Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

1983. november 12., szombat NUGÍVIIÚG Kommentár Washingtonból Az elszigetelt szigethóditó Temes megyei látogatáson Grenadát kétségtelenül Ronald Reagan „tette rá" a térképre. A sziget elleni amerikai invázióig itt az Egyesült Államokban a leg­több embernek nyanítható- an fogalma sem volt e pöt­tömnyi ország hollétéről. Mpst viszont megtudhatta az elnöktől mindenki, hogy e hosszában-széltében pár ki­lométeres sziget a hatalmas USA nemzetbiztonságát fe­nyegette. Az amerikai tévé­ben napokon át kaptuk a földrajzleckéket Grenadáról, hovatovább a tenyerünkhöz hasonlóan ismerjük pár te­lepülését, igazán nincs sok belőlük.- Mivel a Reagan- kormány a kritikus napok­ban távol tartotta a sajtót az eseményektől. filmek helyett a mappát bámulhat­tuk Vajon mit akart elrejteni a közvélemény elől az ame­rikai elnök? — teszi fel az indokolt kérdést a New York Times kommentátora. S mindjárt meg is válaszol­ja: nincs itt nagy titok, a Fehér Ház tudta, hogy a grenadai tények nem tá­masztják alá az invázió ér­veit. Pentagoni retusálás Az amerikai beavatkozás ürügyeként felhozott indo­kok látványos fejlődésen mentek keresztül a napok múltával. Az első órákban a kelet-karibi törpeállamok „segítségkeresését” és — fő­ként — a Grenadában levő pár száz, zömében főiskolás amerikai biztonságát emle­gették Washingtonban. A külügyminisztérium jogászai jobb híján azt próbálták bebizonyítani, hogy az elő­kapart kelet-karibi szerző­dés többet nyomna a lat­ban, mint az AÁSZ vagy az ENSZ alapokmánya. De már ennél is volt bökkenő, hi­szen nem mindegyik kelet­karibi ország értett egyet az invázióval. Ráadásul ami­kor az itteni szélsőjobb már diadalmasan harsogott a „kommunisták megleckézte- téséről", a kormányszóvivők még mindig kötötték az ebet a karóhoz, és változat­lanul segítségkéréssel pró­bálták magyarázni az ag­ressziót. És persze ragasz­kodtak a másik tételhez: meg kellett akadályozni a Grenadában volt amerikai­ak „túszul ejtését". A teheráni túszdrámára élénken emlékező amerikai lakosságra nyilvánvalóan hatott ez az érv. s a hat­Kambodzsa rizstermelése tavaly lényegesen nagyobb volt, mint az előző eszten­dőkben. Az év első felében pusztító aszály ellenére, az esős időszak kihasználásá­val sikerült több mint 1,5 millió hektárra növelni a rizs vetésterületét. A hektá­hatós hírzárlat — avagy az események portréjának gon­dos pentagoni retusálása — megakadályozta a tisztánlá­tást. Csak utóbb tudhattuk meg, hogy Kuba és Grena­da hasztalan próbált az in­vázió előtt üzenni Washing­tonnak: polgárai biztonság­ban vannak, de hg akarja, elszállíthatja őket. S min­den elenkező washingtoni állítással szemben, az invá­zió előtti napon nyitva állt a grenadai repülőtér, érke­zőknek és távozóknak egy­aránt. Az amerikai kor­mányt azonban nem ez ér­dekelte — lekötötték a part­raszállás előkészületei. Hi­szen már évtizedekkel a te­heráni dráma előtt is be­vált érv volt a „menteni az amerikai életeket”, még csak az kellett volna, hogy a diákok elhagyják a szige­tet .. . Egyre több bírálat Washingtonban arra is rá­mutatnak, hogy a két kez­deti érv is ellentmondott egymásnak, mert ha való­ban akkora veszélyben fo­rogtak az amerikai polgá­rok, miért várt Reagan a kelet-karibiak ettől függet­len segély kérelmére? Aztán jöttek az újabb érvek — megintcsak a hírzárlat gya­nús árnyékában. Fegyver­raktárakat fedeztek fel Gre­nadában — mondta az el­nök, s tévébeszédében tu­datta a lakossággal: vesze­delmes kubai—szovjet ter­veket, a Latin-Amerikát fe­nyegető támaszpont létesíté­sét sikerült „még éppen idő­ben" meghiúsítania. Ez ta­gadhatatlanul szintén ha­tott a lakosságra, s mert Vietnam óta a többség vá­gyik a sikerélményre, a pa­rádés kis katonai akció — Grenada nagy előnye volt csöppnyi mérete, elfoglalha- tósága — nemzeti felbuz­duláshoz vezetett, amelyben egyelőre elnyomják a két­kedők és kritikusok hang­jait. De azért azok máris sza­porodnak. A demokrata házelnök, O 'Neill a harcok napjaiban kerülte a véle­ménynyilvánítást, ám utána tudatta: nincs ínyére az ágyúnaszád-diplomácia fel­újítása. S a nem éppen ga­lamb, volt ENSZ-nagykövet. Moynihan szenátor, tagja a fontos hírszerzési bizottság­nak, tehát titkok tudója, közölte: neki nem bizonyí­totta be a kormány, hogy Grenadát „kubai megszál­lás" fenyegette volna, s még ronkénti hozam a megelőző évi 0,8—0,9 tonnáról 1,2— 1,5 tonnára nőtt, sőt volt, ahol elérte a 3 tonnát. Az évi össztermelés meghaladta a kétmillió tonnát. Ez nagy eredmény, hiszen a lakosság fő tápláléka a rizs. republikánus politikusok is kongresszusi tisztázást sür­getnek. A hírzárlat kezd visszaütni a kormányra. Káros diadal A szélsőjobbon eközben nem ilyen szemérmesek. Móresre tanítottuk Kubát, Nicaraguát, sőt a Szovjet­uniót is — gratulálnak Rea­gan elnöknek azok a pub­licisták, akik az elmúlt időszakban nem voltak min­dig elégedettek az admi­nisztráció néhány lépésével. Végre a „régi Reagan” — ujjonganak, miközben vi­lágszerte éppen ez váltja ki a legnagyobb aggodalma­kat. Ne törődjünk a nyafo­gó szövetségesekkel — ta­nácsolják a Fehér Háznak. Washington világpolitikai elszigeteltsége napról napra fokozódik. Lám, még a kon­zervatív Thatcher brit kor­mányfő is kénytelen élesebb megfogalmazásokat használ­ni. Emlékezetes, hogy az 1965-ös dominikai partra­szállás után jó néhány évé­be került az Egyesült Álla­moknak, amíg meg tudta nyugtatni úgy-ahogy a la­tin-amerikaiakat. Mert ko­rántsem csupán Havannára vagy Managuára ijesztett rá Washington, alighanem azokra a legkevésbé, hiszen ott nincsenek illúziók a Rea- gan-kormány megítélésében, hanem a déli földrész nagy többségére. Egy demokrata képviselő szerint a hírhedt furkósbot-diplomácia eddigi bajnoka, Theodor Roosevelt átadhatta a helyét Ronald Reagannek, s éppen ettől a Grenadában statuált példá­tól tartanak a jó emlékeze­tű latin-amerikaiak. Miköz­ben a kormány emberei nem túl meggyőzően cáfolgatják, hogy a „következő” Nicara­gua lenne, a bírálók rámu­tatnak a fenti érvek „alkal­mazhatóságára”: ezután majd Salvador, Honduras fog segélyt kérni. Az öngerjesztő harciasság még Nyugat-Európában is a legrosszabb képzeteket kel­ti, elgondolhatjuk, milyen lehet a hangulat Közép- és Dél-Amerikában. S ami a leginkább aggasztó: a ta­gadhatatlanul elszigetelt szi­gethódítók nem látszanak ezzel törődni. Talán azért is kezdik megtörni a magukra vállalt „nemzeti egységet" az amerikai közélet higgad­tabb politikusai. Ök tudják, hogy Washingtonra a kudar­coknál is károsabban hat­hat a „diadal". A rizs termésnövelésének alapját a száraz időszakban végzett munka vetette meg, amikor is mesterséges öntö­zéssel 150 ezer hektáron 250 ezer tonna rizst takarí­tottak be — kétszeresét az előző évinek Az ilymódon elért másodtermés nagy re­ménységet nyújt a termés- eredmények további növelé­séhez. A Kambodzsai Népi For­radalmi Párt 1981-ben meg- tartott IV. kongresszusa 1985-re a 2,3—2,5 millió ton­nás rizstermelés elérését tűz­te ki célul. Ezt segíti a kambodzsai parasztok egyre növekvő közös mun­kája. A termelőcsoportok mindegyikében 10—15 csa­lád tevékenykedik és szá­muk már túlhaladja a száz­ezret. A szövetkezés előnyei tükröződnek a szárazkultú­rák — kaucsuk, eukalyptus. kávé, tea, gyapot, illetve szá­razrizs, batáta, kukorica — vetésterületének jelentős nö­vekedésében. Javulnak az állattenyész­tés eredményei is. A jelen­legi állomány: 430 ezer bi­valy, kereken egymillió szarvasmarha és 490 ezer sertés. „ ; Lapunknak már évek óta baráti kapcsolata van a ro­mániai Temes megye napi­lapjával, a Draperul Rosu- val. A jó kapcsolat rendsze­res látogatásokban is kife­jezésre jut, legutóbb egy hetet tölthettem Temes me­gyében, a temesvári újság vendégeként. A Draperul Rosu — ma­gyarul Vörös Zászlót jelent — a Temes megyei pártbi­zottság napilapja, jövőre lesz 40 éves. A felszabadu­lás után az elsők között je­lent meg Romániában, ré­gebben, amíg a közigazga­tás tartományi rendszerű volt, több megyébe is elju­tott. A közigazgatás átszer­vezése után megyei lap lett, de példányszáma nem csök­kent. sőt, 10 ezerrel nőtt. Jelenleg mintegy hetven­ezer példány hagyja el na­ponként a nyomdát, de el­fogyna több is a lapból, hi­szen reggel kilenckor már csak szerencsével lehet új­sághoz jutni. A példány- számnövelésnek jelenleg a papírhiány az akadálya Temes megye az ország egyik legjobb adottságú vi­déke — mondják büszkén a vendéglátóim. Az idén ki­tűnő volt a búzatermés, me­gyei átlagban 3,8 tonnát ta­karítottak be hektáronként, ezzel országosan az első helyre kerültek. Jó termést adott az árpa is, de a ku­korica — ahogy mondják — lehetett volna jobb. Ez utób­bi azért is lényeges, mert a megyében nagyon komoly állattenyésztés folyik, és en­nek jótékony hatása az ellá­táson is érezhető. Jelentős a megye ipara is. A bébihol­miktól a bányagépekig szinte mindent gyártanak, és az önellátásra való törekvés jegyében egyre újabb ter­mékek előállítását veszik programba. Nagyon élénk a megye és főként a megyeszékhely, Te­mesvár kulturális élete. Ro­mán, német, magyar és szerb-horvát nyelvű szín­ház, opera és filharmonikus zenekar működik a város­ban. Négy főiskoláján, egye­temein húszezer diák tanul, a száz általános és középis­kolában 124 ezer tanulót ok­tatnak. A városnak 332 ezer lakosa van, a megyének — 8 ezer 692 négyzetkilomé­teren — 705 ezer. Temes megyében hetvenhét üzem, 33 állami gazdaság, 170 ter­melőszövetkezet és 27 gépál­lomás dolgozik. Jelentős a kőolajbányászat is, a fekete aranyból évi egymillió ton­nát hoznak a felszínre. Az érkezés napján a me­gye egyik büszkeségét, a te- remiai területet látogattuk meg. A jugoszláv határ mel­lett fekvő vidék központja Nagyteremia. A területen je­lentős a szőlőtermesztés, fej­lett az állattenyésztés. A te- remiai tanácselnök — Heinz Viliam — több falut is irá­nyít, ezek mintegy társköz­ségként kapcsolódnak a köz­ponthoz. Mint nevéből is sejthető. Heinz Viliam német ajkú, és kitűnő szervezőkészség­gel, ötlettel vezeti a gond­jaira bízott területet, ö volt az egyik kezdeményezője annak a ma már terjedő mozgalomnak, hogy ipart kapjanak a falvak. Teremi­át is elérte az elöregedés, és hogy a fiatalokat megtart­sák, munka kellett. A ta­nács saját pénzéből vett né­hány satupadot, és elkezd­ték a termelést. Egyszerű fémeszközöket gyártottak, a bevételből már komolyabb gépeket vásároltak, most pe­dig olyan forgácsolóműhelye van a tanácsnak, hogy te­mesvári nagyüzemekkel is tudnak kooperálni. Persze, az ipari tevékeny­ség bármennyire is fontos, eltörpül a mezőgazdasági mellett. A területhez tarto­zó nyerői téeszben 60 ezer sertést és 2 ezer 500 tehe­net gondoznak. A tsz-elnök itt Nagy József. Ahogy mondja, az állattenyésztés mellett főleg takarmányter­mesztéssel és szőlőtermelés­sel foglalkoznak. Az állami gazdasággal együtt létrehoz­tak egy borgazdasági társu­lást, jövőre meg akarják ol­dani, hogy helyben palac­kozzák a messze földön is­mert teremiai bort. Űjabban erőteljesen ösz­tönzik a háztáji állattartást is. Rendelet teszi kötelezővé, hogy minden portán tartsa­nak disznót vagy tehenet, bár ennek teljesítését egye­lőre nem veszik szigorúan Mint mondták, azért a türe­lem, mert nem sikerült még biztosítani a tartás feltétele­it. Temes megyében a mező- gazdaságé a fő szerep és ezt vendéglátóim azzal is je­lezték. hogy főleg termelő- szövetkezetek, állami gazda­ságok meglátogatását iktat­ták programba. így jutottam el egy másik területi szék­helyre, Rékásra, melynek 11 ezer lakosa van. A rékási állami gazdaság igazgatója. Buzila Mihai 26 éve dolgo­zik itt. Agrármérnök, néhány éve igazgató. A rékási gaz­daság vegyes profilú, fog­lalkoznak szőlővel, növény­termesztéssel és állattenyész­téssel. Első fokú vállalat, ami annyit jelent, hogy a nagyok közé tartozik. Éves termelése 100 millió lej. ami átszámítva 170 millió forint, és ez bizony — ha­zai mértékkel mérve —elég kevés. Csodálkozó kérdé­semre az igazgató elmondta, hogy az állam a termést tő­lük elszámoló áron vásárol­ja meg. Egy kilogramm bú­záért egy lej, egy kiló ku­koricáért 1,6 lejt kapnak. Ugyanitt a topolováci ter­melőszövetkezet a leggazda­ságosabbak közé tartozik a megyében. A gazdaságot a szövetkezet nemrég felépült, csupa márvány székháza is jelzi. A szövetkezet tavaly 5H millió lej bevételhez ju­tott, ebből harmincmillió lej volt a nyereségük. Munká­jukat államilag is elismerik. eddig háromszor tüntették ki a szövetke»:tét a Szocia­lista Munka Hőse címmel. Azért az ipar sem maradt ki a programból. Megláto­gattuk Temesvár egyik büsz­keségét, az Elektrotimis gyá­rat. Ez a vállalat nevével ellentétben nem elektromos eszközöket gyárt, hanem kü­lönböző egyedi szerszámgé­peket. Azért kapta nevét, mert eredetileg az volt a feladata, hogy az elektromos ipar részére gyártson célgé­peket. Ma már termelése lé­nyegesen kibővült. A nagyon szigorú importkorlátozások miatt, ahol csak lehet, hazai gyártásra térnek át, így az Elektrotimisben készülnek fúróközpontok a Dacia autó­gyárnak. lánchegesztő auto­maták a bányagépgyártás­hoz és számos más helyre egyedi gépek, megmunkáló­központok. Az Elektrotimis pártbi­zottságának titkára Ocskó Illés. Tagja a megyei nép­frontbizottságnak és elnök- helyettese a megyei magyar szövetségnek. Ö mutatta be a gyárat, ahol most 3 ezer 200-an dolgoznak. Saját szá­mítóközpontjuk van és egy háromszáz alkalmazottat foglalkoztató tervezőrészle­gük. A sok egyedi termék miatt ez a nagy létszámú gárda sem győzi a munkát, gyakran vesznek igénybe külső segítséget. A gyár rendkívül nagy gondot fordít a szakmunkás­utánpótlás biztosítására is. Saját szakközépiskolájuk van, melyben igazán korsze­rű eszközök segítik a kép­zést. A diákok ugyanolyan gépeken tanulják majdani munkájukat, mint amilye­nek a gyárban vannak. Egy hivatalos látogatás sem csak hivatalos esemé­nyekből áll. Figyelmes ven­déglátóim úgy szervezték a programot, hogy jusson idő sétára, a várossal való is­merkedésre is. Temesvár nagyon szép és rendben tar­tott város, tele gondozott parkokkal. A régi házakat mostanában hozzák rendbe, a több száz éves épületekkel körülvett Dóm tér például gyönyörű, bármelyik város díszére válna. Nemrég újí­tották fel a temesvári szín­ház épületét. Itt játszanak — mint már említettük — a nemzetiségi társulatok is, és itt tartja előadásait az opera. A város filharmoni­kus zenekara a szakemberek szerint az egyik legjobb az országban. Vendégszerető temesvári kollégáim annyi helyre el­vittek, olyan sok látnivalót mutattak be, hogy akár he­tekig tartó sorozatot is le­hetne írni élményeimből. A személyes tapasztalat azon­ban minden szónál többet mond, ezért csak azt taná­csolhatom utazó kedvű hon­fitársaimnak : ha Romániába mennek, érdemes az Arad­tól 60 kilométerre fekvő Te­mesvárt is felkeresni, nem fogják megbánni. r Lónyai László Avar János Kétmillió tonna rizs Hektáronként öt tonna rizst aratnak átlagosan a KOMPONG CHAM megyei PREY CHHOR kerület 500 hektárnyi rizsföld- jén. (Foto: ’VNA—MTI—KS) Felújított házak a Dóm téren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents