Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

1983. november 1-, kedd e Egy százalék — kétmilliárd forint Anyaggazdálkodás a mezőgazdaságban Gyakran olvashatunk arról, hogy még ma is sok a túl­súlyos ipari termék, amit persze nem lehet gazdaságosan értékesíteni külföldön. Az ilyen gondok a mezőgazdaságban sem ismeretlenek. Természetesen itt nem az élelmiszer sú­lyát kifogásolják, hanem azt, hogy túl sok anyagot haszná­lunk fel az előállításukhoz. Más szavakkal a szükségesnél több abraktakarmányt etetnek fel az állatokkal, vagy — hogy a növénytermesztés se maradjon ki — a termésered­mények még mindig nem olyan magasak, mint amit az ok­kal növekvő műtrágya- és növényvédőszer-adagok alapján elvárhatnánk. Mindennek persze az a következménye, hogy a mezőgazdasági termékek termelési értékében az anyag- költség már megközelíti a SO százalékot. Ilyen előzmények után fogadta el a Minisztertanács a gazdaságos anyagfel­használás és technológiák korszerűsítésének programját még 1982-ben, arra utasítva minden illetékes minisztériumot, hogy a saját területén dolgozza ki a tennivalókat. Kevesebb abrakbál A határozatnak megfelelő­en ez év elején a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium összeállította ak­cióprogramját. A program azokra a gazdálkodás költ­ségeit csökkentő módszerek­re, eljárásokra irányítja a fi­gyelmet, amelyek elterjesz­tésével az ágazat anyagkölt­sége — növekvő térmelés mellett is — mintegy 6-7 milliárd forinttal mérséklőd­het. Mindehhez nem kell alap­vetően új dolgokat kitalálni, csupán a már ismerteket kell még szélesebb körben elter­jeszteni, és minél gyorsab­ban, következetesebben al­kalmazni. A mezőgazdaság „nehéz­ipara”, az állattenyésztés pél­dául évente mintegy 60 mil­liárd forint értékű takar­mányt használ fel. Ennek döntő hányadát az az álla­tokkal feletetett több mint 11 millió tonna gabona ad­ja, amely önmagában is fon­tos exporttermékünk. Jelen­tős részt képvisel ugyanak­kor az ágazat importszer­kezetében a különféle takar­mányok (mindenekelőtt a fe­hérje) behozatala. Mindez azt mutatja, hogy a takar­mánygazdálkodásban elért legkisebb eredmény is köz­vetlenül és azonnal javítja az agrárágazat külkereske­delmi pozícióját. Az: elmúlt években tett in­tézkedések hatására némileg javult ugyan a fajlagos ab­rakfelhasználás, jobbak let­tek a tömegtakarmányok, fo­kozódott a melléktermékek és egyéb, sokszor hulladék­számba menő anyagok ta­karmányozási célú felhasz­nálása. Az akcióprogram sze­rint azonban további lehe­tőségeink vannak a takar­mányozás hatékonyságának a javításába. A baromfi- és ser­téstartásban például egyes szintetikus aminosavak hasz­nálatával 10—15 százalékkal mérsékelhető lenne az álla­tok takarmányigénye. A műtrágya 15 százaléka Az itthon is gyártható ma­gas fehérjetartalmú húspép 30 százalékkal olcsóbb, ener­giatartalma pedig 12—15 szá­zalékkal nagyobb, mint az importból származó húslisz­té. De jelentősén csökkent­hetné a szarvasmarha- és juhállomány takarmányozá­si költségeit a mintegy 4— 4,5 millió tonna szalma és kukoricaszár is, ha megol­daná^ annak jó minőségű betakarítását. Ezzel már eljutottunk az anyagtakarékosság vagy még inkább az anyagveszteség csökkentésének egyik kulcs­kérdéséhez : a megfelelő tech­nikai háttérhez. Mert sok esetben éppen ennek hiányá miatt jelentősek a vesztesé­gek. Például a talajerő-után­pótlásban és a növényvéde­lemben, ahol az elavult gép­park korszerűsítésével és tervszerű cseréjével akár 20 —30 százalékkal is csökkent­hetők lennének a költségek. Hatalmas tartalékok van­nak az évi mintegy 11 mil­liárd forint értékű műtrá­gya-felhasználásban is. Je­lenleg ennek az értéknek mintegy 15 százaléka a tá­rolás során veszendőbe megy. Egyes számítások szerint megfelelő tárházak építésé­vel olyannyira -csökkenthet­nék a veszteségforrásokat, hogy azáltal hozzávetőlege­sen egymilliárd forint érté­kű hatóanyagot lehetne meg­menteni a növénytermesztés számára. Arányaiban nem kisebbek a veszteségcsökkentési lehe­tőségek az évi 6,5—7 milli­árd forint értékű szert fel­használó növényvédelemben sem. Itt a műszaki háttér már említett korszerűsítésé­vel és az úgynevezett integ­rált védekezési technológiák általánosabb üzemi alkalma­zásával a jelenlegi szerkölt­ség 5—10 százaléka lenne megtakarítható. Aszályos év után Csupán néhány jelentő­sebbnek ítélhető anyagfel­használási ferület hozzávető­leges lehetőségeit vettük itt sorra. A valóságban az anyaggazdálkodás tartalékai lényegesen nagyobbak. S kü­lönösen fontos erre emlékez­tetni most, az aszályos év után, amikor az ország több táján amúgy is tetemesek a veszteségek, s minden forin­tot meg kell fogni azért, hogy a lehető legkisebbre mérsékeljük a károkat. A korszerű anyag- és energia- gazdálkodás kialakításával több millió forint értékű megtakarításra nyílik lehe­tőség úgyszólván minden tsz-ben és állami gazdaság­ban. ^Országos szinten nem ok nélkül hivatkozunk arra: ha csak egyszázaléknyi anyagot tud megtakarítani a mezőgazdaság a korábbi év­hez képest, már az is két­milliárd forint értéket je­lent. Botos Károly Hatósági húsboltban Gerendáson, a községi ta­nács épületének szomszéd­ságában található meg a hatósági húsbolt. Aki ide belép, tisztaságot, rendet ta­lál. Mint más helyeken is, ahol élelmiszert árusítanak. Most jókora darabokban marhahúst látok felakasztva a horgokra. — Mindig van áru? — kérdezem Zsibrita András- nétól, a bolt vezetőjétől és egyben eladójától. — Igen. A helyi Mun­kácsy Tsz-től és a Békéscsa­bai Állami Gazdaságtól kap­juk a vágóállatot. Néha kis­termelőktől is. A férjem vág­ja le a községi vágóhídon, és onnan tolókocsival hozza be a húst. Éppenséggel nem a legkorszerűbb megoldás, de egyelőre nincs más. — Milyen a minőség? — Csak azt adjuk el, amit az állatorvos megvizsgál, és amire engedélyt ad. — Mennyi a havi forga­lom? — Értékben 70—80 ezer forint. Persze ez a hús jó­val olcsóbb, mint amilyet a hentesboltban árusítanak. — Minden elkel? — Rendszerint. A lakos­ság nagyon szívesen vásárol itt. Ha mégis több az áru, mint az igény, a felesleget átveszi az orosházi hatósági húsbolt. A vágóhídra legtöbbször olyan állatokat szállítanak, melyeket valamilyen bal­eset ér. Zsibrita András ez­zel kapcsolatban elmond egy történetet. — Égették a tarlót. Szél volt. A tűz terjedt, kigyul­ladt egy ól is. Három disz­nó bőre megégett. Még volt bennük élet, amikor a vágó­hídra kerültek. Este volt, a reggelt már nem érték vol­na meg. Azonnal le kellett vágni őket. — Ezzel elég nagy kárt előzött meg... — Igen. Volt néhány más hasonló eset is. Egyszer pél­dául késő délután nagy vi­har kerekedett, és egy ólban két disznót villámcsapás ért. Ezekben is volt még élet, amikor a vágóhídra kerül­tek. Másnap pedig az üz­letben kimérték a húsukat. — Mennyit fizetnek a tu­lajdonosnak? — Az állatorvos által meg­állapított minőség szerint, és a kimért áru arányában fizetünk. Egyébként — mint meg­tudom — a Zsibrita házas­pár jószágtartással jelentős mellékkeresetre tesz szert. Van három-négy kocájuk és évente 20—25 malacot ad­nak le. P. B. Aszújellegü bor Badacsonyban A balatoni történelmi bor­vidéken évtizedek óta nem volt ilyen jó a mustok mi­nősége, mint az idén. A késleltetett szüret eredménye nemes savakban, ízben, za­matban: és cukorfokban is kimutatható. Néhány helyen különleges minőségű szőlőt szüreteltek. E hét elején re­kord minőséget mértek Ba­dacsonyban: az állami gaz­daság és a szőlészeti kutató- intézet egyik tábláján 33 cu­korfokos, aszújellegü mustot adott a rajnai rizling. Egyes termőhelyeken, mint például Szentgyörgyhegyen, nem rit­kaság a 24—25 cukorfokos must. A Somlóhegyen a gazda­ságok és a kiskerttulajdono­sok többsége az idén követte a sok évszázados hagyo­mányt: október 21-én, Orso­lya napján kezdte meg a szüretet. Az eredmény: ki­váló minőséget értek el. A Badacsonyi Állami Gazdaság somlói tábláján 25 cukorfok­kal fizetett, az itteni hagyom mányos fajta, a juhfark. A Badacsonyi Állami Gaz­daság idei évjáratú boraiból nagyobb mennyiség kerül a muzeális borok pincéibe is. Zsadányban „jól jött” a szárazság Kopogtatás. A „tessékre” a titkárnő lép be, „Megjöt­tek az ugraiak” — mondja. Az elnök elébük siet. Vigh József, a Felszabadult Föld elnöke Kormány Ernő párt- titkár társaságában érkezett a szomszédból. — Egy meliorációs szak­embert szeretnénk átcsalni tőletek., Nálatok három is dolgozik, nálunk meg egy sem — rukkol elő jövetelük céljával az elnök zsadányi kollégájának, Matuska Sán­dornak. ♦ Máris a téma kellős kö­zepén vagyunk. Annyit be­szélnek mostanában arról, hogy a hosszú évek óta bel­vizes téeszek jól jártak ez­zel az idei szárazsággal — nem lehetett nem utána nézni az igazságnak. Előze­tes ismeretünk annyiban volt a tájról, hogy Vésztőn hosszú veszteségsorozat után, erre az évre már va­lamennyi nyereséget is jó­soltak néhány héttel ezelőtt. Kormány Ernő is bizako­dik. — Eelfelé jövünk, úgy ér­zem. Ha a tizenmillió hiá­nyok után most sikerül nul­lára kifutnunk, már az is nagy eredmény lesz. Azután Vigh József el­árulja, hogy a sikerre nem­csak vártak, tettek is érte. Igaz, a szárazság tőlük is milliókat rabolt, de jól jött be a kovácsháziakkal kötött üzlet, amelynek értelmében most háromszáz tehén legel Ugrán bérben odaátról. A betoncsőgyártó melléküzem meg a varroda is hozza a magáét, s ha a bevételein­ket nem is sikerült a tervek fölé tornázni, hát sikeredett a költség-előirányzatokon fa­ragni. — És tartalékunk is van még: a vetésszerkezet alakí­tásában például. Földjeink­ből olyan 800 hektár igazán jó minőségű, erre pénzes növényeket — cukorrépát meg kendert — viszünk, az­után majd meglátjuk. ♦ Most én árulom el, hogy érkezésük előtt Matuska Sándor valamivel borúlátób­ban nyilatkozott. Nem is annyira az 1983-as évről, mint inkább a további kilá­tásokról. Az idei év ugyanis ered­ményesnek mondható a zsa­dányi Magyar—Lengyel Ba­rátság Tsz-ben. Errefelé so­ha nem látott nagy búzater­mést takarítottak be, renge­teg szénát értékesítettek, van elegendő silójuk, és szemes kukoricát sem kell vásárolniuk, ami ugyancsak nem fordult még elő Zsa­dányban az utóbbi időkben. — No persze, ez nem volt valami könnyű — vallotta beszélgetésünk elején Ma­tuska Sándor, és rögtön meg is magyarázta: — Kalászosokkal kény­szerből vetettük be a szán­tónak több mint felét, bár sokan óvtak ettől bennün­ket, de kockáztatnunk kel­lett, végül egymillió forint­tal többet hozott a vártnál. Jövőre sem tehetünk mást, hiába fáj a szívünk a nap­raforgóért, egyelőre nem merünk újból belevágni. Tudni kell ugyanis, hogy a Magyar—Lengyel Barát­ság Tsz-nek nagyon szigorú feltételeket szabtak a két évvel ezelőtti egyedi pénz­ügyi rendezés során. Nem­csak az esedékes hiteleit és annak kamatterheit kellett rendesen törleszteni, de öt veszteséges esztendő után most még kétmillió forint nyereséget is fel kell. mu­tatnia. ♦ — Meglesz a kétmillió? — faggattam az elnököt. 4 — Meg kell hogy legyen. Van ugye egymillió plusz a búzán, ugyanannyi mínusz az aszálykárt szenvedett za­bon meg a tavaszi árpán. Félmillió forintnyi az őszi árpa többlete, 800 ezerért ment el 300 tonna széna, fogtunk 10 tonna herema­got, az se lesz kevesebb. A kender 700 ezerrel adott terven felül. Répaszeletből, kukoricaszárból csináltuk' a silót, a tejtermelés ugyan csökkent a nagy kánikulá­ban, de még így is nőtt ta­valyhoz képest 23 száza­lékkal. A juhászat jó, a marhahizlalás eredményes A mezőhegyesieknek vállalt koca-bérvemhesítésen is van egy kis pénz. Szóval össze kell hogy jöjjön. Itt inkább a jövő évvel van gondunk, miután megszűnik a . gabo­na- meg a tejprémium, s ez­zel együtt szűkülnek a leg­fontosabb gépek vásárlásá­nak, folyamatos beszerzésé­nek lehetőségei. Túl nagy terhet cipelünk a vállun- kon, miközben a meliorá­ciónak is mennie kell. Ahogy a mondat elhang­zik, inkább hat ténymegál­lapításnak, mint panasznak. Abban valamennyien egyet­értünk, itt, a zsadányi elnök irodájában összefutottak, hogy a gazdasági feltételek szigorodását ők, a felszínre éppen csak most verekedők, ezerszer jobban megszenve­dik, mint a már megerősö­dött gazdaságok. — Egy dolog biztos, és a küszködés értelmét nekünk épp ez adja: az országnak arra is szüksége van, amit mi termelünk — szögezi le Matuska Sándor és Vigh Jó­zsef meg Kormány Ernő csendesen rábólint. Így igaz. Ezért erőltetik most a talaj­rendezést is. Merthogy jó lenne már annak is látni hasznait. Kőváry E. Péter Szabadalomhasznosítási szerződéssel terjed az energiatakarékos eljárás A Vegyi Müveket Tervező Vállalat közreműködésével négy üzemben alkalmazzák már a Kőbányai Gyógyszerárugyár energiatakarékos technológiai eljárását. A Győr-Sopron, a Tolna és a Fejér megyei tej­ipari vállalatoknál, illetve a Tiszamenti Vegyi Müveknél a kőbányaiak módszerének átvé­telével a technológiai célokra célokra termelt gőz két száza­lékát takarítják meg, ami az energiaigényes ipari ágazatok­ban összességében jelentős költ­ségcsökkentést jelent. Az eljá­rással „megfogott” gőzt külön­leges berendezés segítségével ismét energiaszolgáltatásra te­szik alkalmassá. A módszer bevezetésére további hat vál­lalat kért ajánlatot a VEGY- TERV-től. A gyakorlatban jól vizsgázott korszerű technológiai eljárás szélesebb körű elterjesztésére a Vegyi Műveket Tervező Vállalat — új kezdeményezésként __ s zabadalomhasznositási szerző­dést köt a módszert kifejlesztő vállalattal. A technológia át­adásában így a fejlesztők is érdekeltek, meghatározott ör z- szegű díjat kapnak a további hasznosításért. Az újszerű meg­oldásokat a tervező vállalat szakemberei keresik meg, s fel­ajánlják a megbízással hozzá­juk forduló üzemeknek. A Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termékei a hazai piacok mellett Euró­pa számos országában, továbbá Japánban és az USA-ban is kedveltek. Ebben az évben is jelentős mennyiséget szállítottak külföldre népművészeti térítőkből, hímzett blúzokból, mellényekből, gyermekruhákból (MTi-fotó — csíkos Ferenc felvétele — ks>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents