Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

NÉPÚJSÁG 1983. november 11., péntek Békenagygyűlés a Budapest Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról)­gaszt bennünket az imperia­lista körök törekvése a há­borús feszültség növelésére, hogy elítéljük a középható­távolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítését, hogy mélységesen szolidári­sak vagyunk a közvetlenül fenyegetett európai és ame­rikai népek lenyűgöző, nyílt cselekvésre késztető mozgal­mával. . Pozsgay Imre ezután ar­ról szólt, hogy a fel-felve- tődő kételyek ellenére sincs tétlenségre kárhoztatva az egyén, az egyes ember. A tehetetlenség, a kiszolgálta­tottság érzésétől akkor sza­badulhatunk meg, ha a ke­zünk ügyében levő köteles-- ségeinkre figyelünk, ha éb­ren tartjuk saját feladata­ink iránti felelősségünket. — Csak kötelességtudó, fe­lelős embernek lehet jó a közérzete. Csak jó közérze- tü, bizakodó ember tud iga­zán részt vállalni nemzete és az emberiség sorsából. Ha az így érző, így gondolkodó emberek, egyének száma százmilliókra tehető, akkor akaratuk előtt a legnagyobb hatalmaknak is meg kell hajolniuk. Ülést tartott a MUOSZ választmánya A Magyar Üjságírók Or­szágos Szövetségének vá­lasztmánya csütörtökön ülést tartott. Megvitatta a tömegkommunikációs kuta­tóközpont összegezését az újságírók helyzetéről, a munkakörülményeikben 1968 óta bekövetkezett vál­tozásokról, Ezután a szövetség vá­lasztmánya személyi kérdé­sekben döntött. Király And­rás főtitkárt — aki a továb­biakban a Nemzetközi Új­ságíró Szervezetben dolgo­zik majd — saját kérésére, érdemei elismerése mellett felmentette főtikári megbí­zatásából és megválasztotta a szövetség alelnökének. So­raiba kooptálta Megyeri Ká­rolyt, a Magyar Televízió elnökhelyettesét és megvá­lasztotta a• MUOSZ főtitká­rává. Kiegészítette a választ­mány sorait: a testület tagja lett Kornidesz Mihály, a Magyar Televízió elnöke és Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője. Az oktatási bizottság vezetőjé­vé választotta Ibős Ferencet. Az ülésen részt vett és felszólalt Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának ve­zetője és Simon Ferenc, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnökhe­lyettese. Halálos balesetek A szomorú tény: két nap alatt két halálos közlekedési baleset történt megyénkben. No­vember 9-én az esti órákban Kondoros külterületén, a 14-es főúton haladt pótkocsis teher­autóval Orvos Géza, 26 éves, Kondo/os, Bajcsy u. i. sz. alat­ti lakos. Ködös, párás volt az idő, erősen sötétedett, a fiatal­ember azonban ezt nem na­gyon vette figyelembe — hiva­talosan fogalmazva, nem a lá­tási viszonyoknak megfelelően vezetett. így elütötte az úttest jobb szélén kerékpárját javító Závogyán János, 51 éves, Kon­doros, Árpád u. 20. sz. alatti la­kost. Závogyán János olyan sú­lyosan megsérült, hogy a hely­színen meghalt. November 10-én, a hajnali órákban — pontosan 5 óra 55 perckor — Békéscsabán a Franklin utcában haladt a Szik­lai utca irányában segédmotor- kerékpárján Szunyogh Ferenc, 16 éves szakmunkástanuló, Bé­késcsaba, Zsigmond u. 46. sz. alatti lakos. A 76-os számú ház előtt a fiatalember hátulról ne­kiütközött az úttest jobb szélén álló Skoda tehergépkocsinak, és azonnal életét vesztette. Talán késésben volt és gyorsan hajtott, talán a szemüvege párásodott be a ködös időben — mindezt a már megkezdődött vizsgálat bi­zonyára kideríti — a szomorú tény azonban tény marad: a figyelmetlenség az életébe ke­rült. — A szocializmusban élő emberiség teremtette meg az első olyan hatalmi rendszert; amelynek célja nem a hó­dításban, hanem a haladás vívmányainak és feltételei­nek védelmében van. A Szov­jetunió és szövetségeseinek társadalmi, politikai, gazda­sági és katonai ereje ugyan­arra a feladatra összponto­sul: megteremteni a társa­dalmi és nemzeti felemelke­dés lehetőségét saját orszá­guk dolgozó népe számára, védelmezni a szocialista ha­zát az imperializmus fenye­getésével szemben és re­ményt kelteni a még elnyo­mottak millióiban, hogy a dolgozó ember lerakhatja szabadságának, felemelkedé­sének alapjait, kiveheti az elnyomó rendszerek és ki­zsákmányoló osztályok ke­zéből sorsának irányítását. — .Amikor a háború és a béke válaszútja előtt állunk, nem túlzás figyelmünk kö­rét az egész világra kiter­jeszteni. Csak így foghatjuk fel személyes részvételünk lehetőségét és jelentőségét minden földlakó sorsának alakulásában. De amikor a békéért való tettnek, a cse­lekvésnek van itt az ideje, szőkébbre vonjuk ezt a kört. A KISZ Békés megyei bi­zottsága Pataki István első titkár vezetésével november 10-én, tegnap délelőtt Békés­csabán tartotta soros ülését. „A tizenévesek körében vég­zett mozgalmi munka ta­pasztalatairól, a mozgalmi év indításáról Békéscsaba város tanulói KlSZ-szerveze- teiben” — minderről Palus- ka Pál, a békéscsabai KISZ- bizottság titkára számolt be a testületi ülésen. Az egységes ifjúsági moz­galmon belül a diákság réte­gére vonatkozó határozatot, amely „tizenéves határozat” néven vált közismertté, a KISZ KB 1982 márciusában fogadta el. E határozat alap­ján született 1982 augusztu­sában az a városi KISZ-bi- zottság által elfogadott in­tézkedési terv, amely irányt adó az iskolai KlSZ-szerve- zetek számára. A központi határozat alap­ján az iedológiai nevelésben kívánatos szerkezeti változá­sokat végrehajtották a me­gyeszékhelyen. Rugalma­sabb, a diákok igényeihez, érdeklődéséhez jobban al­kalmazkodó lett e nevelő­munka; új formákat, fóru­mokat, diákakadémiákat alakítottak ki. A középiskolás KISZ-ta- gok számára az első köte­lesség a tanulás. Ezt hiva­tott segíteni a tanulmányi A szem határa a nemzet, a haza határáig terjed. Ha va­lódi tettre készülünk, akkor családban, népben, nemzet­ben gondolkodunk. Mert aki­nek minduntalan, a munkás hétköznapokon is az egész emberiség körül forog az agya, az soha senkit nem fog boldogítani, mert miköz­ben messzi horizontokon já­ratja tekintetét, elmulasztja elintézni a keze ügyébe eső dolgokat. Aki viszont soha nem emeli tekintetét saját otthonának eresze fölé, az önmaga lealacsonyodásának útját járja. — Magyarország ma nagy­ságát meghaladó mértékben pozitív szerepet játszik az országok, népek közötti kap­csolatok építésében — han­goztatta a továbbiakban. Nemzetközi kapcsolatainkat a feszültségek növekedése idején is fejlesztettük, kül­politikánkban az enyhülés eredményeinek megóvására törekedtünk. Hazánk, miközben — nem­zeti érdekeit követve — hű­séges tagja a szocialista or­szágok védelmi rendszeré­nek, a Varsói Szerződésnek, a békés egymás mellett élés szellemében együttműködés­re törekszik a világ minden országával. mozgalom, amely az isko­lákban már hagyományos, és amelyben olyan helyi sajá­tosságok, kezdeményezések is érvényesülnek, mint a matematikai verseny a köz- gazdasági szakközépiskolá­ban, a feladatmegoldó ver­seny a Rózsa Ferenc Gim­náziumban. Az ösztönzés, a jutalmazás is eltérő, van ahol még csak az érdemjegy, máshol viszont már a tan­órán kívüli önképzés, ön­művelés is értékelési szem­pont. A tanulás után következ­het a szórakozás, kikap­csolódás. Számos — sikeres és kevésbé sikeres — prog­ram, rendezvény született az elmúlt években, így példá­ul tavaly nyáron a diák­centrum, amely nem a leg­jobban sikerült, annál in­kább a rongyos farsang, a polbeatvetélkedő, a banális. Kedvelik a diákok az úgyne­vezett fordított napot, diák­hetet. Nincs számottevő fej­lődés a tömegsportban, tu­rizmusban — a meghirdetett diákolimpiára például ér­dektelenség miatt nem ke­rült sor. Sok szó esik napjainkban az iskolai élet demokratiz­musáról. Ennek fórumai a legtöbb helyen megvannak, de a tartalmi tevékenység nem éri el a kívánt színvo­nalat. E békés külpolitika alap­ján jogunk van arra, hogy tiltakozzunk az amerikai ra­kéták európai telepítése el­len, hogy követeljük a tár­gyalások folytatását, hogy ki­fejezzük szolidaritásunkat azokkal, akik a békéről hoz­zánk hasonlóan gondolkod­nak világnézetre, korra, nem­re, nemzetiségre és pártál­lásra való tekintet nélkül. Magyarország tiszta lelki­ismerettel vehet részt a bé­kéért folytatott küzdelemben. Határain belül nincs se osz­tály-, se nemzetiségi elnyo­más. Érvényesülnek az em­beri jogok, s nincs olyan tár­sadalmi, politikai csoporto­sulás, amelynek céljai a bé­ke ellen irányulnának. Örömeinket szaporítani, bajainkat gyomlálni, ritkí­tani kellene. Kinek-kinek megvannak ehhez ^ szemé­lyes tervei. De amikor e ter­vek megvalósításán fárado­zunk, lássunk hozzá az ed­diginél is erősebb szocialis­ta nemzeti közösségtudat fel­építéséhez önmagunkban, ami által egyenként jobb em­berek, vagyis többek leszünk — állapította meg Pozsgay Imre. A budapesti dolgozók bé­kenagygyűlése a Himnusz hangjaival ért véget. A napirend feletti vitá­ban többen szót kértek, így hozzászólt a témához dr. Szemenyei Sándor, a békés­csabai városi pártbizottság titkára, aki elmondta, hogy fellendült a KISZ-munka a városban. A tanulói KISZ- szervezetek tevékenységé­vel kapcsolatosan hangsú­lyozta egyebek között a párttag-szülők, a pártalap- szervezetek felelősségét. A napirendnek megfelelő­en ezután a megyei KISZ- bizottság 1984. évi tervezési dokumentumairól döntött. Több javaslat került a bi­zottság elé, és hosszas vita után született a döntés, amely szerint a KISZ me­gyei bizottsága levélben for­dul a megye KlSZ-alapszer- vezeteihez. E rövidesen nyil­vánosságra kerülő levél tar­talmazza a felszabadulá­sunk 40. évfordulóján a me­gye ifjúkommunistáira váró feladatokat. A jövő évi taggyűlések, küldöttgyűlések lebonyolí­tásának intézkedési tervét vitatta meg ezután a testü­let, s úgy döntött, hogy 1984. március 10-én lesz a megyei KlSZ-küldöttgyűlés, ahol áttekintik a KISZ X. kongresszusa óta végzett munkát, a további feladato­kat, és választásokra kerül sor. T. I. November 9-én, szerdán este rendezték meg Békéscsabán, a Jókai Színházban az Országos Filharmónia idei második bérleti hangversenyét. A Szegedi szimfonikus zenekar — a szov­jet Givi Azmajparasvili vezényletével és a román Lenuta Ciulei hegedűművész közremű­ködésével — nagy sikerrel mutatkozott be a megyeszékhely zenekedvelő közönsége előtt Fotó: Kovács Erzsébet Napirenden Iskolai KISZ-élet Békéscsabán Nemzetiségi kongresszusok >ngresszusra készülnek hazánkban a nemzetisé­gi szövetségek. Elsőnek a román szövetség tart­ja meg tanácskozás'át, november 12-én és 13- án, ezt követően a szlovákok, a délszlávok, majd a né­met nemzetiségi lakosság kongresszusára kerül sor, ez utóbbi már december elején. Magyarországon a becslések szerint jelenleg 400—450 ezer nemzetiségi lakos él. A népszámlálás hivatalos adatai szerint számuk ennél valamivel kevesebb. A leg­népesebb csoport a németeké, számuk több mint, 200 ezerre tehető, a szlovákok száma 100 ezer, a délszlávo- ké 80—100 ezer, még a románoké 20—25 ezer. Ez az or­szág összlakosságának 4—-4,5 százalékát jelenti. A nemzetiségi kongresszusok nemcsak arról adnak majd számot, hogy a két kongresszus közötti időszak­ban, tehát az utóbbi öt esztendőben milyen mértékben fejlődött tovább a gyakorlatban is a lenini nemzetiségi politika hazánkban, de ugyanakkor meghatározzák a tennivalókat a következő öt esztendőre is. Magyarországon a nemzetiségi jogok érvényesítése a nemzetiségek létszámától és számarányától független, elvi kérdés. Az MSZMP XII. pártkongresszusának ha­tározata kimondja: „Pártunk a lenini nemzetiségi poli­tika érvényesítését változatlanul fontos feladatnak te­kinti. A nemzetiségek hazánk egyenjogú állampolgárai. A nemzetiségi szövetségek fontos politikai és kulturális feladatot látnak el. Minden szükséges támogatást meg­adunk ahhoz, hogy a nemzetiségek továbbra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életünknek, őriz­zék és fejlesszék anyanyelvi kultúrájukat. A hazánkban élő nemzetiségek és a szomszédos országokban élő ma­gyarság jelentős mértékben hozzájárulhatnak népeink barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez. A nemzetiségi kérdés internacionalista megoldásának fon­tos eleme a kétnyelvű, kettős kultúrájú állampolgárok szabad fejlődése ...” A hazánkban élő nemzetiségek egyenrangú állampol­gárokként vesznek részt a szocializmus építésében és a politikai életben. Számarányuknak megfelelő képvisele­tet kapnak a vezető politikai, tanácsi és társadalmi tes­tületekben, szabadon használhatják anyanyelvűket, ápol­hatják nemzeti kultúrájukat, amelyhez minden segítsé­get megkapnak. Megőrizhetik népszokásaikat, hagyomá­nyaikat, gyermekeiket anyanyelvi iskolákba járathatják. Ezek a nemzeti sajátosságok hazánk kultúráját is gaz­dagítják. Az elmúlt öt esztendő fejlődése bebizonyította, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek életében, munkájában, törekvéseiben érvényesül a politikai, gazdasági, kultu­rális és állampolgári egyenjogúság. Ennek jegyei a kong­resszus óta újakkal bővültek. Több mint száz község ka­pott nemzetiségi helységnévtáblát, németet, szlovákot, délszlávot, románt, attól függően, hogy milyen nemze­tiség él ott nagyobb számban. Mindenütt bővültek az anyanyelvi oktatás lehétőségei. Több tanterem épült, új iskolák is nyíltak. Pécsett, az idei tanévben kezdte meg működését az or­szág második szerb-horvát gimnáziuma. Hogy a délszlá- voknál maradjunk: a két kongresszus között a szerb- horvát óvodák száma 38-ról 50-re, az óvónők száma 75-ről 88-ra növekedett. A kétnyelvű iskolák tárgyi fel­tételei megoldottak. Előrelépést jelent a felsőfokú in­tézményeknél, hogy a Szombathelyi Tanárképző Főisko­lán létrehozták a szlovén tanszéki csoportot. A Pécsi Tanárképző Főiskola, amely a délszláv pedagóguskép­zés központja, egyetemi rangra emelkedett. Hasonlóan kedvező helyzetről számolhat majd be az anyanyelvoktatási bizottság a német nemzetiségi szö­vetség kongresszusán is.' A német nyelvű oktatásban részt vevő tanulók száma évről évre növekszik, de emel­kedik a német nyelvoktatásban részt vevő magyar gyer­mekek száma is. Tervezik egy német oktatási központ létrehozását. A kongresszus dönt majd arról, hogy ezt hol állítják fel, szóba jöhet több németlakta megye köz­pontja, vagy Budapest. A szlovák nyelvoktatást is számos új községbe vezet­ték be az utóbbi öt esztendőben. Sátoraljaújhelyen új szlovák iskola és diákotthon épült. Kibővítették a bé­késcsabai szlovák diákotthont. Üj tantermekkel bővült a nagytarcsai és a vanyarci általános iskola. S ami igen figyelemreméltó: egyre magasabb színvonal jellemzi a szlovák tannyelvű iskolák olvasómozgalmát. Sokrétűbbé és színvonalasabbá vált a nemzetiségek kulturális tevékenysége. Művelődési klubok, amatőr szín­játszó csoportok, táncegyüttesek, énekkarok működnek. A német nemzetiség kulturális tevékenységének egyik legfontosabb területe például a klubmozgalom. A né­met klubesteken intenzíven foglalkoznak az anyanyelv ápolása mellett a néprajzzal, a történelemmel és a nem­zetiségi kérdésekkel is. A szlovákoknál az énekkarok, a tánccsoportök és a hagyományőrző együttesek munkájában nemcsak a fia­talság, de a középkorú lakosság is nagy számban vesz részt, különösen a pávakörökben. Gazdag, színes, sze­met gyönyörködtető a délszláv és a román folklór, or­szágosan ismert nevű együttesek és tánccsoportok, ének­karok ápolják a népi hagyományokat. Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem szólnánk az állandó nemzetiségi rádió- és tévéadásokról, a nem­zetiségi hetilapok emelkedő példányszámáról és a most kibontakozóban levő önálló irodalomról. Egyre nagyobb számban jelentkeznek fiatal költők és prózaírók, figye­lemreméltó művekkel, önálló kötetekkel. O indent összegezve: az elmúlt öt esztendő jelen­tős fejlődést hozott a hazánkban élő nemzeti­ségek életében kulturális és gazdasági téren egyaránt. A nemzetiségi kongresszusok feladata, hogy olyan fórumokká váljanak, amelyek kijelölik a tovább­haladás útját, segítik az anyanyelvi kultúra ápolását, az anyanyelvi oktatást, és ezzel nemzetiségi öntudat to­vábbi felemelkedését szolgálják. Ehhez kívánunk eredményes és jó munkát a nemze­tiségi kongresszusoknak. Illés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents