Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
1983. november 12., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET „Az anyákat kell megkérdezni otthon, a gyerekeket az utcán, az egyszerű embert a piacon...” A nyelvteremtő Luther ötszáz évvel ezelőtt. 1483. november lü-én Eisleben- ben született egy bányász fiaként Martin Luther, a reformáció elindítója, hitújító, az első német Bibliafordító, a német irodalmi nyelv megalkotója. Az egykori wittenbergi morálfilozófia, majd a Biblia-értelmezés professzora, a katolikus egyház első bírálója, a szenvedélyes, merész reformátor, Wartburg várának titokzatos foglya, az evangélikus egyház atyja kora, sőt az egész német kultúrtörténet egyik legellentmondásosabb egyénisége. A teljes Luthert igyekszik hűen feltárni a fél évezredes jubileumra készülő egyházi, vallásos, tudományos, műve^- szettörténeti megemlékezések kiállítások, kiadványok, tanulmányok, kötetek sokasága az NDK-ban, de hasonló szándékkal születnek méltató írások másutt is. Egyetlen újságcikk lehetőségei szerények, Luther esetében különösen azok. Csak vázlatosan mutatható be (ezúttal) a nyelvteremtő Luther, a ma is használatos Neuhochdeutsch (újfelnémet) atyja. A nyelvtörténeti és irodalmi jelentőség felvillantásához azonban szükséges a rövid történelmi kitekintés. A wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31- én kitűzött 95 tételével — innen számítják a reformáció kezdetét — Luther olyan mozgalmat indított el, amely tulajdonképpen a katolikus egyház bírálatára, felülvizsgálatára irányult, de hamar kinőtte a vallásos köntöst, több lett, mint egyházi reformmozgalom. Az akkori német társadalom szinte valamennyi osztálya, rétege szimpatizált először valamilyen okból a kínálkozó alkalommal, hogy szembeszállhasson a feudalizmussal. A haladó polgárság és a forradalmi parasztság olyan ideológiai fegyvert látott Luther eszméiben, amellyel leverheti láncait. A fejedelmek meg azt remélték, hogy az egyházi birtokokkal saját gazdagságukat, azzal meg hatalmukat, tekintélyüket növelik majd. A túl nagy és tú] színes tábor persze gyorsan kettészakadt; a patrícius polgárság és a népi szárny céljai túl mesz- sze voltak egymástól. Ez vezetett a parasztháborúhoz, amiből a feudalizmus került ki győztesen, szilárdítva bástyáit a fejedelemségekben, pontot téve az ország végzetes széttagoltságára. Azzal, hogy Luther leszögezte: „A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg” — ez a tételek közül az egyik legfontosabb —. új viszonyt teremtett az ember, az egyház és az isten között. Közvetlen kapcsolatba hozta a hívőt istennel, s így fölöslegesnek mondta ki az egyház szerepét, illetve arra korlátozta, hogy a papok a Bibliát magyarázzák, közvetítsék. S ehhez volt elengedhetetlen a nép számára is hozzáférhető, nem csak kiváltságos kisebbség előtt ismert német nyelvű Biblia, s annak népszerűsítése a hívők körében. Igaz, hogy a tömeg többet akart, mint maga Luther. Az is igaz, hogy a forradalmi láng gyújtója később nem tudott lépést tartani a változásokkal, szem- befordult a szabadságért küzdő néppel, a régi rend oldalára állt vissza, elárulta azt, amiért a nép oldalán harcba indult. Mégis vitathatatlan, hogy a katolikus egyház kritizálásával elsőként ébresztette fel azt a szabadságvágyat, önállóságra és méltóságra való igényt és törekvést, amely a későbbi polgári forradalmakhoz vezetett. Jól látta, hogy az emberek felemelkedéséhez saját nemzeti .nyelvre van szükség. Olyan nyelvre, amelyet a Rajna mentén éppen úgy értenek, mint a tengernél, vagy a szászok épp úgy, mint a bajorok. Az egyház addig támadhatatlan hatalmának megkérdőjelezésével tulajdonképpen önállósággal ruházta fel az embert, felelősséget adott a kezébe, emberszámba vette. Ruzicskay György: Champs Elysée A felnőtt önmaga ura lett. csak isten előtt felelt tetteiért, bűneiért. Csak a hit fontos — hirdette Luther. A hit forrása pedig a Biblia, Isten kinyilatkozásainak gyűjteménye. Biblia-fordításához Luther az Ö- és az Üj-testamentum eredeti héber, illetve görög szövegét használta. Segítségért fordult a kancellária hivatalos nyelvéhez a nyelvtani formákért, a nép ajkához pedig a szókincsért. Innen merített ahhoz az ízes, közmondásokkal, szólásokkal teli, képekben gazdag, mégis egyszerű, érthető, hatásos, pontos nyelvhez, amely, ha kellett, keményen dorgált, ha kellett, lágyan csengett. 1530-ban írja Martin Luther (Nyílt levél a fordításról); „Nem a latin szöveg betűitől kell megkérdezni, hogy kell németül beszélni, ahogyan ezt ezek a szamarak teszik. Az anyákat kell megkérdezni otthon, a gyerekeket az utcán, az egyszerű embert a piacon, s ezeknek a szájáról kell ellesni, hogyan beszélnek, s eszerint kell fordítani, így értik majd meg és veszik észre, hogy németül beszélnek velük . .." Ez a szenvedélyes levél igazi kirohanás a katolikusok ellen, akiknek a szerző szerint fogalmuk sincs arról, hogy kell németül beszélni, miért fontos az, hogyan kell fordítani. Hangsúlyozza a német szöveg fontosságát. az anyanyelv szerepét, de nem kényszeríti rá senkire saját munkáját. Azt is mondja, hogy mindenkinek jogában áll jobbat csinálni — ha tud. Maga Luther jól tudta, de. akik sosem próbájlták, nem sejthetik, micsoda művészettel van dolguk, s mennyi szorgalom, tudás, értelem kell a jó fordításhoz. „Tiszta és világos németet" akart nyújtani, s ehhez sokszor hetekig kereste a megfelelő szavakat, kifejezéseket, s volt, hogy hiába. Luther megdöbbentő indulattal utasítja vissza, hogy korlátolt „szamarak" bíráskodjanak, ítélkezzenek műve fölött. Nem akármilyen tevékenység a fordítás: „igazán jámbor, hű, szorgalmas, istenfélő, keresztény, tapasztalt és gyakorlott szív” kell hozzá — szögezi le. Szerinte csak igazi keresztény ember fordíthat jól, és bánhat méltóképp, kellő hozzáértéssel, tisztelettel a nyelvvel. Luther sok vitairatot, értekezést, prédikációt írt. Sokat közülük hasonló szenvedélyes hangnemben. A római pápaságról, A német nemzet keresztény nemességéhez, A keresztény ember szabadságáról című munkák bizonyítják szerzőjük értékét, és bizonyítanak még valamit. Az 1500-as években beszélt német nyelv alkalmas volt arra, hogy kifejezze egy ilyen nagy elme viaskodásait, a kor szellemi, társadalmi konfliktusait. Luther Biblia-fordítása, a műfordításról és a nyelvről vallott nézetei, tanulmányai igen tanulságos olvasmányok. Az ószövetségi zsoltárokból és latin himnuszokból átírt, német nyelven népszerűsített egyházi énekei is érdekesek, akárcsak publicisztikái, az új tant ismertető cikkek, sajtóviták, röpiratok. Ha valaki érti a nyelvet, és kedvet érez Luther eredeti szövegeihez, olvassa ei németül is azokat, de bizony jobban jár, ha a mai változathoz nyúl, mert az 1350 körüli némettel bizony nem boldogulnak köny- nyen ma már Luther hazájában sem. Niedzielsky Katalin Ruzicskay György: Eiffel-torony Fantasztikus utazás (II.) Ruzicskay György „rajzregénye” Űjabb kalandos útra invitálja rajongóit Ruzicskay György festőművész. Megjelent a Fantasztikus utazás II. kötete. Folytatása az előzőnek, vagy önmagában is megálló újabb sorozat? Mindkettő egyszerre. Az előszó az I. kötet kiadásakor rajzfüzetben maradt, utazás közbeni utazásnak vallja e harminc rajzot. Ruzicskay Györgynek ez a nyolcadik megjelent rajzsorozata. További tíz vár még kiadásra. A Fantasztikus utazás immár két kötete mind között talán a legizgalmasabb. Egyszerre valóság és misztikum. Elképzelt út a történelembe és kirándulás a képzelet határaira. Törtenelemhűséget, vagyis rajzban elbeszélt pontos tankönyvet hiába keresünk benne. Csak a művész számára emlékezetes pillanatokból összeállt múltat — egy sajátos rendbe rakott történelmet — találunk itt. Kimaradnak nagy világesemények és magyar sorsfordulók, de helyet kapnak talán kevéssé ismeri vagy kevéssé jelentős történések, ahogy a művész ízlése diktálja. E mostani, második kötet, ha lehet, még merészebb, még bátrabb az „útvonal kiválasztásában”. Nagyobb hagsúlyt kapott a fantasztikum. Felborult az első kötetben tisztelt időrendi sorrend, és szűknek bizonyult az utazáshoz a Föld. Ügy tűnik, mintha a történelmi valóságra itt már csak mint jelképre lenne szükség. Amerre az emberiség múltjából Ruzicskay finom rajzai révén eljutunk, az szinte költészet és finom hullámzó zene, a földi otthon (jó, vagy rossz, de a miénk!), ahová csalódások és a világmindenségben átélt fájdalmak után vissza lehet térni. Eddig az út, amit albumba zárva, Szarvas Város Barátainak Köre gondozásában kézhez kaphattunk. A „rajzregény” (ahogy egy kritikus nevezte a sorozatot) történetén túl fel kell figyelnünk a megvalósítás stílusára. A művésztől megszokott nagyvonalú ceruzakezelés a részletek pontos megrajzolásával párosult. Egy-egy rajz valóságos tabló, ahol minden alaknak jelleme, és a képi teljességet segítő funkciója van. E harminc freskóminiatűrön Ruzicskay felvonultat mindent, amit mesterségéből tud. A „Fantasztikus utazás" figyelmeztetés az olvasónak. Miközben elbíbelődik a részletekkel, észre kell vennie a történelmi korrajzot, amely elé -tarul, s amelyet jól-rosz- szul, de feltételezhetően ismer. Ruzicskay a múlt vállalására int, arra a szintézisre, amely az emberiség története és jövője között fennáll. így válik a fantasztikum elmélkedésre ösztönző -valósággá! Arpás. ZoUán Hegedűs Géza: Szonett az ünnepek értelméről Ha itt az ünnep — emlékezni kell, mert minden ünnep emlékeztető: múltakból őrzött ösztönző erő, melytől a lélek új célokra lel. Ha itt az ünnep — megáll az idő s leendőnek időtlenség felel: az élő emlék bizonyságra jel, » hogy a teendő meg is tehető. Az ünnepekkel bizonyít a múlt, mely évszázadról évszázadra hullt, hogy jövendőkhöz talpazat legyen. Az ünnepen a lélekteljes ész a közös célért emléket idéz, hogy tettrekész legyen az értelem.