Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-13 / 293. szám

szarvasi avar leletekről Gondolatok a Minden tárgy megannyi üzenet. A természeti tár­gyak őserőkről, atomfizi­kai, kémiai egyenletekről, biológiai törvényszerűségek­ről szólnak. A mesterségesek korunk és elmúlt korok gon­dolatait, keze munkáját, ízlé­sét őrzik. A tárgyak őszin­ték. A régiek cizellált gon­dossága éppúgy beszél hitvi­láguk bonyolultságáról, mint a kézügyességgel szembeni igényességről. A régi hasz­nálati tárgyak díszeiben ott rejtőzött a mester és a megrendelő lelke, a maga- sabbrendű, a félelmes, és a szép iránti áhítat. Jelenünk tárgyai sem hazudoznak. Egyszerűségük, áttekinthető­ségük hű mása az ember mai törekvéseinek: igyekszünk mindent gépesíteni, még a gépesítést is, s a dolgok geo­metrikus és matematikai egyértelműsége, szűkszavú lényegfelmutatása megöli a díszítőszándékot. Illetve, minden tárgy dísz is egyben: az emberi gondolkodás, meg­állíthatatlan emberi fejlődés dísze, legyen bár atomerő­mű, kvarcóra, számítógép, vagy Fórum-Hotel a tárgy. * * * Sóvárogva nézzük a régi­ek díszítőkedvét. Még ha tudjuk is, e sok új tárgyat dí­szíteni nem csupán stílusta­lan, de időben is megvaló­síthatatlan volna. Egy japán számítógépgyártó cég hat­naponként dob új gyárt­mányt a piacra. A hagyomá­nyos japán lakkfestés há­romhetes munkafolyamattal díszíti tárgyait, vagyis mire befestenék, már korszerűtlen volna a számítógép. Persze ' azért nem csak emiatt nem látható hagyományos japán lakkfestmény számítógépen. * * * S mégis sóvárogva nézzük a régiek díszítőkedvét. Vagy tán pont ezért. Azt a nyu­godt kort, mikor a pásztor­nak volt ideje megfaragni a botját, merhetjük-e vissza- kíyánni? Vagy hagyjuk, so­dorjon bennünket a „mi időnk”? S mit jelent ez? Ha­lál a díszre, éljen a konst­rukció! (?) Biztosan tudom, hogy nem ezt jelenti. A dí­szek sorsában is érvényesül a tagadás tagadásának tör­vénye. Vagy ahogy az öre­gek szokták mondani: a di­vat egy nagy kerék, megy előre, de a forgás által hol ez, hol az van felül. Igé­nyünk van a díszre, unjuk az épületek és a bútorok si­vár ötlettelenségét, és dísz­tárgyaink döbbenetes igény­A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának ' élén Illyés Gyula hagyatékban maradt verseit és Vas István A Nyu­gat költői című tanulmányát olvashatjuk. A szépirodalmi közlemé­nyek sorában többek között Bede Anna, Bihari Sándor, Kovács István, Meliorisz Bé­la, Pákolitz István és Vá­telenségét, amelyek maguk is érzik az ornamentika­hiányt, ám sajnos matrica­szinten találták meg önnön „legszebb arcukat”. * * * Mindez akkor jutott eszem­be, mikor megismerhettem a szarvasi avar leleteket, és tekintetem a bronz övvere- tekre esett. Egyszerű, de mí­ves munkák. Egy műhelyből, vagy egy műhely vonzáskör­zetéből származhatnak ezek a VII. századi maradványok. Fegyelmezett szépségkeresés, a geometria művészetelvű tisztelete, a világi hitek és félelmek, valami furcsa-já­tékos elfogadása — ez jel­lemzi e tárgyakat. Eltemet- hetők, hisz ereklyeszerűen hozzátartoznak viselőjükhöz, s örökölhetők, mert még száz évvel viselőjük halála után is elmondható róluk, „ne bántsd, kisfiam, az még nagyapád nagyapjáé volt”. * * * E tárgyak egyik restaurá­tora — Sonkoly János —ar­ról beszél, hogy helyreállí­tásukkor azonosulni kell tudni e tárgyakkal. A több réteg piszok, rozsda és min­denféle rárakódás azonban eltakarja az arcát a meg- mentendőknek. Mi az azono­sulás lehetősége? A türelem. A régiek tehetsége iránti bi­zalom. Az alázatos és szí­vós „mikronnyi”. haladás, le­győzve az izgatott türelmet­lenség kíváncsiságát. Olyan gonddal kell újra előállítani rady Szabolcs verseit, vala­mint Békés Pál, Esterházy Péter, Kalász Márton, Ko­lozsvári Grandpierre Emil és Lázár Ervin prózai írásait közli a folyóirat. A tanulmányok, jegyzetek, beszámolók közül figyelmet érdemel Bori Imre .jugoszlá­viai és Kántor Lajos romá­niai szemléje, Kenyeres Zol­ákét, amilyen gonddal eleve tették azt a mesterek. Ez a gond, ez a türelem, ez az alázat az azonosulás. ♦ * * A szarvasi avar leletek közt van egy, ami a régé­szet számára különösen ér­tékes: egy — feltehetően — rovásjelekkel teleírt tűtartó. Megfejtésén a tudomány minden vívmányát bevetve dolgoznak. Eddig avar kori írott emlék még nem volt. írás által többet tudhatunk meg az avarokról. Egy pil­lanatig sem kétkedem az írás megfejtésének fontossá­gában, számomra azonban a használati tárgyak és a mű­remekek gyakran holtbiztos kapaszkodók: megfigyelve őket megfejthetem koruk üzenetét, mert a művészet és az iparművészet minden tárgya egyenértékű az írás­beliséggel. A görögök szob­rai, vázái, Giotto, Leonardo, Bosch, Rembrandt képei, a katedrálisok és kápolnák üvegablakai, vagy ablaknél­külisége, egy serleg és egy fakupa, s minden, amit az ember létrehozott, . írásérté­kű. * * * (De ezért nagyon kíváncsi vagyok a tűtartó rovásírásá­nak megfejtésére.) * * * Az avar kori leletek kiállí­tása a szarvasi Tessedik Sá­muel Múzeumban látható. Ungár Tamás Fotó: Kovács Erzsi tán Weöres Sándor költésze­téről szóló írásának befeje­ző része, valamint Hanák Péter és Glatz Ferenc be­szélgetése a történelem és közgondolkodás kapcsola­tának kérdéseiről. A kritikai rovatban Cselé- nyi László kötetéről Pomo- gáts Béla, Grendel Lajos új regényéről Koncsol László, Albert Gábor elbeszélés- kötetéről pedig Tüskés Ti­bor elemzését találjuk. Békés megyéből csak négyen? Úgy tűnik, igen kevesen hallottak középiskolásaink közüj az 1976-ban alapított Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Fő­iskolai Kar üzemszervező-, üzemmérnökképző gyöngyösi karáról. Ugyanis a gyöngyösi főis­kolán mindössze három le­ány és egy fiú tanul me­gyénkből. Igaz, meglehető­sen újszerűnek számít ez a szak, amelyen vállalatgaz­dasági szakembereket képez­nek. A hároméves tanulmá­nyok végeztével a fiatal üzemmérnökök a mezőgaz­dasági üzemekben ökonó­miai-szervezési feladatokat végeznek, vagy termelési fo­lyamatokat irányítanak. E rövid kis írás keretében nem nyújthatunk pontos tá­jékoztatást a felvételi köve­telményekről, megteszi azt az iskola. De azt a kérdést már feltehetjük: a mezőgaz­dasági eredményeiről ismert megyénkben mindössze négy frissen végzett, illetve leen­dő vállalatgazdasági üzem­mérnökre van szükség? Pe­dig jó azt is tudni, hogy az itt tanuló fiatalok — vagy a négyéves levelező képzés­re vállalkozók — a számító­gépek kezelését és a prog­ramozást, az eredmények elemzését is megtanulják. Miért jutott mindez a gö­döllői iskola kapcsán az eszembe? Mert itt az ideje készülni a márciusban záró­dó jelentkezési időszakra. A felsőfokú iskolákba jelent­kezők — erre a szakra pél­dául áruforgalmi szakközép- iskolából is lehet rajtolni — bizony nem kevés százaléka az utolsó pillanatban kap­kod. Holott olyan döntést vállal magára és magának, amely lehet, egy életre szól. S talán rosszul... Itt van hamarosan a téli szünidő. A családi kupakta­nács — ha van hozzá meg­felelő fogódzó, tájékoztató számukra — máris összeül­het. Kicsiknél, nagyoknál egyaránt. S a ritka, de oly szükséges beszélgetések egyik témája ez is lehetne. —ssy Befejeződtek a balassagyarmati irodalmi színpadi napok Vasárnap befejeződtek a ti­zenhetedik alkalommal megren­dezett Madách Imre irodalmi színpadi napok. Az amatőr szín­játszás e tekintélyes találkozó­jának idei programjában kama­radarabok és monodrámák be­mutatása szerepelt. Az előadá­sok forró légköre, sikere is e választás helyességét igazolta. Lelkes fogadtatásra talált a Ka­tona József Színház szakmai bemutatója is; a hivatásos szí­nészek Salamon Suba László rendezésében Raymond Que- neau: Stílusgyakorlat című da­rabját adták elő. Vasárnap a találkozó résztvevői a hagyo­mányokhoz híven megkoszo­rúzták Madách Imre szobrát, majd a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központban kiosztották a díjakat. fl Jelenkor decemberi száma KÉPERNYŐ Stop! A Psota címmel ígért szerda este a tévéújság 40 perc együttlétet excentrikus művésznőnkkel. Ám az alcím már csak 35 zenés percről beszél. Hiába, a reklám már úgy beleszámoltatik a műsorok idejébe, mint fizetésünkbe az, amit sosem kapunk meg. Régen hiányzott öt perc annyira, mint most. Nem öt, de tíz, húsz, vagy harminc perc hiány­zott. Hogy akkor sok lett volna? Lehet. A jó műsornak az is sajátja, hogy akarnék még belőle. Most mégis úgy ér­zem, túlzottan kielégületlen maradtam. Elfogult volnék Pso- tával? Igen, az vagyok, ha jó, amit csinál. Mert tud rossz is lenni. És akkor is elfogult vagyok vele, csak másképp. Ám közepes tán még sosem volt. Ö már csak ilyen. Vibráló érzékisége, szélsőséges vállalása önnönmagának, játékos szelleme, szuggesztív színészegyénisége, most is rejtélyessé varázsolta minden mondatát, minden dalát, dalocskáját. S kevésszer érezhettem annyira kézzel foghatóan az örök tör­vényt, hogy a megoldott rejtélyek új rejtélyeket szülnek. Mert Psota érzékeny tudása előtt megnyílnak a titkok ka­pui, hogy aztán őszinte megnyilvánulásai újabb titkok ka­puit sejtessék mindannyiunknak, akik téblábolunk a nem is­merés fojtogató, magányos ködében. Piac-e Oz egész világ? Avagy mégsem? Mennyire általá­nosítható a László-Bencsik Sándor írásából, Mihályfy Sán­dor rendező kezével festett afféle krimi-életkép, amit ugyan­csak szerda este láthattunk az egyesen. Bízom benne, hogy nem az. Mert a piac képes az élet jelképévé válni, ám az a naturális stílus, ami rendkívül hatásosan megjelenítette a sajátos világot, nem akart általánosítani. Ránk bízta azt. Ha valaki környezete e piac tulajdonságaiból felmutat va­lamennyit, az jó, ha észnél van, mert a gépezetbe csak bejutni nehéz, később már nincs út a fogaskerekek forgá­sával szemben, s alig látható a perspektíva a továbbító alagutak sötétjében. Ez a piac csak annyira volt humánus, amennyire a bűn az lehet. Itt életformává vált a megvesz­tegetés, a zsarolás, a fenyegetés és a vérontás. Az a halo- vány becsület-reménysugár, amit a tisztának induló fő­szereplő és a vásárcsarnok-igazgató képviselt, szívszoron- gatóan nevetséges. A figyelemfelkeltő" és -lekötő film a rendért kiált. (Persze, az is rend, ami a pult mögött és pult alatt uralkodik, de ebből a rendből hadd ne kérjünk.) Régóta sejtettek és tudottak, sőt a rendőrség által is rész­ben leleplezettek ezek az anomáliák, ám mindig képesek újratermelődni. László-Bencsik Sándor műve nem vegytisz­ta irodalom, a téma nem is kívánja a vegytisztaságot (leg­feljebb a vegytisztítást). Nem is hibátlan a forgatókönyv: például a szerelmi szálat ígérő Nyica észrevétlenül kitűnik a darabból, s a maffiózó nagyasszonyról is tudhatnánk többet. Ám minden hibájára mentséget ad az átütő erejű életanyag. Ezúttal nem éreztük művinek e dokumentalista filmben a hordár- és kofatársadalom játszóinak gesztusait, mondatait. Pedig a jól bevált szokás ellenére, színészek játszották e szerepeket, s nem amatőrök. Itt helyén volt, hiteles volt minden. Igaz, rég tudott, hogy a gonoszság bár­mely árnyalata könnyebben játszható, mint a jóság. Ahogy az életben is nehezebb tisztán maradni, mint alámerülni az apróbb-nagyobb stiklik tengerében. Bari, a főszereplő fiú, aki az elrontott pozitív hős címkéjével illethető, olyasmiről tanúskodik, amit ha tudunk is, nem szívesen mondunk ki: nincs olyan tiszta ember, akit meg ne nyomoríthatna a környezet. Aránylag rövid idő alatt válhat valaki, ha nem is elvetemült, de mégiscsak előre megfontolt szándékú bű­nözővé. Pedig ez a fiú nem most jött le a falvédőről, hi­szen hosszú időt töltött el mint bányász, legfeljebb a fővá­rosba jött be a „hathúszassal”, mert korábbi munkahelye embgrt próbáló volt, s nem bestianevelde. A hét kérdését Knézy Jenő tette fel. A Telesport szerdai adásában megismerve labdarúgó-válogatottunk VB-sorsolá- sát, riporterünk három — ősszel jól szereplő — NB I-es klub edzőjét igyekezett szóra bírni esélyeinkről. Az egyik kérdés így hangzott: „Ha a hazai meccseket hozzuk, és ide­genben jól szereplünk, akkor továbbjuthatunk?” Hogy a fo­cihoz nem értők is értsék, ez bizony annyit jelent magya­rul: ha mi szerezzük a legtöbb pontot, akkor nekünk lesz a legtöbb pontunk? A három szakember hümmögött valamit, hogy igen, ez így szokott lenni, de többet harapófogóval sem lehetett volna kiszedni belőlük e felvetésre. Szemük amúgy is tele volt mérhetetlen mennyiségű bánattal, a sor­solás feletti elkeseredettségükben, s szívük szerint azt kér­ték volna, „játszd újra, Jenő!”, hátha jobb csoport is van a világon, s ez a kérdés is megúszható. Igaz, én megértem Knézyt is. Majd annyi vesztes csatán kellett egyéniségének kiizmosodnia, mint egy máltai riporternek, azzal a különb­séggel, hogy a máltai jobban megszokhatta a vereséget. Ügy hogy nemigen bízhat másban, mint a labdarúgástól el­szakadt matematikában, vagy a csodában. S ez utóbbi még­iscsak magánügy, vagy B-közép óhaj. Hiszen egy tévéripor­ter nem kérdezhet olyat, hogy: ha van két Törőcsikünk, há­rom Nyilasink, négy Maradonánk, s ezek egyszerre fognak ki jó napot, míg az ellenfél holdkórosként kóvályog az atlé­tikapályán, akkor lesz-e esélyünk. —út— KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Az öregedés színei, (ism.) 8.57: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 9.49: Tarka mese, kis mese. 10.05: MR—10—14. 10.35: Haydn: Philemon és Bau­cis. (opera) 11.21: Fúvósesztrád. 11.40: Kedves Michele, (regény) 12.45: Törvénykönyv, (riport) 13.00: Hangverseny délidöben. 14.00: Barokk hangszerszólők. 14.27: Luca-napi népszokások Ba­ranyában. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Üj lemezeinkből. 15.31: Kisiskolások műsora. 16.03: Délszláv hagyományok Er­csiben. 16.29: Zengjen a muzsika. 17.05: Arcélek. (portréműsor) 17.30: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 19.15: Erkel operáiból. 20.03: Teljes gázzal, (riport) 20.33: Nóták. 21.05: A kutatástervezés közege. 21.35: Madrigálok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kodály: Triószerenád. 22.50: Hétköznapok kutatói. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Indulók, táncok. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: A gyerekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Ifjúsági jegyzet. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Karácsonyi kórusok. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvröl-könyvért. 15.30: Sanzonműsor négy tétel­ben. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Tini-tonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Sullivan operettdalaiból. 19.10: Népdalok. 19.25: Szimmetria — egy kémikus szemével. 19.35: Csak fiataloknak! 20.38: Tigrisugrás, (regény) 21.10: Zenés játékokból. 21.35: Tallózás a Rakéta regény­újságban. 22.35: Népdalkörök pódiuma. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: A kalóz, (opera) 10.30: A Metropolitan Jazz Band játszik. 11.05: Komoly zene. 13.07: Operaáriák. 13.30: A Silly együttes műsorá­ból. 14.00: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 14.20: Glazunov: Az évszakok — balett. 15.00: Iskolarádió. 15.30: Zongoramuzsika. 16.30: Teljesítmények nyomában, (politikai vitaműsor) 17.00: Zenekari muzsika. 17.49: Kamaramuzsika. 19.05: Könyvekkel az egészségért. 19.35: Pillanatkép. 19.40: Kapcsoljuk a Magyar Tu­dományos Akadémia kong­resszusi termét. Közben: 20.20: 125 éves a pécsi Széchenyi Gimnázium. 20.40: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.20: Szimfonikus könnyűzene. 21.40: Olasz barokk muzsika. 22.30: Operaest. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 11.05: Két dal, egy előadó. A Liquid Gold együttes éne­kel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Cseh Éva (A tartalomból: Mit ajándékoz­zanak karácsonyra?— Ba­bonásnak nem jó lenni.) 17.30: Az év slágerei. I. rész. 17.45: Üzemi lapszemle. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tolcsvav László dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétoma. (ism.) Iskolatévé: 8.05: Élővilág. 8.30: Környezetismeret. 9.05: Technika. 9.30: Fizika. 9.40: Csillogó vízgyűrűk. (angol film, ism.) 15.00: Iskolatévé: irodalom. 15.35: Deltácska. 16.10: Iskolatévé: irodalom. 16.40: Képmagnósok, figyelem! (ism.) 17.20: Pályaválasztási műspr. 18.20: Jöttem én a semmiből. 18.40: A szegedi körzeti stúdió műsora. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Elátkozottak városa. (ír film) VII/7. 20.50: Stúdió ’83. 21.55: Az osztrák televízió vita­műsora. 23.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Gershwin-koncert. (ism.) 21.05: Tv-híradó. 21.25: Autó-motorsport. 21.45: A külpolitikai szerkesztő­ség katonapolitikai műso­ra. BUKAREST 16.00: Állattenyésztés. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Tudományos horizont. 20.40: A fogyó hold első napja. Folytatásos tévéjáték. 21.50: A nap eseményei. 22.00: Zenés összeállítás. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: A helyi közösség. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: A Mreznica folyó. 17.40: Hírek. 17.45: Mit tudnak a gyermekek a szülőföldről — adás gyer­mekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zene fiataloknak. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Együtt — belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.55: Esély — játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Könyvek és eszmék. 18.45: Tv-napló. 19.00: Száva — tudományos so­rozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: A forradalom emlékművei — dokumentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1983. december 13-án, kedden 19 órakor Békéscsabán: IRGALMAS HAZUGSÁG ,,G”, ,,H” bérletek 1983. december 15-én, csütörtö­kön 19 órakor Békéscsabán: ALTONA FOGLYAI Szakmai bemutató MOZI Békési Bástya, 4-kor: Szonáta a vörös hajú lányhoz, 6 és 8-kor: Könnyű testi sértés. Békéscsa­bai Szabadság: Hosszú vágta. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Repülő szélmalom, fél 8-kor: Gyilkos bolygó. Gyulai Erkel: Együttélés. Gyulai Petőfi, 3 és 5-kor: Donald kacsa és a többi­ek, 7-kor: Akiket forró szen­vedély hevít. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Bolond pénz, fél 6 és fél 8-kor: Klute.

Next

/
Thumbnails
Contents