Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
1983. november 10., csütörtök Gondolatok a felsőoktatás fejlesztési tervéhez Ez év szeptemberében szerény kis füzetet juttatott el a művelődési miniszter a felsőoktatás kebelében dolgozó oktatókhoz. Ám tartalma annál izgalmasabb: javaslat a felsőoktatás fejlesztésére. Nemcsak az érintett intézmények dolgozóit, hanem a társadalom széles rétegeit, foglalkoztatja ez a jövőt formáló kérdéskör — annak eszmei, szellemi és materiális vonatkozásaiban egyaránt. A javaslat a felsőoktatás fejlesztésének társadalmigazdasági indítékaiból származtatja a teendőket. Mintegy mottóul fogalmazza meg, hogy társadalmi fejlődésünk hajtóerői között az emberi tényezőre növekvő meghatározó szerep hárul. Ezen belül is megnő „a magasabb színvonalú szaktudás, a széles körű és sokrétű műveltség, a társadalmi tudatosság jelentősége”. Nem kevesebbről, mint a leendő szocialista értelmiség neveléséről és képzéséről van tehát szó. Az előrelépés alapvető argumentuma önkritikusan: „A felsőoktatásban felhalmozódott feszültségek és a növekvő követelményektől való elmaradás". Ezt a tényt a felsőoktatással kapcsolatos társadalmi tapasztalatok, valamint a szakmai, társadalmi beilleszkedéssel küzdő pályakezdő diplomások visz- szajelzései erőteljesen aláhúzzák. Ezért sürgető művelődés- politikai feladat a felsőoktatás „gyökeres korszerűsítése”. Az első fejezet a felsőoktatás alapvető funkcióinak foglalata. Szerencsés módon tér el az eddigiektől. Egyes hagyományos képzési tényezőket felerősít, mint pl. az oktatás, nevelés, kutatás, szakmai gyakorlat, termelés egyenként is fontos követelményét, de összefüggéseit, kölcsönhatását is hangsúlyozza. A tendencia ugyanis: a felsőoktatás a jövőben váljon „az ország egyik legfontosabb kutatóbázisává”. Ez, így a hagyományos funkciók, valamint „a társadalom nyitottságának” növelésére irányuló törekvések beépítése a felsőfokú képzési funkciók rendszerébe. A szakképzés és továbbképzés természetesen a legfontosabb alaptevékenység továbbra is. Éppen a már említett társadalmi-gazdasági igényhez, a homogén szaktudáshoz igazítva a felsőoktatást, „olyan szilárd alapokkal és készségekkel rendelkező szakemberek nagy tömegét kell az egyetemnek és főiskolának kibocsátani, akik magas színvonalon tudják feladataikat ellátni, alkalmazkodni tudnak a munkahelyi struktúra változásaihoz, önművelő készségükkel lépést tudnak tartani a tudományos és műszaki fejlődéssel. Mindez úgy valósítható meg, ha a nappali tagozatos képzésen túl, a munka melletti továbbképzés intézményesített formáit, tartós rendszerét is kiépítjük. A pedagógusoknak lehetőségük lesz tízévenként (az aktív korban összesen háromszor) “szakmai továbbképző vizsga letételére. Ezt, szerencsés módon a régóta áhított soron kívüli bérfejlesztés ösztönző hatásával kapcsolják össze. Azt azonban további megfontotásra ajánljuk, hogy ezekhez az önképző jellegű vizsgákhoz járuljanak-e kitüntető címek. Az ilyen rendszerű szakvizsga mindenképpen folyamatos előrelépést, igényes önképzést jelent majd. de egyáltalán nem az dönti el, hogy valaki „kiváló” pedagógus. Következő tényezőként kiemeljük az értelmiségképzés és -nevelés koncepciójának gondolatkörét. A Javaslat politikai felelősséggel elemzi az értelmiség társadalmi és szakmai szerepét. Hangsúlyozza a kultúra és az értékek közvetítése terén reá háruló teendőket. Ezért van különösen nagy jelentősége „az értelmiség alkotó, kritikai látásmódjának, marxista—leninista világnézetének és társadalmi elkötelezettsége kialakulásának”. Ennek hangsúlyozása — még inkább gyakorlati megvalósítása — szerves alkotó eleme minden szintű és rangú felsőfokú képzésnek. E tézis időszerűségét megújuló ambícióval szükséges a felsőoktatás homlokterébe^ emelni. Természetesen a szocialista értelmiségképzés nem valósítható meg elkülönült (direkt) nevelés formájában. Ezt együttesen kell szolgálnia: a szakképzésnek, a kutató munkának az intézményekben ; a székvárosokban folyó közművelődésnek, az ifjúsági közösségeknek, a KISZ-nek, stb. Az előterjesztés következetesen állást foglal az általános műveltség megszilárdítása és a kulturált magatartás készségének, szokásainak kifejlesztése mellett. Ez a követelmény is újszerűén illeszkedik a tervezet szakmai képzési komponenseihez. A pedagógiamegítélés alapja ugyanis az, hogy mind a szakmai fejlődésnek, mind „az értelmiségi funkciók ellátására való felkészülésnek” nélkülözhetetlen velejárója a széles körű általános műveltség és a kulturált emberi magatartás. A tervezet nem tartja rangon alulinak az anyanyelv, a helyes beszéd- és íráskészség szükséges fejlesztésének hangsúlyozását. (Szó ami szó, van is mit tennünk ezen a téren.) Lényegében a sikeres képzés elengedhetetlen eszköze az anyanyelvi kulturáltság. A két idegen nyelv tanítása is szükség- szerű. Hasonló értelemben kerül előtérbe a reális történettudat kialakítása. A hivatásra nevelést igen komolyan kell venni. Ne csak ismereteket „adjunk”,' hanem vonzó módon a hivatástudatot is alapozzuk-ala- kítsuk. A hivatásra nevelés legalább kettős haszonnal jár. Egyrészt alaposabb felkészülésre motiválja a hall- - gatót, másrészt vonzódik leendő munkaterületéhez, következésképpen a pályán marad. (Ami népgazdasági szempontból sem közömbös.) A harmonikus személyiség lényegi eleme — az említett magatartási és a közösségi kultúra mellett — a munkakultúra. Ezért a munkára nevelést a tervezet a felsőoktatás domináns részének tekinti. Világosan és egyértelműen foglal állást „a hallgatói munkavégzés nevelő funkciójának” személyiségfejlesztő elsődlegessége mellett. A legfontosabb feltétel a reformelveket meggyőződéssel valló és gyakorlati megvalósítását alkotó pedagógiai munkával végző: felsőoktatási pedagógus (ma még oktatónak hívják). Szemléleti azonosulásuk kiváltása, erkölcsi és anyagi megbecsülésük fokozása szintén szoros tartozéka a sikeres fejlesztésnek. Ezért szükséges növelni minden lehetséges fórumon az érdekérvényesítési esélyt. Ezért reméljük, hogy az egész közoktatási reform túlnő a művelődési tárca „belügyén”, s kormányzati akcióként, össznépi érdekeket szolgálva vezérli — az általános közoktatási reform keretében — a felsőoktatás fejlesztésének dinamikus megvalósulását. Dr. Tóth Lajos kandidátus, tanszékvezető főiskolai tanár Kiállítások Gyulán és Békéscsabán November 8-án, kedden nyitották meg Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban a II. országos aktfotó-kiállítást. A pályázatra G9 szerző 457 alkotása érkezett be, ebből a zsűri 48 alkotó 117 képét javasolta kiállítás' ra. Megnyitó beszédet Galbáts Dénes tartott. A kiállítást november 14-ig tekinthetik meg az érdeklődők Dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója nyitotta meg kedden, november 8-án Tóth József fafaragó-szobrász kiállítását Békéscsabán, a Jókai Színház előcsarnokában. A kiállítást november 20-ig a színházi előadások ideje alatt nézheti meg a kő- ■ ZÖnség Fotó: Fazekas László " HANGSZÓRÓ Jószolgálat. Hatodrangú, az eredeti műhöz maximális alázattal simuló, ünnepnap délutáni feldolgozás és előadás volt A margarétás dal november 7-én délután, a Kossuth adón. A felolvasás és a narrálás keveredett ebben a rádiójátékszerűségben, ahol a jelenetek inkább illusztrálták Ter- sánszky Józsi Jenő eredeti művét, mint rádiós élménnyé avatták. Ám még a rádiótlan feldolgozás sajátos követelményrendszere is kielégítetlen maradt, hisz a rádióra alkalmazó fontos pillanatban kalandozott el, s pihent meg résztletkérdések taglalásával, ahelyett, hogy a drámai feszültség fokozásával törődött volna. Hogy mégis érdekes, izgalmas művet hallhattunk, az köszönhető volt Andai Györgyi egészen kiváló alakításának. Csilingelt és természetes volt, álproblémázott és szenvedett, sértett volt, és úgy tudott szeretni, mint egy romantikus hősnő, vagyis mint egy Nő. S aki miatt mindenképp fontos volt hallani e játékot, az a szerző, Tersánszky Józsi Jenő. Ahogy ő ismeri az emberi lelket, és minden apró rezdülését, ahogy ö ismeri a szerelmes nő tudatának, s ösztönének gyilkos harcát, az lenyűgöző, Ezt használta jól Andai Györgyi, s tán ettől vált túl alázatossá a feldolgozás: féltek elveszíteni az alkotó, Tersánszky mondatait, megfigyeléseit, következtetéseit, nyelvezetét. Ha mást nem, hát jó szolgálatot kívántak tenni az írónak. S aki meghallotta a játék mögött az írót. az újra rácsodálkozhatott valami' nagy magyar értékre! Úristen! Micsoda íróink vannak nekünk! Hányszor hallottam már azonosítani némelyiküket egy művel, Tersánszkyt a Kakuk Marcival. Nincs ebben rossz szándék, az a cél, hogy legalább azt az egyet próbálja ki az olvasni vágyó, legalább a főművet. Ám a ragyogóknak hány „majdnem-fő- művük” van még, aminek egyetlen mondata többet adhat, mint más, irodalomból élőnek egész életműve. Hisz a zsenik akkor is zsenik, ha nem a főművüket alkotják. Nincs olyan zseni, aki egy egész novellán, vagy regényen keresztül rossz passzban van. Ha kevésbé főművet írnak is, megcsillan a zsenijüknek a drágaköve, s topáz-, karbunkulus-, gyémántkeménységgel vésik be, az érték ellen gyakorta tehetséggel küzdő, krimikkel smirglizett agykérgünkbe az igazit. Foci, vagy labdarúgás. Gyerekkoromban — nemcsak nálunk, de másutt is — számtalanszor előfordult, hogy a tévében nézett focimeccset a rádióközvetítés hangjával kísértük. Nem volt nekünk semmi bajunk Vitray Tamással, meghallgattuk őt is, csak épp kíváncsiak voltunk, mit mond „a Szepesi”. Nem Szepesi György, hanem a Szepesi. Néha megmosolyogtuk ugyan túlzott izgalmi állapotát, de hangfelemelései, kiakadásai, siránkozásai és lelkesedései általában egybeestek a sajátjainkkal. Remekül, láttatóan közvetített. Ám közvetítéseiben még ennél is fontosabb volt az egyéniség. És ez az egyéniség fontosabb volt a szakmai hozzáértésnél is. (Hiszen azt amúgy sem ismeri el senki hazánkban, hogy focihoz értő szövetségi kapitány még ebben az országban — köztudott — nem született.) Lehet, hogy Szepesi Györgynek könnyebb volt a dolga, mint a mai riportereknek, hiszen nem akármilyen csapatokért lelkesedhetett. Az azonban tény: miközben a sportriporterek egyre képzettebbek lettek, beszédük művelt, szabatos, s az élőközvetítés feszültségéhez képest ritkán hibáznak, aközben legtöbbjük közvetítése élettelen és unalmas. Lehet, hogy a magyar foci visszaesése kioltotta a szebb múltra emlékező riporterek kezdeményező kedvét. Ez azonban nem lehet indoka az unalmas közvetítésnek. Unalommal nem lehet unalmat kifejezni. Ha például egy meccs rossz, mert a játékosok képzetlenek, lélektelenek, vagy túlzottan óvatosak, akkor azt maró gúnnyal kellene röhögségessé tenni, nem pedig elmondani a semmit. Fontos volna, hogy a riporterek bátran használják a játékosok szókincsét. Még mielőtt valaki félreértené, nem a zabolátlan és szeméremsértő kifejezésekre gondolok, hanem arra a sajátos focinyelvre, ami élő »valami. Változik, ahogy a foci is. A furcsa képzettársítások és szóképek éppúgy részei ennek a nyelvnek, mint az ősi, s furcsán magyarított idegen kifejezések. Ezt a nyelvet csak az képes beszélni, aki valamennyi időt a játékosok között él. Akinek megnyílnak a focisták és az edző, s akinek nem úgy nyilatkoznak, meg, mint unatkozó arisztokraták a nagymama zsúrján. hanem mint a meccs bűvöletében élő, győzelemre törő, vereségtől tartó, önbizalomban úszó, vagy kishitűségben evické- lő sportemberek. Ha valaki tisztában van a csapatok minden gondjával, beszéli a játékosok nyelvét, annak már van esélye izgalmasan közvetíteni. S előbb-utóbb egyénien. A rádió számára a műsor minősége fontosabb, mint az eredmény. S talán majd eljön az a kor, hogy lelkesedni is lehet a magyar fociért, s az mindenképp segít a riporteregyéniségek megszületésében, a közvetítések színvonalában, mert a siker felszabadítja a lelket. Ami azonban sosem felejtendő: a riporter focimeccset közvetít, s nem labdarúgó-mérkőzést. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Kamarazene. 9.00: Art Farmer kvintettje játszik. 9.44: Muzsika Zsuzsika meséi. 10.00: Diákfélóra. 10.35: Ravel: A gyermek és a varázslat, (lírai fantázia) 11.24: Rapcsányi László vendége: Lombos Márton. 11.39 : ,, ... . hogy hosszú életű légy e földön.” 6. 12.45: Fenyő István könyvszemléje. 12.55: Prokofjev: Alekszandr Nyevszkij (kantáta). 13.35: Nóták. 14.09: Egy bál (novella). 14.32: Kóruspódium. 15.05: Hőna Gusztáv együttese játszik. 15.28: Képek és jelképek. 16.00: Külföldről érkezett. 16.20: Bach: D-dúr szvit. 16.44: Külpolitikai könyvespolc. 17.05: Takarékosság vagy gazdálkodás? 17.30: Lemezmúzeum. 19.15: Operaáriák. 20.00: Fejezetek Luther Márton életéből. 21.10: Népzene. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Mendelssohn-müvek. 22.50: Bogár László könyvéről beszélget a szerzővel Fer- ber Katalin. 23.10: Janácek operáiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót. 13.20: Fuvolamuzsika gyermekeknek. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Népzene. 21.00: A 04, 05, 07 jelenti. 21.37: Kabarécsütörtök. 22.45: Operettfelvételekből. 23.20: Slágerek. III. MŰSOR 9.00: Magyar zeneszerzők. 9.32: Zenekari muzsika. 10.30: Fúvósmuzsika. 11.05: Corelli: Tizenkét szonáta. 12.40: Operaáriák. 13.07: Újdonságainkból. 13.47: Szimfonikus zene. 15.36: Bemutatjuk új felvételeinket. 16.00: zenei Lexikon. 16.20: Iskolarádió. 16.55: Pophullám. 18.00: A külpolitikai rovat műsora. 18.30: Rádióhangversenyekröl. 19.05: Népdalkórusok, hangszerszólók. 19.35: A Litván kamarazenekar hangversenye. Közben: 20.25: Hajnal Gábor verseskötetét bemutatja Kövesdy Zsuzsa. 20.46: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.30: Arturo Benedetti Michel- angeli zongorázik. 21.50: Operaest. 22.36: Szovjet zeneszerzők műveiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Marisa Sannia énekel. 17.15: Döntöttek már? Mi lesz a szolnoki Hetényi kórház központi épületével? 17.30: Szintetizátormuzsika. 17.35: A kondorosi rónán. Portré Ladnyik Mihályról, a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet állami díjas elnökéről. 17.50: A méhkeréki Kovács Tivadar zenekara játszik. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé: orosz nyelv. 8.25: Az anyag'körforgása. II. 8.55: Iskolatévé: angol nyelv. 9.10: Iskolatévé: magyar nyelv. 9.20: A film szintáxisa I. 9.50: Nyugtalan szív (film.) 15.10: Iskolatévé: pedagógusok fóruma, (ism.) 15.45: iskolatévé: környezetismeret. 16.00: Allatmesék. 16.35: Ahol élnek (rövidfilm). 16.55: Tízen Túliak Társasága. 17.50: Telesport. 18.15: Diploma külföldről (riportműsor). 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Arany mézeshetek (filmvígjáték). 20.50: Téli randevú Soltész Rezsővel. 21.20: A hét műtrágya. 22.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Tudósklub '83. 21.20: Tv-híradó 2 . 21.40: Hűtlenség szlovák módra (filmkomédia) III/2. BUKAREST 16.20: Carino. Folytatásos film. 16.45: Luther születésének 500. évfordulóján. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.20: A valóság képei. 21.00: Diszkó. 21.15: Az Atlantic embere. 21.05: Ifjúsági napok. 22.30: Tv-híradó. x BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: VideoQldalak. 16.50: A mienk, a tied, az enyém — művelődési adás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Használd a fejed. 17.40: Hírek. 17.45: A kis lázadó — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27': Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Reflex — politikai magazin. 21.05: Halló, jó estét! — vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Érdekes utazás. 18.55: Kiválasztott pillanat. 19.00: Lépések — ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Drámaest. 21.15: Zágrábi körkép. 21.30: Találkozások — adás a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1983. november 10-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: MÁRIA^ FŐHADNAGY 611. sz. SZMKI ea. 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY Madách-bérlet 19 órakor Békéscsabán: IRGALMAS HAZUGSÁG' ,,D” bérlet 1983. november • 11-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: IRGALMAS HAZUGSÁG ,,E” bérlet MOZI Békési Bástya, 4-kor: Csak semmi pánik, 6 és 8-kort Georgia barátai. Békéscsabai Szabadság, de. 10 és du. 4, 6-kor: Donald kacsa és a többiek, 8-kor: Csúfak és gonoszak. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Hattyúk tava, fél 8-kor: Gyanútlan gyakornok. Gyulai Erkel: Magánélet. Gyulai Petőfi, 3-kor: Élefántsztori, 5 és 7-kor: Könnyű testi sértés. Orosházi Béke, 5-kor: Fitzcarraldo I—II. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Vük, fél 6 és fél,8-kor: A francia hadnagy szeretője. Szarvasi Táncsics, 6-kor: Feketepiac, 8-kor: Jöjjön el egy kávéra hozzánk.
