Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
NÉPÚJSÁG + 1983. december 13., kedd Felhívás Honfitársaink! Magyar Fiatalok! Az elmúlt években együtt kísértük figyelemmel az európai népek jövőjét döntően befolyásoló leszerelési tárgyalásokat. Reméltük, s velünk együtt mindenütt a világon milliók bíztak abban, hogy közös erőfeszítéseink megálljt parancsolhatnak a fékevesztett fegyverkezésnek, gátat vethetnek az új amerikai nukleáris rakéták európai telepítésének. A legutóbbi hetek eseményei azt bizonyították, hogy az Egyesült Államok és néhány szövetségesének kormányzata fontosabbnak tartja a tömeg- pusztító fegyverek elhelyezését, mint a megegyezést. A genfi tárgyalások kudarcáért ezek a kormányok a felelősek. Az országainkra irányított atomrakéták megjelenése közvetlenül fenyegeti a mi népünk békéjét, biztonságát is. Nem nézhetjük tétlenül, hogy veszélybe kerüljön alapvető emberi jogunk, a béke, országépítő munkánk záloga. Indokoltnak tartjuk, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok megfelelő válaszlépéseket tegyenek a katonai erőegyensúly megőrzésére, népeink és az egész világ békéje érdekében. Együtt azokkal a milliókkal, akik egyéni, családi és nemzeti boldogulásukat nem újabb és újabb fegyverek árnyékában akarják megtalálni, követeljük: szereljék le az. új közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat Nyu- gat-Európában, hogy folytatni lehessen a tárgyalásokat, mert csak ezen az úton érhető el földrészünk megszabadítása valamennyi atomfegyvertől. Mi, fiatalok továbbra is kiállunk a magyar kormány békepolitikája mellett, támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a világháború veszélyének elhárítását szolgálja. Hívunk mindenkit, aki a békét személyes ügyének tekinti: aláírásával is tegyen hitet mellette. ORSZÁGOS BÉKETANÁCS, KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A fenti felhívást a KISZ Békés megyei bizottsága eljuttatta a megye valamennyi KISZ-alapszervezetéhez, valamint az általános iskolák 7. és 8. osztályos úttörőihez. A következő napokban brigád- és munkásgyűléseken, alapszervezti taggyűléseken ismertetik a felhívást, annak célját, és — mint utolsó mondatában is olvasható — hívunk mindenkit, időst és fiatalt, akinek szent a béke ügye, aláírásával is tegyen hitet mellette. Legkedvesebb mesehősöm, regényhősöm Gyermekrajzok Békésen A békési városi könyvtár életében hosszú évek óta nagy esemény a legkisebb olvasók számára kiírt képzőművészeti pályázat „Legkedvesebb mesehősöm, regényhősöm” címmel. Az idén 335 pályamű érkezett a könyvtárba a város általános iskoláiból és óvodáiból, a pályamunkákat Koszta Rozália festőművész zsűrizte és tett javaslatot a könyvtárosoknak a díjak odaítélésére. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés és kiállítás-megnyitó december 9-én, délután 3 órakor kezdődött. Az eredményeket ismertető Üti Éva könyvtárigazgató elmondta, hogy a pályázaton a 3. sz. általános iskola tanulói különösen kitettek magukért, nemcsak számszerűen ők nyújtották be a legtöbb művet, hanem a díjak nagy részét is ők nyerték. Az 1—2. osztályosok kategóriájában Görgényi Éva kapta az első díjat, a 3—4. osztályosok közül Benkó Agnes, az 5—6. '"osztályosok legjobbja Lovas László volt. A 7—8. osztályos tanulók kategóriájában csak jutalmakat osztottak ki. Üti Éva könyvtárigazgató a pályázat eredményhirdetésére érkezett gyerekek körében. A háttérben Koszta Rozália festőművész Fotó: Juhos János Elnökségi ülés a MÜK-nál lói gazdálkodtak: vagyonuk megduplázódott Ülésezett a MHV0SZ megyei intéző bizottsága A Magyar Vadászok Országos Szövetsége Békés megyei Intéző Bizottsága tegnapi illésén Csatári Béla elnök vezetésével beszámoltatta a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz Nimród Vadásztársaságot tevékenységéről, majd megvitatta a bemutató vadgazdasági szervezeti és működési szabályzatát, 1984. évi gazdálkodási és pénzügyi tervét, s végül a vadásztársaságok beruházási tevékenységének tapasztalatait összegezte. Tegnap, hétfőn délelőtt Békéscsabán tartotta soron következő ülését a Magyar Autóklub Békés megyei szervezete elnöksége. Először dr. Horváth Ferenc, a megyei szervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd az írásos anyaghoz, mely az idei költségvetés várható teljesítését és a jövő évi költségvetés előirányzatát tartalmazza, Tóth László, megyei titkár és Kat- sányi Pálné gazdasági vezető fűzött szóbeli kiegészítést. A jelentésből kitűnt, hogy az egy éve oly merésznek tűnő 4800-as tervezett taglétszámot a megyei szervezet elérte, sőt kevéssel túlteljesítette. Az elmúlt évben átadott műszaki állomás tervezett bevétele viszont elmaradt, a tervezett létszámnál kevesebb szerelő dolgozott a telepen. Ugyancsak nem érték el a gépkocsik tervezett műszaki vizsgáztatását, a programban szereplő 1500-al szemben, jelentkezők hiányában ez évben csupán 632 személygépkocsi műszaki vizsgáztatását oldották meg. A műszaki állomás munka- ellátottságát elemezve megállapítható; elsősorban a megyeszékhely és vonzás- körzetének autósai veszik igénybe a szolgáltatásokat. Jól működnek viszont a már indított miniállomások, így Szeghalmon és Békésen. Ha kezdeti nehézségekkel, de megkezdte tevékenységét Orosházán a miniállomás. Az idegenforgalmi árbevétele is alacsonyabb a szervezetnek. A jövő évre a megyei szervezet célul tűzte a 6 ezres taglétszám elérését. Az oktatási tevékenység bővítése, valamint ennek keretében a motoros és segédmotoros képzés elindítása az egyik kiemelt feladat. A jövő esztendőben bővül a szerelőgárda létszáma, újabb miniállomások kezdik meg tevékenységüket, így Tótkomlóson, Gyulán, Mezőhegyesen, Gyomaendrődön és Szarvason. Az elnökségi ülés bejelentésekkel zárult, melynek keretében az év végi klubnapok szervezését, valamint a helyi csoportok 1984-es munka- és feladatterveinek készítésével kapcsolatos kérdéseket beszélték meg. — sz — A mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz Nimród Vadásztársasága 14' ezer hektáron gazdálkodik. E terület nagy részén intenzív mező- gazdasági termelés folyik, s .mindössze 2 ezer hektár terület olyan, amely a vadgazdálkodás számára jónak mondható. Ilyen körülmények között egyre nehezebb az eredményes gazdálkodás folytatása. Ezen a területen is a fácán adja a vadállomány zömét. A mesterséges fácánkeltetés és -nevelés éppen ezért meghatározó jelentőségű. Törzsállományuk évek óta 800—900 fácántyúk, s ez nemcsak a terület fácámeny- nyiségét volt képes biztosítani, hanem eladásra is jutott. Fácántelepük ideálisnak mondható. Mindennek ellenére viszonylag mégis kevés a teríték. Oka elsősorban abban keresendő — véleményük szerint —, hogy a terület vadfogó képessége — az intenzív mezőgazdaság miatt — gyenge. Tervük egy utónevelő létesítése, amellyel még inkább csökkenteni tudnák a fácáncsibék elhullását. A nyúlállomány az utóbbi években csökkent, ezért élő nyulat befogni nem szándékoznak. A csökkenés okát — zöme április—májusra esik — elsősorban a vegyszerezésre, a növényvédelmi munkákra vezetik. A beszámoló a továbbiakban kitért a külföldi bérvadászat helyzetére, az állat- egészségügy biztosítására, a vadállomány takarmányozására. Hangsúlyozta a jelentés, hogy a vadászatok szervezése, kulturáltsága a megfelelő felkészültségű csoportvezetők irányításával elfogadható. Társadalmi munkát vadászaik eddig is végeztek, de a jövőben nagyobb méretűvé szeretnék fejleszteni. Fegyelmi döntést egy esetben, 1981-ben kellett hozni, amikor egyik vadásztársuk vadászati jogát 9 hónapra függesztették fel. A társaságnak jelenleg 54 tagja van. Női vadászuk nincs. Ellenőrző bizottságuk jól működik, a vadászterületen is több alkalommal folytattak ellenőrzést. • A teendők sorában említették, hogy a mezőgazdasági üzemekkel a jövőben még jobb kapcsolatra törekednek, különösen a vadfogó, búvóterületek kialakításában, tovább korszerűsítik fácántelepüket — utónevelőt létesítenek —, az őzállomány kímélése érdekében — hiszen ez jelentős bevételt hozhat — kevesebb kilövést engedélyeznek, hogy az állomány mennyiségben is gyarapodjon. A vadásztársaság mezőhegyesi tagjai — korábban más társasághoz tartoztak — még nem tudtak kellően beilleszkedni a kollektívába: céljuk, ezen is változtatni. Tovább kívánják javítani a vadászatok szervezettségét, fegyelmét, kulturáltságát. Az intéző bizottság élénk vita után a jelentést, amelyet Pacsika József elnök terjesztett elő, s jelen volt Faragó János, a társaság ellenőrző bizottságának a tagja és Szabó Barna, a fegyelmi bizottság elnöke is, elfogadta. Az intéző bizottság megállapította, hogy a vezetőség több személyi és szervezeti problémát rendezett, elindult egy kedvező változás. A társaság közepes feltételekkel gazdálkodik. Az eredmény ehhez képest is hullámzó. A szilárdabb gazdálkodást kell megteremteni, amelyhez a még eredményesebb gazdálkodás teremti meg az alapot. A távlati terv megvalósítása érdekében célszerű lenne rövid távú konkrét intézkedéseket kidolgozni. A vadföldterület növelése és megfelelő terítettsége szükségesnek látszik. A hivatásos vadászokkal szemben pedig emelni szükséges a követelményeket, és megfelelő anyagi ösztönzést biztosítani számukra. A vadetetés ne csak téli feladat legyen, hanem egész évre kiterjedő, ezzel is biztosítható, egyebek mellett, a vadak megtartása a területen. A testület megtárgyalta és elfogadta a bemutató vadgazdaság működési szabályzatát, majd döntött annak 1984. évi pénzügyi tervéről. Végül Kovács György, az IB gazdasági vezetője tájékoztatta a testületet a vadásztársaságok beruházási tevékenységéről. Eszerint az 1982. évi pénzügyi beszámoló alapján a megyei vadásztársaságok álló- és forgóeszköz- vagyona meghaladta a 46 millió forintot, vagyis az 1975-ös állapothoz képest duplájára növekedett. A gazdasági növekedést a szervezettebb, tudatosabb vad- gazdálkodás, valamint a vadárak növekedése tette lehetővé. Tapasztalat, hogy a vadásztársaságok a meglevő vagyonnal általában takarékosan gazdálkodnak, az év végi leltározást, selejtezést időben teljesítik. A mintegy 31 millió forint állóeszköz-állományon belül legjelentősebb az ingatlanok és a járművek értéke, 29 vadásztársaság rendelkezik vadászházzal, s nagyobb részük vadásztanyával is. A vadgazdálkodási feladatokhoz a társaságok megnövekedett vadfölddel rendelkeznek. Ezek — saját és bérelt — meny- nyisége 568 hektár, amely szintén kétszerese az 1975. évinek. Az intéző bizottság végül különböző bejelentéseket tárgyalt. Sinka Pál megyei vadászmestert felmentette a bemutató vadgazdaság vezetése alól — eredményes közreműködését megköszönve —, s egyben a vadgazdaság vezetőjévé 1984. január 1-től Karakas Istvánt nevezte ki. e. g. s. „Gyógyítás nincs ápolás nélkül, s a meg nem felelő ápolás semmivé teheti a legjobb orvosi munkát is.” (Hetényi Géza professzor) Ápolónők T sztában vagyok azzal, hogy van olyan ápolónő, aki odalöki az ételt, nem törődik vele, tud-e a beteg egymaga enni vagy sem. Van, aki azt a fáradságot sem veszi magának, hogy — tiszteletben tartva emberi méltóságát — nevén szólítsa a betegét: „Egyeske!” — süvíti végig a kórtermen. És még abban sem kételkedem, hogy akad, akinél az ágytálnak vagy egy pohár víznek megszabott ára van, aki felületesen hajtja végre az orvos utasításait, idejéből bőségesen jut trécselésre, kávézásra, csak éppen a gondjaira bízott betegre nem. Bár statisztika nem készült róla, mégis meggyőződésem: ők vannak kevesebben. Ebbéli hitemben és tapasztalataimban csak megerősítettek azok a nővérek, akikkel nemrégiben beszélgettem. Évente két-két és fél millió beteget gyógykezelnek a kórházakban. Ez a tömeges ellátás olykor az elszemélytelenedéshez vezet az orvoslásban. Képes e az ápolónő ezt valamiképpen ellensúlyozni? Erzsébet nővér szerint ez függ az ápolónő személyiségétől, idejétől, szemléletétől. Az ápoláslélektan tantárgy a képzőkben, de még kevéssé valósult meg a gyakorlatban. A hétköznapok során előtérbe kerülnek a halaszthatatlan szakmai teendők: a gyógyszerosztás, az injekciózás, a vérvétel, a bajmegállapításhoz szükséges orvosi vizsgálatok előkészítése. A betegek pszichés gondozására már alig jut idő. De arra van gondjuk, hogy megmagyarázzák egy-egy vizsgálat értelmét, lefolyását, csök- ketve a szorongást. De fel kell figyelnünk arra is — fűzte hozzá —, ha valaki szótlanul ül az ágy szélén és idegesen gyűrögeti a zsebkendőjét, vagy könnyen sírva fakad. Ilyenkor a tapintatos érdeklődés többet ér a nyugtatónál. Ágnes nővérnek nem lehet annyi dolga, hogy ne válaszoljon türelmesen, ha kell, napjában többször is arra, ami a beteg számára a legfontosabb: mikor tud lábra állni, hogyan alakul a sorsa. Megragadóak Katalin nővér szavai: „Amikor reggel belépek a kórterembe, körülnézek, és azonnal látom, nyugodt volt-e az éjszaka vagy sem. Ezernyi apró jelből lemérem, hogy a hangulat gyógyulást segítő vagy éppen hátráltató. Ez a szokatlanul érzékeny kapcsolat abból adódik, hogy úgy érzem: ők az én betegeim, felelős vagyok értük...” A televízió pályaválasztási tanácsadója néhány esztendeje úgy akart kedvet csinálni az ápolónői munkához, hogy bemutatta; milyen bo- ‘ nyolult vizsgálatoknál segédkeznek a nővérek. Továbbá szó volt a cseppinfú- zióról, a vérátömlesztésről, a gépi altatásról, az injekciózásról. Láttuk, ahogy az ápolónő vérnyomást mér, pulzust számlál, gyógyszert oszt. Mindez jól illusztrálta, hogy korunkban az ápolás alaposan megváltozott, az orvostudomány rohamos fejlődése, a modern vizsgáló és gyógyító eljárások magasan képzett, művelt ápolónőket kívánnak. Viszont a képsor adós maradt az ápolás klasz- szikus, lényegbeli feladataival, a betegek körüli teendőkkel. Nem láttuk, ahogyan ágyaznak, mosdatnak, etetik a betegeket, ahogyan jó szóval nyugtatják őket. Mindez kevésbé látványos, de a nővéri teendőknek a leghálá- sabb és talán a leghumánusabb része. „Az ápolás önmagában nem ad egészséget — mondta egy alkalommal Friderike Dittrich, az Európai Ápolónők Egyesületének elnöke —, de nélkülözhetetlen az orvos munkájához. Hivatásunk szép, nehéz és igényes. Aki ennek eleget akar tenni, annak erős forrásból kell merítenie, hogy naponta ajándékozni tudjon. Ajándékozni a gyengének, élniakarást a kétségbeesőnek.” De hogy ez a forrás el ne apadjon, s mindig tisztán áradjon, ez nemcsak a nővértől függ, hanem munkájának megbecsülésétől, szűk környezetében és a társadalomban egyaránt. Általános tapasztalat, hogy az ápolónők jobbára ott tartanak ki, ahol érzik: mindazt megtehetik a betegekért, ami tudásuktól telik, ahol a gyógyító közösség megbecsült tagjaként tekintik őket. Orvosszociológusok szerint is pályánmarasztaló tényező, ha képzettségüknek megfelelő munkát végezhetnek. De végezhetnek-e? A nővérek bizonyos tennivalókat gyakran nem az orvostól, hanem a takarítónőktől kénytelenek átvenni. Egyik nagy kórházunkban kerestem az osztályvezető nővért, nem találtam sem a szobájában, sem a kórteremben. Végül ráakadtam a tálalókonyhában, ahol két szakképzett ápolónővel kalákában mosogatták a betegek edényeit, mert nem volt takarítónő. Ezzel nem a tekintélyükön, hanem a betegek ellátásán esett csorba. Hazánkban több mint százezer szakdolgozó — köztük ötvenezer ápolónő —■ tevékenykedik az egészségügyi ellátás különböző területein. Számuk csak látszólag nagy, a korszerű munkamegosztás ennél lényegesen többet kívánna. Annál is inkább, mert a szakdolgozóknak csaknem 25—30 százaléka állandóan hiányzik munkahelyéről, gyermekgondozási, illetve szülési szabadságon van, beteg, vagy rendes évi szabadságát tölti. Egy ápolónőtől hallottam: „Ngm a jövedelmünk okoz elsősorban gondot, hanem az asszonynak, anyának alig elfogadható munkabeosztás. Az osztályunkon tizenhat nővérállás van, de kettő betöltetlen, hárman szülési, ketten gyermekgondozási szabadságon vannak. Ezenkívül egy ápolónő mindig távol van, mert vagy ő vagy a gyermeke beteg. Szinte fél létszámmal látjuk ei a munkát. És ez az állapot -nem tekinthető átmenetinek. Az állandó, rendszeres helyettesítés kifizetődő, viszont aki huzamos ideig végzi, testi- leg-lelkileg belefárad.” S okat hallani az ápolónők elvándorlásáról, de lényegesen kevesebbet azokról, akik évtizedeken át hűségesen kitartanak a kórházakban, szociális otthonokban és a többi gyógyintézetben. Pedig az egészségügyi dolgozóknak több mint ötven százaléka törzsgárdatag. Ök az orvosok nélkülözhetetlen segítőtársai, akik szakmai érdeklődésből, humánumból egy életre eljegyezték magukat az orvostudomány vívmányait nap mint nap alkalmazó, izgalmas és szép hivatással, a gyógyítással. Róluk — értük szóltam. Székelyné Kertész Katalin
