezetésére 1 Hetényi István beszéde Az állami költségvetés ter­vezetét a kormány az idei év tapasztalatit hasznosítva és a jövő évi várható körül­ményeket mérlegelve ter­jeszti az országgyűlés elé. A benyújtott javaslat össz­hangban van az 1984. évi tervnek a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága december 7-i ülé­sén jóváhagyott irányelvei­vel. Előadói beszédemben el­sősorban arról szeretnék szólni, hogy milyen felada­tok állnak előttünk az álla­mi pénzügyi munkában. Jövő évi gazdasági fel­adataink meghatározásakor immáron ö.t éve abból a tartós alapjában változatlan gazdaságpolitikai követel­ményből indulunk ki, amely­nek lényege fizetőképessé­günk megőrzése, elért vív­mányaink védelme. Cselek­vésünket egyre érzékelhetőb­ben ezek szolgálatába tud­juk állítani. Az eredmények önmagukért beszélnek. Nem tagadható ugyanakkor, hogy e politikát rögös úton kell sikerre vinnünk. Néhány év­vel ezelőtt, a célok kijelölé­sekor kedvezőbb nemzetközi feltételekre és egy-két vo­natkozásban kevesebb belső nehézségre is számítottunk. Idei gazdálkodásunk igen lényeges eredménye, hogy 1983-ban is megőriztük az ország nemzetközi fizetőké­pességét. Sikerült jelentősen emelni a kivitelt és mérsé­kelt színvonalon tartani a behozatalt. A külkereskede­lem pozitív egyenlege to­vább növekedett. Továbbra is megőriztük a lakosság reáljövedelmének és fogyasz­tásának eddig kialakult szín­vonalát. A tervezett keretek között alakultak a fogyasztói árak, teljesítjük a lakások, az általános iskolák és kór­házak építésének terveit. A költségvetés bevételei és kiadásai is — nagy vonások­ban — a terv szerint alakul­nak, sőt lehetséges, hogy az ez évi költségvetési hiány a jóváhagyottnál kisebb lesz. Jövőre elsősorban a kül­földi adósságállomány csök­kentése miatt jövedelmet kell kivonni a gazdaságból. Ez úgy érhető el, ha a költ­ségvetés a szokott, hagyo­mányos kiadásainak fedeze­tén felül olyan bevételt is elér, amelyet nem fordít az állami elkötelezettségek nö­velésére, hanem úgynevezett hitelfedezeti alapként a Nemzeti Banknál helyez el. Ez az előirányzat a költség- vetésben 16,5 milliárd fo­rint. Ez a pótlólagos alap te­szi csak lehetővé, hqgy a bank elláthassa feladatait. A költségvetési kiadások 53 százalékát az intézmények és a társadalombiztosítás ki­adásai teszik ki. A kiadási előirányzatok a szűkre sza­bott lehetőségek mellett is hozzájárulnak az életkörül­mények javításához, a sok­irányú állami kötelezettsé­gek teljesítéséhez. A társa­dalombiztosítási ellátás jö­vőre is a költségvetés leg­dinamikusabban növekvő kiadási tétele. A kiadások 119 milliárd forintra fognak rúgni. A költségvetési intézmé­nyek kiadásait szigorú rang­sorolással az alapellátás — köztük mindenekelőtt az ál­talános iskolai oktatás és egészségügy — elsődlegessé­gének szem előtt tartásával irányozzuk elő. Feszítő társadalmi gon­dunk, és kiemelt feladatunk továbbra is a lakásépítés. Az új lakásgazdálkodási sza­bályok alkalmazásának ta­pasztalatai kedvezőek. A la­kásépítésre fordítható állami pénzeszközök csökkenése el­lenére a tanácsok meggyor­sították, javították a terület­előkészítést, a telekellátást, és minden feltétel adva van arra, hogy jövőre a tervezett 70—74 ezer lakás megépül­jön. A lakbéremelés végre­hajtása zökkenőmentes- volt, ebben a fokozatosság és a leginkább rászoruló rétegek számára bevezetett szociális támogatás is közrejátszott. A lakásgazdálkodás új fel­tételei a fiatal • családalapí­tók lakáshoz juttatását segí­tik. El kell azonban ismer­ni, hogy a saját rész előte­remtése — a kedvezménye­zett előtakarékossági megol­dások bővülése ellenére — nincs mindig arányban a fia­talok megtakarítható jöve­delmével. Valamennyi költségvetési intézmény gazdálkodásával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy még a kiemelt területeken is elen­gedhetetlen az ésszerű taka­rékosság. Jelentős tartalékok vannak a belső szervezet, az intézmények közti munka- megosztás fejlesztésében, a beszerzések racionalizálásá­ban, a fenntartás és felújí­tás ésszerű megszervezésé­ben és a színvonalas ellen­őrző munkában. Ezeket fok­ról fokra feltárjuk, és mint az elmúlt években, úgy a jövőben is megteszünk min­den lehetséges ésszerűsítést. Az 1984. évi költségvetés előirányzatai lehetővé te­szik, hogy hazánk olyan gazdaságpolitikát folytasson, amely az elmúlt évekhez ha­sonlóan a jövő évben is tá­mogatásra találhat a szocia­lizmus építését igenlő min­den állampolgár részéről, és kivívja további nemzetközi megbecsülésünket. Megvaló­sítása nagy erőfeszítést, ese­tenként áldozatot követel gazdasági szervezetektől, ál­lampolgároktól egyaránt. A társadalom demokratizáló­dási folyamata, a gazdaság- irányítás fejlesztése egyaránt kezdeményező, a döntések­ben és végrehajtásban cse­lekvőén résztvevő állampol­gári, vállalati és tanácsi ma­gatartást igényel. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutat­ja, hogy a népgazdaság egyensúlyának megszilárdí­tása, gazdaságunk fellen­dítése nem egyszeri felbuz­dulást igényel, hanem állan­dó, sokrétű és alkotó cselek­vést. Ehhez kérem az or­szággyűlés fórumán a mun­kások, parasztok és értelmi­ségiek alkotó közreműködé­sét közös céljaink valóra- váltásában — mondotta be­fejezésül Hetényi István. Az ezt követő vitában elő­ször HAJMER IMRE (Ko­márom tn.) szólalt fel, majd DR. BOZA JÓZSEF (Bács- Kiskun m.), SZABÓ IST­VÁN (Hajdú-Bihar m.), KŐ­KÚT! FERENCNE (Fejér m.), STAD1NGER ISTVÁN (Budapest), SÖRÉS ISTVÁN (Szabolcs-Szatmár m.) és KOVÁCS LÁSZLÓ (Pest m.) mondta el véleményét. Az országgyűlés ma foly­tatja munkáját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents