Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
1983. december 22., csütörtök e Féltartós tej? Átvétel bakteriológiai vizsgálattal A tej élettani szempontból nélkülözhetetlen táplálék. Biológiai értéke igen jelentős, fehérjéi nagy értékű aminosavakat, zsírja A- és D-vitamint, csontképzést serkentő kalcium- és foszforsókat, valamint baktérium- ellenes hatóanyagokat tartalmaz. Fontos szerepet tölt be az emberi táplálkozásban. Ennek ellenére az évente egy főre számított tejfogyasztás Magyarországon messze elmarad a táplálkozás-élettani szempontból kívánatostól, kevesebb 160 liternél. Ugyanakkor a nálunk fejlettebb táplálkozáskultúrával rendelkező országokban az egy főre jutó tejfogyasztás meghaladja a 300 litert, de Dániában, Hollandiában, Svájcban 350 liternél is több. A tej- és tejtermékfogyasztást alapvetően meghatározzák a táplálkozási szokások és a lehetőségek. A helytelen, rossz szokások megváltoztatásában különösen fontos mennyi és milyen minőségű tej és tejtermék szerepel a kínálatban. Az utóbbi egy-másfél évtizedben Magyarországon rohamosan nőtt a tejtermelés. A gazdaságokban szinte mindenütt nagy tejhozamú fajták tartására tértek át, s az egy tehénre jutó tejtermelés mind több helyen haladja meg az öt-, illetve hatezer litert. Tejből sok, sajtból kevés A mennyiségi növekedéssel azonban nem tudott lépést tartani a minőség. Elég csak végignézni az élelmiszerboltok tej- és tejtermékválasztékát, amely a fejlődés ellenére meg sem közelíti az igényeket és a lehetőségektől is messze elmarad. Még szembetűnőbb ezen a területen a hiányosság, ha a hazai választékot az előbb már említett országokéval hasonlítjuk össze. Dániában, Svájcban, Hollandiában csak sajtból több száz félét kínálnak egyszerre. Értelmetlen és erőn felüli vállalkozás lenne, rövid idő alatt utolérni a tej és tejtermék feldolgozásában gazdag hagyományokkal rendelkező országokat. De hogy a minőség javításához, a választék bővítéséhez szükséges feltételeket megteremtsük, az már nagyon is időszerű követelmény, annál is inkább mert a tejfogyasztás növelésének mennyiségi akadályai nincsenek. Január elsejétől Jót, csak jóból! — tartja mondás, s ugyanezt vallják a feldolgozó üzemekben is. A feldolgozásban a technológiai előírások betartása sem lehet az eltarthatóság garanciája, ha az alapanyag minősége nem felel meg a követelményeknek. Hihetetlenül hangzik, de magyarázatot is ad egyben a változtatás szükségességére, hogy — Békés megyei adatok — 1982-ben a mezőgazdasági üzemektől átvett tej 6 százaléka volt csak első osztályú és a másodosztályú aránya sem haladta meg a 30 százalékot. így nem csoda, ha a tej feldolgozhatóságával, eltarthatóságával sok gondjuk volt a feldolgozó üzemeknek, a kereskedelmi vállalatoknak, és különösen a nyári időszakban megszaporodtak a minőségi panaszok. Mindez azt jelenti, hogy jó alapanyag nélkül nem lehet kiváló minőségű tejterméket készíteni. E felismerés alapján fogalmazták meg azt az új követelményt tartalmazó MSZ 3698—81. számú termelői nyerstejszabványról készült rendeletet, amely 1984. január elsejétől lép életbe. A tej átvétel régi, mennyiségi szemléletű gyakorlata helyett a minőségi szempontok kerülnek az első helyre. A tej árát eddig a zsírtartalom és az úgynevezett fizikai tisztaság alapján állapították meg. Január else- pétől a bakteriológiai vizsgálatnak is döntő szerepe lesz. Különösen a tej eltarthatóságát, feldolgozhatóságát meghatározó csíraszám, fagyáspont (ebből derül ki tartalmaz-e vizet a tej), az erjedésgátló tejidegen anyagok vizsgálatára ügyelnek majd. Az új átvételi rendszer bevezetésének óriási előnyei lehetnek a választék bővítésében, a minőség javításában, de miért kellett 1984-ig várni erre a másutt » már régen alkalmazott követelményrendszerre? ! Több fejöházat! Előbb természetesen a feltételeket kellett megteremteni. Mindenekelőtt olyan korszerű fejőházas tehenészeti telepekre volt szükség, amelyektől már meg lehet követelni a tej bakteriológiai tisztaságát. A telepeknek azonban még most—is csak 30 százalékához kapcsolódik fejőház. A rendelet egyébként számol az átállás nehézségeivel, ennek tudható be, hogy az első osztályú tej meghatározott mennyiségében az össz- csíraszám felső határát 500 ezerben állapították meg, holott más országokban ennél is szigorúbb követelményeket állítanak. A mezőgazdasági szakemberek persze még azon is vitatkoznak, hogy az új árak — az első, a másod-, valamint a harmadosztályú árak közötti különbözet — elég ösztön- zőek-e? Megtérülnek-e a követelmények teljesítéséhez nélkülözhetetlen fejlesztések, a fejőházak. Első osztályú árak esetén egyébként tehenenként évente kétezer forint többletbevételre számíthatnak, s az ágazatok jövedelmezőségében nem jelentéktelen összeg. Az is nyilvánvaló, hogy a gazdaságok belső érdekeltségi rendszerét is felül kell vizsgálni. Csak minőségi ösztönzéssel érhető el a tej kívánatos fizikai és bakteriológiai tisztasága. Mindezt azon a közelmúltban Békésen megrendezett tanácskozáson is hangsúlyozták, amelyen a szakemberek az új minősítési és átvételi rendszerről tanácskoztak. A minőség javításának nem kevésbé fontos feltétele a folyamatos hűtőlánc. Megfelelő hűtőberendezések hiánya miatt nehézségek támadhatnak. A csíraszám ugyanis 8 Celsius-fok feletti hőmérsékleten rohamosan emelkedik, s ezzel párhuzamosan csökken az eltarthatóság. a feldolgozhatóság. A legtöbb nehézséggel talán ezen a területen kell számolni, de kérdéses az is, hogy a tejipar rendelkezik-e annyi szállítóeszközzel, hogy az első osztályú tejet külön szállítsa. A fogyasztó jól jár A tejiparnak érdeke, s a jövőben még inkább így lesz, hogy minél több jó minőségű alapanyaghoz jusson, mert csak így növelheti a választékot, előzheti meg az eltarthatósággal kapcsolatos panaszokat. A feldolgozó üzemek többségében az utóbbi években automatizált, zárt feldolgozóvonalakat állítottak fel. Ez sem jelenti azonban, hogy az ott dolgozók munkáján már nem múlik a végtermék minősége. A feltételek megteremtésében fontos állomás volt a nyerstejvizsgáló laboratóriumok 'kialakítása. Szekszár- don, Veszprémben, Budapesten és Debrecenben hoztak létre tejvizsgáló laboratóriumokat, s ezeket a legkorszerűbb műszerekkel szerelték fel. Aggodalomra legfeljebb az adhat okot, hogy a fogyasztói szabvány változatlan maradt. Pedig az egyik leglényegesebb követelmény az lenne, hogy nőjön a tejtermékek szavatossági ideje, s egy új szabvány a tejipar elé is magasabb követelményeket állítson. Az új minősítési, átvételi rendszer első, a fogyasztó számára is érezhető hatása ennek ellenére — ha minden a tervek szerint alakul — már januárban jelentkezik: röviddel az új minősítés bevezetését követően az üzletekben is kapható lesz a féltartós tej. Kepenyes János A telepeknek még most is csak 30 százalékához kapcsolódik fejőház Fotó: Fazekas László Ezt szervezi — így gondolkodik „Vállalati ember vagyok...” A hús nélküli fasirtpótló por, a Propa dobozán különös cégjelzést vehet észre a figyelmes vásárló: Agro-Industria. A név fel-feltűnik más siker-termékeken is — például a vízben oldódó Rapid kakaón —, s az említett licencek tulajdonosának az őszi BNV-n is szép, önálló standja volt, még újabb termékekkel. Az alig több mint két éve működő 180 fős innovációs vállalat igazgatója Mocsáry József. Folyóiratainkban — például a Valóságban — megjelenő közgazdasági, gazdaságpolitikai tanulmányai élénk visszhangot keltenek. Vállalata budapesti, Szentendrei úti irodájában azért kerestem meg, hogy megtudjam: milyen a kapcsolat elméleti és gyakorlati munkája között, hiszen ebben is, abban is elsőrangút nyújtani igencsak ritka dolog manapság .. . Tervvel szentesített veszteség — Vállalatunkat egy fonák, ellentmondásos helyzet hívta életre, ami így jellemezhető: gazdasági egységeinknek általában nincs lehetősége a folyamatos innovációra, tehát létesíteni keil egy szervezetet, ami ezt a maga eszközeivel szolgálja, segíti — mondja az ötvenes, élénk szavú és szellemű, sportos alkatú igazgató. — Vállalati ember vagyok, 1949 óta különböző mező- gazdasági, élelmiszeripari cégek beosztott vezetőjeként, majd vezetőjeként dolgoztam. Mindvégig azt tapasztaltam: nem értjük meg, de legalábbis rosszul értelmezzük a vállalatok szerepét, jelentőségét. Hadd érzékeltessem ezt egy példával... — A budapesti agráregyetemen végeztem, az iskola pártszervezője voltam; természetes, hogy a marxi köz- gazdaságtan kategóriáit ismerem, hiszen ezeken nőttem fel... Hittem és hiszek a tervgazdálkodásban ma is, de a gyakorlati munkában ez többnyire fetisizál- tan jelentkezett, falakat emelt elénk. — Kávéját, a napi négy-ötöt egy hajtásra kiissza. — Ifjú koromban a Duna—Tisza-közi Sertéstenyésztő Társulás igazgató- helyettese voltam; az akkor divatba jövő, egyre jobban fizető Bacon-hússertéseket az akkor szokásosnál drágábban, de az átlagosnál jóval jobb minőségben állítottuk elő. A tervezés akkor nem jelentett mást, mint a társadalmi szükséglet ránk eső, tőlünk várt részét tervszámokba öltöztetni, egyik oldalon a tervezett önköltséggel, a másikon a szintén tervezett nyereséggel. Mi következett ebből? Az, hogy hiába adtunk le több és jobb árut, ennek ellenértéke az egyszámlára folyt be; a többlethasznot az állam elvonta. Többletráfordításunkat ugyanakkor viszont nem ismerte el, tehát csak azon az áron lettünk volna képesek többet és jobbat termelni, ha vállaljuk az önköltség és az egyéb költségtényezők lényeges túllépésének kockázatát, ennek összes nem- kívánatos következményeivel. A terv tehát nem volt más, mint a haladás számszerű „lecementezése”. A megakadályozása annak, hogy az életet, a piac igényeit, a szükségszerű fejlődést kövessük... Terv és alku — A mai gazdálkodásszabályozás hasonlít-e még ehhez? — Annyiban igen, hogy a merev tervszámok helyére lépett a szabályozóalku, a bér-, bérkorrekció- és áralku, tehát növekedett ugyan a vállalati önállóság, de csak annyira, amennyire egy-egy vállalat élni tud ezekkel a lehetőségekkel. Némelyik valóban él vele, és hasznosan kamatoztatja, némelyik viszont visszaél, és így gondolkozik: „Ne lássuk el tisztességesen a piacot, mert csak addig kaphatunk például bérkorrekciót, amíg hiányosságainkra, gondjainkra, bajainkra hivatkozhatunk ...” — Mit kellene tenni, megváltoztatni ? — Mindenekelőtt érvényt kellene szerezni annak a marxi tételnek, mely szerint a vállalat a termelőerők burka, egy meghatározott termelési viszony. A vállalati önállóság, akár akarjuk, akár nem, bármit kíván tőlünk a minisztérium, bármire is jutunk a bér- vagy áralku során: létezik, de ezt tudomásul is kell venni! Mi mozgatja a vállalati döntési mechanizmust? A nyereségérdek? Nem: vállalataink bruttó-érdekeltek, a náluk dolgozó emberek jövedelme fontosabb nekik, mint a nyereség. Ez önmagában jó is, mert azt fejezi ki, hogy a munkás nálunk valóban tulajdonos. De ez kevés: a nyereségéredekeltséget a döntési mechanizmusba úgy kellene beépíteni, hogy a vállalat egyértelműen érdekelt legyen a nagyobb nyereségben is. Ma még a helyzet az, hogy nincs prémium, nincs bérfejlesztés, mert az elvonások után megmaradó nyereségrészesedés kevés á bérfejlesztéshez... Bizalmat a gazdának! A gyökeres fordulat, változtatás útját-módját részletesen elemzi a Valóság 83/7. számában Hatékonysági kényszerpálya címmel megjelent cikkében. Hozzáfűzi: a vállalati önállóságot akkor ismernénk el, ha nem az extraprofitot vonnánk el gazdaságainktól, hanem az átlagprofitot, ennek adója, valamint a termelőerők „használata” után fizetendő adó formájában. Ez az „ingyen” bérfejlesztést meg az „ingyen” fejlesztési alapot —a velejáró alkukkal együtt — egyaránt elkerülhetővé tenné, s arra késztetné gazdálkodóinkat, hogy a jobb minőség, az olcsóbb ár, s épp az ennek nyomán lehetséges — és egyben szükséges — nyereség legyen a fejlődés, fejlesztés kulcsa. Vajon az általa vezetett Agro-Industriánál mit tudott mindebből megvalósítani ? Mindössze két év után a válasz erre több mint nehéz — lássuk inkább a tényeket! A céget az MNB Központi Váltó- és Hitelbank RT. Innovációs Alapjából hívták életre, a vajai Rákóczi Tsz társtulajdonosi közreműködésével. Feladatuk: minden rendű és rangú — főként, de nem kizárólag élelmiszer-ipari — innováció, li- cenc és találmány finanszírozása, kipróbálása vagy akár gyártása, gyártatása — méltányos haszonnal, üzleti alapon. Külön fejlesztőlabort, irodagép-, számítás-, illetve tüzeléstechnikai szervizt működtetnek; előállított termékeik értéke a tavalyi 30 millió forintról az idén 100 millióra nő, idei bérátlaguk mintegy 72 ezer forint. Kevésbé ismert, de már forgalomban levő termékeik: a kandírozott gyümölcsökre emlékeztető, de azoknál kevésbé édes, természetesebb ízű zöldség-gyümölcs desszert, a „Pitt-patt” édesített kukorica, megvalósítás előtt áll a tojásbor, a kávépasztilla és a tízféle mézkrém. Bárkit — vállalatot, feltalálót, kisvállalkozókat — szívesen fogadnak, s bármilyen ajánlatról rövidesen megmondják, érdemes-e vele foglalkozni, látnak-e benne fantáziát. Varga János Leányvállalat lesz a Dunai Vasmű budapesti gyáregysége A Dunai Vasmű 1984. január 1-től önálló kisvállalatként működő leányvállalattá kívánja átszervezni budapesti gyáregységét, a lőrinci hengerművet. A kohászati kombináttól meglehetősen elkülönült, a fővárosban dolgozó egység — amely korábban önálló vállalat volt — évente 160—170 ezer tonna durvalemezt gyárt, termelési értéke kétmilliárd forint körül van. A Dunai Vasmű az átszervezéstől azt várja, hogy a lőrinci hengermű önállósodásával gyorsabban tud majd igazodni a piaci igényekhez, egyszerűsödik irányítása, növekszik az üzem közvetlen érdekeltsége. Nem utolsósorban a kisvállalati formától — a termelési érdek és az egyéni érdekeltség nagyobb összhangjának megteremtésétől — remélik, hogy megoldja a krónikus munkaerőhiányt; a jelenlegi létszám ugyanis ötszázhúsz körül van a szükséges hatszáz helyett.
