Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
t 1983. november 6., vasárnap NAGYVILÁG } NÉPÚJSÁG Békében élni minden országgal irta: Roska István külügyminiszter-helyettes I V Nagy októberi Szocialista Forrada- ' I lom győzelmének napjáról meg- emlékező köszöntőkben rendre el- hangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatának minden tapasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nemcsak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta érzékelhetjük. A világ, s benne Európa helyzete egyre feszültebbé és veszélyesebbé válik. Az imperializmus szélsőséges körei a féktelen fegyverkezési hajsza útján nyíltan törekszenek a katonai fölény megszerzésére. Soha nem látott méretekben halmozzák fel a tömegpusztító nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előkészületeket az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták nyugat- európai telepítésére. Mindezt éles hangú szovjetellenes és szocializmusellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal, hogy az ideológiai ellentéteket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. E propagandakampány arra is irányul, hogy az imperialista hatalmak elhárítsák magukról a felelősséget a nemzetközi légkör megrontásáért és elködösítsék valódi szándékaikat. A szovjet külpolitika, szocialista lényegéhez híven, homlokegyenest ellentétes irányvonalat követ. A rágalmakat elvi alapon, higgadtan és határozottan visszautasítja, de nem folytat szitok-átok hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mostani feszült és durva imperialista propagandával mérgezett helyzetben is tovább küzd a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az államok együttműködésének bővítéséért és elmélyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és a szövetségesei biztonságának védelmére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ népeinek sorsáért is. Abból indul ki. hogy józan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberileg elfogadható alternatíva a világ előtt, mint a békés egymás mellett élés. Nem hagy kétséget afelől, hogy a történelmileg kialakult erőegyensúlyt semmiképpen nem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útján, hanem a tényleges leszerelés eredményeként a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kívánja elérni. Ez a törekvés vezeti a Szovjetuniót, amikor arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy ne kerüljön sor új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésére. A megállapodás előmozdítására egy sor javaslatot tett a genfi tárgyalóasztalra. A Szovjetunió — amint azt Jurij Andropov 1983. október 27-i nyilatkozatában foglalt újabb javaslatok is bizonyítják — mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az. Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi. A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerződés keretében, szövetségeseivel együtt a javaslatok egész sorát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzetközi biztonság megerősítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhülés időszakában és annak előkészítéseként — amikor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre születtek olyan jelentős nemzetközi megállapodások, mint az atomsorompó- és az atom- csendegyezmény, mint a baktériumfegyver betiltásáról kötött szerződés, az; első és második SALT-megállapodás — még ha ez utóbbi nem is lépett hatályba — és egy sor más fontos szovjet-amerikai egyezmény. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a helsinki záróokmány elfogadásában. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződésnek ma is számos javaslata és kezdeményezése van, amelyek elfogadása megállíthatná a nemzetközi feszültség növekedését, csökkenthetné az emberiséget fenyegető veszélyeket és visszavezetné a világ országait a kölcsönösen előnyös együttműködés útjára. Az e helyen fel- sorolhatatlan számú, érvényben levő bé- kejavasla't közül többet is megemlíthetünk, amely a szovjet külpolitika lényegét különösen megvilágítja. így például a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezettséget vállalnak, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak egymással; a nukleáris hatalmak, amelyek eddig nem tették meg, vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; az összes nukleáris hatalom egyidejűleg fagyassza be mennyiségi és minőségi tekintetben is. a birtokában levő nukleáris fegyvereket; általánosan és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket; tiltsák meg a világűr militarizá- lását; mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől annak első lépéseként, hogy az egész világon betiltják és megsemmisítik ezeket a fegyvereket. Ezek a javaslatok, sok más kezdeményezéssel együtt még érdemi válaszra, tárgyalásra és realizálásra várnak. A másik fél azonban nem ad érdemi választ, pedig az itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következtetést kínálnak: mindegyik olyan, amely figyelembe veszi a másik fél jogos érdekét is. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy a Varsói Szerződés és a NATO mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és a két szövetségi rendszer tagállamai tartsanak fenn békés kapcsolatokat egymással. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy ne alkalmazzanak nukleáris fegyvert. hogy hasznosabb célra fordítsák a fegyverkezésre használt csillagászati ősz- szegeket, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását és így tovább. Ez mindkét fél, sőt az egész emberiség életbe vágó érdeke. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magyar párt- és kormányküldöttség júliusi moszkvai látogatásán, amikor hangsúlyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjetunió kimagasló szerepét a világbéke megőrzésében. Teljes mértékben támogatjuk az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegyverkezési verseny megfékezésére és a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányulnak. A szovjet külpolitika erejének egyik forrása éppen abban van, hogy élvezi a békéért küzdő népmozgalmak, a haladó erők szimpátiáját és cselekvő támogatását. A szovjet külpolitika hatást gyakorol a realista módon gondolkodó nyugateurópai politikai körökre is. amelyek felelősséget éreznek népük és a világ sorsa iránt. □ Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján nem téveszthetjük szem elől a fennálló ^/.ültségeket és veszélyeket, de bízunk és bízhatunk is abban, hogy a fegyverkezési hajszának véget lehet vetni és elháríthatok a békét fenyegető veszélyek. Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának szavaival élve: „A felelős állami vezetőknek csupán egy választásuk van — mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa elhárítása érdekében. Minden más álláspont rövidlátó, mi több, ön- gyilkosság” „R szovjet emberek érzik a zenét" Penzában jártak Az Aranylant Diploma négyszeres tulajdonosai Bár a próba csak délután ötkor kezdődik, ötvös Nándor, a békéscsabai MÁV- fúvószenekar vezetője már négy óra után ott ül a Vasutasok Szakszervezete Mű-' velődési Házának tágas előcsarnokában. Lassan szállingóznak a zenészek is, bebenyitnak a nagyterembe, ahol a székek már ..próbakészen” várják őket. Amíg nincs mindenki itt. van idő a beszélgetésre: mi újság otthon, mi történt ez alatt az egy hét alatt, amióta nem találkoztak? Talán témaként szerepel még mindig a nyári, penzai út is, hiszen az egyhetes vendégszereplés, a rengeteg taps. maradandó emlékeket hagyott az együttes legtöbb tagjában. Ötvös Nándor az eseménynaplót lapozgatja. Megáll egy dátumnál: június 18—25., Penza megye. Csupán ennyit írtak a rubrikába, pedig ez alatt az idő alatt mindennap felléptek. — Méghozzá másfél órás. szünet nélküli műsorral — teszi hozzá a karnagy. — Igyekeztünk a komoly és a könnyebb műfajból is bemutatni valamit, s természetesen nem hagyhattuk ki az orosz zeneszerzőket sem. Csajkovszkijjal kezdtünk, folytattuk Kodállyal, a mai magyar zeneszerzőkkel, aztán nemzetközi nosztalgiazenével fejeztük be a műsort. Minden nap máshol léptünk fel; volt amikor modern kultúrpalotában, de előfordult, hogy faházban. Mindig megtelt a nézőtér! Gyakran kétezren hallgatták játékunkat. Játszottunk idős asszonyoknak és úttörőknek, dé mindenkitől rengeteg tapsot kaptunk. Nem volt olyan fellépésünk, hogy ne kellett volna ráadást adni. Még nem járt Penza megyében fúvószenekar, de — a visszajelzések szerint — any- nyira megtetszett a műsoÖtvös Nárrdor, a zenekar vezetője Fotó: Gát Edit runk, hgy kérték, máskor is menjünk. Ahogy érkeznek a zenészek, sorra bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Sebök Antal az együttes legfiatalabb tagjainak egyike. Mindössze 18 éves, és a tuba a hangszere. A penzai út előtt még sohasem utazott repülőgépen. — Kíváncsian vártam, mit látok majd fenn — meséli. — Sajnos, rossz volt az idő, csak a felhőket nézhettem. Olyan'volt, mintha állna a repülőgép.-Elmondja még, milyen sokat tanult oroszul egy hét alatt. Nagyjából megértette, mit beszélnek körülötte az emberek, csak sajnos — a sűrű program miatt — beszélni nemigen volt idő. Suba István nyugdíjas 1930 óta játszik vadászkürtön, trombitán és dobon. Több katonazenekarban muzsikált, míg a vasutasokhoz került. Lelkesen beszél a penzai útról: — Tömve voltak a kultúrházak. Ritka hálás a szovjet közönség: érzi a zenét. Az emberek egyébként nagyon fegyelmezettek, és ami a legjobban tetszett, hogy rendkívüli módon megbecsülik .egymást. A legemlékezetesebb számomra az a fellépés, amikor úttörőtáborban adtunk műsort. A pionírok tornabemutatóval kedveskedtek nekünk. Nagyon szép volt itt a táj is. Én azt mondom: akár holnap visszamennék. Laurinyecz Anikó és Sebő Katalin középiskolások, egy. illetve két éve tagjai a fúvószenekarnak. Űttörőzene- karból kerültek ide. Sohasem jártak még a Szovjetunióban. így sok-új élménynyel gazdagodtak. Nagyon tetszett mindkettőjüknek a Lermontov Múzeum és Lenin szülőháza. hiszen a programban szerepelt. Penza megye nevezetességeinek megtekintése is. — Egy alkalommal gyárban játszottunk — mondja Sebő Kati. — A munkások egyenesen a munkapad mellől jöttek, hogy meghallgassák játékunkat. Rengeteg tapsot kaptunk, igaz. sikerben máshol sem volt hiány. — Sokszor virágot hoztak- fel a színpadra — veszi át a szót Anikó. — Az egyik lány a-csokor mellé címet kapott. Úgy tudom, leveleznek is azóta a szovjet fiúval .. . Lassan öt óra. Már nemigen -hiányzik senki a harmincegy zenészből. Egyre többen veszik elő hangszerüket, s csatlakoznak a többiekhez. Zenélnek a maguk és mások örömére. — gubuez — R nyírfaszörp íze... „Kedves Zsolt! Irina ír neked! Már augusztus % van, tizenhat nap múlva megyünk iskolába. Nálunk Penzában most nagyon meleg az idő, megyek is fürödni a folyóra. Nagyon gyakran eszembe jut óz „Ifjú Gárda”-tábor, sokat gondolok Rád. Eszedbe jut-e Neked, Zsolt, a mi táborunk? ...” A levél a szovjetunióbeli Penzából érkezett. A feladó, Irina egy diáklány, a címzett pedig; Kövesi Zsolt, aki Békéscsabán a 2-es számú iskola nyolcadikos úttörője. Komoly nagyfiú, aki az idei nyáron jutalomképpen utazhatott 19 Békés megyei úttörőtársával együtt Penzába, az „Ifjú Gárda” nevű nemzetközi úttörőtáborba. Az iskola zsibongójában ülünk le beszélgetni Zsolttal, aki egy-kettőre felélénkül, amikor megtudja, hogy a nyári penzai élményeiről szeretnénk hallani. Elsőnek említi a Neptun-ünnepet, merthogy számára ez^ maradt a táborozás legszebb emléke. — Ez nagyon érdekes játék volt a folyónál. Kolja bácsi, akivel igen jól megbarátkoztunk, és aki a tornát is mindig vezényelte, szóval ő öltözött be Nep- tunnak — meséli. — A tábor különben egy erdő közepén, folyóparton, szép. romantikus helyen van. remek faházban laktunk. Érdekes, hogy sokkal fegyelmezettebb volt a tábor, mint nálunk, és nagyon kulturált, az úszómedencétől kezdve a focipályáig minden volt. — Mivel teltek a napok? — Minden nap valaminek a jegyében telt, volt például Halak napja, a Sport napja, a Magyar gyerekek napja, no és a Honvédelmi nap. ami nagyon szép volt. Elvittek bennünket Penzába is. a Népművészeti Múzeumban csodás dolgokat láttunk, például egy darab fából kifaragott láncot, lakattal. Hogy hogy tudták, úgy megcsinálni?! Ja, és minden reggel tornával kezdődött a nap, este pedig általában vetítés, diszkó. Egyik nap meglátogattuk a szomszédos tábort is, gyalog mentünk át, olyan közel volt. — Amint a levél mutatja, barátokat is szereztél! — Többet is, például Igorral nagyon jól összebarátkoztunk, ő penzai, most hetedikes. Ügy kezdődött, hogy megajándékozott érmekkel, aztán mutatta pólóját, amit viselt, és mondta, hogy mondják oroszul. Az erdőben is együtt gombásztunk, megtanított a nyírfa, a szamóca, a gomba nevére. Érdekes, hogy a szamócát például hosszú fűszálra felfűzik. A felnőttek közül meg Kolja bácsival barátkoztam össze, ő birkózó volt, és reggelente tangóharmo- nikaszóra tornáztunk az irányításával. Kaptam tőle ajándékba tollaslabda-felszerelést, mert a sportnapon én lettem a gólkirály. — No, és Irina? — Vele a diszkóban ismerkedtem meg. Azóta is levelezünk vele is, Igorral is. Itthon különben rengeteget kellett a srácoknak mesélni arról, hogy mit csináltunk, milyen volt a kaja, meg minden. Főleg a nyírfaszörpöt tudtam nehezen megértetni velük. Állítólag megvágják a nyírfa kérgét, kicsöpög a nedv, azt ízesítik. Csuda finom, most is szinte érzem az ízét.. . T. I. ... cs itthon Zsolt a táborban...
